Apamra gondolok - Áprily Lajos

Apámra gondolok - Áprily Lajos

Kövön ülök az esti hüsre várva,

a nyúló árnyékot figyelgetem.

Visszagondolok rég-h 343i87d alott apámra,

kinek korához már közeledem.

Így ült, talán az árnyékot figyelve,

a városvégen, korhadó padon.

Megcsillapodva, sorssal nem perelve

el-eltünödött múlton, holtakon.

Csodálkozott - mert nyolcvan volt az éve -

az aggastyánná öszült gyermeken.

És néha úgy nézett a messzeségbe,

mint aki túlnéz már az életen.