A monetarizmus.

A monetáris politikán a forgalomban lévő pénzmennyiség (a tulajdonképpeni pénzkínálat) szabályozását értjük. A monetáris politikát expanzívnak tekintjük, ha a pénzmennyiség növelését célozza és restriktívnak, ha a pénzmennyiség visszafogását kívánja elérni.

A monetáris politika szerepének és hatásának vizsgálatát három részre bonthatjuk:

1. a monetáris politika hogyan képes szabályozni a pénzkínálatot
2. a pénzkínálat változása hogyan változtatja meg az össkeresl 141e49b et nagyságát
3. az összkereslet változása miként módosítja az egyensúlyi nemzeti jövedelem alakulását

A monetáris politika hatása a klasszikus modellben

A pénzmennyiség és az áruszínvonal változása között szoros kapcsolat van.

M^D=kP^Y

Egyensúlyi helyzetben a pénzkereslet egyenlő a forgalomban lévő pénzmennyiséggel (a pénzukínálattal) M=M^D= M^D=kP^Y

Adott pénzmennyiség mellett az árszínvonal és a reál nemzeti jövedelem között fordított arányosság áll fenn: magasabb árszínvonal esetén kevesebb termék vásárolható meg, mint alacsonyabb árszínvonal esetén. A pénzkínálat közvetlenül meghatározza az összkereslet nagyságát. A rövidtávú kínálati függvény alapvetően a foglalkoztatottság szintjétől függ. A foglakoztatás szintje viszont a munkaerő piac egyensúlya által határozódik meg. A munkaerő kereslete, a kínálata a reálbértől függ.

P                            Y^D (M₂)

Y^D

(M₁)

Y^D (M₀)

Y

Az árak változása önmagában nem befolyásolja az egyensúlyi foglalkoztatási szintet, mert az a reálbér szerint alakul. Az árváltozások így a reáloutputra sincsenek hatással. Az aggregált kínálat a munkapiaci egyensúly, a hatékony foglalkoztatás szintje által határozódik  meg.

A pénzkínálat növekedése M_o-ról M₁-re növeli az összkeresletet. A klasszikus közgazdaságtan egyik alaptézise a pénz semlegességének elve.

A monetáris politika a keynesiánus elméletben

A monetáris politika alapvető szerepe a pénzkínálat, a forgalmoban lévő pénzmennyiség szabályozása.

P

Y^D

(M₀)

P₀ Y^D (M₁)

Y₀ Y₁ U

Mivel a pénzkínálat ∆M-mel nőtt, ezért adott árszínvonal és a kezdeti reáloutput mellett több pénz maradt spekulációs célokra, amely csökkenti a kamatlábat → növeli a beruházási keresletet és így a reáloutputot is. Megnöveli a tranzakciós pénzkeresletet, amely aztán a kamatláb növekedését idézi elő. A pénzmennyiség növelése tehát megnöveli az aggregált keresletet is adott árszinvonal mellett.

A monetáris politika a keresleti görbét elmozdítani eredeti állapotából. A monetáris politika által megnövelt pénzmennyiség csökkenti a kamatlábat, emeli a beruházást és a nemzeti jövedelem szintjét. Más lesz a nemzeti jövedelem összetétele, mert G növelése csökkenti az I-t így viszonylagos súlya nagyobb lesz C-hez és I-hez képest. Az adók csökkentése növeli C-t és csökkenti I-t, így megnöveli C viszonylagos súlyát. Ezért nem mindegy, hogy milyen gazdaságpolitikai eszközt használunk a reáloutput növeléséhez vagy csökkentéséhez.

A pénzmennyiség változásának multiplikátor hatása

A monetáris politika a pénzkínálat változásának hatása adott meredekségű IS-görbe mellett az LM-görbe elmozdulásától és meredekségétől függ. Alacsony kamatszint esetén a gazdasági szereplők számára közömbös, hogy pénzt vagy értékpapírt tartsanak, tehát a pénzmennyiség követelménye feloldódik a spekulációs pénzigényben. A pénzmennyiség változtatásával operáló monetáris politika tehát akkor a leghatásosabb, amikor az LM függvény kamatrugalmatlan.

A pénzmennyiség változásának hatása az egyensúlyi nemzeti jövedelemre

A pénzkínálat változása nemcsak a monetáris változásra hat, hanem a reálváltozásra is. A keynesi elméletben a pénz aktív gazdaságpolitikai eszköz.

A monetáris politika képes a reáloutput növekedését előidézni, de eközben az árak is növekszenek és ez csökkenti a monetáris politika hatásosságát.

Monetarista kritika a monetarista politikáról

A keynesisták szerint az állami költségvetési és a monetáris politika megfelelő alkalmazásával lényegesen befolyásolni tudja a foglalkoztatottság szintjét, a nemzeti jövedelem szintjét és összetételét, valamint az árszínvonalat.

A monetaristák szerint a piacgazdaság alapvetően egyensúlyra törő, önszabályozó és önhelyreállító rendszer. Ha a kormányzat nem avatkozik be a gazdaságba és nem idéz elő keresleti sokkot, akkor a magánszféra kereslete megfelelően stabil, amely a gazdaság működését is stabilan tartja. Ha a kereslet nem megfelelően stabil, akkor a rugalmas árrendszer képes korrigálni az egyensúlytalanságot. Hosszabb távon az árak változása az egyensúly helyre állítását eredményezi. A monetaristák szerint az aktivista gazdaságpolitika csak rövid időszakra képes csökkenteni a munkanélküliséget, hosszú távon a munkanélküliség a természetes ráta szintjén áll be. A rövidtávú expanzív gazdaságpolitika hosszabb távon hatástalan, növeli az inflációt és az inflációs várakozásokat. A forgalomban lévő pénzmennyiség hosszabb időszakot tekintetbe véve nincs hatással a reál nemzeti jövedelem alakulására. A monetarista elmélet szerint az árváltozások függnek a korábbi időszakok áralakulásától. A várakozások hozzáigazodnak a korábbi időszak tényadataihoz. Amíg az árváltozások nem változnak meg a kínálati függvény változatlan marad. Magasabb árak nagyobb árvárakozásokat jelentenek, vagyis alacsonyabb várható reálbért, a munkavállalók kevesebb munkát kínálnak, azonos nominálbér mellett a magasabb árvárakozások alacsonyabb várható reálbért jelentenek. Az árváltozások hatására csak időlegesen nőtt a foglalkoztatási szint, amíg az árvárakozások nem alkalmazkodnak az új árakhoz. A monetáris (vagy költségvetés) politika a már korábban tárgyalt mechanizmus szerint megváltoztatja az aggregált keresletet és a keresleti görbét. Y^D₀-nál Y^D₁-re tolja.

Az expanzív monetáris politika állandósítja az áremelkedést és ezek aztán beépülnek az árvárakozásokba is.

Tehát hosszú távon értelmetlen expanzív monetáris politikát folytatni, mert az csak az inflációt és az inflációs várakozásokat növeli. Az a helyes monetáris politika, amely alkalmazkodik a reál nemzeti jövedelem természetes növekedési üteméhez, ezzel stabilan tartja a gazdaságot és nem gerjeszt inflációt.

Az újklasszikus irányzat vélekedése a monetáris politika hatásosságáról

Az új klasszikus irányzat szerint az aktivista monetáris és költségvetési politika még rövidtávon sem hatásos, mert a gazdasági szereplőket rövidtávon sem lehet félrevezetni. Ők a racionális várakozásokat tartják meghatározott viselkedési módnak. A gazdaságpolitikai változásokra és azok hatásaira a gazdasági szereplők felkészülnek és védekeznek ellene.

A pénzmennyiséget növelő monetáris politika megemeli az összkeresletet, megfogja emelni az árszínvonalat. Ha ezt az árnövekedést a piaci szereplők előre látják, akkor a keresleti görbe eltolódásával egy időben a kínálati görbe is ugyanakkora mértékben eltolódik.

Ha a várakozások racionálisak, akkor a monetáris politika hatástalan. A pénz tehát éppúgy semleges hatású itt, mint a klasszikus modellnél. A racionális várakozások elmélete szerint az egyének szubjektív, pszichológiai várakozásai megegyeznek a gazdaság struktúráját leíró modellnél származtatott matematikai várható értékkel.