Talalkozas - Áprily Lajos

Találkozás - Áprily Lajos

Kökényvirágos Őrhegyen

úgy szállt le, mint az álom.

Ballagtam búsan, csöndesen

homályos esti tájon.

Az arcán nem volt alkonyat,

csak hívó, szent nemes 949f57j ség,

és szólt: "Kövess. A holtakat

a holtak hadd temessék."

"Mester - feleltem -, értelek,

te holtra nem haragszol,

de lobbanó tekinteted

most életet parancsol.

S az élet mély, mély és csodás,

ha azt te prédikálod,

és mégis, Mester, megbocsáss,

ha kúsza szívvel állok.

A hantoló Antigone

szomorú ösnövérem,

s a Labdakida-átoké

a vérem, sürü vérem.

A völgyböl, nézd, felintenek

a fejfák és keresztek,

jó Mesterem, megértelek,

csak engedd, hogy temessek.

De majd, ha hamvadó szemem

nem fátyolozza bánat,

Uram, akkor csak ints nekem:

akkor megyek utánad."