Szarvasok - Áprily Lajos

Szarvasok - Áprily Lajos

Szombat-naponként, este-tájt

hegyröl lejött a csordapásztor.

- Látott-e szarvast odafenn?

S ö lelkesen felelte: "Százszor!"

Flóbertes, lázas kisfiú,

eres, magas mezökre hágtam,

jártam patakos réteken,

de szarvast, szarvast sose láttam.

(Csak sok év múlva, havason

volt egy csodaszépségü órám:

agancsost láttam, gyönyörüt,

az erdöörnél Irisórán.)

Most itt élek patak felett,

erdökbe nyúló hegy tövében.

Tán szarvaslábakon futott

az elmúlásba hetven évem?

S itt szarvasok járnak körül

s az örömömnek nincsen ára.

Csodálatos agancsosak

szállnak le inni a Dunára.

S ha fenn találkozom velük,

meg nem riadnak, el se tünnek.

Minthogyha kelletnék maguk:

Nézz, mi vagyunk a gyönyörüek...

Máskor hegyélen állanak

s nézik magános völgyi házam,

agancsuk ágas égi dísz -

De hova lett a régi lázam?