Búcsú a hótól - Áprily Lajos

Búcsú a hótól - Áprily Lajos

Maholnap eltünsz, kedves hó-alap,

mely - hogyha nem kúszott a köd reád -

beintettél hozzám az ablakon, 232b13c

mihelyt széthúztam könnyü függönyét.

Mutattad a víg szajkó mese-kék

s a bús pirókok vér-szín tollait,

a megriadt nyúl szökkenéseit,

özek futását, büszke szarvasét,

s ha jártam süppedös ösvényeden,

a csodaszarvú muflon lábnyomát.

Elüztél gondot, téli mélabút

s ajándékodtól vissza-visszatért

az életemtöl elfutott öröm.

Eltünsz s fényes fehérséged helyén

csak bokros, barna domboldal marad,

mely rejti majd az illanó vadat

s meg nem mutatja járásuk nyomát

mohos gyeppel benött ösvényeden.

S szegényedem. Megint szegényedem.