online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

Liszt Ferenc (1811. Doborjan - 1886. Bayreuth)

művészet a kultúra





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
Johann Sebastian Bach (1685-1750)
Bartók Béla (1881-1945)
Reneszansz zeneszerzők
Kastélyaink helyzete régen és ma
Arnold Schönberg (1874-1951)
Jean Phillippe Rameau (1683-1764)
 
bal also sarok   jobb also sarok

Liszt Ferenc (1811. Doborján - 1886. Bayreuth)



Élete

Liszt Ferenc a XIX. századi romantikus zenei élet legsokoldalúbb irányító egyénisége, a kor egyik szellemi vezére, és minden idők legnagyobb zongoraművésze.

Előadóművész, virtuóz zongoraj 414b15e átékos, író, igen művelt egyéniség. Kora legkiemelkedőbb zeneszerzője, és mégis ő volt az, aki népszerűsítette, vezényelte kortársai műveit. Új zenei forma megalkotásával gazdagította a zeneirodalmat. sokat tett hazájáért, Magyarországért. Törekvése az volt, hogy a kultúra kincseit, a természet szépségeit műveibe építve visszajuttassa a hallgatókhoz. Mindent úgy nézett, hogy amit látott, az egy-egy alkotásában visszacsengett. Olyan alkotó elme volt, aki a látottakból hallhatót teremtett. Rendkívüli fogékonysága alakította, formálta egyéniségét, művészetét. Műveltségét a francia szellem is gazdagította.



Édesapja Liszt Ádám az Esterházy-uradalom gazdatisztje volt, s néhány évig játszott az udvari zenekarban. Később Doborjánban számtartóként élt családjával, s itt született Liszt Ferenc 1811-ben. Liszt csodagyerek volt, apja korán felfigyelt fia rendkívüli zenei képességeire, s maga kezdte zongorára tanítani. 9 éves korában lép először nyilvánosság elé, egy önálló koncerten mutatja be zongoratudását. Néhány magyar főúr - akiket játékával ámulatba ejt - ösztöndíj-alapítványával Bécsben Czerny tanítványa lesz. Itt Bécs közönségét hódítja meg, de tehetségére Beethoven is felfigyel. 1823-ban Pesten egy díszhangversennyel búcsút vesz hazájától és művészi kibontakozása érdekében édesapjával hangversenykörútra indul Angliába, majd Franciaországba, s végül Párizsban telepedik le. Az utazása előtti hangversenyének plakátján ezt olvashatjuk:

"Magyar vagyok és nem ismerek nagyobb boldogságot, mint hogy Franciaországba és Angliába utazásom előtt neveltetésem és tanulmányaim első gyümölcseit legbensőbb hálám és ragaszkodásom áldozataként hazámnak ajánljam fel."

Párizsban igen nagy hatással volt rá a francia főváros szellemi élete: a zene, az irodalom, a filozófia. 16 éves korában azonban súlyos csapás éri: elveszíti apját, s benne legfőbb támaszát. Megszakadnak a hangversenykörutak, és ettől kezdve zongoratanításból él. Apja halálának, s egy fiatalkori szerelmi csalódásának a hatására mély depresszió lesz úrrá rajta, s évekig visszavonultan, a külvilágtól elzártan él.

Az 1830-as júliusi forradalom hozza vissza a 19 éves Lisztet az életbe. Magával ragadja a forradalom szele, a francia szellemi életben is egyre jelentősebb szerepet játszik. A kor vezető művészegyéniségei veszik körül, legközelebbi barátai: Chopin és Hector Berlioz.

1834-ben megismerkedik Marie d'Agoult grófnővel, akihez szenvedélyes szerelem fűzi, s 10 éves együttélésükből 3 gyermek születik. Ez alatt az évtized alatt sokat hangversenyezik, szinte minden jelentős európai nagyvárosban megfordul.

Az 1838-as pesti árvíz-katasztrófa mélyen megrendíti, s azonnal hazája segítségére siet. Bécsi hangversenyeinek jövedelméből 25.000,- Ft-ot küld Magyarország megsegítésére, a 40-es években pedig maga is hazalátogat.

Érezte, hogy a művészetektől elzárt tömegekhez is kell szólnia. Az első ingyenes munkás hangversenyről a zenetörténet is megemlékezik: 1841-ben Toulouseban hangversenyének bevételét jótékony célra átadta a munkásoknak. A küldöttség egyik tagja megköszönve a pénzt, sajnálatát fejezte ki, hogy a drága helyárak miatt a hangversenyt nem hallhatták. Liszt elhalasztotta utazását, s megismételte a munkásoknak a koncertet, ingyen!

Hasonló kedves találkozásról szól a följegyzés, amely Zichy Géza magyarországi birtokán történt. Liszt Ferenc egy ízben meglátogatta a grófot, aki a házi hangversenyre az egész falut meghívta. Liszt játéka után egy ősz hajú paraszt így szólt hozzá: "Hogy mint hívnak, azt megmondta a gróf. Hogy mit tudsz, azt megmutattad nekünk, de hogy mi vagy, azt megismertük, és ezért áldjon meg a magyarok Istene!"

Nemcsak szellemi kincseit, barátságát, hanem mindenét szétosztva volt az adakozás apostola. "Apám egész életén át a legnagyobb keresetű emberek egyike volt, ... s amikor meghalt, hét zsebkendő maradt utána." (Leánya, Cosima följegyzéseiből)

1842-ben végleg Weimarban telepszik le, s 13 évig az udvar zenei vezetője. Ez a feladat főleg az alkotótevékenységben való elmélyedést követelte meg a zeneszerzőtől, s így ebben az időszakban zongoraművészi tevékenysége háttérbe szorul, le kell mondania a hangverseny körutakról. Életművének java termése itt készül el, s harcol a fiatal és tehetséges zeneszerzők érvényesüléséért: különösen Berlioz és Wagner ügyéért tesz sokat. (Wagner nemcsak barátságát, de anyagi és erkölcsi támogatását is élvezi.)

1847-ben Kijevben egy újabb szerelmi élményben lesz része: megismerkedik Wittgenstein Karolin hercegnővel, a Marie d'Agoult-hoz fűződő kötelék megszakadása után. Közben cikkeket, tanulmányokat ír, széleskörű levelezést folytat. A zeneszerző Lisztnek nincsenek olyan sikerei, mint a zongoraművésznek, sőt ellenségei is akadnak. Amikor egyik operája bemutatóján ellenfelei botrányt produkáltak, azonnal elment az udvartól.

1861-től néhány évig Rómában él. Itteni tartózkodásának legnagyobb eredménye az egyházi zenéinek megszületése:

"Szent Erzsébet legenda": oratórium, melyben a szegényeket istápoló magyar szentnek állít emléket.

"Krisztus": oratórium,

"Koronázási mise"


1865-ben az alsóbb papi rendbe nyert felvételt, s ettől kezdve reverendába járt.

1869-től 3 város, Róma, Weimar és Budapest között osztja meg idejét, s a 60-as évektől egyre többet tesz a magyar zenei élet felemelése érdekében.



Az elmúlt időkben sokat vitatták, hogy milyen nemzetiségű Liszt. Erre a válasz egyértelmű: magyar. Vallomásai, levelezése és egyéb dokumentumok - kb. 200 ilyen írást ismerünk - csalhatatlanul igazolják, hogy mindig magyarnak vallotta magát. Elkötelezett hazafi volt, és sajnálta, hogy magyarul nem volt alkalma megtanulni, de magyarságát sohasem tagadta meg: szívügye volt a magyar kultúra, és annak felemelkedéséért sokat tett. "Mivel Magyarországon születtem, illő, hogy zenei tehetségemmel hazámat szolgáljam. Hazafiságomat nem szóvirágokban, hanem tettben, kötelesség teljesítésével akarom kimutatni."

1875-ben magalakul Budapesten a Zeneakadémia, melynek egyik alapítója és első tanára volt, ezért viseli ez az intézmény ma is az ő nevét. Számtalan magyar tárgyú kompozíciója született, mint például a "Hungária" c. szimfonikus költeménye, melyben a hősi történelmi múltat örökíti meg. "Magyar rapszódiá"-it a cigányzenekarok hangulata ihlette. Legnagyobb liturgikus kompozíciója - az "Esztergomi mise" - a bazilika fölavatására készült. A zongorára írt "Magyar történelmi arcképek" sorozatával a magyar nemzet nagyjait mutatja be: Széchenyi Istvánt, Eötvös Józsefet, Vörösmarty Mihályt, Petőfi Sándort, Mosonyi Mihályt, Deák Ferencet és Teleky Lászlót.

Az utolsó másfél évtized ismét nagyon termékeny időnek számított Liszt Ferenc életében. Öregkori művei már a XIX. században, Bartók zenéjének hangjait idézik előre. 1886-ban Bayreuthban halt meg, tüdőgyulladásban. Ma is ott van eltemetve.

Életműve

Művészetének két központi területe van, a zongoramuzsika, és a szimfonikus programzene.


Zongoramuzsikája

Liszt a romantikus zongorastílus és zongoratechnika egyik megalapozója. A programszerű tartalom zongoramuzsikájának nagy részére is jellemző.


Zongorastílusának legfőbb jellemzői

Orkesztrális jelleg, univerzális zongorajáték. (Paganini hegedűjét, Beethoven, Berlioz vagy Wagner zenekarát éppúgy fel tudta idézni rajta, mint Schubert dalainak világát.) Gyakoriak a zongorapartitúráiban az efféle utalások: quasi csello, quasi oboa stb. Pl.: a "Haláltánc"-ban feltűnő a zongora ütőhangszerekre emlékeztető kemény hangzása.

Óriási technikai követelmények, a virtuozitás magasiskolája. "Transzcendens etűdök" (Tájkép, Mozeppa, Lidércfény, Eroica, Esti harmóniák stb.)

Már zongoramuzsikájában is érvényesül egy bizonyos programszerű tendencia. Pl.: a "Vándorévek" zongoradarabjai arról tanúskodnak, hogy minden befogadott élmény zenei reflexiókat váltott ki fantáziájában.

"A wallenstadti tónál", "Forrásnál", "Ecloga" - a táj és a természet szépsége ihlette a zeneszerzőt.

"Dante szonáta", "Petrarca szonettek" - irodalmi ihletésű.

"Velence és Nápoly" - programja népzenei motívumokra épül.


Újfajta romantikus zongorastílusának egyik legszebb és legnépszerűbb példája az "Esz-dúr zongoraverseny".




Szimfonikus programzenéje

Liszt Ferenc a romantika jellegzetes műfajának, a szimfonikus költeménynek a megteremtője. Művészete sohasem volt öncélú. Legfőbb törekvése volt, hogy alkotásait megértsék. Ezért kapcsolta zenéjét közismert képzőművészeti, irodalmi alkotásokhoz, természeti képekhez, ihlette őt az elnyomottak szenvedése, szabadság utáni vágya és a hazaszeretet.

Még tovább lépett: szavakkal, programmal is meghatározta a zenei ábrázolást. Azt vallotta, hogy "a program az a médium, amely a zenét a közönség gondolkozó és tetterős része számára hozzáférhetőbbé és érthetőbbé fogja tenni."

Szimfonikus műveinek programjai (címei) bizonyítják, hogy szerzőjüket magasztos eszmék foglalkoztatták megírásukkor.

Egyik legközismertebb alkotása a Lamartine, francia költő Les Preludes c. versének hatására komponált "Les Preludes" c. szimfonikus költemény, mely az ember örök sorskérdésével foglalkozik. Az ember érzelmei, eszméi, küzdelmei szólalnak meg a műben hol sejtelmesen, hogy kirobbanó erővel. A cím előjátékokat jelent, s Liszt maga egy előszóban írt meg, milyen "előjátékokra" gondolt (az emberi élet nem más, mint a halál előjátéka): "Mi más is életünk, mint előjátékok szakadatlan sorozata ahhoz az ismeretlen dallamhoz, amelynek első, ünnepélyes hangját a halál csendíti meg? A szív fénylő hajnala a szerelem. Melyikünk sorsát nem zavarta meg a boldogság első áradata után a vihar ereje, amely durva leheletével széttépi a gyengéd illúziókat (képzeleteket), villámaival lesújtja annak oltárát? És melyik mélyen sebzett lélek nem keres ilyen megrázkódtatások után nyugalmat a természet idilli csendjében és saját emlékeiben? A férfi azonban nem sokáig képes ilyen nyugalomban élni, és mikor a trombita felharsan, elsőnek rohan a csatába, a legveszélyesebb posztra, hogy a küzdelemben ismét visszanyerje önmagát és belső erejét." A programnak megfelelően váltakoznak a darabban a hősies, gyengéd, tragikus és viharzó, ábrándozó, majd harcias hangulatok. Érdekes azonban, hogy a különböző jellegű részek vezető témáit közös elemek kapcsolják össze, mintha jeleznék: ugyanannak az életnek ilyen-olyan oldalát éljük át.


További szimfonikus művei

"Hunok harca"    Kaulbach festménye ihlette, a kereszténység és a pogányság összeütközésének gondolata.

"Amit a hegyen hallani"   Az ember és a természet kapcsolatát fejezi ki.

"Prometheus"    A nemes célokért küzdő ember örök jelképe.

"Hősi sirató", "Mazeppa" és a "Hungária" Mindhárom szimfónia a szabadság eszméjét hirdeti.

"Faust szimfónia"    A végletek és kontrasztok elvére épített mű.


Liszt Ferenc nemcsak művészetének sokoldalúságával, hanem emberi nagyságával is példát mutatott. Kora legnagyobb művésznevelő egyénisége volt. Benne barátra, segítőre talált - csak néhányat említve a sok közül - Berlioz, Chopin, Wagner, Verdi, Csajkovszkij, Smetana és Erkel Ferenc is. Így ír a barátságról: "Az ember csak akkor hatalmas igazán, ha tudja, hogy más ember is van körülötte, akivel gondolatát, érzelmeit közölheti. Az egyedülálló ébreszthet ugyan bámulatot és csodálatot, de hatása csak tiszavirág marad. Ha a közös munkára nem egyesül vele, akkor a szél elfújja vetését."




: 1822







Felhasználási feltételek
});