A névtelen fogoly - Áprily Lajos

A névtelen fogoly - Áprily Lajos

Erdödbe csalt a ritka nap

s a hótlan téli táj.

Málló falaid köporát 858e48i

taposom most, király.

De régi felség, megbocsáss

és feddö szót ne szólj:

ma nem te érdekelsz, hanem

a névtelen fogoly.

A barna rab, ki harcokon

hiába volt vitéz:

kopjátlan, íjatlan kezét

kirágta szikla, mész.

Ki míg hangos parancsolók

rakattak új falat,

görnyedve és lihegve járt

a cyklops-súly alatt.

Feje felett naponta nött

a roppant tornyu vár.

Megizzadt izmán ragyogott

a déli napsugár.

S ha néha örizetlen állt,

elnézett messzire.

Azután új köért hajolt

és fájt barbár szíve.