Vonatra varok - Áprily Lajos

Vonatra várok - Áprily Lajos

Páros vasív feszül a láthatáron.

Vonatra várok. Reggel óta várom.

Idöt mulatni kisvárosba térek,

zászlók dagadnak ott a nyári szélnek. 626d34g

Rácsok mögött a nyár virágot ápol,

szédül a szív a rózsa illatától.

És itt is vannak konduló harangok

s toronyra szálló hófehér galambok.

A kedves itt is vágyva vár az éjre

s a kútnak itt is van csengö zenéje.

És itt is vannak naplementi séták...

s a könyvesboltban kották és poéták...

S mégis: ölén a fényes, enyhe nyárnak

sötét csoportok vérröl deklamálnak.

És villám gyúl ki némelyik szemében,

mert a beszédük nem az én beszédem.

S mint ellenséget pillanatnyi harcon,

sötét szemük lobogva méri arcom.

Amint kiérek zajból, utca-porból,

véletlen útam csöndességbe torkol.

Bágyadt szemem halott betükre téved,

ó, itt is csak virágban él az élet.

És itt is mámoros lepkék toroznak

virágain a holt professzoroknak.

A fejfák itt is bánattal köszönnek

s az élök rendre itt is erre jönnek.

Sötét urak is egyszer ide dölnek -

miért tüzelnek és miért gyülölnek?