Őszi muzsika - Áprily Lajos

Őszi muzsika - Áprily Lajos

Galonya felett most a szél

az erdö lelkét rázza-rázza.

Suhogásában megremeg

a vadászház borona-váza.

Aranypénzét a megrohant,

riadó bükk jajgatva szórja 858f58i .

A csapkodott, habos patak

piros levelek úsztatója.

Hisztériás harkály sikolt -

Jaj, ha a nyárba visszaszállna...

Az üszkös csonkfenyök között

a szélcsapástól hull a málna.

A dorongúton a vihar

eszelös pásztorlányt daloltat.

A szomszéd málnavész körül

bozontos medve szimatolgat.

Egyszer a sors odasodor.

Valami vár, talán a végem.

A békesség, borona-ház,

patakparti remeteségem.

A könyveket elhullatom,

egy lesz velem, Antigoné tán.

Írt szépségböl csak ö marad

a havasi külön planétán.

A napjaim vasárnapok,

magam a lázas, régi gyermek.

A bükkökön nyestet lesek

s örülök mohának s epernek.

Ha vendég jön, vendégeim

pásztorgyerek s esztena-lánya.

Rétemnek sok virága lesz,

nekem csak egy: a genciána.

Ritkul a csokra s elmarad,

síró madár a házra röppen.

Kék-szajkótollas kalapom

megvizesül az öszi ködben.

Hülö ködökböl hó ered,

kék hóteteje lesz a háznak.

Csereklye-tüz. A farkasok

az Istenszéken orgonáznak.