online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment
Receptek
Vegyes Filmek Halászati Művészet a kultúra Szórakozás Zene

 
 
 
 
 

 
 

 

 

KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA TANKÖNYV 2

vegyes

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
A Frank birodalom kialakulasa, fénykora
Szövettan
A KULTÚRA FUNKCIÓJA AZ EMBERI ÉLETBEN
A nyugat jelentösége
AZ IGAZI ELLENSÉG
 
 
 


KÖZIGAZGATÁSI ALAPVIZSGA TANKÖNYV 2

4 A köztisztviselök felelösségi rendszere

4.1 A fegyelmi felelösség

A fegyelmi felelösség sajátos közjogi felelösség, amely a közszolgálati jogviszonyból fakad.

A fegyelmezés nem a közszolgálati jogviszony alanyainak vitáját jelenti, hanem a közigazgatási

szerv fellépését a közszolgálati kötelezettségszegés szankcionálása érdekében.

4.1.1 A fegyelmi vétség

A jogszabály nem sorolja fel tételesen a közszolgálati jogviszonyból eredö kötelezettségeket,

rájuk csupán a közszolgálati jogviszonyra vonatkozó szabályokból következtethetünk. Forrásukat

tekintve származhatnak magából a Ktv.-böl, a munkavégzésre, és ezen belül a szakmai

munkára vonatkozó egyéb jogszabályból, az állami irányítás egyéb jogi eszközeiböl, söt munkáltatói

belsö szabályzatokból, utasításokból is.

A fegyelmi vétség megállapításának nélkülözhetetlen eleme a felróható (vétkes) magatartás. A

vétkességnek két alakzata van: a szándékosság és a gondatlanság. Szándékos a vétkesség akkor,

ha a köztisztviselö elöre tudja és látja magatartásának következményeit, s azokat kívánja

vagy azokba belenyugszik (ide tartoznak pl. a hivatali titokkal való visszaélés vagy a korrupció).

Gondatlan vétkességröl akkor beszélünk, ha a köztisztviselö e magatartás következményeit

azért nem látja elöre, mert elmulasztja a töle elvárható körültekintést, illetöleg tisztában van

azzal, hogy magatartásának milyen következményei lehetnek, de könnyelmüen bízik azok elmaradásában.

A vétkesség alakzata és foka befolyásolja a fegyelmi büntetés súlyosságát.

Nem vonható felelösségre a köztisztviselö, ha beszámítási képességének hiánya miatt nem képes

belátni magatartásának következményeit. Ha beszámítási képessége korlátozott, akkor vétkessége

megállapítható ugyan, de ez a körülmény lényegesen befolyásolja a büntetés kiszabását.

4.1.2 A fegyelmi eljárás

A fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanúja esetén a munkáltatói jogkör gyakorlója, aki a

fegyelmi jogkör gyakorlója is, köteles elrendelni a fegyelmi eljárást. Ez egyben azt is jelenti,

hogy a köztisztviselövel szemben fegyelmi eljárás nélkül fegyelmi büntetést kiszabni nem lehet.

A törvény külön határidöt állapít meg az eljárás megindítására. Föszabály szerint a szubjektív határidö

a kötelezettségszegésröl való tudomásszerzéstöl számított három hónap, az objektív határidö a fegyelmi

vétség elkövetésétöl számított három év.

Közigazgatási alapvizsga

90

A köztisztviselöi jogviszony

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

A fegyelmi eljárás két részre osztható: vizsgálati és tárgyalási szakaszra. A vizsgálati szakasznak

az a célja, hogy felderítsék az eset összes lényeges körülményét és kialakítsák a pontos

tényállást. A tárgyaláson a cselekmény és az eljárás alá vont köztisztviselö közötti kapcsolatról,

vagyis a felelösségröl születik döntés. A fegyelmi eljárás az elrendelést követöen a vizsgálóbiztos

kijelölésével kezdödik. Erre a funkcióra fegyelmi eljárás megindításától számított három

munkanapon belül az elkövetéssel gyanúsított köztisztviselönél magasabb besorolású, ennek

hiányában vezetö beosztású köztisztviselöt kell kijelölni.

A vizsgálóbiztos meghallgatja az érintett köztisztviselöt és lehetöséget nyújt számára, hogy a

felmerült tényekre és bizonyítékokra észrevételt tegyen. A köztisztviselö jogi képviselöt is

igénybe vehet, illetve kérheti a munkavállalói érdekképviseleti szerv részvételét.

A fegyelmi eljárást mielöbb be kell fejezni. Ennek elömozdítására a vizsgálóbiztos elöterjesztésétöl

számított nyolc napon belül az ügy érdemében döntést kell hozni. Az érdemi döntést a

háromtagú fegyelmi tanács fegyelmi tárgyaláson, zárt ülésen, szótöbbséggel hozza meg. A

tanács tagjait a munkáltatói jogkör gyakorlója kéri fel. A tanács tagja csak az eljárás alá vont

köztisztviselövel legalább azonos besorolású, illetve megbízású köztisztviselö lehet.

A fegyelmi tanács érdemi és nem érdemi határozatot hozhat. Érdemi döntés születik, ha a felelösséget

vagy annak hiányát állapítja meg. Fegyelmi büntetés akkor szabható ki, ha minden

kétséget kizáróan megállapítható, hogy a köztisztviselö elkövette a terhére rótt magatartást és

felelösségét kizáró ok nem áll fenn. Felmentö határozatot akkor hoz a fegyelmi tanács, ha megállapítható,

hogy a terhére rótt magatartást a köztisztviselö nem követte el vagy nem történt

vétkes kötelezettségszegés, illetve nem állapítható meg egyértelmüen, hogy a vétséget a köztisztviselö

követte el. Felmentö határozat születik akkor is, ha büntethetöséget kizáró ok vagy

eljárást megszüntetö ok áll fenn (pl. elévült a cselekmény).

A határozatot indokolni kell. Az indoklás a tanács által megállapított tényállást, a megállapítás

alapjául szolgáló bizonyítási eszközöket és bizonyítékokat, illetve a tényállásból levont következtetéseket

tartalmazza.

4.1.3 A fegyelmi határozat végrehajtása

A fegyelmi határozat mindaddig nem hajtható végre, amíg jogeröre nem emelkedik. Az elözetes

végrehajtásra akkor van lehetöség, ha a köztisztviselö a jogorvoslati határidö alatt, vagy a

fegyelmi büntetés tárgyában indított közszolgálati jogvita jogerös elbírálása elött közszolgálati

jogviszonyát megszünteti.

4.1.4 A fegyelmi büntetések

A fegyelmi vétség elkövetése fegyelmi büntetést von maga után. A fegyelmi büntetések eltérö

súlyúak: megrovás, elömenetelben való visszavetés, juttatások csökkentése, megvonása, címek,

vezetöi megbízás visszavonása, hivatalvesztés.

4.2 A kártérítési felelösség

4.2.1 A köztisztviselö kártérítési felelössége

Ha a közszolgálati jogviszonyból eredö kötelezettségek vétkes megszegésével a köztisztviselö

kárt okoz, sor kerülhet kártérítési felelösségének megállapítására.

Ennek feltétele: a jogellenes és felróható magatartás, a kár bekövetkezte és a kettö közötti

okozati összefüggés. Bármelyik feltétel hiánya esetén kizárt a kártérítési felelösség.

Közigazgatási alapvizsga

A köztisztviselöi jogviszony

91

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A köztisztviselö kártérítési felelössége jellemzöen korlátozott. Jellemzö rá, hogy:

döntöen vétkességi felelösség (az objektív felelösség kivételes),

a károkozó köztisztviselö vétkességét a munkáltatónak kell bizonyítani,

a kártérítés mértéke a vétkesség fokától, valamint a magatartás súlyosságától függ.

Közszolgálati jogviszonyban a gondatlanul okozott kárért a köztisztviselö legfeljebb háromhavi

illetménye erejéig felel, ha a kárt:

a közigazgatási szerv gazdálkodására vonatkozó szabályok megsért 656g62g ésével,

az ellenörzési kötelezettség elmulasztásával vagy hiányos teljesítésével,

hatósági intézkedés során a jogszabályok megsértésével okozta.

Hasonló megítélés alá esik az is, ha a kár olyan jogszabályba ütközö utasítás teljesítéséböl keletkezett,

amelynek következményeire az utasított köztisztviselö elözöleg felhívta a vezetö figyelmét.

Szándékos károkozás esetén a köztisztviselö a teljes kárt köteles megtéríteni.

Bizonyos esetekben a köztisztviselöt objektív felelösség terheli. Ennek lényege, hogy a kár

bekövetkezte esetén a köztisztviselö vétkességére tekintet nélkül köteles a kárt megtéríteni. Ennek

legtipikusabb esete az ún. hiányfelelösség, amikor a köztisztviselöre bízott dolog elvész

vagy megsemmisül.

Sajátosan alakul a kártérítési felelösség, ha a köztisztviselö feladatkörében eljárva harmadik

személynek okoz kárt (pl. ügyfélnek okozott kár esetén). Ebben az esetben a harmadik személy

irányában a közigazgatási szerv tartozik közvetlen felelösséggel. Természetesen ez nem zárja ki

azt, hogy utóbb a hivatal a fentiekben vázolt szabályok szerint érvényesítse a kártérítési felelösséget

a köztisztviselövel szemben.

4.2.2 A közigazgatási szerv kártérítési felelössége

A közigazgatási szerv kártérítési felelösségére szigorú szabályok vonatkoznak. Míg a köztisztviselök

esetén a szabályozást elsösorban a méltányosság jellemzi, addig a közigazgatási szerv

felelössége föszabályként vétkességre tekintet nélkül érvényesül.

A bizonyítási teher is kedvezöbben alakul a köztisztviselö szempontjából. A köztisztviselö

esetében csak azt kell bizonyítani, hogy a károkozás a közszolgálati jogviszonnyal okozati öszszefüggésben

történt, a közigazgatási szerv viszont csak akkor mentesül a felelösség alól, ha a

kárt müködési körén kívül esö elháríthatatlan ok, vagy kizárólag a károsult elháríthatatlan magatartása

okozta.

A közigazgatási szerv felelössége kiterjedhet:

az élet, egészség, testi épség sérelmével okozott kárra;

a köztisztviselö vagyontárgyaiban okozott kárra;

a köztisztviselöt ért egyéb károkra.

A közigazgatási szervet teljes kártérítési felelösség terheli, hiszen a köztisztviselöt olyan helyzetbe

kell hoznia, mint amilyenben az a kár bekövetkezése elött volt. Meg kell térítenie a köztisztviselö

elmaradt jövedelmét és nem vagyoni kárát is. Ez utóbbi a személyhez füzödö jogok

megsértésének vagyoni szankciója.

Ha a kár vagy egy részének mértéke pontosan nem számítható ki, a közigazgatási szerv olyan

összegü általános kártérítés megfizetésére köteles, amely a károsult teljes anyagi kárpótlására

alkalmas. Általános kártérítés járadékként is megállapítható.

Közigazgatási alapvizsga

92

A köztisztviselöi jogviszony

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Fogalomtár a IV. fejezethez

Alapilletmény: összegét az illetményalap és a fizetési fokozathoz tartozó szorzószám adja.

Besorolás: a köztisztviselö – iskolai végzettség, közszolgálatban töltött idö és minösítés alapján

– elömeneteli rendszerbe történö beillesztése.

Besorolási fokozat: a besorolási osztályokon belül a köztisztviselö közszolgálatban töltött idö

alapján elfoglalt helye.

Besorolási osztály: az elömeneteli rendszeren belül a köztisztviselö iskolai végzettség alapján

elfoglalt helye.

Elömeneteli rendszer: a közszolgálati pályán normatívan meghatározott feltételek (szolgálati

idö, eredményes vizsga, minösítés) alapján biztosított folyamatos elörelépés rendje.

Fegyelmi eljárás: fegyelmi vétség alapos gyanúja esetén elrendelt, vizsgálati és tárgyalási

szakaszból álló eljárás.

Fegyelmi felelösség: sajátos közjogi felelösség, amely a közigazgatási szerv fellépését jelenti

a közszolgálati kötelezettségszegés szankcionálása érdekében.

Felelösségi rendszer: mindazon szabályok összessége, amelyek a köztisztviselök fegyelmi és

kártérítési felelösségére vonatkoznak.

Fizetési fokozat: a besorolási fokozaton belül a köztisztviselö közszolgálatban töltött idö

alapján elfoglalt helye, melyhez fizetési szorzószám kapcsolódik.

Illetményalap: az illetményszámítás bázisát képezö összeg, évente az állami költségvetésröl

szóló törvény állapítja meg.

Illetménykiegészítés: mértéke a köztisztviselöt alkalmazó szerv szintjétöl, típusától és a köztisztviselö

iskolai végzettségétöl függ.

Illetménypótlék: az átlagosnál kedvezötlenebb körülmények esetén vagy valamilyen speciális

tudás, tevékenység elismeréseként rendszeresen, alanyi jogon járó vagy adható összeg.

Illetményrendszer: mindazon szabályok összessége, amelyek a köztisztviselök díjazására

vonatkoznak.

Kártérítési felelösség: a köztisztviselö felelössége a közszolgálati jogviszonyából eredö kötelezettsége

vétkes megszegésével okozott kárért. Feltétele: jogellenes és felróható magatartás, a

kár bekövetkezte és a kettö közötti okozati összefüggés.

Kinevezés: a közszolgálati jogviszony alapdokumentuma, mely a hivatalvezetö, kezdeményezéséböl

és a köztisztviselö elfogadásával általában határozatlan idöre jön létre.

Köztisztviselö: a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró dolgozó, aki az ügyeket

érdemi döntésre elökészíti, vagy – felhatalmazás esetén – a döntést kiadmányozza. Tevékenységének

jellege alapján lehet ügyintézö vagy vezetö.

Közszolgálat: munkavégzés céljából létesített különleges jogviszony, amely az állam/

önkormányzat nevében létesül. Alanyai: a közigazgatási szerv, mint munkáltató, valamint a

köztisztviselö, illetve az ügykezelö, mint munkavállaló.

Közszolgálati jogviszony: a közszolgálatban álló köztisztviselökre vonatkozó jog.

Közigazgatási alapvizsga

A köztisztviselöi jogviszony

93

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Minösítés: a köztisztviselö szakmai felkészültségének, ismereteinek, képességének, teljesítményének,

magatartásának és személyiségjegyeinek idöszakos (min. négyévente) értékelése, a

törvényben meghatározott feltételek alapján.

Személyi illetmény: egyösszegü illetmény, amelyhez további illetményelem nem kapcsolódhat.

Teljesítményértékelés: a köztisztviselö munkateljesítményének évente történö értékelése,

munkakörének és a közigazgatási szerv kiemelt céljainak függvényében, meghatározott teljesítménykövetelmények

alapján.

Továbbképzés: a köztisztviselö feladatkörének ellátásához szükséges ismeretek, készségek

megszerzését, megújítását, továbbfejlesztését szolgáló képzés.

Ügykezelö: a közigazgatási szerv feladat- és hatáskörében eljáró dolgozó, aki ügyviteli feladatokat

lát el.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

95

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A fejezet tanulásával elérni kívánt képzési célok:

A vizsgázó szerezzen átfogó ismereteket a közigazgatási hatósági eljárás szabályairól. Ismerje

a hatósági jogalkalmazás fogalmát, a hatósági eljárás alapelveit, alapfogalmait, az eljárás szakaszait

és menetét. Ismerje a közigazgatási hatósági eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslatok

típusait és a közigazgatási végrehajtás feltételeit és módjait.

1 A közigazgatási szervek hatósági jogalkalmazó tevékenysége, a

közigazgatási eljárási jog

A tananyag II. fejezetében megismertük a közigazgatás feladatait és szervezetrendszerét. A

közigazgatás legföbb feladata a közérdek érvényesítésének funkciója, amelyet jogalkalmazói és

szervezöi tevékenység útján lát el.

A közigazgatás jogalkalmazó tevékenységének fö funkciója a közfeladatok közhatalommal

való megvalósítása. A közigazgatási szervek jogalkalmazó tevékenységük során a hatáskörükbe

és illetékességükbe tartozó egyedi ügyekben, jogszabályok alapján meghatározott jogokat, kötelezettségeket

állapítanak meg, eldöntik a jogalanyok között felmerült jogvitákat, jogszabálysértés

esetén a jogsértövel szemben szankciókat szabnak ki, biztosítva ezzel a közfeladatok megvalósítását.

1.1 A hatósági jogalkalmazás formái

A jogszabályoknak a hatósági jogalkalmazás szempontjából alapvetöen két típusát különböztethetjük

meg. Az egyik típusba azok a jogszabályok sorolhatók, amelyek közvetlenül biztosítanak

jogokat és hárítanak kötelezö magatartási szabályokat az állampolgárokra.

Ezeknél a jogszabályoknál a jogszabályi elöírások úgy érvényesülnek, hogy a címzettek önként

tanúsítják az elvárt magatartást, tehát nincs szükség a hatóság közvetlen közremüködésére.

E normák esetében hatósági jogalkalmazásra csak akkor kerül sor, ha a jogalkotó akarata önkéntes

jogkövetéssel nem érvényesül (jogalkalmazás jogsértés esetén).

V. fejezet

A közigazgatási eljárás szabályai

Közigazgatási alapvizsga

96

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

E normák érvényesítésében a hatóság ellenörzést végez és ennek eredményeképpen eljárást

kezdeményez vagy szankciót alkalmaz. (Jogszabály elöírja például, hogy a vásárláskor a vevönek

nyugtát kell kiállítani. Az APEH ellenörei próbavásárlás során gyözödnek meg a jogszabály

betartásáról, és ennek elmulasztása esetén szankciót alkalmaznak.)

A jogszabályok másik típusánál a jogszabályi rendelkezések csak úgy tudnak érvényesülni, ha

a hatóság jogalkalmazó tevékenysége során kibocsátott egyedi hatósági döntés a jog gyakorlását

lehetövé teszi, vagy meghatározza a követendö magatartást (közvetlen hatósági jogalkalmazás).

(Ha valaki például egyéni vállalkozói tevékenységet szeretne folytatni, akkor ehhez az

okmányiroda által kiállított vállalkozói igazolvány szükséges.)

A jogszabályok két típusában a hatóság jogalkalmazó tevékenységének tehát más-más a szerepe.

A hatósági jogalkalmazás menetében a konkrét egyedi jogeset elbírálása történik, melynek során

a hatóság a jogi normában meghatározott általános tényállást összehasonlítja az ügyfél

konkrét ügyének tényállásával, és döntését az összehasonlítás eredményétöl függöen hozza meg.

Jogalkalmazási tevékenységet nem csak a közigazgatási szervek végeznek: a jogalkalmazás a

bíróságoknak, mint az igazságszolgáltató hatalmi ágba tartozó szerveknek is fö feladatuk.

1.2 A hatósági jogalkalmazó tevékenység típusai

A hatósági jogalkalmazó tevékenység típusai:

engedélyezés: ennek során – a jogszabályokban meghatározott feltételek fennállása esetén

– a hatóság valamilyen tevékenység vagy jog gyakorlását engedélyezi (pl. építési

engedélyt ad a családi ház felépítésére);

jogok megállapítása: hasonlít az engedélyezéshez, hiszen a közigazgatási szerv az engedélyezés

során is jogokat állapít meg, ám jog megállapítása nem csak engedélyként

történhet (pl. az öregségi nyugdíjra való jogosultság esetén a nyugdíjbiztosítási igazgatóság

megállapítja a nyugdíj összegét);

kötelezettségek megállapítása: ez általában a hatóság által hivatalból indított eljárások

eredményeként születik (pl. az illetékhivatal öröklési illeték kirovásáról és annak megfizetéséröl

rendelkezik, az építésügyi hatóság az engedély nélkül épített épület lebontására

kötelezi a tulajdonost, az adóhatóság gépjármüadó-fizetést ír elö);

igazolások, igazolványok, bizonyítványok kiadása: az állampolgároknak bizonyos

jogaik gyakorlásához, adataik igazolásához a hatóság által kiállított okiratokra van

szükségük (pl. személyi igazolvány, lakcím igazolvány, útlevél, gépjármüvezetöi engedély

kiadása);

nyilvántartások vezetése: ahhoz, hogy a hatóság az állampolgárok számára igazolásokat,

igazolványokat tudjon kiállítani, rendelkeznie kell olyan hatályos nyilvántartásokkal,

amelyekböl a szükséges adatok beszerezhetök (a hatósági nyilvántartások közül

legfontosabbak a körzeti földhivatalok által vezetett ingatlan-nyilvántartás, a polgármesteri

hivatalok anyakönyvvezetöje által vezetett – születési, házassági, halotti –

anyakönyvi nyilvántartás, a Belügyminisztérium központi hivatala által vezetett személyi

adat- és lakcímnyilvántartás);

hatósági intézkedések: általában valamilyen vészhelyzet elhárítására irányulnak és a

címzett számára azonnal végrehajtandó kötelezettséget jelentenek (pl. a lakosság kitelepítése

árvíz sújtotta területröl; az életveszélyessé vált épület kiürítése);

hatósági ellenörzések: ezek során a hatóság a jogszabályi elöírások, illetöleg a hatósági

határozatban elöírtak betartását vizsgálja (pl. az ÁNTSZ ellenörizheti az éttermeket és a

kereskedelmi üzleteket, hogy az elöírásoknak megfelelöen tárolják-e az élelmiszereket;

munkaügyi ellenörzés keretében, pedig azt vizsgálhatják, hogy nem dolgoztatnak-e illegális

munkaeröt az építkezéseken).

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

97

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

1.3 A közigazgatási hatósági eljárás és eljárásjog

A közigazgatási hatósági ügyekben való ügyintézés folyamatát, és annak során a hatóság és az

érintett ügyfél cselekményeinek összességét közigazgatási hatósági eljárásnak nevezzük.

A közigazgatási hatóságok, mint ahogy az elözöekben már láttuk, többféle cselekményt végezhetnek

(pl. igazolványok kiadása, nyilvántartások vezetése, hatósági ellenörzések) nagyon

sokféle közigazgatási ügycsoportban. Más jogi szabályai vannak egy örökbefogadási ügynek,

mint egy építéshatósági ügynek egy családi ház építése kapcsán, de ettöl teljesen eltérnek az

anyakönyvi igazgatás keretében végzett születési, házasságkötési anyakönyvi bejegyzések jogi

szabályai. A közigazgatási hatósági ügycsoportok száma több százra tehetö, ezért az egyes ügycsoportokra

vonatkozó jogi szabályokat lehetetlen lenne valamennyi ügyre kiterjedö egyetlen

általános jogszabályban megfogalmazni. Fontos érdek füzödik azonban ahhoz, hogy a legtöbb

hatósági ügyben elöforduló eljárási cselekmények azonos módon, egységes eljárásjogi jogszabályban

kerüljenek szabályozásra.

A közigazgatási hatósági eljárás során végzett eljárási cselekményekre vonatkozó jogi szabályozások

összessége a közigazgatási eljárási jog, amelyet a hatósági ügyintézés folyamatában a

hatóságnak, az ügyfeleknek és az eljárás résztvevöinek egyaránt be kell tartaniuk. A közigazgatási

eljárásjog célja, hogy a sokféle közigazgatási hatósági ügyben végzett eljárási cselekmények

formai kereteit – az eljárás megindításától egészen a hatósági döntés meghozataláig – egységesen

szabályozza.

Az Országgyülés 2004. december 20-án fogadta el a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás

általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvényt, melyet röviden Ket.-nek hívunk,

és amely 2005. november 1-jétöl hatályos.

A továbbiakban az új eljárási törvény, a Ket. szabályai alapján ismerkedünk meg a közigazgatási

eljárás alapfogalmaival és menetével.

2 A közigazgatási eljárás alapelvei

Az alapelvek rendeltetése az, hogy segítik megismerni a törvényalkotó célját és a törvény föbb

törekvéseit. Az alapelvek kimunkálása a nagyobb kódexek esetében nélkülözhetetlen. Ha a jogalkalmazó

egyszerü jogértelmezés során nem tudja a jogszabály valódi tartalmát megállapítani,

segítségül fordul az alapelvekhez, hogy a helyes jogértelmezéshez támogatást merítsen.

Az eljárási alapelvek többségükben a közigazgatási hatósággal szemben támasztott olyan fontos

követelmények, amelyeknek az eljárás minden szakaszában érvényre kell jutniuk. Az alapelvek

elsödleges címzettjei tehát a közigazgatási hatóságok, de vannak kifejezetten az ügyfélre kötelezettséget

hárító alapelvek (pl. a jóhiszemü eljárás elve), továbbá olyan alapelvek is, amelyek az

eljárás valamennyi résztvevöje számára irányadók.

A Ket.-ben szabályozott alapelvek egy része magából az alkotmányból vezethetö le, s az

egész jogrendszerre vagy az összes eljárásjogra (büntetö-eljárásra, polgári peres eljárásra) egyaránt

irányadó. Ilyen pl. a törvény elötti egyenlöség elve, a törvényesség elve, avagy a jogorvoslathoz

való jog. Vannak azonban más alapelvek is, amelyek csupán a közigazgatási eljárásra

jellemzök. Ebbe a körbe sorolható például, hogy a közigazgatási hatósági eljárások egy része

hivatalból is megindítható és lefolytatható.

A törvény elején az alapelvek nem csupán hangzatos szlogenek, többségük a Ket. további fejezeteiben

foglalt részletszabályok útján jut érvényre.

Az alábbiakban részletesen áttekintjük a Ket. eljárási alapelveit, amelyek megismerése a köztisztviselök

számára azért különösen fontos, mert az alapelvek szellemiségének a jogalkalmazói

munka során a közigazgatási eljárásban minden eljárási cselekménynél érvényesülnie kell.

Az alapelveket két csoportba sorolhatjuk: a hatósággal szemben támasztott követelményeket

meghatározó alapelvek, illetöleg az ügyféli jogokat és kötelezettségeket meghatározó alapelvek

csoportjába.

Közigazgatási alapvizsga

98

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

2.1 A hatósággal szemben támasztott követelményeket meghatározó alapelvek

1. Törvényesség elve

A közigazgatási hatóság az eljárása során köteles megtartani és megtartatni a jogszabályok

rendelkezéseit.

2. A közigazgatási hatóság hatáskörét a jogszabályokban elöírt célok megvalósítása érdekében,

mérlegelési és méltányossági jogkörét a jogalkotó által meghatározott szempontok

figyelembe vételével és az adott egyedi ügy sajátosságaira tekintettel gyakorolja

Követelmény, hogy a hatóság a döntés meghozatala során vegye figyelembe az ügy egyedi

sajátosságait, és a jogszabályban biztosított mérlegelési és méltányossági jogkörével erre

tekintettel éljen. (Pénzbírság kiszabásánál a kiszabható bírság alsó és felsö határa között –

mérlegeléssel- dönt a hatóság, ahol figyelembe veszi az ügyfél anyagi helyzetét is.)

3. A hatáskör gyakorlásával való visszaélés tilalma

A közhatalommal rendelkezö hatóság a hatáskörét csak a jogszabályokban meghatározott

célok érvényesítéséhez használhatja fel (hatáskörrel való visszaélésnek minösül, pl. ha egy

vállalkozást a hatóságok az üzleti vetélytársak bejelentései alapján sorozatos hatósági ellenörzéssel

zaklatnak (APEH, ÁNTSZ, Tüzoltóság, Fogyasztóvédelem).

4. A szakszerüség, az egyszerüség, a gyorsaság és az ügyféllel való együttmüködés elve

Az alapelv a közigazgatási hatóság szolgáltató szerepét tükrözi, amelynek a törvényben a

garanciái is megtalálhatók. A szakszerüséget az ágazatok szerint differenciált hatáskörtelepítés,

a szakhatóságok és a szakértök közremüködése, az egyszerüség és a gyorsaság érvényre

jutását, pedig az ügyintézési határidök meghatározása, illetöleg az elektronikus ügyintézés

lehetösége biztosítja (ez esetben az ügyfél, személyes megjelenés helyett, interneten

keresztül is intézheti az ügyeit.

5. A közigazgatási hatóság az ügyfél jogát és jogos érdekét csak a közérdek és az ellenérdekü

ügyfél jogának, jogos érdekének védelméhez szükséges mértékben korlátozza

Az alapelv jelentöségét az adja, hogy jó néhány hatóság jogosult olyan korlátozásokra –

pl. egy üzlet bezárására, egy gyár müködésének felfüggesztésére – amelynek az elengedhetetlenül

szükséges idön túli fenntartása könnyen csödbe vihet egy vállalkozást. A feltétlenül

indokoltnál hosszabb ideig tartó korlátozás fenntartása alapelvbe ütközik, tehát törvénysértö.

6. A jóhiszemüen szerzett és gyakorolt jogok védelme

Ez az alapelv a közigazgatási eljárásjogban a jogbiztonságot erösíti. Ahhoz, hogy az ügyfél

joga védett legyen, az alapelvben szereplö kettös feltételnek – a jóhiszemü jogszerzésnek

és a szerzett jog gyakorlásának – együttesen kell fennállnia. A hatóság egyrészt tehát az

ügyfél jóhiszemü magatartását vizsgálja, másrészt pedig azt, hogy az ügyfél a jogerös határozat

birtokában a jog gyakorlását megkezdte-e.

Ha az ügyfél az építési engedélyt átveszi, annak jogeröre emelkedése után jóhiszemüen vélheti azt,

hogy az építkezésre jogot szerzett, ezért megkezdi az alap kiásását, és megvásárolja az építöanyagot.

Ekkor észleli az eljáró hatóság, hogy a kiadott határozat jogszabálysértö, mert pl. az ütközik a helyi

építési szabályzattal, amit a hatóság korábban nem vett figyelembe. Ebben az esetben azonban az

ügyféltöl már nem vonható vissza a jogerössé vált jogszabálysértö határozat, a hatóság türni köteles

az építkezést. Ilyenkor a jóhiszemüen szerzett és gyakorolt jogok védelmének, valamint a törvényesség

követelményének alapelve közül az elözö kap elsöséget.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

99

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

7. A törvény elötti egyenlöség, a diszkrimináció tilalma és az egyenlö bánásmód követelménye

Az alapelv értelmében minden ügyfelet azonos jogok illetnek meg, és egyenlö kötelezettségek

terhelnek. Az a tény, hogy az ügyfél természetes személy vagy jogi személy, magyar

vagy külföldi állampolgár, férfi vagy nö, sem elönyös, sem hátrányos következménnyel

nem járhat. Ez nem jelenti azonban azt, hogy a hatóságnak figyelmen kívül kellene hagynia

az ügyfelek eltérö szociális helyzetét. Jogszerü a hatóság eljárása tehát, ha az egészséges

fiatal ügyfelet megidézi, az idös, mozgássérült ügyfelet pedig a lakásán hallgatja meg. Az

ügyfelek egyéni helyzetéböl adódó különbségek a döntés meghozatalakor a mérlegelés

szempontjai közé tartoznak.

8. A szabad bizonyítás elve

Az eljáró hatóság nincs kötve egy meghatározott típusú bizonyítékfajtához, hanem a valósághü

tényállás megállapításánál bármely rendelkezésre álló bizonyítási módot felhasználhat

és bármilyen bizonyítékot figyelembe vehet. Bonyolult ügyekben elöfordulhat, hogy a

bizonyítékok nem egyértelmüek, így pl. a tanúk vallomása vagy a szakértök vallomása eltérö

tartalmú. Ilyenkor az eljáró szerv külön-külön és a maguk összességében mérlegeli a bizonyítékokat

és eldönti, hogy melyiket és milyen súllyal veszi figyelembe döntésének meghozatalánál.

9. A hivatalból való eljárás elve

Az alapelv keretében a Ket. felsorolja a hivatalbóli eljárás legfontosabb elemeit.

A közigazgatási hatóság hivatalból indíthat eljárást, kivéve az olyan eljárásokat (például a

házasságkötés), amelyek kizárólag az ügyfél kérelmére indíthatók meg. Általában véve elmondható,

hogy az engedélyezési eljárások többnyire az ügyfél kérelmére indulnak, míg a

hatósági kötelezési és a szankcionálási eljárások többsége hivatalból indul, de indulhat az

ellenérdekü ügyfél kérelme alapján is.

Az, hogy valamely eljárás kérelemre indult, nem annyit jelent, hogy az eljáró hatóság minden tekintetben

kötve lenne az ügyfél akaratához, s ne lehetnének az eljárásnak hivatalból elvégezhetö vagy

elvégzendö mozzanatai. (Ha például egy szomszéd bejelentést tesz arra nézve, hogy a mellette lévö

telken szabálytalan garázsépítés folyik, majd három nap múlva a hatósághoz eljuttatott kérelmét viszszavonja,

ez nem jelenti azt, hogy a hatóság az eljárást megszünteti, hiszen közérdek füzödik a szabálytalan

építkezések megelözéséhez és szankcionálásához. Az adott ügyben a hatóság az eljárást bejelentés

nélkül hivatalból elindíthatja, emiatt folytathatja is.)

10. A költségtakarékos eljárás kötelezettsége

A hatóságnak úgy kell megszerveznie a munkáját, hogy az mind neki, mind az ügyfélnek

csak a legszükségesebb, indokolt költségeket okozza. Az alapelvhez tartozik még az eljárás

lehetö leggyorsabb befejezésének igénye is.

11. Az elektronikus ügyintézés ösztönzésének elve

A Ket. deklarálja, hogy a hatósági eljárásban egyes eljárási cselekmények elektronikus

úton is gyakorolhatók, azonban azt látnunk kell, hogy az elektronikus ügyintézés nem egy

csapásra, hanem fokozatosan szorítja majd háttérbe a hagyományos papíralapú ügyintézést.

Az államigazgatási szerveknek elektronikus tájékoztatási szolgáltatásokat (honlap) kell

müködtetniük, ahol tájékoztatják az ügyfeleket az eljárás menetéröl, a szükséges nyomtatványokról,

a kérelemhez csatolandó mellékletekröl, az illeték vagy szolgáltatási díj összegéröl,

az ügyfélfogadás rendjéröl stb.

Közigazgatási alapvizsga

100

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

2.2 Ügyféli jogokat és ügyféli kötelezettségeket meghatározó alapelvek

1. Az ügyfeleket megilleti a tisztességes ügyintézés, a határidöben hozott döntéshez való

jog

A tisztességes eljárás követelménye ellen sokféle módon lehet véteni, ennek egyik lehetséges

esete az eljárás indokolatlan elhúzódása, amely az ügyfélnek gyakran kimutatható anyagi

kárt okoz. A tisztességes eljárás feltétele a felek egyenlösége, vagyis hogy a hatóságnak

és az ügyfélnek az eljárás során lehetösége legyen a releváns adatokat megismerni, a tényés

jogkérdésekben állást foglalni.

2. Az eljárás során az anyanyelv használatának a joga

Az anyanyelv használatának a jogát a Ket részletesen szabályozza. A közigazgatási hatósági

eljárás hivatalos nyelve a magyar. Második hivatalos nyelvként használhatják anyanyelvüket

a Magyarországon élö és elismert nemzeti és etnikai kisebbségek (a romáktól a

németeken át az örményekig mintegy 13 elismert etnikai kisebbség él nálunk). Ezen kisebbséghez

tartozó magyar állampolgárok az eljárás során a saját kisebbségi nyelvüket is teljes

körüen használhatják, és ebböl semmiféle többletköltség öket nem terhelheti. Az eljárásban

a magyar nyelv ismeretének hiánya miatt a külföldi ügyfelek sem szenvedhetnek hátrányt.

Két esetet különböztetünk meg:

az eljárás során a fordítási és tolmácsolási költségek a hatóságot terhelik akkor, ha a

hatóság a külföldi ügyféllel szemben – annak itt tartózkodása idején – hivatalból indít

azonnali intézkedéssel járó eljárást (pl. a rendör elveszi a jogosítványát) vagy ha a

külföldi ügyfél azonnali jogvédelemért fordul a hatósághoz (pl. ellopják az autóját,

ezért helyszínelést kell tartani, és káreseti jegyzökönyvet kell felvenni).

az összes többi esetben a magyar nyelvet nem beszélö ügyfél használhatja saját nyelvét

az eljárásban, de a fordítási és tolmácsolási költségeket neki kell megfizetnie.

3. Az ügyfél kártérítéshez való joga

A polgári törvénykönyv rendelkezik az államigazgatási jogkörben okozott kár megtérítéséröl.

Ide sorolható az a rendelkezés is, hogy ha a hatóság az ügyintézési határidöt túllépi,

köteles az ügyfél részére a megfizetett illetéket részben vagy egészben visszatéríteni.

4. Az ügyfél jogorvoslathoz való joga

A jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapjog, ezzel a jogával az ügyfél akkor élhet, ha

jogát vagy jogos érdekét a hatósági határozat sérti.

Az ügyfél jogorvoslati kérelme alapján a határozatot kibocsátó szerv, vagy annak felettes

szerve köteles a kifogásolt döntést felülvizsgálni, és a kérelmet érdemben elbírálni. A jogorvoslatok

formáit és részletes szabályait a Ket. VII. fejezete tartalmazza.

5. Az ügyfél tájékoztatáshoz, kitanításhoz való joga, az irat-betekintési jog

Annak érdekében, hogy az ügyfél jogi ismereteinek fogyatékos volta miatt ne kerüljön hátrányos

vagy kiszolgáltatott helyzetbe, a Ket. a közigazgatási hatóság kötelességévé teszi az

ügyfél tájékoztatását jogairól, kötelességeiröl, illetöleg a kötelezettség teljesítésének elmulasztása

esetén beálló vagy alkalmazható jogkövetkezményekröl. A hatóság általános tájékoztatási

kötelezettsége azokra az ügyfelekre terjed ki, akik az ügyükben nem vesznek

igénybe jogi képviselöt (ügyvédet, jogtanácsost). E különbségtételnek az az indoka, hogy a

jogi képviselötöl kellö alappal elvárható, hogy ismerje az ügyben irányadó jogszabályok

rendelkezéseit. Az ügyfél az eljárás során keletkezett iratokba betekinthet, arról másolatot

kérhet.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

101

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

6. Az ügyfél köteles a hatósági eljárásban jóhiszemüen eljárni

Az ügyfél magatartása nem irányulhat a hatóság megtévesztésére vagy a döntéshozatal indokolatlan

késleltetésére. Ez az elv nem minden jogi eljárásban jut érvényre. A büntetöeljárásban

pl. a gyanúsított vagy vádlott hátrányos jogkövetkezmények nélkül megteheti,

hogy védekezésként valótlan tényeket állít. A közigazgatási eljárásban erre nincs törvényes

lehetöség. Az ügyfél két dolog közül választhat: vagy nyilatkozatot tesz az ügyben, vagy

megtagadja a nyilatkozattételt. Ha viszont az ügyfél él nyilatkozattételi jogával, akkor

igazmondási kötelezettség terheli, azaz valótlan állításokkal nem kísérelheti meg a hatóság

félrevezetését. Amennyiben ezt mégis megteszi, magatartása szankciót vonhat maga után.

Az ügyfél rosszhiszemüségének bizonyítása a hatóságot terheli. Az ügyfél rosszhiszemü eljárásának

alapvetö következménye az eljárási bírság.

3 A Ket. hatálya, a hatósági ügy, az ügyfél és a hatóság fogalma

A jogszabály hatálya mutatja meg azt, hogy egy adott jogszabály milyen személyekre, szervezetekre

vonatkozóan állapít meg jogokat és kötelezettségeket (személyi hatály), milyen életviszonyokra

vonatkozó szabályokat tartalmaz (tárgyi hatály), milyen területen (területi hatály) és

milyen idöben (idöbeli hatály) érvényesek a rendelkezései.

3.1 A Ket. tárgyi hatálya

A Ket. tárgyi hatálya a közigazgatási hatósági ügyekre terjed ki.

Közigazgatási hatósági ügy minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság:

az ügyfelet érintö jogot vagy kötelességet állapít meg,

adatot, tényt vagy jogosultságot igazol,

hatósági nyilvántartást vezet vagy

hatósági ellenörzést végez. Emellett

hatósági ügy a tevékenység gyakorlásához szükséges nyilvántartásba vétel és az abból

való törlés.

A közigazgatási hatósági ügy elsö négy típusára néztünk már példákat az elözö részben, a

Ket.-ben azonban megjelenik egy ötödik elem is: az ún. kamarai, vagy köztestületi hatósági

ügyek. Vannak olyan tevékenységek, pl. orvosi, ügyvédi, közjegyzöi, gyógyszerészi, építészi,

amelyek végzéséhez szükséges, hogy az illetö személy tagja legyen egy szakmai kamarának.

Ilyen esetekben a kamara döntése a tagfelvételröl, vagy valamelyik tag törlése a nyilvántartásból

szintén közigazgatási hatósági ügynek minösül.

3.2 A Ket. személyi hatálya

A közigazgatási hatósági ügy fogalmából kitünik, hogy a közigazgatási eljárás a hatóság és az

ügyfél között folyó eljárás, tehát ök az eljárás fö alanyai. A Ket. személyi hatálya tehát a hatóságra,

az ügyfélre és az eljárásban közremüködökre terjed ki. Közigazgatási hatósági ügyröl

csak akkor beszélhetünk, ha legalább két szereplö van jelen, egyfelöl az ügyfél, másfelöl pedig

a hatóság, ök a közigazgatási eljárás szükségképpeni alanyai. Emellett egyes közigazgatási

eljárásokban elöfordulhatnak egyéb közremüködök is. Közremüködö lehet a tanú, a szakértö, a

tolmács, a szemletárgy birtokosa, az ügyfél képviselöje, valamint a hatósági közvetítö.

Közigazgatási alapvizsga

102

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

3.2.1 Az ügyfél

Ügyfél az a természetes vagy jogi személy, továbbá jogi személyiséggel nem rendelkezö szervezet,

akinek jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, (pl. egy házasságkötési eljárásban

ügyfelek a házasulandók)

akit hatósági ellenörzés alá vontak, (pl. egy fogyasztóvédelmi ellenörzés során a terméket

árusító kereskedö) illetve

akire nézve - tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve - a hatósági nyilvántartás adatot

tartalmaz (pl. egy lakcímbejelentés kapcsán a megváltozott lakcímét bejelentö polgár).

A természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkezö szervezet (pl. egy társasházi

közösség) akkor lesz ügyfél, ha jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az eljárás tárgyát képezö ügy

érinti. Valakinek a jogát akkor érinti az ügy, ha a hatósági döntés következtében valamilyen jogot kap, a

meglévö jogaiban változás következik be, vagy valamilyen kötelességet írnak elö a terhére. Valakinek a

jogos érdekéröl akkor beszélhetünk, ha a hatósági döntés az illetö alanyi jogát közvetlenül nem érinti, az

számára közvetlenül kötelezettséggel nem jár, a hatósági határozat azonban nem közömbös számára,

mert pl. a szomszéd (akár harmadik, negyedik vagy távolabbi is) építkezése vagy üzletnyitása következtében

az addig nyugodt utca forgalmassá válik stb.

Speciális ügyfélfogalmak és az eljárási képesség

Új rendelkezése a Ket.-nek a hatásterület fogalmának bevezetése és ennek az ügyféli minöséghez

való kapcsolása. A törvény rendelkezése alapján a létesítménnyel kapcsolatos, illetve a

tevékenység engedélyezésére irányuló eljárásban ügyfél a hatásterületen levö valamennyi

ingatlan tulajdonosa és az ingatlan-nyilvántartásba bejegyzett jogszerü használója.

Nagyobb beruházások, pl. egy autópálya-építés vagy ipari üzem létesítése esetén az eljárás nem csak a

közvetlenül érintettekre (a beruházóra) vonatkozik, hanem a létesítmény hatásterületén élö ingatlantulajdonosokra

is. Őket az autópálya zaja vagy az ipari üzem károsanyag-kibocsátó szennyezö tevékenysége

közvetett módon érinti,.

Meghatározott ügyekben törvényi felhatalmazás alapján ügyfelek lehetnek a társadalmi és az

érdekképviseleti szervek, amelyek tevékenysége valamely közérdek érvényre juttatására vagy

alapvetö jog védelmére irányul. (pl. fogyasztóvédelmi vagy környezetvédelmi civil szervezetek).

Az ügyfél jogai megilletik azt a hatóságot is aki az ügy elbírálásában hatóságként szakhatóságként

nem vesz részt, de feladatkörét az ügy érinti. A Külügyminisztérium, pl. fellebbezhet

minden olyan hatósági határozat ellen, amely valamely külföldi állam tulajdonában álló magyarországi

ingatlannal kapcsolatos.

Új jogintézményként került a Ket.-be az eljárási képesség. Az eljárási képesség fogalma azt

fejezi ki, hogy a természetes személy a közigazgatási ügyekben eljárhat.

Az eljárási képesség lényege, hogy az ügyfélnek minösülö természetes személy – életkora,

egészségi állapota vagy szellemi fogyatkozása miatt – nem mindig van olyan helyzetben (állapotban),

hogy saját maga tudjon ügyében eljárni. (pl. gyermek). Az eljárási képesség a polgári

jog cselekvöképességi szabályaihoz igazodik, melyet a hatóság hivatalból vizsgálhat, azaz az a

személy, aki a polgári jog alapján cselekvöképes, a közigazgatási eljárásjog szerint rendelkezik

eljárási képességgel. Jogszabályban meghatározott esetben a korlátozott cselekvöképességgel

rendelkezö személyt is megilleti az eljárási képesség. (Pl. a személyi igazolvánnyal kapcsolatos

ügyintézést elvégezheti a 14. életévét be nem töltött személy is, jóllehet a polgári jog szabályai

szerint életkora miatt cselekvöképességgel nem rendelkezik.)

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

103

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

3.2.2 A hatóság

A közigazgatási hatósági eljárás másik szükségképpeni alanya a közigazgatási hatóság. A

közigazgatási hatóságok alapvetöen vagy államigazgatási szervek vagy helyi önkormányzati

szervek. Az államigazgatási szervek lehetnek minisztériumok, nem minisztériumi formában

müködö központi államigazgatási szervek, de a legtöbb hatósági ügyet jellemzöen a különféle

területi államigazgatási szervek intézik (földhivatal, APEH, ÁNTSZ, gyámhivatalok, munkavédelmi

felügyelöség stb.).

Az önkormányzati hatósági ügyben közigazgatási hatóság egyfelöl az önkormányzat képviselö

testülete, illetöleg ha a képviselö testület átruházza hatósági jogkörét, akkor az átruházással

érintett szerv (pl. a polgármester, önkormányzati bizottság).

Az önkormányzatok szervezetében az államigazgatási hatósági ügyek címzettje a jegyzö, illetve

kivételesen a polgármesteri hivatal ügyintézöje (pl. anyakönyvvezetö).

Az elsödlegesen nem közigazgatási feladat ellátására létrehozott egyéb szervezetek is elláthatnak

közigazgatási hatósági feladatokat (kvázi hatóságok). Ezek köréböl a legfontosabbak a

köztestületek, mint pl. Magyar Orvosi Kamara vagy a Közjegyzöi Kamara.

1. sz. ábra: A hatóságok típusai

HATÓSÁGOK

3.3 A Ket. területi és idöbeli hatálya

A Ket. területi hatálya néhány speciális esettöl eltekintve a Magyar Köztársaság területét jelenti.

A területi hatály összefügg a joghatóság kérdésével is. (lásd. 5.1. pont).

A jogszabály idöbeli hatálya azt mutatja meg, hogy az adott jogi normát mely idöszakban

(mikortól-meddig) kell alkalmazni.

A Ket. idöbeli hatályának tárgyalásakor két dátumot kell megemlíteni: 2004. december 20-

án fogadta el az Országgyülés a törvényt, amely néhány rendelkezés kivételével 2005. november

1-jétöl válik hatályossá. A 2005. november 1-je után induló ügyekben már a Ket. szabályait

kell alkalmazni.

Államigazgatási szervek Önkormányzatok Kvázi állig.

szervek

Kormány

Minisztériumok

Nem minisztériumi

Területi államigazgatási szervek

Közigazgatási Hivatalok

Helyi államigazgatási szervek

Önkormányzati

hatósági ügyek

Képviselötestület,

illetve

akire hatáskörét

átruházta

Államigazgatási

ügyek

Jegyzö, hivatal

ügyintézöje

Kivételesen

felhatalmazhatók

hatósági

jogkör gyakorlására

(pl. kamara)

Közigazgatási alapvizsga

104

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

4 A Ket. és a különös eljárási normák

A Ket. egyik alapvetö célja: elérni, hogy az ügyfelek számára könnyen megismerhetökké és

átláthatókká váljanak azok az eljárási szabályok, amelyek szerint a hatóságok ügyeikben eljárnak.

Mivel a közigazgatási eljárásfajták nagymértékben különböznek egymástól, az eljárási

szabályok egy törvénybe való összefoglalása csupán részben alkalmazható.

A törvény szabályozási koncepciója tehát azon alapul, hogy a közigazgatási eljárási szabályok

két nagy csoportra oszthatók: vannak egyfelöl a minden eljárásban irányadó általános szabályok,

amelyeket egy törvényben lehet és kell összefoglalni, mellettük azonban kiegészítö jelleggel

léteznek az egy-egy eljárásfajtára irányadó különös eljárási szabályok is (pl. arra nézve,

hogy a kérelemnek mit kell tartalmaznia, elsö fokon mely szerv jár el, s a kérelmet mennyi idön

belül kell elbírálni).

Jogalkalmazási szempontból jelentös annak a meghatározása, hogy az általános vagy különös

eljárási szabályoknak van-e elsöbbsége. E téren a Ket. vegyes megoldást alkalmaz, amikor

meghatározott körben az általános, más eljárások keretében a különös eljárási szabályoknak

szán elsödleges szerepet.

A Ket. tárgyi hatálya kiterjed a közigazgatási ügyekre, a törvényalkotó az eljárások sajátossága

miatt azonban öt eljárást teljes egészében kivett a Ket. hatálya alól.

Ezek: a szabálysértési eljárás, állampolgársági eljárás, választási eljárás, népszavazási eljárás

és a területszervezési eljárás. Ezeknél az eljárásoknál a Ket. szabályait egyáltalán nem kell, söt

nem szabad alkalmazni. Ezeknél speciális eljárásjogi szabályok érvényesek, amelyeket külön

törvények szabályoznak.

További hat eljáráscsoportot részlegesen vettek ki a Ket. hatálya alól, ami annyit jelent, hogy

a Ket. szabályait ezekben az eljárásokban csak akkor kell alkalmazni, ha az irányadó másik

törvény, ami az adott eljárást szabályozza, mást nem mond.

Ezek az eljárások az iparjogvédelmi eljárások, az államháztartási fizetési kötelezettségekkel és támogatásokkal

kapcsolatos eljárások, külföldiek beutazásával és itt tartózkodásával kapcsolatos eljárások, a

menedékjogi eljárások, a piacfelügyelettel és piacszabályozással kapcsolatos eljárások, a pénz és tökepiaci

felügyelettel kapcsolatos eljárás és a közbeszerzésekkel kapcsolatos jogorvoslati eljárás.

A kivett és a részlegesen kivett eljárásokon kívüli minden közigazgatási hatósági ügyben a

Ket. szabályait kell elsödlegesen alkalmazni. A közigazgatási hatósági eljárásokra vonatkozó

különös eljárási szabályok csak akkor térhetnek el a Ket. rendelkezéseitöl, ha ezt a törvény kifejezetten

megengedi, úgy, hogy az adott szabálynál ezt jelzi.

(Ket. 33. § (1) „Az érdemi határozatot 30 napon belül kell meghozni. Ennél rövidebb határidöt bármely

jogszabály, hosszabbat pedig törvény vagy kormányrendelet állapíthat meg.” Ket. 37. § (2)-(3) „Ha az

ügyfél a kérelmét hiányosan nyújtotta be, az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétöl számított 8 napon

belül… hiánypótlásra hívja fel. Törvény vagy kormányrendelet a hiánypótlási felhívás kibocsátására

nyolc napnál hosszabb határidöt is megállapíthat.”)

Említést kell még tenni a kiegészítö jellegü szabályokról, amelyek a Ket. általános szabályainak

az adott közigazgatási eljárás területén való alkalmazhatóságát segítik elö. (Pl. a Ket. meghatározza,

hogy egy tárgyalásról felvett jegyzökönyvnek vagy egy szóban benyújtott kérelemnek

milyen tartalmi elemei legyenek. Ezekhez képest egy különös eljárási szabály további, kiegészítö

tartalmi elemeket is meghatározhat.)

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

105

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

5 Joghatóság, hatáskör, illetékesség

A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség a közigazgatási eljárásjogban munkamegosztási

szabályt jelent. E fogalmak arra adnak választ, hogy egy-egy hatósági ügyben milyen típusú

hatóságok melyik területen jogosultak eljárni. A joghatóság azt jelöli ki, hogy a közigazgatási

hatósági ügyben mely ország közigazgatási hatósága jár el. Azt, hogy az országon belül a közigazgatási

szervek közül melyik típusú hatóság jár el, a hatásköri szabályok állapítják meg. Az

illetékességi szabályok alapján az állapítható meg, hogy az azonos hatáskörü szervek közül

melyik szerv jár el a konkrét közigazgatási hatósági ügyben.

A joghatóság, a hatáskör és az illetékesség együttes megléte alapozza meg valamely közigazgatási

szerv eljárását. E fogalmakkal jó, ha az ügyfél is tisztában van, hiszen ezekböl tudhatja

meg, hogy az adott ügyével melyik hatósághoz kell fordulnia.

5.1 Joghatóság

A joghatóság az egyes államok között osztja el a közigazgatási ügyeket. A joghatóság a nemzetközi

jog intézménye, az államok szuverenitásának elvéböl következöen minden állam maga

dönti el, hogy hatóságai adott ügyben eljárnak-e, vagy elismerik-e más államok hatóságainak

eljárását. A joghatóság eldöntését alapvetöen az állampolgárság, a területi elhelyezkedés és a

nemzetközi szerzödésekben foglalt két- vagy többoldalú speciális megállapodások határozzák

meg. A joghatóság alapszabálya a területi elvre épül, azaz arra, hogy egy ország területén az

ország hatóságai járnak el.

A Ket. általános joghatósági szabályként kimondja, hogy a Magyar Köztársaság területén a

magyar ügyfél, illetöleg a Magyarországon nyilvántartásba vett jogi személy vagy jogi személyiséggel

nem rendelkezö szervezet hatósági ügyében a magyar hatóság jár el.

A nem magyar ügyfél, illetöleg a külföldön nyilvántartásba vett jogi személy vagy szervezet

hatósági ügyében a Magyar Köztársaság területén a magyar hatóság jár el abban az esetben, ha

uniós vagy magyar jogszabályt kell alkalmazni (pl. egy külföldi tulajdonában lévö siófoki telken

történö építkezés kapcsán magyar hatóság jár el).

5.2 Hatáskör

A közigazgatási szervekhez évente több tízmillió hatósági ügy érkezik. Ahhoz, hogy ez a

rendkívüli ügymennyiség szakszerüen és gyorsan elintézést nyerjen, az érkezö ügyeket bizonyos

szempontok szerint kell elosztani a hatóságok között, és meg kell alkotni a szükséges munkamegosztási

szabályokat. A munkamegosztásnak két fö elve és iránya különböztethetö meg. Az

ügyeket eloszthatjuk a tárgyuk szerint (pl. örökbefogadás, gépjármüadó-fizetés, ingatlannyilvántartási

tulajdonjog-bejegyzés, gépjármü-vezetöi engedély kiadása, házasságkötés). A

munkamegosztás másik elve és iránya a földrajzi, területi ügyelosztás (az ügyfél hol lakik, hol

dolgozik, az ingatlan hol fekszik stb).

A hatáskör konkrétan arra a kérdésre ad választ, hogy valamely ügycsoportban milyen típusú

és milyen szintü államigazgatási szerv jár el.

Hatásköri szabály az, hogy pl. a szülö-gyermek kapcsolattartásának szabályozását a gyámhivatal, a

gépjármüadó ügyeket a polgármesteri hivatal, a tulajdonjog-bejegyzést a földhivatal, a gépjármüvezetöi

jogosítvány kiadást az okmányiroda, a házasságkötési eljárást, pedig a polgármesteri hivatal anyakönyvvezetöje

intézi.

Közigazgatási alapvizsga

106

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

A hatáskör azt mutatja meg, hogy az adott közigazgatási ügyben milyen típusú, milyen szintü

szerv járhat el, és mit tehet.

A hatáskör tehát egyrészröl jelenti a közigazgatási ügyek horizontális megosztását ( az ügyeket

tárgyuk szerint valamely ágazatba sorolják) másrészröl egy vertikális megosztást, amikor

kijelölik, hogy az adott ágazaton belül milyen szintü szerv járjon el (helyi, területi, országos).

A hatáskör a közigazgatási hatósági ügyekben való eljárás és döntés jogát jelenti. A hatóság

hatáskörét mindig jogszabály állapítja meg, amelyben meg kell állapítani az elsö fokon eljáró,

továbbá a másodfokon eljáró hatóságot is. Egy konkrét hatáskör esetében elsöfokú közigazgatási

szervnek nevezzük azt a hatóságot, amelynél az eljárás megindul, és amely az eljárás alapján

az elsö döntést meghozza, másodfokú az a hatóság, amely az elsö fokon meghozott határozatot

felülvizsgálhatja. A másodfokú hatóság az elsö fokú hatóság felettes, vagy hatósági felügyeletet

gyakorló szerve (Az 1. sz. ábrán azokat a hatóságokat tekintettük át, amelyek közigazgatási

hatósági ügyek intézésére hatáskörrel rendelkeznek.)

5.3 Illetékesség

Az illetékesség a hatósági ügyeket az azonos hatáskörü hatóságok között osztja el. A hatáskör

kijelöli, hogy mely hatóságok a hatáskör címzettjei (pl. okmányiroda, gyámhivatal), az illetékesség

pedig meghatározza, hogy a sok azonos hatáskörü hatóság közül melyik a konkrét ügyben

eljáró szerv. A jogszabályok minden államigazgatási szerv számára kijelölik azt a területet,

amelyen hatáskörét gyakorolhatja, ezt nevezzük illetékességi területnek.

Önmagában a hatáskör pontos megjelölése még nem ad hiánytalan választ arra, hogy a sok gyámhivatal

közül (soproni, mátészalkai) melyik gyámhivatal jogosult XY szülö és gyermeke kapcsolattartási ügyében

dönteni, vagy a Balatonfüreden fekvö ingatlan tulajdonjogára vonatkozóan melyik földhivatal végezheti

el az ingatlan-nyilvántartási bejegyzést. A jogszabályok ennek tisztázására állapítanak meg illetékességi

szabályokat.

Az államigazgatási ügyekröl rendelkezö jogszabályok megjelölnek valamilyen illetékességi

okot, amely alapján megállapítható, hogy az azonos hatáskörü szervek közül melyik jogosult,

illetve köteles az adott ügyben eljárni. A Ket. meghatározza a leggyakrabban elöforduló általános

illetékességi okokat.

Az azonos hatáskörü hatóságok közül az eljárásra az a hatóság illetékes, amelynek területén:

az ügyfél lakó vagy tartózkodási helye (lakcíme), illetve szervezet esetében székhelye

van (pl. a nagykanizsai lakos pénzbeli szociális ellátást a lakóhely szerinti jegyzötöl

kérhet),

az ügy tárgyát képezö ingatlan fekszik (ingatlanra vonatkozó ügy lehet, pl. a termöföld

müvelési ágának megváltoztatására irányuló kérelem, építési engedélyezési eljárás, a telektulajdonossal

szemben a parlagfüirtás elmulasztása miatti bírság kiszabása, amelyben

az ingatlan fekvése szerinti hatóság jár el),

az engedélyhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet gyakorolni kívánják, (pl. egy

XII. kerületi bölcsöde müködési engedélyét a XII. kerületi jegyzö adja ki)

a jogellenes magatartást elkövették (pl. a XV. kerületi Kiserdöben jogtalanul lerakott

szemét miatt a bírságot - függetlenül a jogsértö lakóhelyétöl - a XV. kerületi jegyzö

szabja ki).

A hatósági ügyek nagy többsége az általános illetékességi szabályok alapján elintézhetö, vannak

azonban speciális ügyek, amelyek intézésére a Ket. speciális illetékességi szabályokat állapít

meg (pl. hatósági bizonyítvány kiadása), illetve valamely különös eljárási szabály is állapíthat

meg különös, illetve kizárólagos illetékességi okokat.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

107

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

5.4 A hatóság eljárási kötelezettsége

A közigazgatási szerv a hatáskörébe tartozó ügyben az illetékességi területén köteles eljárni.

Ez azt jelenti, hogy ha az ügyfél a kérelmét benyújtotta, illetöleg a hatóság észlelte, hogy

hivatalbóli eljárás keretében intézkednie kell (pl. a szomszéd bejelentése alapján tudomására jut

az engedély nélküli építkezés), a hatóságnak meg kell indítania az eljárást.

A Ket. általános szabályként a hatósági ügyek érdemi eldöntésére, a döntés meghozatalára 30

napos határidöt állapít meg. Amennyiben a hatóság az ügyintézési határidön belül nem hoz döntést,

mulasztást követ el, melyet a hatóság felügyeleti szerve kivizsgál és új határidö kitüzésével

a hatóságot az eljárás lefolytatására utasíthatja. Ha a felügyeleti szerv által megállapított új határidö

eredménytelenül telik el, a felügyeleti szerv az ügyet a mulasztó hatóságtól elveszi, és az

eljárás lefolytatására egy vele azonos hatáskörü másik szervet jelöl ki. Ha a mulasztás felróható

a hatóságnak, a felügyeleti szerv a hatóság vezetöje ellen fegyelmi eljárást kezdeményez.

A mulasztó hatóságot a mulasztás miatt a személyes felelösségen túlmenöen 2005. január 1-jétöl anyagi

szankcióval is sújtják a (1992. évi XXXVIII. törvény az államháztartásról 11/B. §). Ha az ügyfél az eljárási

illetéket megfizette, a hatóság azonban saját hibájából az ügyintézési határidöt elmulasztja, köteles

visszatéríteni az ügyfélnek az illeték 50%-át. Ha a késedelem az ügyintézési határidö kétszerese vagy azt

meghaladó idö, akkor az eljárási illetékkel megegyezö összeg fizetendö vissza. Az eljáró hatóságnak a

megtérítendö összeget a saját költségvetéséböl kell megfizetnie, nyolc nappal az eljárás befejezése után.

Az eljáró hatóság köteles a joghatóságának, hatáskörének és illetékességének meglétét az eljárás

minden szakaszában vizsgálni. Ha a hatóság az eljárás megindításakor vagy az eljárás bármely

szakaszában megállapítja hatáskörének vagy illetékességének hiányát, köteles a kérelmet

az ügyben keletkezett iratokkal együtt haladéktalanul, de legkésöbb a kérelem megérkezésétöl,

folyamatban lévö ügyben a hatáskör vagy az illetékesség hiányának megállapításától számított

öt napon belül áttenni a hatáskörrel és illetékességgel rendelkezö hatósághoz. (Ilyen áttételre

okot adó körülmény lehet, hogy ha az ügyfél lakóhelye az eljárás során megváltozik, így már

nem a korábbi lakóhely szerinti hatóság az illetékes az eljárás lefolytatására, de a hatáskör is

megváltozhat az ügy intézésének tartama alatt, pl. jogszabály más hatósághoz telepíti.)

5.5 Hatásköri, illetékességi vita

A hatósági eljárásokra vonatkozó hatásköri és illetékességi szabályok megfelelö alkalmazása

kizárja, hogy az eljáró hatóságok között hatásköri vagy illetékességi összeütközés legyen. A

hatósági munka gyakorlatában azonban elöfordulhat, hogy hatáskörét vagy illetékességét az

adott ügyben több közigazgatási szerv állapítja meg (pozitív hatásköri vagy illetékességi összeütközés),

vagy pedig több közigazgatási szerv állapítja meg az adott ügyben hatáskörének vagy

illetékességének hiányát (negatív hatásköri vagy illetékességi összeütközés).

A Ket. a hatásköri és illetékességi összeütközés esetén elsödlegesen az érintett hatóságok

egyeztetési kötelezettségét írja elö. Ha az egyeztetés nem volt sikeres, illetékességi összeütközés

esetén az eljáró hatóságot a legközelebbi közös felügyeleti szerv, ennek hiányában a vita

eldöntését kérö hatóság müködési területe szerint illetékes közigazgatási hivatal vezetöje jelöli

ki.

Hatásköri összeütközés esetén – az ügyfél vagy a hatóság kérelmére a Ket. szabályai szerint–

az eljáró hatóságot a Fövárosi Ítélötábla1 jelöli ki.

1 A Ket-et módosító 2005. évi LXXXIII. törvény sem oldotta meg azt az ellentmondást, hogy az alkotmánybíróságról

szóló 1989. évi XXXII. törvény 1.§. f.) pontja szerint az állami szervek közötti összeütközés

megszüntetése az Alkotmánybíróság hatáskörébe tartozik. (E rendelkezésnek a Ket rendelkezése

ellentmond.)

Közigazgatási alapvizsga

108

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

6 A közigazgatási eljárás szakaszai

A közigazgatási hatósági eljárásnak három szakasza különböztethetö meg:

az elsö fokú eljárás (alapeljárás),

a jogorvoslati eljárás, és

a végrehajtási eljárás.

Az eljárás szakaszai közül az elsö fokú eljárás a kezdö és egyben meghatározó jelentöségü

szakasz, ugyanis az ügyek túlnyomó többségében az eljárás elsö fokon lezárul, azaz sem jogorvoslati

eljárásra, sem pedig végrehajtásra nem kerül sor (az ügyfél kérelmének helyt adó döntést

hoz a hatóság, vagy a kötelezést tartalmazó határozatban foglaltakat az ügyfél teljesíti). Az elsö

fokú eljárás mindig szükségszerü eleme a közigazgatási eljárásnak. A jogorvoslati eljárásra

akkor kerül sor, ha az ügyfél vagy a jogorvoslásra jogosult szerv megítélése szerint az elsö fokú

eljárásban hozott döntés hibás. A végrehajtási eljárás akkor folytatható le, ha az ügyfél az eljárás

során hozott hatósági döntést nem hajtotta végre. Jogorvoslati vagy végrehajtási eljárás lefolytatására

csak az ügyek kevesebb, mint tíz százalékában kerül sor.

6.1 Az elsö fokú eljárás

Az elsö fokú eljárás az eljárás megindítását, a tényállás tisztázását és a döntéshozatalt foglalja

magában, az ide kapcsolódó különbözö eljárási cselekményekkel együtt (pl. az eljárás megszüntetése,

felfüggesztése).

2. sz. ábra: Az elsö fokú eljárás folyamata

6.1.1 Az eljárás megindítása

A közigazgatási eljárások kétféle módon indulhatnak meg: az ügyfél kérelmére, illetöleg hivatalból.

A közigazgatási hatósági ügyek természetéböl adódóan leggyakrabban az ügyfél fordul a hatáskörrel

és illetékességgel rendelkezö hatósághoz. Ha az ügy az ügyfél jogát, jogos érdekét,

jogi helyzetét érinti, az ügyfél többnyire a saját érdekében indítja meg az eljárást.

Kérelem

benyújtása

Kérelem

vizsgálata

Bizonyítási eljárás

Tényállás

tisztázása

Döntés meghozatala

Hatáskör, illetékesség

vizsgálata

Hivatalból

való indulás

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

109

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Kérelmében rendszerint azt a kívánságát fejezi ki, hogy a hatóság hozzon döntést, adjon engedélyt,

hozzájárulást valaminek az elvégzéséhez, valamely tevékenység folytatásához, adjon

mentesítést valamely kötelezettség alól, enyhítse az elöírt kötelezettség mértékét. Egyes speciális

ügyekben az eljárás kizárólag az ügyfél kezdeményezésére indítható meg (pl. házasságkötés).

A közigazgatási szerv akkor indíthat (kell indítania) hivatalból eljárást, ha ezt az adott ügyre

vonatkozó különös eljárási szabály megengedi (kötelezövé teszi), és a rendelkezésre álló információk

szerint ezt a közérdek vagy valakinek a jogos magánérdeke szükségessé teszi. Az esetek

többségében a hatóság a saját maga által szerzett információk alapján (pl. a hatósági ellenörzés

során tapasztaltak miatt) dönt az eljárás megindításáról. Elöfordul azonban, hogy a figyelmet az

eljárás megindítására okot adó körülményre egy állampolgár hívja fel.

Kérelem

Az ügyfél a közigazgatási hatósági eljárást a kérelem elöterjesztésével indíthatja el (pl. az

ügyfél kérelmet nyújt be szociális segély megállapítása iránt). Föszabályként a kérelmet a hatósághoz

írásban lehet benyújtani. Ha jogszabály nem zárja ki az ügyben az elektronikus ügyintézést,

a kérelem ilyen formában is benyújtható.

A természetes személy ügyfél a kérelmét szóban is elöterjesztheti. Az így elöterjesztett kérelmet

jegyzökönyvbe kell foglalni. Jogszabály elöírhatja, hogy az ügyfél a kérelmét az erre a

célra rendszeresített nyomtatványon, vagy elektronikus ügyintézés esetében elektronikus ürlapon

nyújtsa be. (Ilyen elöírás érvényesül például az adóbevallás esetében, vagy a hatósági erkölcsi

bizonyítvány iránti kérelemnél.)

A kérelmet – föszabályként – az eljárásra hatáskörrel rendelkezö illetékes hatóságnál kell

benyújtani. A természetes személy ügyfelek eljárásbeli helyzetének megkönnyítése érdekében a

Ket. úgy rendelkezik, hogy a kérelem az ügyfél lakcíme, illetve a foglalkoztatójának székhelye,

telephelye szerinti székhelyü, azonos hatáskörü hatóságnál, ennek hiányában, pedig a lakcíme

vagy munkahelye szerint illetékes jegyzönél is elöterjeszthetö, aki azt öt napon belül a hatáskörrel

rendelkezö illetékes hatósághoz továbbítja.

Értesítés az eljárás megindításáról

Az eljárás megindításáról az ügyfelet értesíteni kell. A hivatalból indult eljárásban az ismert

ügyfelet, a kérelemre indult eljárásban az ismert ellenérdekü, illetve érintett ügyfelet a kérelem

beérkezésétöl számított öt napon belül értesíteni kell az eljárás megindításáról. .

Bizonyos esetekben a Ket. lehetövé teszi, hogy a hatóság mellözze az értesítést. Ilyen eset az,

amikor az értesítés veszélyeztetné az eljárás eredményességét (pl. hatósági ellenörzés esetében)

vagy az egyszerü megítélésü ügyben, amikor az eljárás megindítása után nyomban megszületik

a határozat (pl. gépjármüadó kivetése).

Az értesítésnek az üggyel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókat kell tartalmaznia pl.: az ügy

tárgyát, iktatási számát, az ügyintézési határidöt, az ügyintézö nevét, elérhetöségét stb. Az értesítés

kötelezö tartalmát a Ket. határozza meg.

6.1.2 Az elsö fokú eljárás lefolytatása

A kérelem vizsgálata

A kérelem benyújtását követöen a hatóság elsö feladata megvizsgálni, hogy az eljárás lefolytatható-

e. Ehhez szükséges annak vizsgálata, hogy a kérelemben foglaltak közigazgatási ügynek

minösülnek-e, és ha igen, milyen típusú ügyröl van szó.

Ezt követöen a hatóság azt vizsgálja, hogy az adott ügytípusban rendelkezik-e joghatósággal,

hatáskörrel, azaz jogszabály felhatalmazta-e eljárási és intézkedési jogkörrel.

Közigazgatási alapvizsga

110

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

A hatáskör fennállása esetén meg kell vizsgálni az ügy egyéb körülményeit (az ügyfél lakóhelye,

az engedélyeztetni kívánt tevékenység gyakorlásának tervezett helye stb.), azaz az illetékességi

okokat.

A joghatósággal, hatáskörrel rendelkezö hatóság csak akkor járhat el a konkrét ügyben, ha

fennáll az illetékessége. Ha az eljárásra másik hatóság jogosult, az áttétel szabályait kell alkalmazni,

ha azt törvény nem zárja ki.

Ha az ügyfél a kérelmet hiányosan nyújtotta be, öt az eljáró hatóság a kérelem beérkezésétöl

számított nyolc napon belül hiánypótlásra hívja fel.

Amennyiben a kérelem vizsgálata során a hatóság azt állapítja meg, hogy az eljárásra magyar

hatóságnak nincs joghatósága, vagy a hatóságnak nincs hatásköre és illetékessége, és áttételnek

sincs helye, a kérelem nyilvánvalóan lehetetlen célra irányul, vagy a kérelmét az ügyfél késedelmesen

terjesztette elö, vagy az ügyet a hatóság egyszer már érdemben elbírálta, vagy az ügy

nem hatósági ügy, a hatóság a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasítja.

A tényállás tisztázása, a bizonyítási eljárás

Az eljárás érdemi része a tényállás, a hatáskör és illetékesség, illetve a kérelem megfelelöségének

megállapítása után indulhat. Elsö eleme a tényállás tisztázása. A tényállás a döntéshez

szükséges tények összessége. Ahhoz, hogy a hatóság megalapozott és valós tényeken alapuló

döntést hozhasson, meg kell gyözödnie az ügyfél által a kérelmében leírt tények valódiságáról.

Az esetek jelentös részében a tényállás tisztázásához bizonyításra nincs szükség, mert a tényállás

az ügyfél kérelmében foglaltak, valamint a hatóságnál vezetett nyilvántartások adatai alapján

egyszerüen tisztázható. Ha azonban az így rendelkezésre álló adatok a tényállás tisztázásához

nem elegendöek, a hatóságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia. A bizonyítási eljárás kérelemre

és hivatalból is lefolytatható.

A tényállás tisztázása az alábbi bizonyítékok igénybevételével történik:

ügyfél nyilatkozata,

irat,

tanúvallomás,

szakértöi vélemény,

tárgyi bizonyíték,

szemle.

Az ügyfél nyilatkozata

Az egyik legfontosabb bizonyíték az ügyfél nyilatkozata, hiszen számos ügyben elsösorban ö

rendelkezik azokkal az ismeretekkel, amelyek alapul szolgálhatnak a döntés meghozatalához.

Az ügyfélnek joga van ahhoz, hogy az eljárás során írásban vagy szóban nyilatkozatot tegyen,

vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ha azonban az ügyfél a nyilatkozattételt megtagadja, és a

nyilatkozat elmaradása miatt a tényállást nem lehet teljes körüen tisztázni, a hatóság jogosult az

ügyfél kérelmére indult eljárást megszüntetni, illetve mind a hivatalból, mind a kérelemre indult

eljárásban a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján dönteni. A nyilatkozattétel megtagadásával

az ügyfél megfosztja magát attól a lehetöségtöl, hogy közölje a hatósággal a reá nézve kedvezö

döntést megalapozó körülményeket.

Az ügyfél tehát mérlegelheti, hogy tesz-e nyilatkozatot vagy sem. Ha azonban nyilatkozik, köteles

igazat állítani. Ha ugyanis az ügyfél vagy képviselöje, tudomása ellenére az ügy szempontjából

jelentös valótlan tényt állít, vagy az ügy szempontjából jelentös tényt elhallgat, eljárási

bírsággal sújtható.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

111

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Az irat

A közigazgatási eljárásban a leggyakrabban használt bizonyítási eszköz az irat. A hatóság a

tényállás megállapítása céljából felhívhatja az ügyfelet okirat vagy más irat bemutatására.

Az okirat olyan irat, amelyet abból a célból készítettek, hogy általa valamely állítást, tényt,

körülményt, adatot, állapotot, jogot vagy kötelezettséget a jövöben bizonyítani lehessen.

Az okirat valódiságának kelléke a kiállító vagy kiállítók aláírása. Ha az okiratot bíróság, közjegyzö,

közigazgatási vagy más hatóság ügykörén belül, a jogszabályban megszabott alakban

állította ki, közokiratról beszélünk (pl. anyakönyvi kivonat, személyazonosító igazolvány). A

közokirat a benne foglaltakat – az ellenkezö bizonyításáig – teljes bizonyító erövel bizonyítja.

Magánokirat minden olyan okirat, amely az elöbbiek szerint nem minösül közokiratnak (pl.

adásvételi szerzödés, végrendelet). A magánokirat is teljes bizonyító erövel bír, ha a kiállító

aláírásának eredetiségét két tanú aláírásával igazolja, vagy bíróság, közjegyzö hitelesítette, vagy

ügyvéd, jogtanácsos ellenjegyezte, vagy cégszerüen írták alá. Az olyan magánokirat, amely nem

rendelkezik a fent felsorolt kellékekkel, egyszerü magánokirat. Ennek bizonyító erejét a hatóság

szabadon mérlegelheti.

A tanúvallomás

A tanú olyan személy, aki az ügy szempontjából jelentös tényt, körülményt ismer, s ennek ismertetésével

hozzájárulhat a tényállás megállapításához. A hatósági ügyek jelentös részében

egyáltalán nem vagy csak nagyon ritkán kerül sor tanú meghallgatására. Vannak azonban olyan

ügytípusok, ahol a tanúval történö bizonyításra gyakran sor kerül (pl. gyámügyi eljárások). A

tanú lehet védett tanú vagy hatósági tanú is. Esetenként számolni kell annak lehetöségével, hogy

megfélemlítik a tanút, aki emiatt nem mer vallomást tenni, vagy mindenre kiterjedöen nyilatkozni,

ezért a Ket. – új szabályként – lehetöséget ad a tanú adatainak zárt kezelésére védett

tanú. Hatósági tanú az a személy, aki a hatóság felkérésére vesz részt egy szemlén vagy hatósági

ellenörzésen annak érdekében, hogy az ott tapasztaltakat az eljárás további menetében tanúként

bizonyítsa.

A szakértöi vélemény

A jogalkalmazás gyakorlatában elöfordulhatnak olyan ügyek, amelyek eldöntéséhez speciális

szaktudásra van szükség, amely adott esetben meghaladja a hatóságoknál dolgozó köztisztviselök

szakértelmét. Ilyenkor a hatóságnak lehetösége van szakértö kirendelésére. A szakértönek az

ügy minden lényeges körülményére kiterjedöen, tudományos eljárások, és módszerek alkalmazásával

kell szakértöi véleményét elkészítenie. A szakértöi vélemény tárgya lehet bármilyen

szakmai, tudományos, orvosi, építészeti, könyvviteli, értékbecslési kérdés, fizikai mérés, vegyvizsgálat

stb. (pl. a kisajátítási eljárásban a kártalanítás összegének megállapítása végett kötelezö

szakértöt igénybe venni). A szakértö az ügy iratait megtekintheti, jelen lehet az ügyfél és a

tanú meghallgatásánál, és kérdéseket intézhet hozzájuk.

A tárgyi bizonyíték

Bármely dolog lehet tárgyi bizonyíték, amennyiben létezésénél, minöségénél, mennyiségénél

fogva az adott ügyben jelentös tényre enged következtetni (pl. az illegálisan lerakott szemét,

vegyi anyagokkal szennyezett folyó, hamis személyi igazolvány stb.).

A tárgyi bizonyíték az adott tárgy jelenbeli helyzetét, állapotát, annak változását mutatja. A

tárgyi bizonyíték megvizsgálása szemle útján történik.

Közigazgatási alapvizsga

112

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

A szemle

A szemle, bizonyítási tevékenység, melynek során a hatóság illetöleg a szakértö valamely lényeges

körülmény felderítése érdekében tárgyi bizonyítékot, helyszínt, tényt, cselekvést (pl.

tevékenységet, munkafolyamatot), közvetlenül megvizsgál, megfigyel.

Jogszabály a szemle megtartását kötelezövé teheti (az építésügyi eljárásban például – a használatbavételi

engedély iránti kérelem elbírálása során – az építésügyi hatóság köteles helyszíni

szemlét tartani).

A szemletartásnak két esete lehetséges. Az egyik esetben a szemletárgy birtokosát a hatóság

arra kötelezi, hogy a szemletárgy megvizsgálását tegye lehetövé a hatóság által megjelölt helyen

(pl. hozza el a nála lévö iratot a hatóság hivatali helyiségébe).

Szemletárgynak minösül különösen az ügy tárgyával összefüggö irat (pl. üzleti könyv, szerzödés,

nyilvántartás, bizonylat, müszaki dokumentáció) és a tényállás tisztázásához szükséges

bármely dolog (gép, berendezés, jármü, használati tárgy).

A szemle másik esete a helyszíni szemle, amikor a megvizsgálandó helyszín vagy ott lévö

tárgy megtekintésére kerül sor.

A szemléröl jegyzökönyv készül.

Tárgyalás és közmeghallgatás

A tényállás tisztázása során, ha ezt jogszabály elöírja (pl. kisajátítási eljárásban), vagy ha az

ellenérdekü ügyfelek közötti egyezségi kísérlet lefolytatásához szükség van az eljárásban részt

vevö személyek együttes meghallgatására (pl. birtoksértési ügyek), a hatóság tárgyalást tart. A

tárgyalás az a fórum, ahol az ügyben érintett valamennyi személy egyidejüleg jelen van, és lehetöségük

nyílik a nyilatkozattételre. A tárgyaláson a hatóság meghallgatja az ügyfelet (ügyfeleket),

a tanút, a szakértöt, és megszemlélheti a szemletárgyat.

A közmeghallgatás célja, hogy olyan ügyekben, amelyekben pl. adott létesítmény építésének

vagy tevékenység végzésének az engedélyezése jelentös számú személyt érint, az érintettek

erröl, illetve a várható hatásokról megfelelö tájékoztatást kapjanak, s egyben véleményt mondjanak,

és javaslatot tegyenek a szükségesnek ítélt intézkedésekre.

A bizonyítékok értékelése és ismertetése

A fejezet bevezetö részében az alapelvek tárgyalásakor szó volt már a bizonyítékok szabad

mérlegeléséröl. A hatóság a tényállás tisztázása során a bizonyítási eljárásban megvizsgált bizonyítékokat

egyenként és összességükben értékeli, és a tényállást ezen alapuló meggyözödése

szerint állapítja meg. Ez különösen akkor fontos, amikor az egyes bizonyítékok eltérnek egymástól,

vagy éppen ellent mondanak egymásnak (pl. két eltérö tartalmú tanúvallomás.)

A Ket. új jogintézményként vezeti be a hatóság részére a bizonyítási eljárás befejezése elött a

bizonyítékok ügyféllel történö ismertetésének a kötelezettségét. Ennek lényege, hogy

amennyiben az eljárás megindításáról nem értesült, az ügyfelet értesíteni kell a bizonyítási eljárás

befejezéséröl, elé kell tárni az összes bizonyítékot, hogy azokat megismerhesse, és azokra

észrevételt tehessen.

Az értesítés mellözhetö, ha az ügyfél már a bizonyítási eljárás során megismert minden bizonyítékot

és élni tudott nyilatkozattételi jogával, vagy ha a hatóság teljesíti az ügyfél kérelmét

olyan ügyben, ahol nem volt ellenérdekü ügyfél.

Amennyiben a hatóságnak a bizonyítási eljárás során a bizonyítási eszközök segítségével sikerült

az ügyben jelentös tények valódiságáról meggyözödnie, vagyis a tényállást tisztáznia, sor

kerülhet a hatóság döntésének meghozatalára.

Mielött azonban megismerkednénk a hatósági döntések típusaival, tekintsük át azokat a fontos

szabályokat, amelyek az elsö fokú eljárás nélkülözhetetlen elemei.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

113

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

6.1.3 Az eljárás lefolytatásának szabályai

Határidök

A közigazgatási eljárásban az eljárás megindítása után a hatóság, illetve az ügyfél és a közremüködök

az eljárási cselekményeiket a törvényben, vagy a törvény felhatalmazása alapján más

jogszabályban meghatározott idötartam alatt, illetve idöpontban jogosultak vagy kötelesek megtenni.

A határidö az az idötartam, amelyen belül valamely eljárási cselekményt teljesíteni kell (pl. a

kérelem beérkezésétöl számított 5 napon belül értesíteni kell az ügyfelet az eljárás megindításáról).

A határnap egy pontosan meghatározott idöpontot jelent, amely nap, óra, perc megjelölésével

történik. Határnap megállapítása általában olyan eljárási cselekmények lefolytatása esetén

indokolt, amikor több résztvevö együttes megjelenése szükséges (tárgyalás, szemle stb.).

Föszabály szerint a közigazgatási eljárásban az érdemi határozatot harminc napon belül kell

meghozni. Ennél rövidebb határidöt bármely jogszabály, hosszabbat, pedig törvény vagy kormányrendelet

állapíthat meg. Az eljáró hatóság vezetöje – ha azt törvény nem zárja ki – az ügyintézési

határidöt – indokolt esetben egy alkalommal, legfeljebb harminc (kiskorú ügyében

legfeljebb tizenöt) nappal – meghosszabbíthatja. Erröl értesíteni kell az ügyfelet és mindazokat,

akiket az eljárás megindításáról értesítettek.

Az ügyintézési határidö a kérelemnek az eljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkezö

hatósághoz történö megérkezése napján, illetve az eljárás hivatalból történö megindításának

napján kezdödik. A hatósági eljárás során a határidöket általában napokban kell megállapítani.

A napokban megállapított határidöbe nem számít bele a közlésnek és a kézbesítésnek a napja,

azaz a határidö az ügyfél vonatkozásában a közlést, a kézbesítést (vagyis a döntés megismerését,

illetve a küldemény átvételét) követö napon kezdödik.

A határidö utolsó napja az a nap, amelyen a határidö lejár. A hónapokban vagy években megállapított

határidö azon a napon jár le, amely számánál fogva megfelel a kezdönapnak, ha pedig

ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napján. Ha a határidö utolsó napja munkaszüneti

napra esik, akkor a határidö a rákövetkezö munkanapon jár le.

Ha az ügyfél postán küldi meg beadványát a hatóságnak a postán küldött beadvány elöterjesztési

ideje a postára adás napja, azaz ha a határidö utolsó napján adja postára a küldeményt, de az

csak néhány nap múlva érkezik meg a hatósághoz, a határidöt megtartottnak kell tekinteni.

Igazolási kérelem

Ha az ügyfél vagy más közremüködö elmulasztja a határidöt vagy határnapot, igazolási kérelmet

terjeszthet elö.

A hatósági eljárásban megállapított határidö vagy határnap elmulasztása jelentös joghátránynyal

járhat a mulasztóra nézve (bírsággal sújtják, vagy más szankciót állapítanak meg vele

szemben, számára kedvezötlen döntés születik, nem tud élni jogorvoslati jogával stb.), ezért aki

az eljárás során valamely határnapot vagy határidöt önhibáján kívül elmulasztott, igazolási

kérelmet terjeszthet elö. Az „önhibáján kívül” kifejezés egyrészt arra utal, hogy az érintett

személy rajta kívül álló ok miatt mulasztott (pl. betegség miatt nem tudott az idézésre megjelenni),

másrészt ez a mulasztás a hatóság hibájára vagy tévedésére vezethetö vissza (pl. rossz címre

küldték az idézést, ezért azt az idézett nem kapta meg). Az igazolási kérelemben elö kell adni a

mulasztás okát, s valószínüsíteni kell, hogy az nem a mulasztó hibájából történt. Ha lehetséges,

célszerü az ezt megalapozó bizonyítékot (pl. orvosi igazolást) is csatolni a kérelemhez. Az igazolási

kérelem elöterjesztésével egyidejüleg az elmulasztott cselekményt is pótolni kell. Az

igazolási kérelmet az elmulasztott határidö utolsó napjától, illetve az elmulasztott határnaptól

számított nyolc napon belül lehet elöterjeszteni. Ha a mulasztás az érintettnek késöbb jutott

tudomására, ez a határidö a tudomásra jutáskor, akadályoztatás esetén, pedig annak megszünése

napjától számít. Az elmulasztott határidö utolsó napjától, illetve az elmulasztott határnaptól

számított hat hónapon túl nem lehet igazolási kérelmet elöterjeszteni.

Közigazgatási alapvizsga

114

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Jegyzökönyv és hivatalos feljegyzés

A Ket. az egyes eljárási cselekmények dokumentálására jegyzökönyv vagy hivatalos feljegyzés

készítését rendeli. Az ügyfél, a tanú és a szakértö meghallgatásáról, a szemle lefolytatásáról,

a helyszíni ellenörzésröl és a tárgyalásról, valamint a szóban elöterjesztett kérelemröl

jegyzökönyvet kell készíteni. A törvény a hagyományos (papíralapú) jegyzökönyvvel egyenértékü

dokumentumnak tekinti az eljárási cselekményröl készített hangfelvételt, képfelvételt

(fényképet), valamint kép- és hangfelvételt (videó- vagy filmfelvételt).

A jegyzökönyv tartalmazza többek között az eljáró hatóság megnevezését, az ügy tárgyát, iktatószámát,

az eljárási cselekményen résztvevök adatait, aláírásait, az ügyre vonatkozó lényeges

nyilatkozatokat és megállapításokat, felvételének helyét és idejét.

Minden olyan eljárási cselekményröl, amelyröl nem készül jegyzökönyv vagy hang-, illetve

kép- vagy filmfelvétel, hivatalos feljegyzést kell készíteni.

A jegyzökönyv és a hivatalos feljegyzés kötelezö tartalmi elemeit a Ket. részletesen meghatározza.

A képviselet szabályai az eljárásban

A közigazgatási eljárásban a képviselet három formája nyert elismerést:

a törvényes képviselet,

a meghatalmazotti képviselet és

az ügygondnok által ellátott képviselet.

Törvényes képviselö jár el annak a természetes személynek az ügyében, aki eljárási képességgel

nem rendelkezik (kiskorú személy törvényes képviselöje a szülö, vagy gyám), valamint a

jogi személy és a jogi személyiséggel nem rendelkezö szervezet (pl gazdasági társaság vezetöje)

ügyében. A törvényes képviselö képviseleti jogosultsága általános és folyamatos, az általa

képviseltet mindenfajta ügyben és eljárásban képviselheti.

A magánszemély ügyfél – ha jogszabály a személyes eljárását nem teszi kötelezövé – dönthet

úgy, hogy maga helyett vagy maga mellett meghatalmazást ad valakinek, hogy az ügyében

eljárjon ( pl. az ügyfél megbízza házastársát, hogy a születési anyakönyvi kivonatát helyette

kérje ki) .

A természetes személy ügyfél részére, ha ismeretlen helyen tartózkodik, vagy nem tud az

ügyben eljárni, és nincs törvényes képviselöje vagy meghatalmazottja, illetve ha az ügyfél személye

ismeretlen, az eljáró hatóság kezdeményezésére a gyámhatóság ügygondnokot rendel ki

(pl. egy kisajátítási ügyben az ingatlan tulajdonosa ismeretlen helyen tartózkodik, ezért a kisajátítási

eljárásban képviseletéröl gondoskodni szükséges, ezért ügygondnok kirendelésére kerül

sor.

A hatóság – ha az ügyfél nem személyesen jár el – az eljáró személy képviseleti jogosultságát

megvizsgálja, és indokolt esetben írásbeli meghatalmazást kérhet.

Kizárás

A kizárás intézményének célja annak biztosítása, hogy a hatóságok a hatósági ügyekben függetlenül,

részrehajlástól mentesen járjanak el. Ennek megfelelöen nem vehet részt az eljárásban

az az ügyintézö, vezetö vagy hatóság, aki (amely) bármilyen okból elfogult, vagy akivel (amelylyel)

szemben az elfogultság látszata vagy gyanúja felmerülhet. Ha felmerülnek olyan okok,

amelyek megalapozzák akár az ügyintézö, a vezetö, vagy a hatóság elfogultságát, a pártatlan

ügyintézés érdekében ök kizárhatók az ügy elintézéséböl.

A kizárást, az ún. kizárási okok alapozzák meg. A törvény különbséget tesz abszolút és relatív

kizárási okok között. Abszolút kizárási ok esetében nincs helye mérlegelésnek, azt a köztisztviselöt

vagy szervet, akivel (amellyel) szemben az ok felmerült, ki kell zárni az ügy intézéséböl.

Relatív kizárási ok esetében a döntésre jogosult vezetönek vagy szervnek kell mérlegelnie,

hogy indokolt-e a kizárás intézményét alkalmazni.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

115

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Abszolút kizárási ok áll fenn a következö esetekben:

ha az ügyintézö vagy az adott ügyben kiadmányozási joggal rendelkezö vezetö a saját

vagy hozzátartozója ügyében járna el,

a másodfokú érdemi döntés elökészítésében és meghozatalában nem vehet részt az, aki

a megtámadott határozat meghozatalában vagy elökészítésében alsóbb fokon részt vett,

továbbá az, aki az ügyben tanúvallomást tett, illetve hatósági közvetítöként, az ügyfél

képviselöjeként vagy szakértöként járt el,

a hatóság a saját ügyének intézésében hatóságként nem vehet részt.

A relatív kizárási ok szerint az eljárásban nem vehet részt ügyintézöként az, akitöl nem várható

el az ügy tárgyilagos megítélése. (Ezt megalapozhatja az ügyintézö és az ügyfél közötti

szoros ismeretség, barátság, vagy ellenséges viszony.) Az érintett köteles jelezni, ha vele szemben

kizárási ok áll fenn. A kizárási okot az ügyfél is bejelentheti.

A szakhatóság közremüködése

Vannak olyan ügyek, amelyeknél a döntéshez szükséges hatáskört több hatóság között megosztják.

Ebben az esetben van egy ügyintézö alaphatóság, amelynek eljárása során müködnek

közre a többi, az adott ügyre valamilyen vonatkozásban szintén hatáskörrel bíró hatóságok, ezeket

nevezzük szakhatóságoknak. A szakhatóság közremüködése a szakhatósági állásfoglalás,

amelyben az általa gyakorolt hatáskörben véleményezi az ügyet. (Pl. egy szociális otthon müködésének

engedélyezéséhez az ÁNTSZ, a tüzoltóság és az építésügyi hatóság állásfoglalása is

szükséges.)

A szakhatóságot az ügyben eljáró hatóság keresi meg (az elözö példánál maradva a megyei

szociális és gyámhivatal), amely döntésének meghozatalánál kötve van a szakhatóság állásfoglalásához

(pl. ha az építésügyi hatóság nem tartja alkalmasnak az épületet a szociális otthonként

való müködésre, és ezt állásfoglalásában leírja, az eljáró hatóságnak a müködési engedély iránti

kérelmet el kell utasítania).

Idézés, értesítés

Az eljárás során szükségessé válhat az ügyfél és a közremüködök (pl. tanú, szakértö) jelenléte

az eljárás helyszínén. A hatóság az érintetteket kötelezi (idézés) a megjelenésre, vagy értesíti,

hogy mikor és hol kerül sor arra az eljárási cselekményre, amelyen a megjelenése fontos lehet.

Az idézés a hatóság olyan döntése, amely alapján az ügyfél vagy a közremüködö a hatóság elött

köteles megjelenni, és ez a megjelenési kötelezettség akár eröszak alkalmazásával is kikényszeríthetö.

Idézni azt lehet, illetve kell, akinek személyes meghallgatására az eljárás során szükség

van. Az ügyfél azonban nem kötelezhetö megjelenésre az általa kezdeményezett ügyben, így

nem is idézhetö.

Az idézést határidö vagy határnap megjelölésével kell kibocsátani. Az idézésben meg kell jelölni,

hogy a hatóság az idézett személyt milyen ügyben és milyen minöségben (pl. ügyfélként,

tanúként) kívánja meghallgatni. Az idézett személyt figyelmeztetni kell a megjelenés elmulasztásának

következményeire. Az idézést úgy kell közölni, hogy azt az idézett személy – megjelenésének

megkönnyítése érdekében – a meghallgatást legalább öt nappal megelözöen megkapja.

Az idézett személy az idézésnek köteles eleget tenni. Amennyiben az idézett az idézésen nem

jelenik meg, és távolmaradását nem igazolja, eljárási bírsággal sújtható. Ismételt mulasztás esetén

pedig az érintett elövezetését lehet elrendelni.

A közigazgatási eljárásban az ügyfélnek joga van bármely eljárási cselekményen részt venni,

az ott jelenlévökhöz kérdést intézni, vagy nyilatkozatukra reagálni.

E jog biztosítása érdekében a Ket. úgy rendelkezik, hogy ha a hatóság nem tartja szükségesnek

az ügyfél idézését, köteles az ügyfelet a tanú és a szakértö meghallgatásáról, a szemléröl és

a tárgyalásról – ha az ügy körülményeiböl más nem következik – legalább öt nappal korábban

értesíteni azzal a tájékoztatással, hogy ott részt vehet, de megjelenése nem kötelezö.

Közigazgatási alapvizsga

116

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Az eljárás irataiba való betekintés

Föszabályként az ügyfél személyesen, illetve törvényes vagy írásban meghatalmazott képviselöje

útján betekinthet az eljárás során keletkezett iratokba, arról másolatot, kivonatot készíthet,

vagy másolatot kérhet. Az iratbetekintésre jogosultak további körét a Ket. szabályozza.

Az eljárás megszüntetése

A közigazgatási hatósági eljárás megindítását követöen bekövetkezhet olyan tény, állapot,

esemény, amely az eljárás lefolytatását lehetetleníti, vagy értelmetlenné teszi.

Ebben az esetben a hatóság az eljárást megszünteti, illetve megszüntetheti (ilyen esemény,

pl. ha az ügyfél visszavonja a kérelmét, az ügyfél meghal, a jogi személy ügyfél (szervezet)

megszünik, az ügyfél az illetéket nem fizeti meg stb.) Az eljárás megszüntetésére vonatkozóan a

Ket. részben kötelezö szabályokat állapít meg, részben a hatóság mérlegelése bízza, hogy adott

esetben megszünteti-e az eljárást. Mindazokat, akiket az eljárás megindításáról értesített, a hatóság

az eljárás megszüntetéséröl öt napon belül értesíti.

Az eljárás felfüggesztése

A hatósági eljárás során lehetséges, hogy az eljárás valamely, az eljáró hatóságtól független

ok következtében átmenetileg nem folytatható (pl. az ügyfél építésiengedély iránti kérelmet

nyújtott be, de a telken fennálló tulajdonjogát tulajdoni lappal nem tudja igazolni, mivel bírósági

peres ügy van folyamatban a telek jogos tulajdonosának megállapítása tárgyában). A jelzett

esetben a közigazgatási hatóság nem hoz érdemi határozatot mindaddig, amíg a másik hatóság

(bíróság) az elötte folyamatban levö ügyet jogerösen el nem bírálta. Ezekben az esetekben az

eljárás felfüggesztése jelent megoldást. Ez az intézkedés azért fontos, mert a felfüggesztés idötartama

alatt az ügyintézési határidö nyugszik.

6.1.4 A hatóság döntései

A közigazgatási eljárásban a tényállás tisztázása során, illetve a tényállás tisztázását követöen

a hatóság döntést hoz. Az ügy érdemében a hatóság határozattal, míg az ún. eljárási kérdésekben

végzéssel dönt.

A hatóság döntése lehet:

határozat (beleértve az egyszerüsített határozatot),

végzés,

egyezség jóváhagyása,

hatósági szerzödés,

határozat jellegü okirat (pl. hatósági bizonyítványok),

jogszerü hallgatással „létrehozott” határozat.

A határozat

A határozat a következö részekböl áll:

fejléc,

rendelkezö rész,

indokolás,

záró rész.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

117

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A fejléc tartalmazza a hatósági jogviszonyban résztvevök és a hatósági ügy legfontosabb adatait:

a hatóság megnevezését és ügyintézöjének nevét, az ügy számát és tárgyának a megjelölését,

az ügyfél nevét, lakó- vagy tartózkodási helyét, illetve az ügyfél megnevezését, székhelyét

vagy telephelyét.

A rendelkezö rész lényegében a döntést és a döntés elleni jogorvoslatra vonatkozó tájékoztatást

foglalja magában. A határozatok a rendelkezö részben foglaltak értelmében lehetnek jogot

biztosító, kötelességet megállapító, jogvitát eldöntö, szankciót megállapító határozatok, továbbá

az ügyfél kérelmének helyt adó és az ügyfél kérelmét elutasító határozatok.

A rendelkezö részben kell tájékoztatni az ügyfelet a jogorvoslat: a fellebbezés, illetve a keresetindítás

lehetöségéröl.

A rendelkezö részben azt is közölni kell, hogy a jogosultak milyen határidön belül, mely

szervnél terjeszthetik elö jogorvoslati kérelmüket, és kell-e, illetve milyen összegü illetéket kell

fizetniük. A rendelkezö részben – ha a döntés kötelezést tartalmaz – közölni kell a kötelezettség

teljesítésének határnapját vagy határidejét is.

Az indokolás elsödleges rendeltetése a döntés megalapozása és elfogadtatása, a döntés ténybeli

és jogi megalapozása. Az indokolás elsö eleme a tényállás megállapítása és annak megalapozása.

Az indokolásba az ügyfél által elöterjesztett, de mellözött bizonyítást és a mellözés indokait

is bele kell foglalni. Az indokolás tartalmazza – a mérlegelési, méltányossági jogkörben

hozott határozat esetén – a figyelembe vett szempontokat és tényeket.

A tényállás megállapítása mellett az indokolás másik fö eleme a döntés alapjául szolgáló jogszabályhelyek

pontos meghivatkozása. Új elem a Ket.-ben, hogy az indokolásban a hatóság

hatáskörét és illetékességét megállapító jogszabályokra is utalni kell.

Az utolsó (záró) rész tartalmazza: a döntéshozatal helyét és idejét, a kiadmányozó nevét, hivatali

beosztását és aláírását, a hatóság bélyegzölenyomatát, és ha a döntés elektronikus dokumentum

formájában kerül kiadásra, a minösített elektronikus aláírást. Ez a rész tartalmazza azokat

a tényeket , amelyeknek köszönhetöen a határozat hiteles közokirat lesz.

Az egyszerüsített határozat

A gyorsaságot, az eljárás leegyszerüsítését szolgálja, hogy a hatóság a törvényben meghatározott

feltételek fennállása esetén ún. egyszerüsített döntést hozhat. Egyszerüsített döntést csak

kérelemre indult ügyben és akkor lehet hozni, ha:

jogszabály ezt megengedi,

a hatóság az ügyfél kérelemének helyt ad, és

az ügyben nincs ellenérdekü ügyfél.

Az egyszerüsítés azt jelenti, hogy a határozatnak nem kell tartalmaznia a jogorvoslatról szóló

tájékoztatást és az indokolást. (pl. Egyszerüsített határozat hozható abban az esetben, ha a szociális

segély megállapítása iránti kérelemnek a hatóság helyt ad).

A végzés

Jeleztük már, hogy a hatóság az ügy érdemében határozatot hoz, egyéb eljárási kérdésben, pedig

végzést bocsát ki. Vannak olyan végzések, amelyek egyszerü eljárási kérdésekben döntenek

(pl. az idézést kibocsátó végzés, a tárgyalást kitüzö végzés, a szakértöt kirendelö végzés), vannak

azonban olyan végzések is, amelyek az eljárás sorsáról döntenek ( pl. az eljárást felfüggesztö,

az eljárást megszüntetö, a kérelmet érdemi vizsgálat nélkül elutasító végzés). Végzéssel akkor

dönt a hatóság, ha egyfelöl az eljárás során valamely részkérdésben a döntéshozatal szükségessé

válik (pl. fel kell függeszteni az eljárást, vagy meg kell bírságolni, az eljárást akadályozó

személyt), másfelöl az eljárást lezáró nem érdemi döntést hoz (pl. megszünteti az eljárást, ha az

ügyfél visszavonja a kérelmét).

A végzés elemei megegyeznek a határozatéval: fejléc, rendelkezö rész, indokolás, záró rész.

Közigazgatási alapvizsga

118

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Egyezség létrehozása

A közigazgatási eljárásban sajátos döntés az egyezség jóváhagyása. Az eljárásban résztvevö

ellenérdekü felek a megkövetelt feltételek fennállása esetén az ügy kimenetét illetöen megállapodhatnak

egymással (pl. a szülök a gyámügyi eljárásban megállapodnak a gyermek láthatásáról).

A megállapodás azonban akkor lesz érvényes, ha azt a hatóság jóváhagyja, és határozatba

foglalja. Az egyezséget jóváhagyó határozatból mellözhetö az indokolási rész. A határozatba

foglalt egyezség ellen nincs helye fellebbezésnek.

A hatósági szerzödés

A Ket. kimondja, hogy az elsö fokon eljáró hatóság az ügynek a közérdek és az ügyfél szempontjából

is elönyös rendezése érdekében határozathozatal helyett, hatósági szerzödést2 is köthet.

A szerzödésben foglaltak megszegése esetén a szerzödés jogerös és végrehajtható határozatnak

minösül. A hatósági szerzödésnek ott és akkor van létjogosultsága, ahol és amikor az kölcsönös

elönyökkel jár az ügyfél és a hatóság számára. A külföldi példák azt mutatják, hogy az

intézmény különösen az építésügyi igazgatásban, a településfejlesztés és településrendezés körében,

valamint a környezetvédelemben bizonyul sikeresnek.

Hatósági szerzödés megkötésére kerülhet sor pl. akkor, ha a rendezési terv szerint egy adott telek nem

építhetö be a kívánt módon, mert hiányzik a megfelelö csatorna. Az ügyfél a hatósági szerzödésben kötelezettséget

vállalhat a csatorna megépítésére, és a hatóság ennek eredményeként kiadhatja az építési

engedélyt.

Határozat jellegü okirat

A hatóság által valamely tény, adat, jogosultság vagy állapot igazolására kiállított okiratot, valamint

a hatósági nyilvántartásba való bejegyzést (módosítást, javítást, törlést) határozatnak kell

tekinteni.

A határozat-jellegü okiratok (hatósági bizonyítvány, hatósági igazolvány, hatósági nyilvántartás)

nem tartalmaznak a klasszikus értelemben vett hatósági döntést, közigazgatási jogviszonyt

nem hoznak létre. A határozat-jellegü okiratok fennálló tényeket, állapotokat, változásokat tükröznek.

Ilyen határozat jellegü okiratnak minösül, pl. a vezetöi engedély, az útlevél, a gépjármü

törzskönyv.

Jogszerü hallgatással „létrehozott” határozat

A Ket. szerint, jogszabály rendelkezhet úgy, hogy ha az ügyfél kérelme (bejelentése) jog megszerzésére

irányul és a hatóság az elöirt határidön belül nem hoz határozatot (hatóság jogszerü

hallgatása), az ügyfelet – feltéve, hogy az ügyben nincs ellenérdekü ügyfél – megilleti a kérelmezett

jog gyakorlása. Ebben az esetben a megszerzett jogot rá kell vezetni a kérelemre. (Pl.

egyes esetekben az örökbefogadási eljárás során a szülöi nyilatkozat érvényességéhez a gyámhivatal

hozzájárulása szükséges. Amennyiben a gyámhivatal erröl nem hoz döntést, a hozzájárulást

megadottnak kell tekinteni).

2 A foglalkoztatás elösegítéséröl és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény (Flt.) 2005.

évi LXXXIII. törvénnyel megállapított 21.§-a szerint „Az e törvényben, valamint a felhatalmazása

alapján kiadott jogszabályban meghatározott, foglalkoztatást elösegítö támogatások nyújtása esetén a

támogatásban részesülövel hatósági szerzödést kell kötni”.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

119

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A döntés közlése

A hatóság döntésének végrehajtásához szükséges, hogy a döntést az érintett megismerje, ezért

az ügyféllel és mindazokkal, akikre nézve a határozat jogot vagy kötelezettséget állapít meg, a

határozatot közölni kell.

A Ket. az alábbiak szerint teszi lehetövé a hatóság döntéseinek a közlését:

postai úton,

személyesen, írásban vagy szóban,

elektronikusan, illetve távközlési úton,

hirdetmény útján,

kézbesítési meghatalmazott vagy ügygondnok útján,

hatósági kézbesítö útján.

Ma még dominál a postai úton történö kézbesítés. A hatóság a döntést a jelenlévö ügyféllel (pl. a tárgyaláson)

írásban vagy szóban is közölheti. A külföldi ügyfél részére történö kézbesítés, kézbesítési meghatalmazott

útján történik. Ha az ügyfél nem érhetö el (pl. a lakcíme ismeretlen) a kötelezettséget megállapító

határozatot a hatóság ügygondnok kirendelésével kísérli meg. Hirdetményi úton történö közlésnek

van helye általában akkor, ha az ügyfelet az eljárás megindításáról hirdetményi úton értesítették (pl. nagy

számú ügyfél esetében).

Ha a postai úton történö kézbesítés azért hiúsul meg, mert a címzett vagy meghatalmazottja

úgy nyilatkozik, hogy a küldeményt nem veszi át, az iratot a megkísérlés napján kézbesítettnek

kell tekinteni. Amennyiben az elsö megkísérlés után a küldemény „nem kereste” jelzéssel érkezik

vissza a hatósághoz, a második megkísérlést követö ötödik munkanapon – az ellenkezö bizonyításáig

– az iratot kézbesítettnek kell tekinteni. Ekkor tehát beáll a kézbesítési vélelem.

6.2 A jogorvoslati eljárás

Az alkotmány deklarálja, hogy a Magyar Köztársaságban, a törvényben meghatározottak szerint

mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen,

amely a jogát vagy jogos érdekét sérti. A jogorvoslathoz való jog alapvetö jognak minösül.

A közigazgatási hatósági eljárásban a jogorvoslati lehetöség alaphelyzetben az ügyfelet illeti

meg, de a hatóság döntésének azon részei ellen, amelyek közvetlenül öket érintik, az eljárás

egyéb közremüködöi (tanú, szakértö) is élhetnek jogorvoslattal. Azt a kérelmet, amelyet a hatósági

eljárásban az ügyfél vagy a hatósági döntéssel érintett egyéb közremüködö elöterjeszt, és

abban a neki sérelmet okozó hatósági határozat felülvizsgálatát kéri, jogorvoslati kérelemnek

nevezzük.

A jogorvoslati eljárás többnyire az elsöfokú eljárást követi, az elsö fokú hatósági döntés ellen

irányul, és az abban meglévö (vélt) sérelem kiküszöbölését célozza.

A közigazgatási hatósági eljárásban rendelkezésre álló jogorvoslatokat három csoportba oszthatjuk:

az ügyfél kérelme alapján induló jogorvoslatok,

a hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások,

a kérelemre és hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások.

Közigazgatási alapvizsga

120

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

1. sz. táblázat: A jogorvoslatok típusai

Ügyfél kérelme alapján induló

jogorvoslatok

Hivatalból lefolytatható döntésfelülvizsgálati

eljárások

1. fellebbezés 1. döntés módosítása vagy visszavonása

2. bírósági felülvizsgálat (közigazgatási per) 2. felügyeleti eljárás

3. újrafelvételi eljárás 3. határozat felülvizsgálata az Alkotmánybíróság

határozata alapján

4. méltányossági eljárás 4. ügyészi óvás

Ügyfél kérelmére és hivatalból is lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások

A döntés kijavítása, kicserélése, kiegészítése

Az ügyfél kérelmére induló jogorvoslati eljárások megindításának feltétele, hogy az ügyfél

jogorvoslati kérelmet terjesszen elö, melyben arra hivatkozik, hogy az ö jogát vagy jogos érdekét

a hatóság döntése sérti.

A hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások megindításának minden esetben

csak akkor van helye, ha az eljáró szerv vagy annak felügyeleti szerve, esetleg az ügyészség

vagy az Alkotmánybíróság jogszabálysértést fedez fel.

A határozat ellen mindig önálló jogorvoslatnak van helye, ami azt jelenti, hogy az ügyfél vagy

a hatóság saját elhatározásából, alanyi jogon kezdeményezheti a jogorvoslatot.

Más a helyzet a végzések tekintetében. A végzéssel a hatóság az ügyet érdemben nem bírálja

el, ezért indokolatlan lenne ellene olyan önálló jogorvoslati jogot biztosítani, mint a határozatok

ellen. Éppen ezért végzés ellen csak akkor van helye önálló jogorvoslatnak, ha azt a törvény

megengedi. Ez azt jelenti, hogy az ügyfél a sérelmezett végzést önálló jogorvoslattal nem támadhatja

ugyan, de a határozatot bevárva, a határozat ellen már kezdeményezhet olyan jogorvoslatot

(pl. fellebbezést) amelyben a határozathozatali eljáráson belül a végzést is támadja.

6.2.1 Az ügyfél kérelme alapján induló jogorvoslatok

Fellebbezés

A fellebbezés a közigazgatási eljárások alapvetö, s ebböl fakadóan leggyakrabban alkalmazott

jogorvoslati formája.

Az elsöfokú hatósági határozatok tekintetében az ügyfél fellebbezési jogosultsága általános,

azaz föszabályként minden elsöfokú határozat ellenében fellebbezéssel élhet. (A föszabály

alóli kivétel, pl. az egyezséget jóváhagyó határozat, ami ellen nem lehet fellebbezéssel élni.)

Föszabályként az eljárási kérdésekben hozott döntés, a végzés önállóan nem, csak az ügyet elsö

fokon lezáró hatósági határozat elleni fellebbezés keretében támadható meg. Ez alól a föszabály

alól is vannak azonban kivételek, hiszen a Ket. alapján önálló fellebbezéssel lehet élni az eljárást

felfüggesztö, az eljárást megszüntetö, az ügyfél kérelmét érdemi vizsgálat nélkül elutasító,

az eljárási bírságot kiszabó, valamint a költség összegének megállapítása és a költségviselés

tárgyában hozott elsöfokú végzés ellen.

A fellebbezési kérelem nincs meghatározott formához kötve, kérelmében az ügyfélnek mindössze

annyit kell állítania, hogy jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az adott határozatban

foglaltak sértik. Erre bármilyen indokot felhozhat, pl. a határozat jogszabálysértö, nem kellöen

méltányos vele szemben stb. A fellebbezés akár különösebb indokok megjelölése nélkül is benyújtható.

A fellebbezést a határozat közlésétöl számított 15 napon belül kell benyújtani. (Az általános

15 napos határidönél az egyes hatósági ügytípusokban törvény, kormányrendelet akár rövidebb,

akár hosszabb határidöt is megállapíthat.) A fellebbezési kérelmet annál az elsöfokú közigazgatási

hatóságnál kell elöterjeszteni, amely a sérelmesnek vélt döntést meghozta.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

121

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Az elsöfokú közigazgatási hatóság a kézhez vett fellebbezési kérelmet megvizsgálja, s ennek eredményeképpen

két lehetöség közül választhat. Amennyiben a fellebbezést alaposnak vagy egyébként méltányolhatónak

tartja, s mindennek törvényi feltételei fennállnak, dönthet akként, hogy a fellebbezés alapján saját

hatáskörében módosítja, vagy visszavonja az elsöfokú döntést, illetöleg azt a fellebbezésben foglaltaknak

megfelelöen kijavítja, kicseréli vagy kiegészíti. Ha viszont a fellebbezésben leírtakat az elsöfokú hatóság

nem látja elfogadhatónak, akkor a fellebbezést az ügy valamennyi iratával egyetemben a fellebbezési

határidö leteltétöl számított nyolc napon belül köteles a fellebbezés elbírálására jogosult szervhez felterjeszteni.

A helyi önkormányzatokhoz telepített államigazgatási hatósági ügyekben, ahol elsö fokon a jegyzö

jár el, az elsö fokú hatósági határozat elleni fellebbezés elbírálására föszabályként a regionális közigazgatási

hivatal vezetöje jogosult.

A fellebbezés benyújtása a megtámadott határozat végrehajtására nézve föszabályként halasztó

hatályú, vagyis a határozatot mindaddig nem lehet végrehajtani, amíg a másodfokú döntés

meg nem születik.

Döntését az elsö fokú hatóság a törvényben meghatározott esetekben – valamely nyomós okra

hivatkozva - fellebbezésre tekintet nélkül, azonnal végrehajthatónak nyilváníthatja. Ilyen ok

lehet például, ha a határozat valakinek a tartásáról vagy gondozásáról rendelkezik, vagy ha a

határozat végrehajtásának késedelme helyrehozhatatlan kárral vagy életveszéllyel járna.

A fellebbezés elbírálására jogosult szerv a fellebbezési eljárás lefolytatásának eredményeként

többféle döntést hozhat:

az elsöfokú döntést helybenhagyja, mert azt jogszerünek, megalapozottnak tartja,

az elsöfokú döntést megváltoztatja, tekintettel az ügyféli fellebbezésben foglalt indokokra,

az elsöfokú döntést megsemmisíti,

az elsöfokú döntést megsemmisíti, és ezzel egyidejüleg az elsö fokon eljárt szervet új

eljárás (ún. megismételt eljárás) lefolytatására kötelezi (pl. akkor, ha úgy ítéli meg,

hogy a tényállás további tisztázása, vagy további ügyfelek bevonása szükséges).

Bírósági felülvizsgálat

A kérelemre induló jogorvoslati formák következö lépcsöje a bírósági felülvizsgálat. A bírósági

felülvizsgálat sajátossága, hogy a jogorvoslás a közigazgatási szervezetrendszerböl átkerül

az igazságszolgáltatási szervezetrendszerbe, és a jogorvoslati döntést a közigazgatási ügyekben

eljáró bíróság hozza meg.

A bírósági felülvizsgálat kérelmezésére akkor kerülhet sor:

ha az ügyfél a fellebbezési eljárás eredményeként született másodfokú döntést sérelmezi,

vagy

ha az adott ügyfajtában a fellebbezés kizárt, és közvetlenül a bíróságtól lehet kérni az

elsöfokú határozat jogorvoslatát.

A bírósági felülvizsgálat igénybevételének tehát alapvetö feltétele, hogy az ügyfél a közigazgatási

eljárás során a fellebbezési jogát kimerítse. További feltétel, hogy a bírósági felülvizsgálatot

csak jogszabálysértésre hivatkozással lehet kérni (szemben a fellebbezéssel, ahol elég az

érdeksérelemre való hivatkozás is).

Az ügyfél a hatóság jogerös határozatának bírósági felülvizsgálatát a határozat közlésétöl

számított harminc napon belül jogszabálysértésre hivatkozással kérheti a közigazgatási ügyekben

eljáró illetékes bíróságtól a határozatot hozó hatóság elleni kereset indításával. (Bírósági

felülvizsgálatot az eljárás egyéb résztvevöje is kezdeményezhet a határozat kifejezetten rá vonatkozó

rendelkezései tekintetében.) Amennyiben a végzés ellen önálló fellebbezésnek van

helye, az ügyfél jogszabálysértésre hivatkozással kezdeményezheti a jogerös végzés bírósági

felülvizsgálatát.

A keresetlevél alapján induló közigazgatási perben a pert megindító ügyfél felperesi, míg a felülvizsgálni

kért hatósági határozatot meghozó közigazgatási szerv alperesi pozícióban van.

A keresetlevél benyújtásának a közigazgatási határozat végrehajtására nincs halasztó hatálya,

de az ügyfél a keresetlevélben kérheti a végrehajtás felfüggesztését.

Közigazgatási alapvizsga

122

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

A bíróság a közigazgatási per lefolytatásának eredményeképpen a következö ítéleteket hozhatja

meg:

jogszabálysértés megállapítása esetén a közigazgatási döntést hatályon kívül helyezi;

ha ez szükségesnek mutatkozik, a hatályon kívül helyezéssel egyidejüleg a közigazgatási

hatóságot új közigazgatási eljárás lefolytatására kötelezi;

törvényben meghatározott közigazgatási hatósági ügyfajtákban a közigazgatási döntést

megváltoztathatja;

ha a hatósági határozat tekintetében jogszabálysértés nem állapítható meg, az ügyfél keresetét

elutasítja.

Újrafelvételi eljárás

Kérelemre indítható sajátos jogorvoslati forma az újrafelvételi eljárás. Újrafelvételi eljárás akkor

kezdeményezhetö, ha a határozat jogeröre emelkedését követöen jut az ügyfél tudomására

olyan lényeges tény, adat vagy bizonyíték, amely ha ismert lett volna a tényállás tisztázása során,

akkor rá nézve kedvezöbb döntés születhetett volna. Fontos azonban megjegyezni, hogy a

tényállás tisztázása idöpontjában a tény, körülmény, adat már rendelkezésre állt, illetve fennállt,

csak arról az ügyfélnek akkor még nem volt tudomása.

Ez a jogorvoslati eszköz csak jogerös határozat ellen nyújtható be a hivatkozási alapként szolgáló

ténynek, adatnak vagy bizonyítéknak az ügyfél tudomására jutásától számított 15 napon

belül, de legfeljebb a határozat jogeröre emelkedésétöl számított 6 hónapon belül.

Kizárja az újrafelvételi eljárás lehetöségét, ha a határozatot bírósági felülvizsgálati kérelemmel

már megtámadták és a jogorvoslás joga ezzel átszállt a bíróságra.

Az újrafelvételi kérelem elbírálására az a közigazgatási hatóság jogosult, amely az elsö fokú

határozatot hozta. A hatóság a beterjesztett új adat, tény vagy más bizonyíték felhasználásával

megállapítja az új tényállást. Ha vizsgálat eredményeképpen azt állapítja meg, hogy az új

tényállásra tekintettel az eredeti határozat nem tartható fenn, a következö határozatokat hozhatja

meg:

jogerös határozatát módosítja,

jogerös határozatát visszavonja, vagy

az új tényállásnak megfelelö új határozatot hoz (s egyúttal eredeti határozatát értelemszerüen

visszavonja).

Ha az új tényállás nem teszi indokolttá az elöbbi határozatok valamelyikét, az eljáró közigazgatási

hatóság az ügyfél újrafelvételi kérelmét elutasítja.

E határozatok ellen az általános szabályok szerint jogorvoslatnak (fellebbezésnek, vagy ha ez

kizárt, akkor közvetlen bírósági felülvizsgálatnak) van helye.

Az újrafelvételi eljárást jogszabály bizonyos ügytípusokban kizárhatja (Pl. kiskorúak házasságkötésének

engedélyezésével kapcsolatos gyámhatósági eljárás)

Méltányossági kérelem

Méltányossági kérelem – hasonlóképpen az újrafelvételhez - a jogerös közigazgatási hatósági

határozat ellen terjeszthetö elö, a határozat jogeröre emelkedésétöl számított egy éven belül.

A méltányossági kérelem akkor terjeszthetö elö, ha a határozat jogeröre emelkedését követöen

az ügyfél körülményeiben olyan helyzet áll be, amelyre tekintettel a jogerös határozat teljesítése

méltánytalanul súlyos hátrányt jelentene számára, és a végrehajtási eljárásban méltányosság

nem gyakorolható.

A méltányossági kérelem tárgyában az eljárás lefolytatására az eredeti jogerös határozatot hozó

közigazgatási hatóság jogosult, és az alábbi döntéseket hozhatja:

az eredeti jogerös határozatot módosítja,

az eredeti jogerös határozatot visszavonja, vagy

a méltányossági kérelmet elutasítja.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

123

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

E határozatok ellen sem fellebbezés, sem bírósági felülvizsgálat iránti kereset benyújtásának

nincs helye.

A méltányossági eljárást jogszabály bizonyos ügytípusokban kizárhatja (Pl. Az állampolgársági

bizonyítvány kiadására irányuló eljárásban.)

6.2.2 Hivatalból indított döntés-felülvizsgálati eljárások

A hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások közös jellemzöi:

A hivatalbóli döntés-felülvizsgálatra kizárólag csak jogszabálysértés esetén kerülhet

sor.

Fontos, hogy a döntés-felülvizsgálatról az ügyfél is értesüljön, ezért az eljárás megindításától

számított öt napon belül a hatóság az ügyfelet köteles értesíteni.

A hivatalbóli döntés-felülvizsgálat általában jogerös döntés ellen irányul.

A jogbiztonság, illetöleg az ügyfél érdeke egyaránt megkívánja, hogy a közigazgatási

hatóság döntései egy bizonyos idö eltelte után véglegessé, visszafordíthatatlanná váljanak,

ezért a Ket. az egyes jogorvoslatok hivatalból történö megindításához idöbeli korlátokat

állít fel.

A hivatalból indított döntés-felülvizsgálati eljárásoknál tekintettel kell lenni a jóhiszemüen

szerzett és gyakorolt jogok védelmére.

A döntés módosítása vagy visszavonása

Az elsö és másodfokon eljáró közigazgatási hatóságok az általuk hozott döntések hibáit saját

hatáskörben orvosolhatják. Ha a hatóság megállapítja, hogy döntése jogszabályt sért, a saját

döntését módosíthatja, vagy visszavonhatja. A határozat módosításának, visszavonásának határozat

és végzés esetén egyaránt helye van. A hatóság a saját döntésének módosítását vagy viszszavonását

egy alkalommal, a határozat közlésétöl számított egy éven belül teheti meg. A döntés

hivatalbóli módosítására vagy visszavonására csak akkor kerülhet sor, ha az jóhiszemüen

szerzett és gyakorolt jogot nem sért.

Felügyeleti eljárás

A felügyeleti szerv jogosult bármikor megvizsgálni a felügyeleti körébe tartozó elsö- vagy

másodfokú hatóság eljárását (pl. a körzeti földhivatal eljárását a megyei földhivatal). Ha vizsgálata

során a felügyeleti szerv azt állapítja meg, hogy a hatóság jogerös hatósági döntése jogszabályt

sért, felügyeleti eljárást folytat le, melynek során az elsö fokú hatóság jogsértö döntését

megváltoztathatja, megsemmisítheti, illetve szükség esetén – a döntés megsemmisítése mellett –

az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasíthatja. A felügyeleti jogkör keretében a határozat

megváltoztatására és megsemmisítésére csak akkor nyílik mód, ha a döntés jogeröre emelkedésétöl

még nem telt el öt év, illetöleg, ha az jóhiszemüen szerzett és gyakorolt jogokat nem sért.

Felülvizsgálat az Alkotmánybíróság határozata alapján

Ha alkotmányjogi panasz alapján az Alkotmánybíróság valamely jogerös hatósági határozat

alapjául szolgáló jogszabályt vagy annak értelmezését alkotmányellenesnek minösíti, akkor az

érintett hatósági határozat esetében hivatalbóli jogorvoslatra van szükség. Az Alkotmánybíróság

határozata alapján a jogorvoslati eljárást az ügyben eljárt közigazgatási hatóság felügyeleti szerve

köteles lefolytatni. Eljárása eredményeként a felügyeleti szerv a jogszabálysértö hatósági

határozatot – az eset körülményeitöl függöen – megváltoztatja, megsemmisíti, illetöleg megsemmisítés

mellett az ügyben eljárt hatóságot új eljárásra utasítja.

Közigazgatási alapvizsga

124

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Az ügyészi óvás, felszólalás, figyelmeztetés

Az ügyész általános törvényességi felügyeleti jogkörében vizsgálja a különféle közigazgatási

szervek hatósági jogalkalmazó tevékenységét.

Ha az ügyész valamely jogerös hatósági döntésnél jogszabálysértést fedez fel, akkor óvást

nyújthat be. Az ügyész választhat, hogy kihez nyújtja be az óvást: a jogszabálysértö határozatot

hozó közigazgatási hatósághoz, vagy a hatóság felügyeleti szervéhez.

Ha az ügyész a jogszabálysértö határozatot hozó hatósághoz nyújtja be az óvást, akkor ez a

hatóság – feltéve, hogy az ügyészi óvásban foglaltakkal egyetért - a korábbi jogszabálysértö

döntését módosítja, vagy visszavonja. Ha az ügyész a felügyeleti szervhez nyújtja be az óvást,

akkor az ügyészi óvás tárgyában a felügyeleti szerv köteles eljárni. Ebben az esetben a felügyeleti

szerv – az óvással való egyetértése esetén – megváltoztatja, vagy megsemmisíti a jogszabálysértö

hatósági döntést. Ha a hatóság vagy felügyeleti szerve az óvással nem ért egyet, végsö

eszközként az ügyész jogosult az óvás elutasításával szemben bírósághoz fordulni.

Az ügyész a törvénysértö gyakorlat vagy mulasztásban megnyilvánuló törvénysértés megszüntetése

érdekében a hatóság vezetöjénél felszólalással élhet, a jövöbeni törvénysértés veszélye

esetén pedig – annak megelözése érdekében – figyelmeztetést nyújthat be.

6.2.3 A kérelemre és hivatalból lefolytatható döntés-felülvizsgálati eljárások

A döntés kijavítása, kicserélése, kiegészítése

A hatóság – kérelemre vagy hivatalból- a döntést kijavítja, ha abban név, szám, vagy más elírás,

vagy számítási hiba szerepel és ezek kijavítása az ügy érdemére nincs kihatással, s nem

érinti a már megállapított eljárási költséget és a költségviselés szabályait.

A kijavítás történhet úgy, hogy a kijavítás tényét a döntés eredeti példányára rávezetik, és úgy

is, hogy a döntést a kijavításnak megfelelöen kicserélik.

A döntés kiegészítésére akkor kerülhet sor, ha a hatóság döntése hiányos, azaz nem határozott

az ügy érdeméhez tartozó valamely olyan kérdésröl, amelyröl határoznia kellett volna. Hiányos

továbbá az a döntés is, amelyböl hiányzik a jogszabály által elöírt kötelezö tartalmi elem. A

döntés kiegészítése formailag történhet az eredeti határozat kiegészítésével, vagy annak bevonása

melletti kicserélésével.

Nincs helye kiegészítésnek (kicserélésnek), ha a döntés jogeröre emelkedésétöl számított egy

év eltelt, vagy a döntés az ügyfél jóhiszemüen szerzett és gyakorolt jogait sértené.

6.3 Végrehajtási eljárás

A jogalkalmazási tevékenység hatékonyságának, eredményességének egyik mércéje, hogy a

kötelezettséget (meghatározott cselekményt vagy tartózkodást, illetve pénzfizetési kötelezettséget)

megállapító jogerös jogalkalmazó döntésekben foglaltak milyen arányban teljesülnek. A

jogerös hatósági döntésekben, s ezen belül kiemelkedö fontossággal a hatósági határozatokban

foglalt kötelezettségek az esetek nagyobbik részében határidöben teljesülnek, ezen esetekben a

kötelezett személy (ügyfél) önkéntes teljesítéssel tesz eleget a hatósági döntésnek. Ha viszont az

önkéntes teljesítés elmarad, a törvényi feltételek fennállása esetén akár állami kényszerrel is el

kell érni, hogy a hatóság döntésével pénzfizetésre vagy egyéb magatartásra, magatartástól való

tartózkodásra kötelezett ügyfél e kötelezettségének eleget tegyen. Ekkor válik szükségessé a

végrehajtási eljárás keretében a végrehajtás elrendelése és foganatosítása.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

125

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

6.3.1 A végrehajtás feltételei

A közigazgatási végrehajtás a hatósági eljárás azon szakasza, amelyben a döntésben megállapított,

és az ügyfél által nem teljesített kötelezettség ügyfél általi megvalósításának kikényszerítéséröl

a hatóság gondoskodik.

A végrehajtási eljárás a hatósági eljárásnak nem szükségszerü része: a hatósági döntést kikényszerítö

eljárásra akkor van szükség, ha a döntés az ügyfelet terhelö kötelezettséget állapít

meg, de annak a címzett önként nem tesz eleget.

A hatósági határozat végrehajthatóságának együttes feltételei tehát a következök:

a határozat kötelezettséget állapít meg az ügyfélre vagy az eljárás egyéb résztvevöjére,

a határozat jogeröre emelkedett, illetve annak fellebbezésre tekintet nélküli végrehajtását

mondta ki, továbbá

a kötelezettség teljesítésére megállapított határidö elmúlt és a kötelezettséget nem teljesítették,

és

a végrehajtáshoz való jog nem évült el.

Kötelezettséget megállapító határozat általában a hivatalból indult eljárások eredményeként

születik (pl. a hatósági ellenörzés során az ÁNTSZ lejárt szavatosságú élelmiszereket talál az

üzletben, ezért az üzlet tulajdonosát pénzbírság megfizetésére kötelezi.) Nincs helye végrehajtásnak,

ha a hatóság engedélyt ad ki, mert az abban foglalt jogosultságok gyakorlására az ügyfél

nem kényszeríthetö.

A jogerö azt fejezi ki, hogy a határozat a továbbiakban nem vitatható, megváltoztatására rendes

jogorvoslat útján (fellebbezés) nincs mód, tehát a benne foglalt jogok gyakorlására az ügyfél

jogosulttá válik, a kötelezettségeket pedig teljesítenie kell.

Az elsö fokú határozat akkor emelkedik jogeröre, ha ellene a törvényes határidön belül nem

nyújtottak be fellebbezést, vagy a fellebbezésröl lemondtak, vagy a fellebbezés kizárt. A másodfokú

határozat a közlés napján emelkedik jogeröre.

Ha a határozat azonnali végrehajtását rendelték el, kivételesen a nem jogerös döntések is végrehajthatók.

Ha a határozat kötelezést tartalmaz, a határozatban teljesítési határidöt kell megállapítani, és a

végrehajtás csak ennek eredménytelen leteltét követöen indulhat. (a teljesítési határidö az engedély

nélkül megépített építmény elbontására pl. 6 hónap)

Az elévülés annyit jelent, hogy a kötelezettség érvényre juttatásához a továbbiakban állami

kényszer már nem vehetö igénybe. A közigazgatási eljárásban a végrehajtáshoz való jog általános

elévülési ideje öt év. Az elévülési idöt a határozat jogeröre emelkedésétöl kell számolni.

6.3.2 A végrehajtás kezdeményezése, elrendelése és foganatosítása

A végrehajtási eljárás megindítása attól függ, hogy az alapeljárás milyen módon indult:

kérelemre indult eljárás esetén a végrehajtási eljárás is kérelemre indul

hivatalból indult eljárás esetén a döntést hozó hatóság indítja hivatalból a végrehajtási

eljárást.

A végrehajtást föszabályként az elsö fokon eljáró hatóság végzéssel rendeli el.

A jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezés szerint – 2007. december 31-ig – a végrehajtást az

elsö fokon eljáró hatóság foganatosítja (pl. az épület lebontásáról döntést hozó jegyzö rendeli

el a végrehajtást is, és ö gondoskodik a foganatosításról is.)

Közigazgatási alapvizsga

126

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

6.3.3 A végrehajtás módjai

A végrehajtás foganatosítása során az adott ügynek megfelelö végrehajtási módot kell alkalmazni.

A Ket. három fö végrehajtási módot ismer:

pénzfizetési kötelezettség végrehajtása,

meghatározott cselekmény végrehajtása, illetöleg

meghatározott ingóság kiadása.

Pénzfizetési kötelezettség végrehajtása

A három végrehajtási mód közül a leggyakrabban elöforduló a pénzfizetési kötelezettség végrehajtása.

Erre akkor kerül sor, ha a döntés például bírság befizetésére irányul.

A pénzfizetési kötelezettség végrehajtása elsösorban a kötelezettnek valamely pénzintézetnél

levö szabad rendelkezésü pénzösszegére, másodsorban, magánszemély kötelezett esetén, a

munkabérre irányul; csak ilyen pénzösszegek hiányában vezethetö végrehajtás a kötelezett tulajdonában

levö ingóságokra, végsö esetben ingatlanokra. A pénzösszeg behajtásával kapcsolatban

a Ket. részletesen meghatározza a pénzintézetek, illetöleg a munkáltatók kötelezettségeit,

illetve felelösségét.

Meghatározott cselekmény végrehajtása

A törvény a meghatározott cselekmény végrehajtásával kapcsolatos szabályozás körében a kötelezettségek

sokféleségéhez igazodóan különféle módozatok alkalmazására teremt lehetöséget.

Ezek a módszerek helyettesítö, motivációs vagy kényszerítö jellegüek.

A cselekmény ügyfél helyett történö elvégzésére akkor kerülhet sor, ha a kötelezettség tárgya

valamilyen munkavégzéssel elérhetö eredmény (pl. épület lebontása). Ebben az esetben, a

határozatban foglalt kötelezettséget a mulasztó ügyfél helyett más is elvégezheti. A kötelezett

felelössége azonban nem szünik meg, hanem átalakul a más által elvégzett cselekmény költségeinek

viseléséért való kötelezettségre, és a hatóság ezt követöen vele szemben a pénzfizetési

kötelezettség végrehajtására vonatkozó szabályokat alkalmazza.

Motivációs eszközként az eljárási bírság alkalmazható. A bírság megfizetésével járó vagyoni

hátrány alkalmas lehet a teljesítésre irányuló motívumok erösítésére. Általában akkor alkalmazzák,

ha sem a kötelezett, sem a szolgáltatás nem helyettesíthetö.

Rendöri kényszerítö intézkedés alkalmazására, mint viszonylag önálló végrehajtási cselekményre

akkor kerül sor, ha a végrehajtandó kötelezettség csak az ügyfél személyes közremüködésével

valósítható meg, vagy a kötelezettség valaminek az abbahagyására, türésére irányul, és

a motivációs eszköz hatástalan.

Meghatározott ingóság kiadása

A kötelezettség végrehajtása során az egyedileg meghatározott, meglévö vagyontárgyat természetben

kell kiadni. Az ingóságot az ügyintézö foglalja le a kötelezettöl, és adja át vagy szállíttatja

el a jogosultnak.

A kiadás megtagadása esetén a foglaláshoz a rendörség közremüködését kell kérni.

Ha a meghatározott vagyontárgy már nincs meg, a jogosult kérheti a pénzegyenérték megfizetését.

A pénzegyenérték összegét a végrehajtást foganatosító szerv, végzéssel állapítja meg.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

127

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

6.3.4 A végrehajtási eljárás további szabályai

Lehetöség van a végrehajtás során biztosítási intézkedés elrendelésére, amennyiben az elöírt

kötelezettség késöbbi teljesítése veszélyben van. Ennek eszközeként lehetöség van arra, hogy a

kötelezett bankszámláján lévö pénzösszeg zárolásra kerüljön, vagy meghatározott ingóság zárlat

alá kerüljön.

A végrehajtást elrendelö végzés ellen nincs helye fellebbezésnek . A foganatosítás során ha

az jogot vagy jogos érdeket sért, a végrehajtást foganatosító szerv törvénysértö intézkedése,

vagy annak elmulasztása esetén végrehajtási kifogás terjeszthetö elö.

A végrehajtási eljárás során a Ket-ben meghatározott feltételek megléte esetén lehetöség van

végrehajtás felfüggesztésére és megszüntetésére is.

7 Eljárási költségek

A közigazgatási hatósági eljárással összefüggésben - hasonlóan a bírósági eljáráshoz - felmerülnek különbözö

költségek. A Ket. az eljárási költségeket lényegében két csoportra bontja:

1. eljárási illetékek és igazgatási szolgáltatási díjak,

2. egyéb eljárási költségek.

Az eljárási illetékek mértékéröl, fizetésük szabályairól az illetéktörvény (1990. évi XCIII. törvény) tartalmaz

részletes rendelkezéseket. Vannak eljárások, melyek ezen jogszabály szerint, tárgyuknál fogva

illetékmentesek (pl. lakcím-bejelentési eljárás, gyámhatósági eljárás), illetve vannak olyan szervezetek,

melyek személyükre tekintettel részesülnek illetékmentességben (pl. a Magyar Állam, a Magyar Nemzeti

Bank, a helyi önkormányzatok). Egyes eljárásokért ún. általános tételü eljárási illetéket kell fizetni (ennek

összege jelenleg 2.200 Ft), míg vannak olyan eljárások, melyekre vonatkozóan a hivatkozott törvény

állapít meg az általánostól eltérö mértékü illetéket (pl. a születési név megváltoztatására irányuló eljárás

illetéke 10.000 Ft, a hatósági bizonyítvány kiállítása 2.000 Ft illeték alá esik).

Az igazgatási szolgáltatási díjak tekintetében elsösorban miniszteri rendeletek tartalmaznak szabályozást.

Ezen rendeleteket a szabályozás tárgya szerint érintett miniszter a pénzügyminiszterrel egyetértésben

alkotja meg. A díjköteles eljárásért (szolgáltatásért) megállapított díjon felül az ügyfél terhére illeték

vagy egyéb költség - kivéve a díjat külön jogszabály alapján terhelö adót - nem számítható fel.

A Ket. részletes felsorolást ad az egyéb eljárási költségekröl. Ebbe a körbe tartozik, pl. a tolmács díja,

a tanú utazási költsége és kiesett jövedelme, a másolatok készítésének költsége az iratbetekintés során, az

igénybe vett rendörségi közremüködés költségei, a szakértö díj. Ezen költségeket az eljáró hatóság öszszegszerüen

határozza meg, és határozatában vagy végzésében dönt a költség viseléséröl.

Az eljárás költségeivel kapcsolatban lényeges kérdés, hogy kinek kell ezeket viselni. Ezzel összefüggésben

a Ket. részletes szabályozást tartalmaz, mely a költségek viselését (illetve elölegezését) több szempont

szerint határozza meg (pl. kérelemre vagy hivatalból indult-e az eljárás, mennyire volt megalapozott

adott bizonyítási eszköz a határozat szempontjából, jogellenes magatartást tanúsított-e valaki az eljárás

során). Mindezek alapján az eljárási költségek viselése az ügyfél (ellenérdekü ügyfelek) és az eljáró hatóság

között oszlik meg.

Fontos jogintézmény a költségmentesség. Ezt az eljáró hatóság azon természetes személy ügyfélnek engedélyezheti,

aki kereseti, jövedelmi és vagyoni viszonyai miatt az eljárási költséget (vagy annak egy

részét) nem képes viselni. A költségmentesség az eljárási illeték, az igazgatási szolgáltatási díj és az

egyéb eljárási költség viselése alóli teljes vagy részleges mentességet jelenti és a kérelem elöterjesztésétöl

kezdve kiterjed az eljárás egész tartamára (adott esetben a végrehajtási eljárásra is). A költségmentesség

engedélyezésének részletes szabályairól külön jogszabály rendelkezik (180/2005. (IX.9.) Korm. rendelet).

E tárgyban a hatóság végzéssel, vagy az eljárást lezáró határozatában dönt.

Közigazgatási alapvizsga

128

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

8 Az elektronikus ügyintézés

Alapesetben minden hatósági eljárás intézhetö elektronikusan is, ebböl a körböl valamely ügyintézést

csak törvény, kormányrendelet, illetve önkormányzati rendelet zárhat ki. Ellenkezö

jogszabályi rendelkezés hiányában tehát a hatóság köteles a közigazgatási hatósági ügyeket

elektronikus úton is intézni, ennek személyi és tárgyi feltételeit megteremteni.

A hagyományos ügyintézési modellben a hatósági ügyek intézése az ügyfél személyes megjelenésével,

az általa elöterjesztett kérelemnek a közigazgatási szervhez való benyújtásával történik

meg. Az elektronikus ügyintézés azonban a felek fizikai értelemben vett távolléte mellett

zajlik. Az elektronikus ügyintézés az egyes közigazgatási ügyek elektronikus úton történö

ellátását, azaz az egyes eljárási cselekmények elektronikus feldolgozását, tárolását, a keletkezö

dokumentumok továbbítását jelenti.

Az elektronikus ügyintézés alapvetö infrastruktúráját az Elektronikus Kormányzati Gerinchálózat képezi,

amely a 18 megyeszékhelyet és Budapestet összekötö szélessávú, nagysebességü hálózat, amely biztosítja

a központi közigazgatás és a területi intézmények adatkommunikációs kapcsolatát, internet-elérését

és elektronikus levelezését. Az elektronikus kormányzás információs kapuja a Kormányzati Portál

(www.magyarorszag.hu), amely ellátja az elektronikus ügyintézéshez szükséges ügyfélkapu szerepét is. Az

elektronikus hatósági ügyintézés lehetöségét a központi elektronikus szolgáltató rendszer biztosítja,

amelynek müködtetéséért a Miniszterelnöki Hivatal szervezeti keretei között müködö Elektronikus Kormányzat

Központ felel.

Az ügyfelek ügyeik elektronikus elintézését csak elözetes regisztráció után kezdeményezhetik,

amely lehet:

elektronikus aláírás vagy

ügyfélkapu létesítése.

Ügyfél-azonosításra elsödlegesen legalább a fokozott biztonságú elektronikus aláírás szolgál.

Ha az ügyfél rendelkezik elektronikus aláírással, akkor a kérelmét – az elektronikus aláírással

ellátva – a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül vagy közvetlenül a közigazgatási

hatósághoz is benyújthatja.

Ha az ügyfél nem rendelkezik ilyen elektronikus aláírással, számára az ügyintézés céljára egy

kizárólagos használatú ügyfélkapu igénybevételére nyílik lehetöség, amelyhez a kódot a központi

elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül a hatóságtól (hivataltól) kérheti, és amelynek

kódjával kizárólag ö rendelkezik. Az ügyfél az ügyfélkapun keresztül léphet elektronikus úton

kapcsolatba azokkal a szervekkel, amelyek elektronikus ügyintézést vagy interaktív szolgáltatást

a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül végeznek.

Ügyfélkaput nemcsak a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül lehet létesíteni, hanem az

alábbi hatóságok elötti személyes megjelenéssel is kezdeményezhetö:

a) a személyi adat- és lakcímnyilvántartás központi szerve,

b) a körzetközponti feladatokat ellátó jegyzö által müködtetett okmányiroda,

c) kormányrendeletben meghatározott más szerv.

A közigazgatási hatóság az elektronikus ügyintézés vagy szolgáltatás igénybevételének lehetöségét

nem csak a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül, hanem saját információs

felületén (honlapján) keresztül is biztosíthatja.

A hatóság kötelezettsége, hogy a saját információs felületén (honlapján) tájékoztatást adjon a

központi elektronikus szolgáltató rendszeren elérhetö szolgáltatásokról és azok igénybevételének

lehetöségéröl.

Közigazgatási alapvizsga

A közigazgatási eljárás szabályai

129

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Fogalomtár az V. fejezethez

Bizonyítási eljárás: ha a rendelkezésre álló adatok a tényállás tisztázásához nem elegendöek,

a hatóságnak bizonyítási eljárást kell lefolytatnia.

Elektronikus ügyintézés: az egyes közigazgatási ügyek elektronikus úton történö ellátását,

azaz az egyes eljárási cselekmények elektronikus feldolgozását, tárolását, a keletkezö dokumentumok

továbbítását jelenti.

Eljárási képesség: az a személy, aki a polgári jog alapján cselekvöképes, a közigazgatási eljárásjog

szerint rendelkezik eljárási képességgel.

Eljárási költségek: a közigazgatási hatósági eljárással összefüggésben - hasonlóan a bírósági

eljáráshoz - felmerülnek különbözö költségek. A Ket. az eljárási költségeket lényegében két

csoportra bontja: eljárási illetékek és igazgatási szolgáltatási díjak, valamint egyéb eljárási költségek.

Elsö fokú eljárás: az eljárás szakaszai közül az elsö fokú eljárás a kezdö és egyben meghatározó

jelentöségü szakasz, ugyanis az ügyek túlnyomó többségében az eljárás elsö fokon lezárul,

azaz sem jogorvoslati eljárásra, sem pedig végrehajtásra nem kerül sor. Az elsö fokú eljárás

mindig szükségszerü eleme a közigazgatási eljárásnak.

Fellebbezés: a közigazgatási eljárások alapvetö, s ebböl fakadóan leggyakrabban alkalmazott

jogorvoslati formája. Az elsöfokú hatósági határozatok tekintetében az ügyfél fellebbezési jogosultsága

általános, azaz föszabályként minden elsöfokú határozat ellenében fellebbezéssel élhet.

Határidö: az az idötartam, amelyen belül valamely eljárási cselekményt a hatóságnak, a

szakhatóságnak, az ügyfélnek vagy az eljárás más résztvevöjének teljesítenie kell.

Határozat: a hatósági döntések egyik fajtája. A hatóság az ügy érdemében határozattal dönt.

Hatóság: a közigazgatási hatósági eljárás egyik szükségképpeni alanya. A közigazgatási hatóságok

alapvetöen vagy államigazgatási szervek vagy helyi önkormányzati szervek.

Hatósági jogalkalmazás: a közigazgatási szervek jogalkalmazó tevékenységük során a hatáskörükbe

és illetékességükbe tartozó egyedi ügyekben, jogszabályok alapján meghatározott

jogokat, kötelezettségeket állapítanak meg, eldöntik a jogalanyok között felmerült jogvitákat,

jogszabálysértés esetén a jogsértövel szemben szankciókat szabnak ki, biztosítva ezzel a közfeladatok

megvalósítását.

Igazolási kérelem: az igazolás alapja, amelyben a mulasztónak bizonyítania kell, hogy a mulasztás

nem az ö hibájára vezethetö vissza. Az igazolási kérelemröl az a hatóság dönt, amelynek

eljárása során a mulasztás történt.

Jegyzökönyv: egyes eljárási cselekmények rögzítésére szolgáló dokumentum. A törvényben

meghatározott esetekben jegyzökönyv készítése kötelezö (szóban elöterjesztett kérelemröl,

szemle lefolytatásáról stb.).

Joghatóság: meghatározza, hogy a közigazgatási hatósági ügyben mely ország közigazgatási

hatósága jár el. A joghatóságot röviden nemzetközi hatáskörnek is nevezik.

Jogorvoslati eljárás: többnyire az elsöfokú eljárást követi, az elsö fokú hatósági döntés ellen

irányul, és az abban meglévö (vélt) sérelem kiküszöbölését célozza.

Közigazgatási alapvizsga

130

A közigazgatási eljárás szabályai

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Kizárás: a kizárás intézményének célja annak biztosítása, hogy a hatóságok a hatósági

ügyekben függetlenül, részrehajlástól mentesen járjanak el. Ennek megfelelöen nem vehet részt

az eljárásban az az ügyintézö, vezetö vagy hatóság, aki (amely) bármilyen okból elfogult, vagy

akivel (amellyel) szemben az elfogultság látszata vagy gyanúja felmerülhet.

Közigazgatási eljárási jog: a közigazgatási hatósági eljárás során végzett eljárási cselekményekre

vonatkozó jogi szabályozások összessége.

Közigazgatási hatósági eljárás: a közigazgatási hatósági ügyekben való ügyintézés folyamata,

és annak során a hatóság és az érintett ügyfél cselekményeinek összessége.

Közigazgatási hatósági ügy: minden olyan ügy, amelyben a közigazgatási hatóság az ügyfelet

érintö jogot vagy kötelezettséget állapít meg, adatot, tényt vagy jogosultságot igazol, hatósági

nyilvántartást vezet, vagy hatósági ellenörzést végez, továbbá a tevékenység gyakorlásához

szükséges nyilvántartásba vétel és a nyilvántartásból törlés- a fegyelmi és etikai ügyek kivételével-

ha törvény valamely tevékenység végzését vagy valamely foglalkozás gyakorlását köztestületi

vagy más szervezeti tagsághoz köti.

Tényállás: a döntéshez szükséges tények összessége.

Ügyfél: Az a természetes vagy jogi személy, jogi személyiséggel nem rendelkezö szervezet,

akinek (amelynek) jogát, jogos érdekét vagy jogi helyzetét az ügy érinti, akit (amelyet) hatósági

ellenörzés alá vontak, illetve akire (amelyre) nézve -tulajdonát, jogait és vagyontárgyait is ideértve-

a hatósági nyilvántartás adatot tartalmaz.

Ügyfélkapu: Ha az ügyfél nem rendelkezik ilyen elektronikus aláírással, számára az ügyintézés

céljára egy kizárólagos használatú ügyfélkapu igénybevételére nyílik lehetöség, amelyhez a

kódot a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül a hatóságtól (hivataltól) kérheti,

és amelynek kódjával kizárólag ö rendelkezik. Az ügyfél az ügyfélkapun keresztül léphet elektronikus

úton kapcsolatba azokkal a szervekkel, amelyek elektronikus ügyintézést vagy interaktív

szolgáltatást a központi elektronikus szolgáltató rendszeren keresztül végeznek.

Végrehajtási eljárás: a hatósági eljárás azon szakasza, amelyben a döntésben megállapított,

és az ügyfél által nem teljesített kötelezettség ügyfél általi megvalósításának kikényszerítéséröl

a hatóság gondoskodik.

Végzés: a hatósági döntések egyik fajtája. A hatóság az ún. eljárási kérdésekben végzéssel

dönt.

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

131

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A fejezet tanulásával elérni kívánt képzési célok:

A köztisztviselö ismerje a személyes adatok védelmének és a közérdekü adatok

nyilvánosságának jelentöségét, a jogi szabályozás alapfogalmait és az adatkezelés szabályait.

1 Adatvédelem és a közérdekü adatok nyilvánossága,

az adatkezelés szabályai

A közigazgatási szervek gyakorlatában a személyes adatok védelmének és a közérdekü adatok

nyilvánosságának biztosítása napi szinten jelentkezö feladat, hiszen gyakorlatilag egyedi

hatósági ügyet az ügyfél személyes adatai nélkül a legritkább esetben lehet intézni. Ugyanakkor

a legtöbb közérdeklödésre számot tartó közérdekü adat a közigazgatási szerveknél keletkezik.

Az informatika jelentösége napjainkban az élet minden területén fokozatosan növekszik, ez

azonban számos veszélyt is rejt magában. E veszélyek abból adódnak, hogy egyedi adatokat és

információkat vagy széttagolt információrendszereket egymással kapcsolatba hozva alkalom

adódik olyan elemzések elvégzésére, majd azok alapján olyan következtetések levonására –

vagyis új információk létrehozására –, amelyek sértik (vagy sérthetik) azoknak az érdekeit,

akikre az egyedi adatok és információk vonatkoznak.

Alkotmányos jogunk, hogy személyes adataink felhasználásáról magunk rendelkezhessünk, az

egyes nyilvántartásokban kötelezöen szereplö adataink kezelése pedig, megfelelö garanciák

mellett történjék. Ugyancsak alapvetö érdekünk füzödik ahhoz, hogy a ránk vonatkozó

információkat még az állam illetékes szervei is (pl. adóhatóság, társadalombiztosítás,

honvédelem) csupán meghatározott és általunk ismert célra használhassák fel.

A demokratikus folyamatok kibontakozása magával hozta, söt megköveteli, hogy bárki

hozzájuthasson a közszféra müködésével kapcsolatos információkhoz, nyomon követhesse a

közpénzek felhasználását.

VI. fejezet

A személyes adatok védelme és a közérdekü

adatok nyilvánossága

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

132

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A vázolt érdekek számos jogi problémát vetnek fel. Ilyen például, hogy ki és milyen formában

jogosult adatszolgáltatást elrendelni, milyen jogvédelmi eszközök szolgálják az

információrendszerek egyedi adatainak pontosságát, melyek a magánszféra védelmét szolgáló

garanciák, ki dönti el, hogy az adatok kik számára és milyen célból hozzáférhetök stb.

Az alábbiakban a személyes adatok védelméröl és a közérdekü adatok nyilvánosságáról szóló

1992. évi LXIII. törvény (a továbbiakban Avtv.) fogalomrendszerének és szabályainak alapján –

gyakorlati példákon keresztül – foglaljuk össze a hazai jogi szabályozást.

1.1 Személyes adat

Személyes adat bármely meghatározott (azonosítható) természetes személlyel

kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó következtetés.

A személyes adatok védelméhez füzödö jogát érvényesítö természetes személyt az Avtv. alapján

érintettnek nevezzük. A személy különösen akkor tekinthetö azonosíthatónak, ha öt -

közvetlenül vagy közvetve - név, azonosító jel, illetöleg egy vagy több, fizikai, fiziológiai,

mentális, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára jellemzö tényezö alapján azonosítani

lehet.

Ezen meghatározás alapján nem csak a klasszikus értelemben vett természetes

személyazonosító adatok (születési és házassági név, születés hely és idö, anyja neve stb.)

minösülnek személyes adatnak, hanem például az illetö személy tulajdonában álló gépkocsi

rendszámát, de ugyanúgy társadalombiztosítási azonosító jelét vagy gyermekeinek születési

idejét is érteni kell alatta.

A személyes adatok kétféle jogalappal kezelhetöek:

az egyik az érintett hozzájárulása (információs önrendelkezési jog),

a másik pedig, ha azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban

meghatározott körben – helyi önkormányzat rendelete elrendeli.

Az információs önrendelkezési jog szükségképpen az adattal érintett személyt illeti meg.

Az érintett hozzájárulására példaként lehet hozni azon adatkezelési hozzájáruló nyilatkozatokat,

amelyeket egy új gépjármü vagy mobiltelefon vásárlásakor az ügyféllel íratnak alá. Ezen hozzájárulások

birtokában a cégek saját adatbázist hoznak létre általában azzal a céllal, hogy a késöbbiekben egykori

ügyfeleiket újabb üzleti ajánlatokkal keressék meg. Az uniós jogharmonizáció során került be az Avtv.-be

az a szabály, mely szerint az érintett a hozzájárulását az adatkezelövel írásban kötött szerzödés (pl. egy

adásvételi szerzödés, kölcsönszerzödés, szolgáltatási szerzödés) keretében is megadhatja a szerzödésben

foglaltak teljesítése céljából. A szerzödésnek azonban félreérthetetlen módon tartalmaznia kell, hogy

aláírásával az érintett hozzájárul adatainak a szerzödésben meghatározottak szerinti kezeléséhez.

A közigazgatási eljárások szempontjából kiemelést érdemel, hogy az érintett kérelmére

indult eljárásban a szükséges adatainak kezeléséhez való hozzájárulását vélelmezni kell

(erre a tényre az érintett figyelmét fel kell hívni).

Az adatok törvény vagy önkormányzati rendelet alapján történö kezelésére is számos

példát lehet említeni.

Gondoljunk az egyik legnagyobb nyilvántartásunkra, a személyiadat- és lakcímnyilvántartásra, ahol az

adatok kezelését a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló 1992. évi LXVI.

törvény szabályozza. E nyilvántartás azokat az alapvetö személyi és lakcímadatokat tartalmazza, amelyek

a polgárok egymás közötti jogviszonyaiban személyazonosságuk igazolásához, továbbá a közigazgatási és

igazságszolgáltatási szervek törvényen alapuló adatigényeinek kielégítéséhez szükségesek.

A kötelezö adatkezelés esetén az adatkezelés célját és feltételeit, a kezelendö adatok körét

és megismerhetöségét, az adatkezelés idötartamát, valamint az adatkezelö személyét az

adatkezelést elrendelö törvény vagy önkormányzati rendelet határozza meg.

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

133

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Ezt a fentebb említett törvény - a személyiadat- és lakcímnyilvántartás példájánál maradva - az

alábbiak szerint szabályozza.

A nyilvántartással kapcsolatos feladatokat adatkezelöként a települési (fövárosi kerületi)

önkormányzat jegyzöje, a közigazgatási hivatal vezetöje és a Közigazgatási és Elektronikai

Közszolgáltatások Központi Hivatala látja el.

A kezelendö adatok köre is taxatív felsorolással, pontosan meghatározott: a nyilvántartás –

föszabályként – tartalmazza a személy nevét, magyar vagy külföldi állampolgárságát, illetöleg

hontalanságát, valamint menekült, illetöleg bevándorolt jogállását, nemét, születési helyét és idejét, anyja

nevét, személyi azonosítóját, elhalálozása helyét és idejét (holttá nyilvánítását vagy a halál tényének bírói

megállapítását), lakcímét, az adatszolgáltatásra vonatkozó korlátozást, illetve tilalmat, adataiból történö

rendszeres adatszolgáltatásra vonatkozó jelzést, családi állapotát, a házasságkötés helyét, arcképmását,

aláírását, személyazonosító igazolványának, továbbá személyi azonosítójáról és lakcíméröl kiadott

hatósági igazolványának okmányazonosítóját.

Az adatkezelés idötartama egyes nyilvántartási eseményektöl függ (pl. elhalálozás, magyar

állampolgárság megszünése), föszabályként 15 év (ún. történeti állományként), míg a Központi

Okmánytárban tárolt adatok esetében ez az idö 40 év.

Az adatok megismerhetöségéröl (az adatszolgáltatásról) a törvény fö szabályként azt mondja ki, hogy a

nyilvántartás szervei – a törvényben meghatározott feltételekkel és korlátok között – kérelemre, a

felhasználás céljának és jogalapjának igazolása esetén szolgáltathatnak adatot.

Az adatok megismerhetöségét, és azok kezelését a törvény az alábbiak szerint teszi lehetövé: név- és

lakcímadatok, anyja neve, állampolgárság, születési hely, születési idö, családi állapot, házasságkötés

helye, nem, a nyilvántartásból való kikerülés oka, helye és ideje. Adatok megismerésére jogosultak

például a helyi önkormányzatok szervei, a szabálysértési hatóság a feljelentett vagy tanú (szakértö)

személyi adatainak és lakcímének megállapításához; a gépjármüveket, a forgalmi és vezetöi engedélyeket

nyilvántartó hatóság, az Országos Nyugdíjbiztosítási Föigazgatóság Nyugdíjfolyósító Igazgatósága, a

Foglalkoztatási és Szociális Hivatal Munkaügyi Nyilvántartó Központja az Egységes Munkaügyi

Nyilvántartásban szereplö adatok ellenörzése és szükség esetén pontosítása érdekében.

A nyilvántartásba felvett adatok teljes körének megismerésére jogosultak a bíróság és a

nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása, valamint a nyomozó hatóságok bünüldözési

tevékenységük ellátásához, továbbá az állampolgársági ügyekben eljáró szerv a kérelmezö adatainak

azonosításához.

Az Avtv. a személyes adatok körén belül bizonyos adatcsoportokat kiemelt védelemben

részesít, ezeket nevezzük különleges (szenzitív) adatoknak. Ide tartoznak a faji eredetre, a

nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos

vagy más világnézeti meggyözödésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, az egészségi

állapotra, a kóros szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adatok, valamint a – külön

fogalomként is definiált – bünügyi személyes adatok.

Ezen adatok kezelésére vonatkozóan a szabályozás is szigorúbb. Különleges adatok akkor

kezelhetöek, ha:

az adatkezeléshez az érintett írásban hozzájárul,

a faji eredetre, a nemzeti és etnikai kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre

vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti meggyözödésre, az érdekképviseleti

szervezeti tagságra vonatkozó adatok esetében az nemzetközi

egyezményen alapul, vagy alkotmányban biztosított alapvetö jog érvényesítése,

továbbá a nemzetbiztonság, a bünmegelözés vagy a bünüldözés érdekében törvény

elrendeli,

egyéb esetekben azt törvény elrendeli.

Példaként említethetjük az egészségi állapotra vonatkozó adatok tekintetében az egészségügyi és a

hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséröl és védelméröl szóló 1997. évi XLVII. törvényt, míg a

bünügyi személyes adatok vonatkozásában a bünügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi

bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvényt.

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

134

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

1.2 Közérdekü adat

Közérdekü adat az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban

meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévö, valamint a

tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem esö, bármilyen módon vagy

formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy

gyüjteményes jellegétöl.

Az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb

közfeladatot ellátó szervek vagy személyek a feladatkörükbe tartozó ügyekben – így különösen az állami

és önkormányzati költségvetésre és annak végrehajtására, az állami és önkormányzati vagyon kezelésére,

a közpénzek felhasználására és az erre kötött szerzödésekre, a piaci szereplök, a magánszervezetek és -

személyek részére különleges vagy kizárólagos jogok biztosítására vonatkozóan – kötelesek elösegíteni és

biztosítani a közvélemény pontos és gyors tájékoztatását. Ezen szervek rendszeresen közzé- vagy más

módon hozzáférhetövé teszik a tevékenységükkel kapcsolatos (pl. hatáskörükre, illetékességükre,

szervezeti felépítésükre, szakmai tevékenységükre, a birtokukban lévö adatfajtákra és a müködésükröl

szóló jogszabályokra, valamint a gazdálkodásukra vonatkozó) legfontosabb adatokat.

Ennek kapcsán gondoljunk csak például az országos sajtóban naponta megjelenö adatokra (pl.

autópálya-építés pályázatai, költségei, minisztériumok által kiírt pályázatok), az önkormányzatokat

érintöen a helyi lapokban megjelenö adatokra (pl. a helyi iskola felújítása, sportlétesítmény építése, a

közvilágítási hálózat korszerüsítése), vagy akár az egyes hivatali (pl. minisztériumi, önkormányzati)

internetes honlapokra, vagy a Belügyi Közlönyben megjelenö önkormányzati mérlegadatokra.

Az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény alapján a közfeladatot ellátó

szerveknek az ún. közzétételi listákon meghatározott adatokat a világhálón nyilvánosságra kell hozniuk.

Az információk között találhatók szervezeti és személyzeti adatok, a szerv tevékenységére és müködésére

vonatkozó adatok és gazdálkodási adatok is. E kötelezettség teljesítése az önkormányzatokra és a kisebb

szervekre nagy terhet ró, így a felkészülés érdekében a jogalkotó e szerveknek 2008. július 1-jéig

haladékot adott.

E szerveknek lehetövé kell tenniük, hogy a kezelésükben lévö közérdekü adatot bárki

megismerhesse. A közérdekü adatok megismerésére irányuló kérelmet csak olyan

információ esetében tagadhatja meg jogszerüen a szerv, amelyek államtitoknak, szolgálati

titoknak, az Avtv. szerint ténylegesen döntés-elökészítéssel kapcsolatos adatnak, illetve

üzleti titoknak minösül.

A közérdekü adat megismerésére irányuló kérelemnek az adatot kezelö szerv a kérelem

tudomására jutását követö legrövidebb idö alatt, legfeljebb azonban 15 napon belül, közérthetö

formában köteles eleget tenni. Ha a közérdekü adatra vonatkozó kérését nem teljesítik, a

kérelmezö a bírósághoz fordulhat.

1.3 Közérdekböl nyilvános adat

A közérdekböl nyilvános adat a közérdekü adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat,

amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetövé tételét törvény közérdekböl elrendeli.

Ez a kategória azokat az adatokat foglalja magában, amelyeket (akár természetes személyre,

akár jogi személyre vagy jogi személyiséggel nem rendelkezö szervezetre vonatkozóan) törvény

közérdekböl nyilvánosnak minösít, de amelyek nem esnek a „közérdekü adat” fogalma alá,

mivel nem állami vagy helyi önkormányzati feladatot vagy egyéb közfeladatot ellátó szerv

tevékenységére vonatkoznak, illetve nem ezek kezelésében vannak.

Közérdekböl nyilvános adat például a magánszemélyek vagy szervezetek közpénzek felhasználásával

kapcsolatos adata vagy a gazdasági tevékenységükkel kapcsolatos környezetvédelmi adatok, de e körbe

tartoznak a közszereplö személyek nyilvánosság számára megismerhetö személyes adatai is.

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

135

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

1.4 Az adatkezelés szabályai, az érintettek jogai

A személyes adatok kezelésével összefüggésben ki kell emelni a célhoz kötöttség

követelményét. Ez egyrészt azt jelenti, hogy személyes adatot kezelni csak meghatározott

célból, jog gyakorlása és kötelezettség teljesítése érdekében lehet, másrészt pedig azt, hogy -

kizárólag a cél megvalósulásához szükséges mértékben és ideig - csak olyan személyes adat

kezelhetö, amely az adatkezelés céljának megvalósulásához elengedhetetlen és a cél elérésére

alkalmas.

Fontos követelmény az adatok minösége, amely azt jelenti, hogy a kezelt személyes

adatoknak meg kell felelniük az alábbi követelményeknek:

felvételük és kezelésük tisztességes és törvényes;

pontosak, teljesek és ha szükséges idöszerüek;

tárolásuk módja alkalmas arra, hogy az érintettet csak a tárolás céljához szükséges ideig

lehessen azonosítani.

Az adatkezeléssel érintettek joga, hogy az adatkezelötöl tájékoztatást kérhetnek személyes

adataik kezeléséröl, továbbá kérhetik személyes adataik helyesbítését, illetve –

jogszabályban elrendelt adatkezelések kivételével – törlését.

A már említett személyiadat- és lakcímnyilvántartás példájánál maradva tájékoztatást kérhetünk pl.

arról, hogy. lakcímünket az elmúlt év során kik és milyen célból kapták meg. Kérhetjük továbbá, hogy a

nyilvántartásba kerüljön be második utónevünk, illetve születésünk napja pontosításra kerüljön

(adathelyesbítés), melyhez azonban bizonyos okiratok (pl. születési anyakönyvi kivonat) bemutatására

van szükség. Nem kérhetjük azonban a jegyzötöl, hogy töröljön minket a nyilvántartásból, mert a

személyiadat- és lakcímnyilvántartás jogszabállyal elrendelt adatkezelés. Töröltethetjük viszont magunkat

az olyan nyilvántartásokból, amelyeket (pl. különbözö kiadványokat küldö cégek) közvetlen üzletszerzési

célból (direkt marketing) hoznak létre.

Az érintettet megilleti a tiltakozási joga, illetve jogainak megsértése esetére a bírósági

jogérvényesítés lehetösége. Ezen felül az adatkezelö az érintett adatainak jogellenes

kezelésével vagy a technikai adatvédelem követelményeinek megszegésével másnak okozott

kárt köteles megtéríteni.

1.5 Az adatvédelmi biztos

A személyes adatok védelméhez és a közérdekü adatok nyilvánosságához való alkotmányos

jog védelme érdekében az Országgyülés – hat évre – adatvédelmi biztost választ.

Az adatvédelmi biztos szerepe a tisztség létrejötte óta fokozatosan nö, szakmai véleményével a sajtóban,

a különbözö híradásokban nap mint nap találkozhatunk (utalunk itt például a különbözö adóslistákra, a

folyamatosan napirenden levö ügynöklistákra, hitelfelvételi minösítö nyilvántartásokra, amelyek kapcsán

álláspontját kikérték).

Az adatvédelmi biztos bejelentés alapján vagy - ha az adott ügyben bírósági eljárás nincs

folyamatban - hivatalból ellenörzi az Avtv. és az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok

megtartását, illetve kivizsgálja a hozzá érkezett bejelentéseket. Ezzel összefüggésben

kiemelést érdemel, hogy az Adatvédelmi Biztos Irodája nem közigazgatási szerv, a beadványok

vizsgálatára így nem vonatkozik az általános, 30 napos ügyintézési határidö. Az eljárásért

illetéket nem kell fizetni, a beadványok tartalmuk szerint kerülnek elintézésre, azok tekintetében

formai kötöttség sem érvényesül.

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

136

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Az adatvédelmi biztos feladatkörében általános jelleggel, valamint meghatározott adatkezelö

részére ajánlást bocsáthat ki (pl. az Internettel összefüggö adatkezelések egyes kérdéseiröl; az

anonim HIV szürövizsgálatok eljárását érintöen; a köztisztviselöi törvény szabályai szerinti

vagyonnyilatkozat-tételi eljárás egyes adatvédelmi kérdéseiröl; a postahivatalokban a személyes

adatok védelméhez füzödö alkotmányos jog érvényesülését szolgáló technikai és szervezési

intézkedések szorgalmazásáról; stb.)

Az adatvédelmi biztos által kibocsátott ajánlások mellett találkozhatunk még a nevéhez

füzödö állásfoglalásokkal és közleményekkel is. (Pl. Állásfoglalás az örökbefogadott

gyermekek egészségügyi adatainak nyilvántartásáról; Állásfoglalás a polgármester

illetményének, jutalmának, egyéb juttatásainak nyilvános ülésen történö megállapításáról;

Közlemény a kórházi betegazonosító „karszalag” használatáról; Közlemény az állambiztonsági

múlt feltárásának egyes adatvédelmi kérdéseiröl.) Ezek kiadása mögött a biztos azon feladata

áll, hogy segítse elö a személyes adatok kezelésére és a közérdekü adatok nyilvánosságára

vonatkozó törvényi rendelkezések egységes alkalmazását.

A biztos véleményezési jogot gyakorol az állami vagy helyi önkormányzati feladatot,

valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv tevékenységével

kapcsolatosan külön törvényben meghatározottak szerint közzéteendö adatokra vonatkozó

különös, illetöleg egyedi közzétételi listák tekintetében.

Az adatvédelmi biztos javaslatot tesz az adatkezelést, a közérdekü adatok és a közérdekböl

nyilvános adatok nyilvánosságát érintö jogszabályok megalkotására, illetve módosítására,

véleményezi az ilyen jogszabályok tervezetét.

Az adatvédelmi biztos az adatkezelök kötelezö bejelentése alapján adatvédelmi

nyilvántartást vezet. Az adatvédelmi nyilvántartás az adatkezelések regisztrálására szolgál. Az

adatkezelök a nyilvántartásba vételükkor nyilvántartási számot kapnak, melyet az adatok

minden továbbításánál, nyilvánosságra hozásánál és az érintettnek való kiadásakor fel kell

tüntetni.

1.6 Adatvédelmi felelös, adatvédelmi szabályzat

Az Avtv. viszonylag új szabálya szerint bizonyos szerveknél (szervezeteknél) közvetlenül a

szerv vezetöjének felügyelete alá tartozó - jogi, közigazgatási, számítástechnikai vagy ezeknek

megfelelö, felsöfokú végzettséggel rendelkezö - belsö adatvédelmi felelöst kell kinevezni vagy

megbízni. Ebbe a körbe tartoznak az országos hatósági, munkaügyi vagy bünügyi adatállományt

kezelö, illetöleg feldolgozó adatkezelök és adatfeldolgozók (azaz a hatósági nyilvántartásokat

kezelö hivatalok, mint pl. APEH, ONYF, BM Központi Hivatala), a pénzügyi szervezetek (pl.

bankok), a távközlési és közüzemi szolgáltatók (pl. telefontársaságok, vízmüvek, gázmüvek,

elektromos müvek).

A belsö adatvédelmi felelös – többek között – elkészíti a belsö adatvédelmi és adatbiztonsági

szabályzatot, vezeti a belsö adatvédelmi nyilvántartást, gondoskodik az adatvédelmi ismeretek

oktatásáról és ellenörzi az Avtv. és az adatkezelésre vonatkozó más jogszabályok, valamint a

belsö adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatok rendelkezéseinek a megtartását.

A fentebb felsorolt adatkezelöknek, valamint - az adatvédelmi nyilvántartásba bejelentési

kötelezettség alá nem esö adatkezelök kivételével - egyéb állami és önkormányzati

adatkezelöknek az Avtv. végrehajtása érdekében adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzatot

kell készíteniük. Ezen szabályzat tartalmazza általában azokat a technikai, szervezési

intézkedéseket és ellenörzési rendszert, mely az adatvédelmi követelményeknek való

megfelelést biztosítja. Ebbe a körbe tartozik például a személyes kódok használata a

nyilvántartásokhoz, ugyanígy a géptermekbe való belépéshez is, de ugyancsak ide tartozik a

biztonsági mentések végzése az adatfeldolgozás során, vagy a hozzáférési jogosultságok

nyilvántartása, illetve a vírusvédelem is.

Közigazgatási alapvizsga

A személyes adatok védelme és a közérdekü adatok nyilvánossága

137

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Fogalomtár a VI. fejezethez

Adatvédelmi biztos: az Országgyülés által 6 évre választott biztos, akinek feladata a

személyes adatok védelméhez és a közérdekü adatok nyilvánosságához való alkotmányos jog

védelme, a jogszabályok által biztosított eszközökkel azok keretei között.

Adatvédelmi és adatbiztonsági szabályzat: jogszabály által meghatározott szerveknél,

szervezeteknél készített dokumentum, amely az adatkezelésre, adatbiztonságra, adatvédelemre

vonatkozó legfontosabb elöírásokat tartalmazza.

Belsö adatvédelmi felelös: jogszabály által meghatározott szerveknél, szervezeteknél

kinevezett vagy megbízott személy, aki az adatkezeléssel, adatvédelemmel kapcsolatos

feladatok látja el.

Célhoz kötött adatkezelés: alapkövetelmény a személyes adatok kezelése kapcsán, amelynek

lényege, hogy csak olyan személyes adat kezelhetö, amely az adatkezelés céljának

megvalósulásához elengedhetetlen, a cél elérésére alkalmas, csak a cél megvalósulásához

szükséges mértékben és ideig.

Információs önrendelkezési jog: mindenki maga rendelkezik személyes adatainak

feltárásáról és felhasználásáról.

Közérdekü adat: A közszféra müködésével kapcsolatos, a személyes adatok körén kívül esö

információ, pl. önkormányzat gazdálkodásával kapcsolatos, az önkormányzat kezelésében lévö

adat.

Közérdekböl nyilvános adat: a közérdekü adat fogalma alá nem tartozó minden olyan adat,

amelynek nyilvánosságra hozatalát vagy hozzáférhetövé tételét törvény közérdekböl elrendeli.

Különleges (szenzitív adat): A személyes adatok közül azok az adatok, melyek fokozottabb

védelmet élveznek az érintett érdekében. Ilyen adat a faji eredetre, a nemzeti és etnikai

kisebbséghez tartozásra, a politikai véleményre vagy pártállásra, a vallásos vagy más világnézeti

meggyözödésre, az érdek-képviseleti szervezeti tagságra, az egészségi állapotra, a kóros

szenvedélyre, a szexuális életre vonatkozó adat, valamint a bünügyi személyes adat.

Személyes adat: bármely meghatározott (azonosított vagy azonosítható) természetes

személlyel kapcsolatba hozható adat, az adatból levonható, az érintettre vonatkozó

következtetés.

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

139

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A fejezet tanulásával elérni kívánt képzési célok:

A vizsgázó szerezzen átfogó alapismereteket az Európai Unió szervezetéröl és müködéséröl.

Ismerje az európai integráció célját és fejlödését, az EU felépítését és intézményrendszerét, a

közösségi jog célját és jogforrásait. Ismerje az integráció müködését biztosító közös politikák

célját és eszközrendszerét, valamint az integrációs célok elérését finanszírozó EU költségvetés

szerkezetét. A vizsgázó alapvetö információval rendelkezzen hazánk uniós csatalakozásának

föbb állomásairól, a rendszerváltozástól a csatlakozási szerzödés hatálybalépéséig.

1 Az európai integráció kialakulása, fejlödése, az integráció célja

Az Európai Unió napjainkban azon eröfeszítések összességét jelképezi, melyeket a közös Európa

létrehozásának támogatói már 1950 óta folyamatosan tesznek. Az Unió olyan, számos

szektort felölelö magas fokú integrációs képzödmény, amely a 27 tagállam gazdasági, szociális

és politikai területein, valamint az állampolgári jogok, és a külkapcsolatok vonatkozásában fejti

ki tevékenységét.

Az Európai Unió olyan demokratikus európai országok családja, amelyek a békéért és a fejlödésért

dolgoznak, és ez az együttmüködés fél évszázada stabilitást, békét és jólétet teremt az

európai kontinensen.

Az Európai Unió alapja nem egy, az Egyesült Államokéhoz hasonló szövetség, nem is az ENSZ-hez hasonló

kormányok közötti laza együttmüködés. Az Európai Unió gyakorlatilag egyedülálló a maga nemében.

Nem egy állam, amely a létezö államok helyébe lép, de több mint bármely más nemzetközi szervezet.

Az Uniót alkotó országok (a tagállamok) szuverenitásuk egy részéröl lemondanak, és azt közösen gyakorolják,

így növelik erejüket és tesznek szert olyan befolyásra a világban, amellyel önállóan talán soha

nem rendelkeznének. A szuverenitások közös gyakorlása azt jelenti, hogy a tagállamok bizonyos döntéshozó

jogköreiket átruházzák az általuk felállított uniós intézményekre, s így születhetnek közérdekü témákban

demokratikus, európai szintü döntések. Említettük, hogy az Európai Unió nem állam, ugyanakkor

mégis saját jelképei vannak: zászlaja van, himnusza van (Beethowen IX. szimfóniájából az Örömóda),

jelszava van („Egység a sokféleségben”) saját pénze van (euró), és elkészült az Unió alkotmánya is.

VII. fejezet

Európai Uniós alapismeretek

Közigazgatási alapvizsga

140

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

1.1 Az európai integráció kialakulása

Európa századokon keresztül gyakori és véres háborúk színhelye volt. Az I. majd a II. világháborút

követöen a nyugat-európai országok kezdték felismerni, hogy a nemzetek közötti ellenségeskedéseket

és a háborús konfliktusokat az országok gazdasági, és politikai egyesítésével,

vagyis az európai integráció létrehozásával lehet elkerülni. Európának egyesülnie kell, hogy

visszanyerhesse erejét, és méltó szerepét a világpolitikában. E gondolatok jegyében hívták életre

az alapító államok az európai integrációt, amely kezdetben az államok egy-egy gazdasági szektorban

való együttmüködését, majd a késöbbiekben – a gazdasági fejlödés sikerein felbuzdulva

– gazdasági és pénzügyi unióját és politikai együttmüködését jelentette.

Az európai integráció több évtizedes fejlödése létrehozott egy olyan gazdasági hatalmat,

amelyböl a kimaradás – a globalizálódó világban – a lemaradást, és ezzel együtt az esetleges

elszigetelödés veszélyét jelentette a kint lévök számára, ezért az európai országok sorra jelezték

csatlakozási szándékukat az integrációhoz.

1.sz. táblázat: Az Európai Unió tagállamai a csatlakozások sorrendjében

Alapító országok

1. Franciaország

2. NSZK

3. Olaszország

4. Belgium

5. Hollandia

1951.

6. Luxemburg

Csatlakozó országok:

7. Egyesült Királyság1

1973. 8. Dánia

9. Írország

1981. 10. Görögország

1986. 11. Spanyolország

12. Portugália

13. Ausztria

1995. 14. Finnország

15. Svédország

16. Csehország

17. Szlovákia

18. Lengyelország

19. Magyarország

20. Észtország

21. Lettország

22. Litvánia

23. Málta

24. Ciprus

2004.

25. Szlovénia

2007. 26. Bulgária

27. Románia

1 Nagy-Britannia magába foglalja Angliát, Wales-et, Skóciát, az Egyesült Királyság ezeken kívül még ÉszakÍrországot

is.

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

141

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

2004 májusától, illetve 2007. januárjától új korszak kezdödött az Európai Unió életében. A

tagországok létszámának 25-re, majd 27-re történö bövítése kihívások elé állítja az EU-t az integráció

müködöképességének biztosítása területén, illetöleg számos olyan gazdasági, politikai

és szociális kihívás elött áll – mint a Gazdasági Unió kiépítése, a közös pénz az euró kiterjesztése

az új tagállamokra, a tagországok gazdasági versenyképességének javítása - amelyek szükségessé

teszik az integráció további mélyítését.

Az Európai Unió mai állapotában több szerzödés egymásra épülése alapján müködik. Az integrációban

való együttmüködés céljait, kereteit és szabályait a tagállamok az alapítószerzödésekben határozták meg.

Amikor a tagállamok az integráció elmélyítéséröl, vagy újabb területre való kiterjesztéséröl döntöttek,

akkor ezt mindig egy új szerzödésben szabályozták.

Az 1951-ben aláírt Párizsi Szerzödés az Európai Szén- és Acélközösségröl (ESZAK), a német szén és a

francia vasérc közös piacának megteremtését tüzte ki célul azzal, hogy megszüntette az integrációba belépö

tagországok között a vámokat a szénre és a kohászati termékekre.

A szén és acél területén sikeresen müködö közös piacnak a gazdaság további szektoraira történö kiterjesztéséröl

az Európai Gazdasági Közösséget (EGK) létrehozó 1957-es Római Szerzödés rendelkezett.

Szintén 1957-ben hozták létre a tagállamok az Európai Atomenergia Közösséget (Euratom). Így aztán

összességében három integrációs szervezet jött létre, melyek közül az általános közös piac megteremtését

célzó EGK létrehozása volt a legjelentösebb.

A 90-es évek elején az integráció országai úgy gondolták, hogy Európa már nem engedheti meg magának,

hogy csak gazdasági kérdésekkel foglalkozzon, ahhoz, hogy igazából fontos szereplövé váljon a világban,

politikai integrációra is szükség van. Ezt a politikai integrációt indította el az 1992-ben elfogadott

Maastrichti Szerzödés, amely a tagállamok gazdasági együttmüködésén túl célul tüzte ki az államok

politikai együttmüködését is. A szerzödés a gazdasági együttmüködés területén a gazdasági és monetáris

unió létrehozásáról, a politikai unió keretében pedig a tagállamok közös kül- és biztonságpolitikai, valamint

bel-és igazságügyi együttmüködésének kialakításáról határozott. A kül- és biztonságpolitikának és a

bel- és igazságügyeknek az integráció szintjére vitelével átalakult az integráció müködése. Az alapító

szerzödéseket megreformálták, de megmaradt a három korábbi szerzödés (az ESZAK, EGK és az Euratom)

azzal a módosítással, hogy a területek bövülését jelezve a korábbi Európai Gazdasági Közösséget

átnevezték Európai Közösséggé.

A Maastrichti Szerzödés (1992) létrehozta az Európai Uniót, amely három pilléres szerkezetre

épül. Az Európai Unió elsö pillére lett a korábban is létezö három Közösség (ESZAK, EGK

és Euratom), az Európai Közösségek, kibövítve a gazdasági integráció elmélyítéséböl, azaz

mindenekelött a gazdasági és monetáris unió bevezetéséböl származó feladatokkal. A második

és a harmadik pillér az új, kormányközi alapon müködö kül- és biztonságpolitikai, valamint a

bel- és igazságügyi együttmüködések lettek.

Az alapvetö különbség az elsö és a második, illetve a harmadik pillér között az, hogy míg az

elsö pillér müködése közösségi modellen, az unió másik két pillérének müködése kormányközi

együttmüködésen alapul. A közösségi modell lényege, hogy a tagállamok az elsö pillérben zajló

gazdasági együttmüködés területén hajlandóak szuverenitásuk egy részéröl lemondani és azt az

uniós intézményekre ruházni, amelyek így a Közösség érdekeit szolgáló nemzetek feletti döntésekkel

biztosítják a gazdasági integráció müködését és fejlödését.

A második és harmadik pillérben a tagállamok azonban nem hajlandóak lemondani szuverenitásukról,

ezért ebben a pillérben csak a tagállamok teljes konszenzusával hozhatók döntések és

az uniós intézmények hatásköre csak korlátozottan érvényesül.

Közigazgatási alapvizsga

142

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

1 .sz. ábra: Az Európai Unió felépítése a Maastrichti Szerzödés után

Európai Unió

1. pillér

Európai

Közösségek

ESZAK

EGK _ EK

EURATOM

2. pillér

Közös kül- és

biztonságpolitika

3. pillér

Bel-és igazságügyi

együttmüködés

1.2 Az integráció célja: az áruk, a szolgáltatások, a töke és a munkaerö

(személyek) szabad áramlása

Az európai országokat a tartós béke és biztonság megteremtése motiválta az integráció életre

hívásában, és ezt a célt a tagállamok a gazdasági integrációval, vagyis a közös piac megteremtésével

kívánták elérni. A közös piac, amelyet késöbb az egységes piac (vagy belsö piac) fogalma

és célkitüzése váltott fel, a kezdetektöl fogva mind a mai napig az európai integráció létrehozásának

és müködtetésének meghatározó oka, fö hajtómotorja.

Az egységes (belsö) piac olyan terület, ahol az áruk, a szolgáltatások, illetve a töke és a

munkaerö (késöbb: személyek) szabadon, korlátozások nélkül áramolhatnak. Az integráció

fejlödésével e négy tényezö – amit a négy alapszabadságnak is nevezünk – mindinkább kiteljesedett,

és fejlödésük napjainkban is tart.

1.3 Az integráció fejlödése

Az európai integráció több mint ötvenéves fennállása alatt az integrációs fejlödés különbözö –

egyre szorosabb együttmüködést jelentö – lépcsöfokain haladt keresztül.

2. sz. ábra: Az európai integráció fejlödésének formái

Vámunió

1957

Közös

piac 1957

Egységes

(belsö) piac

1986

Gazdasági

unió 1992

Politikai

unió 1992

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

143

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Az ötvenes években a tagállamok együttmüködése a vámunióval kezdödött, majd a közös piaccal,

és a nyolcvanas évektöl az egységes piac programjával folytatódott. A kilencvenes években

és az ezredfordulót követöen, pedig a gazdasági unió és a politikai unió célkitüzésével halad

elöre.

Az integrációs szintek közül a vámunió volt a kezdeti lépcsöfok, melyben a vámunió mellett

elkötelezett országok az egymás közötti kereskedelmükben megszüntetik az export- és importvámokat,

az áruk behozatalához és kiviteléhez kapcsolódó adókat, és a termékek kereskedelmét

korlátozó mennyiségi kvótákat (eltörlik az exportra és az importra vonatkozó mennyiségi korlátozásokat).

Emellett a tagállamok közös kereskedelempolitikát folytatnak, azaz minden külsö

országgal közös alapon, közös vámtarifák alapján kereskednek.

Ez azt jelenti, hogy ha az Európai Unió egyik országába akar bevinni egy terméket valaki, pl. Oroszországból,

akkor teljesen mindegy, hogy azt a terméket Finnországba vagy Lengyelországba viszi-e be,

ugyanazt a vámot kell megfizetnie. Ha pedig egy helyen már megfizette a vámot, akkor a vámunión belül

szabadon viheti a terméket az országok között. A tagországok között azonban a belsö határok még fennállnak,

mert az ÁFA-terhek egységesítése az országok között nem történt meg, így regisztrálni kell, hogy

az áru melyik országba érkezik értékesítés céljából.

A közös piac, és annak továbbfejlesztett változata az egységes (belsö) piac lényege a négy

alapszabadságnak, vagyis az áruk, a szolgáltatások, a töke és a munkaerö szabad áramlásának a

biztosítása. Az egységes piac azért jelenti az integráció magasabb fokát, mert a tagállamok –

egy eröteljes jogharmonizációs munkával – a négy alapszabadság szabad áramlását akadályozó

egyéb, nem kereskedelmi jellegü akadályokat is felszámolják.

A négy alapszabadság érvényesülésének útjában álló akadályokat három csoportba szokták sorolni: fizikai

akadályok, technikai akadályok, és fiskális akadályok. A fizikai akadályok felszámolása körében

megszüntették, pl. a határellenörzéseket, vagyis a határok átlépésekor nem ellenörzik az áruszállító kamionok,

tehervonatok rakományát, ezáltal lerövidül a szállítási idö, és lehetövé teszi olyan áruk kereskedelmét

a tagállamok között, ami korábban, a határokon való több napos veszteglések miatt nem volt lehetséges.

A technikai akadályok felszámolása körében a tagállamok egységesítették, vagy kölcsönösen elismerték

az áruk minöségéhez kötödö müszaki, biztonsági, egészségügyi, környezetvédelmi elöírásokat, hiszen

eltérö elöírások esetén nem lehet a termékeket egy másik tagállamban forgalmazni.

De vonatkozik az elöírások egységesítése vagy kölcsönös elismerése, pl. a szakképzettségekre is, hiszen

csak akkor tud valaki egy másik tagállamban munkát vállalni, ha a hazájában szerzett képesítését ott is

elismerik. A fiskális akadályok felszámolása körében a tagállamok eltérö adózási szabályaikat közelítették

egymáshoz. Elsösorban az ún. közvetett adóknál szükséges egyfajta közelítés, hiszen az ÁFA eltérés, a

fogyasztási adó eltérése, igencsak akadályozni tudja föleg a termékeknek, de akár más tényezöknek is a

szabad mozgását.

Az egységes (belsö) piac továbbfejlesztése két úton történhet: gazdasági és politikai úton.

A gazdasági unió azt jelenti, hogy a tagállamok gazdaságpolitikáikat elöször elkezdik koordinálni,

majd harmonizálni, végsö soron pedig egységesíthetik is öket. A gazdaságpolitikák

harmonizálásához a monetáris politika harmonizálása (a valutaárfolyamok ingadozása miatt

fellépö piaci zavarok kiküszöbölése érdekében), közösségi szintre emelése, illetve a közös pénz

bevezetése volt az elsö lépcsöfok. A monetáris politika egységesítése azonban csak úgy lehet

sikeres, ha közben a többi gazdaságpolitikánál (különös tekintettel a nemzeti költségvetési politikákra)

is van egyfajta szoros koordináció, mert különben komoly gazdasági zavarok jöhetnek

létre. Ezért a monetáris unió bevezetésének szükségszerüen együtt kell járnia a többi gazdaságpolitika

közelítésével, ami elvezet a gazdasági unió létrejöttéhez.

Az EU számára az ezredforduló legnagyobb kihívása a Maastrichti Szerzödésben lefektetett monetáris

unió megvalósítása volt. 1999. január 1-jén sikerült útjára indítani az európai közös pénzt. Az euró készpénzforgalomba

való bevezetése 2002. január 1-jén következett be 12 EU-tagállam részvételével (Dánia,

az Egyesült Királyság és Svédország kimaradt), ami azt jelentette, hogy 2002. február végéig kivonták a

forgalomból a 12 érintett tagállam nemzeti valutáit és az euró vált az egyetlen hivatalos fizetöeszközzé.

2007. január 1-jével a kelet- és közép-európai országok közül elöször Szlovénia vezette be az euró-t, így

az euró-t hivatalos fizetöeszközként 13 tagállamban fogadják el.

Közigazgatási alapvizsga

144

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

A politikai unió azt jelenti, hogy a tagállamok a kormányzás és a törvényhozás jelentös részét

átviszik a közösségi szintre, vagyis hajlandóak korlátozni a szuverenitásukat és képesek e hatásköreiket

más országokkal közösen, megosztottan gyakorolni. A politikai unió megvalósítása

érdekében a tagállamok közös kül- és biztonságpolitikai, valamint bel- és igazságügyi együttmüködésröl

döntöttek.

Az integrációs szintek közül mára az Európai Unió elérte az egységes piac szintjét. Ezen felül a

gazdasági unión belül létrejött a monetáris unió és bevezetésre került a közös pénz, továbbá a

gazdaságpolitikák harmonizálása is megkezdödött. A politikai unió tekintetében szoros bel- és

igazságügyi együttmüködés folyik, megszünt, pl. a belsö határellenörzés, szabadon mozognak a

személyek az Unión belül, szoros rendörségi és bünügyi együttmüködés van. A kül- és biztonságpolitikában

elindultak a tagországok egy közös politika felé, igaz itt még számos teendö van

a továbbiakban is, hogy az EU egyetlen hangon tudjon megjelenni a világpolitikában

1.4 A négy alapszabadság fejlödése

Az integráció fejlödése természetesen hatással volt a négy alapszabadságra is, melyek fokozatos

fejlödése mind a tagállamok fejlödését, mind a közösségi szabályozást befolyásolta. Tekintsük

át most a négy alapszabadság müködésének lényegét és fejlödési folyamatát.

1.4.1 Az áruk szabad mozgása

A közös piac koncepciójának lényege, hogy az EU egyetlen gazdasági térség, amely hasonlóan

müködik egy nemzeti piachoz. Éppen ezért az áruk szabad mozgása talán a legfontosabb

feltétele nemcsak az egységes piac, de az egész EU müködésének. Az áruk szabad áramlását,

azaz a termékek szabad kereskedelmét az EU-n belül a vámunió (az elözö 1.3. bekezdésben

kifejtve), és a tagállamok közötti mennyiségi korlátozások eltörlése biztosítja. A fejlödést a

továbbiakban a diszkriminatív adóztatás tilalma, a közös külsö vámtarifák meghatározása, a

mennyiségi korlátozások és az azokkal azonos hatású intézkedések eltörlése, valamint a belsö

határok eltörlése teljesítette ki.

1.4.2 A szolgáltatások szabad áramlása

A szolgáltatások szabad áramlását azoknál a szolgáltatásoknál kell biztosítani, amelyek valamely

határon átnyúló elemet tartalmaznak, azaz amelyek esetében az, aki a szolgáltatást nyújtja,

és az, aki igénybe veszi, nem azonos tagállamban honos (pl. ha egy francia biztosító közvetlenül

német ügyfelekkel köt életbiztosítási szerzödést). A szolgáltatások szabad áramlásának alapelve

érinti mindazokat a személyeket vagy cégeket, akik az Unió valamely tagállamában ipari, kereskedelmi,

szakipari tevékenységet végeznek, vagy akik más tagállam szolgáltatásait kívánják

igénybe venni. A tagállamok nem állíthatnak fel eltérö feltételeket azon szolgáltatók számára,

akik egy másik tagállamból végzik tevékenységüket, illetve azon személyek számára, akik egy

másik tagállamban vesznek igénybe szolgáltatásokat. Ma már szinte minden fontosabb szolgáltatási

terület liberalizált (pl. banki-, pénzügyi-, légi-közlekedési-, telekommunikációs szolgáltatások),

ami azért is nagy jelentöségü, mert az Unió aktív lakosságának nagy része ebben a szektorban

dolgozik.

1.4.3 A töke szabad áramlása

Az európai integráció valamennyi országában biztosított a töke szabad áramlása és az országhatárokon

átnyúló kifizetés lehetösége. Ezeket a Római Szerzödés eredetileg csak kiegészítö

szabadságként kezelte, ami a munkaerö szabad mozgásával merült fel. (A töke szabad áramlása

a munkaerö, az áruk, valamint a szolgáltatások szabad mozgásából származó ellenértékek kifizetésének

szabad áramlását jelenti.)

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

145

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Az egységes piac létrejöttével nyílt mód a továbbfejlesztésére, mert a tökemozgásokat akadályozó

szabályozásokat ekkor számolták fel. Tehát már nem hozhatók olyan nemzeti törvények,

amelyek akadályozzák az egyes tagországok közötti tranzakciókat, vagy amelyek a nemzetiségi

hovatartozás vagy a lakóhely szerint eltérö eljárást engednek meg. Így a részvényekkel és értékpapírokkal

az országhatárokon át szabadon lehet kereskedni, és szabadon lehet többek között

számlát vezetni, pénzt átutalni vagy hitelt felvenni egy másik tagországban müködö bankból.

Az integráción belül szabadon lehet cégekbe vagy ingatlanokba beruházni (pl. lakás, nyaraló,

termöföld vásárlás más tagállamban, új vállalatok alapítása, meglévö vállalatok felvásárlása más

tagállamban).

1.4.4 A személyek szabad áramlása

A Római Szerzödés csak a gazdaságilag aktív személyek, vagyis a munkavállalók, önálló tevékenységet

folytatók és a szolgáltatást nyújtók (és családtagjaik) szabad áramlását garantálta

(munkaerö szabad áramlása).

A Maastrichti Szerzödés (1992) tette alapjoggá az Unió minden polgára számára gazdasági

aktivitásuktól függetlenül a mozgásszabadságot, ettöl kezdve beszélhetünk a személyek szabad

áramlásáról. Azóta az Unió minden polgárát megilleti a szabad költözködés és a szabad mozgás

joga az Unió területén. A szabad mozgás azt jelenti, hogy a tagállamok állampolgárai mindenfajta

korlátozás nélkül átléphetik bármely tagállam határát, és 3 hónapig szabadon utazhatnak és

tartózkodhatnak egy másik tagállamban. Három hónapon túlmenöen is érvényes ez a szabadság,

akkor azonban tartózkodási engedélyt kell kérni. A szabad mozgást megkönnyíti, hogy a

Schengeni Egyezménnyel2 gyakorlatilag megszünt a személyforgalom ellenörzése a tagállamok

között, viszont szigorodott az ellenörzés az Unió külsö határain. A személyek szabad áramlása

jelenti a munkaerö szabad mozgását is, ami azt jelenti, hogy bárki jelentkezhet egy másik tagállamban

meghirdetett munkára, önálló vállalkozást alapíthat egy másik tagállamban, és mindezek

során akár a munka díjazására, akár a munka feltételeire vonatkozóan mindenféle hátrányos

megkülönböztetés tilos vele szemben. Ez azt jelenti, hogy a munkavállaló a tagállami állampolgárokkal

egyenlö javadalmazásra, társadalombiztosítási (nyugdíj és egészségügyi) ellátásra és

szociális juttatásokra jogosult.

A munkaerö és a személyek szabad áramlását akadályozó tényezök lebontása – néhány kivételtöl eltekintve

– megtörtént. A gyakorlatban meglévö bizonyos akadályok miatt azonban (pl. a tartózkodási engedélyek

kiállításának adminisztratív eljárás-módja, a szakképzettség összehasonlíthatóságának és kölcsönös

elismerésének nehézségei, a kisvállalkozások alapításának eltérö szabályai, nyelvtudás hiánya stb.)

viszont a munkaerö szabad mozgása és tetszöleges helyen való tartózkodása az integráción belül még

mindig korlátozott. A különbözö akadályok felszámolása lassan halad és részben emiatt, részben az alacsony

európai mobilitási hajlandóság következtében az EU munkaképes lakosságának csupán 2%-a dolgozik

más tagállamban.

A belsö határok lebontásához és a személyek szabad mozgásához kapcsolódik, hogy a biztonság

fenntartása érdekében a tagállamok közös szabályokat fogadtak el a vízumpolitika, a menekültügy

és a külsö határellenörzés területén, valamint a polgárjogi igazságszolgáltatási együttmüködés

területén is.

2 A Schengeni Egyezmény értelmében megszünt az Unión belül a határok ellenörzése, az ellenörzés a

külsö határokra került át, ami közös vízum-, menekültügyi és határellenörzési szabályok elfogadásával

járt együtt. Ez az együttmüködés maga után vonta a rendöri, a vámügyi és a bírói szervek közötti szorosabb

koordináció igényét, melynek következményeként átfogó információs rendszert, az ún. Schengeni

Információs Rendszert állították fel.

Közigazgatási alapvizsga

146

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

2 Az Európai Unió felépítése és fö intézményei

Az Európai Unió lényege, hogy a tagállamok szuverenitásuk egy részéröl lemondanak és átruházzák

azt az Unió intézményeire, vagyis a tagállamok bizonyos döntéshozó jogköreiket átruházzák

az általuk felállított intézményekre, s így születhetnek közérdekü témákban demokratikus,

európai szintü döntések.

Az Európai Unió fö intézményei:

az egyes tagállamokat képviselö Európai Unió Tanácsa,

a tagállamok állam és kormányföiböl álló Európai Tanács,

az Európai Unió polgárai által közvetlenül megválasztott és öket képviselö Európai

Parlament,

az Unió érdekeit képviselö Európai Bizottság,

a közösségi jog érvényesülését biztosító Európai Közösségek Bírósága.

2.1 Az intézmények feladata és hatásköre az Unió I. pillérében

Az EU döntéshozatali és müködési mechanizmusait alapvetöen e szervek biztosítják. A Bizottság

javaslattevö, döntés-elökészítö, jogkezdeményezö feladatokat lát el.

A legföbb döntéshozó, jogalkotó szerv a Tanács, amely mellett a Parlament részben társdöntéshozóként,

társ-jogalkotóként, részben konzultatív és ellenörzö testületként müködik. E

három szerv munkáját egészíti ki a Bíróság, amely ügyel a közösségi jog betartására, egységes

alkalmazására és zökkenömentes érvényesülésére.

2.1.1 Az Európai Unió Tanácsa

A Tanács az Unió legföbb döntéshozó testülete. Ez az intézmény több elnevezéssel is ismert,

így nevezik Tanácsnak, Uniós Tanácsnak és Miniszterek Tanácsának is.

A Tanács a tagállamok nemzeti érdekeit képviseli, munkájában a tagállamok egy-egy minisztere

vesz részt (ezért is hívják Miniszterek Tanácsának). Az, hogy melyik miniszter (pénzügy,

külügy, mezögazdasági) vesz részt a Tanács ülésén, a napirenden levö témáktól függ. Ha például

a Tanács mezögazdasági kérdésekröl vitatkozik, akkor a tagállamok mezögazdasági miniszterei

vesznek részt az ülésen, amelyet a Mezögazdasági és Vidékfejlesztési Tanács megnevezés

illet.

A Tanács összesen kilencféle összetételben müködhet:

Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa

Gazdasági és Pénzügyi Tanács (“ECOFIN”)

Igazságügyi és Belügyi Tanács

Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács

Versenyképességi Tanács (belsö piac, ipar, idegenforgalom és kutatás)

Közlekedési, Hírközlési és Energia Tanács

Mezögazdasági és Halászati Tanács

Környezetvédelmi Tanács

Oktatási, Ifjúsági és Kulturális Tanács

A legfontosabb, koordináló szerepet az ún. Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa játszsza,

mely gyakorlatilag a külügyminiszterek tanácsát jelenti. Az Általános Ügyek Tanácsa mellett

nagyon fontos szerepe van még a Gazdasági és Pénzügyminiszterek Tanácsának, amelyet

röviden ECOFIN-nek neveznek, továbbá a Mezögazdasági és Vidékfejlesztési Tanácsnak, ezek

általában havonta üléseznek, a többi szektorális Tanács szükség szerint, évente kb. 2-6 alkalommal

ülésezik.

A Tanács székhelye Brüsszel, üléseinek száma évente mintegy 80-90.

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

147

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

A COREPER és a tanácsi munkacsoportok

A Miniszterek Tanácsa az Unió egyik legfontosabb döntéshozó testülete. Az elvégzendö

munka mennyiségéhez képest viszont keveset ülésezik, – a néhány havonta megrendezett pár

napos tanácskozás nem alkalmas a döntések megfelelö átbeszélésére – ezért a Tanács döntéseinek

elökészítését, a Tanács munkájának segítését az Állandó Képviselök Bizottsága, az ún.

COREPER látja el. Brüsszelben minden tagállam állandó képviseletet tart fenn, amelyek uniós

szinten képviselik és védik nemzeti érdekeiket.

A képviseletek élén az adott ország EU-hoz akkreditált nagykövete áll. Ezek a nagykövetek

(más néven állandó képviselök) hetente üléseznek az Állandó Képviselök Bizottságában

(COREPER3). A COREPER feladata a tagállamok kormányai és az EU intézményei közötti

kapcsolattartás is.

A COREPER munkáját témák szerint elkülönült, további mintegy 250 állandó, illetve ideiglenes

jelleggel müködö munkacsoport segíti, amelyek tagjai a nemzeti minisztériumok köztisztviselöi.

A Tanács soros elnöksége

A Tanács soros elnöki tisztét félévente más és más ország látja el, azaz minden uniós tagállam

saját elnöksége alatt felelös a Tanács napirendjéért, 6 hónapig elnököl annak ülésein, támogatja

a jogi és politikai döntéseket, és tárgyal a tagállamok közötti kompromisszumokról.

1. sz. táblázat: A Tanács soros elnökségi menetrendje 2005-2016 között4

2005/I. Luxemburg 2008/I. Szlovénia 2011/I. Magyarország 2014/I. Görögország

2005/II. Egyesült Királyság

2008/II. Franciaország 2011/II. Lengyelország 2014/II. Olaszország

2006/I. Ausztria 2009/I. Cseh Köztársaság

2012/I. Dánia 2015/I. Lettország

2006./II. Finnország 2009/II. Svédország 2012/II. Ciprus 2015/II. Luxemburg

2007/I. Németország 2010/I. Spanyolország 2013/I. Írország 2016/I. Hollandia

2007/II. Portugália 2010/II. Belgium 2013/II. Litvánia 2016/II.Szlovákia

Döntéshozatal a Tanácsban

A jogalkotás során a döntéshozatal kétféleképpen történik a Tanácsban: egyhangúlag vagy

minösített többséggel. Egyhangúlag (konszenzussal) olyan kérdésekben döntenek, amelyeknél a

tagállamok mindeddig nem voltak arra hajlandóak, hogy szuverenitásukat oly mértékben korlátozzák,

hogy lemondjanak a vétójogukról (pl.: adójogharmonizációs-, szociálpolitikai kérdések).

Az esetek nagy többségében azonban ma már az a jellemzö, hogy ún. minösített többségi szavazási

eljárással döntenek. Ez azt jelenti, hogy minden tagállamnak meghatározott számú szavazata

van népességszámának megfelelöen, s szavazás esetén e szavazatszámok alapján kell

megállapítani a minösített többséget.

A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy szavazásra meglehetösen ritkán kerül sor, az egyes napirendi

pontok tárgyalásakor a konszenzus kialakítására való törekvés dominál.

3 A COREPER elnevezés az Állandó Képviselök Bizottságának francia rövidítéséböl származik

(COmitté des REpresentants PERmanents).

4 A táblázatba foglalt ismeretek csak tájékoztató jellegüek, azok nem képezik a vizsgán számonkérendö

tananyag részét.

Közigazgatási alapvizsga

148

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

2.1.2 Az Európai Tanács

Az Európai Tanács az EU tagállamainak állam- és kormányföi testülete. Az Európai Tanács

nagyhorderejü, stratégiai kérdésekben dönt, valamint meghatározza az EU általános politikai

irányvonalát. Az Európai Tanács a tagállamok közötti kompromisszumok megkötésének is színtere.

Az Európai Tanács nem azonos az Európai Unió Tanácsával, melyen a tagállamok miniszterei üléseznek,

és amely az Európai Parlamenttel együtt alkotja a közösségi jogszabályokat. Nem azonos az Európa

Tanáccsal sem, amely az Európai Unión kívüli nemzetközi szervezet, oktatással, kultúrával és az emberi

jogok védelmével foglalkozik.

Az Európai Tanács évente négyszer ülésezik. Elnöke az Uniós Tanács soros elnökletét ellátó

tagállam államföje vagy miniszterelnöke.

Az európai integrációval kapcsolatos minden lényeges döntést az Európai Tanács hoz meg.

Dönt a szerzödések és intézmények reformjáról, az európai költségvetés finanszírozásáról, az

Európai Unió bövítéséröl, Európa nemzetközi téren elfoglalt álláspontjáról stb. Az Európai Tanács

döntéseinek jelentös politikai súlya van, mivel a tagországok akaratát fejezi ki, jogalkotói

hatásköre azonban nincsen.

2.1.3 Az Európai Bizottság

A Bizottság az Unió egyik legfontosabb intézménye. Az Európai Bizottság az EU döntéselökészítö,

javaslattevö szerve, mely ellát döntéshozói, végrehajtói, ellenörzöi és képviseleti

feladatokat is. Feladata az Unió egésze érdekének képviselete. Tagjai a biztosok, ugyan az

egyes tagállamokból érkeznek, de függetlenek az országuktól, és kötelesek az alapján döntéseket

hozni, hogy mi az érdeke az Európai Unió egészének.

A Bizottság székhelye Brüsszel.

2004. május 1-jétöl (az új tagállamok csatlakozásával), minden tagállam egy biztost jelölhet a

Bizottságba, így a Bizottság jelenleg 27 tagból álló, kormányszerüen müködö testület.

A Bizottság hivatali struktúrája a biztosok felügyelete alá tartozó Föigazgatóságokból (minisztériumhoz

hasonló szervezetek, pl. mezögazdasági, közlekedési, belsö piaci föigazgatóság),

illetve az azokhoz hasonló szolgálatokból, hivatalokból (pl. Kiadványok Hivatala, Fordítási

Szolgálat stb.) áll.

A Bizottság feladatai

A Bizottság, mint az EU kezdeményezö és javaslattevö szerve, kizárólagos joggal rendelkezik

a jogalkotási javaslatok beterjesztésére a döntéshozó szervek, így a Tanács és a Parlament

elé. Szük körben jogalkotói hatáskörrel is rendelkezik (a Szerzödésekben meghatározott területeken).

A Bizottság a közösségi jog fö végrehajtója is, hiszen a bizottság feladata a vámunió, a

szektorális politikák, a költségvetés és a speciális pénzalapok és politikák müködtetése. A Bizottság

a „Szerzödés öre”, feladata, hogy fellépjen minden olyan esetben, amikor valamelyik

tagállam, vállalat vagy magánszemély megsérti a közösségi jogból fakadó kötelezettségeit.

A Bizottság, kezdeményezö szerepet tölt be a közösségi költségvetést illetöen, mivel hatáskörébe

tartozik az EU költségvetésének elökészítése, valamint a Tanács és Parlament elé terjesztése.

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

149

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

2.1.4 Az Európai Parlament

A Parlament fö feladata, hogy képviselje az Unió polgárainak érdekeit a közösségi döntéshozatalban,

és felügyelje az EU intézményeinek demokratikus müködését.

Az Európai Parlament az Európai Unió tagországainak 480 millió lakosát képviseli. Ez az EU

egyetlen olyan intézménye, amelyet a polgárok közvetlenül választanak meg. Az Európai Unió

minden polgára szavazhat és indulhat az európai parlamenti választásokon abban az országban,

amelyben lakik, még akkor is, ha nem állampolgára az adott országnak. A Parlamentnek jelenleg

785 képviselö a tagja, melyböl Magyarországnak 24 képviselöi hely jutott. Az egyes tagállamokat

megilletö képviselöi mandátumok száma népességarányosan tevödik össze.

A Parlamentben a képviselök frakciókat alkotnak, melyhez nem a nemzeti hovatartozás, hanem

a politikai meggyözödésük alapján csatlakoznak.

Mint minden parlament, az Európai Parlament is három alapvetö jogkörrel rendelkezik:

Jogalkotói jogkör,

Politikai kezdeményezö jogkör,

Politikai ellenörzö szerep.

A Parlament jogalkotói jogköre az elmúlt évtizedekben nagy fejlödésen ment keresztül. Ma

már elmondható, hogy a Parlament a Tanács mellett társ-jogalkotó, társ-döntéshozó szerv,

mert a Tanács által meghozott döntések mintegy kétharmadának meghozatalában a Parlament

társjogalkotóként müködik közre.

A Parlament politikai kezdeményezö jogkörében – amennyiben a képviselök úgy ítélik meg,

hogy egy adott kérdésben szükséges lenne döntéseket hozni – felkérheti a Bizottságot, hogy

készítse el és terjessze a Tanács elé az adott jogszabály-tervezetet.

A Parlament a jogalkotásban és döntéshozatalban játszott szerepén túl alapvetö funkciót tölt

be a közösségi intézmények politikai ellenörzésében. Ebböl a jogköréböl adódóan jóváhagyja a

Bizottság elnökének, majd az egész Bizottságnak a kinevezését, felügyeleti jogkört gyakorol a

Bizottság tevékenysége felett, és bármely közösségi intézmény müködéséröl jelentést, tájékoztatást

kérhet.

A Parlament speciális müködésü, háromlaki intézmény, amelynek ugyan hivatalosan

Strassbourg a székhelye, de emellett Brüsszelben és Luxembourgban is müködik.

2.1.5 Az Európai Közösségek Bírósága

Az Európai Közösségek Bíróságát (továbbiakban: Bíróság) alapvetöen azért hozták létre,

hogy érvényesüljön a közösségi jog megtartása. A Bíróság – luxembourgi székhellyel - még

inkább, mint a Bizottság, valódi nemzetek feletti szervként müködik, a tagállamok érdekeitöl

teljesen függetlenül.

Fö feladatának ellátásával a közösségi jog értelmezésével (a közösségi jog és a nemzeti jog viszonyának

tisztázásával, a szerzödések jogilag pontatlan fogalmazása miatti joghézagok kitöltésével)

kiemelkedö szerepet játszik az integráció fejlödésében. A Bíróságnak ellenörzö funkciója

is van, mégpedig az, hogy a különbözö intézmények a szerzödésekben lefektetett hatásköreik

szerint járjanak el.

A Bíróság 27 bíróból áll (minden tagállam 1 bírót delegál), akiket a tagállamok kormányainak

beleegyezésével választanak 6 évre. A bírák felét félidöben, tehát 3 évente kicserélik, illetve

újraválasztják. A bírák saját tagjaik sorából 3 évre választják meg a Bíróság elnökét. A Bíróság

munkáját ítélettervezetek készítésével 8 fötanácsnok is segíti, kinevezésük és státuszuk a bírákéhoz

hasonló.

Közigazgatási alapvizsga

150

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

1989-ben létrehozták – szintén luxembourgi székhellyel - az Elsöfokú Bíróságot annak érdekében,

hogy tehermentesítsék a Bíróságot, és hogy az elsödleges feladatára, a közösségi jog

egységes értelmezésére tudjon koncentrálni. Így született meg az Elsöfokú Bíróság, amely szintén

27 bíróból áll és a Bírósághoz hasonlóan müködik. Az Elsöfokú Bíróság ítéletei megfellebbezhetök

a Bíróságnál, az utóbbi ítéletei azonban megfellebbezhetetlenek.

A Bíróság elötti eljárásfajták

Ilyen a Bizottság perindítása valamely tagállam ellen a Szerzödésekböl származó kötelezettsége teljesítésének

elmulasztása miatt.

A semmissé nyilvánítási eljárásban a Bíróság megsemmisíti a közösségi intézmények jogsértö rendelkezéseit.

Az intézkedés elmulasztása miatti eljárásra akkor kerül sor, ha a közösségi intézmények elmulasztják

intézkedési kötelezettségüket.

A kártérítési eljárás az EU intézményei vagy alkalmazottai által a tevékenységük gyakorlása során

okozott kár megállapítására irányul.

A fellebbviteli eljárásban az Elsöfokú Bíróság ítéletei ellen lehet a Bírósághoz fordulni.

A véleménykérési eljárásban az EU intézményei, továbbá a tagállamok kérhetik nemzetközi egyezmények

megkötése elött a Bíróság véleményét arra nézve, hogy az egyezmény összhangban áll-e az Európai

Közösség Szerzödéseivel.

Az elözetes döntéshozatali eljárásban a tagállami bíróságok kérhetik a Bíróságtól a közösségi jog valamely

elemének értelmezését egy konkrét ügy kapcsán. Ilyen eljárások során hozott a Bíróság számos

olyan ítéletet, mellyel elösegítette a közösségi jog értelmezését.

2.2 Döntéshozatal és jogalkotás az Európai Unió I. pillérében

Az intézmények szerepének, müködésének összefoglalásaképpen vizsgáljuk meg az Európai

Unió döntéshozatali eljárását. Az intézményi struktúra központi szereplöje és egyben a legföbb

döntéshozó szerve az Európai Unió Tanácsa, mely döntéshozatal során a tagállamok kormányainak

érdekeit képviseli. A Tanács mellett – a döntések megszületése szempontjából – a második

kulcsintézmény az Európai Bizottság, amely a közösségi érdekek képviseletét látja el, és az a

szerepe, hogy a döntéseket elökészítse, kezdeményezze.

A harmadik kulcsintézmény az Európai Parlament, amelyet az „európai unió polgárai” közvetlenül

választottak, így tevékenységében a politikai érdekekkel átszött állampolgársági érdekek

jelennek meg. E három intézmény hozza a döntések nagy részét úgy, hogy a döntéseket az Európai

Bizottság kezdeményezi, a Tanács és a Parlament, pedig dönt azok elfogadásáról. Ez két

módon történhet: az elsö szerint a Tanács egyedül hoz döntéseket úgy, hogy csak meghallgatja a

Parlament véleményét, a másik eset azonban az, amikor közösen, együtt hoznak döntéseket. A

tendencia az, hogy egyre több kérdésben a Tanács és a Parlament együtt hoz döntéseket.

A fenti sémánál lényegesebben bonyolult a tényleges döntéshozatali mechanizmus. Nem szabad elfeledkezni

arról, hogy a Bizottság által kezdeményezett döntési, jogalkotási javaslatokról való egyeztetésnek

létezik az ún. tagállami szintje is. A Bizottság javaslatait elöször a COREPER-nek küldi meg, aki a nemzeti

kormányhivatalokhoz (minisztériumokhoz) juttatja el a tervezetet a nemzeti álláspont kialakítása

érdekében. A nemzeti álláspont kialakítása összetett egyeztetési folyamat, melyben a szerepük van az

egyes tárcáknak, a Kormánynak és a nemzeti parlamentnek egyaránt.

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

151

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

3. sz. ábra: Az Európai Unió döntéshozatali mechanizmusa

3 A közösségi jog

Egy kikényszerítö erövel bíró jogrendszer képezi az alapját minden állam müködésének. Bár

az Európai Unió távolról sem tekinthetö egy államnak, de a tagállamok által ráruházott feladatok

jellegükben hasonlóak egyes állami feladatokhoz, és ezek végrehajthatósága szükségessé

tette egy önálló jogrendszer létrehozását.

A közösségi jog az Európai Unió müködésének az alapja. Az európai integráció céljait – mint

az egységes (belsö piac) müködtetése, a közös pénz bevezetése, a gazdaságpolitikák harmonizálása

– közös jog nélkül nem lehetne megvalósítani. E célból született meg tehát a közösségi jog.

A közösségi jog ugyanakkor csak az egyik alkotó elemét képezi a közösség müködésének, a

célok elérését – a jog létrehozása mellett – a közös politikák és közösségi tevékenységek folytatása

biztosítja.

A Maastrichti Szerzödés hatálybalépésével bonyolultabbá vált az integráció jogrendje, miután a

közösségi jog mellett megjelent a második és harmadik pillér joga is, amelyek a közösségi joggal

együtt alkotják az Unió jogát. Az EU három pillérében más-más jogrend érvényesül.

A fejezet keretében csak az 1. pillérben müködö közösségi joggal ismerkedünk meg.

3.1 A közösségi jog forrásai

A közösségi jog többféle forrásra épül. Megkülönböztetünk elsödleges és másodlagos jogforrásokat.

Az elsödleges jogforrások között központi szerepet töltenek be az Európai Uniót, illetve a három

Közösséget létrehozó alapítószerzödések, illetve ezek módosító szerzödései. Az összefoglalóan

„Szerzödések”-nek nevezett jogforrások hozták létre az európai integráció intézményrendszerét

és biztosítják az EU müködésének alapjait.

kezdeményezés

Európai Tanács

Tanács

COREPER

Munkacsoportok

Európai Bizottság

Európai

Parlament

Tagállamok

kormányai

Nemzeti

Parlamentek

vélemény

vagy

közös döntés

állásfoglalás

DÖNTÉS

Közigazgatási alapvizsga

152

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

Az elsödleges jogforrások közé soroljuk a csatlakozási szerzödéseket is, valamint az ún. költségvetési

szerzödéseket5.

3. sz. táblázat: A közösségi jog elsödleges jogforrásai:

az alapító szerzödések és azok módosításai6

Szerzödés megnevezése Aláírás idöpontja Hatályba lépés idöpontja

ESZAK Párizsi Szerzödés 1951. április 18. 1952. július 23.

(hatályát vesztette: 2002. július 23-án)

EGK Római Szerzödés Európai

Közösség (EK) 1957. március 25. 1958. január 1.

Euratom Római Szerzödés 1957. március 25. 1958. január 1.

Egyesülési Szerzödés 1965. április 8. 1967. július 1.

Egységes Európai Okmány 1986. február 18. 1987. január 1. .

Maastrichti Szerzödés

(Európai Unióról szóló Szerzödés) 1992. február 7. 1993. november 1.

Amszterdami Szerzödés 1997. október 2. 1999. május 1.

Nizzai Szerzödés 2001. február 26. 2003. február 1.

Európai Alkotmányos Szerzödés 2004. október 29. nem lépett hatályba

Az Európai Uniót négy szerzödés hozta létre. A három közösségi szerzödés, az Európai Szénés

Acélközösség (ESZAK), az Európai Közösség (EK) (korábban Európai Gazdasági Közösség),

valamint az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) szerzödései, továbbá az Európai

Uniós Szerzödés. (Az ESZAK Szerzödést 50 évre kötötték, ezért ma már csak három alapító

szerzödés van hatályban.)

A Szerzödések mindig a tagállamok közötti ún. kormányközi konferenciák eredményeként

születnek meg. Ezek hagyományos diplomáciai tárgyalásoknak tekinthetök, ahol minden állam

szuverén hatalomként jelenik meg. Ebböl következöen a kormányközi konferenciákon csak

teljes konszenzussal születhetnek szerzödések. A Szerzödések csak a tagállamok ratifikációja7

után léphetnek érvénybe.

Az alapítószerzödéseket több ízben módosították, a módosító szerzödések rendelkezései beépülnek

az alapító szerzödésekbe, felülírják azok rendelkezéseit. Így pl. a Nizzai Szerzödés nem

egy önálló életet élö szerzödés, rendelkezései beépülnek az alapító szerzödésekbe, vagyis nem a

Nizzai Szerzödés van hatályban, hanem az azzal módosított EK Szerzödés, Euratom Szerzödés

és EU-Szerzödés.8

Az Alkotmányszerzödés hatályba lépése esetén az Euratom Szerzödés kivételével hatályon

kívül helyezné az eddigi elsödleges jogforrásokat, és így egységes alapszerzödésként szolgálna

a jövöben.9

A közösségi jog forrásai között a Szerzödések mellett döntö szereppel bírnak az Unió saját jogi

aktusai, az uniós intézmények által alkotott másodlagos jogforrások.

A másodlagos jogforrások célja, hogy a Szerzödésben foglalt célkitüzések megvalósítását

mozdítsák elö, kötöerejük szerint megkülönböztetünk kötelezö és nem kötelezö jogforrásokat.

5 Az alapítószerzödéseket kiegészítö, a közösségi költségvetés rendszerét szabályozó 1970-ben és

1975-ben elfogadott szerzödések.

6 A táblázatba foglalt aláírási és hatálybalépési dátumok tájékoztató jellegüek, azok nem képezik a

vizsgán számonkérendö tananyag részét.

7 A nemzetközi szerzödés jóváhagyása az Országgyülés részéröl.

8 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról 252.o. (Magyar Országgyülés 2005)

9 Horváth Zoltán: Kézikönyv az Európai Unióról 269.o. (Magyar Országgyülés 2005)

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

153

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Kötelezö másodlagos jogforrások: a rendelet, az irányelv és a határozat.

A rendelet olyan általános hatályú közösségi jogi norma, amely teljes egészében, minden tagállamban

kötelezö és közvetlenül alkalmazandó

Ez azt jelenti, hogy a tagállamok nem alkothatnak a rendeletek tárgykörében nemzeti jogszabályt, hanem

a rendelet a hatályba lépésétöl minden tagállamban, minden részletében alkalmazandóvá válik.

Rendeleteket a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen, a Bizottság, valamint az Európai Központi

Bank alkothat.

Az irányelv olyan közösségi jogszabály, amely az elérendö célokat illetöen kötelezi a tagállamokat, de a

cél megvalósításának formáját, az eljárások és eszközök megválasztását és saját jogrendszerbe illesztését

átengedi a tagállamoknak. Az irányelvek esetében tehát minden tagállamnak kötelezö a nemzeti jogalkotás

útján az irányelveknek megfelelö jogszabályt kibocsátani meghatározott idön belül. Irányelvet a Tanács,

a Tanács és a Parlament közösen, továbbá a Bizottság alkothat.

A határozat meghatározott címzettekhez szóló, konkrét ügyre vonatkozó közösségi jogi aktus, ami a

címzetteket teljes egészében kötelezi. Határozatot a Tanács, a Tanács és a Parlament közösen, a Bizottság,

továbbá az Európai Központi Bank bocsáthat ki.

A nem kötelezö másodlagos jogforrások az ajánlások és a vélemények.

Az ajánlás általában a címzettek felé magatartási elvárásokat fogalmaz meg, míg a vélemény álláspontot

tartalmaz. Egyik sem kötelezö erejü közösségi aktus, de a nemzeti bíróságoknak, ha a közösségi joggal

kapcsolatos ügyben járnak el, figyelembe kell venniük.

A rendelet és az irányelv a tagállamok jogrendszere egységesítésének és közelítésének, a jogharmonizációnak

a legfontosabb eszközei.

A tagállamok jogharmonizációs kötelezettségének célja az, hogy az egységes piac akadálymentes

müködése biztosított legyen.

A közösségi jog egyéb forrásainak tekinthetök azok a nemzetközi egyezmények, amelyeknek

a Közösség is részese (pl. GATT-WTO). Ide sorolhatók még a tagállamok között kötött

egyes szerzödések, valamint az Európai Bíróság esetjoga. A közösségi jog forrásának számítanak

még a jog íratlan szabályai, az ún. általános jogelvek, mint például a jóhiszemüség elve

vagy a diszkrimináció tilalma.

Az EU teljes joganyagát összefoglaló néven acquis communautaire-nek, röviden acquis-nak,

magyarul közösségi vívmánynak nevezzük.

Az Európai Unióhoz történö csatlakozás miatt fontos ez a fogalom, ugyanis bármelyik ország, amelyik

csatlakozni akar az Európai Unióhoz annak az EU teljes joganyagát át kell vennie. Nem egyszerüen csak

a jogszabályokat kell átvennie, hanem azokat alkalmaznia is kell. Ezért nehéz az Európai Unióhoz történö

csatlakozás, ezért vesz igénybe éveket, hiszen ez egy jogi alkalmazkodási, adaptációs folyamat. Amikor az

Európai Unió megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat egy csatlakozni kívánó állammal, átvilágítja az

állam teljes jogrendszerét, és összeveti a közösségi joggal, majd megállapítja, hogy hol vannak eltérések.

Ezek után jogharmonizációs munka keretében kell az adott államnak az EU közösségi jogához felzárkóznia.

A közösségi jog a tagállamok belsö jogrendjével sajátos viszonyban van, mert a közösségi jog

elsöbbséget élvez a tagállamok jogszabályaival szemben. Az elsöbbségnek az a lényege, hogy

ha a közösségi jog és a nemzeti jog összeütközése állapítható meg, akkor a közösségi jogot kell

alkalmazni. A közösségi jog elsöbbsége az utóbb megszületö nemzeti jogszabályokkal szemben

is érvényesül.

A közösségi jog egy részére az is jellemzö, hogy a tagállamok nemzeti jogában közvetlenül

alkalmazandó, mint pl. a Szerzödések és a rendeletek.

A közösségi jog jelentös része közvetlenül hatályos a tagállamokban. Ennek az a lényege,

hogy bárki a nemzeti bírósága elött hivatkozhat a közösségi jogra és kérheti, hogy a nemzeti

bíróság a közösségi jogra hivatkozva hozzon ítéletet.

Közigazgatási alapvizsga

154

Európai Uniós alapismeretek

1

2

3

4

5

6

7

törzsanyag

3.2 Az Alkotmányszerzödés10

Az EU tagállamainak 27-re való bövülése felvetette az integráció új szerzödéses kerete kidolgozásának

szükségességét, amely közel hozza az Uniót a polgárokhoz és átláthatóbbá, egyszerübbé

és demokratikusabbá teszi az Unió intézményrendszerét és döntéshozatalát. Az Alkotmányszerzödés

nem helyettesíti a tagállamok alkotmányait, hanem azokkal együtt érvényes. Az

Alkotmányszerzödés egyetlen dokumentumként lép a legfontosabb (már létezö) uniós szerzödések

helyébe, egyetlen alapdokumentumba foglalva azokat.

Az Alkotmányszerzödés négy részböl áll. Az elsö rész tartalmazza az Uniót meghatározó rendelkezéseket,

célkitüzéseit, hatásköreit, döntéshozatali eljárásait és intézményeit. A második

része az Alapjogi Charta, amely az uniós polgárok alapvetö jogait határozza meg. Az alkotmány

harmadik része az uniós politikákat és tevékenységeket tárgyalja, átvéve a jelenleg érvényben

levö szerzödések számos rendelkezését. A negyedik rész tartalmazza a záró rendelkezéseket,

köztük az alkotmány átdolgozásának eljárásait és az alkotmány módosítását.

A hatályba lépéshez szükséges végsö lépésként minden tagállamban parlamenti döntés vagy

népszavazás erösíti meg az Unió eddigi legátláthatóbb és legdemokratikusabb módon létrejött új

okmányát. A magyar Országgyülés 2004. december 20-án megerösítette az Alkotmányszerzödést.

Az Alkotmányszerzödés a tagállami ratifikációkat követöen lép hatályba. A hatálybalépés

idöpontjakén 2006. november 1-jét jelölték meg, azonban e hatálybalépési idöpont, egy késöbbi

– a kézirat lezárásakor ismeretlen – dátumban kerül az Európai Tanács részéröl megállapításra.

11.

4 Az Európai Unió I. pillérének müködése

4.1 Az EU I. pillérének közös politikái

Az egységes piac, valamint a gazdasági és monetáris unió biztosítása érdekében átfogó és folyamatosan

bövülö közösségi jogrendszer jött létre, amelyet kiegészít a tagállamok közös fellépése,

ami közös politikákon és közösségi tevékenységeken keresztül valósul meg. Annak érdekében,

hogy az egységes piac minden gazdasági szektorban zavartalanul tudjon müködni, egységesen

szabályozott és irányított közös politikákra van szükség.

A közösségi politikák/tevékenységek kiegészítik a tagállamok e területeken folytatott nemzeti

politikáit, fellépéseit, és céljuk, hogy közösségi szintre helyezzék azokat a feladatokat, amelyek

ezen a szinten valósíthatók meg hatékonyabban.

A közös politikák és a közösségi tevékenységek között az a különbség, hogy a közös politikák

olyan területekre vonatkoznak, ahol a közösség döntési kompetenciája kizárólagos, míg a közösségi

tevékenységek esetében a közösség és a tagállamok egyaránt rendelkeznek döntési hatáskörökkel.

10 Az Alkotmányszerzödés hivatalos elnevezése: „Szerzödés európai alkotmány létrehozásáról”. Korábban

az Alkotmányos Szerzödés elnevezést használták fordításként a legszélesebb körben, de az

Igazságügyi Minisztérium által kialakított gyakorlat alapján az Alkotmányszerzödés használatos.

11 Az Alkotmányszerzödés hatálybalépési esélyeit rontja, hogy két tagállam – Franciaország és Hollandia

– népszavazáson elutasította az alkotmány ratifikálását. Az alkotmány életbelépéséhez mind a 27

tagállam jóváhagyása szükséges, ezért a kialakult válságra ki kell dolgozni egy „B” tervet, a ratifikálási

folyamatot azonban folytatni kell.

Közigazgatási alapvizsga

Európai Uniós alapismeretek

155

törzsanyag

1

2

3

4

5

6

7

Az alábbiakban összefoglaljuk a legfontosabb közös politikák cél- és eszközrendszerét.

4.1.1 Kereskedelempolitika

Az Unió kereskedelempolitikáján a külsö, harmadik országgal folytatott kereskedelmét értjük,

amibe a mezögazdasági termékek kereskedelme nem tartozik bele (azt a mezögazdasági politika

szabályozza). Az Unió kereskedelempolitikája a vámunió létrejöttével 1970-ben lépett hatályba.

Tartalma:

A tagállamok közös vámtarifákat fogadnak el,

Közösen kötnek vám- és kereskedelmi megállapodásokat,

Egységesítik liberalizációs törekvéseiket és a kereskedelmük védelmét biztosító intézkedéseket.

Ennek értelmében tehát a tagállamok külön-külön már nem köthettek kétoldalú kereskedelmi

megállapodásokat. A védelmi intézkedések is – dömpingellenes, piacvédelmi szabályozások –

közösségi hatáskörbe tartoznak.

A kereskedelempolitika fö letéteményese a Bizottság és a Tanács. A Bizottság itt rendelkezik

az egyik legszélesebb önállósággal, végrehajtási és döntéshozatali hatáskörrel.

4.1.2 Közös mezögazdasági politika

A közös mezögazdasági politika céljai:

A mezögazdaság termelékenységének növelése,