online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia Pszichiátria Pszichológia Szociológia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

CSOPORT, CSOPORT MŰKÖDÉSEK

pszichológia

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
AUTIZMUS
TUDAT ÉS TUDATÁLLAPOTOK
A HIPERAKTÍV FELNŐTT
ÉSZLELÉS
A szerepfogalom hatarai és külsö szerepkonfliktusok
HIPERAKTIVITÁS, FIGYELEMZAVAR
Alkalmassag, kivalasztas, bevalas
A személyiség dinamikaja és egyensúlyanak biztosítasa
 
 

CSOPORT, CSOPORT MŰKÖDÉSEK

Az előző fejezetben már irtunk a társas befolyásolás módjáról, az interakció és interperszonális folyamatok jelentőségéről, eszerint mások jelenléte befolyásolja viselkedésünket, hatékonyságunkat.

Az emberek társaskapcsolatokban élik le életüket, kapcsolataik társas és társadalmi színtere a csoport. A csoportban az emberek viselkedését erőteljesen meghatározza az adott közeg tevékenysége, célja, és normája. Minél erősebben azonosul valaki a csoporttal, annál valószínűbb, hogy a viselkedését a csoportfolyamatok képesek megváltoztatni. A vizsgálatok kiterjedtek a figyelem konfliktus elméletére is, miszerint mások jelenléte eltereli a személy figyelmét a tevékenységről, de emelheti is a drive (ösztönzés) szintjét, és mások értékelése is fontos tényezője lehet a viselkedésének. A szociálpszichológusok többféleképpen értelmezték a csoport fogalmát.

Sherif szerint, a csoport olyan társadalmi egység, amely meghatározott státusú és szerepkapcsolatot alkotó egyénekből áll, akik viselkedését a csoport normái, értékei szabályozzák.

A csoport felosztása többféle lehet.

Toennies a csoport két fajtáját a közösséget (Gemeinschaft) és a társaságot (Gesellschaft) különbözteti meg. A közösségi csoportra a meleg, összetartó baráti kapcsolat jellemző, a társaságra pedig a formális kapcsolat-felvételi lehetőségek.

Colley (1902) is a csoportok két típusát különbözteti meg, az elsődleges és a másodlagos csoportokét. Az elsődleges csoportokban a kapcsolatot a személyek érzelmi viszonyulásai a közvetlenség hozzák létre, leginkább a család sorolható ide. A másodlagos csoportokban a kapcsolatokat a személytelenség és a szervezeti szabályzók mozgatják, pl. ilyen csoport az iskola, vagy bármely intézmény.

A csoport struktúrája három tényezőtől függően alakul,

·       az értelmi képességtől,

·       a szociabilitástól, és

·       a politikai nézettől.

Egy csoport akkor m 232j94c űködik hatékonyan, ha működnek a kommunikációs csatornái, vagy több kompetens egyénnel rendelkezik. Az egyén annál jobban érzi magát egy csoportban, minél több információ birtokába jut, vagy pozitív megerősítéseket kap.

A csoporttagok érdekeltsége a csoportban különböző, mert a csoport nem törekszik és nem is tudja kielégíteni minden csoporttag igényét. A csoportkohézió akkor alakul ki, ha a tagok elkötelezettséget és pozitív érzelmeket éreznek a csoport közös normái és céljai iránt. Az elkötelezettség következménye, hogy a csoport teljesítménye megnő.

A csoporthoz tartozás élménye különösen akkor jelentős, amikor feszült és veszélyes helyzet alakul ki a csoport körül. Egy jó működő, összeszokott csoport kevésbé fogadja el a normáktól eltérő viselkedést, és erőteljesebben fordulnak a konformitás irányába.(Festinger, 1950)

A csoport fajtánál meg kell említeni a vonatkozási vagy referencia csoportot, amellyel az egyén azért azonosul, hogy átvegye a vonatkozási csoport attitűdjeit, normáit, és viselkedésmódjait

Mindenkinek van vonatkozási csoportja, a serdülőnek egy beategyüttes, a felnőttnek egy hasonló elveket valló csoportosulás. Ebbe a csoportba nem biztos, hogy térben beletartozunk. Bármely csoport képes arra, hogy megjelenítse magát, ez megmutatkozhat a különböző jelzésekben, jelvényekben, ruhákban, jól látható viselkedési sajátosságokban. Az ilyen megjelenítéseket stigmáknak, stigmatizációnak nevezte Goffmann (1963). Fontos kérdés lehet, hogy az egyén képességei milyen pozícióba juttatják őt egy adott csoporton belül, ez függ a csoport kohéziójától, a csoporttagok egymáshoz való viszonyától, az életkortól, foglalkozási összetételétől, és hogy mennyire tekintélyelvű a csoport. Az egyén képességei a csoporton belül kamatoztathatók, vezetői beállítottsága kijelölheti a csoportban betölthető státusát. A csoportkohézió nem minden esetben előnyös, mert adott esetben az erős vezetés alatti csoport hamar elszigetelődhet környezetétől. Ugyanígy nem tartják szerencsésnek a csoportlélektannal foglalkozók, a csoportgondolkodást sem. A sok hasonló gondolkodású és azonos döntésre hajló csoporttag nem engedi be az ellenkező véleményt, ami miatt nem feltétlenül születnek racionális döntések. A csoport védelmet jelenthet az egyén számára, a felelősség áthárítás területén is.

A század elején Le Bon, és Tarde tömegkutatásai azt hangsúlyozták, hogy a csoportból nőhet ki a tömeg, amely nagyszámú egyének halmaza, ahol az egyének ún. kollektív, érzelmi állapotba kerülve olyan viselkedésre is képesek lesznek, amelyre egyénileg nem. A tömegviselkedés társadalmi csapda, mert nem együttműködésről van itt szó, hanem kollektivitást mutató természetellenes viselkedésről. A tömegviselkedésnek vannak tipikus helyzetei mint pl. a katasztrófahelyzet, pánikhelyzet, vagy a lincselés.

Hogyan is viselkednek az egyének katasztrófahelyzetben. a katasztrófahelyzet szakaszai: az első szakaszban, az egyén igyekszik visszautasítani a veszély gondolatát (hitetlenkedés) vagy a veszélytől való túlzott félelem jellemzi hozzáállását. A második szakaszban az egyének három reakciót adhatnak, vagy megőrzik hidegvérüket, vagy a bénultság állapotába kerülnek, vagy tehetetlenek lesznek: a megnyilvánulási formák, különböző érzelmi reakciók, sírás, ájulás, kiabálás stb.

A pánikhelyzet tömegben jelentkezik, oknélküli, túlzott félelem, gyakran az egyének képesek lesznek életük megmentése érdekében könyörtelenekké válni, szinte másokat eltaposni. A pánikhelyzet többféle lehet, van úgynevezett szituációs és a hangulati pánik. Az első eset akkor léphet fel, ha az egyének cselekvőképessége korlátozva van térben és időben, pl. tűz egy zárt helységben. A második eset pedig, ha válsághelyzet lép fel mint pl. a bevásárlási láz, valamilyen hiány cikk beszerzéséhez kapcsolódik vagy híresztelés.

A tömegagresszivitás legdrasztikusabb példája a lincselés, amely nem más mint kegyetlen önbíráskodás, leszámolás egyik módja. Lehet jól szervezett, de spontán megnyilvánulás is. Több vizsgálat bizonyította (Stoetzel), hogy a lincselés lényegében intézményes eljárási mód, nem feltétlenül ösztönök által vezérelt, hanem tudatos felkészülést feltételező.

Az individiuum a társadalmi beilleszkedést, a csoporthoz tartozás élményeként éli meg. A csoport tagság egy olyan létforma, amely lehetőséget ad a személyes előnyök, elképzelések megvalósítására a csoportban.

A csoporttagság vállalását több tényező is motiválja így pl. térbeli közelség, életkor, nem beli azonosság stb. Az életkori jellemzőkből adódóan több olyan csoportról beszélhetünk amelynek hatása az egyénre igen erőteljes személyisége fejlődése szempontjából.

Az első szocializációs közeg a család, ahonnan a meghatározó csoport, illetve szocializációs élményeket kapja, tapasztalja. a gyermek. A családi interakciók, státusok, szerepek, kommunikációk, célok, tapasztalatot adnak más csoportokhoz való tartozásukhoz és viszonyulásainkhoz.

A kortárscsoportok szerepe és jelentősége az egyén életében a családtól való elszakadás időszakában jelentős. Pl. az óvodáskorú gyermek (3–6 évesek) csoporthoz tartozásának különböző formái vannak mint pl. együttmozgás, összeverődés, együttműködés, amelyek meghatározott viselkedést, cselekvési formát várnak el a gyermektől. Az előzőek esetében a gyermek cselekedeteit az együttes élmény, a közös tevékenység határozza meg.



A kortárscsoportban a fiatalok (12–17 évesek) a kölcsönös megegyezés és választás elve alapján kerülnek. Itt tanulják meg a partnerválasztás fontosságát, mint jelent választottnak, illetve nem választottnak lenni (Pataki 1976).A választott csoport hatással van a fiatal véleményére, nézeteire, viselkedésére, befolyásolja személyisége fejlődését is.

A csoportkutatások különösen nagy figyelmet fordítottak az egyén és a csoport kapcsolatára. Mayo a munka termelékenységét fokozó emberi kapcsolatok rendszerével foglalkozott. Moreno csoportkutatási technikája, a szociometria, amely feltárja a spontánul kialakuló kiscsoportok jellemzőit. Moreno foglalkozott a kiscsoportokon belül az egyének helyzetével, a csoport szerkezetével, a társaskap­csolatok létrejöttével.

A társaskapcsolatok felmérése, a rokonszenvi és ellenszenvi választások alapján történik, amelyet a szociogram segítségével tudunk felrajzolni. A társas pozícióból kitűnik, hogy az egyénnek vannak-e választói, vagy ő választ-e valakit, akivel esetleg kölcsönös kapcsolatot tud kialakítani. A csoporton belül a kapcsolatok térképe több féle lehet.

A csoport struktúrája különböző variációt mutat, beszélhetünk zárt alakzatról (három, négy vagy több főből áll), amelyben csillag (egy központi személy körül több személy található), láncszerű (több csoporttag közvetve, vagy közvetlenül kapcsolódik egymáshoz) kapcsolatok létezhetnek. Ezenkívül beszélhetünk halmaz (teljesen kezdetleges), laza szerkezetű (kialakulóban lévő), tömbszerkezetű (többé-kevésbé kialakult struktúrájú) csoportokról. Mérei Ferenc, „A közösségek rejtett hálózata” c. könyvében részletesen foglalkozik a szociometria leírásával.

A csoport interakciós hálózata azt jelzi, hogy a csoportban kialakult szerepek meghatározhatják a csoport tevékenységének sikerét és céljának elérését. Brocher (1975) szerint a csoportban a szerepek lehetnek konstruktívak és destruktívak. A konstruktív szerepet betöltő személyek előbbre viszik a csoport életét, pozitív hatást gyakorolnak a csoport tagjaira.

A konstruktív szerepek fajtái:

1.    Kezdeményező: ő az aki szívesen változtat, újításokat vezet be.

2.    Véleménynyilvánító: először szólal meg, véleménye mellett kitart, vitatkozik.

3.    Kérdező: minden részlet érdekli, információkat gyűjt.

4.    Informátor: több információ birtokában kielégíti az érdeklődők információ igényeit.

5.    Szabályalkotó: felvállalja a szabályok, normák, értékek kimondását.

6.    Általánosító: összefoglal, tisztáz bizonyos kérdéseket, csoport előtt.

7.    Engedelmeskedő: ez ugyan passzív szerep, de a feladat eredményes végrehajtásánál szükség van rá. A destruktív szerepet mutató egyének viselkedése gátolja a csoportmunkát és negatívan hat a csoporttagokra.

A destruktív szerepek a következők:

1.    Akadékoskodó: a vélemények eltorzítása jellemző rá, túlzásba viszi azt.

2.    Vetélkedő: olyan túlbuzgó személy, aki túlzásba viszi az engedelmességet, vagy elégedetlen státusával a csoportban.

3.    Mindentudó: aki mindenről értesült, és akadályozza a tevékenységet.

4.    Hírharang: nemcsak informáló, hanem dezinformáló is.

A csoport életében fontos szerepük van a csoportnormáknak, értékeknek, és azoknak a folyamatoknak, melyek befolyásolják a csoport fejlődését.

A csoporttagok viselkedését, a csoporthoz való alkalmazkodását a normák meghatározzák.

A normák, szabályok, elvárások rendszere, amelyeket a csoport hoz létre, és a tagok ezt magukra nézve kötelezőnek tartják. A normáknak meghatározott funkciói vannak, ezek a következők, a csoport fenntartása, a célok elérése, a megfelelő viselkedés létrehozása, a csoporthoz tartozás elősegítése, a rend és fegyelem fenntartása. Betartásukat szankcióval erősítik.

A normaalakulását több kísérlettel vizsgálták. Ezek közül legismertebb Sherif (1966) kísérlete, amelynek lényege, hogy kísérleti személyektől (először) egyenként becslést kértek arra vonatkozóan, hogy az elsötétített szobában észlelik-e egy fénylő pont mozgását.(A pont egyébként nem mozgott, de ilyen helyzetben az „autokinetikus effektus” következtében a fénylő pontot mindenki mozgónak vélheti.) A kísérletet többször megismételték, a kísérleti személyek kialakítottak egy mércét, miszerint a pontot mozogni látták.

A csoporthelyzetben az egyén véleménye, hatással lehet a csoport tagok véleményére annyira, hogy. kialakíthat egy egységes vélemény. Ennek következménye az lett, hogy az újbóli egyéni vizsgálatban az egyén a csoportból hozott véleményét fogadta el.

A normaalakulás jellemzője tehát, ha az egyén csoporthoz tartozva tanul meg egy normát, azt egyéni helyzetekben érvényesíteni is fogja, és e szerint viselkedik, fogalmazza meg állításait. A normához igazódás tehát egy viszonyítási keret, amely a valahová tartozás érzését erősíti meg az egyénben és segít abban, hogy az elvárt viselkedést produkálja. Az önmagunkról alkotott képünket is a csoport, illetve más egyének visszajelzései hozzák létre. Minél kevésbé vagyunk biztosak magunkban annál inkább rávagyunk szorulva a csoport támogatására.



A konformizmus és az engedelmesség valójában a csoporttámogatás iránti szükséglet kifejeződése. A konformitás egy személy viselkedésének vagy véleményének, más egyén vagy csoport nyomására bekövetkező változása. A konformizmus eredetileg alkalmazkodást jelent. Ennek bizonyítására (Asch 1969) kísérletet végzett, amelyben a kísérleti személyeknek el kellett dönteniük, hogy egy kártyán felmutatott három vonal közül melyik hosszúsága felel meg egy negyedik vonalénak. A csoport tagjai hasonlóan vélekedtek, annak ellenére, hogy az adható válaszokban csak egy lehetett volna elfogadható. A konformista szó értelmezése lehet pozitív és lehet negatív, előfordul, hogy a túlzott alkalmazkodás, mások szemében negatív tulajdonságként fogható fel.

A konformista és nonkonformista magatartás helyzettől függ, összefüggésben van az önértékeléssel, a feszültségtűrő képességgel, az ilyen egyének t gyakran tekintélytisztelők, és előítéletesek. A nonkonformisták vakmerőek, követelődzőek, ingerlékenyek, hajlamosak szélsőséges reakciókra.

Csoportközi viszonyok

Az egyén szocializációja során több csoportba tartozik. A csoport-hovatartozáskor és más egyének helyzetének megítélésekor kategóriákat alkalmaz, amelyek a csoporttal való azonosulását, azonosságtudatát, és biztonságérzetét szolgálja. A csoportközi helyzetben kialakuló kategorizá­ció a megkülönböztetés kiváló lehetősége, amikor a saját csoport felértékelődik és egy másik csoport le- vagy átértékelődik, illetve erősödik a csoportkohézió. Az előző helyzet, vélemény olyan viselkedést eredményezhet, amelynek következményei a sztereotípiák és az előítéletek megjelenése.

A sztereotípia W. Lippmann megfogalmazása szerint, mint azt korábban említettük, a fejünkben lévő képek leegyszerűsített, sematikus, egyoldalú változatai, amelyek egy adott kultúra értékelő és tipizáló előfeltevései. Tehát véleményalkotásaink túlzásokon alapulnak, leegyszerűsítettek, mert nincs kellő ismeretünk, tapasztalatunk a tárgyat, illetve személyt illetően. Az emberek hajlamosak irracionális véleményt alkotni olyan egyénekről, és elsősorban embercsoportokról, melyekről nincsenek ismereteik pl. etnikai csoportokat illetően.

A sztereotípiák, csoport hovatartozásra utaló tulajdonság-együttesek, vonatkozhatnak társadalmi csoportokra, rétegekre, vallási, világnézeti csoportokra, kisebbségekre, deviáns, és nemi csoportokra egyaránt. A csoportközi sztereotípiák képződésének különféle módjai ismertek (Holfstatter, 1949, in Csepeli 1997).

Az első módszer, amikor kis különbségek felnagyítására kerül sor, a második a tényleges különbségek túlzott kiemelése (bőrszín), harmadik pedig, amikor hamis ok-okozati kapcsolatokat feltételezve a tényleges különbségeket, önkényesen társítjuk valamilyen feltételezett vonásokkal, a negyedikként, amikor egy adott csoportban, a valóban erőteljesen jelen levő egyéneket előtérbe állítjuk, és azok jelentőségét túl hangsúlyozzuk.

A sztereotípiák lehetőséget adnak az egyénnek arra, hogy másokkal azonosságot vállalva könnyen, gyorsan és felszínesen eligazodjon, tájékozódjon a környezetben, a világban. A sztereotipizálás megerősödve előidézi az előítélet létrejöttét.

Az előítélet kedvező vagy kedvezőtlen érzelmi beállítódás egy személlyel, csoporttal, vagy tárggyal kapcsolatban, amely nélkülözi az ismeretet, tapasztalatot, valamint figyelmen kívül hagyja a megbízható ismereteket, általánosításokon alapszik. Az előítélet gyermekkorban, a szocializáció során alakul ki, olyan hamis általánosításokon alapul, amelyeket igen nehéz megváltoztatni. A pozitív előítélet alapja az elfogult, kritika nélküli viszonyulás. A negatív előítélet előfordulása társadalmilag veszélyes, mint azt a viselkedésben megnyilvánulási formaként jellemezzük.

Az előítéletnek több fajtája van:

·       egyéni előítéletek, amelyek egyéni érzések és vélekedések következtében alakulnak ki, természetesen társadalmilag determináltak (pl. ha valaki nem rokonszenves számunkra és nem tudjuk annak okát megmagyarázni, csak ellenérzésünket racionalizálni próbáljuk)

·       a társadalmi előítéletek, olyan kollektív tudatjelenségek, amelyeket az egyén a társadalomtól kapja, itt nem az ellenérzés dominál, hanem a sztereotípia és az előítéletes magatartás

·       csoportítéletek, a nemzeti, faji és vallási előítéletek, amelyek történelmileg kialakult ítéletek és úgy léteznek mint csoport és mint a csoportot alkotó egyének ítéletei (pl. gyakran alkalmazott négerekre, zsidókra és cigányokra).

Az előítélet létrejöttében fontos indok, hogy az egyén igyekszik önmaga igazolására olyan elméletet gyártani, amely biztonságot jelenthet számára, létrejön tehát mint a személyiség önigazolási szükséglete.

Az előítélet a személyiség önigazolási szükséglete. Különösen akkor van szükségünk önigazolásra, amikor az én védelemre szorul, amikor találni kell valakit, vagy valakiket a hiba okozására. Ezt hívjuk bűnbakelméletnek. A bűnbakképzés eredete a héber mitológia szerint az Engesztelés Napján játszódik le, amikor is egy pap felolvasta a nép bűneit, közben a kezét egy kecskebakon tartotta, majd azt szabadon engedte a pusztába, hogy vigye magával a nép bűneit, és elnevezték bűnbaknak. Az előítélethez kapcsol-dik a hatalom és a státus.



Az előítélet kialakulásának okai többfélék lehetnek

1.    Gazdasági, politikai okok, konfliktusok, alakulhat úgy a társadalom élete, hogy a rendelkezésre álló erőforrások hiányosak, ennek következtében egyesek gyorsabban jutnak előnyökhöz, juttatásokhoz mint mások. Így a konfliktus, feszült helyzet összetűzésre ad lehetőséget, és arra, hogy verseny alakuljon csoportok között pl. a munkahelyek vagy bizonyos előnyök megszerzéséért.

2.    Áthelyezett agresszió, frusztráció („bűnbak elmélet”), az előzőekben fellépő konfliktus, feszült helyzet azt idézi elő az egyében, hogy keressen egy olyan személyt, vagy csoportot, amelyik felelőssé tehető az ő elégtelen szociális és én állapotáért, vagyis valakit vagy valakiket okolni kell olyanért, amiért nem is hibáztatható. A „bűnbak „ kifejezés a héberek szertartásából ered, mint arról már az előző fejezetben írtunk. A különböző kutatások igazolják azokat a tényeket, amelyek szerint az emberek agresszivitásukat igyekeznek nem kedvelt, vagy viszonylag gyenge csoportokra, egyénekre áthelyezni. Az hogy milyen formában teszik, attól függ, hogy a környezet mit enged meg, tolerál, fogad el.

3.    Az előítéletes személyiség. Az egyéni különbségek, a tekintélyhez való viszonyulás szintén okai az előítélet kialakulásának. Vannak emberek, akik belső bizonytalanságuk, önelfogadásra képtelenségük miatt másokat keresnek saját hibáik magyarázatára, illetve felmentésére. Adorno ezeket tekintélyelvű, autoritariánus személyiségeknek nevezte. Az agresszivitásra hajlamos egyének gyakrabban előítéletesek, mint a másokat figyelembe és tiszteletben tartó egyének. Az ellenségesség gyakran olyan formában jelentkezik, hogy az egyén a személyes, illetve társadalmi problémáért a kisebbségeket hibáztatja. Adorno, Levinson és Sanford kutatásaikban, az autoriter személyiséggel foglalkoztak, és igazolták, hogy az ilyen személyiségűeket a családi nevelés, a szociális tanulás alakítja agresszívvá. A tekintélyelvűvé, és agresszív személyiségűek lenézik azokat, akiket alsóbbrendűnek tartanak. Jellemzőik a következők: agresszivitásra hajlamosak, gondolkodásmódjuk merev, gyanakvó, értékrendszere konvencionális, igen nagy tiszteletet mutat mindenféle tekintély iránt. A tekintélyelvű személyiség mérésére szolgál az „F” skála, amely azt vizsgálja, mennyire értenek egyet az emberek a különböző tekintélyelvűségre utaló állítással. Allport (1977) skálájában a következő csoportosítások találhatók, zsidók, a nagycsoport, feketék (négerek), más kisebbségek, hazafiság.

A tekintélyelvűséggel szemben a tekintélyellenesség vagy demokratikus személyiség jellemzői a következők: szeretetorientáció, agresszivitás hiánya, a megértésre törekvés jellemzi. A demokratikus személyiség számára fontos a társadalom által elvárt norma, társadalmi érték, és az, hogy nem táplál előítéletet a kisebbséggel szemben.

4.    A fennálló társadalmi normákhoz való alkalmazkodás. A konfor­mitásról már az előzőekben szó volt. Az előítéletes magatartás kialakulásában tehát szerepet játszik a normákhoz való igazodás, olyan célból, hogy nem tudunk semmi konkrétumot egy adott jelenséggel, személlyel vagy csoporttal kapcsolatban, téves vélemények vannak túlsúlyban, ennek következményeképpen alakul ki az előítélet.

Az előítélet különböző fokozatokban nyilvánul meg:

·       szóbeli elutasítás, vagyis ami kommunikációban jut kifejezésre, mely lehet nyilvános, vagy informális befolyásolás egy meghatározott környezetben.

·       diszkrimináció, hátrányos megkülönböztetés, amely olyan magatartás, viselkedésformában jut kifejezésre, hogy az adott személy nem kívánatos a környezetben, vagy jogi kereteket öltve, egy csoport tagjait kizárjuk valamely nemzet közösségéből pl. letelepedés megtagadása stb.

·       személyi bántalmazás, fizikai agresszió. A hátrányos helyzetben lévő csoport vagy egyén irányába erőszak és brutalitás formáját alkalmazva, kényszerítik lakóhelye elhagyására.

·       üldözés kiirtás, lincselés. Az előítélet legdrasztikusabb állásfoglalása, mely előre eltervezett, szervezett, végrehajtott gyilkosság, mellyel a csoportot vagy a csoport tagját megfosztják az élettől.


Ellenőrző kérdések

1. Mi a szocializáció, hogyan megy végbe a szociális tanulás?

2. Mi jellemzi az interakciót és az interperszonális viszonyt?

3. Milyen folyamatai vannak az emberek közötti kapcsolatok alakulásának?

4. Hogyan jön létre a vonzalom, ismertesse az erre vonatkozó elméleteket!

5. Mi a kommunikáció lényege, jellemezze azt!

6. Hogyan történik a befolyásolás folyamata?

7. Milyen módon történik a személyek észlelése, részletezze a személypercepciót!

8. Hogyan alakul beállítódásunk, másokhoz való viszonyulásunk?

9. Mi az előítélet, melyek kialakulásának okai?

10. Beszéljen a csoport működéséről, ismertesse felosztását, és a csoportban lejátszódó folyamatokat!

Találat: 1309