Falusi postaló - Áprily Lajos

Falusi postaló - Áprily Lajos

Láttam szegényt az utca mély sarában,

ahogy húz s rángat egy ne 818i88i héz kocsit,

s az állomásról visszatér magában

a ködben, mely borzongat s álmosit.

Csüdön felül merül az út-mocsárban,

szemébe híg levet fröccsent a sár.

Ha álmodik: porozva jár a nyárban

szegény agyon-nyütt állat-proletár.

Sújthat szitok vagy ostorvég feléje,

sorsát lebillent fejjel hordja rég.

És néha zúg a puszta-szél zenéje

s szabad mezökkel int a messzeség.

Egy útja van: postától állomásig,

és más irányba térni nem szabad.

Új hámot kap, ha elvásott a másik,

és küzd a sárral, míg meg nem szakad.

Rád gondolok most száraz otthonomból,

míg búgnak künn a böjti vad szelek,

s havas-esös napok haragja tombol, -

s bús és hös postaló - köszöntelek!