A félkegyelmü - Áprily Lajos

A félkegyelmü - Áprily Lajos

Koldusszegény volt. Torzonborz. Hülye.

Ő volt a falu fé 939j95j lkegyelmüje.

Kis, kusza lélek és nagyizmu test.

Sohase kért.

Ha erdön jártában hozzánk betért,

be-behabzsolt egy jó tányér levest.

Egyetlen réme volt: a hó, a tél,

sokszor nem örölt benne más, csak az.

S jött egy tavasz,

félelmesebb s vadabb a többinél.

A Duna nött,

jeges szelekkel jött az áradás,

s levágta öt

sötét vackán egy tüdögyulladás.

Temették. Ott volt már a sír közel,

de felüvöltött a sziréna-jel

s egy hang sikoltott:

Bombatámadás!

És megrémült a nép és szétszaladt

s ö ott maradt

a rettentöen zúgó ég alatt.

Északi szélben jajgattak a fák,

vadul csaholtak a rémült kutyák,

s aki tudott,

harangozó szívvel hazafutott,

szájában az imádság reszketett

és halált várt és végítéletet.