online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment Humán erőforrás Marketing Politikatudomány
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Politika és tarsadalom

politikatudomány

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
A gazdasagi vilagvalsag és a politikai-tarsadalmi következményei
Európai Unió – Pro és Kontra
Az athéni demokracia
Magyarorszag és az Európai Unió kapcsolata
Regionalis politika Olaszorszagban
A politikai kampany környezeti tényezöi
Vamunió
Az alkotmany fogalma, az allamhatalom megosztasanak elve
A valtozas szele a politikaban
 
 

Politika és társadalom

- Taxisblokád Magyarországon - 1990. október 25-28-ig -[1]

A történet idõrendben

1990 október 25. - csütörtök

18 óra. Taxis tüntetés és útlezárás kezdôdött tegnap este a fôvárosban, majd fokozatosan átterjedt az ország többi részére is. Az útlezárások miatt gyakorlatilag megbénult az ország közlekedése. Az ok: a benzin árának 85 százalékos emelése.

21 óra. A szervezôk petíciót adtak át a Parlamentben Siklós Csaba közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszternek. A taxisok alkalmi szóvivôje, Horváth Pál kifejtette: a benzinár emelésének ez a mértéke – úgy érzik – megélhetésüket fenyegeti immár, ezért arra kérik a kormányt, hogy vonja vissza az intézkedést. Siklós Csaba azzal válaszolt, hogy erre nincs mód, hiszen a kormány kényszerhelyzetben van, nincsenek sem olaj, sem pénztartalékai, amelyekkel a szovjet szállítások kiesését pótolni tudná. Hozzátette: az áremelés egyik célja volt az is, hogy üzemanyag-takarékosságra késztessék az autósokat. A taxisok képviselôi jelezték, hogy a tilta 121e44b kozó akciók folytatódnak.

 

1 óra 25 perc. Dr. Barna Sándor, Budapest rendôrfôkapitánya a következõkben állapodott meg a taxisok képviselôjével, Horváth Pállal: a taxisok szabad közlekedést biztosítanak a Lánchídon, ennek fejében viszont a belügyminiszter már reggel 8 órakor tárgyalásokat kezd velük a benzin árának alakításáról. A taxisok megígérték azt is, hogy a többi hídon idônként átengednek jármûveket.

12 óra. Az ország összes fôútvonalán "összeomlott" a közlekedés. A tiltakozók megígérték: nem fogják akadályozni, hogy kenyér jusson a boltokba, az iskolákba, óvodákba, kórházakba.

A déli órákban fokozódott a feszültség a fôvárosban: az Árpád híd pesti hídfôjénél rendõri erõdemonstráció kezdõdött, de a többezres tömeg nem engedte át a rendõröket a hídon. Horváth Balázs [2]belügyminiszter utasítására a rendôrség meghátrált. Késõbb Dr. Barna Sándor, Budapest rendôrfôkapitánya kijelentette: amennyiben parancsot kap a tömegek elleni erôszakos fellépésre, lemond tisztségérôl.

17 óra 40 perc. Folytatódtak a korábban többször is félbeszakadt tárgyalások a taxisok és a kormány képviselõi között. A kormány képviselõi kijelentették, hogy a taxisok saját szakmai követelésének teljesítésére vannak különbözô technikai megoldások. Egy általános üzemanyagár-visszaállításra azonban nincs lehetôség.

1990. október 27. - szombat

1 óra 40 perc. A kormány és a magánfuvarozók képviselôi a péntekrôl szombatra virradó éjszakán ideiglenes megállapodást kötöttek. Eszerint a fuvarozók képviselôi a blokád felfüggesztésére szólítják fel társaikat, a tárgyalásokat vasárnap délelôtt tovább folytatják, s ugyanerre a napra összehívják az [3]Érdekegyeztetô Tanácsot, azzal a szándékkal, hogy hétfô estig megtalálják a kölcsönösen elfogadható kompromisszumos megoldást. Addig a felemelt árak vannak érvényben.

6 óra. A taxisok által szervezett válságstáb rövid közleményében a blokád fenntartására szólított fel. A Teherfuvarozók Budapesti Ipartestületének egyik vezetôje, Harmati Jenô elmondta: a taxisok képviseletében tárgyaló Barcsai Jenô nem volt tisztában azzal, hogy a fuvarozók többsége nem ért egyet a blokád megegyezés elõtti felfüggesztésével. Így született a megállapodást visszavonó, a blokád fenntartására felszólító közlemény.

14 óra. A köztársasági elnök sajtóirodája közölte: Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság elnöke pénteken bejelentett szándékától eltérôen - mivel a kormány, valamint a személy- és teherszállítók képviselôi között reményekre jogosító tárgyalások folynak - nem kezdeményezi az Országgyûlés rendkívüli ülésének összehívását.

15 óra 05 perc. Ausztria benzinszállítmányokat ajánlott fel Magyarországnak azonnali segítségként az üzemanyag-áremelés és az útlezárások miatt kialakult helyzet enyhítésére.

18 óra. Kormánypárti, a taxismegmozdulást elítélô tüntetés kezdôdött szombaton délután a Parlament elôtt. A kormánypárti tüntetôk szónokai tiltakozásukat fejezték ki az ellen, hogy a nemrégiben kivívott magyar alkotmányos demokráciában „egy szûk kisebbség önös érdekei védelmében egy egész ország életét megbénítja”.

22 óra 47 perc. A kormány és a fuvarozók képviselôinek közös nyilatkozata:

A kormány szigorúan tartja magát a törvényes rendhez, és kifejezi tárgyalási és megegyezési szándékát. A kormány kinyilvánítja, hogy a benzinár-növekedés kapcsán kirobbant törvénytelen demonstrációt nem tartja elfogadhatónak. Az Érdekegyeztetô Tanács 1990. október 28-án megtartandó ülése elé olyan megoldást terjeszt, amely a jelenleg megállapított érvényes fogyasztói árak mellett - meghatározott mértékben - kedvezményes üzemanyag-vásárlást tesz lehetôvé a magyar gépkocsitulajdonosok számára. Reális lehetôséget lát literenként 10-12 forintos kedvezményre, illetve kompenzációra, szakmai tárgyalások során megállapítandó mennyiségi keretek között. A nyugodt érdekegyeztetésnek azonban feltétele, hogy az útelzárások az egész országban megszûnjenek.

23 óra. Rövid idõre ismét feszültté vált a helyzet, mivel a Belügyminisztérium - Szabó Gyõzõ országos rendõrfõkapitány aláírásával - a korábbi megegyezéssel ellentétes, fenyegetõ hangvételû nyilatkozatot adott ki, amelyben a blokád azonnali megszüntetésére szólította fel a taxisokat. A feszült helyzetet a Magyar Televízió Napzárta címû mûsora oldotta fel, amelyben Szabó Gyõzõ egyértelmûen kijelentette, hogy nem lesz erõszakos rendõri beavatkozás a taxisokkal szemben.

1990. október 28. - vasárnap

21 óra. A dél óta tartó többszöri érdekegyeztetô tárgyalásokon, amelyeken a kormány, a munkavállalók és munkáltatók képviselõi vettek részt, közeledtek az álláspontok. A kormány javaslata az volt, hogy a jelenlegi benzinárakat 12 forinttal csökkentsék addig, amíg a Parlament nem dönt az üzemanyagárak teljes felszabadításáról. Rabár Ferenc pénzügyminiszter ígéretet tett arra, hogy semmiféle erôszakot nem kívánnak alkalmazni a blokád résztvevôivel szemben. Az okmány aláírása után az országban megkezdõdött a blokád megszüntetése, valamennyi határátkelôhely járhatóvá vált.

Olvasói levelek

1.    Az a meggyôzôdésem, hogy a megjelent cikkek nem tükrözik a nép véleményét, bármennyire hangoztatták ezt a taxisok. Ebben megerôsített az egyszerû, higgadt, a politikától távol álló emberek véleménye – és ôk vannak többségben. A történtekkel kapcsolatban két fô kérdést lehet feltenni: az egyik jogi, a másik gazdasági. A józan magyar állampolgárok többsége igenis elítéli a taxisok által alkalmazott módszert, amely közönséges útonállás. Nincs joga egyetlen taxisnak és magánfuvarozónak sem, hogy az állampolgárokat közúti mozgásukban korlátozza. Különösen visszatetszô volt az a kijelentésük, hogy ôk ezt nemcsak saját magukért, hanem a nép érdekében teszik. Megbízta valaki ôket, hogy a nép nevében járjanak el? Nem vonom kétségbe, hogy voltak, akik szimpatizáltak velük, de ez sem jogosít fel senkit arra, hogy saját akaratát terrorista módon másokra kényszerítse. Ilyet egyetlen demokratikus államban sem lehet megcsinálni, csak Magyarországon.

2.    Szeretném az MDF-et és a belügyminisztert értesíteni, hogy a „rendetlenkedô”, barikádot építô, demonstráló embereken kívül több millióan ültek otthon rokonszenvezve, figyelve az eseményeket. Mi, kisemberek ugyanis az elsô pillanatban felismertük, hogy itt nem a benzinárról van szó. A kormány intézkedései, „viselkedése” az, ami kiváltotta belôlünk a rokonszenvet a demonstrálókkal, sôt túl a rokonszenven azt is, hogy ha kell, támogatjuk ôket. Miért nem ismerte fel ezt a kormány? Ha pedig felismerte, miért taktikázott olyan gyatrán, ami a még kétkedôket is a taxisok mellé állította? Az MDF-hez: ha a tévé és rádió elôtt figyelôk nem tartottak a többnapi, fegyelmezett, utcára vonult taxisok által szervezett rendbontásoktól, volt okuk megrémülni, amikor felelôtlen emberek tüntetôket hívtak az utcára. Mi, vidékiek – és gondolom, a fôvárosiak is – akkor kezdtünk el félni. Megcsapott bennünket ötvenhat szele.

                                                                                   (Magyar Hírlap, 1990. november 14.)

Korabeli vélemények

Interjúk a szereplőkkel[4]



Dr Barna Sándor - Budapest rendõrfõkapitánya.

Azonnal behívattam a fôszervezôk egyikét, Horváth Pál urat, közöltem vele, hogy ez törvénytelen, s jogunkban áll a föloszlatás, aztán ismertettem vele a következményeket is. Ugyanakkor megállapítottam, hogy ez már több, mint sima tiltakozás, hiszen a rendôreimtôl megtudtam, hogy kézi erôvel ezt már elhárítani nem lehet, mivel teherautók, kamionok is keresztbe álltak a hidakon és az egyes csomópontokon. Ugyanakkor e demonstráció rögvest hangot kapott a tömegkommunikációban, s azonnal egyrészt rokonszenv, másrészt ellenszenv alakult ki a lakosság egyes csoportjaiban. Tehát egy jelentôs tábor – a kormány inflációellenes politikájának hiányát érezvén – a fuvarozók mellé állt, azaz egy gazdasági-állampolgári engedetlenségi mozgalommá dagadt az egész akció....

...Én azt mondtam: eleve föl sem tételezem a belügyminiszterrôl, hogy a polgárok ellen olyan erôszakot alkalmazhasson, ami által vér folyhat. Kizárt! De tény, hogy ilyen parancsot egyébként nem hajtanék végre...

...Elmentem az Országház és a Tévészékház elé is, sôt végiggyalogoltam a Margit hídon is. Tudni akartam, mi újság, hogyan vélekednek az utca emberi a dologról...teljesen jóindulatúan fogadtak az emberek. S megerôsítettek azon hitemben, hogy a taxisok „csak” kirobbantották az egészet. Épp ezért nem a rendôrök dolga a demonstráció kezelése... Én nem oszlattam föl az MDF-es tüntetést sem, pedig az is törvénytelen volt, hisz csak aznap reggel jelentették be, s a jogi parancs megengedte volna számomra. De én úgy értelmeztem ezt is, hogy ez nem egy tömegtiltakozás, hanem az engedetlenségi mozgalom kategóriájába tartozik.

Dr Horváth Balázs - belügyminiszter, megbízott miniszterelnök.

Azt hiszem, 1945 óta, 1956-ot kivéve, ekkora társadalmi megrázkódtatás nem érte az országot. A kormány nem készült fel arra, hogy ilyen helyzeteket megoldjon... Amíg nem vált számomra nyilvánvalóvá, hogy a taxisokhoz csatlakoztak a gazdasági nehézségek miatt hátrányba került társadalmi csoportok egyes tagjai is, addig egyértelmû volt az elhatározásom: az ország törvényes rendjét minden körülmény között fenn kell tartani. Amikor elôttem világossá lett az is, hogy különbözô erôk munkálkodnak a taxisokat mintegy maguk elôtt tolva, akkor döntöttem: erôszakot nem lehet alkalmazni, annak ellenére, hogy a fôváros kulcsfontosságú, stratégiai pontjainak megtisztítására nagyon pontos tervet dolgoztunk ki, és megfelelô erôk is a rendelkezésünkre álltak. Ám ezeket nem használtuk fel, mert nem akartunk olyan konfrontációba keveredni, amelynek politikai felhangjai is lehetnek.

A helyzetet kínosan kényessé tette, hogy parlamenti politikai erôk is megszólaltak. Utalhatok az SZDSZ és az MSZMP szórólapjaira, de a Parlamentben is elhangzott, hogy ezek a pártok teljes egészében azonosulnak a demonstrációval. Amikor tisztává vált számomra, pénteken fél 12 felé, mi a helyzet, akkor rögtön leállítottam a rendôrséget. Azt mindenféleképpen el akartuk kerülni, hogy politikai erôk csapjanak össze a magyar rendôrséggel. Véleményem szerint a gazdasági kérdések megoldását nem szabad ilyen formában az utcára kivinni. Ki kell dolgozni az érdekegyeztetés fórumait, mechanizmusát.

Dr Forgács Pál - A Független szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke

Vasárnap, mire megkezdôdött az Érdekegyeztetô Tanács ülése, a munkáltatók és a munkavállalók részérôl teljes volt az egyetértés... Mi úgy ültünk le tanácskozni, hogy feltétlenül egyezségre kell jutni, mert beláthatatlan következményei lennének egy elhúzódó katasztrófahelyzetnek. A tárgyalás közben is sok jelzést kaptunk vidékrôl, hogy sztrájkkészültségbe helyezkedtek egyes helyeken, és tartottunk attól, hogy az ellenôrzés kicsúszhat a kezünkbôl. Mi mindenképpen meg akartuk akadályozni egy általános sztrájk kirobbanását, de erre már nem lettünk volna képesek, mert az indulatok annyira elszabadultak, hogy ha nem jön létre megegyezés, akkor hétfôn reggel nem kezdôdött volna meg a munka az ország nagy részében...

...Sajnos, a kormány részérôl idôközben olyan nyilatkozatok hangzottak el, hogy ez a megmozdulás törvénytelen volt, s ha mi ezt a minôsítést elfogadjuk, akkor jogi következményeit is kilátásba helyezhették volna. Nekünk meg kellett védenünk a taxisokat, fuvarozókat, akiknek a követeléseik közé tartozott, hogy erre biztosítékot kapjanak..

...A választások óta ugyan létrejött az Érdekegyeztetõ Tanács, de a kormány nem tekintette jól felfogott érdekének, hogy a döntései elôtt konzultáljon a Tanács tagjaival. Ez a jelenlegi krízis nem következett volna be, ha az Érdekegyeztetõ Tanácsot egy héttel korábban a kormány összehívja. Remélem, hogy az elmúlt napok eseményei tanulságként szolgálnak a kormánynak és a jövôben nem követ el ilyen hibát. Mert egy bölcs kormány örülhet, ha van egy olyan „lakossági” fórum, amelyik megosztja vele a felelôsséget, de nem úgy, hogy csak utólag akarja a döntéseit szankcionáltatni. Ez semmi jóra nem vezet. Már korábban is rájöhettek volna arra, hogy a Tanácsban felelôs emberek, szervezetek vannak, akik és amik nem obstruálni akarnak, hanem mindenkor a közös megegyezésre törekszenek.

Szakemberek mondják

A Vállalkozók Országos Szövetségének költségszámításai.

A Vállalkozók Országos Szövetsége a korrekt tájékoztatás fontosságát kiemelve a kormány illetékesei helyett bemutatja a különbözô oktánszámú üzemanyagok átlagának tényleges költségtartalmát az áremelés elôtt, és a számított költségtartalmat a kormánydöntést követôen.

Áremelés elôtt

            termelôi ár                   28,48%           10,28 Ft

            útalap                          8,40%             3,00 Ft

            kereskedelmi árrés       4,17%             1,50 Ft

            fogyasztói adó              58,95%           21,10 Ft

            átlag                            100,00%         35,88 Ft

Áremelés után

            termelôi ár                   35,29%           21,00 Ft

            útalap                          5,04%             3,00 Ft

            kereskedelmi árrés       2,53%             1,50 Ft

            fogyasztói adó              57,14%           34,00 Ft

            átlag                            100,00%         59,50 Ft

A leírt számok bemutatják, hogy a világpiacon bekövetkezett árnövekedésen túl a költségvetés adó formájában literenként  (34–21,10 =) 12 Ft 90 fillért kíván a kialakult helyzetet kihasználva a társadalomra (10,5 millió lakosra) hárítani.

Ágh Attila - politológus

...egyértelmûen kiderült, hogy a kormánynak általában rossz a válságkezelô technikája. Ez több esetben is megmutatkozott. Az is kiviláglott az eddigiekbôl, hogy nem hajlandó mindenki számára világos és egyértelmûvé tett gazdasági stratégiát bejelenteni, s annak konfliktusait vállalni. Arra pedig már végképp nem volt hajlandó a kormányzat, hogy az ôszi helyhatósági választások elôtt egy ilyen jellegû politikai konfliktust „felvállaljon”. Ellenkezôleg: nyilván az önkormányzati választások megnyerésében reménykedett, s arra törekedett, hogy lehetôleg mindent „elsimítson” a választások elôtt. A két forduló során még kifejezetten amolyan „népességmegnyerô” intézkedésekkel próbálkozott – nyugdíjemelés, egyszeri „ajándék” nyugdíjasoknak és így tovább. Azt már jóval korábban, augusztusban lehetett tudni, hogy a költségvetés adósságai növekednek... Sajnos, emiatt is számítani lehetett arra, hogy a benzináremelés során újra csak beépítenek az árba egy nagy adag segítséget a költségvetés számára. S végül is ez a mozzanat indukálta a feszültségeket, nem önmagában véve a benzináremelés. A rejtett módon beépített áremelés okozta ezt az egyébként tényleg igen nagy válságot....

...A „két-három menetben végrehajtott” mérsékeltebb áremelést minden bizonnyal elviselte volna a közvélemény. Ám ennek a hosszabb ideje tartó halogatását, azután sokkszerû bejelentését, valamint azt, hogy ehhez hozzácsapták a költségvetés gondját-baját, azt már senki sem tudta tolerálni. Ez vezetett oda, hogy nem pusztán egy szûk szakma fejezte ki tiltakozását amúgy bojkottszerûen, hanem egy széles körû népi elégedetlenségi mozgalomra került sor. Maguk a szervezôk azt állítják, hogy szervezett volt a fellépés, én viszont szkeptikus vagyok e téren. Én a demonstráció egészérôl elképzelhetetlennek tartom, hogy szervezett lett volna...



...Egy idôben szinte egymással szögesen szembenálló pozitívumokat véltem felfedezni. Egyrészt az évforduló miatt, '56 szelleme miatt, kicsit túlfûtöttek voltak az emberek. Itt-ott amolyan forradalmi volt a hozzáállás, a „most csinálni kell valamit” jelenet játszódott le. Azt érezték az ott lévôk, hogy végre rendszerváltás van a téren is, hogy ôk maguk is tevôleges részesei lehetnek a politika formálásának...Ugyanakkor az egymásnak ellentmondó túlfûtöttség és mértékletesség együtt nyilvánult meg. Tehát az erôszakmentességet betartva, „egy bizonyos ponton meg kell állni” öntudatos viselkedése jellemzô volt az utca emberétôl a tárgyaló delegációig. Érezhetô volt az, hogy bármilyen hangosan vitatkoztak az emberek, nem fognak egymásnak esni. Úgy tûnik, hogy ez az egyébként sekélyes magyar közélet egyik új politizálási formája.

 (Molnár László interjúja - Reggeli Pesti Hírlap, október 30.)

Bozóki András - politológus

A Taxisblokád sikerességének egyik alappillére az volt, hogy a taxisok ideális kommunikációs rendszerrel rendelkeztek. Ebbôl eredô szervezeti vonás, hogy központi vezetés és intézményi megalapozottság nélkül is lehetséges a kollektív fellépés, nincs igazán szükség szelektív ösztönzôkre vagy szankciókra. Számos elôzô akció is lezajlott már a csoport különbözô, kisebb részhalmazaiban. A tagok az egymásrautaltságnak, a közös fellépés erejének és a közösen realizálható nagyobb haszonnak tudatában vannak. Az ismételt sikeres akciók növelik az egyes csoporttagok hajlandóságát a kooperációra.

A siker másik fontos eleme az volt, hogy a taxisok akciója széleskörû társadalmi támogatottságot és nyilvánosságot kapott. Már az elsô naptól nagymérvû volt a taxis csoporton kívüliek csatlakozása, ami nemcsak a blokádban résztvevõk körét tágította ki, de érthetôen az elérni kívánt célt is. És egy ponton túl megvolt a tehetetlensége az akciónak: a kormánnyal szembeni társadalmi elégedetlenséget és nyomást kifejezô lakossági szimpátia nem engedte a szûkebb érdekek érvényesülését. Ugyanakkor ez védettséget is jelentett a hatalommal szemben, amely a hidakat elzáró néhány taxis ellen még választhatta volna az erôszakos beavatkozást, de az országos blokád résztvevôi, a fuvarosok, a kamionosok, a szimpatizáns rendôrök és a civil lakosok ellen már nem dönthetett úgy, hogy erôszakkal felszámolja az akciót. Hogy éppen akkor jött létre a taxisblokád, ahhoz nemcsak a kormány szereplése kellett, hanem az adott történelmi körülmények együttese is. A friss demokrácia sokaknak okozhatott csalódást, hiszen akkor egy év alatt hatszor szólították fel szavazásra a lakosságot, a változások üteme pedig valószínûleg jóval elmaradt a várakozásokhoz képest.

(Bozóki András–Kovács Éva: A politikai pártok megnyilvánulásai a sajtóban a taxisblokád idején. Magyar Szociológia Szemle, 1991/1.)

Elemzések

A polgári engedetlenségi mozgalomról

Papp Zsolt politológus. ...a taxisblokád - éppen mert a szélsõ határon kezdte -, nem polgári engedetlenség volt. Bár annak a vonásait is hordozta.

- Hanem?

- A polgári engedetlenségnek van egy többé-kevésbé kialakult gyakorlata és elvi, elméleti értelmezése a nyugati világban. Törvényszegõ akciókról van szó - eddig nálunk is stimmel -, amelyek jelképesek, s amelyek mögött lelkiismereti indítékok, erkölcsi felháborodás áll. A mozgalmak, akciók vagy a függetlenséget követelik (Gandhi), vagy az állampolgári egyenlõséget (Martin Luher King), vagy a katonai szolgálat, az ország militarizálása vagy más országbeli agressziója, vagy az erõmûvek telepítése, a környezet károsítása ellen tiltakoznak. Vagyis nem közvetlen anyagi hátrányok, hanem általános - vagy az általánosságra igényt tartó - normák, együttélési szabályok megsértése az indíték.

Persze keveredhetnek ezek a szempontok. A polgári engedetlenség legfõbb sajátossága az, hogy erõszakmentes. Nálunk, hála isten, nem voltak atrocitások. De hogy a blokádnál nem volt erõszak? Átengedték az orvost, a kenyérszállítót, de az apa a gyerekével kocsin nem tudott átmenni az úttest másik oldalára a gyerek nagyanyjához. Ez bizony civilek mozgásszabadságának önhatalmú korlátozása más civilek részérõl. Ez nem erõszak?... A polgári engedetlenség elkövetõi számolnak azzal, hogy bíróság elé állítják õket, ahol többnyire csekély büntetést kapnak, s ezt az alkalmat is megragadják nézeteik hirdetésére.

Itt nálunk a „Taxisblokád idején a társadalmi kiábrándultság találkozott egy kivételesen jó szervezõképességû - ám ne felejtsük: sztrájkra vagy munkaharcra hatékonyan nem képes - csoport elégedetlenségével, és az anyagi elégedetlenségek "összeértek". A probléma csak az, hogy uralhatatlannak,ellenõrizhetetlennek tûnõ folyamatok indultak el, miközben az egyik szakszervezet kiadta a jelszót: ha a kormány megmakacsolja magát, ne engedjetek ti sem! Csak hát ez már végképp nem polgári engedetlenség. Ez szembenállásra, ellenállásra szólít, ami talán kevéssé megengedhetõ egy legális kormány ellen, és inkább egy diktatúra kormánya ellen legitim.

Nem a kormány megrogyasztó döntését védem (miközben mindenki tudja, hogy azt a döntést valahogy meg kellett hozni, vagy meg fogják hozni, de nem így), nem is a taxisok sérelmei ellen, az emberek kiábrándultsága "ellen" szólok. Hanem csak azért, hogy tisztázni kellene az elveket, a fogalmakat.

(V. Bálint Ágnes: Rend a romokon, Bp. 1994.

Pál Gabriella szociálpszichológus

 

Az akkori és utólagos beszámolókból is kitûnik, hogy a taxisok közül sokan erôs morális magabiztossággal felvértezve léptek a közös akcióba. Tehát viszonylag határozott, jól körülírható normatív ösztönzô volt, hogy „jó ügyért” harcolnak. Még ha a legtöbben persze jól felfogott piaci érdekükbôl, saját pénzükért csatlakoztak is, hamar átszínezôdött az indíték: „nekünk fel kellett vállalnunk, hogy mi legyünk a szószólói egy pozitív ügynek”; „úgy lettünk népvezérek, hogy senki nem kért föl minket”; „nem véletlen, hogy a rendôrök nem voltak hajlandók föllépni ellenünk” stb...

A taxisblokád három-négy napig betöltötte az ország, így a tömegkommunikáció érdeklôdését is. A közvélemény, de különösen a taxisok ellen itt-ott fellépô „osszd meg és uralkodj” célzatú propaganda nagyon érzékenyen reagált minden észrevett dezertôr taxisra. Ez akaratlanul is a taxisok akciójának kedvezett: még kockázatosabbá vált a dezertálás, mert egyre nagyobb lett a lebukás esélye. Egyébként is veszélyes volt, mert az akkor fuvarozó taxit könnyû volt észrevenni, és a taxisok egymás között keményen leszámoltak a rajtakapott csoporttaggal: szétverték az autóját, kitépték a CB-készülékét, leverték a tetejérôl a taxi-táblát, volt, hogy a sofôrt is megverték. Amikor tévékamerák és újságírók fényképezôgépei vadászták a dezertáló gépkocsik rendszámát, még költségesebbé vált a "potyautas" alternatíva.

(Pál Gabriella: Ne szavazz! Csináld magad! Magyar Szociológiai Szemle, 1991/1.)

Dokumentumok

Nyilatkozatok

Dr Horváth Balázs belügyminiszter

Kérem szépen, a kormány az üzemanyag áremelését nem függeszti fel. Döntésünk megszületett, és az visszavonhatatlan, a kormány messzemenôkig biztosítja és támogatja a munkavállalók sztrájkjogát. A kormány tiszteli az egyesülési és a gyülekezeti jogot, a kormány viszont nem tûri el a jogszabállyal ellentétes és a jogszabályt sértô demonstrációkat. Ebben az esetben ma éjszaka megkísérelték megbénítani az amúgy is gazdasági krízishelyzetben lévô ország közlekedését, megbénították az egészségügyi ellátást, az élelmiszerlellátást, és mindezt egy rendkívül szûk réteg. A kormánynak az az álláspontja, hogy hajlandó tárgyalni, azonban nem hajlandó asszisztálni ahhoz, hogy egy ország közlekedése megbénuljon akkor, amikor erre jogszabályi lehetôség nincsen. Ma déltôl kezdve megkíséreljük a hidakat megtisztítani, és visszaadni az országnak a lehetséges eszközökkel a közlekedésben a vérkeringést. Erre a kormánynak törvényes eszközök állnak a rendelkezésére, és nagyon szeretnénk, hogyha ez nem lenne a vállalkozók, a fuvarozók és a kormány között szakítópróba, odáig nem mennénk el. Én biztos vagyok abban, hogy megvan a jó szándék a vállalkozók jelenlévô képviselôiben is ahhoz, hogy ezen a lehetetlen helyzeten oldjanak és változtassanak, de egyértelmû az álláspontunk, hogy az üzemanyag-áremelésen változtatni nem tudunk és nem függesztjük fel.

(1990. október 26-a, magyar Rádió, Déli Krónika)

Göncz Árpád, Köztársasági Elnök

Honfitársaim! Hazánkban válsághelyzet alakult ki, ami túlnôtt a benzináremelés kérdésén és a taxisok követelésein, s minthogy ez a válság politikai természetû, politikai megoldást kíván. Ezért:

1.    Javaslatot tettem a kormánynak, hogy hétfôig, amikor folytatódhatnak a taxisokkal folytatott egyeztetô tárgyalások, függessze fel a benzináremeléssel kapcsolatos intézkedését.

2.    Felkértem a kormányt, az illetékes szaktárca irányítását és a taxisokat, hogy a taxisok felajánlásának megfelelôen tárgyalják meg, miként lehet kölcsönös egyetértéssel biztosítani, hogy az ország gyér benzintartalékai ne fogyjanak el a felfüggesztés ideje alatt és ne ismétlôdjenek meg a benzinkutaknál a tegnapi nap folyamán tapasztalható felvásárlási rohamok. Az ezzel kapcsolatos megállapodásnak természetesen meg kell elôznie a felfüggesztés bejelentését.



3.    Megkérem a személy- és teherfuvarozókat, hogy a felfüggesztés bejelentésével egyidejûleg térjenek haza és szüntessék meg az útlezárásokat.

4.    Átiratot intézek a Parlamenthez, és javaslatot teszek, hogy a kialakult helyzetet hétfôn rendkívüli ülésen tárgyalja meg.

(1990. október 26.)

Válogatás a korabeli sajtóból

Rend vagy Káosz?

...Nézzük meg e benzinárat, de pillantsunk mögéje is. Nincs benzin. S vajon ez kivédhetetlen sorscsapásként érte az országot, mint az aszály? Hát nem halljuk-tudjuk szeptember elseje óta, hogy akadozik a szovjet olajszállítás? Hát nem úgy tudtuk, hogy a kormány biztosította a pénzt a pluszvásárlásokra? Az Ipari Minisztérium már szeptember 4-én szükségesnek tartotta, hogy a tárolókapacitásokat töltsék fel, hogy amikor beköszönt a hiány, ne kelljen rossz és ezért drága benzint vásárolni! Október vége van, mi történt a két hónap alatt!? S ha most nincs benzin, attól, hogy drágább lesz – lesz? De szemléljük a tegnapi nap történéseit, tehát a dolgok kezelését is. Mert a kormány – ez a kormány is – gyermekként kezelve a népet, döntött. Nem konzultált a társadalommal, sem választott képviselôivel, sem az ellenzéki pártokkal, sem a szakszervezetekkel, sem a különféle érdekvédelmi fórumokkal. Nem, ez a kormány is, ahogy ez itt mindig is volt, döntött. S amikor tudatára ébredt, hogy baj van, elôször, ugyancsak a jól bevált régi módszert követve, megpróbálta szétválasztani az országot. Reggel még elôálltak a maroknyi elit kisebbség anyagi elônyszerzésével, ami ráadásul béklyóba kényszeríti ezt a munkálkodó és dolgos népet. Aztán folyt tovább, hogy a kordonokon az orvosokat sem engedik át, hogy a kórházakban nincs vérplazma meg kötszer, hogy nem lesz kenyér... Aztán, hogy kiderült, az emberek enni adnak a taxisoknak, hogy takarót visznek a hideg éjszakára, délutánra már e szûk harácsoló réteg „egyik-másik foglalkoztatási csoport” lett, amelynek még súlyos gondjai is lehetnek... Hát nem így ment ez Gdanskban is? Már 200 ezer ember sztrájkolt, amikor a hatalom még mindig CIA-ügynökökrôl papolt.

Vajon mikorra érti meg, kedves kormány, hogy egy nép ül abban a bizonyos taxiban?

A drámában a legijesztôbb, ha a magát felelôsnek érzô kormány nincs tájékozódva az ország valós helyzetérôl. Ha valós program híján kapkod és pánikba esik. Ha nem mondja meg, miért ez áldozat és meddig még, ha nincs közös jövônkrôl elképzelése. Mi sajnáljuk a legjobban, de ezen a vizsgán a kormány megbukott.

(Kurír, 1990. október 27.)

Belügyminiszter az ablakban. Kormányhû tüntetés a Parlament elôtt

Szombaton négy óra körüli idôben háromszáz-négyszáz fôs kormánypárti tüntetô tömeg közelítette meg a tiltakozó taxisok által birtokolt Kossuth teret, a Margit híd, a 2-es villamos Kossuth téri megállója, illetve az Alkotmány utca felôl. Köztük voltak azok is, akik az MDF XI. kerületi szervezetének rendezésében, a Bartók Béla út 61. szám alól indultak. (Klicsu Lajos a kerületi MDF-tôl elmondta, hogy pártjelvények, zászlók nélkül vonulnak a Parlament elé.) A „Taxisblokád=nemzeti tragédia”, „CB-terror” és a „Taxisok, haza!” feliratú transzparensekkel felszerelkezett tüntetôk legelôbb a tér délkeleti sarkánál érintkeztek a feliratoktól feldühödött taxisokkal, ahol a taxisok vezetôinek sikerült csatárlánccal elkülöníteni egymástól a kölcsönösen szitkozódó csoportosulásokat. Ezt követôen a többszörösen és folyamatosan megerôsített rendôri osztagok a lépcsôk elôtt a kettôs rendôrfal két oldalára tudták szétválasztani a kormánypárti tüntetôket, illetve a harmadik napja demonstráló taxisokat. A lépcsôkre felhúzódó MDF-tagok és szimpatizánsok éltetni kezdték a kormányt, amikor pedig a Parlament egyik ablakában feltûnt Horváth Balázs belügyminiszter, „Tarts ki, Balázs” kiáltásokat skandálva hátat fordítottak az átellenben kiabáló, illetve dudaszóval tiltakozó magánfuvarozóknak. A láthatóan elérzékenyült Horváth Balázs ezután kinyittatta az ablakot, és integetéssel üdvözölte a hûségtüntetôket. A fokozódó üdvrivalgások közepette feltérdelt az ablakpárkányra, mit sem törôdve a távolabb álló magánfuvarozók kifejezetten illetlen mutogatásával.

Mikor a demokrata fórumosok a „Mi vagyunk a nép” jelszót kezdték skandálni, a négy postai teherautóval idôközben kiegészült alkalmi taxiparkoló másfélszer nagyobb emberserege hátat fordított a Parlament VII. kapuja fölötti erkélyen megjelenô Horváth Balázsnak és minisztertársainak. A kormánytagok többszöri megmutatkozásától megmámorosodott hûségtüntetôk jelszavai ezután az alábbiak szerint hangzottak el: „Taxismaffia”, „Nem lesz puccs”, „Aki dudál, velünk van”, „Vissza a hidakat”, „Kormánysajtót”.

(Kurír, 1990. október 28.)

Keddtõl 12 forinttal olcsóbb a benzin!

Hétfôn éjféltôl 12 forinttal olcsóbb a benzin. A munkavállalók és a munkaadók képviselôinek érvei elôtt, kemény vita és kölcsönös kompromisszumok után meghajolt a kormány, visszatérhet az ország a normális hétköznapokhoz. Feszült várakozás, felelôsségtôl áthatott vitapozíció jellemezte az Országos Érdekegyeztetô Tanács, a munkavállalók, a munkaadók és a kormány tárgyaló küldöttségének az ország nyilvánossága elôtt folyó csatáját. Az elsô percekben nyilvánvalóvá vált, hogy a munkaadók, akiknél a szóvivôi tisztet Palotás János országgyûlési képviselô, a VOSZ elnöke töltötte be, valamint a munkavállalók, ahol a szóvivô Forgács Pál, a Független Szakszervezetek Demokratikus Ligájának elnöke, a Szakszervezeti Kerekasztal soros elnöke volt, azonos álláspontot képviselnek. Nevezetesen: ragaszkodnak hozzá, hogy 12 forinttal csökkenjen a benzin ára, annyival, amennyi a benne lévô fogyasztói többletadó. Ezért elfogadták a kormány árliberalizációs javaslatát, a piaci árrendszert, elálltak az eredeti benzinár visszaállításától. Fordulóról fordulóra visszatértek ahhoz a kérdéshez, korlátlan felhatalmazása van-e a kormánydelegációnak. Végül délután negyed hatkor a miniszterek háromórás szünetet kértek, amit végül is másfél órában fogadott el az Érdekegyeztetô Tanács.

A kormány álláspontja megkeményedett a vita során. Nem léptek túl az eredeti álláspontjukon, még arra a négy-öt napra sem, amíg dönt a parlament az árliberalizációról, nem engednek az általuk bejelentett fogyasztói árakból. Adó-visszatérítésrôl, jegyrendszerrôl, kontingensekrôl szóltak. A tárgyaló felek megdöbbenéssel fogadták a miniszterek rugalmatlanságát, és a kormányra hárították a konszenzus elmaradásának minden következményét. Kijelentették: nem állnak fel a tárgyalóasztaltól, amíg nem lesz megállapodás.

Délután és este is tüntettek a kormány mellett a Munkaügyi Minisztérium, a tárgyalás helyszíne elôtt. Ezt elítélték a munkavállalók és a munkaadók is. Követelték, a belügyminiszter biztosítsa az utcára küldött tüntetôk és a blokádoknál ôrségben állók személyes biztonságát. Idegtépô és a tárgyalásokon részt vevôk által hangsúlyozottan válságos pillanatokban egyoldalú deklarációval tért vissza este 7 óra 25 perckor, háromnegyed órás késéssel a kormányküldöttség. Bod Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter olvasta fel a kormány álláspontját, amelynek lényege, hogy a blokádok lebontása után hétfôn éjféltôl szombat éjfélig a kormány saját hatáskörében 12 forintos engedményt vezet be. Ha az Országgyûlés szombat éjfélig nem fogadja el az árliberalizációs törvényjavaslatot, akkor visszaáll a 62 forintos benzinár. A kormány fenntartja magának a jogot, hogy a benzinellátás folyamatossága érdekében a mindenkori helyzetnek megfelelôen korlátozásokat vezessen be. Elöljáróban elrendelik, hogy a benzinkutaknál csak az autók benzintartályába szolgáljanak ki üzemanyagot.

A munkavállalók és a munkáltatók együttes válaszát ismertette este 8 óra után Palotás János a kormány deklarációjára. Eszerint, elismerve, hogy az átállás technikai elôkészítése idôt vesz igénybe, tudomásul veszik, hogy a követeléstôl eltérôen 24 órával késôbben, kedden 0 órától lép életbe az üzemanyag árának 12 forintos csökkentése. Ugyanakkor nem fogadták el, hogy a kormány nyomást gyakoroljon az Országgyûlésre azzal, hogy szombat éjfélig tartja fenn a csökkentett árat. Kérték, hogy a kormány deklarálja: az árcsökkentés mindaddig fennmarad, amíg a parlament az új törvényt meghozza. Továbbá ragaszkodtak ahhoz is, nyilvánítsa ki a kormány, hogy a tüntetésben részt vevôket se társadalmi, se jogi hátrány nem éri.

Rabár miniszter bejelentette: eláll a határidőhöz kötött árcsökkentéstôl. Kinyilvánította, a kormány ôszintén gondolta, hogy nem alkalmaz erőszakot, nem akar büntetni, eddig sem tette – ez elegendô garancia. Ezt követôen írásba foglalták a megállapodást, amelyet a Magyar Közlönyben is kihirdetnek.

                                                                                (D. K. Mai reggel. 1990. október 29.)



[1]A Taxisblokád történetét a Blokád – avagy kocsisor kelettôl nyugatig (szerk. Szakonyi Péter) Haas és Singer, 1990. címû riportkönyv alapján tárgyaljuk.

[2]Antall József betegsége miatt ekkor Horváth Balázs a miniszterelnököt is helyettesítette.

[3]Az Érdekegyeztetõ Tanács: a legfõbb gazdasági érdekegyeztetõ fórum Magyarországon, amelyen a kormány, a munkavállalók (szakszervezetek) és a munkaadók képviselõi vesznek részt.

[4]Az interjúkat a Blokád – avagy kocsisor kelettôl nyugatig (szerk. Szakonyi Péter). Haas és Singer, 1990. címû riportkönyvbõl válogattuk.

Találat: 1846