A menekülö vers - Áprily Lajos

A menekülö vers - Áprily Lajos

A vers vagyok: riadt vers, vériszony

s perzselt világok fákl 252g61c yafénye bennem.

Halálra szánva meg nem halhatok:

a torzulásból messze kell üzennem.

Ciklon-szelekben sír a föld. Riadt

jövendölök a bíbor naplementek.

A gálya kész s ha zúg az új özön,

én minden szépet önmagamba mentek.

Tudom, hogy csúcsig loccsan majd az ár.

De pusztulások hörgö éjszakáján,

tornyos vizekbe fúlt hegyek felett

megmentett kinccsel fog lebegni gályám.

S mikor kifúlva lüktet már a vész

s nagy, villámló Kéz végigsújt az áron:

egy fényes sziklán gályám földet ér

s a Napnak minden szépségem kitárom.