Kökénylekvar

Kökénylekvár

Októberben a dércsípte, vagyis teljesen érett kökényt tisztítsuk meg, és kevés vizet aláöntve, fedő alatt főzzük puhára. Utána szitán törjük át, és takaréklángon állandóan kevergetve, a Meggydzsemnél leírt módon 232d38c , sűrítsük be. Ha a gyümölcshúst nem tudjuk teljes egészében kipasszírozni, akkor a visszamaradt pépet engedjük fel kevés vízzel, és felforralva újra törjük át a szitán. Az ínyencek pár szem lehéjazott és kettéválasztott mandulát is kevernek bele. Mivel a kökény rendkívül savanyú, az édesítését ízlés szerint, kóstolás útján végezzük. Vigyázzunk azonban, hogy túl sok mézet ne adjunk hozzá, mert akkor elveszti azt a jellegzetes, fanyar ízét, amiért a legtöbben kedvelik ezt a ritkán fellelhető bogyót. Ez a fekete áfonyához hasonló kül­sejű, gömbölyű, kékesfekete gyümölcs ugyanis jobbára csak vadon termő cserjéről, erdők szélén és mezőn gyűjthető. Hasonló módon készül a Somlekvár is, azzal a különbséggel, hogy a dércsípte, hosszúkás, bordóra érett bogyókra a főzés megkezdése előtt annyi vizet kell önteni, hogy ellepje. A somcserje egyébként már kiskertekben is megtalálható, mert igen finom bogyós termése miatt sokan ültetik. A különleges ízű mezei gyümölcseink közül egyre többen fedezik fel a gyógyhatású galagonyát is. A Galagonyalekvár elkészítési módja annyi­ban különbözik az előzőektől, hogy a megtisztított apró szemű, piros bogyókat főzés előtt (a kemény héja miatt) ujjal szét kell nyomkodni, és annyi vizet kell ráönteni, hogy egyharmadáig ellepje. (A galagonyalekvár íze kissé kesernyés ugyan, de a gyógyhatása igen intenzív. Fogyasztása főleg a szívbetegek számára előnyös.) Más lehetőség híján ezeket a mezei gyümölcsöket bioboltokban is beszerezhetjük, de arra számítsunk, hogy az áruk meglehetősen borsos.