Karmester-ös - Áprily Lajos

Karmester-ös - Áprily Lajos

Romantikám kék fellegében

hullám felett a parton áll

s a vérrel virradt század-élen

dalt álmodik, dalt kompon 858i85i ál.

Magányos úr, de mégsem árva,

szentimentális kis család,

vén mandolin és ócska hárfa

kivallatják a bánatát.

Mert bánat öt is könnyen éri,

Antoinette-ért könnyet ont,

de fitymáló gúnnyal kiséri

világverö Napóleont.

S ha harcok dördülése távol

muzsikáló szívébe reng,

fájdalmas disharmoniából

könnyes dalocskákat teremt...

S most bennem bujdosik zenéje,

a mélabú, mit rám hagyott.

De haj, e másik század éle

reám is vérrel virradott.

Robogva csap szelíd dalomba

egy messze-dörgö Mars-fogat

s a véres hangzavar zsibongva

riasztó dalra bujtogat.

Az induló piros parázsa

már-már kilobban, mint a vér -

De ím, karmester-ös varázsa

száz éven át szivemhez ér.

Látom: homályos század-élen

hullám felett a parton áll,

lendül a bot szikár kezében

és halkan Gluckot intonál.