A személyiség fogalma, strukturalis megközelítése

A személyiség fogalma, strukturális megközelítése

A személyiség fogalmát a mai napig nem sikerült pontosan, egységesen meghatározni.

Több elmélet foglalkozott a személyiség definiálásával. A személyiség a gondolkodás, az érzelmek, a viselkedés különböz jellemz it jelenti, amelyek meghatározzák az egyén személyes stílusát és befolyásolják a környezettel való kapcsolatát.

A személyiségpszichológia foglalkozik az egyéni különbségek leírásával, az egyén és környezete kölcsönhatásával, és törekszik a teljes személyiség értelmezésére. Amikor a személyiség fogalmát próbáljuk értelmezni, akkor abból indulunk ki, hogy hétköznapi értelemben véve gyakran használjuk szinonimaként a következ   fogalmakat: egyén, egyéniség, jellem, vagyis karakter. A személyiség megértéséhez szükség van az el bbiek tisztázására.

Az egyén, az emberi nem egy tagját, egyedi képvisel jét jelöli, vagyis rendelkezik azokkal az általános jellemz kkel, amelyek minden emberre jellemz ek.

Az egyéniség (individuum) azokat az egyéni vonásokat tartalmazza, amelyek az egyik embert a másiktól megkülönbözteti. Minden embernek van egyénisége, és vannak olyanok, akiknél ez jobban kiütközik

A jellem (karakter) olyan személyiségvonások együttese, amelyek viszonylag tartósak, állandóak, és amelyek az emberek cselekedeteiben, tetteiben életstílusában is megmutatkoznak. A jellemes viselkedést mint erkölcsi min sítést értelmezzük

A személyiség a társadalmi hatások következtében alakul ki. A társadalmi hatások (makrostrukturális) a közvetlen környezeten (mikrostruk­túrán) keresztül hatnak. Ez azt is jelenti, hogy a küls hatások a bels feltételek egységében érik el hatásukat, vagyis három aspektust kell figyelembe venni, az ún. filogenetikait, az ontogenetikait, és az aktuálgenetikait.

A filogenetikai aspektus azt jelenti, hogy a filogenezis (fajfejl dés) folyamán küls hatásokra faji sajátosságok alakulnak ki és ezek adottság formájában tovább örökl dnek így pl. a gondolkodás, a beszéd képessége. Ha az átörökítend adottságok pl. a szül t ért fert zés, betegség következtében sérülnek a genetikusan károsodott gyermeknél a megfelel hatások ellenére sem alakulnak ki az általános emberi képességek. A súlyosan fogyatékos gyermek nem lesz képes elvont gondolkodásra. Az ontogenetikai aspektus az ontogenezis (az egyéni fejl dés, egyéni életút) küls hatásokra létrejött bels feltételek rendszerét jelenti. A gyermeket körülvev pozitív, negatív környezet különböz hatással van a fejl d képes gyermekre. A küls hatások eltér volta azonos adottságok esetén is különböz szint képességek kialakulásához vezet. Vagyis ugyanaz a küls hatás (pl. iskola) eltér személyiségfejl dést produkál, a különböz bels feltételek miatt.

Az aktuálgenetikai aspektus, vagyis aktuálgenezis, a jelenlegi, pillanatnyi személyiségállapotot jelenti. Minden hatás eredményessége attól függ, milyen adott esetben az egyén motiváltsága. Ezek alapján tehát a személyiségr l azt is elmondhatjuk, hogy az öröklött és szerzett az egyéni élet során kialakult tulajdonságok, vonások sajátos szervez dése, egysége. Allport szerint, miután a személyiség sokoldalú, megközelítése is többirányú, ezért szükség van a különböz iskolák, irányzatok megközelítésének megismerésére.

A személyiség strukturális megközelítése

A személyiség külvilághoz való viszonyát több elmélet próbálta leírni. Ezek közül, a már korábban említett pszichoanalitikus személyiségmodell igen fontos. A pszichoanalizis pszichológiai irányzat "lélekelemzést" jelent (pszicho = lelki, analízis = elemzés), mint azt korábban is említettük Freud nevéhez f z dik. Az általa kidolgozott lelki gyógyítás mint módszer, a mai napig is több területen alkalmazott eljárás.

A freudi személyiségmodell három részb l áll. Ezek:

ösztön én (id.),

én (ego),

felettes én (szuperego).

- ID (ösztön én) Az ösztön ént öröklött, vágyak vezérlik, nincs kapcsolata a realitással, a külvilággal. Feladata a vágy kielégítése, m ködése az örömelv alapján történik, amellyel közvetlen kielégülésre törekszik. Az ösztön én hajtó ereje a " libidó", amely szexuális természet energiaforrás, a pszichikus energiát hordozza magában. A libidó mint életösztön, önfenntartó és fajfenntartó ösztön szerepel, Freud tanában. Ennek ellenpólus a halálösztön, ami az agresszív magatartást pozícionálja.

- EGO (én) Az ego, az id b l származik, ellen rz szerepet tölt be a az ösztön én felett, küls és bels késztetésekb l áll, m ködése a realitás elv által szabályozott. Feladata korlátok a kompromisszum keresése a bels hajtóer k és a külvilág által felállított között. Pl. az agresszív indulatok megfékezése. Ha az én nem képes megfékezni az ösztönöket, feszültség, bels szorongás lép fel, a feszültség szintjének növekedésével az én, elhárító mechanizmusokat, énvéd mechanizmusokat indít el. Ezek az elhárító mechanizmusok, az elfojtás, tagadás, reakcióképzés, regresszió, projekció, izolációs elhárítás, meg nem történtté tevés.

- SZUPEREGO (Felettes Én) A harmadik személyiség elem a felettes én vagyis a szuperego normákat, szabályokat, erkölcsi értékeket foglal magában, ennek segítségével sajátítja el az egyén a társadalom szabályait és teszi magáévá. A felettes én követelményeket támaszt az énnel szemben, a lelkiismereti funkciót testesíti meg, az én pedig megpróbál ezeknek megfelelni. Az énnek tehát kett s feladata van, kompromisszumokat keres az ösztön-énnel és a szuper-egoval és így próbálja a lelki egyensúlyt fenntartani. Itt a normák szerepe fontos.

Az elfojtott vágyak, fantáziák, indulatok kitörni igyekeznek és amennyiben elérik a tudatosság szintjét tetten érhet k nyelvbotlások, elírások, elszólások, álom formájában. A túlzott elfojtások, feldolgozatlan feszültségek lelki vagy ideges eredet szívpanaszokkal jelenhetnek meg egyénnél. Freudi értelmezés szerint a születést l kezd d en a feln tté válásig öt fejl dési szakaszt találhatunk, ezek az orális (a születést követ , a szájhoz kapcsolódó életkori szakasz) az anális (a végbélnyíláshoz kapcsolódó) a fallikus (a nemi szervek jelent sége) a latencia (a kisiskoláskor), és a serdül kor (genitális szakasz).

Humanisztikus pszichológia

A humanisztikus pszichológia az emberi kommunikációval, az emberi kölcsönhatások rendszerével foglalkozik. Az embert fejl d lénynek tartja, amely az egyén önmegvalósítását jelentheti. A fejl déshez a kreativitást, a humán potenciál megmozgatását hangsúlyozza. A humanisztikus pszichológia a II. világháború idején alakult ki, jelent s képvisel i Maslow, Rogers, Allport voltak. A humanisztikusak f fogalmai, az önmegvalósítás, individualitás, természetes látásmód, és az élet értelmének keresése.

Maslow elméletében központi helyet foglal el a motiváció. Véleménye szerint az ember jelent s veleszületett szükségletekkel rendelkezik, ami csak az emberi fajra jellemz , amelyek ösztönösek és specifikusak. Pl. szeretet, tisztelet, szimpátia stb. Freuddal ellentétben az agresszivitást, kegyetlenséget az egyén neveltetésével, életutjával a társadalmi viszonyokkal magyarázza. Azt feltételezte, hogy az agresszió, a destruktivitás f leg társadalmi feltételekt l függ. F fogalma: az önaktualizáló személyiség, aki a társadalmi célokkal foglalkozik, pontos, tiszta a valóságérzékelése, helyes az ítéletalkotása, a m vészetekben, a politikában gyorsan tájékozódik, felismeri a rejtett lehet ségeket. Az ilyen egyének demokratikusak, tetteikben következetesek, törekszenek a másik személy boldoggá tételéért, emocionális életük gazdag. Maslow szerint minden ember képes csúcsélményre, transzcendenciára jutni.

Rogers három elemet talál fontosnak a személyiség rendezettsége, rendezetlensége szempontjából.

Ez az énkép (SELF), énideál, és az organizmus. Az énkép, ahogyan az egyén önmagáról alkotott képe kialakul, az énideál amilyen szeretne lenni, az organizmus a teljes személyiség. Rogers szerint, ha ezek az elemek összhangban vannak egymással a személyiség kongruens, hiteles, ellenkez esetben inkongruens. Az énkép pozitív vagy negatív volta mindig az aktuális énképünk és énideálunk viszonyától függ. Amennyiben az énkép és az énideál túl közel lesz egymáshoz önelégültség léphet fel, énképünk túlságosan pozitív lesz. Ellenkez esetben a nagy távolság következménye a negatív önértékelés, a céltalanság. Reális az önértékelésünk, ha az énkép és az énideál között a távolság közepes.

Rogers kulcsszavai: nondirektivitás, empátia, bizalom, pedagógiai orientáció.

A nondirektivitás lényege, hogy a pszichológus segít je az egyénnek, bátorítja a másikat elképzeléseiben, kezdeményezésében.

Az empátia, beleélést jelent, a segít a másik helyébe, helyzetébe tudja magát, szinte átlép a másikba.

A bizalom fontos a pszichológus, a segít részér l, vagyis a másik érezze, hogy elfogadják t, tiszteletben tartva negatív érzéseit, elképzeléseit.

Pedagógiai orientáció lényege, Rogers szerint az ember változása, fejl dése, fejlesztése, neveléssel tanítással érhet el. Az ember egész élete során érik olyan hatások, amelyek viselkedésének változásához vezethetnek.

Allport, személyiséggel kapcsolatos vizsgálatai azt bizonyították, hogy a személyiség érettsége kritériumokhoz kötött. Az érett személyiség jellemz i: munkatevékenysége hatékony, célirányos, a valóságot pontosan észleli, jó az önértékelése, megbízható, komoly, felel sségteljes, toleráns. A személyek közötti kapcsolatában az alkalmazkodás, bizalom, interaktív jártasság jellemzi. Feladatok megoldásában a kognitív m veleteket alkalmazza, az elmélyülés, a gazdasági érettség vonatkozik rá. Pályaválasztásában az elhivatottság, értékorientáció a meghatározó. Minden életút valamilyen kiválasztott cél szerint rendez dik.