Örökség - Áprily Lajos

Örökség - Áprily Lajos

Fehér virágok, könnyes álmok

dalos leánya volt anyám.

Tavaszi napfényért rajongott

s megsiratta a hulló lombot

késö szeptember alkonyán.

Meleg sugár, vonuló felhö

szivébe mind nyomot hagyott,

könnyeket csalt vagy dalt fakasztott -

Apám kacagott, kacagott.

Anyám rajongó lelke hitte,

hogy vannak bübájos csodák,

hitt babonában, szellemekben,

Istenben és álomképekben

és hitte, hogy van túlvilág.

Ha egy-egy rejtelmes jelenség

lelkére aggasztón hatott,

ajkán imával, úgy aludt el -

Apám kacagott, kacagott.

Bolyongok búsan a világban

kettöjük béna fia, én,

itt-ott magát szivembe lopja

a dalvarázs, az öszi fény.

Az élet véres ostorától

imám már szinte fölfakad,

anyám dala, anyám imája -

s apám kacag, kacag.

Kolozsvár