A torna végén - Áprily Lajos

A torna végén - Áprily Lajos

Reményik Sándornak

Ki bajvívóhelyt nem tapostam

és nem kerestem glóriát,

harcos lovaggá ütne mostan

regényes allegóriád.

De félek: ritkán lát a korlát,

új udvaroktól irtozom.

Pedig megszoktam rég a tornát:

saját magammal birkozom.

A torna végét egyre várnám,

de dárdámban nincs irgalom,

mert villogó öngúny a dárdám

s vas-ellenzöm: a fájdalom.

S amíg a vért a harcot állja,

maradjak névtelen lovag,

sisakom kék acélhomálya

hadd árnyékolja arcomat.

Amíg a döntö pillanatban

majd hátracsuklom szótlanul,

s akkor a rostély visszacsattan,

s akkor a dárda földre hull.