A MUNKAERÕ-ÁLLOMÁNY ÉS A NÉPESSÉG TÁRSADALMI-FOGLALKOZÁSI SZERKEZETE

A munkaerõ-állomány és a népesség társadalmi-foglalkozási szerkezete

A társadalmi-foglalkozási szerkezet megállapítására több paramétert használnak, mivel az egyes személyek több tulajdonsága az, amely meghatározza a társadalmi-foglalkozási helyzetet, így a társadalmi-foglalkozási összetétel vizsgálata sokkal bonyolultabb, mint a szorosabb értelemben vett demográfiai tulajdonságok szerinti megoszlásoké. E kérdéskörben a fogalmak meghatározása is bonyolultabb és a csoportosításoknak is nagyobb a jelentõsége. Általánosságban a népesség társadalmi-foglalkozási összetételével kapcsolatban a következõ ismérveket használják (Klinger A., 1996):

- gazdasági aktivitás

- foglalkozás

- foglalkozási ág

- foglalkozási viszony.

Az összefoglaló (kombinatív) csoportosítások az egyedi információk összekapcsolásával jellemzik az egyes személy társadalmi-foglalkozási helyzetét, ami többek között alkalmas a szociológiában is használt társadalmi státusz megállapítására (illetve valamilyen státuszcsoportba való besorolásra), valamint a társadalmi réteg szerinti szerkezetvizsgálatok kivitelezésére.

A gazdasági aktivitás

A társadalmi-foglalkozási szerkezet megállapításának egyik kiindulópontja a társadalmi újratermelési folyamatban való részvétel, vagyis annak vizsgálata, hogy az egyének részt vesznek-e a munkaerõ-állományban és ha igen, milyen formában. A régebbi osztályozások általában a keresõ-eltartott kettõs rendszerben vizsgálták a lakosság részvételét a gazdaságban, e fogalm 222c21c aknak az értelmezési különbségei miatt azonban gyakran átfedésekre, illetve tévedésekre került sor.

Keresõk azok, akiknek van kerestük, jövedelmük, megélhetési forrásuk, beleértve a nyugdíjasokat is, eltartottak pedig azok, akiknek nincs keresetük, tehát az elõbbiek kereset nélküli hozzátartozói vagy egyéb, saját jövedelemmel nem  rendelkezõ személyek (Klinger A., 1996, p. 81-82). A keresõk fogalomkörét korábban gyakran az aktív keresõkkel azonosnak tartották, a nyugdíjasokat és az egyéb jövedelemmel rendelkezõket (lakbér, járadék stb.) ugyanis nem sorolták a keresõk közé. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ma már a gazdasági aktivitás fogalomrendszerét veszi alapul.

A gazdaságilag aktív népesség [economically active population] magába foglalja a mindkét nemhez tartozó személyeket, akik munkát végeznek a gazdasági javak és szolgáltatások területén, egy meghatározott idõszak alatt.  A munkavégzés szempontjából jelenleg aktívnak tekintendõk azok, akik egy rövid megfigyelési idõszak (általában egy hét) alatt munkát végezetek, gazdaságilag aktívnak pedig azokat, akik egy hosszabb megfigyelési idõszak (általában egy év) alatt a rendelkezésére álló napok egy részét (legalább egy harmadát) munka jellegû tevékenységre fordította. Az ENSZ. Európai Népszámlálási Ajánlásai szerint a gazdaságilag aktív népesség közé kell besorolni a foglalkoztatottakat (aktív keresõket), valamint a munkanélkülieket is (uo.).

Foglalkoztatottak [employed] azok, akik valamilyen keresõ munkát végeztek, valamint azok is, akiknek van munkájuk, de betegség, sztrájk vagy szabadság  miatt nem dolgoznak (P.A. Samuleson, W.D. Nordhaus, 1992).

Munkanélküliek [unemployed] azok, akik nincsenek foglalkoztatva, de aktívan munkát keresnek, vagy arra várnak, hogy visszatérhessenek a munkába (uo.), vagyis az állást keresõ munkanélküliek és az elsõ ízben elhelyezkedni kívánók. A Nemzetközi Munkaügyi Iroda definíciója szerint munkanélkülieknek tekinthetõk azok, akiknek nincs munkahelyük és nem fejtenek ki jövedelemszerzõ tevékenységet, munkát keresnek (az elmúlt négy hét alatt tett konkrét intézkedés  által) és két héten belül munkába tudnak állni, amennyiben találnak számukra megfelelõ munkahelyet. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttesen alkotják a munkaerõ-állományt (26. ábra).

Aktív keresõk a keresõ tevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkezõ és a megfigyelést megelõzõ idõszak (egy hét) alatt ténylegesen dolgozó, illetve munkaviszonyban, bedolgozói jogviszonyban, vagy szövetkezeti tagsági viszonyban lévõ személyek, valamint az egyéni vállalkozók. Az aktív keresõk közé tartoznak még (Klinger A., 1996, p. 83):

a mezõgazdasági és nem mezõgazdasági önállók segítõ családtagjai;

az idényszerûen foglalkoztatottak;

az alkalmi munkások és napszámosok;

sorkatonai és tartalékos katonai szolgálatot teljesítõ személyek, ha bevonulásukat megelõzõen aktív keresõk voltak;

a büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott személyek, ha a büntetés megkezdése elõtt aktív keresõk voltak;

azok a nyugdíjasok, akik aktív keresõ foglalkozásuk folytatása mellett részesülnek rokkantsági vagy özvegyi nyugdíjban.

A gazdaságilag nem aktív (inaktív) népesség [economically inactive population] mindazokat a személyeket magába foglalja a kortól függetlenül, akik nem tekinthetõk gazdaságilag aktívnak. Természet-szerûen nem aktívak azok, akik kívül esnek az aktív (munkaképes) életkoron, vagyis a 15 évet be nem töltött gyermekek és a 65 év feletti idõsek (a munkavállalás alsó és felsõ korhatára jogilag az országok törvénykezésétõl függ), de jelentõs arányt képviselnek a felnõtt (munkaképes vagy aktív) korú inaktívak is. A nem-aktív népességet az inaktivitás oka szerint az alábbi hat csoportba lehet sorolni (Uo.):

aktív koron aluli személyek;

a gazdasági aktivitás alsó korhatára felett, de az iskolaköteles kor felsõ határa alatti tanulók;

az iskolaköteles kor felsõ határa feletti személyek, akik oktatási intézménybe járnak (egyetemi/fõiskolai hallgatók, szakiskolai tanulók stb.);

háztartási kötelezettséget teljesítõ személyek;

nyugdíjasok (a gazdasági aktivitás felsõ korhatára feletti személyek);

munkaképtelenek (rokkantak, fogyatékosok, beteg-nyugdíjasok stb.);

egyéb inaktív személyek (pl. olyan munkaképes életkorú személyek, akik nem óhajtanak dolgozni, mert nincsenek ráutalva, vagy olyan munkanélküliek, akik felhagytak a munkahely-kereséssel).

Inaktív keresõk azok a személyek, akik aktív keresõként nem dolgoznak, de keresettek, jövedelemmel rendelkeznek (uo.), vagyis:

az öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjasok;

gyermekgondozási díjban, ill. segélyben részesülõk;

egyéb inaktív keresõk, akik földjük, házuk, lakásuk, nyaralójuk bérbeadásából, egyéb járadékból vagy eltartási szerzõdésbõl  jövedelemmel rendelkeznek.

Eltartottak azok a személyek, akik nem tartoznak sem az aktív, sem az inaktív keresõk, sem a munkanélküliek közé, mert általában keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek és megélhetésükrõl magánszemély vagy intézmény gondoskodik (uo.). Ebbe a kategóriába elsõ sorban a 15 éven aluli gyermekek, a 15 évesnél idõsebb és nem keresõ nappali tagozatos tanulók és egyetemi/ fõiskolai hallgatók, valamint egyéb eltartottak (15 évesnél idõsebb, az elõbbi kategóriák egyikébe sem sorolható eltartottak, pl. háztartásbeliek, segélyben nem részesülõ munkanélküliek, nyugdíj nélküli idõsek stb.).

A gazdasági aktvitás mutatói közül a legfontosabbak:

Az általános aktivitási mutató (ráta) [labour force participation rate] a gazdasági aktivitás arányát az össznépességhez viszonyítja:

ahol a az általános aktivitási mutató, P_A. az aktív népesség létszáma és P a népesség

A speciális aktivitási mutatók a gazdaságilag aktív népességet (vagy annak valamely szegmensét) csak a lakosság bizonyos hányadához viszonyítják (uo.), pl. a nõk ill. a férfiak aktivitási rátája, a 15 éves és idõsebb lakosság aktivitási rátája, a munkaképes életkorúaké, a városi, illetve a falusi népességé stb.

Az aktivitási görbék aktivitási mutatók életkor szerinti ábrázolásai. Leggyakrabban az általános aktivitási görbét, a speciális mutatók közül pedig a férfiak, a nõk, a városi, ill. a falusi népesség aktivitási görbéit szokták ábrázolni.

A világ népességének gazdasági aktivitási mutatóit igen nehéz felbecsülni, mivel a munka, illetve a foglalkoztatás fogalma a különbözõ országokban erõsen eltér egymástól, az adatok gyakran értelmezhetetlenek és nagymértékben függnek a népesség életkor-szerkezetétõl. Elmondható azonban, hogy az európai és az észak-amerikai országok aktivitási rátái a népesség elöregedése miatt egyre csökkenõ tendenciát mutatnak. Az Európai Unió átlagos aktivitási rátája 2005-ben 47,1% volt, az Egyesült Államoké 49,8%, míg Kínáé a legmagasabbak közt, 58,2% volt.

Románia általános aktivitási mutatója 1997 és 2003 között 10%-al (64,8%-ról 54,8%-ra) csökkent (27. ábra), még Ez  részben a népesség egyre kifejezettebb elöregedésével, másrészt a korkedvezményes nyugdíjba vonulás (mint a munkanélküliség megelõzésének, illetve csökkentésének egyik kényszerû módszere) magas gyakoriságával magyarázható.

Az általános foglalkoztatottsági mutató (ráta) [general rate of occupation] a foglalkoztatottak arányát az viszonyítja az össznépességhez, de amennyiben az aktívak és a foglalkoztatottak száma nem különbözik lényegesen, nem sokat mond a foglalkoztatás tényleges helyzetérõl, ezért indokoltabb az aktív népességhez vagy a munkaképes életkorú (15-64 éves) népességhez viszonyított foglalkoztatottsági ráta használata. A foglalkoztatási helyzet elemzéséhez azonban gyakrabban használják a munkanélküliség mutatóit.

Az általános munkanélküliségi mutató munkanélküliségi ráta a munkanélküliek számát az aktív népességhez viszonyítja. A munkanélküliségi ráta kiszámításának módszerei országonként jelentõsen különbözhetnek, tekintettel az eltérõ jogszabályokra, illetve a probléma érzékeny szociális és politikai vetületeire (nem ritkán elõfordult, hogy a kormányzatok politikai megfontolásból változtattak a munkanélküliségi adatok kiszámítási módszerein vagy egyszerûen a saját érdekeik szerint manipulálták õket). A fejlett országok munkanélküliségi adatai azonban általában megbízhatóak és összehasonlíthatóak is.

A speciális munkanélküliségi mutatók a munkanélkü-liek számát vagy azoknak egy (pl. nemek vagy életkor szerint) behatárolt szegmensét az aktív népesség megfelelõ hányadához viszonyítják, így ki lehet számítani a nõk ill. a férfiak munkanélküliségi rátáit, a fiatalok (15-19, 20-24 vagy 25-30 évesek) munkanélküliségi rátáit, a városi, illetve a falusi népesség munkanélküliségi rátáit.

Az utóbbi évek foglalkoztatási viszonyai a fejlett ipari országokban a munkanélküliség jelenségnek eltérõ tendenciáiról tanúskodnak: míg az Egyesült Államokban 2005-ben a felnõtt korúak (15-64 évesek) foglalkoztatási rátája 71,2%, a munkanélküliség pedig 5,5% volt, Japánban ugyanezek a mutatók 68,7% ill. 4,4%, az EU. átlagos foglalkoztatási rátája 63,3%, míg a munkanélküli-ség 9,5%-os volt. Az egyes tagországokban (Egyesült Királyság, Írország, Svédország, Ausztria) azonban a munkanélküliség annyira alacsony (4-6%-os), hogy már teljes foglalkoztatásról lehet beszélni (vagyis lényegében nincs kényszerû munkanélküliség), más tagállamokban azonban évek óta meghaladja a 10%-ot (Franciaország 10,1%, Németország 10,6%, Belgium 12%, Lengyelor-szág 19,5%), így már szinte krónikus jelenséggé vált. A különbségek okaira igen sok magyarázat lehetséges, a legvalószínûbbek azonban a munkaerõ költségeivel, a hosszú távú foglalkoztatási stratégiákkal és a munkaerõ-piacok rugalmasságával kapcsolatosak.

Romániában a munkanélküliségi ráta a 90-es évekhez képest az utóbbi 7-8 évben kedvezõen alakult (29. ábra): 1992-ben 8,4%, 2005-ben pedig 6,4% volt, ami elsõsorban a gazdasági recesszióból való kilábalás eredménye, azonban a munkanélküliség csökkenéséhez hozzájárult az általános aktivitási ráta csökkenése is. Ezt részben a demográfiai elöregedés, részben a gyakori korkedvezményes nyugdíjazás pedig a fiatalok tanulási idejének a meghosszabbodása magyaráz.

Az egyéni foglalkozás

Az egyéni foglalkozás [occupation] a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyre utal és az egyének számára döntõ jelentõsége van, ugyanis meghatározza nem csak a gazdasági viszonyait, hanem a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyét is. Az egyéni foglalkozás kérdését általában a gazdasági ágaktól függetlenül tárgyalják, de gyakran tévesztik össze a tevékenységgel, a munkakörrel, illetve a beosztással, azok esetében pedig, akik egy idõben több foglalkozást ûznek, meg kell különböztetni a fõfoglalkozást, illetve a mellékfoglalko-zást is. Az ENSZ. Európai Népszámlálási Ajánlásai szerint "A foglalkozás a foglalkoztatott személy által a beszámolási idõszak folyamán végzett munka jellege, tekintet nélkül az ágazatra vagy a foglalkozási viszonyra (Klinger A. 1996, p. 88-89).

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a különbözõ foglalkozásokat a Nemzetközi Standard Foglalkozási Csoportosítás (International Standard Classification of Occupation - röv. ISCO) 1988-ban bevezetett kategóriái szerint osztályozza, amelyeket 1997 óta Románia is alkalmaz (30 ábra).

Az ISCO-88 fõcsoportjai:

1. Törvényhozók, igazgatási és gazdasági vezetõk (membri ai corpului legislativ, ai executivului, nalþi conducãtori ai administraþiei publice, conducãtori ºi funcþionari din unitãþile economico-sociale ºi politice)

2. Vezetõ értelmiségiek (specialiºti cu ocupaþii intelectuale si ºtiinþifice)

3. Beosztott értelmiségiek és technikusok (tehnicieni, maiºtri ºi asimilaþi)

4. Irodai dolgozók (funcþionari administrativi)

5. Szolgáltatási és kereskedelmi foglalkozások (lucrãtori operativi în servicii, comerþ si asimilaþi)

6. Szakképzett mezõgazdasági foglalkozások (agricultori ºi lucrãtori calificaþi în agriculturã, silviculturã ºi pescuit)

7. Ipari foglalkozások (meºteºugari ºi lucrãtori calificaþi în meserii de tip artizanal)

8. Gépkezelõk (reglare ºi întreþinere ale maºinilor ºi instalaþiilor)

9. Elemi foglalkozások (muncitori necalificaþi)

10. Fegyveres erõk (forþele armate)

A foglalkozási ágak

A foglalkozási ágak szerinti megoszlás a munkaerõ-állomány ágazati szerkezetét tükrözi, vagyis hogy az aktív keresõk milyen gazdasági ágakban dolgoznak. A foglalkozási ágat általában annak a munkahelynek, azaz intézménynek,  vállalatnak, szövetkezetnek, vállalkozásnak stb. a jellege határozza meg, amelyben dolgoznak, tehát a foglalkozási ág meghatározása nem direkt módon történik, hanem a munkáltató megjelölése alapján (Klinger A., 1996, p. 93).

Az ENSZ. Statisztikai Hivatala kidolgozta a Gazdasági Tevékenységek Nemzetközi Standard Osztályozását (International Standard Industrial Classification of all Economic Activities - röv. ISIC), melynek alapján az Európai Unió is kidolgozta a saját ágazati osztályozási rendszerét (ang. NACE. vagy fr. CAEN). Ennek NACE. Rev.1 változata 1993 óta az EU. tagországaiban kötelezõ, és ezt 1997 óta Románia is alkalmazza. A NACE. Rev.1 igen részletes osztályozási struktúrát alakított ki a tagországok gazdasági fejlettsége figyelembe vételével: a legalsó szinten 513 szakágazatot különít el, az ENSZ. 292 szakágazatos bontásával szemben (Uo.).

A NACE. Rev.1 elsõ szintjén szereplõ gazdasági ágazatok:

A.      Mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdaság (Agriculturã, vânãtoare ºi silviculturã)

B.       Halászat és halgazdálkodás (Pescuit ºi pisciculturã)

C.       Bányászat (Industrie extractivã)

D.      Feldolgozóipar (Industrie prelucrãtoare)

E.       Villamosenergia, gáz-, hõ- és vízellátás (Energie electricã ºi termicã, gaze ºi apã)

F.        Építõipar (Construcþii)

G.       Kereskedelem (Comerþ)

H.      Vendéglátás (Hoteluri ºi restaurante)

I.         Szállítás, raktározás, posta (Transport, depozitare ºi comunicaþii)

J.         Pénzügyi tevékenység (Intermedieri financiare)

K.      Ingatlanügylet és egyéb szolgáltatás (Tranzacþii imobiliare ºi alte servicii)

L.       Közigazgatás és honvédelem Administraþie publicã

M.     Oktatás (Învãþãmânt)

N.      Egészségügy, szociális ellátás (Sãnãtate ºi asistenþã socialã)

O.      Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (Celelalte activitãþi ale economiei naþionale)

A szakirodalomban igen elterjedt a C. Clark és J. Fourastié által bevezetett szektoros felosztás, amely a gazdasági ágazatokat három nagy szektorba sorolja:

I. primer (nyersanyag-termelõ) szektor: mezõgazdaság, vadgazdálkodás, erdõgazdaság , halászat, halgazdálkodás, bányászat;

II. szekunder (feldolgozó) szektor: feldolgozóipar, villamosenergia, építõipar;

III. tercier (szolgáltató) szektor: kereskedelem, idegen-forgalom, közlekedés, pénzügyek, ingatlanügyletek, közigazgatás, honvédelem, oktatás, egészségügy, szociális ellátás és egyéb szolgáltatások.

A munkaerõ szektorok szerinti megoszlása az országok fejlettségi szintjének egyik legfontosabb mutatója: a primer szektor magas aránya (70% felett Afrika és Dél-Ázsia országaiban) a gazdaság elmaradottságára utal, a szekunder szektornak magas (30% feletti) aránya van néhány fejlett ipari (Németország, Olaszország, Malajzia, Tajvan), illetve a volt szocialista országokban, míg a szolgáltató szektor magas (70% feletti) aránya a posztindusztriális, erõsen tercierizált fejlett ipari országokra jellemzõ (Nagy Britannia, Dánia, Svédország, Norvégia, Benelux-államok, Kanada, USA).

Románia aktív keresõinek gazdasági szektorok szerinti megoszlásának 1990 és 2002 közötti alakulását a 32. ábra szemlélteti: a legjelentõsebb változást a szekunder (ipari) szektor mutatta, ahol a dolgozók száma a felére csökkent (kb. 8,8 millióról 4,4 millióra) az ipar elhúzódó válsága miatt. A primer szektorban dolgozók száma ezzel szemben nem csökkent, hanem enyhén nõtt (nagyobb mértékben nõtt az arányuk az aktív állomány csökkenése miatt), ami azzal magyarázható, hogy 1989 után a falvakból származó, iparban dolgozó és aztán elbocsátott munkások jelentõs része visszatért a szülõfalujába és mezõgazdasággal próbálja keresni megélhetését. A tercier szektorban dolgozók száma azonban nem növekedett, sõt enyhén csökkent (bár az arányuk nõtt), annak ellenére, hogy a szolgáltatások jelentõs fejlõdésen mentek keresztül az utóbbi másfél évtizedben

A foglalkozási viszonyok

A foglalkozási viszony [professional status] a gazdaságilag aktív népességnek a termelõeszközhöz való, jogilag meghatározott viszonyát jelenti. Az ENSZ. Európai Népszámlálási irányelvei szerint a foglalkozási viszony a megfigyelési idõszak alatt (utolsó hét) végrehajtott munkavégzés minõségére vonatkozik. A gazdaságilag aktív népességet foglalkozási viszony szerint a Romániában is alkalmazott, következõ csoportokra osztják (Uo., p. 97):

1. munkáltatók (patroni)

2. saját számlára dolgozó önállóak (lucrãtori pe cont propriu

3. alkalmazásban állók (salariaþi

4. segítõ családtagok (lucrãtori familiali neremuneraþi

5. szövetkezeti tagok (membri ai unei societãþi agricole sau a unei cooperative

6. foglalkozási viszony szerint nem osztályozható személyek (neclasificabili)

A foglalkozási viszony mellett (vagy annak kiegészítéseként) az állomány-csoportra (a foglalkozás minõségére) vonatkozóan is szoktak adatokat gyûjteni, pl. Magyarországon megkülönböztetnek fizikai foglalkozású (szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás), illetve szellemi foglalkozású (vezetõ/irányító, beosztott ügyintézõ, beosztott ügyviteli) dolgozókat.

Romániában 2003-ban a munkaerõ-állomány foglalkozási viszony szerinti megoszlásában (32. ábra) elsõ helyen az alkalmazásban állók szerepeltek (62,5%-al), õket követték az önállók (21,2%-kal), a segítõ családtagok (14,8% - ide fõleg a saját földjükön gazdálkodók és családtagjaik tartoznak), a munkáltatók (1,3%) és a szövetkezeti tagok (0,2%).