Esti dal - Áprily Lajos

Esti dal - Áprily Lajos

Makkai Sándornak

Ültem bent a két fiammal

tüzvilágos pamlagon.

Jött az este, barna koldus, 323c25d

könnyesen jött és vakon.

Őszi zápor dobverése

peregett az ablakon.

Két fiacskám karcsu testét

átölelte két karom.

(Hármas árnyék játszva lengett,

nött mögöttünk a falon.)

És az esttel víg dalokra,

Grimm-mesékre jött a gond.

Búgott künt a szél dorombja,

óriási bú-doromb:

Fognak-é majd lelkesülni

új világok tavaszán

fény-imádó, büszke szemmel

fent az ember magasán?

Vagy kavargó ködbe hullva

minden álmuk úgy vesz el:

tolla-foszlott, csonka szárnnyal,

ember-csúcshoz oly közel?

Vagy az ösvény gyenge gyepröl

vadbozótú láphoz ér,

és a csalfa láp iszapja

újra vér, jaj, újra vér?!...

Ültem bent a két fiammal

s mint az óriás-kígyó,

tüzvilágos pamlagunkon

úgy büvölt a vízió.

Két fiacskám karcsu testét

féltve fogta két karom.

(Nött az árnyék, óriásra

nött mögöttünk a falon.)

S vércsecsörü kín csapott rám,

régi kínnal vérrokon -

és a falra sors-sötéten

felkomorlott Laokoon.