A pénz kialakulasa, szerepe, feladatkörei, klasszikus pénzhelyettesítök kifejlödése és jellemzése

A pénz kialakulása, szerepe, feladatkörei, klasszikus pénzhelyettesítök kifejlödése és jellemzése

Kialakulása: A történelmi elötti idökben a különbözö termékek cseréje közvetlenül ment végbe. Ha valakinek olyan cikkre volt szüksége, amelyet ö maga nem tudott elöállítani, akkor elcserélte. Ez azonban nem mindig volt tú 212h72c l egyszerü, mert lehet, hogy akivel cserét akart lebonyolítani, annak éppen más terméke volt. Kevésbé valószínü, hogy a két félnek éppen ugyanabban a pillanatban van szüksége a másik által felkínált árura.

Az árucseréknél fontos szempontok: Tartósság: az eladott áruért cserébe kapott cikk idöközben nem veszíthet az értékéböl Oszthatóság: tetszöleges kis értékü termékek megvásárlása is lehetséges legyen Egynemüség: az általánosan elfogadott csereeszköz egyes darabjai azonos értéket képviseljenek Fajlagosan nagy érték: ha a kiválasztott árú fajlagosan nagy értéket képvisel, hiszen ez jelentösen megkönnyíti a tranzakciók fizikai lebonyolítását

Gazdasági szereplök mindegyike: elfogadja az egyenértékesítési szerepkörben tetszelgö cikk uralkodási jogát

Az árukereskedelem kiszélesedésével vették át a pénz-funkciót a nemesfémek, az arany és az ezüst együtt ezt a rendszert a két fém együttes jelenléte alapján bimetallizmusnak nevezzük. Pénzhelyettesítö: azok a csereeszközök, melyeket viszonylag széles körben elfogadnak a valóságos pénz helyett. Egyik csoportjuk az arany forgalmieszköz- funkciójából ered pl. váltópénz, papírpénz, másik csoportjuk a fizetésieszköz-funkcióból pl. kereskedelmi váltó, bankjegy. Váltó: a hitel elterjedésével kialakuló értékpapír, melyen a kibocsátó kötelezettséget vállal, hogy meghatározott idöben és helyen a váltón szereplö összeget ki fogja fizetni Bankjegy: a váltóforgatásból és váltóleszámítolásból kinött hitelpénz, eredetileg a bank saját váltója. Aranyérme rendszerben aranyra való beváltási kötelezettségvállalás mellett került forgalomba és a bank fizetési ígéreteként forgott. A pénztörténet elsö nagy korszakában az adta a pénz lényegét, hogy önmaga is belsö értékkel bírt.

Funkciói: értékmérés (Az értékmérö szerep azt jelenti, hogy az egyes termékek ára a pénzen keresztül határozódik meg, tehát az egyes termelök által elöállított áruk piaci megmérettetése, egymáshoz való aránya a pénz bekapcsolódásával történik. ) forgalmi eszköz ( A forgalmi eszköz funkció arra utal, hogy az áruk forgalmában a tranzakciók a pénz segítségével és nem egyszerü árucsere formájában bonyolódnak le. ) fizetési eszköz (Fizetési eszköz szerint az árutermelés fejlödésével jellemzövé válik, hogy az áru eladása nem feltétlenül jelenti az árbevétel egyidejü realizálását.) felhalmozódási eszköz (Felhalmozási funkció szerint a pénz alkalmas arra, hogy amennyiben nem áll szándékomban a birtokomban lévö összeget azonnal további áruk vásárlására fordítani, akkor a felhalmozás eszköze legyen. A pénz ne csökkenö értékü legyen.), nemzetközi pénz (A nemzetközi pénz fogalma azt jelenti, hogy a nemzetközi forgalom bövülésével szükségessé válik olyan eszközök megjelenése, melyek a fenti négy funkciót betölteni és általánosan elfogadott módon e szerepnek megfelelni. A pénzvilág funkcióit napjainkban az amerikai dollár tölti be.)

Pénzröl akkor beszélünk, ha az képes betölteni az értékmérö, fizetési, forgalmi és felhalmozási funkciókat ezen túlmenöen elláthatja a nemzetközi pénz szerepét.

A pénzhelyettesítök egyrészt célszerü, másrészt viszont szükségszerü okokkal magyarázhatóan jöttek létre. A pénzforgalom lebonyolítása során egy idö után célszerünek tünt, hogy a nemesfémek helyett önmagában értéktelen, papíranyagú pénzhelyettesítök forogjanak.

Az ipari forradalmat követöen az áruk és majdan a szolgáltatások mennyiségének bövülésével, a tömegtermelés beindulásával a forgalom lebonyolításához szükséges pénzmennyiség is megnövekedett. Mivel a pénz mennyisége nem növelhetö, korlátlanul relatív pénzhiány alakult ki, vagyis a forgalom pénzigényéhez képest a pénzmennyiség növekedése kisebb volt, attól rendre elmaradt, s ezt csak egy ideig ellensúlyozhatta a pénz forgási sebességének növelése. Erre találták ki azt a megoldást, hogy a kereskedö elvitte az árut, de erröl kiállított egy gyakorlatilag hitelviszonyt jelentö értékpapírt, konkrétan váltót, melyben rögzítette a visszafizetés feltételeit. Két iskola alakult ki, hogy milyen kapcsolat legyen a pénzhelyettesek és a nemesfémek mennyisége között. (Currency iskola és banking)

A Currency iskola hívei szerint az összesített pénzmennyiség nem lehet nagyobb, mint a nemesfémek mennyisége, ha ennél több lenne, akkor az inflációt idézne elö. A pénztömeg szabályozása tehát úgy történik, hogy az nem haladhatja meg az arany mennyiségét. A banking elmélet követöi szerint nem baj, ha az arany mennyiséget meghaladóan bocsátanak kik pénzhelyetteseket,bár elismerték, hogy annak túlzott mértéke inflációt okozhat.