A kiszolgaltatottsag és a lelki torzulasok abrazolasa Gogol, Tolsztoj és Csehov műveiben

A kiszolgáltatottság és a lelki torzulások ábrázolása Gogol, Tolsztoj és Csehov műveiben

Az orosz realizmus

- Oroszországban nem volt művelt polgári osztály

=> a nemesség és az értelmiség sürgett 959e46j e a polgári átalakulást

- az orosz realizmus legfôbb témája a cári rendszer bürokratizmusa és az

ország siralmas helyzete, a vidék sivársága, a kisemberek szánalmas élete

- bomlik a jobbágyrendszer, megkezdôdik a tôkés viszonyok kialakulása

- a cárizmus kiszélesíti határait, I. Miklós alatt fokozódik az önkényuralom

- élezôdik a forradalmi helyzet (krími háború)

- megrendül a feudalizmus, földtulajdon szabályozása

- dekabrista felkelés (nemesi származásúak), polgári fejlôdést akartak

- jobbágyfelszabadítás csak úgy, hogy a jobbágy megválthatta magát, egyéb-

ként semmi nem történik az érdekükben

- csinovnyik: a korlátolt és maradi hivatalnokot hívják így, de a bürokráciát, a korlátoltságot is jelképezte, az írók szívesen írtak errôl, mert ezzel jellemezhették az egész társadalmat

Gogol 1809-1852

- az orosz realizmus "apja"

- kisnemesi családból származott, sokat utazott, hogy megismerje a kül- és

belföldi viszonyokat

- sokáig hivatalnokként dolgozik

- a pétervári egyetem történész adjunktusa

- népmesei elemek hatnak rá (Tarasz Bulba)

- korruptság, vidéki hivatalnok réteg (Revizor)

- Holt lelkek: csicsikov (aki a meghalt parasztokat pénzért összeírja)

a földesurakat szörnyetegnek láttatja

eszköze: groteszk ábrázolásmód

- Köpönyeg (1842):

groteszk, realista

Akakij Akakijevics fô célja: pénz gyűjtése a köpenyre

nevetséges, szürke, még beszélni sem tud rendesen

kísértetként visszajár: "keserű nevetés", bosszú

váltogatja a humoros és a szomorú részleteket

jelentéktelen részleteket mutat be

a köpeny a korabeli orosz társadalom szimbóluma

- A revizor:

revizor jön egy vidéki kisvárosba, megpróbálják rendbe tenni

a korrupt dolgokat, a lepusztult intézményeket

Tolsztoj  1828-1910

- kritikai realista író

- grófi családban született

- részt vett a krími háborúban

- elítélte a kapitalizmust és a civilizációt

- nagy regényei: Háború és béke (1863-69)

a nép erkölcsi fölénye a napóleoni háborúkban

Anna Karenina (1877)

Feltámadás (1899)

társadalmi ellentmondások, az egyház bírálata

- tagadta a földmagántulajdon jogosságát, egyedüli hasznos munkának a

fizikai munkát tartotta, elvetette az egyházi dogmákat, de a krisztusi sze-

retetet hirdette, tagadta az államot és annak intézményeit (pl.: bíróság),

és a hadsereget

- Ivan Iljics halála (1886):

elbeszélés

eszmeiség: az ember olyan halállal hal, amilyen életet élt

kulcsszó: szeretet, megbocsátás, szánalom

"in medias res" kezdés (Homérosz: Iliász)

Csehov 1860-1904

- sokat tanult Tolsztojtól, de vitázott is vele

- a moszkvai egyetemen tanult, orvos lett

- nem a magas értelmiség soraiból került ki

- kilátástalannak látta a világot: a szellem erôfeszítéseit eredményte-

lennek, az erôszak eluralkodását kivédhetetlennek

- újítás az irodalomban: drámaiatlan drámák (Sirály, Három nôvér)

nincs cselekmény, csak látszólagos a dialógus (mindenki monologizál)

nincs hôs, minden próbálkozás nevetségessé, groteszké válik

mindez egy kilátástalan világ tragikomikus képe

- Cseresznyéskert

az érzelmek drámája

a cseresznyefák kivágása a valahová kötôdést vágja el, a múlttól való

elszakadást is jelenti (másik szereplô)

- A csinovnyik halála (1883):

csak csinovnyik módon tudott élni és meghalni a hôse (ellentétben

Ivan Iljiccsel, aki megváltozott a halála elôtt)

3 élet, 3 halál, 3 ábrázolásmód

A XIX. sz.-i orosz társadalomban a tudatlanság, a sivárság, a bürokratizmus

uralkodott. A korabeli írók lelkileg eltorzult, hétköznapi emberek bemutatásá-

val próbálták felhívni a közvélemény figyelmét a tarthatatlan állapotokra.

Műveikben nemcsak a társadalom leírását, hanem annak negatív bírálatát is ki-

fejtik fôhôseik tragikus sorsában.

A XIX. sz.-i orosz realista irodalom legkiemelkedôbb alakjai: Gogol, Tolsztoj és Csehov.

Hermán, hasonló témájú elbeszéléseikben, különbözôképpen festik le egy egy-

szerű városi csinovnyik életét, halálát, s benne a társadalom helyzetét.

Gogol művében, a Köpönyegben, egy egyszerű hivatalnok, Akakij Akakijevics

halálának körülményeit beszéli el. Az író eltorzult világot ábrázol, s a ko-

rabeli társadalom korlátoltságát eltúlozza. Ezzel a mű szereplôi torzak és

nevetségesek lesznek. Gogol fanyar humora, zavaros elôadásmódja (ellentmon-

dásokba keveredik, aránytalanul felnagyított cél, kihangsúlyozza a lényeg-

telen részleteket) a komikum fenntartását biztosítja, de ugyanakkor szomo-

rúságot, együttérzést vált ki az olvasóból. Ezzel a groteszk ábrázolás-

móddal tette az író lehetôvé, hogy az elbeszélés "fantasztikus befejezést

nyert". Akakij Akakijevicsnek eléggé "mozgalmas" volt sivár, beszűkült

látókörű életének utolsó néhány napja. Feltámadása mese, mintegy ítélet a

társadalom felett, hiszen a szürke, hétköznapi kisember most mindaddig

kísért, míg elégtételt nem vesz hajdani kiszolgáltatott helyzetéért, a vele

szemben elkövetett igazságtalanságokért.

Tolsztoj elbeszélése az Ivan Iljics halála. Ebben az elbeszélésben a Gogolra

jellemzô mesélô elôadásmódot felváltja a tömörség.Hiányzik belôle a cselekmény,

a mű az élet sivárságáról szól. A központi gondolatot maga a fôhôs éli át be-

tegsége folyamán. Végiggondolja eddigi életét, s rádöbben, hogy amirôl eddig

azt hitte, jól cselekedett, s úgy kellett történnie, ahogy az megtörtént, az

valójában nem más, mint érdektelenség és hazugság. Észrevette, hogy mások is

szenvednek, szánalmat és sajnálatot érzett irántuk. De akkorra már Ivan Iljics

teljesen magára maradt gondolataival. Sorsa szánalmat, szeretetet és megbocsá-

tást vált ki az olvasóból. Tolsztoj helyenként groteszk jelenetekkel (a gyász-

szertartás) próbálja feloldani a reménytelenség hangulatát, ám ez nem jellemzô

az egész műre. A reménytelenséget végül is Ivan Iljics lelki megtisztulásával oszlatja el.

Csehov rövid története A csinovnyik halála. A történet kezdete nagyjából

Gogol Köpönyegéhez hasonlítható. Szóismétlésekkel, túlzásokkal humoros hatást

kelt. A groteszk elbeszélés hôse is hétköznapi ember, aki szórakozásra, kikap-

csalódásra vágyik, ehelyett azonban egy váratlan fordulat folytán a további

egész életét nyugtalansággal és lelkifurdalással betöltô esemény veszi kez-

detét. Az alázatosságra nevelt csinovnyik szemében szörnyű bűnné vált ez a

tüsszentés, olyannyira, hogy nem tud megnyugodni, állandó bocsánatkéréssel

zaklatja a tábornokot. Cservjakov végül is nem a bűntudatba, hanem a megbán-

tásba, a megalázásba hal bele, csakúgy, mint Gogol hôse, Akakij Akakijevics. A

novella tragikomikus befejezésében nem érzünk különösebb megrendülést, mégsem

érvényesül itt már a történet elején jellemzô humoros, komikus hangulat.