ELMENT A GYERMEK Baka Istvan

ELMENT A GYERMEK Baka István

Mozdulataimból, szememből

elment a gyermek, aki voltam,

ráncokba gyűr a fodrozó víz,

árnyam sötétlik rajta holtan.

Elment, mint rongyaikba ázva

a hómunkások márciusban,

kerek cipője messzi csillog

a szőke, süppedő homokban.

A kirakatnál meg nem állít

kilesni, mit kapok jövőre,

megkapta már a szebb jövőt

s amit nem loptak el belőle.

A kis gyámoltalan, kisírta,

hogy férfiként legyek szabad,

hát könny nélkül maradj magadra

te rozsdát síró vasdarab.

[Először megjelent: Bonyhádi Közgazdász, 1969.]