online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
  

Természetes taplalas

gyermekek



Fájl küldése e-mail



egyéb tételek

 
Természetes taplalas
 
 

Természetes táplálás


A természetes táplálás a táplálás olyan módja, amikor az anya újszülöttje, csecsemője számára a legideálisabb táplálékot, az anyatejet biztosítja szoptatás útján.


Amennyiben az anya nem tudja va­lamilyen oknál fogva szoptatni gyermekét, akkor is biztosítani kell a női tejet.


3.1. A természetes táplálás előnyei

Az anyatej optimális összetételű, minden olyan tápanyagot tartalmaz megfelelő mennyiség 141i83b ben és minőségben, amire az újszülöttnek és a csecsemőnek szüksége van. Így fehérje-, szénhidrát-, zsír­- és ásványianyagtartalma megfelelő. Az anyai szervezet vitaminellátottságától függően, különböző mennyiségben tartal­maz vitaminokat is. Az újszülött és csecsemő D-vitamin pótlására azonban szükség van.



Az anyatejben lévő egyes tápanyagok összetételét tekintve könnyen emészthetők. Túlnyomórészt biológiailag értékes, fajazonos fehérjék találhatók benne, éppen ezért a szakemberek úgy vélik, hogy az anyatejet kapott csecsemőknél a későbbiek folyamán rit­kábban alakulnak ki allergiás megbetegedések. Telítetlen zsírsavak vannak benne, amik a jobb felszívódást segítik elő. Szénhidráttartal­mának a felét kitevő galactose pedig nélkülözhetetlen a központi idegrendszer fejlődéséhez.

Az anya­tejjel táplált újszülöttek és csecsemők ritkán válnak túltáplálttá, mivel az anyatej energiaértéke éppen azt az energiaszükségletet fedezi, ami az újszülött és kiscsecsemő számára a legmegfelelőbb. (Vízvári 2003, 60-61p)

Az anyatej anyai ellenanyagokat és védekezésre képes fehérjéket is tartalmaz, ami megvédi a csecsemőt a fertőzésektől. Vizsgálatokkal kimutatott tény, hogy az anyatejjel táplált csecsemők között ritkábbak a légúti és a gyomor-bélrend­szeri megbetegedések. Valószínű, hogy antibakteriális és antivirális anyagokat tartalmaz.


Az anyatej hőmérséklete megfelelő. Az anyatejes táplálás olcsó, egyszerű és biztonságos, mivel a szoptatás steril, zárt rendszeren keresztül történik, ezáltal az anyatej csíratartalma elhanyagolható.

A szopás az újszülött, csecsemő számára többet jelent, mint csupán táplálást. Közben az anya és gyermeke között az érzelmi szálak is erősödnek. Meg­érintik, simogatják egymást, keresik egymás tekintetét, érzik egymás illatát, az anya sze­retettel beszél a gyermekéhez, mosolyog rá. Így a táplálkozás élvezete – a testi fejlődés – mellett, a gyermek pszichés fejlődésére is hatást gyakorol. 


A természetes táplálás előnyei összefoglalva a következők:

az anyatej tápanyag összetétele az újszülött, csecsemő számára optimális,

könnyen emészthető, mert biológiailag értékes, fajazonos fehérjéket, telítetlen zsírsavakat és galactost tartalmaz,

energia értéke fedezi a szükséges energiaszükségletet,

anyai ellenanyagok, védekezésre képes fehérjék vannak benne,

testhőmérsékletű,

olcsó, egyszerű és biztonságos, mivel zárt rendszerű, steril feltétele biztosított,

a harmonikus anya – gyermek kapcsolat alakulásának legideálisabb színtere.



3.2. Az anyatej termelődése

Bár a terhesség alatt már kis mennyiségű, híg váladék termelődhet az emlőkben, a valódi tejelválasztás a szülés után indul meg.

Szülés után híg, sárgás folyadék, az ún. colostrum termelődik, melynek vas-, fehérje-, zsír- és immunanyag-tartalma nagyobb, mint az érett anyatejé, ezért elengedhetetlen az újszülöttek számára. A 4-5. nap körül jelenik meg az ún. „átmeneti tej", majd a 10. nap körül az érett női tej. Az anyatej mennyisége az első napokban kevesebb, majd fokozatosan növekszik, alkalmazkodva a gyermek szükségletéhez.

A tejelválasztást a prolactin és az oxytocin nevű hormon befolyásolja. A prolactin a tejtermelésért felelős a mirigyekben, az oxytocin pedig a tej, tejtároló üregekbe való préseléséért, ami a bimbóudvar mögötti területen található. Szopás közben az újszülött, csecsemő kiüríti a mellet, ami fokozza a pro­lactintermelést. A prolactin hatására tej termelődik, amit az oxytocin a tejtároló üregekbe présel. Ahhoz, hogy a tejtermelés megfelelő legyen, ki kell üríteni a mellet szoptatással vagy fejéssel. (Vízvári 2003, 61p)



3.3. Az anya életmódja

A szoptató nő életmódja befolyásolja az anyatej mennyiségét és minőségét. A szoptatás ideje alatt, a szoptató nő táplálé­kának olyannak kell lennie, hogy fedezze tápanyag- és energiaszükségletét, mivel ebben az időszakban a tápanyag-, víz-, ásványianyag- és vitaminszükséglet nagyobb, mint az átlagos felnőtt emberé. A szoptató anyának nem arra kell törekednie, hogy mennyiségileg sokat egyen, hanem arra, hogy minőségileg megfelelőt. Ha túl sokat eszik, elhízik, és ettő1 a tejtermelés sem lesz több.

Az a helyes, ha vegyesen táplálkozik, fehérjét, gyümölcsöt, főzeléket eszik, a zsír és a lisztes ételek fogyasztását korlátozza. Teát, kávét kis mennyiségben fogyaszthat, alkoholt, nikotint egyáltalán nem! Ezek az anyagok az anyatejen keresztül kiválasztódnak és bejutnak az újszülött, csecsemő szervezetébe. Gyógyszert is csak orvosi engedéllyel szedhet, mert egyes gyógyszerek szintén bekerülnek az anyatejjel a gyermek szervezetébe. (Vízvári 2003, 61-62p)





3.4. Szoptatási és szopási akadályok és nehézségek

3.4.1. Anyai okok

3.4.1.1. A szoptatási készség hiánya

Erről akkor beszélhetünk, ha az anya valamilyen okból kifolyólag nem akar, vagy nem tud szoptatni. Nem akar az anya szoptatni, ha nem ismeri a szoptatás előnyeit, és kényelmi vagy egyéb szempontból inkább a mesterséges táplálást választja. IIyen­kor már az első mellrehelyezéseknél türelmetlen, nem segít, és tápszert kér.

Nem tud szoptatni az aggályos anya, aki tele van szorongással, és úgy érzi nem tud megfelelni anyai hivatásának. Ezekben az esetekben meggyőzéssel, segítés­sel el lehet érni, hogy az anya szoptasson.


3.4.1.2. Tejhiány

Ez megnyilvánulhat teljes tejhiány (agalactia) vagy elégtelen tejelválasztás (hypo­galactia) formájában.

Teljes tejhiány (agalactia) esetén a mell tejtermelő mirigyei nincsenek kifejlődve, illetve nem választanak el tejet. Ez a szoptatási nehézség rendkívül ritka, de örökölhető.

Az elégtelen tejelválasztás (hypogalactia) során a mellben lévő mirigyek elválasztanak ugyan tejet, de elégtelen mennyiségben.

Ennek több oka lehet:

hibás módszer: ha a csecsemő bármilyen okból nem üríti ki teljesen és meg­felelő ritmusban a mellet, ezáltal a tejelválasztás nem megfelelő. llyenkor csak a mell következetes és kellő ritmusban végzett kiürítése segít. Erre az anyát a gyakor­latban is meg kell tanítani. Ezért fontos, hogy az újszülött osztályon dolgozók ta­nulják meg és tanítsák a fejés technikáját.

korai és indokolatlan hozzátáplálás: gyakran elő­fordul, hogy a tejelválasztás megindul, az elválasztott tej mennyisége fokozatosan emelkedik, mégis mellé táplálnak. Más esetben, különösen először szülőknél a tej­elválasztás megindulása késlekedik, vagy a tejmennyiség nem o1yan ütemben emel­kedik, ahogyan azt az anya, vagy környezete szeretné. IIyenkor gyakran már bent az újszülött osztályon is lefejt női tejjel pótolják a hiányzó mennyiséget, és gyakran tápszerrel bocsátják haza az anyát.

A kórházbó1 való távozás után is ezek a leggyakoribb okai a hozzátáplálásnak.

Tudnunk kell, hogy bármilyen technikával történik is a hozzátáplálás (kanál, pohár, cucli), az elveszi a csecsemő szopási kedvét, a tejelválasztás nem fokozódik, az anya már nem feji le a mellét és a csecsemő nagyon gyorsan és korán elválasztódik.

a bimbó és a mell alaki hibái és betegségei: nehézzé teszi a szoptatást a bimbó nem megfelelő alakja. Ilyen a túl kicsi bimbó, amelyik ki­csúszik a csecsemő szájából, vagy a túl nagy, mert csak a bimbót tudja bevenni, a bimbó­udvart nem és ezáltal csak szívni tud, aktívan ráharapni nem. Tulajdonképpen cuclizik a mellen anékül, hogy jóllakna. A lapos és a befelé forduló bimbó is nehézségeket okozhat, mert ilyenkor csak a bimbóudvart tudja szájába venni. Ezekkel a hibákkal már a terhesség alatt ér­demes foglalkozni és a szoptatás megkezdésekor megfelelő segítséget nyújtani az anyá­nak.

Nehezítheti a szoptatást a túl kemény feszülő mell is. Ennél a csecsemő nem tudja a bimbó­udvart is a szájába venni. Rendszerint a tejürítés is nehezebben indul meg, jó, ha ilyenkor az anya a szoptatás megkezdése előtt lefej egy kevés tejet, ezzel kicsit meg­puhítva a mellet.

Nehézséget - sőt átmeneti akadályt jelenthet a bimbó vagy a mell sérülése, fertőződése. A bimbó hámjának berepedése, kifekélyesedése komoly gondot okoz, mert a fájdalom miatt közvetlenül is gátolja a szoptatást, szopást.

Az emlő gyulladás nem feltétlen akadálya a szoptatásnak, sőt amikor a mell fájda1­mas megkeményedett, vagy a csomók képződését még csak a tej pangása okozza, a kiürítés az egyetlen megfelelő kezelés. Ha a gyulladás tovább terjedt és a mellben tályog alakult ki, átmenetileg nem szoptathat az anya, de a mell kíméletes művi kiürí­téséről mindenképpen gondoskodni kell.

a szoptatást gátló anyai betegségek: a szoptatás tényleges akadályainak csak az anya olyan betegségeit tekinthetjük, ame­lyek a szoptatást vagy a csecsemő egészségét veszélyeztetik, vagy az anya betegsé­gére hatnak kedvezőtlenül. Ilyen az anya nyílt tuberculosisa (ma ugyan elég ritka, de előfordulhat). Lues esetén a szoptatás nem ellenjavallt, mert a lueses anya csecsemőjét mindig luesesnek kell tekin­teni és megfelelően kezelni. Akut fertőző betegségekben akkor nem javasolt az anyának a szoptatás, ha az, az anya szervezetét túlságosan igénybeveszi.



Ellen javallt lehet a szoptatás minden olyan idült betegség (szív, vese, máj) esetében is, melyben az anya szervezetét a szoptatás súlyosan igénybe veszi, vagy egyensúlyi helyzetét felboríthatja. Bizonyos idegrendszeri és psychiátriai betegségek esetén, melyek a csecsemő biztonságát fenye­getik (epilepsia, elmebaj) főleg akkor, ha megfelelő felügyelet nem biztosítható.


3.4.2. Nehézségek a csecsemő részéről

3.4.2.1. Nehézségek a csecsemő kedvezőtlen szopási magatartása miatt

A csecsemők egy része erőteljesen, nyugodtan, egyenletes ritmusban szopik. A szo­pás elején valamivel gyorsabban, később lassabban, de akkor is eredmé­nyesen. Ezek azok a csecsemők, akik mindig pontosan ébrednek, a szopás egész ideje alatt éberek, aktívak, kb. 10-15 perc alatt kiszopják a nekik szükséges mennyiséget, határozottan jelzik, amikor jól laktak és azután megelégedetten elalszanak.

Másik csoporthoz azok tartoznak, akiket a szülés megviselt, illetve a kissúllyal születtek. Ők csak hosszabb - rövidebb pihenők közbeiktatásával tudják kiszopni a szük­séges mennyiséget. Náluk indokolt a szoptatási idő megnyújtása, közbeiktatott szüne­tekkel.

A csecsemők harmadik csoportja, kényelmesen, szünetekkel, de jó hatásfokkal szopik, ők csak kényelmesebbek.

A negyedik csoportba tartoznak azok a csecsemők, akik erőteljesen, mohón, izgatottan kez­dik a szopást. Mohón szívnak, de hamar elfáradnak és elalszanak. Ezek közül kerülnek ki a sok leve­gőt nyelő csecsemők is. Csökkenteni lehet mohóságukat és ezzel eredményesebbé ten­ni a szopást, ha szoptatás előtt néhány kávéskanál lefejt női tejet adunk nekik.


3.4.2.2. A szopást nehezítő vagy gátló anatómiai hibák

Azok az anatómiai hibák, amelyek a szopás bármelyik rész funkcióját (szopás, nye­lés, légzés) gátolják vagy összhangját zavarják, szopási nehézséget vagy akadályt okozhatnak.  

A gátolt orrlégzés a leggyakoribb okok között szerepel, pl. nátha. Ahhoz, hogy a csecsemő levegőt tujon venni állandóan el kell eresztenie a mellet, ez ingerlékennyé teszi és ha­mar el is fárad.

A nyúlajak, farkastorok, mint veleszületett rendellenesség is gátolhatják, vagy lehetetlenné tehetik a bimbó körülfogását, illetve a negatív nyomás létrehozását. Bár még az ilyen rendellenességgel születettek között is vannak, akik tudnak szopni, ezért mellrehelyezésüket meg kell kísérelni.

(Tananyag csecsemő- és gyermekgondozói szakosító tanfolyam hallgatói részére, 131-133p)


Az igény szerinti szoptatásnál külön teáztatni nem kell (és helyesebb a forralt víz adása), csak abban az esetben, ha valamilyen okból több folyadék szükséges (betegség, nagy meleg).



3.5. A természetes táplálás módszerei

Az anyatejes táplálás a szoptatással vagy lefejt anyatejjel cumisüvegből történő etetés során valósítható meg.


3.5.1. Szoptatás


3.5.1.1. Szoptatási helyzetek

A helyes mellre helyezés elengedhetetlen ahhoz, hogy az újszülött és a csecsemő hatékonyan szopjon, és a bimbósérülések kivédhetők legyenek. Az anya olyan helyzetben szoptasson, hogy az, az újszülött és a csecsemő számára is megfelelő legyen. Jól be tudja venni a szájába a mellbimbót, és az anya számára is kényel­mes legyen. Ha ülve szoptat az anya, akkor támassza meg a karját, hátát, lábait ne görnyed­jen előre, a gyermek súlya az ölében legyen. A csecsemő az oldalán feküdjön, hogy egész teste szemben legyen az anyáéval. Feje az anya könyökhajlatában nyugodjon, hátát az anya alkarja támassza meg. Ha fekve szoptat, akkor is megtámaszthatja a hátát, ha úgy kényelmesebb, feküdjön féloldalt, karolja át a gyermek fejét és testét, így emelje magához.


3.5.1.2. A szoptatás gyakorisága

Régen a kötött sémákhoz való ragaszkodás gyakorlata működött. Az újszülött számára a 3 – 4 óránkénti szoptatás volt javasolt. Kezdetben 3 óránként, így az újszülött naponta 7× szopott, egy – egy alkalommal kb. 70 – 80 g-ot. Ez fokozatosan 100 – 120 g-ra nőtt, így elegendővé vált a napi 6×-i szoptatás. Amikor 150 – 200 – 250 g-ra emelkedett a szopott mennyiség, a csecsemő már 4 óránként szopott. Ez a merev séma még a mai napig is bizonyos gyermekeknél és édesanyáknál – pl. bizonytalan, szorongó, túlságosan aggódó anya, kis súllyal született gyermek stb. – jól beválik. Azonban több csecsemőnél és édesanyánál túl szigorúnak mutatkozott, ezért szükségessé vált a változtatás, az igény szerinti szoptatás alkalmazása, ahol a csecsemő és az anya maga szabályozza a szoptatás idejét és mennyiségét. Ennél a szoptatási rendnél előfordulhat, hogy az újszülött eleinte 8-10-szer, akár éjszaka is szopik, de a fejlődés során fokozatosan, magától átáll a 3-4 órás időközökre, és leszokik az éjszakai szopásokról.



Eleget szopott-e az újszülött, csecsemő? Ez a kérdés gyakran foglalkoztatja az édesanyákat, gondozókat. Amennyiben az újszülött a fiziológiás súlycsökkenés után elkezd egyenletesen gyarapodni, nincs ok aggodalomra. Ha az édesanya aggodalmaskodik, akkor ellenőrizni lehet a szopás mennyiségét úgy, hogy a napi összmennyiséget viszonyítjuk az átlagosan elegendő napi mennyiség­hez. Az újszülött energiaszükséglete 500 kJ/ttkg/nap, folyadékszükséglete 150 ml/ttkg/nap.


3.5.1.3. A szoptatás időtartama

A szopások kezdetén alacsonyabb energiatartalmú a tej, mint a szopások vége felé, ami­kor zsírdúsabb. Éppen ezért nem kell mereven szabályozni a szopás idejét. Fontos, hogy legyen ideje az újszülött­nek kiüríteni a mellet, ez a tejtermelésre is jó hatású. Erről az előbbiekben már esett szó. Azonban rugalmasan mégis bizonyos időhatárokat figyelembe kell venni. Átlagos feltételek és gyermek esetében a szopás időtartama általában nem haladja meg a kb. 20 – 30 percet. A csecsemő az első 5 – 10 percben szopja meg a szükséges mennyiség 90%-át, a következő 20 percben a fennmaradó 10%-ot. Az ennél hosszabbra nyúló szoptatási idő, a szoptatással kapcsolatos problémák kialakulásának gyökereit képezheti.

A csecsemőnek 6 hónapos korig feltétlenül szüksége van az anyatejjel történő táplálásra, de 3 hónapos koráig mindenképpen.


3.5.1.4. A szoptatás gyakorlati szempontjai

○ mind az anya, mind az újszülött, csecsemő számára fontos a zavartalan szoptatás, ezért lényeges, hogy az anya mindent készítsen elő. Mindent ugyanabban a sorrendben végezzen előtte, így a gyermek tudni fogja, hogy a szoptatás következik,

○ kettőjükön kívül le­hetőleg más ne legyen a helyiségben, csak egymással foglalkozhassanak, ez elősegíti a megfelelő kapcsolat kialakulását anya és a gyermeke között,

○ az anya mindig kényelmesen próbáljon meg elhelyezkedni és gyermekét is kényelmesen helyezze el a szoptatáshoz,

○ szopás után az újszülöttet és a csecsemőt büfiztetni szükséges, hogy a lenyelt levegő távozhasson a gyomrából. A levegővel együtt kevés tej is távozhat, ez a bukás. Ha nagy mennyiségű táplálék távozik, vagy / és az nem fehér, minden képpen célszerű orvoshoz fordulni.

○ ha az anya az újszülött, csecsemő igénye szerint szoptat, akkor fejésre csak bizonyos esetekben van szükség. Jó azonban, ha a fejés módját minden szoptató anya ismeri. Fejni lehet kézzel és különböző erre készített eszközökkel, géppel. Ma már a kereskedelemben széles körben kaphatók ilyen eszközök, melyek némelyikével ugyanolyan hatékonyan lehet fejni, mint kézzel.


3.5.1.5. A szoptatás gyakorlati kivitelezése

Előkészítés

1. Nyugodt légkör kialakítása

2. Kézmosás

3. Szükség esetén a mell meleg vizes lemosása


Szoptatás

A gyermekért megyünk, és kényelmesen elhelyezkedünk a szoptatás módjának megfelelően. A gyermek szükségleteit figyelembe véve, közben vagy a szoptatás végén függő­leges helyzetbe hozzuk a gyermekeket úgy, hogy a feje a vállunkra támaszkodjon és megbüfiztetjük.


Rendrakás, szükség esetén a mell lefejése


3.5.2. Anyatejjel cumisüvegből történő etetés

Az anyatejjel cumisüvegből történő etetés ugyanúgy zajlik, mint a mesterségesen táplált gyermek etetése cumisüvegből. Erről a következő fejezetrészben (Mesterséges táplálás) lesz szó.


Találat: 2715