Az éj kutyai - Áprily Lajos

Az éj kutyái - Áprily Lajos

Olyan fakó a hold korongja,

mint egy rég elmult ifjuság.

Nagymessze künn az éjszakában

tompán csaholnak a kutyák.

A múlt ölén meg-megremegnek

a mélyreszállt hangulatok,

és egy a fénybe felvetödik,

mint egy hajótörött halott.

Álmatlan éj, komor szobácska,

az agyban lázas izgalom,

s egy töltött velodog-revolver

kacérkodik az asztalon.

Egy tiszta, mélázó gyerekre

fájó szívvel emlékezem,

s a fegyveren remegve babrál

bús tettre hivatott kezem.

Ha most... Be elcsitulna minden.

Egy dörgedelmes pillanat:

s az alvó utca sok kutyája

vadul csaholva felriad!

...Virágos, zongorás szobámon

egy borongó árnyék fut át,

s valahol gúnyosan csaholnak

az öszi éjben a kutyák.

Nagyenyed,1912