A motiváció tartalmi elméletei. Maslow és Herzberg elmélete. Alkalmazásuk a munkatársak ösztönzésében.

A tartalmi elméletek azzal foglalkoznak, hogy mi van az egyénben, vagy a munkakörnyezetében, ami a cselekvéshez energiával látja e 252d31c l az embert és fenntartja a viselkedését.

Maslow szükséglethierarchia elmélete.

Két alapvető feltételezésből indul ki:

Az ember szükségletekkel rendelkező lény, akinek aktuális szükségletei attól függenek, hogy milyenek a már kielégített szükségletei. Csak a még nem kielégített szükségletek képesek viselkedésének befolyásolására.

Az ember szükségletei a fontosság hierarchiájában helyezkednek el. Ha egyszer egy szükségletet kielégítettünk, egy másik kerül előtérbe és szintén kielégítést követel.

A szükségletnek öt szintje van:

Fiziológiai: az emberi test alapvető szükségleteit tartalmazza, ilyenek az élelem, víz, hőmérséklet. Amennyiben ezek kielégítetlenek, szükségképpen dominálnak.

Biztonsági: magukba foglalják a fizikai károsodástól való védelmet, valamint a betegség és a váratlan események elleni védelmet. A vezető szempontjából a biztonsági szükségletek abban jelentkeznek, hogy az alkalmazottnak szüksége van arra, hogy az állását biztonságban tudja.

Társadalmi: az emberek társas természetének és a társaság iránti igényének a következményei. Ennek a szintnek ki nem elégítése az egyén mentális értelmi személyiségét is befolyásolhatja.

Megbecsülési: ide tartozik az, hogy tudatában legyünk, hogy fontosak vagyunk másoknak (önbecsülés). Ezeknek a szükségleteknek a kielégítése az önbizalom és a tekintély érzéséhez vezet.

Önmegvalósítási: az egyén teljes mértékben megvalósítja potenciális tehetségét és képességeit. Természetesen, ahogy az egyén szerepe változik, úgy változnak az önmegvalósítás külső aspektusai is.

Ezeket keretbe helyezte, amit a szükségletek hierarchiájának nevezett el, a különböző fontossági szintek miatt. Maslow a szükségletek között említi a tudás és megismerés szükségletét, de nem építi be a hierarchiába.

Herzberg kéttényezős elmélete:

A következő megállapításokra jutott:

Bizonyos munkahelyi feltételek hiánya elégedetlenséget kelt az alkalmazottakban. Ugyanakkor a feltételeknek a megléte nem bizonyul motiváló tényezőnek. Ezeket fenntartó tényezőknek nevezte, mivel szükségesek ahhoz, hogy az elfogadható szintű elégedettség fennmaradjon. Tíz fenntartó tényező létezik:

Ø      a vállalati politika és vezetés,

Ø      a műszaki vezetés,

Ø      a személyes kapcsolat a vezetővel,

Ø      a személyes kapcsolat az egyenrangúakkal,

Ø      a személyes kapcsolat az alárendeltekkel,

Ø      a fizetés,

Ø      az állásbiztonság,

Ø      a személyes élet,

Ø      a munkafeltételek,

Ø      a rang.

Bizonyos munkakörülmények ugyanakkor rendkívül erősen motiváltak. Ezek hiánya azonban nem bizonyul erősen elégedettséget keltő tényezőnek. Hat ilyen tényezőt nevez meg:

az eredményesség;

az elismerés és a megbecsülés;

az előléptetés;

maga a munka;

a személyes fejlődés lehetősége;

a felelősség.

A motiváló tényezők Herzbergnél munkakör központúak, vagyis közvetlenül magára a munkára vonatkoznak. A motiváló tényezők közötti különbség hasonló ahhoz, amit a pszichológusok belső ill. külső motivátorként írnak le.

A belső motivátorok a munka részt képezik és akkor jelentkeznek, amikor az ember a munkát végzi. A munka önmagában hordja a jutalmat.

A külső motivátorok olyan jutalmak, amelyeknek akkor van jelentőségük vagy értékük, amikor a munka már elvégzésre került és a munkahelytől távol jelentkeznek. Kevés vagy semmi kielégülést nem jelentenek mialatt a munkát végzik.