Halott pasztor örzi a telket - Áprily Lajos

Halott pásztor örzi a telket - Áprily Lajos

A tüzhely füstje megszökött,

az élet elpártolt a háztól. 323d39d

Egy lélek mégis ottmaradt

s tovább vigyáz: a régi pásztor.

Ott él a holt ablak mögött

s neszel, ha szél haragja rázza.

Sarokba tett halászbotom

s halásztarisznyám megvigyázza.

S örizni hosszú tél után

kiballag holdas éjidöre,

ha hívják künn a csillagok,

a nagydiófás hegytetöre.

Amíg a lomb között halad,

pár vadvesszöt lemetsz a kacra.

Öreg szemével féltve néz

a sárguló kajszin-barackra.

Most fényben ül, most meglapul,

árnyékkal rejti most az éjjel.

A pipafüstje elvegyül

a vadvirág lehelletével.

Az ösvény harmatos füvét

csizmásan is alig tapossa.

A fényködös hegyoldalon

magasra nö, titokzatosra.

S mikor a hajnal csúcsot ér

s fészkén az elsö cinke rebben,

a puszta házba visszatér

s tovább vigyáz a képkeretben.