AZ AGÁRKUTYA HÁZA
Egyszer volt, hol nem volt, még hetedhét
országon is túl volt, volt egy agárkutya egy gazdánál. Annak az agárkutyának
pedig nem volt háza. Elérkezett a téli idő, összekucorodott az agárkutya, csak 818c27i
ekkora kicsi, kurta lett belőle (mutatja). Csak úgy reszketett, kocogott minden
foga. Azt gondolta magában:
„Ha én egyszer megérem a nyarat, akkor én
csinálok magamnak egy kis házikót, mert ni csak, mekkora házikó kell, milyen
rövid vagyok!”
Eljött a tél után a nyár. Mikor kimelegedett
az idő, az agárkutya is lefeküdt a melegre. Kinyújtózott jól, s három, négy, öt
- olyan hosszú lett belőle, mint télen volt. Végignézett magán, s kezdte
mondogatni:
- Ekkora házat ki tud csinálni? Nem is fogok
neki, hogy ekkora házat csináljak, mert úgysem tudom bevégezni.
S eltöltötte a nyarat járkálva jobbra-balra.
De hamarosan eljött a másik tél. Mikor eljöttek azok a nagy hidegek, akkor
megint összekucorodott, úgy, mint tavaly, s megint kezdte mondogatni magában:
- Ejnye, milyen könnyelmű voltam, ni, milyen
kicsi házban elférnék én most. De nem baj, mert élek én még egy darabig, s
csinálok én magamnak házat. De különben nem töröm a fejemet tovább, végét
hagyom mindennek, hiszen mikor eljön a nyár, akkor megint kinyújtózom, s
megint restellek nekifogni a házépítésnek.
S így fázódott az agárkutya örökké, s ma is
így fázódik, sohase csinál magának házat. Csak úgy éldegél lassan, ahogy lehet.
