Kakukk - Áprily Lajos

Kakukk - Áprily Lajos

Szól. Elhallgat s figyel. Megszólal újra.

A lombot édes láz borzolja meg.

Mintha Pán-fuvolából szabadulna,

hangpárja hívó, buggyanó, meleg.

Ha ez a vágytól duzzadó zene

egyszer lelüktet majd egy szikla-szájon

s ujjongva száll a néma mélybe le,

ahol komor király az én királyom,

rezzent a hang, s te, sugaras világ,

a mély ködön túl megjelensz elöttem:

forrásvizek, rétek, hegyéli fák,

sok hü arc, melyet életembe szöttem,

holdfény játéka házunk terraszán,

május habos felhöje langyos égen -

s felzokogok: válts vissza, föld, hazám,

áldott bölcsöm, gyötrö gyönyörüségem!