EGYSZEMÛ, KÉTSZEMÛ, HÁROMSZEMÛ

EGYSZEMÛ, KÉTSZEMÛ, HÁROMSZEMÛ

Volt egyszer, hol nem volt egy asszony, s annak volt három leánya. A legnagyobbiknak volt három szeme, a közbelsõnek egy, a legkisebbiknek kettõ.

Egyszer az asszony elhatározta, hogy férjhez adja a l 616e49g eányait. Jött is egy kérõ, de az a legkisebbiket szerette volna elvenni, akinek két szeme volt, az asszony pedig legelõször a legnagyobb leányt szerette volna férjhez adni. Az asszony meg a két nagyobb leány nagyon megharagudott a legkisebbre. Volt egy kecskéjük, mindennap csak azt õriztették vele kinn a réten, mert ha otthon volt, a legény csak vele beszélgetett.

Nagyon búsult a kisleány, hogy õ nem oka semminek, mégis hogy haragusznak rá a testvérei, enni sem adnak neki, csak száraz kenyérhéjat. Amint ott búsul, egyszer csak kérdi tõle a kiskecske:

- Miért búsulsz, te kisleány?

- Hogyne búsulnék, mikor úgy haragusznak rám a testvéreim, hogy nem hagyják még azt sem, hogy otthon üljek, s ebédre is csak száraz kenyeret tesznek.

- Sose búsulj azon - mondta a kiskecske -, majd én segítek rajtad. Mikor megéhezel, csak hívjál oda engem, s mondd nekem:

Kedves kecském, jer ide,
teríts asztalt ízibe.

S én odamegyek, s lesz mindenféle jó étel és ital. Mikor megebédelsz, ne felejtsd el, hogy rögtön mondjad:

Kedves kecském, jer ide,
vidd az asztalt ízibe.

Úgy is tett a kisleány mindig, s nem bánta, ha otthon nem is tesznek semmit. Minden reggel ment ki vígan a kiskecskével a mezõre. Egyszer gondolják otthon: "Vajon miért nem kér ez a leány ennivalót? Vajon mi van vele? Utána kellene nézni a dolognak, meg kellene lesni!" Elhatározták, hogy elsõ nap kimegy az egyszemû leány, s meglesi, hogy mit eszik a testvére.

Úgy ment oda, mintha õ is ott akarna maradni szórakozni a testvérével. Leültek a szép zöld gyepre, s elkezdtek beszélgetni. Amint ott beszélgetnek, azt mondja Kétszemû:

- Hajtsd ide a fejedet az ölembe.

S amint Egyszemû lehajtotta a fejét, Kétszemû elkezdte mondogatni:

- Ébren vagy-e, Egyszemû, aluszol-e, Egyszemû?

S ezt addig mondogatta, amíg Egyszemû elaludt. Akkor rögtön mondta Kétszemû:

Kedves kecském, jer ide,
teríts asztalt ízibe.

Mire felébredt Egyszemû, a kecske már el is pakolta az asztalt, Egyszemû nem látott semmit. Felkelt, hazament, s azt mondta, hogy nem látott semmit. Másnap úgy határoztak, menjen ki Háromszemû, hogy meglesse. Kimegy Háromszemû, leülnek a fûbe, s elkezdenek beszélgetni. Azt mondja Kétszemû:

- Hajtsd ide a fejedet az ölembe.

Gondolta, elaltatja ezt is, s megebédel. Lehajtotta Háromszemû is a fejét az ölébe, s Kétszemû elkezdte mondogatni:

- Ébren vagy-e, Háromszemû, aluszol-e, Háromszemû?

Mikor két szemét behunyta, gondolta, hogy elaludt. Nem vette észre, hogy a harmadik szeme nyitva van, s mindjárt mondta:

Kedves kecském, jer ide,
teríts asztalt ízibe.

A kecske odament, megterítette az asztalt, s a leány elkezdett ebédelni. Háromszemû tette magát, hogy alszik. Mikor megebédelt, Kétszemû hívta a kecskét:

Kedves kecském, jer ide,
vidd az asztalt ízibe.

Mire elpakolta, Háromszemû felébredt, s tette magát, mintha nem tudott volna semmirõl semmit. Hazament, és elmondott otthon az anyjának és a testvérének mindent. Elhatározták, hogy megölik a kecskét. Hazament a kisleány és megmondták neki is, hogy mit határoztak. Nagyon búsult a kisleány, hogy neki most már nem lesz senkije.

Éjjel, amint elaludt, azt álmodta, hogy odament hozzá egy öregember, s azt mondta neki: kérje el a kecskének a körmét és a szarvát, s azt ültesse el az ajtó mögé, de úgy, hogy ne lássa senki.

El is ültette a leány, hát reggelre lett belõle egy szép aranyalmafa, de arról senki nem tudott leszedni egy darabot sem, csak Kétszemû. Mikor jött a legény, kérte Háromszemût, hogy vegyen le neki egy aranyalmát. De akármennyire nyúlt, az ágak mindig másfele hajlottak, nem tudott levenni egyet sem. A kétszemû leányt mindig benn tartották az ágy alatt, nem volt szabad elõjöjjön, amíg a legény ott volt. Hát egyszer, ahogy kérte, kigurított egy aranyalmát az ágy alól. Kérdi a legény:

- Hát ez honnan gurult ki? Ki gurította ki? Jöjjön elõ!

Azt mondta a két testvére:

- Egy kis mocskos, nem érdemes rá se nézni.

A legény benézett az ágy alá, s meglátta, hogy ott van Kétszemû, akit õ szeretett. Szépen kézen fogta, s mondta, hogy õ lesz a felesége, senki más. El is mentek, s a két nagyobb otthon maradt. Ha a két leány vénlány nem maradt volna, az én mesém is tovább tartott volna.