Napló - Áprily Lajos

Napló - Áprily Lajos

Ma nem gondoltam rád, kedves fiam.

Homályban ültem, hangulattalan,

nagy seb-bilinccsel - bénán, mint a rab,

vártam, mikor lop sugarat reám

egy könyörülö, keskeny ég-darab.

De a tavaszból nem jutott öröm.

A nap nem szárnyam volt, csak börtönöm.

Király, ki koldus-kézzel érkezett...

Egy nap - megint egy nap, mely elveszett.

S mikor - fiam - kész volt a számadás,

eszembe villant a kirándulás.

Az ég feletted genciána-kék,

ragyog reád a végtelen vidék.

A hátizsákodat büszkén viszed,

kövek közül szürcsölsz forrásvizet.

Bokor tövében elrejtözve vár

tündér-virág: tarka rigó-pohár.

Az erdö száz kincset kínál neked:

arany bábrablót, höscincéreket.

Prairie-k fiának álmodod magad,

kalandjaidban könnyü szárny emel,

nomád és hös vagy, szertelen, szabad!

Ezt a napot mégsem vesztettem el.