A malom - Áprily Lajos

A malom - Áprily Lajos

Egyhangúságban csacska izgalom:

hullámos árban ócska kis malom.

Láncokra verve sok-sok éve már

ezüst vizen arany termésre vár.

A keskeny pallóján aki belép,

megérzi meghitt, ösi életét.

Futó vendége mindig van nehány,

falusi asszony, falusi leány.

De férfiakból már csak vén akad

s az asszonynép is fáradt, hallgatag.

Egykor pedig itt volt a tréfa-hely -

de sok hab elfutott azóta, hej!

Most künn a szél is búsabban dudol,

míg elbeszélnek a holt fiuról.

Szitál a liszt, a kökerék forog,

fürödnek künt a csordapásztorok.

A vén kaszál, a gyönge kéz arat,

s a fiú lent a Montellón maradt...

...Kolomp. Lejáratták a tengerit.

És fenn a tölcsér újra megtelik.

És újra hallasz minden régi neszt

s egy régi asszony új mesébe kezd.

A többi meg bóbiskol hallgatag,

nem is tudod: figyelnek? alszanak?

És közben hull a liszt: örök homok -

s a nagy kerék künn sóhajt és zokog.