online kép - Fájl  tubefájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat onlinefedezze fel a legújabb online dokumentumokKapcsolat
  
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

Online dokumentumok - kep
  

Az akvarisztika múltja

művészet a kultúra





felso sarok

egyéb tételek

jobb felso sarok
 
A kétpói Almasy Kastélyhotel története
Hector Berlioz (1803 - 1869)
Kastélyaink helyzete régen és ma
Reneszansz a vilagirodalomban
Franz Schubert (1797 Bécs - 1828 Bécs)
A bécsi klasszicizmus
Rendezvények szervezése a kastélyban
Robert Schumann (1810. Zwickau - 1856. Endenich)
A néphagyomany értékei napjaink kultúrajaban?
 
bal also sarok   jobb also sarok

Az akvarisztika múltja

Az akvariszitka több száz éves múltra tekint vissza. A legrégebbi feljegyzések Kínából származnak. A kínaiak nagy türelemmel és hozzáértéssel az ezüstkárásznak megszámlálhatatlan változatát tenyésztették ki, aranyhal néven. A kínai legendák az aranyhal isteni eredetéről szólnak.
A hajózás és a kereskedelem fejlődésével rengeteg aranyhal és díszes tartóedény került át Európába. Az akvarisztika azonban mégsem a kínai aranyhaltartásból fejlődött ki, hanem a természettudósok által. Priestley és Scheele felfedezték az oxigént, Spallanzani, Lavoisier, Humboldt és Ingenhouss vízinövényeket és halakat tartottak együtt és kimutatták, hogy az élőlények oxigént használnak fel, és szén-dioxidot termelnek, amit a 949e47j vízinövények fény segítségével testük felépítéséhez használnak. A víz gázegyensúlyának törvényét azonban nem ismerték, így a kísérleti állatok rendre elpusztultak. Dr. S. H. Ward természettudós 1841-ben arról számolt be, hogy akváriumában a halak és növények már hosszabb ideje együtt élnek és a víz még mindig tiszta. Rájött, hogy a víz gázegyensúlya akkor marad egyensúlyban, ha abban állatok mellet, növényeket is tartunk.
P. H. Gosse 1850-ben, Londonban akvárium-kiállítást rendez, és 1855-ben Ő használja először tudatosan az aquarium szót. 1856-ban, Németországban megjelent E. A. Rossmässler természettudományos író Tó az üvegben című, az akváriumot tudományosan megalapozó írása. Ezt az évet szokták az akvarisztika születési évének tekinteni

Az akvárium berendezése - gondozása

Alapismeretek:

Az alapvető lépések:

Tervezzük meg, mekkora medencét szeretnénk. Ajánlatos nem kicsi, 10-15 literes akváriummal kezdeni, ugyanis minél nagyobb egy akvárium, annál könnyebb a gondozása. És nem utolsó sorban látványosabb is. Az ajánlott legkisebb méret a 30 literes.

  1. Készítsük el az akváriumnak megfelelő állványzatot vagy asztalt. Sose tegyük hajlékony felületre, mert ez könnyen az akvárium töréséhez vezethet.
  2. Az akvárium üvegének vastagsága függ az akvárium méretétől. Az ajánlott értékek:
    - 15L-ig 3mm
    - 30L-ig 4mm
    - 50L-ig 5mm
    - 120L-ig 6mm
    - 300L-ig 8mm
    - 500L-ig 10mm
  3. Az akvárium alá tegyünk valamilyen rugalmas anyagot (hungarocell, polifoam, kartonplast, fils, stb.), amely felveszi a tartó polc esetleges egyenetlenségeit.
  4. Első nap csak az akváriumot tegyük a helyére, helyezzük bele a kimosott talajt és töltsük fel vízzel.
  5. Indítsuk be a szellőztetést és hagyjuk járni 1-2 napig. Kis akváriumhoz elég a szivacsos szűrő, 50L felett azonban ajánlott a motoros szűrő használata. A szűrő, fűtő- és levegőztető berendezések állandó üzemre készültek. Ne kapcsoljuk ki éjszakára.
  6. Ezután telepíthetjük be a vizinövényeket. Ha lehet, egyszerű növényeket válasszunk, amelyeknek elegendő világítást tudunk biztosítani. Az akváriumban biztosítani kell a szükséges tápanyagokat is.
  7. Csak a már min. egy hete üzemelő akváriumba vegyünk halakat. Legalább ennyi idő kell, hogy kialakuljon a megfelelő baktériumflóra.
  8. Az akvárium méretének és típusának megfelelően válogassuk a halakat. Ha még sohasem volt akváriumunk, akkor egyszerű halakkal kezdjünk. Kezdőknek ajánlottak az elevenszülő halak, kis testű pontylazacok és a páncélosharcsák.
  9. Figyeljünk a halak megfelelő társítására. Ne tegyünk ragadozó vagy csipkelődő halak mellé békés, nagy úszójú halakat.
  10. Csak annyit etessünk, amennyi néhány perc alatt elfogy!
  11. Díszakvárium esetén fordítsunk nagy gondot az élő eleség tisztaságára. Inkább a jó minőségű száraz vagy fagyasztott eleséget részesítsük előnyben.
  12. Legalább kéthetente végezzünk részleges vízcserét. Ilyenkor az akvárium vizének 1/4-ét lecseréljük azonos hőmérsékletű friss vízre.
  13. Ha tehetjük, mérjük legalább havonta egyszer az akvárium vizének keménységét és kémhatását.

Akváriumtípusok

Az első és legfontosabb lépés, amikor eldöntjük, hogy édesvízi vagy tengeri akváriumot kívánunk-e beállítani. Az akváriumok típusait több szempontból is megközelíthetjük.



Az akvárium, mint a lakás dísze

Az akvárium legyen összhangban a szoba többi berendezésével, jól látható, a technikai eszközök legyenek hozzáférhetőek és könnyen tisztíthatóak. Az édesvízi akváriumot alapvetően 4 típusra oszthatjuk:

  • Holland típusú akvárium. Ebben halak alig vannak, vagy egyáltalán nincsenek. Úgy néz ki, mint egy víz alatti kert. Ehhez legalább egy méter hosszú akvárium és egyenletes megvilágítás szükséges.
  • Biotóp akvárium. Ez a természet egy miniatűr szeletkéje. Összeillő hal- és növényegyüttes az eredeti élőhelynek megfelelően.
  • Paludárium. Az akvárium és a terrárium kombinációja. Vízrészből és az adott földrészre jellemző tulajdonságokból áll. A vízben halak vagy/és kétéltűek, vízinövények élnek, a szárazon növények, hüllők.
  • Vegyes akvárium. Különböző fajú halak és növények együttese. Nem meghatározó a fajok földrajzi előfordulása.

Halfajok szerinti akváriumtípusok

El kell dönteni, hogy a medencében milyen halakat szeretnénk majd tartani, mert már ez is meghatározza az akvárium méretét, formáját és berendezési tárgyait.

  • Pontylazacos akvárium. A jól mutató pontylazacos akvárium hosszúkás, lapos, alacsony növények vannak benne és kisméretű szűrőt, illetve talajszűrőt használunk. Egy 80-100 L akváriumba 50-60 db - 5-féle halból 10-12 db - halat tehetünk. Az ajánlott berendezési tárgyak: különböző vasfák, gyökerek, jávai moha.
  • Márnás akvárium. Gyors mozgású, csipkelődő halak, nem növényevők, úgyhogy dúsan be lehet telepíteni növényekkel. Társíthatunk hozzájuk dániókat és harcsákat.
  • Sügéres akvárium. A dél-amerikai törpesügérek békés halak. Medencéjük sose legyen nagyon világos. Inkább legyen kissé barnított vizű, sötét aljzatú. Növényként a Microsorium és jávai moha ajánlható. Az afrikai közepes, vagy nagy testű sügérek akváriuma inkább sziklás, búvóhelyekkel ellátott, viszonylag kevés növényt tartalmaz. A talaj legtöbbször finom sóder vagy homok.
  • Diszkosz akvárium. Habár ezek is sügérek de teljesen külön kategóriát képeznek. Akváriumukat berendezhetjük szépen kardfüvekkel, vékony homokréteggel az alján.
  • Vegyes akvárium. Berendezése tetszőleges, figyelembe véve a halak igényeit.
  • Harcsás akvárium. A halak rejtőzködő életmódja miatt sok gyökeret ajánlatos beletenni és sok búvóhelyet kialakítani. A növényeket tegyük ültetőedénykékbe mert a harcsák hamar kiturkálhatják őket.
  • Speciálisan berendezett akvárium szükséges néhány halfajnak, például a gömbhalaknak. Nekik számos búvóhellyel ellátott akvárium szükséges, hogy ne tépkedjék egymást. A csigasügéreknek a homokos talajon több csigaházat helyezzünk el, hogy választhassanak megfelelő búvó- és ikrázóhelyet.
  • Tenyésztő akvárium. Nem látványos, csupán a célnak megfelelő akvárium.

Technikai eszközök

Fűtők

Az akváriumok vizének fűtését leggyakrabban elektromos fűtőberendezéssel oldjuk meg. Van szabályozó nélküli ún. fix és van szabályozós kivitelű. Az elsőt akkor használjuk, ha állandó a környezet hőmérséklete, nem ingadozik nagyon. Ilyenkor egy adott vízmennyiséghez adott méretű fűtő kell. Ha viszont a külső hőmérséklet jelentősen változhat, akkor célszerű egy szabályozós kivitelű fűtő használata. A fűtőt sose üzemeltessük szárazon. Ha az akváriumban vizet cserélünk, feltétlenül húzzuk ki a hálózatból.

Szén-dioxid - palackos

A növényeknek szén-dioxidra van szükségük. Sok növény esetén a halak nem termelnek elegendőt, így nekünk kell biztosítani. A legegyszerűbben szódásszifon felhasználásával lehet de nagyobb akváriumnál a lényegesen drágább, de biztonságosabb szén-dioxid-palack használatával.

Szellőztetők - légpumpa, porlasztók

Levegőztető készüléket több okból is használhatunk. Ha nem kap fényt az akvárium és nincs kellő mennyiségű asszimiláció, vagy kevés a növény, szükséges az oxigén bevitele. Lehet, hogy csak a vizet szeretnénk átmozgatni és a felületi porréteget megszüntetni. Akkor is szükséges, ha túl sok hal van és az oxigént, hamar elfogyasztják.

Világítás

Az akváriumban világosság nélkül felborulna az egyensúly, ezért törekednünk kell arra, hogy medencénk természetes vagy mesterséges fényt kapjon. Ha kialakult egy optimális állapot, akkor a halak egészségesek, színesek, a növények szép zöldek, üdék, dúsan nőnek, szaporodnak.
Az akváriumot természetes fény közelébe helyezhetjük, tetőablak alá vagy ablak elé, de lehet, hogy így is szükség lesz kiegészítő világításra.
Rossz fényviszonyok esetén kiegészítő világításra van szükség, amelynek időtartama 10-12 óra. Ügyeljünk, hogy akváriumunk folyamatos megvilágítást kapjon. A megvilágítás erősségének tervezésekor vegyük figyelembe az akvárium méreteit, elsősorban a mélységét.

Szűrők



Az akváriumban felhalmozódott szennyeződéseket el kell távolítanunk. Erre szolgálnak a különféle szűrőkészölékek. Ezek lehetnek az akváriumon belül (belső), vagy kívül (külső). A vizet mozgathatjuk levegővel, vagy erre a célra gyártott szivattyúval.
A levegővel működő belső szűrők agyszerű működésűek. A vízbe benyomott levegő felemelkedve vizet szállít magával. Ha ez a víz valamilyen szűrőközegen megy keresztül, a szennyeződés a szűrőanyagban marad. A szűrő anyaga leggyakrabban szivacs. Ha a szivacs telítődik, langyos vízzel mossuk át. Sose használjunk vegyszert! Vegyes akváriumhoz 50-60 L-ig vagy tenyésztő akváriumhoz javasolt.
Talajszűrőt olyan akváriumban alkalmazunk, amelyben nincsenek talajt túró halak, illetve legalább egy évig nem szándékozunk talajt cserélni. A talaj alatt 2cm-es vízréteg van, ahová a víz a talajon keresztül áramlik. Innen a vizet levegővel hajtjuk ki.
Motoros belső szűrőt 60 L feletti akváriumban célszerű használni. Olyan szűrőt válasszunk, amelyik megfelel az akvárium méretének. Ezeket, a szűrőket hetente kell takarítani. Ilyenkor a motor forgó részét is szedjük szét és pucoljuk meg.


Az akvárium vizének tulajdonságai

Ahhoz, hogy a halakat megfelelően tudjuk tartani, ismernünk kell - többek között - a számukra szükséges víz minőségét.

A víz színe

Az érett, kicsit algás esetleg tőzeges akváriumvíz enyhén barnás, zöldes árnyalatú, míg a friss víz majdnem színtelen.

A víz szaga

Az akváriumvíznek nem lehet kellemetlen szaga. Ha mégis van, akkor célszerű a víz egy részét minél előbb lecserélni, vagy aktív szénen átszűrni, amely leköti ezeket, a gázokat (kénhidrogén, metán, ammónia).

A víz hőmérséklete

Az egyik legfontosabb paraméter, amelyet hőmérővel mérnek. Mértékegysége a Celsius-fok. Jelölése: °C. A különböző halaknak és növényeknek megvan a saját hőminimuma, hőmaximuma és hőoptimuma. A minimális vagy a maximális értékeket túllépve zavarok állhatnak be az életműködésben. Trópusi halak esetében a hőoptimum 20-32 °C között lehet. Kerüljük a hirtelen hőmérséklet-változást és a halak szükségtelen költöztetését

A vízben oldott oxigéntartalom

Az akvárium vizébe oxigén vagy szellőztetőgép segítségével vagy növényi asszimiláció révén jut. Az oxigéntartalmat milligrammokban vagy köbcentiméterben szokták kifejezni, mindig 1 liter vízre vonatkoztatva. Melegebb vízben kevesebb, hidegebb vízben több oldott oxigén található. Sőt, melegebb vízben a halak oxigénigénye is jelentősen megnő, ezt az igényt csak megfelelő mennyiségű növényzet vagy szellőztetőgép tudja ellátni.

Nitrogénkörforgás

Az akváriumban keletkező veszélyes anyagok jelentős része - a fehérjék anyagcsere-végtermékei - a nitrogénvegyületek. A szerves nitrogénvegyületekből a baktériumok első lépésben ammóniát állítanak elő, amely az akváriumban részben oldott mérgező gáz (NH3), részben nem mérgező ammónium-ion (NH4+) formájában van jelen. Az ammónia / ammónium-ion arány erősen függ a víz pH-értékétől és a hőmérséklettől. A vízben még megengedhető legma­gasabb szabad ammóniakoncentráció: 0,2 mg/l.
Az ammóniát a vízben lévő nitrifikáló baktériumok eloxidálják mérgező nitritté (N02), majd nitráttá (N03). Mindkét esetben a folyamathoz oxigén jelenléte szükséges. A természetes vizekben az ellentétes működésű denitrifikáló baktériumok is jelen vannak. Ezek a nitrátot nitritté, majd nitrogéngázzá redukálják. Ez a folyamat energiát igényel, amit a mikrobák szénforrások felhasználásával nyernek. A vízinövények felveszik a nitrogéntartalmú bomlástermékeket. A növényzet megkötő­képessége szén-dioxid adagolásával növelhető. Az akváriumban megengedett legmagasabb nitrát-érték: 50 mg/l.

A víz hidrogénion-koncentrációja (PH)

Döntő jelentőségű a halak életműködése szempontjából a víz savanyú vagy lúgos volta. A víz kémhatása a benne lévő hidrogénionok számával arányos, azt mutatja meg, hányszor 1 gramm hidrogénion van egy liter vízben. Gyakorlatban: 1 liter semleges vízben 1 tíz milliomod (1/10000000 másképp 1/107 ) gramm szabad hidrogén van.
A könnyebbség kedvéért ennek a számnak negatív logaritmusát (7) használjuk. Ha az akváriumvíz pH-értéke kisebb, mint 7, akkor az savanyú, ha nagyobb, akkor az lúgos kémhatású. Akvarisztikai szem­pontból az 5-9 pH közötti értékek jöhetnek számításba.
Jó tudni: Növényes akváriumban túl erős napfény hatására fellépő intenzív asszimiláció, ill. a biogén mésztelenedés miatt a víz pH-értéke megemelkedhet, kevés fényesetén pedig a szünetelő asszimiláció miatt szénsav szaporodhat fel, vagyis a pH-értéke csökkenhet. Ez az oka annak, hogy növényes akváriumban reggel kisebb a pH érték, mint este.
A pH-érték - egy egyszerű módszerrel - könnyen mérhető. A túl alacsony érték szódabikarbónával emelhető, a túl magas érték pedig kénsavval vagy sósavval csökkenthető.

A víz keménysége

A vízben, túlnyomó többségben kalcium (Ca), magnézium (Mg), Nátrium (Na) és Kálium (K) -sók vannak oldott állapotban. Ha a vízben sok kalcium- és magnéziumsó van jelen, akkor a vizet keménynek mondjuk. A víz keménységét ún. német keménységi fokban (°nk) fejezzük ki. 1 német keménységű az a víz, amelynek 1literében 10 mg kalcium-oxiddal egyenértékű kalcium- és magnéziumsó van. A O-4 °nk-os víz igen lágy, a 4-8 °nk-os lágy, a 8-12 °nk-os közepesen kemény, a 12-18 °nk-os kemény és a 18-30 °nk-os nagyon kemény.
Fontos tudni, hogy a trópusi díszhalak döntő többsége a lágy vizet szereti, különösen szaporításukhoz van rá szükség. Ugyanakkor például az afrikai nagy tavak sügérei inkább kemény vizesek. Az esővíz és a hólé keménysége általában 1-4 nko közötti.
A víz keménysége egyszerű módszerrel mérhető. Ha keményebb vízre van szükség, akkor mészkővel tudjuk felkeményíteni. Ha viszont lágy vizet szeretnénk, akkor több lehetőség kínálkozik.

Forralás: Ekkor a vízben oldott hidrokarbonátok kiválnak, és a víz lágyabb lesz.

Desztillálás: Kevés akvarista desztillál vizet, mert ahhoz megfelelő eszköz és sok energia kell.

Ioncserélő műgyanták: A vizet anion- és kationcserélő műgyantákon folyatjuk át, amelyek a nem kívánt - keménységet, okozó- ionokat kicserélik számunkra közömbösekre. A hazai gyártású
gyanták tökéletesen megfelelnek akvarisztikai célra.

Reverse Osmose készülék: Olyan szerkezet, amelybe a hálózati víz befolyik és részben lágy
(1 °nk alatti), részben csapvíz víz folyik ki. A kifolyó lágy víz és csapvíz aránya 1:6. Ez azt jelenti, hogy minden leadott 100 liter lágy víz mellett kb. 600 liter csapvíz folyik el. Kisebb
tenyészetek 120 liter/nap kapacitású készüléket használnak

Eleségek, planktonok gyűjtése

A halaknak, mint minden élőlénynek, olyan anyagokra van szükségük, amelyekből építeni, működtetni tudják saját szervezetüket. Ezeket, az anyagokat környezetükből veszik fel táplálék formájában. A mesterséges környezetben tartott állatok - így a díszhalak is - táplálékait takarmányoknak nevezzük.

Élő eleségek

Az akvarisztikában az egyik legfontosabb kérdés az élő táplálék biztosítása. Az egyes halfajok és a fajokon belül különböző korosztályok élőtáplálék-igénye rendkívül eltérő, mind a táplálék minőségében, mind mennyiségében. Az élő táplálék szerepe különösen nagy az éppen táplálkozni kezdő lárvánál, ill. a szaporításra szánt tenyészállatoknál. Az élőtáplálék-szervezetek tartalmazzák optimális arányban és mennyiségben azokat a legfontosabb tápanyagokat (fehérjék, aminosavak, zsírok, vitaminok, nyomelemek, enzimek stb.), melyek halaink számára nélkülözhetetlenek. Igaz ugyan, hogy ma már sok, és tápértéket tekintve kitűnő mesterséges táp áll a rendelkezésünkre, azonban még a legjobb sem tudja helyettesíteni azt az élettani hatást, melyet az élő táplálék biztosít.



PAPUCSÁLIAT (Paramécium)


Az ázalékállatkák (Csillósok) törzsébe tartozó, papucs formájú, igen apró állatkák kitűnő indítóeleséget jelenthetnek tenyészetünkben, és tenyésztésük is egyszerű.
A klasszikus módszer: egy ötliteres befőttesüveget megtöltünk háromnegyed részéig vízzel (ha lehet esővízzel) és beleáztatunk egy marék szalmát. Szalma helyett kockára vágott és megszárított karalábé is megfelel. Ennek minimum 2 hétig kell áznia. A víz színe aranysárgává, a szaga büdössé válik. További 2 hét,
amíg ez a lé letisztul és viszonylag szagtalan lesz. Ekkor tehetjük bele a papucsállatoltást. Az így elkészített, minimum 15-20 °C-on tartott, beindult telepet - igénytől függően - 2-3 hetenként etetjük 4-5 cm-es, teljesen megszárított banánhéjdarabkával, vagy 1 mokkáskanálnyi tejjel. Ez utóbbi esetén vigyázni kell, hogy a tenyészet vize ne savanyodjon le, újraetetni tejet csak a már letisztult vízben szabad.

SÓFÉREG (Artemia salina LEACH)

Az Artemiát már 1920 óta alkalmazzák édesvízi és tengeri állatok etetésére. A Föld nagyobb sós tavaiban mindenhol előfordul, de érdekes, hogy a tengerekben nem. Nagy mennyiségben halásszák a rákokat és gyűjtik petéit világszerte. A kifejlett rákokat fagyasztva, a petéket szárazon, légmentes konzervdobozokban, esetleg szintén fagyasztva hozzák forgalomba. Szaporodásmódja többnyire a szűznemzés (partenogenezis), mert hímek ritkán fordulnak elő. A kemény héjú peték nagysága 0,2-0,3 mm. Több évig eltárolhatók légmentes dobozban.
A kikelt lárvák (naupliusok) kitűnő eleség kishalak számára. Elsősorban azért, mert nincs kitinburok rajtuk és a kishal, könnyen elfogyasztja. Másodszor pedig azért, mert sóstavi eredetű és betegségeket nem hordoz magával. Kifejlett artemiát is etethetünk, hiszen magas tápértékű, minden tenyészállat szívesen fogyasztja.
Az Artemia normális esetben elevenszülő, csak bizonyos stressz-szituációkban rak ún. tartós petét. Ilyen helyzet a természetben akkor van, ha pl. megnő a Sókoncentráció pl. azért, mert a tó kiszárad.
Keltetés: 1,5 liter, 25-30 C°-os vízhez 1 púpozott evőkanál konyhasót adunk. A keltetéshez erős porlasztás szükséges. A frissen kelt naupliusokból 20-24 óra múlva már leszedhetünk, de teljes kelési idő általában 36 óra. A lárvák könnyen kinyerhetők, csak a levegőporlasztást kell leállítani és néhány perc múlva az üres peteburkok a víz felszínére emelkednek, a frissen kelt naupliusok az üveg alján gyülekeznek. Innen egy vékony gumicsővel könnyen leszippanthatóak egy sórák szűrőbe.

ZOOPLANKTON

Az élő haltáplálék szervezetek közül a zooplanktont alkotó fajokat tekintjük legotimálisabbnak. A zooplankton fogalmába mindazok az aljzat nélküli, vízben lebegő állati szervezetek tartoznak, melyek mozgását elsősorban a víz áramlása biztosítja, és saját mozgásuk igen csekély. A zooplankton jelentőségét annak tápanyag-összetétele magyarázza, valamint az a lehetőség, amely a szervezetek
gyűjtésében, tenyésztésében rejlik. Továbbá nem hanyagolható el az a szempont sem, hogy jól adagolható és a halak által azonnal el nem fogyasztott mennyiség nem szennyezi az akvárium vízét. A legtöbb zooplanktont alkotó szervezet ülepítő-, szűrőszervezet és ezáltal hozzájárul az akvárium vízének tisztulásához. E fajok rendszertanilag több állattörzsbe sorolhatók, de közülük csak azok meghatározóak, melyek igen nagy egyedszámmaI vannak jelen vizeinkben. Ezek közül a legfontosabbak a Rotatoria osztály tagjai a Kerekesférgek, ill. a Crustacea osztályba tartozó alsóbbrendű rákok.

SZÚNYOGLÁRVÁK

A legtáplálóbb eleségek a szúnyoglárvák. Osztályozásuk leggyakrabban színük alapján történik.
Fehér szúnyog (nem csípős, ún. tollasszúnyog) lárva teljesen átlátszó, a vízben vízszintesen úszik, amit a jól látható buborékok, levegőtartályok tesznek lehetővé. Általában állóvizekben fordul elő, egész évben gyűjthető.
Tavasztól őszig szedhető a vérszívó fekete szúnyog lárvája. Hatalmas tömegben fordulnak elő pocsolyákban, árkokban.
Az árvaszúnyog lárvái (vörös szúnyog) iszapban, szennyvizes árkokban élnek, onnan gyűjthetők egész télen. Több hétig tárolhatók, nyirkos hideg helyen. A kikelt szúnyogok nem csípnek.
A különféle zooplanktoni szervezetek és a szúnyoglárvák élő vizekből gyűjthetők be. A szedőháló általában 30 cm átmérőjű kerek formájú. A háló hossza 50 cm körüli, alacsony vízben rövidebbet is használhatunk. Kétméteres nyél kell még hozzá, amelyre felszereljük a hálót. A kifogott eleséget - saját vizében - hazaszállítjuk, majd osztályozzuk méret szerint, és úgy etetünk.

GRINDÁL (Enchytraeus bucholzi)

A grindál tenyésztéséhez zárható tetejű műanyag dobozba kifőzött és kinyomkodott erdei mohát vagy szálas hansági tőzeget, használunk. A talaj vastagsága 4-5 cm legyen. Erre oltjuk rá a grindáloltást, és üveglappal takarjuk. A férgeket naponta etetjük zabpehelyliszttel, vagy száraz tésztával, esetleg sajttal. A viszonylag gyorsan szaporodó férgek felmásznak az üveglapra, ahonnan bemoshatjuk őket az akváriumba.
A doboztetőt célszerű - a jobb levegőzés érdekében - kivágni, és sűrű hálóval takarni.

MIKROELESÉG

Nem szívesen tartunk - vagy tarthatunk - otthon olyan haleleségeket, amelyek eltartása körülményes, vagy a kellemetlen szag miatt nem megoldható. Mégis, ha tenyészteni is kívánunk, időnként szükség van könnyen tenyészthető, apró, gyorsan szaporodó élő eleségre. Ilyen a mikroeleség vagy ecetféreg (Turbatrix aceti).
Ez a mindössze 1-2 mm nagyságú féreg a hengeresférgek törzsébe, a fonálférgek osztályába tartozik. Az erjedő ecetben lévő baktériumokkal táplálkozik és remek kiegészítő elesége az elevenszülő halaknak, márnáknak, harcsáknak, valamint számos gurámifajnak. Tápértéke alacsony, de ha éppen kifogytunk minden másból, jól jön egy működő telep.
Tenyésztése egyszerű:

  1. Töltsünk meg egy cserepet vagy tejfölöspoharat 2/3-ad részéig kávézaccal, nyomkodjuk le, majd vizezzük meg a zacc felső 1/3-át. Tegyünk a tetejére 1 kávéskanálnyi aludttejet és egy késhegynyi mikrooltást. Már csak etetni kell reggel és este 1-1 mokkáskanálnyi aludttejjel. Attól függően etessünk, hogy mennyi mikroeleségre van szükségünk.
    A tejfölöspohár tetejére 3 mm-es üvegből lapot vágunk. Erre mászik ki az ecetféreg és ezt az üveglapot mossuk bele az akváriumba etetéskor.
  2. Természetesen más módszerek is vannak a mikró tenyésztésére:
    Egy literes befőttesüvegbe tegyünk kb. fél deciliter tejet. Szórjunk bele annyi zabpelyhet, amennyi e tejmennyiséget felszívja. Hagyjuk ezt a beáztatott tejet megaludni, majd 1-2 nap múlva oltsuk be egy működő mikrotenyészetből. További 2-3 nap, míg ez az új telep beindul, és a mikró felmászik az üveg falára. Innen általában ecsettel lehet a kívánt mennyiséget leszedni, és az akváriumba mosni.

MUSLINCA

Recept a csökevényesszárnyú muslinca (Drosophila fasciata)-tenyészetek elindításához:
Egy levágott tetejű üdítős flakonba ökölnyi méretű háztartási vattát teszünk, meglocsoljuk 1 dl vízzel, és a vatta mellé egy fél túlérett banánt csúsztatunk. Erre helyezünk 8-10 db muslincát, majd az üveg szájára lepedővásznat gumizunk, vagy 3-4 cm vastag szivacsdugót helyezünk.
A peterakástói a kelésig 12 nap telik el, de egy folyamatosan működő telepben mindig bőven van etethető muslinca. Ha a tenyésztőüveget a hűtőszekrényben lehűtjük, az apró, ledermedt állatokat könnyen kiszedjük. A beindult muslicatelepet etetni kell, az elfogyasztott banánt - hetente - pótoljuk.



TELEVÉNYFÉREG (Enchytraeus albidus)

Tubifexre emlékeztető, de tejfehér, vagy kissé sárgás színű féreg. Kitűnő kiegészítő eleség a legtöbb diszhal faj számára. Magas fehérjetartalma miatt alkalmas tenyészhalak kondíciójának visszaállítására, vagy elősegíthető az ivadékok erőteljesebb növekedése.
Szaporításuk 30 cm x 40 cm-es méretű faládában a legegyszerűbb, mert az jól szellőzik. Töltsük
meg a dobozt laza szerkezetű - például erősen tőzeges vagy perlites - földdel. Az ún. etetőgödör
mérete 6x10 cm, mélysége 1-2 cm legyen. Szerezzünk be a férgekből egy kevés oltást, és tegyük az etetőgödörbe.
A férgek etetésére minden alkalmas, ami egy húslevesben előfordul (főtt tészta, főtt zöldségek). A talajt tartsuk nyirkosan és etessük a férgeket 4-5 naponta, ilyenkor eltávolítva az előző ételmaradékokat.
Előfordulhat, hogy a tenyésztődobozban atkák és ugróvillások telepszenek meg. Bár ezek az állatkák nem bántják a televényférgeket, de ha ilyenkor a tenyésztődobozt víz alá süllyesztjük, akkor könnyen megszabadulhatunk az ilyen nemkívánatos lakóktól. A fadobozt sűrű fémszitával fedjük le, hogy a muslincák ne kerülhessenek be. A telepet tartsuk hűvös - maximum: 15-16 °C-os hőmérsékleten.

TUBIFEX

A tubifex 14 ismert fajából mindössze három fordul elő nálunk, melyek közül a Tubifex tubifex, magyar néven csővájó féreg, egyike a legelterjedtebb és legismertebb díszhalel-eségeknek.
A tubifex a vízi kevéssertéjű gyűrűs férgek közé tartozik, melynek hossza 20-200 mm. Elsősorban szerves anyagokban gazdag, állandó áramlásban lévő vizekben él, de szinte minden folyónkban megtalálható. Az iszapba apró járatot (csövet) készít magának, amelyből a féreg egyik fele - rendszerint a hátsó - kint van. E szabad végével állandó imbolygó mozgást végez, mellyel a körülötte lévő vizet áramoltatja, s így elégíti ki oxigénigényét. A mozgás sebességét a víz mindenkori oxigéntartalma határozza meg. Egy adott helyen egész "tubifexszőnyeg" is kialakulhat. Bármilyen hirtelen környezetváltozásra azonnal visszahúzódnak a csőbe, csak a veszély elmúltával merészkednek ki ismét.
Mivel a tubifex szárazanyag-tartalmának nagy része fehérjéből épül fel, neki is erre van szüksége, így szerves anyagban gazdag vizekben fordul elő tömegesen. A megvásárolt vagy megszedett tubifexet otthon többféle módon tárolhatuk. A legjobb megoldás az, ha a féregcsomót hideg vízzel teli edénybe tesszük, és vizet csepegtetünk rá, ezzel biztosítva a megfelelő oxigénellátást. Ahol ez nem megoldható, ott tegyék a férgeket egy csukható tálcára (vízzel, vagy még jobb víz nélkül) és helyezzék el a tálcát a hűtőben, vagy valamilyen hideg helyen (pl. pince). Etetés előtt mindig jól mossuk
át a tubifexet!
Kis testű vagy növendék halakkal csak aprítva etethető, mert nem tudják lenyelni a nagyobb szál férgeket és megfulladhatnak tőle. Az osztályozott és átmosott férgeket a megfelelő méretű halakkal etethetjük.
A frissen vásárolt tubifexet célszerű néhány napig csak tárolni, mert így a béltartalom alaposan lecsökken, és kevesebb szennyező anyag kerül az akváriumba.
Néhány halfaj - közöttük több páncélosharcsa - tenyésztéséhez feltétlenül szükség van tubifex etetésére.

VÍZINÖVÉNYEK, ALGÁK

Növényi szervezetek szinte minden vízben előfordulnak valamilyen formában, ahol halak is élnek. A ragadozó halak kivételével szinte minden halfaj fogyaszt növényi eredetű táplálékot kisebb-nagyobb rendszerességgel. Sok faj nem csak növényeket, hanem algát is fogyaszt a természetben. Erre valamilyen módon utal a testalakja vagy a szája is. Erre jó példa egyes tapadóharcsák vagy sügérfajok (pl. Tropheops, Eretmodus, Simochromis, Panaque, Pterygoplichthys stb.). Ezek a halak igénylik az algát is. Alga pótlására kitűnő módszer, ha köveket teszünk ki kinti tóba, esetleg üvegbe, ablak mellé. Erre rátelepszik az alga, és ezt a követ betehetjük az akváriumba. Majd amikor elfogy az alga, a köveket lehet cserélni.

PUHATESTŰEK

A vízinövényekhez hasonlóan a puhatestűek is szinte minden vízben otthon vannak, ahol halak élnek. Ennek megfelelően egyes fajok étrendjén kisebb-nagyobb mértékben jelen vannak ezek az élőlények. A puhatestűek közé igen sok faj tartozik, több családban. Akvarisztikai szempontból ezek közül több faj kerül ki. A halak táplálása szempontjából a csigák és a kagylók játszanak nagyobb, jelentősebb szerepet. Ezen élőlények testfelépítése sokban hasonlít a halakéhoz, ezért igen előnyösek a halak táplálása szempontjából. Néhány halfaj előszeretettel fogyasztja a puhatestűeket (Betta, Botia, egyes sügérfajok) . Sok halnál csemegeszámba megy, ha hozzájuthat egy-egy puhatestűhöz. Szinte minden halfajnál megfigyelhető, hogy ha egy csiga mászik az akváriumban, akkor azt megcsipkedi. És ha már tudja, hogy milyen ízletes falatokat rejt a kemény ház, akkor szinte vadásznak a csigákra. Időnként adhatunk halainknak csigát, esetleg kagylót. Ezeket azonban ne hozzuk be élő vízből, mert betegségeket hurcolhatunk be. Inkább az akváriumban lévő csigákból etessünk, esetleg egyes díszállat-kereskedésekben kaphatót. A csigaházat roppantsuk össze, majd dobjuk az akváriumba, a halak majd szétcsipegetik azt. Lehet kapni egyre több helyen fagyasztott eleségeket, melyek között megtalálható a fagyasztott kagylóhús. Ez kiváló minőségű haleleség.


Műeleségek

TARTÓSÍTOTT ELESÉGEK

Liofilizált tubifex, vízibolha, szúnyoglárva, valamint fagyasztott édesvízi és tengeri állatok, növények (rák, kagyló, ikra, alga, plankton stb.).

KIEGÉSZÍTŐ ELESÉGEK

A halak étrendjét a háztartásban is, előforduló eleséggel is változatosabbá tehetjük. Ilyenek a hal és melegvérű állatok húsa és belsőségei (szív, máj, ikra), növényi eleségek (borsó, saláta, alga, kukorica), állati eredetű eleségek (tojás, ikra, sajt, túró).

Fagyasztott eleségek

A fagyasztott díszhal-eleségek körébe elsősorban alsóbbrendű vízi állatok egyes fajainak (szúnyoglárvák, rákok, kagylók) mélyhűtött állapotban való tárolása tartozik. Ezeket az eleségeket más formában igen nehéz és körülményes lenne eltartani, esetleg tartósítani, ugyanis közös jellemzőjük az igen magas víz- (nem egy esetben 80-85 % feletti) és jelentős fehérjetartalom. E két tényező már önmagában is azt jelzi, hogy kedvezőtlen tárolási körülmények között hamar megindul a bomlásuk. Célszerű ezeket az eleségeket vagy élve etetni, vagy lefagyasztani.
A magunk által gyűjtött vízibolhát, szúnyoglárvát, ciklopszot otthon alaposan mossuk át, majd
valamilyen csomagolóanyagba adagoljuk ki (zacskó, műanyag pohár vagy doboz), és így helyezzük el a mélyhűtőbe. Ügyeljünk arra, hogy minél rövidebb idő alatt kerüljön a fagyasztóba az eleség, mert az elpusztult egyedek szinte azonnal bomlani kezdenek. Ennek a sebessége a külső hőmérséklettől függ; melegben ez a folyamat gyorsabb, intenzívebb.
Egy másik fontos dolog, amelyre ügyelni kell, hogy az átmosás közben minél óvatosabbak legyünk, és lehetőleg ne nagyon törjük az eleséget (a külső burok ne sérüljön), mert ez is a bomlási folyamatot gyorsítja, hiszen az így elpusztult állatba gyorsabban bejutnak a baktériumok.
Nem kell azonban feltétlenül magunknak előállítani a fagyasztott eleségeket, mert egyes cégek már
erre szakosodtak. Széles termékskálát kínálnak, mivel sok egyébhez is hozzájutnak és természetesen fejlettebb módszerekkel, készítik elő a feldolgozandó eleséget. Ilyen pl. egyes édesvízi, ill. tengeri kagylók húsa, apróbb tengeri rákok. Ezek az eleségek minőségben felülmúlják a házilag készítetteket és eltarthatóságuk is hosszabb időt, tesz ki.
A házilag előállított fagyasztott táplálékok 3-6 hónapig tárolhatók nagyobb veszteség nélkül. Természetesen ez sok mindentől függhet; pl. a tárolási hőmérséklet, a táplálék fajtája, minősége.
Még egy fontos dologról szót kell ejtenünk, mégpedig arról, hogy a fagyasztott eleséget milyen módon készítsük elő etetésre. Az egyik jó módszer, ha a fagyott eleséget hidegen tesszük be a halaknak az akváriumba. Ennek azonban előfeltétele, hogy az eleség megfelelően - kis kiszerelésben - adagolva legyen. Másik mód, ha a fagyott eleséget apróbb darabokra vágjuk - törjük -, és kis ideig hideg vízben áztatjuk, majd a vizet leöntve róla, a táplálékot az akváriumba tesszük.
A fagyasztott eleségeknek több előnyük is van; egyrészt az igen könnyű kezelhetőség, másrészt táp-
értéke majdnem megegyezik az élő eleségével. Ha figyelembe vesszük, hogy a fagyasztás során a legtöbb kórokozó is elpusztul, még biztonságosabb is, mivel csökkenthető a betegségek behurcolásának veszélye.


Találat: 2463







Felhasználási feltételek