A sziámi harcoshal Betta splendens, REGAN,
1910
Kedves Olvasó! Két cikket is olvashatsz
egyszerre a bettákról. Az egyik Pasaréti Gyula tollából a tartásukról,
szaporításukról, a másikat Major Hajnalkától a tenyészváltozatokról. A
tenyésztésröl szóló cikk olvasásához kattints a cikkre!
A harcoshalak nemébe (Betta)
jelenleg több mint 30 ismert faj tartozik. Szaporodásmódjuk alapján vannak
közöttük habfészeképítök és szájban költök. A l 444b12e egismertebb faj a
habfészeképítö sziámi harcoshal, a Betta splendens.
1892-ben jelent meg elöször
Európában, majd 1896-ban vittek 10 párat Moszkvából Berlinbe, és azóta is
legkedveltebb díszhalaink egyike. Labirinthal, ami azt jelenti, hogy
oxigénigényének jelentös részét képes a légköri levegöböl kielégíteni.
Tartása egyszerü, nem igényel speciálisan beállított vizet. Vegyes
akváriumba is ajánlható, de ne tegyük olyan medencébe, ahol pl. szumátrai
díszmárna, nagytestü sügér, vagy más csipkelödö hal van. A
harcoshal nevet onnan kapta, hogy erösen védelmezi területét, ha oda hím
vetélytárs érkezik, akkor azt minden eszközzel (elijesztés, harapások)
elzavarja. Kipróbálhatjuk egy egyszerü fogással, hogy halunk mennyire
támadókedvü. Tartsunk elé egy tükröt. Ahogy felismeri a mozgó
tükörkép-bettahímet, azonnal támadásba kezd. Az így védett terület (revír)
átméröje 40-70 cm között van. Ez azt jelenti, hogy egy nagyobb, 1 méternél
hosszabb, akváriumba kettö vagy több hím is tehetö.
A kifejlett hím 7 cm, míg a nöstény 1 cm-rel kisebb marad. E halak
élettartama általában 3 év, de ha hüvösebben tartjuk öket, akkor
meghaladhatja a 4 évet is.
Tenyésztés:
Tenyésztése egyszerü, de a
felnevelt ivadékok száma több mindentöl függ. A tenyésztés menete nálam a
következö:
Megtöltök egy 4 literes akváriumot szürt (ill. ülepített) esövízzel és
meleg (28-30 C°) helyre teszem. Ha füteni kell az ívatómedence vizét,
akkor feltétlenül takarjuk le valamivel, mert késöbb a kikelt kishalak, ha
hideg levegöt szívnak, könnyen megfáznak és hasonúszók lesznek. Én a
tenyészállatokat egyszerre helyezem a medencébe, de ha nem vagyunk biztosak a
nöstény ivarérettségében, akkor egy beföttesüvegben lógassuk be a hím
mellé. Ha nöstény néhány perc alatt becsíkozódik, akkor van benne érett
ikra és beengedhetjük a fiú mellé. Ha több bettás ívatóakvárium kerül egymás
mellé, akkor azokat az oldalakat, ahol a hímek láthatják egymást, takarjuk le
(pl. újságpapírral), hogy ne egymással foglalkozzanak, hanem a behelyezett
nösténnyel.
Ha van, akkor egy kis kagylótutajt (Pistia) teszek a víz tetejére, de egy darab
hungarocell, vagy kartonplaszt lapocska is megteszi. Ez alá építi a hím a
fészket. A fészeképítésben a nöstény is segít. A második, vagy a harmadik
napra már az ikrák is a fészekbe kerülnek. A párzás a fajra jellemzö módon
zajlik, igen látványos, és mintegy két órát tart. Gyönyörü látvány, amikor
a hím a fészek alá csalja nöstényét, hogy ott átölelve kipréselje
belöle az ikrákat. Ikrázás után - akár még aznap - vegyük ki az
ívatómedencéböl a nöstényt, mert a hím nagyon megverheti.
A habfészeképítö labirinthalak között (gurámik, betták, bozóthalak) a
sziámi harcoshal az egyik, amelynek ikrája nehezebb a víznél. Ezért van szükség
arra, hogy a hím gondozza a fészket és állandó ügyeletet tartson, visszavigye a
fészekböl lehulló ikrákat. Az ikrákból 24-36 óra alatt kelnek ki a
kishalak, valamint további 48-72 óra amíg elúsznak és a habon való
függeszkedést felváltja az úszás illetve a táplálék keresése. Ekkor vegyük ki a
hímet is és kezdjük meg az etetést igen apró eleséggel.
Indításnak megfelel a fött
tojás sárgája, a papucsállatka, vagy a frissen keltetett -apró méretü,
vagy 16 órás- sóféreg. A fött tojás sárgájából kb. borsónyit vizesen
szétkenek a tenyeremen, majd "kezet mosok" a kishalak vizében. Az etetés
megkezdésekor tegyünk a kishalak mellé néhány apró vízicsigát, hogy a
keletkezö eleségmaradékokat megegyék. Szokás az, hogy a kishalak elúszása
után, amikor már legalább két napja esznek, összeöntünk több, egyidöben
kelt csapatot egy nagyobb akváriumba. Így nagyobb helyen több kishal is
nevelhetö egyszerre, söt a nagyobb vízmennyiség könnyebben
szürhetö. A szüréshez egyszerü szivacsos szüröt,
vagy talajszüröt használjunk. A kikelt kishalakat naponta legalább
kétszer etetni kell, mert megfelelö fejlödés csak így érhetö el.
Az egyhetes ivadékoknál elhagyhatjuk a papucsállatot és etethetünk keltetett
sórákot, mikrót, finom szemü planktont és jó minöségü száraz
eleséget. Nálam a vágott 
tubifex
vált be leginkább. Növekedésük ettöl rohamosan megindul, persze a
szürést és a vízcserét fokozni kell.
Az egyhónapos halakon már jól
látható a színezet, és naponta egyszer megkínálhatjuk öket vágott,
kimosott tubifex-szel. Bö etetés és rendszeres (hetenkénti) vízcsere
esetén halaink nem nönek szét, de figyeljünk arra, hogy a csapat legszebb,
legelöször színesedö egyedei hímek lesznek! A hímek aránya egy
ikrázásban általában kb. 30 %-os, de neveltem már olyan, közel ötszáz fös
csapatot, amelynek 90 %-a hím volt.
A betta betegségekre nem érzékeny, de nem bírja az öreg, savanyú vizet. Ha
costia jelenik meg a halakon (olyan, mintha lisztben forgatták volna meg a
halakat), cseréljük le a fele vizet, és használjunk egy kevés xanthachridint.
Magunk is megpróbálkozhatunk különleges nagy betta hímek nevelésével.
Több lehetöségünk van ehhez. Az egyik esetben úgy járunk el, hogy a
megfelelö hímeket más halakat tartalmazó medencébe tesszük, ahol betta hím
csupán egyetlen lesz -olyan akváriumba tegyük, ahol nem bánthatják öket-.
A második lehetöség az, hogy begyüjtünk sok 1 literes
beföttesüveget és a kiszemelt bettapéldányokat ezekbe helyezzük ki. Az
üvegeket félig töltjük vízzel, jól etetünk és minden héten cseréljük az egész
vizet, ezzel egyidöben szivaccsal kitöröljük az üvegeket. A harmadik
megoldáshoz szükségünk van egy, vagy több, olyan medencére, amelyik félliteres
részekre van osztva. Ha magunk ragasztunk ilyen bettahím-tartókat, megtehetjük
azt is, hogy a választófalak ne érjenek le az akvárium aljára, mert így a
teljes vízmennyiség együtt mozog, együtt kezelhetö.
