A KERESKEDELEM, MINT SZOLGÁLTATÁS ISMERTETÉSE

A KERESKEDELEM, MINT SZOLGÁLTATÁS ISMERTETÉSE

1.1.          A KERESKEDELEM SZEREPE ÉS HELYE A NEMZETGAZDASÁGBAN

A kereskedelem rendkívül sokrétü gazdasági tevékenységet magába foglaló folyamat:

gazdasági értelemben a t 444e45e ermékek cseréjére, adásvételi és más kereskedelmi ügyletek megkötésére és lebonyolítására irányul,

jogi szempontból a kereskedelmi tevékenység nem más, mint beszerzett áruk üzletszerü értékesítése viszonteladók vagy a fogyasztók részére.

A kereskedelem szerepe: a termelök és a fogyasztók, az egyes termelési ágak, a város és a falu, a belföldi és a külföldi piac között a gazdasági kapcsolatok közvetítöje. A megtermelt javakat a kereskedelem juttatja el a termelöktöl a fogyasztóhoz. A társadalmi újratermelés folyamatában tehát a termelés és a fogyasztás, illetve felhasználás közötti összekötö kapocs szerepét tölti be.

A kereskedelemnek fontos szerepe van a gazdasági egyensúly fenntartásában és a gazdaság fejlesztésében. A kereskedelem a nemzetgazdaság ágazati rendszerében a termékek bel- és külföldi cseréjét, az áruforgalmat lebonyolító önálló gazdasági ágként szerepel, a hozzáadott érték 11 %-át képviseli.

Jelentöségét a kereskedelemben foglalkoztatottak számának és arányának, valamint a hozzá-adott értékböl való részesedésének alakulása szemlélteti

1.2. A KERESKEDELEM FELADATA

Az emberi szükségletek a történelmi fejlödés során a termeléssel állandó kölcsönhatásban folyamatosan fejlödnek. Ebböl következik, hogy a termelés újabb és újabb árukban megjelenö kínálata újabb és újabb keresletet támaszt, a fejlödö szükségletek viszont újabb és újabb termékek elöállítását követelik meg.

A kereskedelem feladata, hogy ezt az állandó fejlödést és körforgást folyamatosan közvetítse, s ezáltal nem csak az árucserének, hanem a fejlödésnek is közvetítöje, söt motorja legyen: az egyre magasabb színvonalú termelés számára támasszon keresletet, az állandóan változó, fejlödö szükségleteknek pedig teremtse meg a termelési fedezetét.

1.3. A KERESKEDELMI TEVÉKENYSÉG ÁLTALÁNOS JELLEMZŐI

1. A beszerzett áru értékesítésének üzletszerünek kell lenni.

A tevékenység akkor üzletszerü, ha rendszeres és keresetszerü, azaz haszonszerzés céljából történik.

A tevékenység eseti (alkalomszerü) gyakorlása (pl. a felesleges készlet viszonteladók részére történö értékesítése) nem minösül kereskedelmi tevé-kenységnek, mert nem valósul meg a jogszabályban megkívánt rendszeresség követelménye, ennek hiányában pedig a tevékenység nem minösíthetö üzletszerünek.

Haszonnak minösül mindaz az elöny, amelyre a kereskedö az értékesítésböl szert tesz. Ez a kereskedelemben elsösorban vagyoni elönyt jelent, amely azonban nem szükíthetö le a pénzre (a vételárra). Az üzletszerüség szempontjából nem az a lényeges, hogy a kereskedö tényleges hasznot érjen el, hanem a szándék, amely a haszonszerzésre irányul. Ebböl következöen a veszteséges kereskedelmi tevékenység is lehet üzletszerü.

Az eseti vagy haszonszerzési cél nélküli értékesítési tevékenység tehát nem minösül kereskedelmi tevékenységnek.

2. Kereskedelmi tevékenységet gazdálkodó szervezetek végezhetnek.

Ilyennek minösül többek között a gazdasági társaság, a szövetkezet, a közhasznú társaság, az egyes jogi személyek vállalata és az egyéni vállalkozó.

A kereskedelmi tevékenység gyakorlásának elöfeltétele, hogy az a természetes személy vállalkozói igazolványában, a gazdasági társaság társasági szerzödésében, a vállalat alapító okiratában, alapszabályában fel legyen tüntetve.

3. A kereskedelmi tevékenység a legtöbb termék esetében teljesen szabadon, tehát hatósági engedély vagy hatósági nyilvántartásba vétel nélkül folytatható.

Kivétel ez alól néhány termék, pl. a különbözö fém- és színesfém hulladékok és melléktermékek, papírhulladék, gyógysze-rek, szeszek, jövedéki termékek, üzemanyagok stb.

1.4. KERESKEDŐ TÍPUSOK

a.)   Saját nevükben, saját számlára üzletet kötök

A saját számlás kereskedök az árut megvásárolják a termelötöl, és azt saját kockázatukra értékesítik. Hasznuk a vételi és az eladási ár különbözetéböl adódik, az ügylettel kapcsolatos költségek levonásával. Tevékenységük mind a termelök, mind a felhasználók szempontjából hasznos, mivel mentesíti öket a saját kereskedelmi szervezet kiépítésétöl és fenntartásától, a beszerzés és értékesítés gondjaitól és kockázatától. 

b) Saját nevükben más számlájára üzletet kötök

Tipikus esete a bizományosi forma, ahol a megbízó nem rendelkezik a szükséges piaci ismeretekkel, vagy kapcsolatokkal, ezért olyan valakit bíz meg, aki erre specializálta magát. A bizományos tehát a megbízó megbízásából vásárol vagy elad. Ennek a tevékenységnek a bázisa a bizományi szerzödés, ami vonatkozhat csak belföldre, de vonatkozhat az exportra, illetve az importra is. A bizományos gyakran rendelkezik olyan raktárral, ahol a bizományosi értékesítésre szánt áru kerül tárolásra. A bizományi áru az eladásig a megbízó tulajdonában marad. Az eladatlan árut a bizományos visszaküldheti. Ennél fogva a megbízóé a rizikó, hogy az áru eladatlan marad. A bizományos (vevö) tehát saját nevében, de a megbízó (termelö) felelösségére és költségére köti meg az üzletet.

c) Mások nevében, mások számlájára dolgozó kereskedök

Az ügynök, olyan önálló kereskedö, aki üzletszerüen átvállalja a kereskedelmi ügyletek tárgyára vonatkozó adásvételi szerzödések közvetítését anélkül, hogy állandó szerzödéses kapcsolatban állna valamely megbízóval. Jutalék fejében hozza össze a partnereket, és segédkezik az ügyletkötésnél. Az ügynök megbízói az eladók és a vevök, akik ügyletenként változnak. Az ügynökök gyakran specializálódnak egy-egy szakmára, és több egymással nem versenyzö cég tevékenységét is támogathatja.

Az alkusz (bróker), aki egyik féllel sincs szerzödéses jogviszonyban, de összehozza öket, alkuszdíj fejében, elsösorban a koncentrált piacon (tözsdén) tevékenykedik.

A képviselö, aki egy, vagy több cég megbízása alapján külföldön fejti ki tevékenységét, az ügynöknél általában szélesebb körü feladatokat lát el. Felruházható a megbízót az adott piacon megilletö jogokkal, és megbízható a megbízó tevékenységeinek ellátásával. A külföldi képviselö a közvetlen szervezésü exportban kulcsszerepet tölthet be, az árut kis- és nagykereskedelemi hálózatban értékesíti, illetve szükség szerinti raktárt tart fenn. A képviseleti megbízás lehet alkalmi vagy meghatározott, illetve határozatlan idejü.

1.5. A KERESKEDELMI ÜGYLETEK TÍPUSAI

Két vagy több fél egyetértö nyilatkozata ügyletet, jogviszonyt hoz létre, illetve jogokat és kötelezettségeket megváltoztat vagy megszüntet.

A kereskedelmi ügyleteken nem csupán a kézzelfogható áruk adásvételére kell gondolni, mert azok rendkívül változatosak lehetnek. A javak elcserélhetök, újraeladhatók, visszavásárolhatók, feldolgozhatók, bérbe adhatók. Maga az ügylet tárgya is sokféle lehet.

1. A kereskedelmi ügyletek döntö többsége természetesen áruügylet. Ennek a legegyszerübb típusa az adásvétel, amikor áru cserél gazdát pénz ellenében.

Az áruügyletek jellege alapján az egyszerü mellett meg kell említeni az ún. különleges áruügyleteket, amelyeket öt nagy csoportba lehet sorolni:

o− adásvételi - viszonteladási ügyletek,

o− csere vagy kapcsolt (árukapcsolásos) - áru cserélödik árura,

o− bérleti jellegü - leasing,

o− megbízás jellegü és - áruközvetités,

o− vállalkozási ügylet - szállitási szerzödés, bérmunka.

2. A szolgáltatási ügyletek mindig bizonyos gazdasági szempontok szerint mérhetö, értékelhetö tevékenységre vonatkoznak. Három nagy csoportra oszthatjuk öket

n− a logisztikai - fuvarozási, szállitmányozási, raktározási ügyletek

n− a marketing - propaganda, reklám, piackutatás, piac-elemzási tevékenységek

n− a menedzsment szolgáltatások - szervezés, tervezés, tanácsadás

3. Anyagi értéket képviselö jogok értékesítésekor a müszaki-szellemi ismeretek átadását kezelö licencia típusú ügyletekröl van szó.

A szabadalmi licencia, amikor a szabadalom tulajdonosa a szabadalom használati jogát ellenérték fejében és bizonyos korlátok között másnak átengedi.

A fortély (know-how) szerzödés, amikor egy szellemi termék vagy mondjuk egy gyár-tástechnológia átadása az üzlet tárgya.

A védjegy licencia, amikor a védjegy tulajdonosa az átvevöt feljogosítja arra, hogy meghatározott földrajzi körben és meghatározott ideig a védjegyet használhassa.

A kombinált licencia esetében az elöbb említett ügyletek egymással összekapcsolódva jelennek meg, hiszen a szabadalommal védett müszaki megoldás átadását legtöbbször a müszaki ismeretek átadása is követi, és a terméket a védjegy feltüntetésével értékesítik.

A franchise esetében az anyavállalat adja - legtöbbször - a berendezést, valamint az értékesítés "fortélyait".