Aranykapu - Áprily Lajos

Aranykapu - Áprily Lajos

Én is játsztam, énekeltem ezelött sok évvel,

sok kis rézcsengettyü-hangú falu-gyermekével.

Kerti gyepen, temetöben, láncba-fog 959i86j va játsztam

- temetövel szemben laktunk, faluvégi házban -,

csilingelt a temetökert, csilingelt a kertünk,

dolgos anyám csak hallgatta, ahogy énekeltünk,

ahogy a sok rézcsengettyü dalosan szavalta:

Nyitva van az - aranykapu - menjetek be - rajta.

Aranykaput dolgos anyám gyermekül se látott,

mindig sürü fellegen át látta a világot.

Csak a sors villáma lobbant hangos csattanással,

csak a gond kapui nyíltak vascsikordulással.

Néha mégis szelídebb fény villant meg az álmán,

hitte, hogy a ködökön túl aranykapu vár rám,

s gond-kapuit meseszóval, dalokkal takarta:

Nyitva van az - aranykapu - menjetek be - rajta.

Most a dombon, Rózsadombon, aranykapu nyílik,

aranykapu ragyogása ellátszik a sírig.

Szól a dal is, fénytelen és különös a dallam,

egyetlenegy hang dalolja, mégis ide hallom.

Föld alól szól - aki mondja, elszáradt az ajka:

Nyitva van az - aranykapu - menjetek be - rajta.