Most mar a holt fürdöt is ismered - Áprily Lajos

Most már a holt fürdöt is ismered - Áprily Lajos

Be jó, hogy jártam erre is veled:

most már a holt fürdöt is ismered.

A suttogó, nagyárnyú sétaút

milyen döbbent mag 515c22f ányosságba fut.

Minthogyha néha most is rezgene

a lombja közt a régi térzene.

Korhadtan áll a vén malomkerék,

a víz tanácstalan fut szerteszét.

Csak egy verandás villa nem romos,

ott ül az ösz fürdö-tulajdonos.

Fehér ruhában, mint egy vén szinész,

kék füstön át a multba visszanéz.

Nem is rezzenti fátyolos szemét,

úgy hallgatja a régi térzenét...

A vendéglö virágos terraszát

csevegve lakja csacska társaság.

Vágyódva ring az ifjú és a lány,

a Strauss-keringö hullámos dalán.

Az asztalnál, egy pesti lap mögött

jó nagytata borozgat és köhög.

És imbolyog, mint induló hajó:

ó, élni, élni, élni volna jó!...

...Hüs esti égböl száll a permeteg,

alusznak már a régi valcerek.

Romokra száll az este illata,

s a kis fürdö halott. Mint nagytata. -