Mennék eléd - Áprily Lajos

Mennék eléd - Áprily Lajos

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.

A déli oldalon leselkedel.

Gyökerek hallják könnyü léptedet,

átküldesz egy-egy halk leheletet,

mely szüzies még és illattalan,

de sejtetö, jó langyossága van.

Csak arcom érzi még, nem sejti más,

varázs van benne, keltetö varázs.

Ahol jársz, néma éberség fogad,

keresed a rügyes sombokrokat,

hogy langyosságoddal rájuk lehelj

s kipattanjon a sárga kis kehely.

Feljössz az élre, melyet hó erez,

íj válladon, a hátadon tegez,

benne az arany nyílakat hozod,

melyekkel a telet megnyilazod.

Mennék eléd, s mint fényváró anyám,

még utoljára elkiáltanám

nevedet, melyböl napfény sugaraz:

Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!