Lampafény - Áprily Lajos

Lámpafény - Áprily Lajos

A házunk - mint a lelkünk -

bús városvégi ház.

Körüle téli éjben

havas szél harsonáz.

A lámpafény kilopja

az ablakon magát

s tüzes karddal hasítja

ketté az éjszakát.

Vonat vonul keresztül

a hallgató sikon:

halk óriás teremben

sor égö lampion.

Ott reszket néha fényünk

az utazó szemén,

s gondolja: újra város

és újra lámpafény.

Hunyorgó fároszunknál

némán iramlik át,

s nem sejti senki lelke

bús városvégi házban

a nagy tragédiát.

Nagyenyed