Kisért a nap - Áprily Lajos

Kisért a nap - Áprily Lajos

A sík vaspárja csillogott.

Vadlúd legelt a réteken.

Rohant a gép s míg este jött,

az osztrák Alpesek fölött

kisért a nap.

S éreztem ezt - a gép rohan 848h77i t -:

ez a nap lát most engemet.

Ez a nap látta holt apám

s barlangos, véres ösömet.

Fejük felett ragyogva járt,

Balassit látta s Gringoire-t.

S kisért a nap.

S gondoltam ezt: lélek leszek,

virágtalan, vad réteken.

Már nem tudom, ki volt anyám,

nem tudom, volt-e gyermekem.

És nem lesz bennem semmi más,

csak egy vörös, nagy látomás,

mely átsüt még a nagy ködön:

kisért a nap.