Régi emlék - Áprily Lajos

Régi emlék - Áprily Lajos

Emlékszem, néha nyári délután

árnyékos oldalán a kertnek,

vagy házunk árnyékos, fehér falán

- kis agyvelömnek rejtelmes talány -

egy kis tükörfényfolt jelent meg. 454h76e

Picinyke öklömnél alig nagyobb,

villogva lengett a fehér falon,

s mihelyt megláttam, békét nem hagyott,

úgy élt bennem, mint kedves izgalom.

A fürgeségét sokszor megcsodáltam,

vadásztam rája, vártam, lesbe álltam,

s ha megjelent, alkalmas pillanatban

nagy gaudium között utána kaptam,

s mikor már azt hittem, markomban van,

egyet villant s én szégyelltem magam.

Ha megjelent a rozzant keritésen,

elkezdtem üzni dacosan, merészen,

a málna megszúrt, köbe megbotoltam,

de lankadatlan a nyomába' voltam,

s ha néha fáradtan tövisbe estem,

felkeltem sírva és tovább kerestem,

hogy merre szállt tündérlepkém, a fény...

A szomszédban, napfényes mühelyében,

zsebtükröt tartva kérges tenyerében,

kacagott túl az asztaloslegény,

amíg a fényt üldöztem mindhiába -

Ó, életem bús allegóriája!

Nagyenyed