online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom
Menedzsment Humán erőforrás Marketing Politikatudomány
Receptek
Vegyes

 
 
 
 
 

 
 

 

 

A MUNKAERŐ-ÁLLOMÁNY ÉS A NÉPESSÉG TÁRSADALMI-FOGLALKOZÁSI SZERKEZETE

humán erőforrás

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
A HUMÁNPOLITIKA MAGYARORSZÁGI TÖRTÉNETE
Óvodapedagógusok munkaköri leírasa
A HUMÁNPOLITIKA ESZKÖZEI
Humanpolitika
A FOGYASZTÓI MAGATARTÁS
A HUMÁNPOLITIKA ESZKÖZEI . V. AZ ÜDÜLÉS
AZ EMBERI ERŐFORRÁS-GAZDÁLKODÁS KÖRNYEZETI TÉNYEZŐI
 
 
 


A munkaerő-állomány és a népesség társadalmi-foglalkozási szerkezete

A társadalmi-foglalkozási szerkezet megállapítására több paramétert használnak, mivel az egyes személyek több tulajdonsága az, amely meghatározza a társadalmi-foglalkozási helyzetet, így a társadalmi-foglalkozási összetétel vizsgálata sokkal bonyolultabb, mint a szorosabb értelemben vett demográfiai tulajdonságok szerinti megoszlásoké. E kérdéskörben a fogalmak meghatározása is bonyolultabb és a csoportosításoknak is nagyobb a jelentősége. Általánosságban a népesség társadalmi-foglalkozási összetételével kapcsolatban a következő ismérveket használják (Klinger A., 1996):

– gazdasági aktivitás

– foglalkozás

– foglalkozási ág

– foglalkozási viszony.

Az összefoglaló (kombinatív) csoportosítások az egyedi információk összekapcsolásával jellemzik az egyes személy társadalmi-foglalkozási helyzetét, ami többek között alkalmas a szociológiában is használt társadalmi státusz megállapítására (illetve valamilyen státuszcsoportba való besorolásra), valamint a társadalmi réteg szerinti szerkezetvizsgálatok kivitelezésére.

1.1.    A gazdasági aktivitás

A társadalmi-foglalkozási szerkezet megállapításának egyik kiindulópontja a társadalmi újratermelési folyamatban való részvétel, vagyis annak vizsgálata, hogy az egyének részt vesznek-e a munkaerő-állományban és ha igen, milyen formában. A régebbi osztályozások általában a kereső-eltartott kettős rendszerben vizsgálták a lakosság részvételét a gazdaságban, e fogalm 222c21c aknak az értelmezési különbségei miatt azonban gyakran átfedésekre, illetve tévedésekre került sor.

Keresők azok, akiknek van kerestük, jövedelmük, megélhetési forrásuk, beleértve a nyugdíjasokat is, eltartottak pedig azok, akiknek nincs keresetük, tehát az előbbiek kereset nélküli hozzátartozói vagy egyéb, saját jövedelemmel nem  rendelkező személyek (Klinger A., 1996, p. 81–82). A keresők fogalomkörét korábban gyakran az aktív keresőkkel azonosnak tartották, a nyugdíjasokat és az egyéb jövedelemmel rendelkezőket (lakbér, járadék stb.) ugyanis nem sorolták a keresők közé. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal (ILO) ma már a gazdasági aktivitás fogalomrendszerét veszi alapul.

A gazdaságilag aktív népesség [economically active population] magába foglalja a mindkét nemhez tartozó személyeket, akik munkát végeznek a gazdasági javak és szolgáltatások területén, egy meghatározott időszak alatt.  A munkavégzés szempontjából jelenleg aktívnak tekintendők azok, akik egy rövid megfigyelési időszak (általában egy hét) alatt munkát végezetek, gazdaságilag aktívnak pedig azokat, akik egy hosszabb megfigyelési időszak (általában egy év) alatt a rendelkezésére álló napok egy részét (legalább egy harmadát) munka jellegű tevékenységre fordította. Az ENSZ. Európai Népszámlálási Ajánlásai szerint a gazdaságilag aktív népesség közé kell besorolni a foglalkoztatottakat (aktív keresőket), valamint a munkanélkülieket is (uo.).

Foglalkoztatottak [employed] azok, akik valamilyen kereső munkát végeztek, valamint azok is, akiknek van munkájuk, de betegség, sztrájk vagy szabadság  miatt nem dolgoznak (P.A. Samuleson, W.D. Nordhaus, 1992).

Munkanélküliek [unemployed] azok, akik nincsenek foglalkoztatva, de aktívan munkát keresnek, vagy arra várnak, hogy visszatérhessenek a munkába (uo.), vagyis az állást kereső munkanélküliek és az első ízben elhelyezkedni kívánók. A Nemzetközi Munkaügyi Iroda definíciója szerint munkanélkülieknek tekinthetők azok, akiknek nincs munkahelyük és nem fejtenek ki jövedelemszerző tevékenységet, munkát keresnek (az elmúlt négy hét alatt tett konkrét intézkedés  által) és két héten belül munkába tudnak állni, amennyiben találnak számukra megfelelő munkahelyet. A foglalkoztatottak és a munkanélküliek együttesen alkotják a munkaerő-állományt (26. ábra).

Aktív keresők a kereső tevékenységet folytató, keresettel, jövedelemmel rendelkező és a megfigyelést megelőző időszak (egy hét) alatt ténylegesen dolgozó, illetve munkaviszonyban, bedolgozói jogviszonyban, vagy szövetkezeti tagsági viszonyban lévő személyek, valamint az egyéni vállalkozók. Az aktív keresők közé tartoznak még (Klinger A., 1996, p. 83):

-  a mezőgazdasági és nem mezőgazdasági önállók segítő családtagjai;

-  az idényszerűen foglalkoztatottak;

-  az alkalmi munkások és napszámosok;

-  sorkatonai és tartalékos katonai szolgálatot teljesítő személyek, ha bevonulásukat megelőzően aktív keresők voltak;

-  a büntetés-végrehajtási intézetben fogva tartott személyek, ha a büntetés megkezdése előtt aktív keresők voltak;

-  azok a nyugdíjasok, akik aktív kereső foglalkozásuk folytatása mellett részesülnek rokkantsági vagy özvegyi nyugdíjban.

A gazdaságilag nem aktív (inaktív) népesség [economically inactive population] mindazokat a személyeket magába foglalja a kortól függetlenül, akik nem tekinthetők gazdaságilag aktívnak. Természet-szerűen nem aktívak azok, akik kívül esnek az aktív (munkaképes) életkoron, vagyis a 15 évet be nem töltött gyermekek és a 65 év feletti idősek (a munkavállalás alsó és felső korhatára jogilag az országok törvénykezésétől függ), de jelentős arányt képviselnek a felnőtt (munkaképes vagy aktív) korú inaktívak is. A nem-aktív népességet az inaktivitás oka szerint az alábbi hat csoportba lehet sorolni (Uo.):

-  aktív koron aluli személyek;

-  a gazdasági aktivitás alsó korhatára felett, de az iskolaköteles kor felső határa alatti tanulók;

-  az iskolaköteles kor felső határa feletti személyek, akik oktatási intézménybe járnak (egyetemi/főiskolai hallgatók, szakiskolai tanulók stb.);

-  háztartási kötelezettséget teljesítő személyek;

-  nyugdíjasok (a gazdasági aktivitás felső korhatára feletti személyek);

-  munkaképtelenek (rokkantak, fogyatékosok, beteg-nyugdíjasok stb.);

-  egyéb inaktív személyek (pl. olyan munkaképes életkorú személyek, akik nem óhajtanak dolgozni, mert nincsenek ráutalva, vagy olyan munkanélküliek, akik felhagytak a munkahely-kereséssel).

Inaktív keresők azok a személyek, akik aktív keresőként nem dolgoznak, de keresettek, jövedelemmel rendelkeznek (uo.), vagyis:

-  az öregségi, rokkantsági, özvegyi nyugdíjasok;

-  gyermekgondozási díjban, ill. segélyben részesülők;

-  egyéb inaktív keresők, akik földjük, házuk, lakásuk, nyaralójuk bérbeadásából, egyéb járadékból vagy eltartási szerződésből  jövedelemmel rendelkeznek.

Eltartottak azok a személyek, akik nem tartoznak sem az aktív, sem az inaktív keresők, sem a munkanélküliek közé, mert általában keresettel, jövedelemmel nem rendelkeznek és megélhetésükről magánszemély vagy intézmény gondoskodik (uo.). Ebbe a kategóriába első sorban a 15 éven aluli gyermekek, a 15 évesnél idősebb és nem kereső nappali tagozatos tanulók és egyetemi/ főiskolai hallgatók, valamint egyéb eltartottak (15 évesnél idősebb, az előbbi kategóriák egyikébe sem sorolható eltartottak, pl. háztartásbeliek, segélyben nem részesülő munkanélküliek, nyugdíj nélküli idősek stb.).

A gazdasági aktvitás mutatói közül a legfontosabbak:

Az általános aktivitási mutató (ráta) [labour force participation rate] a gazdasági aktivitás arányát az össznépességhez viszonyítja:

ahol a az általános aktivitási mutató, PA. az aktív népesség létszáma és P a népesség

A speciális aktivitási mutatók a gazdaságilag aktív népességet (vagy annak valamely szegmensét) csak a lakosság bizonyos hányadához viszonyítják (uo.), pl. a nők ill. a férfiak aktivitási rátája, a 15 éves és idősebb lakosság aktivitási rátája, a munkaképes életkorúaké, a városi, illetve a falusi népességé stb.

Az aktivitási görbék aktivitási mutatók életkor szerinti ábrázolásai. Leggyakrabban az általános aktivitási görbét, a speciális mutatók közül pedig a férfiak, a nők, a városi, ill. a falusi népesség aktivitási görbéit szokták ábrázolni.

A világ népességének gazdasági aktivitási mutatóit igen nehéz felbecsülni, mivel a munka, illetve a foglalkoztatás fogalma a különböző országokban erősen eltér egymástól, az adatok gyakran értelmezhetetlenek és nagymértékben függnek a népesség életkor-szerkezetétől. Elmondható azonban, hogy az európai és az észak-amerikai országok aktivitási rátái a népesség elöregedése miatt egyre csökkenő tendenciát mutatnak. Az Európai Unió átlagos aktivitási rátája 2005-ben 47,1% volt, az Egyesült Államoké 49,8%, míg Kínáé a legmagasabbak közt, 58,2% volt.

Románia általános aktivitási mutatója 1997 és 2003 között 10%-al (64,8%-ról 54,8%-ra) csökkent (27. ábra), még Ez  részben a népesség egyre kifejezettebb elöregedésével, másrészt a korkedvezményes nyugdíjba vonulás (mint a munkanélküliség megelőzésének, illetve csökkentésének egyik kényszerű módszere) magas gyakoriságával magyarázható.

Az általános foglalkoztatottsági mutató (ráta) [general rate of occupation] a foglalkoztatottak arányát az viszonyítja az össznépességhez, de amennyiben az aktívak és a foglalkoztatottak száma nem különbözik lényegesen, nem sokat mond a foglalkoztatás tényleges helyzetéről, ezért indokoltabb az aktív népességhez vagy a munkaképes életkorú (15–64 éves) népességhez viszonyított foglalkoztatottsági ráta használata. A foglalkoztatási helyzet elemzéséhez azonban gyakrabban használják a munkanélküliség mutatóit.

Az általános munkanélküliségi mutató (munkanélküliségi ráta) a munkanélküliek számát az aktív népességhez viszonyítja. A munkanélküliségi ráta kiszámításának módszerei országonként jelentősen különbözhetnek, tekintettel az eltérő jogszabályokra, illetve a probléma érzékeny szociális és politikai vetületeire (nem ritkán előfordult, hogy a kormányzatok politikai megfontolásból változtattak a munkanélküliségi adatok kiszámítási módszerein vagy egyszerűen a saját érdekeik szerint manipulálták őket). A fejlett országok munkanélküliségi adatai azonban általában megbízhatóak és összehasonlíthatóak is.

A speciális munkanélküliségi mutatók a munkanélkü-liek számát vagy azoknak egy (pl. nemek vagy életkor szerint) behatárolt szegmensét az aktív népesség megfelelő hányadához viszonyítják, így ki lehet számítani a nők ill. a férfiak munkanélküliségi rátáit, a fiatalok (15–19, 20–24 vagy 25–30 évesek) munkanélküliségi rátáit, a városi, illetve a falusi népesség munkanélküliségi rátáit.

Az utóbbi évek foglalkoztatási viszonyai a fejlett ipari országokban a munkanélküliség jelenségnek eltérő tendenciáiról tanúskodnak: míg az Egyesült Államokban 2005-ben a felnőtt korúak (15–64 évesek) foglalkoztatási rátája 71,2%, a munkanélküliség pedig 5,5% volt, Japánban ugyanezek a mutatók 68,7% ill. 4,4%, az EU. átlagos foglalkoztatási rátája 63,3%, míg a munkanélküli-ség 9,5%-os volt. Az egyes tagországokban (Egyesült Királyság, Írország, Svédország, Ausztria) azonban a munkanélküliség annyira alacsony (4–6%-os), hogy már teljes foglalkoztatásról lehet beszélni (vagyis lényegében nincs kényszerű munkanélküliség), más tagállamokban azonban évek óta meghaladja a 10%-ot (Franciaország 10,1%, Németország 10,6%, Belgium 12%, Lengyelor-szág 19,5%), így már szinte krónikus jelenséggé vált. A különbségek okaira igen sok magyarázat lehetséges, a legvalószínűbbek azonban a munkaerő költségeivel, a hosszú távú foglalkoztatási stratégiákkal és a munkaerő-piacok rugalmasságával kapcsolatosak.

Romániában a munkanélküliségi ráta a 90-es évekhez képest az utóbbi 7–8 évben kedvezően alakult (29. ábra): 1992-ben 8,4%, 2005-ben pedig 6,4% volt, ami elsősorban a gazdasági recesszióból való kilábalás eredménye, azonban a munkanélküliség csökkenéséhez hozzájárult az általános aktivitási ráta csökkenése is. Ezt részben a demográfiai elöregedés, részben a gyakori korkedvezményes nyugdíjazás pedig a fiatalok tanulási idejének a meghosszabbodása magyaráz.

1.2.    Az egyéni foglalkozás

Az egyéni foglalkozás [occupation] a társadalmi munkamegosztásban elfoglalt helyre utal és az egyének számára döntő jelentősége van, ugyanis meghatározza nem csak a gazdasági viszonyait, hanem a társadalmi szerkezetben elfoglalt helyét is. Az egyéni foglalkozás kérdését általában a gazdasági ágaktól függetlenül tárgyalják, de gyakran tévesztik össze a tevékenységgel, a munkakörrel, illetve a beosztással, azok esetében pedig, akik egy időben több foglalkozást űznek, meg kell különböztetni a főfoglalkozást, illetve a mellékfoglalko-zást is. Az ENSZ. Európai Népszámlálási Ajánlásai szerint „A foglalkozás a foglalkoztatott személy által a beszámolási időszak folyamán végzett munka jellege, tekintet nélkül az ágazatra vagy a foglalkozási viszonyra (Klinger A. 1996, p. 88–89).

A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) a különböző foglalkozásokat a Nemzetközi Standard Foglalkozási Csoportosítás (International Standard Classification of Occupation – röv. ISCO) 1988-ban bevezetett kategóriái szerint osztályozza, amelyeket 1997 óta Románia is alkalmaz (30 ábra).

Az ISCO-88 főcsoportjai:

    1.  Törvényhozók, igazgatási és gazdasági vezetők (membri ai corpului legislativ, ai executivului, înalţi conducători ai administraţiei publice, conducători şi funcţionari din unităţile economico-sociale şi politice)

    2.  Vezető értelmiségiek (specialişti cu ocupaţii intelectuale si ştiinţifice)

    3.  Beosztott értelmiségiek és technikusok (tehnicieni, maiştri şi asimilaţi)

    4.  Irodai dolgozók (funcţionari administrativi)

    5.  Szolgáltatási és kereskedelmi foglalkozások (lucrători operativi în servicii, comerţ si asimilaţi)

    6.  Szakképzett mezőgazdasági foglalkozások (agricultori şi lucrători calificaţi în agricultură, silvicultură şi pescuit)

    7.  Ipari foglalkozások (meşteşugari şi lucrători calificaţi în meserii de tip artizanal)

    8.  Gépkezelők (reglare şi întreţinere ale maşinilor şi instalaţiilor)

    9.  Elemi foglalkozások (muncitori necalificaţi)

10.  Fegyveres erők (forţele armate)

1.3.    A foglalkozási ágak

A foglalkozási ágak szerinti megoszlás a munkaerő-állomány ágazati szerkezetét tükrözi, vagyis hogy az aktív keresők milyen gazdasági ágakban dolgoznak. A foglalkozási ágat általában annak a munkahelynek, azaz intézménynek,  vállalatnak, szövetkezetnek, vállalkozásnak stb. a jellege határozza meg, amelyben dolgoznak, tehát a foglalkozási ág meghatározása nem direkt módon történik, hanem a munkáltató megjelölése alapján (Klinger A., 1996, p. 93).

Az ENSZ. Statisztikai Hivatala kidolgozta a Gazdasági Tevékenységek Nemzetközi Standard Osztályozását (International Standard Industrial Classification of all Economic Activities – röv. ISIC), melynek alapján az Európai Unió is kidolgozta a saját ágazati osztályozási rendszerét (ang. NACE. vagy fr. CAEN). Ennek NACE. Rev.1 változata 1993 óta az EU. tagországaiban kötelező, és ezt 1997 óta Románia is alkalmazza. A NACE. Rev.1 igen részletes osztályozási struktúrát alakított ki a tagországok gazdasági fejlettsége figyelembe vételével: a legalsó szinten 513 szakágazatot különít el, az ENSZ. 292 szakágazatos bontásával szemben (Uo.).

A NACE. Rev.1 első szintjén szereplő gazdasági ágazatok:

A.      Mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdaság (Agricultură, vânătoare şi silvicultură)

B.       Halászat és halgazdálkodás (Pescuit şi piscicultură)

C.       Bányászat (Industrie extractivă)

D.      Feldolgozóipar (Industrie prelucrătoare)

E.       Villamosenergia, gáz-, hő- és vízellátás (Energie electrică şi termică, gaze şi apă)

F.        Építőipar (Construcţii)

G.       Kereskedelem (Comerţ)

H.      Vendéglátás (Hoteluri şi restaurante)

I.         Szállítás, raktározás, posta (Transport, depozitare şi comunicaţii)

J.         Pénzügyi tevékenység (Intermedieri financiare)

K.      Ingatlanügylet és egyéb szolgáltatás (Tranzacţii imobiliare şi alte servicii)

L.       Közigazgatás és honvédelem (Administraţie publică)

M.     Oktatás (Învăţământ)

N.      Egészségügy, szociális ellátás (Sănătate şi asistenţă socială)

O.      Egyéb közösségi, személyi szolgáltatás (Celelalte activităţi ale economiei naţionale)

A szakirodalomban igen elterjedt a C. Clark és J. Fourastié által bevezetett szektoros felosztás, amely a gazdasági ágazatokat három nagy szektorba sorolja:

     I.   primer (nyersanyag-termelő) szektor: mezőgazdaság, vadgazdálkodás, erdőgazdaság , halászat, halgazdálkodás, bányászat;

   II.   szekunder (feldolgozó) szektor: feldolgozóipar, villamosenergia, építőipar;

III.   tercier (szolgáltató) szektor: kereskedelem, idegen-forgalom, közlekedés, pénzügyek, ingatlanügyletek, közigazgatás, honvédelem, oktatás, egészségügy, szociális ellátás és egyéb szolgáltatások.

A munkaerő szektorok szerinti megoszlása az országok fejlettségi szintjének egyik legfontosabb mutatója: a primer szektor magas aránya (70% felett Afrika és Dél-Ázsia országaiban) a gazdaság elmaradottságára utal, a szekunder szektornak magas (30% feletti) aránya van néhány fejlett ipari (Németország, Olaszország, Malajzia, Tajvan), illetve a volt szocialista országokban, míg a szolgáltató szektor magas (70% feletti) aránya a posztindusztriális, erősen tercierizált fejlett ipari országokra jellemző (Nagy Britannia, Dánia, Svédország, Norvégia, Benelux-államok, Kanada, USA).

Románia aktív keresőinek gazdasági szektorok szerinti megoszlásának 1990 és 2002 közötti alakulását a 32. ábra szemlélteti: a legjelentősebb változást a szekunder (ipari) szektor mutatta, ahol a dolgozók száma a felére csökkent (kb. 8,8 millióról 4,4 millióra) az ipar elhúzódó válsága miatt. A primer szektorban dolgozók száma ezzel szemben nem csökkent, hanem enyhén nőtt (nagyobb mértékben nőtt az arányuk az aktív állomány csökkenése miatt), ami azzal magyarázható, hogy 1989 után a falvakból származó, iparban dolgozó és aztán elbocsátott munkások jelentős része visszatért a szülőfalujába és mezőgazdasággal próbálja keresni megélhetését. A tercier szektorban dolgozók száma azonban nem növekedett, sőt enyhén csökkent (bár az arányuk nőtt), annak ellenére, hogy a szolgáltatások jelentős fejlődésen mentek keresztül az utóbbi másfél évtizedben

1.4.    A foglalkozási viszonyok

A foglalkozási viszony [professional status] a gazdaságilag aktív népességnek a termelőeszközhöz való, jogilag meghatározott viszonyát jelenti. Az ENSZ. Európai Népszámlálási irányelvei szerint a foglalkozási viszony a megfigyelési időszak alatt (utolsó hét) végrehajtott munkavégzés minőségére vonatkozik. A gazdaságilag aktív népességet foglalkozási viszony szerint a Romániában is alkalmazott, következő csoportokra osztják (Uo., p. 97):

    1.  munkáltatók (patroni)

    2.  saját számlára dolgozó önállóak (lucrători pe cont propriu)

    3.  alkalmazásban állók (salariaţi)

    4.  segítő családtagok (lucrători familiali neremuneraţi)

    5.  szövetkezeti tagok (membri ai unei societăţi agricole sau a unei cooperative)

    6.  foglalkozási viszony szerint nem osztályozható személyek (neclasificabili)

A foglalkozási viszony mellett (vagy annak kiegészítéseként) az állomány-csoportra (a foglalkozás minőségére) vonatkozóan is szoktak adatokat gyűjteni, pl. Magyarországon megkülönböztetnek fizikai foglalkozású (szakmunkás, betanított munkás, segédmunkás), illetve szellemi foglalkozású (vezető/irányító, beosztott ügyintéző, beosztott ügyviteli) dolgozókat.

Romániában 2003-ban a munkaerő-állomány foglalkozási viszony szerinti megoszlásában (32. ábra) első helyen az alkalmazásban állók szerepeltek (62,5%-al), őket követték az önállók (21,2%-kal), a segítő családtagok (14,8% – ide főleg a saját földjükön gazdálkodók és családtagjaik tartoznak), a munkáltatók (1,3%) és a szövetkezeti tagok (0,2%).

Találat: 402