online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

BEAUMARCHAIS - A SEVILLAI BORBÉLY

könyvek

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
MÓRICZ ZSIGMOND (1879-1942) Kivilagos kivirradtig
Jókai Mór: A ciganybaró
Bethany Campbell Minden nő alma
Alex Ryder - Kelta vér
John Ajvide Lindqvist - HÍVJ BE! 2
AGATHA CHRISTIE - A BERTRAM SZÁLLÓ
HEATHER GRAHAM A lazadó
Nicole Jordan Szenvedély
P.J. COOPER: FARKASÉ HSÉG (Bulimia)
 
 

BEAUMARCHAIS

A SEVILLAI BORBÉLY

Szereplök

Bartolo

Bazilio

Almaviva gróf

Figaro

Rozina

Fürge

Fickó

Jegyzö

Poroszló


Elsö felvonás

(Szín: utca Sevillában. Rostélyos ablakok.)

ROZINA       (az erkélyen áll bezárt redönyök mögött. Énekel):

Éltem oly magányos árva

E zord falak közé bezárva,

Egyhangún szállnak bús napok

S én rab vagyok, jaj, rab vagyok.

A napsugár se lelhet rám,

Kitiltá, azt is gyámatyám,

Az életem vigasztalan,

(Csak sírok, sírok hasztalan.)

Éltetöm, egyetlen reményem,

Hogy eljö majd szerelmem értem

(És e szörnyü emlék elmerül

Ha szívem vágya teljesül.)

(A dal közben megérkezik a ház elé Bartolo, Fürge kíséretében. Megdöbbenve hallja Rozina énekét. Körüljárja, a házat - kinek szólhat a dal. Miután semmi gyanúsat nem észlel, dühösen bemegy a házba. Rozina meghallja a kapunyitást és ijedten visszavonul. Üres az utca, kis csend.)

l. jelenet

GRÓF          (egyedül. Barna bö köpenyben s felhajtott karimájú kalapban, séta közben elöveszi a zsebóráját) Kissé korábban jöttem, mint kellett volna. Csak késöbben szokott mutatkozni ablakában. De inkább várok, mintsem egy pillanatot is elmulasszak. Ha valamelyik jóbarátom megtudná, hogy én Madridtól száz mérföldnyire minden reggel egy hölgy ablaka. alatt ólálkodom, akivel soha még egy szót sem váltottam, azt mondaná, hogy valami Izabella korabeli spanyol vagyok. Dehát miért ne tenném? Mindenki szalad a boldogsága után. Az enyém Rozina szívében van. De mégis! Sevilláig követni egy nöt, midön Madrid és az udvar mindenfelöl oly sok könnyen elérhetö élvezetet kínálgat! Hisz épp ez az, amivel torkig lettem. Belefáradtam a könnyü hódításba, föképpen pedig abba, hogy a pénzemért vagy a rangomért szeressenek. Milyen édes érzés lehet, ha magamért szeret valaki! S ha ebben az álruhában meggyözödhetnék róla ... Jön valaki, hogy az ördög vitte volna el!

2. jelenet.

(Gróf elbújva, Figaro.)

FIGARO       (dudorászva jön; kezében ceruza és papír, gitárja széles szalagon lóg a hátán):

Minek a bánat,

Fogyaszt, gyötör,

Jó borban támad

A tüz, a gyönyör.

Éljed az életed,

Keresd az élveket,

Rövid a mámor

S már a sír befed.

Ez eddig nem is hangzik rosszul.

A bor s a lustaság

Harcolnak értem. -

Eh, dehogy is harcolnak. Az ivás meg a henyélés nagyon jól összeférnek.

A bor s a lustaság

Osztoznak rajtam.

Ám lehet-e azt mondani, hogy azt mondani, hogy osztoznak. Eh, a dalszövegeket nem kell olyan komolyan venni. Miket énekelnek manapság egy operában. Ami olyan ostoba, hogy nem lehet elmondani prózában, azt eléneklik versben. (Énekel.)

A bor s a lustaság

Osztoznak rajtam.

A végén most valami nagyon szépet, nagyon csillogót, nagyon elméset kellene mondanom, ide egy gondolat kellene.

Osztoznak rajtam.

Henyélek és iszom

Örömben, bajban.

Jaj, ez nagyon lapos! Nem az igazi! Egy jó ellentét kellene ide, hatásos kontraszt.

Henyélek, ha jól megy

S iszom –

Ehe! Ez már teszi!

S iszom, ha baj van.

Bravó! Bravó! (Énekel.)

A bor s a lustaság

Osztoznak rajtam.

Henyélek, ha jól megy

S iszom, ha baj van.

Énekelve, gitár mellett - egészen kitünö lesz s elöre mondhatom, hogy a tisztelt kolléga urak ezúttal hiába fognak intrikálni. A tehetséget fel lehet tartóztatni, de nem lehet megölni. (Észreveszi a grófot.)

3. jelenet.

(Figaro, Gróf.)

FIGARO       Én ezt a papot már láttam valahol.

GRÓF          Én ezt az alakot ismerem.

FIGARO       Ejnye, hisz nem is pap! Ez a nemes profil! Ez a büszke tekintet. –

GRÓF          Ez a furcsa pofa, – ez a vigyorgó szem...

FIGARO       Nem tévedek: ez gróf Almaviva.

GRÓF          Jó helyen járok: Ez a gaz Figaro!

FIGARO       Tetötöl talpig, kegyelmes uram.

GRÓF          Betyár: Ha egyet mer szólni. –

FIGARO       Most már bizonyos, kivel van dolgom. Ráismerek barátságos nyájasságáról. Mindig ilyen bizalmas hangon beszélt velem.

GRÓF          De hallod-e, én nem ismerek rád. Megnöttél, meghíztál.

FIGARO       Hja, kegyelmes uram, a nyomor.

GRÓF          Szegény Figaro. Mit keresel te itt Sevillában, mikor beszereztelek egy jó hivatalba, Madridban.

FIGARO       Megkaptam az állást, hálás is vagyok érte, kegyelmes uram.

GRÓF          Nevezz röviden Lindornak. Nem látod az álruhámon, hogy ismeretlen akarok maradni?

FIGARO       Kérem, már itt sem vagyok.

GRÓF          Csak maradj. Én várok itt valamire. Két csevegö ember kevésbé gyanús, mint egy magában ólálkodó. Társalogjunk. Hát, hogy is vagyunk azzal a te hivataloddal?

FIGARO       A miniszter excellenciád 313b17d ajánlatára azonnal kineveztetett patikárius segédnek.

GRÓF          A hadikórházba?

FIGARO       Nem. Az Andalúziai méneshez.

GRÓF          (nevetve) Kezdetnek elég szép!

FIGARO       Nem volt rossz, mert rámbízták a drága kötszereket és orvosságokat; én pedig azokból szépen eladogattam a beteg parasztoknak.

GRÓF          Micsoda! Pusztítottad a király alattvalóit?

FIGARO       Sokan meggyógyultak töle. Az emberdoktorok sem gyógyítanak ki mindenkit.

GRÓF          Minek hagytad akkor ott ezt a szép hivatalt?

FIGARO       Nem én hagytam ott. Engem nem hagytak ott. Az intrika, az ármány, a rosszindulat. Befeketítettek a fönökeimnél.

Sárga irigység, bösz rosszakarat, –

Bevágták utamat egy perc alatt!

GRÓF          Irgalom, irgalom! Csak nem csaptál fel füzfapoétának?

FIGARO       Ép ez minden bajom legföbb oka. Amikor besúgták a miniszternek, hogy szerelmes madrigálokat faragok, rejtvényeket készítek és megjelentem nyomtatásban is, ökegyelmessége tragikusan fogta fel a dolgot s elcsapott az állásomból; mondván, hogy a lóápolás szelleme nem türi meg a költészetet.

GRÓF          Hatalmas okoskodás! Dehát nem terjesztetted eléje...

FIGARO       Boldogságnak tartottam, hogy ha kitöröl emlékéböl. Egy nagyúrtól már az is szép, ha nem bánik rosszabbul a szegény emberrel.

GRÓF          Te valamit elhallgatsz. Emlékszem hogy az én szolgálatomban is milyen lókötö voltál.

FIGARO       Méltóságos uram. Miért kívánják épp a szegény embertöl hogy tökéletes legyen.

GRÓF          Lusta voltál, hanyag, rendetlen...

FIGARO       Ha ennyi erényt követelünk egy inastól, akadna-e gróf, aki megfelelne szolgának?

GRÓF          (nevetve) No ebben van valami. Hát aztán ide költöztél Sevillába?

FIGARO       Óh, nem mindjárt.

GRÓF          (hirtelen) Megállj csak… azt hittem, hogy ö... beszélj csak, én azért hallgatlak.

FIGARO       Elöször visszamentem Madridba, hogy mint író ismét szerencsét próbáljak. Úgy tünt nekem, hogy a színpad a becsület mezeje...

GRÓF          Uram irgalmazz!

FIGARO       Ezen nincs mit nevetni.

GRÓF          A nemzet színháza és Te?

FIGARO       Igen én! Nem a darabon múlott, hogy nem volt sikerem. A földszintre a legkitünöbb munkásokat hívtam meg olyan tenyerük volt, mint a sulykoló. Nem engedtem, hogy kesztyüt hozzanak, mert az a tapsot eltompítja, botot, mert az csak akadályozza. És becsületemre, elöadás elött a kávéház a legnagyobb jóindulattal volt irántam. De hiába, az átkos intrika.

GRÓF          Ah, az intrika. Szóval a szerzö úr megbukott.

FIGARO       Mint más akárhány! Sebaj! Bosszút állok rajtuk.

GRÓF          S mi hozott el Madridból?

FIGARO       Jószerencsém, gróf úr, higgye el... Láttam én Madridban, hogy az irodalmi élet a farkasok birodalma; annyira elszaporodtak az ordasok és úgy ki vannak éhezve hogy ha tovább akarnak élni, egymást kell felfalniok. Minden féreg, szúnyog, rokon, bíráló, irigykedö, szerkesztö, könyvárus, cenzor, mind-mind a szegény író börébe csimpaszkodik és kiszívja azt a megmaradt kis nedvet belöle, Belefáradtam az írásba. Belemerültem az adósságokba, kifogytam a pénzemböl, ráuntam az emberekre, megcsömörlöttem önmagamtól, végre is rájöttem, hogy van az írótollnál könnyebb és hasznosabb szerszám; a borotva. Egy szép napon eltüntem Madridból, bebarangoltam Castiliát, Manchát, Estremadurát, Sierra Morenát, Andalúziát. Egyik helyen karjukba zártak az emberek, másutt börtönbe. De azért, mégis mindig én maradtam fölül. Az egyik dicsért, a másik szidott, én pedig élveztem a szép idöt, türtem a rosszat, mulattam a bolondokon, verekedtem a gonoszokkal, nevettem saját nyomorúságomon... és nyestem az egész világ szakállát. Most aztán letelepedtem Sevillában és szolgálatra állok a gróf úrnak mindenben, amit csak parancsolni méltóztatik.

GRÓF          Ki tanított erre a vidám bölcselkedésre?

FIGARO       A nyomor, amely állandóan a sarkamban volt. Én rögtön mindenen nevetek, hogy ne legyek kénytelen sírni. De mit nézeget folyton arra az ablakra?

GRÓF          Gyere innen.

FIGARO       De miért?

GRÓF          Gyere már, te szerencsétlen, még elrontasz mindent. (Elrejtöznek.)

4. jelenet.

(Fentiek, Bartolo, Rozina.) (Az emeleti ablak kinyílik.)

ROZINA       Jaj, micsoda élvezet, hogy végre szabad levegöt szívhatok.

BARTOLO   Mi ez a papír a kezedben?

ROZINA       Ez a "Hiábavaló elövigyázat" egyik áriája, amelyet tegnap kaptam az énekmestertöl.

BARTOLO   Mi ez a "Hiábavaló elövigyázat"?

ROZINA       Egy új vígjáték.

BARTOLO   Megint valami dráma. Valami újdivatú ostobaság.

ROZINA       Nem tudom.

BARTOLO   Gonosz világot élünk. Romlott korban születtünk.

ROZINA       Mért szidja úgy a mi korunkat? Én igazán jól érzem magam a mi korunkban és az én koromban.

BARTOLO   Hát mit csinált ez a kor, hogy még csak ne is szidjam. Csupa örültség, amit feltalált a gondolatszabadságot, az elektromosságot, a delejt, a vallási türelmet, a himlöoltást, a kinint, az enciklopédiát, - meg aztán a drámákat.

ROZINA       (kiejti kezéböl a papírt, amely az utcára esik) Jaj - az áriám! A maga bölcsességeit hallgatva, elejtettem a dalocskámat. Jaj, az istenért, szaladjon le érte; még valaki el találja vinni, vagy a szél elfújja.

BARTOLO   Nahát, hogy lehet elejteni, amit a kezében tart az ember. (Kimegy az erkélyröl.)

ROZINA       (utánanéz, s jelt ad az utcára): Szt! Szt!

GRÓF          (megjelenik).

ROZINA       (Leszól) Kapja fel és tünjön el.

GRÓF          (egy ugrással ott terem és felkapja a papírt, megint eltünik.)

BARTOLO   (kilép a házból és keresgél) Hova esett? Én nem látom sehol!

ROZINA       Az erkély alatt. A fal tövében.

BARTOLO   Talán az ördög vitte el? Csinos kis megbízásokat adsz te nekem… Járt valaki erre?

ROZINA       Senkit sem láttam.

BARTOLO   Minek is keresgélek! Kötnivaló bolond vagyok, de egyet legalább megtanultam; sohasem szabad kinyitni az utcára nyíló ablakot. (Bemegy.)

ROZINA       Mentségül balsorsom szolgáljon bezárva tart ez a gyülöletes ember. Hát bün, ha szabadulni próbálok ebböl a börtönböl.

BARTOLO   (megjelenik az erkélyen) Menjen be senora, én vagyok az oka, hogy dalait elvesztette, de esküszöm, hogy nem fog többé megtörténni. (Bezárja az ajtót.)

5. jelenet.

(Gróf, Figaro.)

GRÓF          (óvatosan kilépnek) Lássuk a dalocskát, mi van benne? Ah, hisz ez levélke.

FIGARO       Még azt kérdezi az agg öszvér, hogy mi az a hiábavaló elövigyázat.

GRÓF          (olvas): "Az ön lángolása felgyújtja a kíváncsiságomat. Mihelyt gyámom elmegy hazulról, feltünés nélkül énekelje el az ablakom alatt ezt a dallamot, de olyan szöveggel, hogy megtudhassam végre, mi a neve, állása, szándéka annak az ismeretlen lovagnak, aki oly kitartóan érdeklödik a boldogtalan Rozina iránt."

FIGARO       Ez a cselfogás hiányzott a gyüjteményemböl, de nem fogom elfelejteni!

GRÓF          (a papírt csókolgatja): Drága Rozinám!

FIGARO       Gróf úr, most már tudom, mit jelent az álruha. Szerelem - madártávlatból.

GRÓF          Most már tudsz mindent... De ha eljár a szád –

FIGARO       Az én szám! Nem akarok nagy szavakat használni, ezért csak egyet mondok. Nekem érdekem, hogy jól szolgáljam a gróf urat és mindenben eljárok, de a szám, az nem fog járni.

GRÓF          Ezt el is várom. Tudd meg tehát, hogy most fél éve Madridban a Prádon megpillantottam egy gyönyörü fiatal nöt hiszen láttad. Kerestettem is egész Madridban de hiába. Csak pár nappal ezelött sikerült megtudnom hogy Rozinának hívják és egy Bartolo nevü vén doktornak a felesége itt Sevillában.

FIGARO       Jól kiválasztotta, a teremtésit, hercegi falat. Csinos madárka annyit mondhatok. Csakhogy bajos lesz a fészkéböl kilopni. Kitöl hallotta, hogy felesége a vén doktornak?

GRÓF          Mindenki azt mondja.

FIGARO       Ezt a mesét ö találta ki, amikor visszajött Madridból, mert így akarja félrevezetni és távoltartani az udvarlókat. Rozina e pillanatban még csak a gyámlánya, de már nemsokára –

GRÓF          (élénken) Soha. Ó, milyen fordulat. Rozina még szabad. Egy pillanatot sem veszíthetek. Belém kell szeretnie. Kiragadom a neki szánt méltatlan kötelékböl! Ismered te ezt a gyámot?

FIGARO       Mint a szülöanyámat.

GRÓF          Kissé durvának látszik.

FIGARO       Kissé? Ön hízeleg neki. Végtelenül durva.

GRÓF          Miféle ember?

FIGARO       Szép kövér, kurtanyakú, deres, ravasz, lapuló, tompa-elméjü ifjú aggastyán. Simaképü, borostás természetü, öntelt pöffeszkedö majom, aki folyton szaglász és szimatol, mint egy vizsla; dörmög és nyöszörög mint egy vénasszony.

GRÓF          Láttam.

FIGARO       Durva, zsugori, féltékeny, vén bakkecske, úgy hogy szegény gyámleánya halálosan gyülöli.

GRÓF          Szóval, mint vetélytárs...

FIGARO       Patkóját vesztett - szegény mülovas...

GRÓF          Annál jobb. De legalább becsületes ember?

FIGARO       Igen, épp, hogy akasztófára ne jusson.

GRÓF          Annál jobb. Saját boldogságunk által büntetni egy gazembert…

FIGARO       Az annyi, mint egyszerre elömozdítani a személyes és a közjót; ez valóban az erkölcsiség remeke lesz, kegyelmes uram!

GRÓF          Azt mondod, hogy rettentöen fél az udvarlóktól, s ezért zárja be a kaput?

FIGARO       Mindenki elött. És ha a lyukakat is mind betömhetné...

GRÓF          Annál jobb! Annál jobb!

FIGARO       Ezzel a töménytelen sok "annál jobb”-al kapcsolatban szabad érdeklödnöm, kegyelmes uram, milyen kedvezö jellemvonásokat talál az én leírásomban?

GRÓF          Gyakran tapasztaltam, hogy éppen a túlzások okozzák az illetö vesztét.

FIGARO       Azért, hogy eme mély bölcsesség ne forduljon ön ellen, mielött még cselekedne, - hadd kutassam át elöbb a terepet és hadd próbáljak olvasni a hölgy szívében.

GRÓF          Bejáratos vagy hozzájuk?

FIGARO       Meghiszem azt. A ház, amelyben lakom, a doktoré. Ingyen szállást kapok töle.

GRÓF          Ne mondd!

FIGARO       Száz tallér volna a házbér, de azt ledolgoztatja velem duplán.

GRÓF          Hogy-hogy?

FIGARO       Én vagyok a borbélya, felcsere, patikáriusa, dögönyözöje és amit akar. Borotválás, érvágás, köpölyözés, dögönyözés nem eshetik meg a doktor házában az én kezem nélkül.

GRÓF          Figaro! Barátom, angyalkám, pártfogóm, védöszentem, életmentöm! (Megöleli.)

FIGARO       Ej ha! Milyen hamar megszünik a rangkülönbség két ember között, ha az egyik akar valamit a másiktól. A szerelmes ember nagy demokrata!

GRÓF          Boldog Figaro! Te látni fogod az én Rozinámat! Föl tudod fogni, hogy milyen boldog vagy!?

FIGARO       Hát imádom én öt?

GRÓF          Ha beszélsz vele, Figaro, figyeld jól a szemét, az arcát, ajkának és az ujjainak mozgását, egész lényét; ne kerülhesse el a figyelmedet semmi sem.

FIGARO       Nem fogja elárulni magát.

GRÓF          Ha állva fogad téged, jól ügyelj a magatartására. A türelmetlenség és a szerelem még akkor is leleplezi önmagát, barátom, ha valaki hallgat. Az illetö nyugtalan, remeg a teste...

FIGARO       Egyik lábáról a másikra áll!

GRÓF          Figyeld, mit mond, mit nem mond; ha lélekzete elfúl, ha röviden szól, vagy bizalmatlanul, ha félbehagy egy mondatot, vagy ugyanazt válaszolja egymás után kétszer!...

FIGARO       Ó, értem, értem már. Mindent értek! Ön kegyelmes úr, valóban megérdemli, hogy sikert arasson; jómagam is ezen fogok munkálkodni. Bár ön lehetne a helyemben...

GRÓF          Hej, ha ki lehetne játszani az örszemeket!

FIGARO       Épp ezen töröm a fejem.

GRÓF          Csak fél napra...

FIGARO       Valakit, ha foglalkoztatni tudunk a saját dolgaival, akkor ezzel megakadályozzuk, hogy a mások dolgaiba ártsa magát.

GRÓF          Ez igaz, dehát –

FIGARO       (eltünödve) Valami ártatlan kis patikaszer kellene ide.

GRÓF          Gaz kópé!

FIGARO       No-no, hát ártani akarok én nekik? Hiszen különben is én szoktam ellátni öket. Most csak arról lenne szó hogy összekeverjem valamennyit.

GRÓF          Igen, de hátha gyanút fog a vén doktor?

FIGARO       Olyan gyorsan kell nyélbeütni hogy a gyanú utol se érhessen. Van egy ötletem! A trónörökös ezrede most érkezett a városba.

GRÓF          Az ezredes jó barátom.

FIGARO       Helyes! Állítson be a doktorhoz, mint huszár, egy beszállásolási cédulával; ö kénytelen lesz szállást adni; a többit pedig bízza reám.

GRÓF          Remek!

FIGARO       Az sem lenne rossz, ha úgy tenne, mintha be volna csípve egy kissé.

GRÓF          Mire jó az?

FIGARO       Hogy a doktornak eszébe ne jusson gyanakodni. Higgye azt, hogy a gróf úr csak aludni akar, nem pedig öt lóvá tenni.

GRÓF          Kitünö. Gyerünk rögtön!

FIGARO       Hogyisne. Méghogy együtt lásson bennünket. Még az is félö, hogy fölismeri a gróf urat. Nagyon elövigyázatos barom.

GRÓF          Igazad van.

FIGARO       Vagy, tán nem tudja eljátszani azt a nehéz szerepet, a becsípett huszártisztet?

GRÓF          Csúfolódol? (Ittas mozdulatokkal.) Hé, barátocskám, ez a Bartolo doktor háza?

FIGARO       Bizony Isten, nem rossz. Csak a lábai nem elég részegek még. (Részegebben.) Ez a Bartolo doktor háza?

GRÓF          Te egy részeg parasztot játszol!

FIGARO       Az az igazi; mert a paraszt élvezetböl issza le magát.

GRÓF          Nyílik az ajtó.

FIGARO       A mi emberünk. Húzódjunk félre. (Elbújnak.)

6. jelenet.

(Elöbbiek, Bartolo.)

BARTOLO   (kilép, visszaszól a házba) Rögtön visszajövök. Senkit be ne bocsássatok. Őrültség volt lejönnöm az imént. Rögtön gyanakodnom kellett volna... és Bazilio sem jön. Neki kellett volna mindent elintéznie, hogy az esküvöt holnap, a legnagyobb titokban megtarthassuk. Csak nem történt valami baja?... (Dörmögve és morfondírozva el.)

7. jelenet.

(Elöbbiek, Bartolo nélkül.)

GRÓF          Mit hallok? Holnap titokban megesküszik Rozinával?

FIGARO       Gróf úr, mentöl nehezebb célt érni, annál ügyesebben kell hozzáfogni.

GRÓF          (hangosan) Gyerünk, nehogy a hitvány félelem megfosszon erömtöl. A bátorság a harcban oly erény, mely minden akadályt legyöz.

FIGARO       Nagyszerü idézet.

GRÓF          (halkan) Biztosan fülel a zsalugáterek mögött. Dehát ki az a Bazilio, aki ezt a házasságot intézi?

FIGARO       Egy gaz kópé, zenére oktatja a kisasszonyt. Bele van habarodva a saját müvészetébe. Egyébként haszonlesö fráter, minden lében kanál, aki térdre hull egy tallér elött, hanem azután hamar végére jár. (Az ablakra néz.) Ott van! Ott van!

GRÓF          Kicsoda?

FIGARO       Ott a redöny mögött. Ott van! Ne nézzen oda! Ne nézzen oda!

GRÓF          Miért?

FIGARO       Hát nem az állott a cédulán, hogy énekeljen közömbösen, azaz: énekeljen, mintha csak azért énekelne, hogy énekeljen. Óh, ott van! Ott van!

GRÓF          Minthogy ismeretlenül kezdtem öt érdekelni, nem hagyom el a felvett Lindor nevet; diadalom annál nagyszerübb lesz. De hogyan énekeljek erre a zenére? Nem tudok én rímeket faragni!

FIGARO       Énekelje azt, ami eszébe jut. A szerelmes szív nem érzékeny a verstan iránt. Itt a gitárom.

GRÓF          Mit csináljak vele? Nagyon rosszul játszom.

FIGARO       Azt hittem, hogy a nagyurak mindent tudnak. Hát csak pengesse, ahogy jön. Sevillában nem lehet gitár nélkül énekelni. Rögtön felismernék. (Az erkély alá húzódik.)

GRÓF          (sétálva énekel):

Parancsolod, mondjam meg hogy hívnak engem,

Névtelenül szeretni mertelek híven...

FIGARO       Bravó! Bravó! Csak bátran! Tovább!

GRÓF        

Megmondom hát, de mondd te is meg,

Hogy töled én mit remélhetek,

Óh, szólj egy szót hozzám,

S én a sírig hü leszek.

FIGARO       Teringettét! Magam sem csinálnám jobban, pedig én tartok magamról valamit.

GRÓF         

Nevem Lindor, egyszerü, nem ragyog fénnyel,

Diák vagyok, ám csordultig szívem reménnyel.

Volnék én bár gazdag legény,

Hogy kincsem lábadhoz tehetném én,

De így csak szívem a tiéd

Mely örökké érted ég.

FIGARO       Meg vagyok hatva. Bizony isten, meg vagyok hatva! Ez szívszaggató! Egyenesen szívszaggató!

GRÓF          Figaro!

FIGARO       Gróf úr!

GRÓF          Hiszed, hogy meghallotta?

ROZINA       (bent énekelve):

Azt súgja minden, hogy Lindor hívem,

S bevallom érte dobban a szívem.

(Ajtó betevése hallatszik.)

FIGARO       Most már csak elhiszi, hogy Rozina meghallotta?

GRÓF          Abbahagyta, bizonyosan bejött hozzá valaki.

FIGARO       Szegény kicsike! Hogy remegett a hangja éneklés közben. Meg van fogva az édes.

GRÓF          Ő maga is használta ezt a fogást, amelyet nekem ajánlott.

“Azt súgja minden, hogy, Lindor hívem,

S bevallom, érte dobban a szívem."

Milyen bájos! Milyen elmés!

FIGARO       Milyen fortélyos! Milyen szerelmes!

GRÓF          Hiszed, hogy enyém lesz, Figaro?

FIGARO       Még akkor is, ha az ablakon kell kijönnie.

GRÓF          Elhatároztam; Rozináé leszek egész életemre!

FIGARO       Elfelejti, gróf úr, hogy Rozina már nem hallgatja.

GRÓF          Figaro úr, én csak annyit mondok: Rozina a feleségem lesz, és ha jól szolgálod a tervemet, ha nem árulod el a nevemet... Hiszen tudod, ismersz...

FIGARO       Megadom magamat. Figaro fiam, most fog a teli erszény az öledbe hullani.

GRÓF          Most már gyerünk, még gyanút keltünk itt a hosszú ácsorgással.

FIGARO       Tehát bemegyek a házba, elöveszem minden tudásomat, elaltatom az elövigyázatot, fölébresztem a szerelmet, félrevezetem a féltékenységet, megzavarom a cselszövést és felborítok minden akadályt. A gróf úr pedig nálam felöltözik huszárnak, megírja a lakáscédulát és megtömi a zsebeit arannyal.

GRÓF          Kinek kell az az arany?

FIGARO       Az arany, az arany. De kérem, pénz a lelke mindennek!

GRÓF          No ne félj, megtömöm a zsebeimet.

FIGARO       Én meg már itt sem vagyok. (Indul.)

GRÓF          Megállj!

FIGARO       Mi baj?

GRÓF          A gitárod.

FIGARO       (visszajön) Az ám! A gitárom!

GRÓF          Megállj!

FIGARO       Mi baj?

GRÓF          A lakásod?

FIGARO       Az ám! A lakásom! (Énekel.)

El ne felejtse

Hogy hova tartson,

Mühelyem itt van

Jobbra a sarkon.

Díszes az ajtó,

Kékre kifestve,

Függönye tarka

És leeresztve.

Ablaka karika,

Ólom a kerete,

Három a tányér és

Sárgaréz a verete.

Kívül egy tábla lóg,

Rajta a címerem,

Felette felirat

Hirdeti hírnevem

Mindenes, borbély és

Fogorvos, patikus,

Szamár- vagy lódoktor,

Vagy akár kirurgus,

Kézzel és tanáccsal:

Manu, consilio,

Ahogyan jólesik

Szolgája Figaro.

Figaro, Figaro,

Figaro, Figaro,

Ahogyan jólesik

Szolgája Figaro!

(Beszalad a házba.)

(Függöny.)

Második felvonás.

(Szoba Bartolo doktor házában. A háttérben lezárt redönyü ablak.)

1. jelenet.

ROZINA       (egyedül, az erkélyajtónál) Jaj, hiszen én egyedül vagyok a házban! Marcellina beteg, a többieknek dolguk van, senki sem látja, hogy levelet írok. (Az asztalhoz megy, írni kezd.) Igazán, már azt kell hinnem, hogy a falaknak szemük és fülük van, vagy pedig a gyámom egy gonosz manót rejteget a házban, aki mindent megles. Nem szólhatok egy szót, nem tehetek egy lépést, hogy az öreg rögtön rá ne jöjjön. Ah, Lindor! (Lepecsételi a levelet.) Már csak leragasztom a levelet, bár igazán nem tudom, mikor és mi módon juttathatom el a kezébe. (Kopogás és ajtónyitás hallatszik.) Jaj, lehet, hogy Figaro! A redönyön keresztül láttam, hogy sokáig beszélgetett vele. Figaro jó fiú, sokszor úgy mutatta, hogy sajnál. Jaj, csak legalább egy pillanatig beszélhetnék vele.



2. jelenet.

(Rozina, Figaro.)

FIGARO       Jó napot kívánok!

ROZINA       Figaro úr, farkast emlegettem.

FIGARO       Drága kis bárányka!... Hogy van a kisasszony?

ROZINA       Rosszul.

FIGARO       Mi a baj?

ROZINA       Megöl az unalom.

FIGARO       Elhiszem. Az csak az ostobákat szokta hizlalni.

ROZINA       Kivel beszélt az imént odalent? Nem hallottam, de...

FIGARO       Egy fiatalemberrel.

ROZINA       Azt tudom. De miféle fiatalemberrel?

FIGARO       Távoli rokon.

ROZINA       Mi a foglalkozása?

FIGARO       Diák.

ROZINA       Még csak diák?

FIGARO       De nagyon tehetséges!

ROZINA       Meg vagyok róla gyözödve.

FIGARO       Szellemes.

ROZINA       Elhiszem.

FIGARO       Van jövöje!

ROZINA       Hát hogyne.

FIGARO       És - csinos. (Rozina hallgat.) Nem találja csinosnak?

ROZINA       Söt, ellenkezöleg. Mi a neve?

FIGARO       Lindor.

ROZINA       Szép neve van.

FIGARO       Szép állása is lehetne, ha lett volna maradása Madridban.

ROZINA       Sevillában is kaphat állást. Aki olyan tehetséges, szellemes –

FIGARO       És csinos –

ROZINA       Amilyennek maga mondja... az itt is fog találni állást.

FIGARO       Igen, ha nem volna egy nagy hibája.

ROZINA       Mi a hibája?

FIGARO       Szerelmes.

ROZINA       Szerelmes! Az csak nem hiba?!

FIGARO       Egy szegény fiúban inkább hiba., mint erény.

ROZINA       És kibe szerelmes?

FIGARO       Ezt már igazán nem árulhatom el, - föként a kisasszonynak.

ROZINA       Azt hiszi, hogy tovább mondanám? Én nagyon titoktartó vagyok.

FIGARO       Annyira érdekli a kisasszonyt?

ROZINA       Csak, mert a maga rokona.

FIGARO       Hát persze...

ROZINA       No, mondja már, ki az?

FIGARO       Egy ifjú, takaros, szelíd, elözékeny, üde, kívánatos szüzecske; piciny lábával, párnás kacsóival, sudár termetével, rózsás szájacskájával, gömbölyü vállával, bársonyos börével, ah... és az arcocskája... a szeme... a foga... Bübájos látvány!

ROZINA       Ebben a városban?

FIGARO       Söt, ebben a kerületben.

ROZINA       Talán csak nem ebben az utcában?

FIGARO       De, igen.

ROZINA       És hogy hívják azt a lányt?

FIGARO       Nem mondtam meg a nevét?

ROZINA       Nem. Mindent megmondott, épp csak a nevét nem; mondja hamar, ha nem siet vele, még belép valaki, aztán sohasem tudom meg.

FIGARO       Mindenáron tudni akarja kisasszony? Jól van! Tehát ez a lány... a kegyed gyámapjának... a gyámleánya.

ROZINA       A gyámleánya?

FIGARO       Doktor Bartolo gyámleánya. Mit szól ehhez?

ROZINA       Óh, Figaro úr - én - nem hiszek önnek.

FIGARO       Értem. Az ö szájából akarja hallani. A fiú alig várja, hogy idejöhessen.

ROZINA       Ne rémítsen meg!

FIGARO       Ugyan mitöl fél? Félni az a legrosszabb üzlet. Aki fél attól, hogy félni fog, az már egészen meg van ijedve. Különben itt nincs is ok a félelemre.

ROZINA       Hogy-hogy?

FIGARO       Holnap reggelig a kisasszony minden örzöjét harcképtelenné teszem.

ROZINA       Ha Lindor engem igazán szeret, akkor arra kérem, hogy maradjon nyugodtan.

FIGARO       Kisasszony, a szerelem és a nyugalom nem férhet meg egy szívben. A mai fiatalság olyan rossz helyzetben van, hogy csak kettö között választhat: szerelmet nyugalom, vagy nyugalmat szerelem nélkül.

ROZINA       (lesüti a szemét): Nyugalom szerelem nélkül.

FIGARO       Csak tengödés. A szerelem nyugalom nélkül sokkal érdekesebb. Ha én nö volnék . . .

ROZINA       Végre is, egy fiatal lány nem akadályozhatja meg, ha öt egy fiatal ember tisztességes szándékkal becsüli.

FIGARO       Már pedig az én rokonom végtelenül becsüli kegyedet.

ROZINA       De, ha valami vigyázatlanságot követ el, a legnagyobb bajba dönthet bennünket.

FIGARO       Igaza van! De ezt könnyen megtilthatja neki. Írjon egy kis levélkét... Egy ilyen kis levélnek büvös hatása van.

ROZINA       (odaadja neki az imént írt levelet): Igazán nincs idöm másikat írni. A gyámom minden pillanatban jöhet. Mondja meg neki, mondja meg neki világosan. – (Figyel.)

FIGARO       Nem, senki.

ROZINA       Hogy amit teszek, azt csak tiszta barátságból...

FIGARO       Magától értetödik. Teringettét. Ezt nem hittem volna.

ROZINA       Csak tiszta barátságból... érti? Csak hogy figyelmeztessem a veszélyre. Nem szeretném, ha elcsüggedne és...

FIGARO       A kisasszony azt hiszi, hogy szalmaláng! Ne tessék félni! A szél, amely a gyertyát eloltja, lángralobbantja a parazsat. És mi parázs vagyunk. Ha csak beszélünk Önröl, olyan tüzet áraszt, hogy szenvedélye engem is csaknem megperzsel, bár én csak egyszerü nézö vagyok.

ROZINA       Jaj, a gyámom! Ha itt találja magát... Menjen ezen a szobán keresztül, de lábujjhegyen, hogy meg ne hallja.

FIGARO       Legyen nyugodt! (Magában, a levelet nézve.) Ezt nem hittem volna! (El egy mellékajtón.)

3. jelenet.

ROZINA       (egyedül) Megöl a nyugtalanság, amíg le nem ér. Mennyire szeretem ezt a Figarot! Becsületes ember, s milyen jó rokon! (Hímzést vesz a kezébe.) Megjött! Folytassuk a munkát!

4. jelenet.

(Bartolo, Rozina.)

BARTOLO   No megállj, te gazember, te szárazföldi haramia, te tengeri kalóz, te útonálló, te betörö, kerülj csak a markomba, majd megszorítom a torkodat! Az ember egy pillanatra sem teheti ki a lábát anélkül, hogy otthon...

ROZINA       Miért haragszik ennyire, uram?

BARTOLO   Az az átkozott borbély csak egyet fordult nálam és megnyomorította az egész házamat. Még a kaput is nyitva hagyták. Fürgének bódítószert adott, Fickónak tüsszentöport, Marcellinának eret vágott a lábán. Még az öszvéremet sem hagyta ki. Annak a szegény vak baromnak mustártapaszt rakott a szemére. Száz tallérommal tartozik és így akarja ledolgozni. No csak hozza el a számlát, majd én számolok vele. Senki sincs az elöszobában. Úgy lehet itt ki-be járni, mint egy kocsmában.

ROZINA       No de ki tolakodhatnék ide önön kívül?

BARTOLO   Jobb félni, mint megijedni. Tele van ma a város vakmerö szélhámosokkal, akik semmitöl sem riadnak vissza. Ma reggel is, nem felkapta a dalocskádat valaki, mielött még leérhettem volna? Óh én...

ROZINA       Maga valóságos gyönyörüséggel fúj fel minden apróságot. Azt a dalocskát elfújhatta a szél, felvehette az elsö járókelö, vagy mit tudom én . . .

BARTOLO   A szél? Az elsö járókelö? Nincs a világon szél, kisasszony. Nincs elsö járókelö! Mindig készakarva strázsál ott valaki, hogy felkapja a papirost, amelyet a hölgy látszólag véletlenül leejt az erkélyröl.

ROZINA       Látszólag? Uram!

BARTOLO   Úgy van, kisasszony, látszólag.

ROZINA       (félre) Óh, te gonosz vénember!

BARTOLO   Csakhogy ez többé nem fog megtörténni. Befalaztatom az erkélyajtót.

ROZINA       Falaztassa be mindjárt az ablakokat is. Börtön és fegyház között már nem is olyan nagy a különbség.

BARTOLO   Hát bizony, az utcára nézö ablakokat nem is ártana befalaztatni. De ni... az az istenverte borbély csak nem jött be ide hozzád?

ROZINA       Hát már a borbélytól is fél?

BARTOLO   Töle csak úgy, mint mástól.

ROZINA       Ez legalább öszinte válasz.

BARTOLO   Bízzál az egész világban, s lesz nemsokára feleséged, aki megcsal, egy tucat barátod, aki bíztatja s egy csomó szolgád, aki segíti.

ROZINA       Azt hiszi, hogy egy erényes nö Figaro csábításainak nem tud ellentállni?

BARTOLO   Furcsa teremtés a nö, nem lehet kiismerni. Láttam én erényes nöket, akik nem tudtak, de nem is akartak ellentállni. Nösténytigrisek, mindig karmolásra készen.

ROZINA       (felháborodva) Csak egy utálatos féltékeny ember képes ilyesmit kitalálni. Azt is azért, hogy igazolhassa saját örültségeit. Bezárja az embert, sértegeti és azt állítja, hogy pusztán szerelemböl. Tiszta szerencse, hogy ezt soha senki sem fogja elhinni neki.

BARTOLO   Ez az! Íme, az asszonyok kiindulási pontja "Senki sem fogja elhinni". Ez bírja öket a tettre.

ROZINA       Ez már felháborító! Uram, ha elég az, hogy valaki férfi és máris tetszik a nöknek, - akkor, miért undorodom én annyira öntöl?

BARTOLO   Miért? Miért? Feleljen elöször arra, amit a borbély felöl kérdeztem.

ROZINA       (túlozva) Hát igen, a borbély itt volt nálam, láttam öt, beszéltem vele; nem titkolom, hogy minden szavát vonzónak és kellemesnek találtam. Azt se bánom, ha ön ezért megpukkad. (Elszalad.)

5. jelenet.

BARTOLO   (egyedül) Óh, óh, a pogányok, ezek a kutya inasok! Fickó! Fürge! Átkozott Fürge!

6. jelenet.

FÜRGE        (ásítva, csaknem alva, belép) Aaóh! Aaóh! Aaaóh!

BARTOLO   Hol voltál te ostoba dög, te haszontalan semmirekellö, amikor a borbély itt járt?

FÜRGE        Jaj, nagyságos úr, én... aaóh! Aaóh!

BARTOLO   Bizonyosan valami disznóságon törted a fejedet, mi? Te nem láttad Figarót?

FÜRGE        Hogyne láttam volna, hiszen ö mondta nekem, hogy olyan beteg vagyok, hogy no... és igazat is mondott, mert alig, hogy kimondta, nyilallást éreztem minden bordámban. Aaóh! Aaóh!

BARTOLO   (utánozva) Alig, hogy kimondta! És hol van az a semmirekellö Fickó? Orvossággal tömte tele azt a gyereket is az én engedélyem nélkül. Emögött valami gazság lappang.

7. jelenet.

(Elöbbiek, Fickó.)

FICKÓ         (mankóra támaszkodva jön mint egy aggastyán. Közben folyton tüsszent.)

FÜRGE        (ásítva) Itt jön Fickó!

BARTOLO   Tüsszents vasárnap.

FICKÓ         De, de, már, ö-ö... Ötvenedszer tüsszentek egy perc óta,  (Tüsszent.) Össze vagyok zúzva!

BARTOLO   Gazfickók, azt kérdezem töletek, volt e valaki Rozinánál és ti nem akarjátok megmondani nekem, hogy ez a kötnivaló borbély –

FÜRGE        (ásít) Az a Figaro úr is valaki? Aaóh!

BARTOLO   (pofonvágja Fürgét) Nesze neked Figaróddal együtt.

FÜRGE        (nagyot ugrik ijedtében) Óh édes istenem!

BARTOLO   Fogadok, hogy ez a gézengúz egy húron pendül vele.

FÜRGE        Én pendülök?

FICKÓ         (tüsszent) Nagyságos úr - hát van itt igazság? Van itt igazság?

BARTOLO   Igazság? Az jó nektek egymás között, de én azért vagyok a gazdátok, hogy mindig nekem legyen igazam!

FICKÓ         (tüsszentve) De ha valami igaz.

BARTOLO   Ha valami igaz? De ha én azt akarom, hogy ne legyen igaz, akkor megkövetelem, hogy ne is legyen igaz. Még csak az kellene, hogy az ilyen gazembereknek is igazuk lehessen! Mi lenne akkor a tekintélyböl?

FICKÓ         (tüsszentve) Akkor én inkább felmondok. Nem szolgálok tovább ebben a purgatóriumban.

FÜRGE        (sírva) Úgy bánik a szegény emberrel, mint egy disznóval.

BARTOLO   Akkor vigyen el az ördög, te szegény ember! (Utánozza öket.) Az egyik a szemembe tüsszent, a másik a pofámba ásít.

ROZINA       (már elöbb bejött) Eredjetek aludni, rátok fér már a pihenés!

BARTOLO   Mi az, kisasszony, maga védi ezeket velem szemben? Úgy gondolja, hogy még nem elég szemtelenek?

FICKÓ         Esküszöm, ha a kisasszony nem volna, hát nem lenne módja az embernek, hogy megmaradhasson ebben az átkozott házban. (Rozina, Fürge, Fickó elmennek.)

BARTOLO   Ez a Figaro egytöl-egyig megnyomorította öket. Haramia, így akarja ledolgozni az adósságát.

8. jelenet.

(Bartolo, Don Bazilio, Figaro.)

(Figaro a mellékszobában rejtözködik, idönként elöjön hallgatózni.)

BARTOLO   Ah, Don Bazilio, zeneleckét jön adni Rozinának?

BAZILIO      Az igazán nem lenne sürgös.

BARTOLO   Beszóltam Önhöz, de nem találtam otthon.

BAZILIO      Az Ön dolgában jártam el. Nagyon kellemetlen híreket hallottam.

BARTOLO   Önre nézve?

BAZILIO      Nem, Önre nézve. Gróf Almaviva itt van Sevillában.

BARTOLO   Halkabban. Az, aki Rozinát egész Madridban kerestette?

BAZILIO      A Fötéren lakik és álruhában jár ki minden nap.

BARTOLO   Hát ez bizonyosan én ellenem öltözködik. Mit tegyek?

BAZILIO      Ha akárki volna, könnyü lenne megugrasztani.

BARTOLO   Az ember rajtaütne éjjel - jól fölfegyverkezve, páncélosan...

BAZILIO      Isten örizz. Ilyesminek kitenni magunkat? Bele kell öt keverni valami piszkos ügybe. Keverni, keverni a rágalmat, amíg megnö, sistereg, ropog, pukkan...

BARTOLO   Maga így akar lerázni valakit a nyakáról?

BAZILIO      Doktor úr, hát tudja maga, mi a rágalom? Dehogy tudja, mert különben nem kicsinyelné le. A legderekabb embernek is úgy megnyomja a derekát, hogy csak úgy nyekken belé. Higgye el nekem, hogy nincs olyan együgyü gazság, oly szörnyü borzalom, olyan képtelen hazugság, amelyet kellö ügyességgel ne tudna az ember egy nagy város semmittevöinek a nyakába varrni. Nekünk pedig olyan embereink vannak e célra, hogy még! Az egész úgy kezdödik, mint halk moraj, mint amikor a fecske vihar elött horzsolja szárnyával a talajt; pianisszimó, pianisszimó, lebben, morajlik s röptében elhullajtja a méreganyagot. Egy ajak felfogja és piano, piano, ügyesen becsúsztatja a fülbe. Már el van hintve, megfogom, elindul, hullámot ver és rimforzandó egyik száj adja tovább a másik szájnak, s forog, forog, mint az ördög motollája, aztán egyszerre nem tudni hogyan, a rágalom felegyenesedik, sziszegni kezd, megdagad és szemlátomást növekszik, mintha felfújná magát. Nekirúgtat, kitárja szárnyait, kavarog, s visz, sodor, ragad, kitör, mennydörög és hála az égnek, közfelkiáltás lesz belöle, egy egész város, egy egész tömeg crescendója, a gyülöletnek és hajszának egyetemes kórusa. Ki az ördög állhat ennek ellent?

BARTOLO   Miféle hetet-havat hord itt össze nekem, Bazilio? Mi köze ennek a piano-crescendónak az én helyzetemhez?

BAZILIO      Mi köze van hozzá? Hát nem akarja ártalmatlanná tenni az ellenségét?

BARTOLO   Legyen nyugodt, én Rozinával megesküszöm, mielött még ö megtudná, hogy a gróf itt ólálkodik Sevillában.

BAZILIO      Akkor egy pillanatot sem szabad elvesztenie.

BARTOLO   Hogy állunk, Bazilio, az üggyel? Ön magára vállalta az egészet!

BAZILIO      Igen, de Ön megfeledkezett az elölegröl. Már pedig a dolgok harmóniájában az egyenlötlen házasság, a kedvezötlen bírói ítélet, a kézzelfogható jogkijátszás olyan disszonanciák, amelyeket csak az arany tökéletes csengésével lehet elsimítani és feloldani.

BARTOLO   (pénzt ad neki) Itt van, amit kívánt, csak már üssük nyélbe a dolgot.

BAZILIO      Ez már okos beszéd. Holnapra minden rendbejön. Önnek csak az a feladata, hogy a mai nap folyamán senki se férhessen a gyámleányához.

BARTOLO   Bízza csak rám. Eljön ma este, Bazilio?

BAZILIO      Ne várjon. Egész nap csak az Ön házasságával foglalkozom. Ne várjon rám.

BARTOLO   (kikíséri) Alászolgája. Maradjon doktor úr, csak maradjon.

BARTOLO   Nem, nem, bezárom Ön után a kaput. (El.)

9. jelenet.

FIGARO       (kijön a mellékszobából) Milyen óvatos az öreg. Zárd be a kaput, zárd be, majd ha lemegyek, kinyitom én a gróf elött. Nagy gazember ez a Bazilio. Szerencsére nagyobb tökfilkó, mint amekkora zsivány. Ahhoz, hogy a rágalomnak sikere legyen a világban, az kell, hogy a rágalmazó is legyen valaki. Állás, család, név, rang, vagyon kell ahhoz, te mafla. De egy Bazilio! Hiába rágalmaz, senki se hisz neki.

10. jelenet.

(Rozina, Figaro.)

ROZINA       Jaj, Figaro úr, maga még itt van?

FIGARO       A maga szerencséjére, kisasszony. Gyámapja és énekmestere abban a hiszemben, hogy egyedül vannak, kitárták egymásnak a szívüket.

ROZINA       És maga, Figaro úr, hallgatózott? Tudja-e, hogy ez nagyon csúnya dolog?

FIGARO       Hallgatózni? Az önképzésnek ez a legjobb módja. Mi mindent tanul meg az ember, amit sohasem tudott. Csak így tudhattam meg, hogy gyámja holnap feleségül fogja venni magát.

ROZINA       Jézus Mária!

FIGARO       Ne féljen! Annyi dolgot adok neki, hogy nem lesz ideje az esküvöre gondolni.

ROZINA       Már jön is vissza. Menjen le a hátsó lépcsön. Jaj, meghalok a félelemtöl.

FIGARO       (elszalad).

11. jelenet.

(Bartolo, Rozina.)

ROZINA       Vendége volt az imént?

BARTOLO   Don Baziliót kísértem le és nem ok nélkül. Jobban szeretnéd, ha Figaro lett volna, mi?

ROZINA       Higgye el, hogy nekem mindegy.

BARTOLO   Szeretném tudni, mi sürgös beszélnivalója volt a borbélynak veled?

ROZINA       Megmondjam? Beszámolt nékem Marcellináról, azt mondja, rosszul van.

BARTOLO   Beszámolt, úgy? Fogadni mernék, hogy valami kis levélkét adott át neked.

ROZINA       Ugyan kitöl, ha szabad kérdeznem?

BARTOLO   Eh, kitöl? Attól, akinek a nevét a nök sohasem árulják el. Mit tudom én? Talán feleletet hozott az erkélyröl ledobott papirosra?

ROZINA       Tudja mit? Maga ezt igazán megérdemelné.

BARTOLO   (nézi Rozina kezét) Csak ö lehetett, hiszen írtál.

ROZINA       Maga mindenáron rá akar venni, hogy ezt mondjam. Igazán mulatságos.

BARTOLO   Egy csöppet sem. Hiszen az ujjad még most is tintás. Óh, ravasz senora!

ROZINA       Ugyan már!

BARTOLO   (folyvást a kezét tartja) A nö azt hiszi, biztonságban van, ha egyedül van.

ROZINA       No hallja, hát ez is bizonyíték! Hagyja már abba, mert még kicsavarja a karomat! Babráltam a gyertyával, megégettem az ujjamat, s mert mindig azt hallottam, legjobb akkor rögtön tintába mártani, hát tintába mártottam.

BARTOLO   Tintába mártottad?... Itt ma reggel hat levélpapír volt. Minden reggel meg szoktam számolni. (Számol.) Három, négy, öt –

ROZINA       Hat –

BARTOLO   Nem hat, csak öt. A hatodik hiányzik.

ROZINA       (lesütött szemmel) A hatodikból zacskót csináltam, cukorkát küldtem benne Figaro kishúgának.

BARTOLO   Figaro kishúgának? És ez a toll, amely egészen új volt, hogy lett fekete? Talán a Figaro kishúgának a címét írtad meg vele?

ROZINA       (pillanatnyi szünet után) Egy megfakult virágot igazítottam ki vele azon a mellényen, amelyet Önnek hímzek.

BARTOLO   Hát ez gyönyörü! Én hinnék is neked, ha állandóan el nem pirulnál folytonos hazugságaid miatt. Még nagyon kezdö vagy, gyermekem.

ROZINA       Hogyne pirulnék, amikor a legártatlanabb dolgokat is olyan gonoszul kiforgatja.

BARTOLO   Biztos, hogy nincs igazam. Megégetted az ujjadat, aztán tintába mártod, bonbont küldesz Figaro kishúgának, virágot rajzolsz a mellényemre: van-e ennél ártatlanabb dolog a világon? Pedig ez csupa hazugság, hogy elleplezzen egy igaz dolgot. "Egyedül vagyok, nem lát senki, úgy hazudok, ahogy akarok." De az ujjnak hegye, úgy-e fekete marad, a toll piszkos, a levélpapír hiányzik. Úgy-e, megfogtam!

12. jelenet.

(Gróf, Bartolo, Rozina.)

GRÓF          (lovasegyenruhában, látszólag becsípve. Dalolva jön).

BARTOLO   Hát ez a katona mit akar? Eredj a szobádba!

GRÓF          (énekelve Rozina felé megy) Hölgyeim, kettöjük közül melyiket hívják doktor Barnalónak? (Rozinához.) Kisasszony, én...

BARTOLO   Bartolo!

GRÓF          Bartolo - Barnaló! Fütyülök rája! Csak arról van szó, hogy kettejük közül melyik - (Rozinához.) Vegye át ezt a levelet.

BARTOLO   Melyik? Láthatja, hogy csak én lehetek. Melyik?! Eredj, Rozina, nem látod, hogy ez az ember be van állítva.

ROZINA       Még hagy Önt magárahagyjam övele! Egy hölgy jelenlétében mégis csak fékezi magát.

BARTOLO   Eredj, eredj, én nem félek.

ROZINA       (el).

13. jelenet.

(Gróf, Bartolo.)

GRÓF          Rögtön magára ismertem, a személyleírás után.

BARTOLO   (a Grófhoz, aki levelet szorongat a markában) Mi az, amit zsebredugott?

GRÓF          Azért dugtam zsebre, hogy ne tudhassa meg.

BARTOLO   A személyleírásom? Ezek a tisztek mindig azt hiszik, hogy a legénységgel beszélnek.

GRÓF          Azt hiszi, hogy Önnek nincs személyleírása? (Énekel):

Himbálva leng kopasz feje

És felemás a két szeme.

Jobb válla jóval magasabb,

Otromba furcsa, torz-alak.

Arcát a sok ragya kiverte,

A lába görbe, orra ferde.

Maga felé nyúlik a karja:

S mindig csak a rosszat akarja.

A hangja bösz, rikácsoló,

Doktorok gyöngye, Bartolo!

BARTOLO   Mi ez? Ön sérteget engem? Pusztuljon!

GRÓF          Pusztuljak?! Micsoda hang! Tud-e olvasni doktor Barnaló?

BARTOLO   Botor kérdés.

GRÓF          Ne vegye zokon, mert én, aki legalábbis annyira doktor vagyok, mint Ön –

BARTOLO   Hogy-hogy?

GRÓF          Én vagyok az ezred lódoktora! Azért szállásoltak Önhöz, kedves kolléga.

BARTOLO   Kedves kolléga?

GRÓF          Természetesen, tisztán figyelmességböl, maga vén disznó.

BARTOLO   Lódoktorhoz mer engem hasonlítani?

GRÓF          (énekel):

Én felcser úr nem ámítom,

De azt hiszem, söt állítom,

Ön nem lovaknak doktora,

Lovat nem gyógyított soha.

A sok beteg, ki idejár,

Sosem volt ló, csak nagy szamár,

A természet a legjobb doktor;

Nem ijed meg a doktoroktól.

S ha meggyógyult itt sok beteg,

Doktor úr arról nem tehet.

                     Most csak elég udvariasan beszéltem?

BARTOLO   Hallja maga, tudatlan kézmüves, hogy meri porbarántani a legelsö, a legnagyobb és leghasznosabb müvészetet?

GRÓF          Azoknak hasznos, akik gyakorolják.

BARTOLO   Azt a müvészetet, melynek sikerét bearanyozza az égi nap.

GRÓF          S melynek balsikerét eltakarja az anyaföld.

BARTOLO   Látszik, hogy lovakkal szokott társalogni.

GRÓF          Tévedés. A lódoktor nem társalog a pácienseivel, de meggyógyítja öket, doktor Vízfej... Míg Önök társalognak a páciensekkel

BARTOLO   De nem gyógyítjuk meg öket?

GRÓF          Ön mondta. Bár Önnek elegendö lenne beszélgetni a mi pácienseinkkel, egy-kettöre el lenne intézve a királyi lovasság.

BARTOLO   Végre is, mit akar itt? Mit kíván?

GRÓF          (mintha nagyon haragudna) Mit akarok? Hát nem látja?

14. jelenet.

(Rozina, Gróf, Bartolo.)

ROZINA       (beszalad)  Az istenért, vitéz úr, ne mérgelödjék! (Bartolohoz.) Szóljon hozzá szelídebben, hiszen félrebeszél.

GRÓF          Jól mondja: ez az ember félrebeszél. Mi azonban nem beszélünk félre. Maga kegyes, én legyes vagyok... Szóval: én ebben a házban csakis magával óhajtok tárgyalni.

ROZINA       Mivel szolgálhatok, vitéz uram?

GRÓF          Csekélység az egész, gyermekem. Csakis arról van szó, tisztesség ne essék, szólván, hogy itt hálhassak ma éjjel. (Mutatja az írást.)

BARTOLO   Egyéb baja nincs?

GRÓF          Igazán nincs. Olvassa el a kvártélymester szerelmes levélkéjét, amelyet Önnek írt.

BARTOLO   Lássuk csak. (A Gróf eldugja a levelet és másik papírost ad Bartolonak.) Doktor Bartolo házába elszállásolja, élelmezi, ellátja éjjelre is.

GRÓF          Éjjelre is.

BARTOLO   Lindor lovastisztet.

ROZINA       (majdnem elárulja magát.)

GRÓF          Mit szól ehhez, doktor úr?

BARTOLO   Csak annyit, hogy az Ön kvártélycsinálója közönséges lókötö, mert sevillai tartózkodásom óta fel vagyok mentve mindennemü katonai beszállásolás alól.

GRÓF          (félre) Lecsapott az istennyila.

BARTOLO   Úgy-e, barátocskám, egy kis hidegzuhanyt kapott. Hát csak vonuljon vissza.

GRÓF          Egy lovastiszt visszavonuljon? Soha. A beszállásolás alól föl lehet mentve, de az udvariasság szabályai alól nem. Különben is tessék elöbb megmutatni a fölmentést.

BARTOLO   Ha csak az kell, itt van az íróasztalom fiókjában.

GRÓF          (mialatt Bartolo odamegy, anélkül hogy megmozdulna helyéröl): Rozina!

ROZINA       Lindor!

GRÓF          Vegye el!

ROZINA       Rajtunk a szeme.

GRÓF          Vegye elö a zsebkendöjét, én majd leejtem a levelet. (Közeledik hozzá.)

BARTOLO   Lassabban vitéz úr. Nem szeretem; ha ilyen közelröl bámulják a feleségemet.

GRÓF          A felesége?

BARTOLO   Mi lehetne más?

GRÓF          Legfeljebb az unokája.



BARTOLO   (dühösen olvassa) “Mi Károly, Isten kegyelméböl Spanyolország királya. Khm... khm... Claude Blaisequignolot Bartolo úrnak, azokért a kitünö és hüségröl tanúskodó szolgálataiért, melyeket kiváló értelme és képességei folytán magas személyünknek tett” ... (Fiatalok ezalatt jeleket váltanak.)… De hiszen nem is hallgat ide.

GRÓF          (egy csapással kiüti Bartolo kezéböl a pergamentet, mely a földre hull) Fütyülök erre az irka-firkára.

BARTOLO   Rögtön elöszólítom az embereimet.

GRÓF          Harc? Háború? Éppen az kell nekem. (Övén függö pisztolyaira mutat.) A kisasszony talán még nem is látott csatát.

ROZINA       Nem is akarok látni.

GRÓF          Pedig nincs mulatságosabb, mint egy csata. Képzelje - (Taszigálva a doktort.) a hegyszoros egyik oldalán áll az ellenség, a másikon a szövetséges. (Rozinához a levelet mutatva.) A zsebkendöjét! Itt a hegyszoros! (Dobbant.)

ROZINA       (kiveszi a zsebkendöjét, a Gróf kettöjük között elejti a levelet.)

BARTOLO   (lehajol) Ah! Ah!

GRÓF          (felkapja a levelet): Ej, ej, a kisasszony egy levélkét ejtett ki a zsebéböl. Talán csak nem szerelmeslevél? Megérdemelné, hogy a férjének adjam át és így büntessem meg azért, mert az elöbb visszautasított egy kézcsókot.

BARTOLO   Adja ide, adja ide!

GRÓF          Lassan doktorkám. Kinek-kinek a magáét.

ROZINA       (utánanyúl): Tudom már, hogy mi az, vitéz úr. (Kiveszi a levelet és köténye zsebébe rejti.)

GRÓF          (kezet csókol Rozinának).

BARTOLO   Mi a fene! Meg merte csókolni a kezét? Azonnal távozzék innen, vagy tüstént panaszra megyek a kapitányhoz.

GRÓF          Panaszra? És tüstént?... Ez lesz a legokosabb. Mihelyt a kapitány tudomást szerez az esetröl, ezt a kézcsókot hozzáírja a zsoldomhoz.

BARTOLO   Eltakarodik-e már?

GRÓF          Takarodom, takarodom. Adieu, doktor úr. Szent a béke! Isten Önnel, drága hölgy. Kérje a halált, hogy még egy pár csatában feledkezzék meg rólam. Sohasem szerettem még így az életet.

BARTOLO   Menjen már. Bár csak tudnék parancsolni a halálnak...

GRÓF          A halálnak? Hát Ön nem doktor? Ön olyan jól szolgálja ki a halált, hogy ö sem tagadhat meg Öntöl semmit. (El.)

15. jelenet.

(Bartolo, Rozina.)

BARTOLO   (utánamegy): Valahára elkotródott.

ROZINA       Ez a fiatal hadnagy igazán jókedvü ember. Még a mámorán keresztül is látszik, hogy jónevelésü és elmés.

BARTOLO   Csakhogy megszabadultunk töle, édes angyalkám. Most aztán olvassuk el együtt azt a levélkét, amelyet a kezedbe játszott.

ROZINA       Micsoda levélkét?

BARTOLO   Amelyet a tiszt úr felvett, mintha te ejtetted volna el, pedig csak ö ejtette el, hogy te vedd föl.

ROZINA       Még mit nem! Az unokabátyám levele esett ki a zsebemböl.

BARTOLO   Érdekes! Nekem meg az a gondolatom támadt, hogy ö vette elö a saját zsebéböl.

ROZINA       Ismerem tán az unokabátyám levelét!

BARTOLO   Mibe kerül megtekinteni?

ROZINA       Nem is tudom már, mit csináltam vele?!

BARTOLO   (a zsebecskére mutat): Ide tetted, ni!

ROZINA       Ah! Ah! Olyan szórakozott vagyok!

BARTOLO   Igen! Igen! - Majd meglátod, milyen mulatságos kis levél! No, add ide hát szívecském!

ROZINA       Micsoda új gyanúsítás ez, uram?

BARTOLO   Mi okod lehet arra, hogy ne mutasd meg?

ROZINA       Ismétlem e levél nem más, mint unokabátyám levele melyet tegnap Ön adott át nekem, miután pecsétjét feltörte, és ha már így szóba jött, meg kell mondanom, hogy az ilyen eljárás egyáltalán nincs az ínyemre.

BARTOLO   Nem értem.

ROZINA       Megvizsgálom én az Önhöz érkezett leveleket? Ha féltékenységböl teszi: akkor sért, ha pedig tekintélyével él vissza - méginkább föllázít.

BARTOLO   Hogyan? Föllázít? Így még sohasem beszéltél velem!

ROZINA       Ha mostanig türtöztettem is magam, ez még nem jogosítja föl Önt arra, hogy engem büntetlenül bántalmazzon.

BARTOLO   Miféle bántalomról beszélsz?

ROZINA       Hallatlan visszaélés valakinek a leveleit fölbontani.

BARTOLO   Nem olvashatom el a feleségem leveleit.

ROZINA       Nem vagyok a felesége!

BARTOLO   Mégis el fogom olvasni!

ROZINA       Nem fogja elolvasni!

BARTOLO   Majd meglátod.

ROZINA       Ha közeledni mer hozzám, kiszaladok az utcára és lármát csapok!

BARTOLO   Csakhogy nem vagyunk ám Franciaországban, ahol mindig a nönek adnak igazat.

ROZINA       Majd meglátjuk. (Indul.)

BARTOLO   Hohó! (Felkiált.) Nyitva a kapu! (Kirohan.)

ROZINA       (mialatt Bartolo távol van, kicseréli a két levelet.)

BARTOLO   (visszarohan): Ide azzal a levéllel!

ROZINA       Milyen jog alapján.

BARTOLO   A legalapvetöbb jog alapján: az erösebb jogánál fogva.

ROZINA       Öljön elöbb meg, mert én oda nem adom.

BARTOLO   Kisasszony! (Megragadja a kezét.)

ROZINA       Ah! Végem van, ez a szörnyü bánásmód – ah – ah! (A karosszékbe ájul.)

BARTOLO   (az ütöerét tapintva): Hála Istennek elájult. Legalább nem fogja tudni, hogy elolvastam a levelet. (Ütöerét állandóan tartva, kiveszi a levelet, amelyet kissé elfordulva igyekszik elolvasni.)

ROZINA       (kicsit felemelkedik, ravaszul rátekint, egy fejbiccentés után szó nélkül elöbbi helyzetébe esik vissza.)

BARTOLO   (a karosszék mögött olvas, egyik keze Rozina ütöerén): A levél csakugyan a bátyjától való! Már most hogyan csillapítsam le? Legalább ne tudja meg, hogy elolvastam. (Úgy tesz, mintha karjába fogná Rozinát, s a levelet visszateszi.)

ROZINA       (sóhajtva): Ah!

BARTOLO   Nincs semmi baj! Kis felhevülés volt csak. A pulzusod egészen rendes. (Egy kis üvegcséért megy az álló szekrényhez.)

ROZINA       (gyors mozdulattal meggyözödik arról, hogy Bartolo visszatette a levelet zsebébe.)

BARTOLO   Édes Rozinám. Végy be egy pár csöpp szeszt.

ROZINA       Semmit sem akarok magától. Hagyjon békében.

BARTOLO   Beismerem, hogy túlságosan izgatott engem az a levél.

ROZINA       Törödöm is én a levéllel. Az Ön viselkedése azonban igazán felháborító.

BARTOLO   (letérdel): Bocsáss meg nékem, kicsi báránykám!

ROZINA       Bocsássak meg, amikor nem akarja elhinni nekem, hogy a levél unokabátyámtól való.

BARTOLO   Akár töle, akár mástól, én nem vagyok rá kíváncsi.

ROZINA       Látja, ez már beszéd. Tessék! (Átadja a levelet.)

BARTOLO   Nekem nem kell, én hiszek a te szavadnak.

ROZINA       Most már én kérem, hogy olvassa el.

BARTOLO   Nem akarlak megbántani s neked nincs szükséged bizonyítékra.

ROZINA       De én akarom, hogy elolvassa.

BARTOLO   Én pedig épp azzal akarom tanúságát adni a teljes bizalomnak, hogy nem olvasom el.

ROZINA       Köszönöm.

BARTOLO   Miután szent a béke közöttünk, add ide a kezedet. Ah, ha te szeretni tudnál engem, milyen boldog lennék.

ROZINA       Oh, hogy szeretném Önt, csak tudna nekem tetszeni.

BARTOLO   (kopogás a kapun): Tetszeni fogok, tetszeni fogok, hidd el, hogy fogok én még neked tetszeni! (Kopogás.) Jön valaki, eredj a szobádba.

ROZINA       Igenis.

BARTOLO   Itt sohasem lehet az ember biztonságban. (Siet kaput nyitni.)

16. jelenet.

ROZINA       (egyedül): Ó Lindor!... Olvassuk csak el azt a levelet. (Olvassa, felkiált.) Jaj, már késö! Azt írja, hogy folyton ellenkezzem a gyámommal... És én a jó alkalmat elmulasztottam. Még nagyon kezdö vagyok. - Igaza van ennek a... Fülig pirultam akkor is, mikor a levelet átvettem. Még nagyon kezdö vagyok. (Szobájába siet.)

17. jelenet.

(Bartolo, Gróf.)

BARTOLO   (hangja kívülröl): Mit akar?

GRÓF          (kívülröl):  Alonzo vagyok, okleveles zenetanár.

BARTOLO   (kívülröl): Itt nincs szükség zenetanárra.

GRÓF          (kívülröl): Tanítványa Don Bazilionak, a nagy zárda orgonamesterének, akinek van szerencséje az Ön gyámleányát oktatni.

BARTOLO   (kívülröl): Szerencséje! Valóban úgy van.

GRÓF          (zenetanítónak öltözve belép): Áldás és békesség lakozzék e hajlékban.

BARTOLO   (belép): Szóval, mit óhajt?

GRÓF          Bazilio úr rosszul lett, s kénytelen volt ágyban maradni,

BARTOLO   Értem küldött? Máris megyek.

GRÓF          Amikor azt mondtam, hogy ágyban maradni, úgy értettem, hogy szobában maradni.

BARTOLO   Az mindegy, csak menjen elöre.

GRÓF          Uram, én engedelmet kérek...

BARTOLO   Mért kér engedelmet? Ha semmiképp sem akarja, hogy odamenjek, akkor mit akar itt?

GRÓF          (zavartan): Doktor úr, én azzal vagyok megbízva... senki sem hall itt bennünket?

BARTOLO   (gyanakodva): Nem, nem, titkolódzó uram! Tessék beszélni akadozás nélkül, ha ugyan tud.

GRÓF          Don Bazilio azt üzeni önnek.

BARTOLO   Beszéljen hangosabban; az egyik fülemre süket vagyok.

GRÓF          Kérem. (Kiáltva.) Hogy gróf Almaviva. aki a Fötéren lakott –

BARTOLO   Halkabban! Halkabban!

GRÓF          Ma reggel kiköltözött. Azt is tölem tudta meg, hogy gróf Almaviva –

BARTOLO   Halkabban! Halkabban!

GRÓF          (hangosan): Itt idözött a városban. S minthogy én kinyomoztam, hogy Rozina kisasszony írt a gróf úrnak –

BARTOLO   Írt neki? Édes barátom, az égre kérem, beszéljen halkabban. Szóval maga kinyomozta, hogy Rozina –

GRÓF          (büszkén): Igenis kinyomoztam. Bazilio, akit nagyon nyugtalanít ez az eset, megkért, hogy mutassam be Önnek a kisasszony levelét, ...de az Ön modora velem szemben –

BARTOLO   Az én modorom, most már nagyon kedves. Az istenért, nem tud halkabban beszélni?

GRÓF          Hiszen azt mondta, hogy süket.

BARTOLO   Ne haragudjék Senor Alonzo bizalmatlan és nyers fogadásomért, de csupa gazember, cselszövö ólálkodik körülöttem, Azután meg Ön olyan ifjú és olyan csinos. No de, hol a levél?

GRÓF          Ez már más. Nem hallgat ki bennünket senki?

BARTOLO   Ej, dehogy! Minden cselédem az ágyat nyomja. Rozinát szobájába küldtem. Az ördög bújt a házamba. Hanem azért megnézem... (Halkan kinyitja Rozina ajtaját.)

GRÓF          (magában): Szépen belekeveredtem! Most mit csináljak a levéllel... Legjobb lenne megugrani... viszont akkor kár is volt idejönni. Megmutassam a levelet? Rozinát értesíteni kellene...

BARTOLO   (csendesen visszatér): Az ablaknál ül, unokabátyja levelét olvassa, amelynek én persze feltörtem a pecsétjét. Hol van az ö levele?

GRÓF          (átadja): Tessék!

BARTOLO   (olvassa): Amióta tudom, hogy ki Ön és mi a helyzete - áruló ez csakugyan az ö írása!

GRÓF          (rémülten): Halkabban!

BARTOLO   Ön igazán lekötelezett.

GRÓF          Kérem. Szóra sem érdemes. Remélem, hamarosan meggyözhetem Önt arról, hogy senki sem óhajtja jobban a kisasszony mielöbbi házasságát, mint én.

BARTOLO   Hálás leszek érte.

GRÓF          Módjában lesz leróni a tartozását. Don Bazilio azt üzeni még hogy holnapra minden készen lesz, s ha Rozina ellentállna –

BARTOLO   Ellent fog állni.

GRÓF          Akkor jön a rágalom.

BARTOLO   A rágalom! Ó, az a jó Bazilio!

GRÓF          Megmutatjuk Rozinának ezt a levelet, s azt hazudjuk neki, hogy egy nötöl kaptuk, akit a gróf imád, s akinek odaadta az ö szerelmeslevelét. Ez annyira fel fogja háborítani, kétségbe fogja ejteni, hogy nem fog többé ellenállni.

BARTOLO   (gyönyörrel): A rágalom! Egy nötöl kapta... Ön igazán Bazilio méltó tanítványa. Ráismerek a mesterére. Nem volna jó, ha bemutatnám Rozinának? Ezzel elkerülhetnénk az összebeszélés látszatát.

GRÓF          Éppen ezt üzeni Don Bazilio is... De vigyáznunk kell, hogy a kisasszony gyanút ne fogjon.

BARTOLO   Azt mondom majd neki, hogy Ön Don Bazilio helyett jött. Talán énekórát is adhatna neki.

GRÓF          Az Ön kedvéért még erre is vállalkozom. És ha mégis gyanakodni fog?

BARTOLO   Ki van zárva, ha én mutatom be. Különben is Ön jobban hasonlít egy álruhás imádóhoz, mint egy komoly zenetanárhoz.

GRÓF          Jó, a levelet azonban még ne említse neki.

BARTOLO   Csak holnap. (Be Rozina szobájába.)

18. jelenet.

(Gróf gitározni kezd, Bartolo és Rozina veszekednek a mellékszobában.)

ROZINA       (színlelt haraggal): Nekem hiába beszél! Hallani sem akarok többé zenéröl.

BARTOLO   Hidd el, hogy a zene lecsillapítana!

ROZINA       Még jobban feldühítene! Hol van az a mester, akit nem mer elküldeni, majd én két szóval kiadom az útját, söt még Don Baziliónak is. (Bejön, meglátja Almavivát, elsikoltja magát.)

BARTOLO   Mi bajod?

ROZINA       (két kezét szívére nyomja, nagy zavarban): Jaj, istenem, jaj, istenem.

BARTOLO   Megint rosszul lett. Alonzo úr –

ROZINA       Nem vagyok rosszul, de ahogy megfordultam –

GRÓF          Megrándult a lába.

ROZINA       Igaz és most rettenetesen fáj.

GRÓF          Rögtön észrevettem.

ROZINA       (a Grófra nézve): A szívemig nyilallt.

BARTOLO   (Odatol egy karosszéket): Ülj le, angyalkám. (A Grófhoz.) Így igazán nem vehet énekleckét. Majd máskor. Isten vele, Alonzo úr.

ROZINA       Már nem fáj... Nem akarom megbántani a tanár urat, csak tartsuk meg a leckét.

BARTOLO   Nem, nem, nem szabad megeröltetned magadat. Adieu, tanár úr.

ROZINA       (a Grófhoz): Egy pillanatra! Én ki akarom engesztelni.

GRÓF          (halkan Bartolohoz): Ne ellenkezzék vele.

BARTOLO   Jó, nem bánom. Én is itt maradok a lecke alatt.

ROZINA       Ilyen áldozatot igazán nem kívánhatok Öntöl... Tudom, hogy nem szereti a zenét.

BARTOLO   Ma szeretni fogom.

ROZINA       Hát akkor kezdjük. (Bartolohoz.) Ó, uram, legyen szíves hozza ki a kottámat. Benn van a szobámban az asztalon.

BARTOLO   (pillanatra eltünik, de azonnal visszajön): Alonzo úr, Ön jártasabb az ilyen dolgokban, talán szíveskedjék Ön... (Gróf kimegy.)

ROZINA       Édes istenem!

GRÓF          (visszatér): Csak ezt az egyet találtam. Ezt kérte, kisasszony?

ROZINA       Pontosan, Don... Don...

GRÓF          Palezo, szolgálatára.

BARTOLO   Hogy, hogy Palezo? Nekem nem ezt a nevet mondta.

GRÓF          (zavartan): Ez igaz, de... Ön úgy fogadott, Ön olyan különösen fogadott, hogy teljesen megfeledkeztem mindenröl.

BARTOLO   Még a nevéröl is...

GRÓF          Ó, nem egészen... Amit elfelejtettem, az, az volt... hogy nekem két nevem van.

BARTOLO   Így tehát az ön neve Palezo de...

GRÓF          Úgy van: Palezo... és a másik név, amelyet Önnek mondtam.

ROZINA       De Alonzo úr...

BARTOLO   Ej Alonzo úr vagy Palezo úr, ahogy jobban tetszik, tudja-e Ön, hogy Ön nem is tudja, miket beszél össze-vissza?

GRÓF          (félrehúzza a doktort): Igaza van, uram, de ennek Ön az oka.

BARTOLO   Még hogy én?

GRÓF          Persze. A dolog tudnillik úgy áll, hogy engem nem hívnak sem Palezonak, sem Alonzonak.

BARTOLO   Mi az, minek néz maga engem? Látom, hogy miröl van szó.

GRÓF          Amikor Bazilio megkért, hogy hozzam el Önnek a kérdéses levelet...

BARTOLO   Halkabban... halkabban.

GRÓF          Azt mondta: biztonság kedvéért használj álnevet...

BARTOLO   Óh, értem, értem.

GRÓF          Az én valódi nevem pedig Don Antonio Cascta de les Rios y Fuantos, y Mare, y Autras Aquas.

BARTOLO   Az én hibám, csakugyan.

GRÓF          De Casca de les Rios, amit csak egyszerüen Cascarionak rövidítenek.

BARTOLO   Cascario? Elég. - Igaztalan voltam. Én vagyok a hibás.

GRÓF          (félre): Ezt nem fogom elfelejteni, ez a komornyikom neve.

BARTOLO   Nos, uram?

GRÓF          (elöveszi a kottát): Ezt fogja énekelni, kisasszony?

ROZINA       Nagyon kedves részlet a Hiábavaló elövigyázatból.

BARTOLO   Mindig ez a Hiábavaló elövigyázat.

ROZINA       (énekel):

Kint az ég

Tisza kék,

Szél se rebben,

Pásztorlány a réten jár

S kicsiny szívében már

Szerelem szárnya lebben.

A hamis

Lindor is

Arra téved.

ROZINA, GRÓF  (együtt):

Egy percet se késve,

Csókra, ölelésre

Szerelemre vár.

ROZINA

Gyorsan tünnek el a percek

És a pásztorlányka retteg.

Ég ívén

Már a fény

Mind kilobban.

Lindor szól:

GRÓF

Az óra int:

Holnap itt leszek megint

Nagy titokban.

ROZINA

Kint az ég

Tisza kék,

Szél se rebben,

Pásztorlány a réten jár

S kicsiny szívében már

Szerelem szárnya lebben.

ROZINA, GRÓF

Egy percet se késve,

Csókra, ölelésre,

(Szerelemre vár.)

BARTOLO   (az ének alatt elalszik. A Gróf az ismétlés alatt felbátorodik, megfogja Rozina kezét és csókokkal halmozza el. A felindulás lassítja Rozina énekét, gyengíti, végül megakasztja, - elhallgat. Bartolo felébred, Rozina és a Gróf észbekapnak, folytatják. Bartolo megint elalszik, második felébredése ugyanígy történik).

BARTOLO   (ásít): Azt hiszem, egy kicsit elaludtam, pedig a dal igazán bájos. Hiába, az a sok beteg, az örökös lótás-futás.

ROZINA       Tetszett a dal?

BARTOLO   Igen, de az én ifjú koromban sokkal szebb dalocskák voltak divatban. (Grófhoz.) Egyre még most is emlékszem. (Énekel.)

Óhajtod kis Rozinettem,

Hogy férjecskéd legyek én?

Jól megférnénk ám mi ketten,

Bár nem vagyok szép legény,

De a példaszó is mondja:

És azt tudnod kellene...

Éjjel a sötétben

Minden kandúr fekete.

A dalocska Fanchonette-röl szól, de én Rozinettet tettem a helyébe, hogy illöbb legyen a körülményekhez.

19. jelenet.

(Fentiek, Figaro.)

BARTOLO   (észreveszi Figarót): Lépjen be, fodrász úr, lépjen be, maga nagyon kedves.

FIGARO       (köszön): A mamám is azt mondta rólam valamikor, de azóta megváltoztam egy kissé. (Félre a Grófhoz.) Brávó! (Az egész jelenet alatt a Gróf mindent elkövet, hogy Rozinával beszélgessen, de Bartolo nyugtalan, örködö szeme mindig meggátolja. Ez ismétlödik Bartolo és Figaro egész párbeszéde alatt.)

BARTOLO   Azért jött el megint, hogy meghajtsa, megköpölyözze, piócával megrakja, s ágyba fektesse az egész háznépemet?

FIGARO       Nincs mindennap ünnepnap, de ebböl is láthatja, hogy én külön parancs nélkül is mennyire a szolgálatára állok.

BARTOLO   Köszönöm szépen. Az egyik inasom folyton ásít, a másik folyton tüszköl, hogy majd szétreped a koponyája. és kiugrik az agyveleje. Mit szól ehhez?

FIGARO       Mit szólok hozzá?

BARTOLO   Igen, igen...

FIGARO       Hát annak, aki tüszköl, azt mondom: kedves egészségére. Annak meg, aki ásít, hogy eredj aludni. Ne féljen, doktor úr, ezt nem számítom fel.

BARTOLO   Jobb lenne, ha a sok haszontalan fecsegés, meg okvetetlenkedés helyett kifizetné a száz talléromat - kamatostul.

FIGARO       Csak nem akarja azt mondani ezzel, hogy nem ismerem el az adósságomat. Inkább egész életemben adósa leszek a száz tallérral, de nem fogom letagadni.

BARTOLO   Szép. És hogy ízlettek a húgocskájának a ma reggeli bonbonok?

FIGARO       Miféle bonbonok?

ROZINA       Azt csak megmondta, Figaro úr, hogy azokat a bonbonokat én küldöm.

FIGARO       Hja, hát azok a bonbonok, a ma reggeli bonbonok. Majd elfelejtettem. Remek bonbonok voltak! Édesek!

BARTOLO   Nos hát, Figaro úr, én csak annyit mondok, hogy vigyázzon magára.

FIGARO       Mi baja van már megint velem?

BARTOLO   Nagyon magasan kezdi, uracskám! Tudja meg, hogy ha én egy esztelennel vitatkozom, sohasem hátrálok elöle.

FIGARO       Ebben tehát különbözünk egymástól. mert én mindig engedek nekik.

BARTOLO   Micsoda? Hallja, tanár úr?

FIGARO       Ön azt hiszi, hogy valami falusi borbéllyal van dolga, aki csak a borotvát tudja forgatni. Tudja meg, uram, hogy én Madridban tollat forgattam... Ha már ennél a tárgynál vagyunk, felolvasom önöknek egy költeményemet. (Elövesz egy hatalmas papírt, amelynek a hátára nagyalakú betükkel a következö van felírva: HOL AZ ERKÉLYAJTÓ KULCSA? Úgy fordítja a szöveget, hogy csak a közönség és Rozina láthatják a felírást.)

BARTOLO   Maradjon maga csak a mesterségénél.

FIGARO       Kérem! (Összetekeri a papirost. Közben Rozina értésére adja Figarónak, hogy a kulcsot Bartolo az övén tartja.)

BARTOLO   Ne higgye, hogy túljár az én eszemen. Talán megint hozott egy levelet a gyámleányomnak, amelyet sürgösen át kell adnia?

FIGARO       Hogy rátámad a szegény emberre! Én csak azért jöttem, hogy megborotváljam, mint rendesen.

BARTOLO   Jöjjön holnap.

FIGARO       Csakhogy holnap már a kaszárnyában kell lennem s végig borotválom a helyörség összes tisztjét. Nem óhajt a szobájába jönni?

BARTOLO   Igenis, nem óhajtok. Majd itt fog megberetválni.

ROZINA       Kár, hogy nem az én szobámban borotváltatja magát.

BARTOLO   Ne haragudjál, gyermekem. Te nyugodtan folytathatod az énekleckédet.

FIGARO       (látva, hogy nem, lehet elvinni Bartolot): Fürge! Fickó! Tálat! Vizet! Kendöt!

BARTOLO   Mit kiabál itt? Hiszen úgy meghajszolta, kifárasztotta, kimerítette, megkínozta öket, hogy le kellett fektetnem valamennyit.

FIGARO       Hát akkor magam hozok el mindent. (Kacsint a Grófnak.)

BARTOLO   (leoldja a kulcscsomóját, de aztán hirtelen észbekap): Nem, nem, magam megyek. (Halkan a Grófhoz.) Vigyázzon rájuk. (Az ajtóig megy, amikor már ki akar lépni, visszafordul.) Mégis inkább maga. A szobámban van minden, de ne nyúljon semmihez. (A kulcscsomót átadja.)

FIGARO       (arcjátékkal el).

20. jelenet.

(Bartolo, Gróf, Rozina.)

BARTOLO   (halkan a Grófhoz): Ez a bitang vitte a levelet a Grófnak.

GRÓF          A pofája se jó.

BARTOLO   DE többé nem fog rászedni.

GRÓF          Most már én keverem a kártyát.

ROZINA       Mi lesz az énekleckével? (Kívül nagy zaj, ropogás.)

BARTOLO   Átkozott Figaro! Mindenemet összetöri! (Kiszalad.)

GRÓF          Ma este okvetlen találkoznunk kell!

ROZINA       Ah, Lindor!

GRÓF          Felmászom az erkélyre. Aztán meg, ami a levelet illeti, amelyet ma reggel kaptam kegyedtöl, kénytelen voltam épp az imént –

BARTOLO   (benyit); Nem tévedtem! Mindenemet összetörte! Mindent összezúzott! A füles porcelánlábosom, az ezüst borotvatálam... micsoda szép darabok!

FIGARO       Szép darabok! Mit szólna hozzá, ha vagyonától, vagy feleségétöl szabadítaná meg valaki?...

BARTOLO   Mi? Feleségemtöl...

FIGARO       Bizony, nagy szerencsétlenség! Érdemes is ekkora lármát csapni! Nem tehetek róla... odabent olyan nagy a sötétség... (Egy kulcsot mutat a Grófnak.) Amint megyek, beleakadok egy kulcsba.

BARTOLO   Beleakad egy kulcsba! Ilyet még sohasem hallottam.

21. jelenet.

(Fentiek, Bazilio.)

(Rozina, Gróf rémülten összenéznek, Figaro dühöng.)

BAZILIO      (bejön) Jó napot!

BARTOLO   (elébemegy): Óh, kedves Baziliom! Örülök, hogy meggyógyult. Don Alonzo nagyon megijesztett az imént.

BAZILIO      (csodálkozva): Don Alonzo?

BARTOLO   Illetve Paléze, akarom mondani: Cascario.

FIGARO       (türelmetlenül): Hát mi lesz. Borotválunk, vagy nem borotválunk?

BAZILIO      (körülnéz): Nem volnának szívesek megmondani?

FIGARO       Majd beszélhet, ha én elmentem.

BAZILIO      De mégis csak be kellene –

GRÓF          Fogni a száját, Bazilio. A doktor úr már mindent tud. Tudja, hogy Ön helyett nekem kell ma zeneleckét adnom.

BAZILIO      (még jobban csodálkozva); Alonzo? Zeneleckét?

ROZINA       (halkan Baziliohoz): Hallgasson!

BAZILIO      Ő is.

GRÓF          (halkan Bartolohoz): Súgja meg neki, hogy mi egyetértünk.

ROZINA       (halkan Baziliohoz): Ne hazudtoljon meg bennünket!

BAZILIO      Ah, ah!



BARTOLO   Az ön tanítványa igazán nagy tehetség.

BAZILIO      (elkábulva): Az én tanítványom? (Halkan Bartolohoz.) A gróf elköltözött.

BARTOLO   Tudom.

BAZILIO      Kitöl?

BARTOLO   Töle! (Grófra mutat.)

GRÓF          (halkan Baziliohoz): Fogja be már a száját.

FIGARO       (halkan Baziliohoz): Süket vagy?

ROZINA       (halkan Baziliohoz): Oly nehezére esik a hallgatás?

BAZILIO      (magában): Kit akarnak itt megcsalni? Ezek mind egy követ fújnak.

GRÓF          Don Bazilio, Ön még mindig rosszul van.

BAZILIO      Most már igazán nem hallgathatok tovább.

GRÓF          (erszényt csúsztat Bazilio zsebébe): Miért jött ide ilyen nagy betegen?

FIGARO       Olyan sápadt, mint a halál.

BAZILIO      Kezdem érteni...

BARTOLO   Persze, hogy rosszul van.

ROZINA       Jaj, talán még ragályos.

GRÓF          Menjen haza és feküdjék le.

BAZILIO      Feküdjek le? De...

MIND           Feküdjék le.

BAZILIO      (sorba nézi öket): Valóban, uraim, jó lesz, ha távozom.

BARTOLO   Jöjjön holnap.

GRÓF          Holnap meglátogatom.

FIGARO       Csak jól takarózzék be.

ROZINA       Jóéjt, Bazilio.

BAZILIO      Vigyen el az ördög, ha valamit is értek. Mindegy... Gondoljanak, amit akarnak; ez itt minden tekintetben megnyugtatja a lelkiismeretemet.

MIND           Jóéjt, Bazilio.

BAZILIO      Jóéjt. (El.)

22. jelenet.

(Fentiek, Bazilio nélkül.)

BARTOLO   Ez az ember csakugyan beteg.

ROZINA       Milyen zavarosan nézett!

GRÓF          Megártott neki a szabad levegö.

FIGARO       Folyton önmagával beszélt. Bizonyosan rólunk. (Messze löki a karosszéket a Gróftól és kínálja Bartolot a kendövel.) Na, most már Fogjunk hozzá a borotváláshoz.

GRÓF          (közeledik Rozinához): Hogy kellöképpen beve­zessem az éneklés müvészetébe . . . (Halkan beszél vele.)

BARTOLO   Ne vegye el a kilátást!

GRÓF          (halkan Rozinához): Figaro megszerezte az er­kélyajtó kulcsát és éjfélkor itt leszünk.

BARTOLO   Ne vegye el a kilátást.

FIGARO       Mit akar látni? Ez nem tánclecke. Éneklecke. Hallani fogja. Jajjajjaj!

BARTOLO   Mi az?

FIGARO       Valami a szemembe esett.

BARTOLO   (felkel és a székbe nyomja Figarót): Ne dör­zsölje hát.

FIGARO       Itt van a bal szememben. Nem szíveskedne kissé erösen belefújni? (Bartolo megfogja Figaro fejét, közben észreveszi a szerelmeseket. Eltaszítja Figarot, mögéjük lopódzik és kihallgatja öket.)

GRÓF          (halkan Rozinához): Ami a levelét illeti, nagy zavarban voltam az imént.

FIGARO       Hm, hm!

GRÓF          Amikor láttam, hogy megint csak hiába vettem fel az álruhát –

BARTOLO   (közéjük lép): Ah, hát hiába vett fel álruhát? (Felkapja hosszú nádpálcáját.)

ROZINA       (ijedten): Jaj!

BARTOLO   Ilyet mernek az én jelenlétemben.

FIGARO       (odaugrik a doktorhoz és kellö pillanatban kicsavarja kezéböl a botot).

GRÓF          Mi baja?

BARTOLO   Gaz Alonzo! Átkozott borbély!         Gonoszlelkü leány! (Kergeti öket.)

GRÓF          Tisztelt Bartolo úr, ha magának gyakran vannak ilyen bomlott ötletei, akkor nem csodálkozom, hogy a kisasszony nem akar Önhöz nöülmenni.

ROZINA       Nöül?! Hozzá! Én! Egész életemet egy féltékeny öreg mellett töltsem aki a fiatalságomat – boldogság helyett – gyalázatos rabszolgasággal akarja megkeseríteni.

BARTOLO   Mi ez? Mit hallok?

ROZINA       Igen, nyíltan kimondom, szívem és kezem annak adom, aki kiszabadít ebböl a szörnyü börtönböl, ahol vagyonommal együtt jogtalanul fogvatart. (Szobájába szalad.)

BARTOLO   No, megálljanak, magukon fogom kitölteni a bosszúmat! Gazemberek! Egy húron pendülnek.

FIGARO       Megörült!

GRÓF          Megörült! Térjünk ki az útjából. (Mindketten el.)

BARTOLO   (egyedül): Megörültem! Nyomorult csábítók, ördög cimborái, hogy vinne el benneteket a gazdátok. Hogy én megörültem! Hiszen a két szememmel láttam hogy értik egymást! És mégis tagadják a gyalázatosak. Ezt csak Bazilio fejtheti meg. Érte küldök. Hé, valaki!... Hiszen nincs senkim! Akárki! Szomszéd! Idegen! Ha nem jön senki, igazán elvesztem az eszemet! (Függöny.)

Harmadik felvonás

(Sötét színpad.)

1. jelenet.

(Bartolo, Bazilio éjjeli lámpással.)

BARTOLO   Nem értem, Don Bazilio. Nem ismeri. Hiszen ez lehetetlen!

BAZILIO      Ha százszor kérdez is, nem tudok egyebet felelni, Minthogy Rozina levelét adta át önnek, bizonyosan a gróf embere. De minthogy sok pénzt adott nekem, az is lehet, hogy maga a gróf.

BARTOLO   Ez valószínü. És miért fogadta el maga ezt a sok pénzt?

BAZILIO      Ön is úgy viselkedett, mintha helyeselte volna. Én semmit sem értettem az egészböl s ilyen kétes esetekben egy erszény arany olyan súlyos érv, amellyel szemben nincs ellenérve az embernek. Különben is azt mondja a példaszó: amit a markodba nyomnak –

BARTOLO   Azt jól nézd meg.

BAZILIO      Nem. Azt ne add vissza.

BARTOLO   Ezt még sohasem hallottam.

BAZILIO      Óh, van nekem még több ilyen egyéni közmondásom. De térjünk a tárgyra. Mire határozta el magát?

BARTOLO   Ha törik, ha szakad, feleségül veszem Rozinát.

BAZILIO      Nem helyeslem. Akárhogy is vesszük, nem elég a nöt feleségül venni: mert ha olyan nöt veszünk feleségül, aki nem szeret bennünket, kitesszük magunkat –

BARTOLO   Bizonyos eshetöségeknek.

BAZILIO      Amelyek okvetlenül bekövetkeznek. Az idén sok ilyet láttam. (Homlokát tapogatja.) Én nem eröltetném.

BARTOLO   Inkább sírjon ö énmellettem, mint én sírjak nélküle.

BAZILIO      Hja, ha így fogja fel a dolgot, akkor csak vegye el, vegye el.

BARTOLO   El is veszem, még ma este.

BAZILIO      Akkor ajánlom magamat. Ha beszél a gyámleányával, feketítse be öket, ahogy csak tudja.

BARTOLO   Igaza van.

BAZILIO      A rágalom, doktor úr, a rágalom. Mindig ehhez kell folyamodni.

BARTOLO   Menjen már a jegyzöért. Jöjjön azonnal!

BAZILIO      Szakad az esö! Valóságos ítéletidö! De az ön kedvéért én vésszel, viharral szembeszállok. Maradjon, kérem.

BARTOLO   Ki kell kísérnem. Ez a Figaro minden cselédemet megnyomorította. Egyedül vagyok az egész házban.

BAZILIO      Van lámpám.

BARTOLO   Itt a kapukulcs. Várok és virrasztok. Akárki jön is Önön és a jegyzön kívül, ide ugyan be nem teszi a lábát.

BAZILIO      Ilyen óvintézkedések mellett, biztos a siker. (Elmennek.)

2. jelenet.

(Rozina, majd Bartolo.)

ROZINA       (hallgatózva): Mintha beszédet hallottam volna. Elmúlt éjfél és Lindor még nincsen itt... Ah, Lindor, ha megcsaltál volna. Micsoda zaj? Szent isten! A gyámom! (Visszasiet a szobájába.)

3. jelenet.

(Bartolo, majd Rozina.)

BARTOLO   (egyedül, hatalmas kulcsokat tart a kezében): Lássuk csak, minden be van-e jól zárva, itt belül. A kapu rendben van. Micsoda idö, micsoda vihar!... Rozina lefeküdt, a többiek mind betegek... s én itt állok egyedül!... Ki mászkál itt?... Semmi! Semmi!... Ej ha, kiver a hideg veríték!... A rossz lelkiismeret a legvilágosabb agyat is képes megzavarni. Hm, még fel kell kelteni. Meg fog ijedni tölem. (Kopog az ajtón.) ...Rozina, Rozinácskám... nyisd ki... Én vagyok...

ROZINA       (bentröl): Már fekszem le.

BARTOLO   Ebben a szörnyü idöben úgysem tudnál aludni. Sürgös közölnivalóm van veled. (Rozina kijön.)

ROZINA       Éjfélkor? Nem elég, hogy egész nap gyötör.

BARTOLO   Hallgass meg, Rozina.

ROZINA       Majd holnap.

BARTOLO   Most rögtön. Ismered ezt a levelet?

ROZINA       (ráismer): Istenem!

BARTOLO   Nem akarok szemrehányást tenni. A te korodban könnyen téved az ember. Ez a levél, amelyet gróf Almavivának írtál –

ROZINA       (csodálkozva): Én? Gróf Almavivának?

BARTOLO   Láthatod, hogy milyen szörnyü ember. Alighogy megkapta ezt a levelet, már eldicsekedett vele. Én egy nötöl kaptam, akinek ö adta oda.

ROZINA       Gróf Almaviva?

BARTOLO   Almaviva, Figaro és az az Alonzo, aki Bazilio tanítványának adta ki magát, s aki álnevet használ, s aki a gróf fizetett embere. A legocsmányabb cselt forralták ellened, hogy olyan örvénybe csaljanak, amelyböl nem lennél képes kiszabadulni.

ROZINA       Szörnyü! S ezt Lindor tette volna! Hát ilyen fiatalemberek is vannak! És egy másikért... - Almaviva grófért –

BARTOLO   Ezt mondták nekem, mikor a levelet kaptam.

ROZINA       Óh, milyen szégyen! De megkapja a méltó jutalmát. Ön engem feleségül akart venni?

BARTOLO   Hiszen tudod, szívem mennyire lángol érted.

ROZINA       Ha még mindig lángol - az Öné vagyok. De sürgesse meg a szertartást. Minél hamarabb lesz, annál jobb. –

BARTOLO   Nagyon helyes. A jegyzö még ma éjjel idejön.

ROZINA       Ez még nem minden! Istenem, így meggyalázni engem! Tudja meg, hogy az az áruló ezen az erkélyen át ide fog jönni, mert Figaro az erkélykulcsát kilopta a csomóból.

BARTOLO   Óh, a gazember! Észre sem vettem. Gyermekem, én nem tágítok az oldalad mellöl.

ROZINA       De hátha fegyveresen jönnek?

BARTOLO   Akkor menj föl Marcellinához, zárd magadra kétszer az ajtót. Én örökért megyek és a ház elött várom be öket. Ha letartóztatják öket, mint tolvajokat, kettös lesz a gyönyörüségünk. Bosszút állunk rajtuk és megszabadulunk tölük. Az én szerelmem mindenért kárpótolni fog téged.

ROZINA       (kétségbeesve): Csak arra kérem, hogy felejtse el hibámat. (Magában.) Óh, hiszen eléggé büntetem magam.

BARTOLO   Megyek, angyalkám. Megyek az örökért. (Magában.) Az enyém!

4. jelenet.

(Rozina, majd a Gróf és Figaro.)

ROZINA       (egyedül): Az ö szerelme fog kárpótolni mindenért. (Zsebkendöjét veszi és könnyeit törli.) Mit tegyek? Mindjárt itt lesz. Színlelnem kell elötte! óh Lindor, Lindor, milyen szerencsétlen vagyok. (Énekel.)

Bíztam Lindorban végtelen,

Az álom elrepült –

Megcsalt egyetlen kedvesem,

Elárult hütlenül.

Az arca és tekintete

Oly büszke, oly kevély,

De ámítás volt szép szava

S az édes szenvedély,

A boldogság ígérete,

Jobb sors intett felém,

Isten hozzátok, búcsúzom,

Szabadság és remény.

(Zokog. Az erkély felöl zaj hallatszik.) Jaj, Istenem! Mozog a redöny! (Kiszalad.) (Gróf és Figaro köpenybe burkolva megjelennek az erkélyen.)

FIGARO       (még kívül): Valaki most szaladt el!

GRÓF          (kívül): Férfi volt?

FIGARO       Nem.

GRÓF          Rozina volt, töled ijedt meg.

FIGARO       (beugrik a szobába): Nem lehetetlen! Végre itt vagyunk; esö, villám, mennykö ellenére.

GRÓF          Add a kezed. (Beugrik.) Gyöztünk.

FIGARO       (Ledobja köpenyét): Börig áztunk. Hogy tetszik ez az éjszaka, gróf úr?

GRÓF          Szerelmes embernek nem is lehet szebb.

FIGARO       Elhiszem, de a közbenjárónak... s ha meglepnek itt bennünket?

GRÓF          Én nem attól félek. Az a kérdés, jön-e Rozina velem?

FIGARO       Szerelmes Önbe, retteg a gyámjától: ez csak elegendö.

GRÓF          (sötétben tapogatódzva): Hogyan közöljem vele, hogy a jegyzö a te lakásodon vár, hogy összeadjon bennünket? És beleegyezik-e a tervünkbe?

FIGARO       Ha vonakodnék, akkor Ön fedezze fel a kilétét. Ha megtudja, hogy Ön kicsoda, nem fog többé kételkedni az Ön érzelmeiben. (Sorra meggyújtja az asztalon álló gyertyákat.)

ROZINA       (belép).

GRÓF          Rozina!

ROZINA       (tartózkodó hangon): Már attól féltem, hogy nem jönnek el.

GRÓF          Rozina, én nem akarok visszaélni a helyzettel. Mondja, igazán feleségül jönne-e egy vagyontalan, szegénysorsú fiatalemberhez?

ROZINA       Uram, ha szívem ajándékát nem követhetné a kezem, mit gondol, türném akkor, hogy Ön most itt legyen?

GRÓF          De nekem nincs vagyonom, rangom. Amikor eljöttem Madridból, még a reményeim is rombadöltek...

ROZINA       Vagyon és születés a véletlenen múlik, kedves Lindor. Ha az Ön szándéka tiszta...

GRÓF          Rozina, imádlak!

ROZINA       Imád? Szentségtörö! Most már tisztában vagyok Önnel, Lindor úr! Rámnézve többet nem veszedelmes... Szívemböl megvetem! (Sírva.) Tudd meg, hogy szerettelek! Tudd meg, hogy boldogan osztoztam volna veled a szegénységben. Nyomorult Lindor! Mindent elhagytam volna érted... Jóságomat alávalósággal viszonoztad. Eladtál engem annak a szörnyü Almaviva grófnak. - Ismered ezt a levelet?

GRÓF          Gyámjától kapta?

ROZINA       (büszkén): Töle, ö kötelezett le vele.

GRÓF          Ó, mily boldog vagyok! Hiszen a gyámja tölem kapta. Csak ezzel tudtam kicsikarni a bizalmát, de eddig ezt nem tudtam Önnel közölni. Most már nem kérdem, szeret-e, hiszen bebizonyította.

ROZINA       Óh, Lindor, én az Öné vagyok!

GRÓF          Óh, Rozina!

FIGARO       Nos uram, itt a boldogság. Olyan nöt keresett, aki önmagáért szereti, kegyelmes uram!

ROZINA       Kegyelmes úr? Mit mond?

GRÓF          Egyetlen szívem, fogadd viszonzásképp a te tiszta és önzetlen szerelmedért boldog párodnak vallomását, akiért mindent feláldoztál; én nem vagyok Lindor, nevem gróf Almaviva. (Rozina elalél.)

GRÓF          (ijedten): Figaro!

FIGARO       Ne ijedjen meg, kegyelmes uram, az öröm nem öl. Máris éledezik.

ROZINA       Óh, Lindor! Óh, uram! Mit is mondott az elöbb? Nem, semmiképp se higgye azt, hogy én most visszaélek pillanatnyi nagylelküségével.

GRÓF          Olyan boldogsággal tartozom Önnek, amelyröl azt hittem, sosem fogom elérni. Micsoda vagyon és rang képes megfizetni ilyen adományért? Legyen a feleségem, amint azt megígérte.

ROZINA       Drága férjecském, nekem nincs már saját akaratom: a te kívánságod számomra az egyetlen törvény. (A Gróf karjaiba borul.) Óh, Lindor, én nagyon bünös vagyok. Én ma éjjel feleségül mentem volna a gyámomhoz.

GRÓF          Rozina!

ROZINA       Milyen pokol lett volna az életem!

FIGARO       (kinéz az ablakon); Kegyelmes úr, elvitték a létrát!

GRÓF          Elvitték a létrát?

ROZINA       Az én bünöm. A doktor mindent tud. Őrséggel fog idejönni.

FIGARO       (állandóan kinéz): Kegyelmes úr, nyílik a kapu.

ROZINA       (ijedten a Gróf karjába menekül): Ah, Lindor.

5. jelenet.

(Fentiek, Bazilio, Jegyzö.)

FIGARO       Kegyelmes úr, hiszen ez a mi jegyzönk.

GRÓF          És a mi Bazilio barátunk.

BAZILIO      Mit látnak szemeim?

FIGARO       Minö furcsa véletlen!

BAZILIO      Minö különös eset!

JEGYZŐ       Ezek az összeadandó felek?

GRÓF          Igen, jegyzö úr. Önnek ma éjjel Figaro borbély házában össze kellett volna adnia senora Rozinát velem. De bizonyos okoknál fogva, amelyeket meg fog tudni, ebben a házban tartjuk meg az esküvöt. Önnél van a házassági szerzödés?

JEGYZŐ       Tehát gróf Almaviva úr ö excellenciájához van szerencsém?

GRÓF          Az vagyok.

BAZILIO      (magában): Na, ha azért adta nekem a doktor a kapukulcsot...

JEGYZŐ       Mert hát tulajdonképpen két házassági szerzödés van nálam, kegyelmes úr. Ne zavarjuk össze. Ez az Öné, ez pedig Bartolo úré … bizonyos senora szintén Rozinával. A kisasszonyok alkalmasint testvérek és egy névre vannak keresztelve.

GRÓF          Csak írjuk alá. Don Bazilio szíves lesz, mint második tanú... (Sorba aláírják.)

BAZILIO      De, kegyelmes uram, ha a doktor...

GRÓF          (erszényt ad neki): Ne gyerekeskedjék. Írja alá gyorsan.

BAZILIO      (meglepetve): Ah!

FIGARO       Mi akadálya van, hogy aláírja?

BAZILIO      (az erszényt mérlegelve): Már semmi, mert ha én egyszer szavamat adom, nyomós ok nélkül nem szegem meg. (Aláírja.)

6. jelenet.

(Fentiek, Bartolo, poroszló, inasok fáklyákkal.)

BARTOLO   (Látja, amint a Gróf megcsókolja Rozina kezét és Figaro tréfásan megöleli Baziliot, elkiáltja magát és torkonragadja a jegyzöt): Rozina, e gazemberekkel? Fogjatok el mindenkit, egyet már nyakoncsíptem.

JEGYZŐ       Én az Ön jegyzöje vagyok.

BAZILIO      Ez a jegyzö, ne bolondozzon.

BARTOLO   Ah, Don Bazilio! Hogy lehet Ön itt?

BAZILIO      Én azon csodálkozom, hogy Ön nem tud róla.

POROSZLÓ (Figarora mutat): Egy pillanatra. Én ezt az embert ismerem. Mit keresel te itt?

FIGARO       Én Almaviva ö excellenciájának kíséretéhez tartozom.

BARTOLO   Almaviva!

POROSZLÓ Ezek hát nem tolvajok?

BARTOLO   Hagyjuk ezt! Gróf úr, másutt mindenütt alázatos szolgája vagyok excellenciádnak, de beláthatja, hogy itt a rang nem jöhet számításba. Szíveskedjék hát visszavonulni.

GRÓF          Úgy van, itt a rang nem jöhet számba, csakhogy számba jön az, hogy a kisasszony engem választott, nem pedig önt.

BARTOLO   Mit mond?

ROZINA       Az igazat.

FIGARO       Az igazat.

JEGYZŐ       Az igazat.

BARTOLO   (örjöngve): Az igazat?

ROZINA       Miért csodálkozik? Úgy egyeztünk meg, hogy még ma éjjel bosszút állok egy csalfa emberen. Nos hát, én bosszút álltam.

BAZILIO      Hát nem megmondtam, hogy maga a Gróf ártotta bele magát a dologba.

BARTOLO   Törödöm is én azzal. Gyönyörü házasság, mondhatom. Hol vannak a tanúk?

JEGYZŐ       A szerzödés rendben van. Ez a két úr volt a tanú.

BARTOLO   Bazilio! Maga aláírta?

BAZILIO      Mit csináltam volna? Ennek az ördöngös embernek mindig tele van a zsebe döntö érvekkel.

BARTOLO   Fütyülök az érveire. Élni fogok a jogommal.

GRÓF          Visszaélt a jogával s így elvesztette.

BARTOLO   Vajjon hogyan, ha szabad érdeklödnöm?

GRÓF          Eltulajdonította azt, amit a törvény azért bízott Önre, hogy megörizze.

BARTOLO   Talán kegyelmességed számára?

GRÓF          Nem, hanem a kisasszony számára, hogy egy napon szabadon rendelkezhessék vele.

BARTOLO   Jól mondja, egy napon! Ez azonban még nem érkezett el. A kisasszony még kiskorú!

FIGARO       Házassága nagykorúsította.

BARTOLO   A szerzödés csak formális, majd meglátják.

FIGARO       Hát akkor csak nézze a szerzödést, mi pedig visszük a kisasszonyt.

BARTOLO   Be fogom bizonyítani, hogy hibás ez a házasság.

FIGARO       A kisasszony hibátlanul ment férjhez.

BARTOLO   A házasság semmis.

FIGARO       A férj annál többet nyom a latban.

BARTOLO   Ki szólt hozzád, te haramiavezér?

GRÓF          Doktor, lássa be végre, hogy esztelenséget csinál. Rozina a feleségem. A poroszló meg fogja védelmezni az én törvényes jogomat!

FIGARO       No te átkozott féltékeny vénség most aztán szakszerüen megnyúzunk! Hányszor tetted te ugyanezt velünk. Azért olyan dühös, mert tudja, hogy most el kell számolnia a gyámleánya pénzével, és attól nagyon meg van ijedve.

GRÓF          Ne számoljon el semmivel csak adja a beleegyezését. Rozina egy fillért sem követel Öntöl.

FIGARO       Ne legyen olyan nagylelkü a gróf úr. Az én száz tallér adósságomat el kell engednie.

BARTOLO   Ön gúnyolódik uram? Az Ön vígjátékba illö fogásait csak annak tekinthetem! Behatol egy házba elrabolja a gyámleányt s a gyámnak átengedi a lánynak vagyonát? Erröl van szó, nem?

BAZILIO      Egyezzen bele, doktor. Számoljon egy kicsit. Ha már nem lehet Öné az asszony, legalább a pénze megmarad magának. Ez egyáltalán nem is olyan nagy veszteség.

FIGARO       Söt a doktor korát tekintve, tiszta nyereség!

BARTOLO   Eh, hagyjanak békében... Nem mondom, hogy nem tartom meg a pénzt; de a beleegyezésemnek nem ez az indoka.

JEGYZŐ       De uraim, kezdek már semmit sem érteni. Az egynéven lévö kisasszonyok nem ketten vannak?

FIGARO       Egyen vannak.

MIND           Egyen vannak!

JEGYZŐ       Ki fogja akkor nekem megfizetni a második szerzödés árát?

BARTOLO   És én még elvettem a létrát, hogy annál könnyebben köthessék meg a házassági szerzödést. Nem voltam eléggé elövigyázatos!

FIGARO       Nem volt eléggé értelmes. Legyünk öszinték, kedves doktor, ha a fiatalság és a szerelem összefog ott egy ilyen gonosz vénember eröszakossága csak "HIÁBAVALÓ ELŐVIGYÁZAT".

FINALETTO.

FIGARO (Bartolohoz. Énekel):

Minek a bánat,

Fogyaszt, gyötör,

Doktor, Önt nézni

Nem nagy gyönyör.

A képe fancsali,

A szeme kancsali,

Hamis a mája,

Nincs semmi bája.

BARTOLO

Elvesztettem Rozinettem.

Ah, nem leszek férje én,

Már ezentúl pénzecskémmel

Éldegélünk kettecskén,

Bár a kincs az nem vigasztal,

Ezt tudnotok kellene,

Éjjel a sötétben...

FIGARO

Minden kandúr fekete.

BARTOLO

Éjjel a sötétben...

FIGARO

Minden kandúr fekete.

(Bartolo dühösen elrohan.)

JEGYZŐ       Uram! Ki fogja nekem megfizetni a második szerzödés árát? (Bartolo után rohan.)

ROZINA:

Kinn az ég,

Tiszta kék,

Szél se rebben,

Pásztorlány a réten jár,

És kicsiny szívében már

Szerelem szárnya lebben.

ROZINA, GRÓF

Egy percet se késve,

Csókra, ölelésre,

(Szerelemre vár.)

FIGARO

Cifra eset volt,

Itt van a vége,

Jól befejeztem,

Fusson el véle.

Itt a tanulság,

Bárki megérti:

Bármilyen kérdés,

Figaro érti.

Nincs oly nagy dolog

Széles e világon,

Melyre a gyors választ

Én meg nem találom.

(Elörejön - a közönség felé.)

Kérdezze bárkitöl,

Megannyi ügyfelem,

Csak jót tud mondani,

Hirdeti hírnevem.

Betegség, mélakór,

Szerelmi gyötrelem,

Mindre van holtbiztos

Jól bevált módszerem.

Kézzel és tanáccsal

Manu, consilio,

Ahogyan jólesik,

Szolgája, Figaro,

GRÓF          Figaro!

ROZINA       Figaro!

BAZILIO      Figaro!

SZOLGÁK   Figaro!

MIND

Ahogyan jólesik,

Szolgája Figaro!

(Meghajolnak.)

Függöny

Találat: 1119