online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

BULGÁRIA FELSZABADÍTÁSA

történelem

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Az egyiptomi hieroglifak. A rosette-i kö
TURUL MADÁR, TURUL-TÚR NEMZETSÉG
Vilagvalsag; hatasa (1929-33)
A Vallasi Mozgalom - iszlam
Dentumagyaria
Mi maradt meg Korezmben a kusanok emlékeiből?
A KAUKÁZUS VÉDELME, AZ ÉSZAKNYUGATI ÉS NYUGATI IRÁNYBAN VÍVOTT HARCOK. HARC AZ ELLENSÉG MÖGÖTTES TERÜLETÉN
AZ ELSŐ KELET-EURÓPA SZINTÉN MAGYAR ALKOTÁS
Angol polgari forradalom
BULGÁRIA FELSZABADÍTÁSA
 
 

BULGÁRIA FELSZABADÍTÁSA

  1. Bulgária helyzete a Vörös Hadsereg bevonulása elött  A 3. Ukrán Front csapatai a iasi-kisinyovi hadmüvelet befejezése után anélkül, hogy ellenállásba ütköztek volna, szeptember 6-án felvonultak Románia és Bulgária határára. A szovjet csapatok további tevékenysége túl a Dunán a bulgáriai eseményekkel szoros összhangban bontakozott ki. Bulgáriában ekkorra igen feszültté vált a belpolitikai helyzet. Az ország súlyos gazdasági és politikai válsággal küszködött. A német imperialisták kíméletlenül fosztogatták a népet. A Todt-szervezet, valamint a Hermann Göring Müvek, a "Balkantabak" és a "Reemstma Konszern", a Deutsche Bank stb. német monopóliumok tartották kezükben a bolgár gazdaság kulcspozícióit. Ellenörizték a nemzetgazdaság valamennyi fontosabb ágát. A készpénzfizetés nélküli kereskedelemre vona 323c21d tkozó egyezmény alapján Németország ellenszolgáltatás nélkül szállította ki a nyersanyagot és az élelmiszert Bulgáriából. Ez a "külkereskedelem" lényegében nyílt rablás oda vezetett, hogy Németország 75 milliárd levával tartozott Bulgáriának. Ez az összeg többszöröse volt Bulgária egy évi állami költségvetésének. A bolgár nagyiparosok és nagykereskedök óriási hasznot zsebeltek be. Megszedték magukat a spekuláns kiskereskedök és a kulákok is. A gazdasági helyzetet még csak súlyosbították a német fasiszta csapatok eltartására fordított hatalmas kiadások, valamint a növekvö katonai költségvetés. 1944 februárjában az egyik régens, Filov, naplójában feljegyezte, hogy a német csapatok eltartása egyre többe kerül, "az utóbbi három hónap folyamán a kiadás 900 millió levára szökött, s ez évente 3600 millió levának felel meg". Amikor a német hadvezetés követelésére a bolgár hadsereget hadi létszámra emelték, ez oda vezetett, hogy 1944-ben az állami költségvetés katonai kiadásai csaknem tízszeresre nöttek az 1938-ashoz képest. A hadügyi tárca kapta meg az állami költségvetés teljes összegének 59 százalékát. A német imperialisták a bolgár uralkodó körök segédletével teljesen kimerítették az ország gazdaságát. 1944-ben erösen csökkent egyes iparágak termelése. A fémfeldolgozó ipar termelése például az 1939. évihez képest 43,3 százalékra, a böriparé 45,8 százalékra, a textiliparé 64,3 százalékra csökkent. Az egész ipari termelés az 1939. évinek mindössze 63,2 százaléka volt. A mezögazdaságban sem volt jobb a helyzet. 1940-töl 1944-ig a gabonafélék teljes termelése 40,6 százalékkal esett. Csökkent az állatállomány is: 27 százalékkal a ló, 16,4 százalékkal a szarvasmarha-, 30 százalékkal a juh-, 24,8 százalékkal a sertés-, 41 százalékkal a baromfiállomány. A mezögazdaság amúgy is alacsony színvonala a háború alatt egészében véve harminc százalékkal esett. Az árukészletek kimerültek. A gazdasági bomlást betetözte az infláció, ez pedig csak súlyosbította az ország gazdasági helyzetét. A dolgozó tömegek 1944 nyarán rendkívül rossz helyzetben voltak. Az egyenesadó az 1939-eshez képest több mint 5-szörösre, a közvetett adó 2,4-szeresre nött. A jegyes élelmiszerek és árucikkek ára 2-3,5-szeresre emelkedett, miközben a munkabér alig változott. A városban a napi kenyérfejadag 15 dekára csökkent, s hetenként két napon egyáltalán nem adtak kenyeret. Más élelmiszereket csak alkalomszerüen osztottak a lakosságnak rendkívül csekély mennyiségben. De a spekulánsok tízszeres áron árusították az elsörendü szükségleti cikkeket. Nem csoda tehát, hogy a lakosság jelentékeny része nyomorgott, s csak néhanapján lakhatott jól. A cári kormány háborús, drákói törvényei, a gabona és más mezögazdasági termények rekvirálása még súlyosabbá tette a munkások és a parasztok helyzetét. A városokban és a falvakban egyre inkább szabotálták a kormánynak az ipari és a mezögazdasági termelés növelésére hozott intézkedéseit. Bulgáriát politikailag teljesen alárendelték Németországnak. A hatalmat formailag a régenstanács és a kormány tartotta kezében, a parlamentben még "demokratikus ellenzék" is volt. De mindez csak a látszat kedvéért. A régenstanács és a kormány egyaránt Hitler bábja volt. A burzsoá ellenzék, amelyet az úgynevezett "demokratikus pártok" képviseltek, lényegében a monarcho-fasiszta klikk politikáját támogatta. Beckerle, szófiai német nagykövet részt vett a bolgár minisztertanács ülésein, s utasításokat adott a bolgár kormánynak. A Gestapo korlátlanul ellenörizte a rendöri és katonai apparátust. De a szabadságszeretö bolgár nép nem törödött bele hazája nyomorúságos helyzetébe. A bolgár hazafiak a Bolgár Munkáspárt és Központi Bizottsága vezetésével három éven át igen nehéz körülmények között hösiesen harcoltak a nemzeti és társadalmi felszabadulásért. Amikor a Vörös Hadsereg 1944 tavaszán benyomult Románia északkeleti területeire, Bulgáriában tovább erösödött a népi felszabadító mozgalom. 1944 nyarán az ország legtöbb körzetében már létrejöttek a Hazafias Front bizottságai, augusztusban 670 bizottság müködött. A bizottságok antifasiszta propagandát folytattak, felhívták a lakosságot, hogy ne engedelmeskedjen a hatóságoknak, s minden lehetö módon segítették a partizánokat. A helyi pártszervezetek a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának útmutatásai alapján mozgósították a dolgozókat a fegyveres harcra. A létszámban megerösödött partizánrajok osztagokká, az osztagok dandárokká szervezödtek. Megalakult a szófiai "Csavdar" dandár (parancsnok Dobri Dzsurov), az 1. szófiai dandár (parancsnok Szlavcso Trinszkij), a 2. szófiai dandár (parancsnok Dencso Znepolszkij), a "Hriszto Botev" 1. középhegységi dandár (parancsnok Szrebro Babakov-Morozov), a "Vaszil Levszkij" 2. középhegységi dandár (parancsnok Delcso Szimov), a "Dimitrov" 1. rodopei dandár (parancsnok Anton Sopov) stb. A párt már évek óta tevékenykedett a bolgár hadseregben, s ennek hatására most itt is fokozódott a politikai bomlás. Sokan megszöktek a hadseregböl, s beálltak a partizánosztagokba. Egyes katonai alegységek teljes létszámban csatlakoztak a partizánokhoz. A népi felszabadító hadseregnek 1944 nyarán 11 dandárja és 37 osztaga volt, összesen több mint 18 ezer fövel. A harci csoportokban több mint 12 ezer ember küzdött. A partizánokat a lakosság is támogatta, különféle megbízásaikat teljesítették a segítötársak és bujtatók (az úgynevezett jatakok), akiknek a száma mintegy 200 ezer fö volt. A bolgár dolgozók fegyveres harca tömeges jelleget öltött. Júniusban korántsem teljes adatok szerint 294, júliusban pedig 386 fegyveres akció történt. A partizándandárok és osztagok portyáik során bátran megütköztek a rendörséggel, a csendörséggel és a reguláris csapatokkal. Tevékenységük az ország egyre nagyobb területére terjedt ki, akcióik egyre eredményesebbekké váltak. 1944 július-augusztusában a partizánosztagok az ország egyes vidékein már a népi hatalom szerveit is létrehozták. A partizánok a kormánycsapatok túlereje elöl olykor kénytelenek voltak elhagyni e vidékeket. Az a tény azonban, hogy a népi hatalom ha egyelöre csak szórványosan is gyökeret vert, új szakaszt jelentett az ellenállási mozgalom fejlödésében. A népi hatalom megteremtése nem spontán folyamat volt, hanem a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának, a népi felszabadító hadsereg vezérkarának és a Hazafias F ront Országos Bizottságának útmutatásai szerint történt. A néptömegeket így vezették el a gyakorlatban a népi felkeléshez. A bolgár hazafiak erösödö harca megrendítette a kormány közigazgatási apparátusát, félelemmel töltötte el Hitler lakájait. A hatóságok kénytelen-kelletlen elismerték, hogy a Bolgár Munkáspárt egyre nagyobb befolyásra tesz szert, miközben a kormány elveszíti tekintélyét és erejét. "A kommunista párt állapította meg a katonai hírszerzés 1944. júniusi összesítö jelentése az utóbbi idöben fokozta aktivitását a városokban és a falvakban. Csaknem minden faluban szerveztek egy vagy több csoportot . . . Az illegális és a kommunista tevékenység elleni harc igen sok nehézségbe ütközik, mivel a lakosság a falusi és a városi nem segíti a közigazgatást és a csapatokat . . . Ami a megbízható lakosságot (a fasiszta kormány híveit a szerk.) illeti, az fél, és nem hisz a hatóságok erejében." Bulgária uralkodó körei kegyetlen terrorral próbálták elnyomni a növekvö népi felszabadító mozgalmat. A hazafiak ezreit lötték agyon bírósági tárgyalás nélkül. 1942 januárjától az 1944. szeptemberi felkelésig 64345 embert sújtottak a különféle terrorintézkedések. A fasiszta bíróságok 1590 halálos ítéletet mondottak ki, 31540 föt koncentrációs táborba vetettek, az antifasiszták ezreit ítélték hosszabb-rövidebb börtönbüntetésre. A partizánok és a jatakok három és fél év alatt több ezer embert veszítettek halottakban. A bolgár nép sok höse a fasiszta börtönökben vagy a harcmezön pusztult el. A Bolgár Munkáspártnak a nagy áldozatok ellenére 25 ezer tagja volt. A párt harcos segítöjének, az Ifjúmunkás Szövetségnek a taglétszáma elérte a 30 ezer föt. A párt élén olyan kiváló emberek álltak, mint G. Dimitrov, a nagy forradalmár, a nemzetközi munkásmozgalom tekintélyes személyisége, valamint Kolarov, Bolgaranov, Ganev, G. Damjanov, R. Damjanov, Sz. Dimitrov, Dragojcseva, Zsivkov, Mihajlov, Cankov, Cservenkov, Jugov és mások. Az eszmeileg megedzett, szervezett, a tömegekkel szoros kapcsolatban álló Bolgár Munkáspárt tántoríthatatlanul vezette a népet a döntö harcokban, hogy elsöpörjék a monarcho-fasiszta diktatúrát, és felszabadítsák az országot a megszállás alól. A népi felszabadító mozgalom gyors növekedése, a Vörös Hadsereg 1944. téli és tavaszi gyözelmes támadása kiélezte és elmélyítette Bulgáriában a politikai válságot, amelynek elsö jelei már a hitleristák Volga menti veresége után is megmutatkoztak. A reakciós bolgár burzsoázia rádöbbent, hogy a fasiszta Németország elveszítette a háborút. Bulgária monarcho-fasiszta klikkje azonban amely gazdaságilag a német monopóliumok, politikailag pedig a hitlerista kormány függvénye volt nem akart változtatni belés külpolitikai irányvonalán. Ez a klikk tovább segítette Németországot a Szovjetunió elleni háborúban. A német parancsnokság rendelkezésére állt a 16 legnagyobb repülötér, Várna és Burgasz, a két fontos tengeri kikötö, s a németeknek joguk volt a bolgár vasutak katonai felhasználására. Ezenkívül a bolgár csapatok mint megszállók szolgálatot teljesítettek Görögországban és Jugoszláviában, s ezzel több német hadosztályt szabadítottak fel a szovjet, illetve az angol-amerikai hadseregek elleni harcra. A szovjet kormány természetesen nem szemlélhette közönyösen Bulgária reakciós köreinek ellenséges tevékenységét. 1944. április 17-én a bolgár kormányhoz intézett jegyzékben élesen tiltakozott amiatt, hogy a bolgár hatóságok támogatják Németországot a Szovjetunió elleni háborúban. Ez a helyzet, mutatott rá a jegyzék, "összeegyeztethetetlen a Szovjetunió és Bulgária közti normális viszonnyal, s tovább nem türhetö." A szovjet kormány javasolta a Bozsilov-kormánynak: haladéktalanul tiltsa meg a bolgár terület, repülöterek és kikötök felhasználását a Szovjetunió elleni háború céljaira. A Bozsilov-kormány tagadni próbálta e teljesen nyilvánvaló tényeket, ezért a szovjet kormány április 26-án újabb jegyzéket küldött. Ebben rámutatott, hogy az ország fekete-tengeri és dunai kikötöi a német fegyveres erök támaszpontjai, s javasolta: engedélyezzék újra a korábban betiltott szovjet konzulátus müködését Várnában, illetve hogy szovjet konzulátust nyithassanak Burgaszban és Ruscsukban (Rusze). De a bolgár kormány nem fogadta el ezt a javaslatot. Mindebböl világosan kitünt, hogy a bolgár uralkodó körök továbbra is segíteni igyekeznek Németországot az antifasiszta koalíció elleni háborúban. A Szovjetunió május 18-án újra kijelentette: hogyha Bulgária nem szakít Németországgal, a Szovjetunió "nem tartja lehetségesnek a kapcsolat fenntartását Bulgáriával, mint olyan állammal, amely segíti és továbbra is segíteni szándékozik a hitlerista Németországot a Szovjetunió elleni háborúban." A bolgár fasiszta klikk látta, hogy a nemzetközi és a belsö helyzet bonyolultabbá válik, ezért manöverhez folyamodott. A Bozsilov kormány május végén lemondott. Bagrjanov új kormánya nagyhangú nyilatkozatban jelentette be, hogy megváltoztatja a külpolitikai irányvonalát, és megjavítja a helyzetet az országon belül. Ténylegesen azonban olyan politikát folytatott, amelynek semmi köze sem volt ehhez a nyilatkozathoz, tovább támogatta a hitlerista Németországot, fokozta a fasiszta terrort a partizánok, a harci csoportok és a jatakok ellen. Az uralkodó körök manövere nem tévesztette meg a szovjet kormányt, sem pedig a bolgár népi felszabadító mozgalom vezetöit. A "Hriszto Botev" rádióállomás rögtön az új kormány megalakulása után sugározta G. Dimitrov cikkét, amely többek közt megállapította: "A Bagrjanov-kormány németbarát . . . A Hazafias Front óva int attól, hogy bármiféle illúziót tápláljunk e kormánnyal kapcsolatban, s hangsúlyozza : minden erövel fokozni kell a népi felszabadító harcot a hitleristák ellen." A Hazafias Front Országos Bizottsága augusztus elején követelte a Bagrjanov-kormánytól, hogy haladéktalanul változtasson külés belpolitikáján, s figyelmeztette, ha erre nem lesz hajlandó, a bolgár népnek lesz ereje és eszköze ahhoz, hogy kezébe vegye az ország sorsának intézését. A szovjet kormány augusztus 12-én újabb jegyzéket intézett a bolgár kormányhoz, s ebben ismét leleplezte a Bagrjanov-kormány Hitler-barát politikáját, s újra javasolta: Bulgária szüntesse meg az együttmüködést Németországgal. "Ha Bulgária valamiképpen ki akar kerülni a zsákutcából mutatott rá a jegyzék -, erre jelenleg csak az az egy mód van, hogy szakít Németországgal." A bolgár kormány azonban tovább lavírozott. Bagrjanov augusztus 17-én a parlament ülésén demagóg beszédet tartott. Kifejtette a belsö reformok állítólagos programját, felhívta a partizánokat, hogy tegyék le a fegyvert, s megígérte: teljesíteni fogja a nép akaratát. Másnap a szófiai szovjet ügyvivö elött azt a kitérö nyilatkozatot tette, hogy Bulgária alkalmas pillanatban szakítani fog Németországgal, de oly módon, hogy elkerülje a fegyveres összeütközést. Világos volt, hogy a bolgár uralkodó körök félre akarják vezetni az ország demokratikus eröit, s idöt akarnak nyerni. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága augusztus 23-án felhívást intézett a néphez. Ebben rámutatott, hogy Bagrjanov provokatív parlamenti beszéde "fondorlattal és demagógiával csapást akar mérni a Hazafias Frontra, gyengíteni akarja a partizánmozgalmat". Augusztus 24-én, a romániai Antonescu-kormány bukását követö napon, a Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának kezdeményezésére a Hazafias Front Országos Bizottságának küldöttsége felszólította a Bagrjanov-kormányt, hogy adja át a hatalmat a Hazafias Frontnak. A kormány ezt elutasította, a küldöttséget pedig a régenstanács elé utalta. A régenstanács azonban nem fogadta a küldöttséget. Bagrjanov a közvélemény megnyugtatása végett augusztus 26-án kijelentette a szófiai szovjet ügyvivönek, hogy Bulgária elhatározta a teljes semlegességet. A külpolitika lényegén azonban mit sem változtatott. A teljes semlegességre vonatkozó nyilatkozat kötelezte a bolgár kormányt, hogy internálja az országban tartózkodó német fasiszta csapatokat. Schneckenburger tábornok azonban, aki a német parancsnokságot képviselte Bulgáriában, a teljes semlegességet úgy értelmezte, mint "fiktív internálást, amelyen csak a látszat kedvéért történö internálás értendö". A tengeri és folyami kikötöket, valamint a repülötereket továbbra is a hitleristák ellenörizték. Azokat a német csapatokat, amelyek átlépték a bolgár-román határt, nem fegyverezték le, hanem az ország belsejébe irányították. Miközben tehát a Bagrjanov-kormány a teljes semlegességröl szavalt, az ország területét továbbra is Németország rendelkezésére bocsátotta a Szovjetunió elleni háború céljaira. A bolgár uralkodó körök ugyanakkor azt is látták, hogy Németország helyzete teljesen reménytelenné válik, s ezért titkos tárgyalásokat kezdtek az Egyesült Államokkal és Angliával a fegyverszünetröl. A monarcho-fasiszta klikk célja az volt, hogy bármilyen eszközzel megtartsa uralmát, s ezért 1944. augusztus 12-én Isztambulba küldte az angolbarát Mosanovot, a XXIV. nemzetgyülés egykori elnökét, hogy vegye fel a kapcsolatot a nyugati hatalmak képviselöivel. Bulgária uralkodó körei hajlandók lettek volna a német megszállást angol-amerikaival felcserélni, csak hogy megakadályozzák a nép gyözelmét. Az angolok és az amerikaiak igyekeztek meggyorsítani a tárgyalások menetét, hogy megállapodást érjenek el, még mielött a Vörös Hadsereg bevonulna Bulgáriába. A Szófiába visszatért Mosanov újabb meghatalmazásokat kapott, s ezekkel felszerelve utazott Kairóba, hogy folytassa a tárgyalásokat. Mosanov azonban csak augusztus végén érkezett oda, vagyis akkor, amikor a szovjet csapatok elörevetett egységei már elérték a bolgár-román határt. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága helyesen értékelte a helyzetet, s különösen jól választotta meg az idöpontot, és augusztus 26-án megküldte a pártszervezeteknek a 4. számú körlevelet a fegyveres felkelésröl. A körlevél azt a feladatot tüzte ki, hogy döntsék meg a Bagrjanov-kormányt, és alakítsák meg a Hazafias Front kormányát. A párt kijelentette : "Bulgária számára ütött a tizenkettedik óra ! Bulgária sorsa most kizárólag a néptöl és a hazafias katonaságtól függ." A központi bizottság javasolta a pártszervezeteknek, hogy a gyárakban szervezzenek politikai célú munkabeszüntetéseket, s ezeket fejlesszék általános politikai sztrájkká. A partizánok parancsot kaptak, hogy kezdjék meg a támadást, s lássanak hozzá a Hazafias Front helyi hatalmi szerveinek megalakításához. "A föcsapásokat a központokra kell mérni rendelte el a népi felszabadító hadsereg vezérkarának parancsa -, elsösorban oda, ahol az egyes katonai alakulatok támogatására is lehet számítani." A bolgár nép harca elérte tetöfokát: napirendre került a fegyveres felkelés. Augusztus utolsó napjaiban, amikor a szovjet csapatok még Bukarest felé vonultak, Bulgária külpolitikai helyzete rendkívül kiélezödött. A monarcho-fasiszta klikk olyan híreket terjesztett, hogy a Szovjetunió kormánya elismerte Bulgária teljes semlegességét. A TASZSZ augusztus 30-án megcáfolta e hazug koholmányokat. A szovjet kormány még aznap jegyzékben követelte a bolgár kormánytól: tiltsa meg, hogy területét a német csapatok használják. De Bulgária tovább folytatta a korábbi politikát. Bulgáriában pattanásig feszült a belsö helyzet. Nött a nép haragja. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottsága szeptember 1-én felhívta a dolgozókat, hogy szervezzenek gyüléseket, hirdessék meg az általános politikai sztrájkot, erösítsék meg a Hazafias Frontot és bizottságait, kezdjék meg a népi felszabadító harcot, szilárdítsák meg a hadsereg hazafias egységeinek és a felkelöknek a harci szövetségét. Bagrjanov kormánya még aznap lemondott. Szeptember 2-án a régenstanács Muravievet nevezte ki miniszterelnökké. A dolgozó tömeg megtévesztésére az új kormányba bevették a "demokratikus ellenzék" néhány képviselöjét is. A Muraviev-kormány szeptember 4-én nyilatkozatot tett közzé, amelyböl kiderült, hogy az új bolgár kormány a Németországhoz való viszonyt illetöen az elözö kormányok álláspontján maradt. A nyilatkozat rámutatott: "Bulgária kötelezi magát szigorú, feltétel nélküli és bizalmat érdemlö semlegességre." A "semlegességhez" biggyesztett jelzök bösége nem változtatott a dolog lényegén. Az új kormány egészen szeptember 9-ig megengedte a német csapatoknak, hogy Romániából bolgár területen keresztül vonuljanak ki. A szovjet kormány szeptember 5-i jegyzékében megállapította, hogy a Muraviev-kormány semlegességi nyilatkozata a Bagrjanov-kormány politikájának folytatása. A Szovjetunió nem engedhette meg, hogy a német fasiszta csapatok a bolgár területet még tovább felhasználják a háború céljaira. A Szovjetunió ezzel kapcsolatban kijelentette: "minthogy Bulgária a valóságban régóta hadiállapotban van a Szovjetunióval, mostantól a Szovjetunió is hadiállapotban lesz Bulgáriával". Ez a szovjet hadüzenet nem a bolgár népnek szólt. Ellenkezöleg. Mint Bulgária késöbbi politikai fejlödése megmutatta, óriási szerepet játszott a munkásosztály és a dolgozó parasztság gyözelme szempontjából. A "demokratikus" Muraviev-kormány a belpolitikában is elödei nyomdokán haladt. Fennállásának hat napja is elegendö volt ahhoz, hogy igazolja népellenességét. Muraviev sietett bebizonyítani a cári klikknek és a burzsoáziának, hogy legalább olyan jól tud harcolni a néptömegek ellen, mint Bozsilov és Bagrjanov. Kijelentette: a Hazafias Front demokratikus pártjainak semmiféle politikai tevékenységet nem engedélyez. A kormány nem vont felelösségre egyetlen fasiszta vezetöt sem. Meghagyta beosztásában még a rendörfökapitányt is, akinek kezén bolgár hazafiak vére száradt. Az 1944 nyarán kialakult belsö válság forradalmi helyzetet szült. Az országban olyan politikai helyzet jött létre, amely hasonlított a Lenin által említett klasszikus helyzetre: az "alsó rétegek" nem akartak a régi módon élni, a "felsö rétegek" pedig a régi módszerekkel már nem tudták irányítani az országot. A Bolgár Munkáspárt harcba vezette a dolgozó tömegeket a nemzeti és a társadalmi elnyomás ellen, megmagyarázta nekik, hogy fegyveres felkelést kell kezdeni a hatalomért. Ennek elökészítésével már augusztus közepe óta behatóan foglalkoztak a népi felszabadító hadsereg vezérkaránál, amely szinte naponta ülésezett. Az üléseken megbeszélték, hogyan nyerjék meg a felkelésnek a szófiai, pleveni, plovdivi helyörség csapatainak parancsnokait, a törzsek tisztjeit, s milyen politikai munkát végezzenek a katonák körében. Szeptember 7-én, vagyis két nappal a szovjet kormány hadüzenete után, a párt központi bizottsága és a vezérkar világosan látta, hogy a szovjet csapatok a legközelebbi napokban bevonulnak Bulgáriába. Ezt figyelembe véve határozták el, hogy Szófiában szeptember 9-re virradó éjjel 2 órakor kezdik meg a felkelést. 2. A szovjet csapatok bevonulása Bulgáriába. A bolgár nép szeptemberi felkelése  A 3. Ukrán Front csapatai felvonultak a román--bolgár határra, s itt várták a Legfelsöbb Föparancsnokság Föhadiszállásának további parancsát. A front jobbszárnyán a 46., középen az 57., a tengerparti balszárnyon pedig a 37. hadsereg helyezkedett el (9. sz. térkép). A front állományába tartozott két gépesített hadtest is, továbbá a 17. légi hadsereg. Hadmüveletileg a 3. Ukrán Frontnak rendelték alá a Fekete-tengeri Flottát és a Dunai Katonai Flottillát. Szeptember 5-én, két és fél órával a szovjet hadüzenet után, a front parancsnoksága utasította a hadseregek és a gépesített hadtestek parancsnokait, hogy álljanak készen a támadásra. A hadmüveleti-hadászati helyzet nagyon kedvezett a 3. Ukrán Front támadó tevékenységének. A 2. Ukrán Front csapatai amelyeknek sávhatára a Vidra-Giurgiu vonalon és tovább a Duna mentén húzódott gyors ütemben törtek elöre a Havasalföldön. E front balszárnyának csapatai szeptember 5-én elérték a Caracal-Zimnicea terepszakaszt, s akadálytalanul folytatták az elönyomulást nyugat felé; a 6. harckocsi-hadsereg elörevetett osztaga kijutott Turnu Severin körzetébe. Ezzel a német "F" és "E" hadseregcsoportokat, amelyek Jugoszláviában, Albániában és Görögországban álltak, elvágták a Keleti-Kárpátokban és Erdélyben védö csoportosításoktól. A tengeren osztatlanul uralkodott a Fekete-tengeri Flottánk, a levegöben pedig légierönk. Bulgáriának ekkor öt összfegyvernemi hadserege és két önálló hadteste volt. Ezek állományába 27 hadosztály köztük egy páncélosés egy lovashadosztály -, valamint hét dandár (egy páncélos, egy lovas és öt határvadász) tartozott. A bolgár hadsereg teljes létszáma 450 ezer fö volt. A bolgár légierö öt ezrede 410 repülögépböl állt. Várnában és Burgaszban a német és a bolgár flottának több mint nyolcvan hadiés segédhajója összpontosult. A bolgár fegyveres erök zöme az ország központi és nyugati területein állomásozott. A 3. Ukrán Front csapataival szemben közvetlenül csak két határvadász-dandár és két elsö vonalbeli gyalogos-hadosztály állt Rusze és Dobrics (ma: Tolbuhin) körzetében, továbbá két második vonalbeli gyalogos-hadosztály Sumen (ma: Kolarovgrad) és Burgasz területén. Ezek nem voltak képesek számottevö ellenállásra a tapasztalt, harcokban edzett szovjet csapatokkal szemben. A szovjet föhadiszállás szeptember 6-án megparancsolta a 3. Ukrán Front csapatainak és a Feketetengeri Flottának, hogy kezdjék meg a haditevékenységet Bulgária ellen. Az elörevetett egységeknek szeptember 8-án, a föeröknek szeptember 9-én kellett támadásba lendülniük. Szeptember 12-én estig a csapatoknak el kellett érniük a Rusze-Palatica-Karnobat (ma: Poljanovgrád)-Burgasz vonalat, s itt meg kellett állniuk. A további elönyomulást a parancsnokság attól tette függövé, hogyan fejlödik a bolgár nép fegyveres felkelése. A front csapásmérö csoportja a jobbszárnyon, valamint a Duna és a tenger közti arcvonalszakasz közepén összpontosult. A 46. hadseregnek föeröivel a saját balszárnyán Esechioi-Kubrat irányában, az 57. hadseregnek sávja közepén Kocsmar-Sumen irányában, a 37. hadseregnek pedig a jobbszárnyán Dobrics-Provadija irányában kellett támadnia. A 7. gépesített és a 4. gárda gépesített hadtestnek az 57., illetve a 37. hadsereg sávjában kellett tevékenykednie, s a támadás második napján ki kellett jutnia a Karnobat-Burgasz terepszakaszra. A Fekete-tengeri Flotta haditengerészeti eröi és légideszant-csapatai azt a feladatot kapták, hogy a 3. Ukrán Front gépesített magasabbegységeivel együttmüködve foglalják el Várnát és Burgaszt. A csapatok idejében felkészültek a hadmüveletre, s amikor szeptember 7-én megkapták a frontparancsnok utasításait, a hadseregtörzsek már befejezték a tervek kidolgozását. Az arcvonalon ekkor csend volt. A szovjet csapatok eröik egy részét átcsoportosították, s befejezték a támadás utolsó elökészületeit. A hadmüvelet elökészítése idején a politikai munka során különös figyelmet fordítottak arra, hogy a katonáknak megmagyarázzák a Szovjetunió és Bulgária közti viszonyt. Vázolták a Bagrjanovés a Muraviev-kormány kétkulacsos, képmutató magatartását, s ismertették annak a harcnak céljait és feladatait, amelyet a bolgár nép a cári klikk és a burzsoázia ellen folytatott. A hadseregsajtóban, az elöadások és a beszélgetések folyamán méltatták az orosz és a bolgár nép közti barátság hagyományait. A politikai munkások elöadásokat tartottak és beszélgettek az 1877-1878. évi orosz-török háborúról, amikor is az orosz csapatok felszabadították Bulgáriát a törökjárom alól, kiérdemelve ezzel a bolgár nép mélységes háláját. Ismertették Oroszország és Bulgária nagy fiai Csernisevszkij, Dobroljubov, Levszki, Botev, Blagojev tevékenységét. Hangsúlyozták, hogy a szovjet és a bolgár nép barátsága az októberi forradalom utáni idöszakban új, minöségileg magasabb fokra emelkedett. Részletesen beszéltek arról, mi a Szovjetunió gyözelmeinek jelentösége Bulgária felszabadítása szempontjából, s milyen harcot folytatott a bolgár nép a háború alatt a kommunisták vezetésével. A politikai munka keretében nagy figyelmet fordítottak rá, hogy megmagyarázzák a Bulgária elleni háború okait és céljait. A szovjet kormány szeptember 5-ijegyzékét közölte valamennyi hadsereglap, s külön röplapként is kinyomtatták. A magasabbegységeknél, az egységeknél és az alegységeknél szeptember 5-7. között gyüléseket tartottak. Megmagyarázták, hogy a Vörös Hadsereg mint felszabadító érkezik Bulgáriába. Ez elösegítette a szovjet katonák és a bolgár lakosság közti barátság kialakulását. A 3. Ukrán Front csapatai szeptember 8-án bevonultak Bulgáriába. A hadtestek gyorsanmozgó elörevetett osztagai reggel átlépték a román-bolgár határt, s elöretörtek az ország belsejébe. Ezek nyomában megkezdték az elönyomulást az elsö lépcsö hadosztályainak elövédezredei. A gyorsanmozgó elörevetett osztagok nem ütköztek ellenállásba, az elsö nap estig 65-70 kilométert nyomultak elöre, s kijutottak a Tutrakan-Szakalli-Kraszen Dol-Emirkej terepszakaszra. A hadosztályok elövédezredei és helyenként föeröi is 25-30 kilométert nyomultak elöre az elsö nap. A 4. gárda gépesített hadtest és az 5. önálló gépkocsizó lövészdandár parancsot kapott, hogy ne szeptember 9-én, hanem 8-án kezdje meg az elönyomulást. A dandár és a hadtest még aznap felszabadította Várnát. A 7. gépesített hadtest elörevetett osztagai szeptember 8-án este megkezdték az elönyomulást délnyugati irányban. Egyidejüleg egy repülögépen szállított tengerészgyalogos-deszant elfoglalta a haditengerészeti repülöteret, s szeptember 9-re virradó éjszaka behatolt a várnai kikötöbe; nem sokkal késöbb három torpedónaszád itt tengeri deszantot is partra tett. Másnap, szeptember 9-én, a front csapatai ellenállásra nem találva folytatták az elönyomulást. A gyorsanmozgó egységek a kegyetlen höség ellenére 100-120 kilométert, a föerök pedig 45 kilométert haladtak. A hadseregek elörevetett osztagai elérték a Malki-Lom folyó-Sumen-Provadija-Várna vonalat, a 7. gépesített hadtest kijutott Sumen és Karnobat körzetébe, a 4. gárda gépesített hadtest bevonult Burgaszba, eröi egy részével pedig Ajtoszba. A Fekete-tengeri Flotta egységei ugyanazon a napon körülbelül 400 fönyi deszantot szállítottak partra Burgaszban, ahová ezt megelözöen légideszantot is ledobtak. A bolgár hadiflotta hadihajói, amelyek Várna és Burgasz kikötöiben maradtak, semmiféle ellenállást nem fejtettek ki. A német flotta hajóit pedig, amelyek a Fekete-tengeren tevékenykedtek, a hitlerista hadvezetés parancsára elsüllyesztették, mielött a szovjet csapatok bevonultak volna Várnába. A foglyul ejtett német tengerészek vallomásai szerint hadi és segédhajókat süllyesztettek el, köztük néhány tengeralattjárót is. A 3. Ukrán Front csapatai tehát a Fekete-tengeri Flottával együttmüködve szeptember 9-én estig elérték a kijelölt terepszakaszt. A 3. Ukrán Front és a Fekete-tengeri Flotta parancsnoka aznap este új direktívát kapott. A Legfelsöbb Föparancsnokság Föhadiszállása az Állami Honvédelmi Bizottság utasításával összhangban megparancsolta, hogy szeptember 9-én 21 órára foglalják el a tervben megjelölt helységeket, szilárdan vessék meg lábukat az ország elfoglalt részében, s szeptember 9-én 22 órakor szüntessék be a haditevékenységet Bulgáriában. Fegyveres eröink tevékenysége Bulgária területén nem fejlödött a szó tulajdonképpeni értelmében vett hadmüveletté. A bulgáriai hadmüvelet a szovjet csapatok felszabadító bevonulásává vált. Bulgária népe ünnepi lelkesedéssel fogadta a felszabadító Vörös Hadsereget. A falvakban a parasztok szinte mindenütt kenyérrel és sóval köszöntötték csapatainkat. Rendkívül meleg fogadtatásban részesítette a Vörös Hadsereget a városok lakossága is. "Egységeink bevonulásakor állapította meg a front politikai osztályának egyik jelentése tömegek gyültek össze az utcákon, s virágokkal halmozták el harcosainkat. A házakon szovjet és bolgár zászlókat lengetett a szél." Ezekben a napokban rengeteg üdvözlö távirat érkezett a szovjet követség címére a társadalmi szervezetektöl és egyes állampolgároktól. Íme, néhány sor az egyikböl: "Fogadják szavakkal le nem írható hálánkat abból az alkalomból, hogy bevonult bolgár földre a világ legnagyobb hadserege, a Vörös Hadsereg, amelyet tárt karokkal és örömkönnyekkel a szemünkben fogadunk . . . Klementina falu elöljárója." A bolgárok baráti beszélgetések során elmondották a szovjet harcosoknak, hogy sohasem tartották ellenségüknek az orosz népet, nem akartak harcolni ellene, s gyülölettel beszéltek arról, milyen féktelenül garázdálkodtak Bulgáriában a német fasiszta megszállók. A szovjet csapatok bevonulása fokozta a bolgár dolgozók forradalmi harcát. Az egész országban magasra csapott a népi tömegmozgalom hulláma. A Bolgár Munkáspárt Központi Bizottságának útmutatása alapján a szófiai villamosvasút dolgozói szeptember 6-án sztrájkba léptek. A fövárosi gyárak munkásai is támogatták öket. Déltájban a "Szlavjanszkaja beszeda" szálloda elött gyülést tartottak, s a rendörség rálött a részvevökre. A város lakossága erre heves tiltakozásba kezdett. Városszerte gyülésekre és tüntetésekre került sor. Szeptember 7-én Pernik (ma: Dimitrovo) hös bányászai is sztrájkba léptek. Példájukat több bánya és gyár munkásai is követték. Az egész országot hamar bejárta a hír, hogy a szófiai és a perniki dolgozók megkezdték a harcot, s hogy a szovjet csapatok elönyomultak az ország belseje felé. Szeptember 8-án már az ország minden részében megmozdultak a tömegek. A felkelök szinte mindenütt kiszabadították a politikai foglyokat a börtönökböl és a koncentrációs táborokból. Ezekben a napokban sok városban és faluban kikiáltották a Hazafias Front hatalmát. A harcra kelt néptömegek elsö soraiban a kommunisták küzdöttek. A vezérkar parancsára a partizánosztagok leereszkedtek a hegyekböl, s a felkelés csapásmérö fegyveres erejévé váltak. A gabrovói partizánosztag szeptember 8-án harcba szállt a tirnovói helyörség egységeivel, amelyeket a kormány a gabrovói felkelés leverésére küldött. A "Hriszto Botev" középhegységi dandár még szeptember 7-én elfoglalta Rozovec falut, s elönyomult Plovdiv felé. A szevlievi partizánosztag és a "Csavdar" dandár egyik zászlóalja több helységet felszabadított. Minthogy a szovjet csapatok bevonultak Bulgáriába, és az országban egyre erösödött az antifasiszta mozgalom, halaszthatatlanná vált, hogy az antifasiszta erök döntö csapást mérjenek a fejvesztett monarcho-fasiszta kormányra. A BMP Központi Bizottságának Politikai Irodája szeptember 8-án a népi felszabadító hadsereg vezérkarával és a hazafias tisztikar képviselöivel együtt értekezletet tartott, s ezen végérvényesen megszabták a szófiai felkelés fegyveres eröinek feladatait, és elhatározták, hogy a szófiai lakosságot is bevonják a harcba. A fövárosban az eröviszonyok kedveztek a felkelésnek. A felkelésben a partizánokon és a harci csoportokon kívül részt kellett venniük a katonai egységeknek is, többek közt az utászezred egy rohamzászlóaljának, az 1. gyalogezred egy zászlóaljának és a föparancsnokság utász rohamzászlóaljának. Szeptember 8-án este átállt a nép oldalára egy páncélosdandár is. Az 1. szófiai hadosztályt, valamint a fövárosi rendörséget semlegesítették. Nem kis veszélyt jelentettek a felkelésre a Szófiától nyugatra állomásozó német fasiszta csapatok, valamint a Pleven körzetében elhelyezett kormánycsapatok. A BMP Központi Bizottsága intézkedett, hogy ezeket ne engedjék be a fövárosba. Ennek érdekében az éppen megszervezett 1. szófiai partizánhadosztálynak (parancsnok Trinszkij, komisszár Georgijev) el kellett foglalnia Caribrodot (ma: Dimitrovgrád), Perniket, Radomirt és Kjusztendilt. A BMP Központi Bizottsága kiküldte meghatalmazottait Mezdra és Bojcsinovci vasútállomásra, hogy ott teremtsék meg a Hazafias Front hatalmát, s akadályozzák meg a kormánycsapatok átdobását Szófiába. A fövárosban szeptember 9-re virradó éjszaka kezdödött meg a felkelés. A felkelök mindenekelött a hadügyminisztériumot foglalták el. Ezt megkönnyítette, hogy azon az éjszakán a minisztériumi örség ügyeletes tisztje a Hazafias Front tagja volt. A meglepett hadügyminiszter némi habozás után megparancsolta a hadseregnek, hogy engedelmeskedjék a Hazafias Front kormányának. A felkelö osztagok különösebb nehézség nélkül elfoglalták a postát, a telefonközpontot, a központi pályaudvart, a minisztériumokat. A minisztereket, a régenseket, a rendörfökapitányt és a monarcho-fasiszta hatalom más képviselöit letartóztatták. A hatalom a Hazafias Front kezébe ment át. Szeptember 9-én a szófiai rádió bejelentette, hogy Georgiev elnökletével új kormány alakult. A kormányban képviseletet kapott a Hazafias Front valamennyi politikai pártja. A kormány még aznap közzétette nyilatkozatát, amelynek alapja a Hazafias Front programja volt. Ebben bejelentette, hogy szakít Németországgal, erélyes intézkedéseket tesz a hitleristák mielöbbi kiüzésére bolgár területröl, barátságra lép a Szovjetunióval, haladéktalanul helyreállítja a politikai szabadságjogokat stb. A Hazafias Front kormánya szeptember 9-én az egész országra kiterjesztette hatalmát. A munkások, a parasztok, a népi értelmiségiek, akik a Bolgár Munkás (kommunista) Párt vezetésével egységes harci szövetségben tömörültek, kezükbe vették hazájuk sorsának intézését. Az új kormány hadat üzent a fasiszta Németországnak. A BM(k)P mindent elkövetett, hogy a népet mozgósítsa a német fasiszta megszállók elleni honvédö háborúra. A szovjet csapatok bevonulása Bulgáriába, valamint a fegyveres felkelés eredményeképpen az országban végbement gyökeres politikai változások lényegesen befolyásolták a hadmüveleti-hadászati helyzetet a szovjet-német arcvonal déli szárnyán. A Görögországban, valamint Jugoszlávia délkeleti körzeteiben állomásozó hitlerista csapatok utánszállítási vonalai súlyos veszélybe kerültek. A német hadvezetés megparancsolta Szer


biában állomásozó csapatainak, hogy lássanak hozzá a Jugoszláviában megszálló szolgálatot teljesítö bolgár magasabbegységek lefegyverzéséhez. Ennek következtében Bulgária nyugati területei, s különösen a föváros körzete, védtelenek lettek. Feltételezhetö volt, hogy a német fasiszta csapatok megpróbálják elfoglalni Szófiát, hogy megörizhessék a Thesszaloniké `(Szaloniki)Nis-Belgrád útvonalat (15. sz. térkép). Ezenkívül bizonyos veszélyt jelentettek a Trákiában összevont török csapatok is. Elképzelhetö volt, hogy ezek a csapatok az angol-amerikai parancsnokság utasítására valamilyen ürüggyel bevonulnak Bulgáriába. A bolgár kormány ilyen körülmények közt úgy határozott, hogy csapatait hadmüveleti tekintetben alárendeli Tolbuhin marsallnak, a 3. Ukrán Front parancsnokának. A föhadiszállás a kialakult helyzetet figyelembe véve megparancsolta, hogy a 3. Ukrán Front szeptember 13-14-én az 57. hadsereg 34. lövészhadtestét dobja át Szófia körzetébe. A föhadiszállás szeptember 20-án direktívát adott ki a csapatok átcsoportosítására. Ennek elgondolása a következö volt: az 57. hadsereget elöre rendelték Bulgária északnyugati határára, hogy a továbbiakban a jugoszláv népi felszabadító hadsereggel és a Hazafias Front bolgár hadseregével együttmüködve megkezdje a hadmüveleteket Jugoszlávia keleti területei és Belgrád felszabadítására. A 37. hadsereg és a 4. gárda gépesített hadtest azt a feladatot kapta, hogy szilárdan fedezze s védje a 3. Ukrán Front déli szárnyát és a bolgár hadseregeket a Törökország felöl várható minden esetleges meglepetéssel szemben. A bolgár csapatoknak a bolgár jugoszláv határ mentén kellett felvonulniuk, föeröiket Szófia-Nis irányában összpontosítva. A 34. lövészhadtestet, az 5. önálló gépkocsizó lövészdandárt és a Szófia körzetében állomásozó megerösítö egységeket a szófiai hadmüveleti csoportokban egyesítették. A csapatok átcsoportosítása azonnal megkezdödött. Az 57. hadsereg 68. lövészhadtestének elörevetett gyorsanmozgó osztagai már szeptember 27-én felvették a harcérintkezést a német fasiszta csapatokkal a bolgár jugoszláv határon Vidintöl nyugatra. Szeptember 28-án estére a 68. hadtest magasabbegységei Kobisnica körzetébe, a 64. hadtest elörevetett osztaga Csuprene területére, föeröi pedig Vraca körzetébe jutottak ki. A 2. Ukrán Front 75. önálló lövészhadteste ekkor a Donji `Milanovac-Brza `Palanka terepszakaszon volt. Amint tehát a 68. hadtest kijutott Kobisnica körzetébe, a 2. és a 3. Ukrán Front belsö szárnyai közti hézag szinte teljesen megszünt. Ugyanazon a napon, szeptember 28-án, a három hadtestböl álló 37. hadsereg a Kazanlik-KarnobatJelnovo körzetben befejezte az összpontosítást. Körzetének közepén, Jambol környékén már szeptember 23-tól ott volt a 4. gárda gépesített hadtest. A 37. hadseregnek legdélebbre elönyomult hadosztályai 40-50 kilométerre álltak a török határtól. Szeptember 28-án estig a bolgár jugoszláv határ mentén, Pirot körzetétöl a görög határig terjedö szakaszon, felvonult a 2., az 1. és a 4. bolgár hadsereg, összesen kilenc gyalogoshadosztállyal és 4 dandárral. Ezek közül hat hadosztály és két dandár alkotta a csapásmérö csoportot, amelynek általában Nis irányában kellett tevékenykednie. Szeptember közepén és második felében átcsoportosították a 17. légi hadsereget is. Szeptember végéig a Szófia, Plovdiv és Lom körzetében levö repülöterekre települt át a légi hadsereg minden egysége. A szovjet és a bolgár csapatok átcsoportosítása nagyjelentöségü volt: Bulgária nyugati határait megbízhatóan lezárták, s ezzel lehetetlenné vált, hogy a Szerbiában állomásozó német csapatok betörjenek Szófia körzetébe. A 3. Ukrán Front csapatai a bolgár és a jugoszláv egységekkel együttmüködve hozzáláthattak a Jugoszlávia felszabadítását célzó hadmüvelet elökészítéséhez és végrehajtásához. A Vörös Hadsereg azzal, hogy bevonult Bulgáriába, felborította Churchill tervét: lehetetlenné tette Bulgária angol megszállását. Ez akkor vált nyilvánvalóvá, amikor a szovjet csapatok szétzúzták a német "Dél-Ukrajna" hadseregcsoportot, és feltartóztathatatlan lavinaként zúdultak a román-bolgár határ felé. Az angol kormányfö ennek ellenére minden lehetöséget megragadott, hogy elejét vegye a szovjet csapatok bulgáriai bevonulásának. Churchill e feladat megoldásában fontos szerepet szánt a török csapatoknak. Szeptember folyamán Törökország európai részének viszonylag kis területén összpontosítottak 18-19 gyalogosés egy gépesített hadosztályt, három lovas és egy páncélosdandárt. Végezetül, amikor a szovjet csapatok Bulgária területére léptek, nyomban Szófiába érkezett több mint húsz amerikai és angol tiszt, akiknek a többsége addig Isztambulban dolgozott. Jellemzö, hogy az amerikai csoport repülögépen már szeptember 8-án, vagyis a szovjet csapatok támadásának elsö napján, az angol csoport pedig nem sokkal késöbb érkezett meg. Az angol és az amerikai tisztek a szovjet kormány engedélye nélkül repültek Szófiába, s tárgyalásokat folytattak bolgár tisztekkel a hadügyminisztériumban. A szovjet parancsnokság felszólította öket, hogy hagyják el Bulgáriát, utalva arra, hogy a Vörös Hadsereg müködési sávjába külföldi tisztek csak a szovjet kormány hozzájárulásával tartózkodhatnak. Szertefoszlott az angol és amerikai uralkodó köröknek az a reménye, hogy megszállhatják Bulgáriát. A szeptember 9-i felkelés és a Hazafias Front kormányának Németországhoz intézett hadüzenete az antifasiszta koalíció államai közé emelte Bulgáriát. Az angol-amerikai imperialisták nem esküdhettek tehát össze a bolgár uralkodó körökkel az ország megszállására. A török kormány sem merte megkockáztatni, hogy csapatait bevonultassa Bulgária területére. Hiszen semmi jót sem remélhetett attól, hogy a török alakulatok a szovjet csapatokkal találkoznak. A Vörös Hadsereg bevonulása Bulgáriába döntö szerepet játszott a bolgár nép felszabadításában. 3. A népi demokratikus rendszer megteremtése. Bulgária részvétele az antifasiszta háborúban  "Az 1944. szeptember 9-i népfelkelés összekapcsolása a szovjet hadsereg balkáni gyözelmes hadjáratával mondta Dimitrov a Bolgár Munkás (kommunista) Párt V. kongresszusán nemcsak a felkelés gyözelmét biztosította, hanem nagy eröt és lendületet is adott neki." A felkelés eredményeképpen, miután a Hazafias Front kormánya hatalomra került, Bulgáriában új politikai helyzet alakult ki. Megváltoztak az osztályok eröviszonyai. Létrejött a városi és a falusi dolgozók hatalma a munkásosztály vezetésével. A Hazafias Front elsö kormányában a 16 miniszteri tárcát a következöképpen osztották el: a Bolgár Munkás (kommunista) Párt, a Bolgár Földmüves Népi Szövetség és a "Zveno" Népi Szövetség négynégy tárcát, a szociáldemokrata munkáspárt két tárcát kapott. A kormányba ezenkívül két pártonkívüli miniszter került. De a kormány politikáját ténylegesen a kommunisták határozták meg. A BM(k)P döntöen befolyásolta az ország belsö életének fejlödését, bevonta az állam kormányzásába a munkásosztály és a dolgozó parasztság képviselöit. A helyi hatalom a Hazafias Front bizottságainak kezében volt, s ezekben a bizottságokban is a kommunisták szava döntött. A kormány haladéktalanul hozzálátott a Hazafias Front programjának végrehajtásához. Egy hónap sem telt el a kormány megalakulása után, s több fontos intézkedés már meg is valósult. Az új kormány feloszlatta a fasiszta rendörállam parlamentjét, politikai jogokat és szabadságot adott a népnek, megkezdte az államapparátus megtisztítását, a hadsereg átszervezését. Betiltotta a fasiszta szervezeteket és lapjaikat. Feloszlatta a rendörséget, s hozzálátott a népi milícia szervezéséhez. A szófiai népbíróság fasiszta tevékenység miatt felelösségre vont 600 embert, köztük a régenseket és 126 volt minisztert, illetve parlamenti képviselöt. Ebben az idöszakban a kormány fontosabb külpolitikai lépései közé tartozott, hogy megszakította a diplomáciai kapcsolatokat Magyarországgal, s kivonta a bolgár csapatokat Görögország megszállt területeiröl. A bolgár nép életében nagy esemény volt a fegyverszüneti egyezmény, amelyet a Szovjetunió, az Egyesült Államok és Nagy-Britannia 1944. október 20-án kötött meg Bulgáriával. Az egyezmény abból indult ki, hogy Bulgária beszüntette a haditevékenységet az Egyesült Nemzetek ellen. Az egyezményben Bulgária kötelezettséget vállalt arra, hogy a Szövetséges (Szovjet) Föparancsnokság irányításával részt vesz a Németország ellení harcban. A bolgár kormány kötelezte magát, hogy minden rendelkezésére álló eszközzel segíti a szovjet csapatok mozgását az ország területén, szabadon engedi a szövetségesek hadifoglyait és internáltjait, hatályon kívül helyezi a görög és jugoszláv területek annektálására vagy Bulgáriához való csatolására vonatkozó összes törvényhozási és közigazgatási rendelkezéseket. Az egyezmény elöírta, hogy haladéktalanul fel kell oszlatni és be kell tiltani a fasiszta politikai, katonai és katonai jellegü szervezeteket, hatályon kívül kell helyezni mindennemü diszkriminációs törvényt. Az egyezmény maradéktalanul megfelelt a bolgár nép létérdekeinek. Bulgária központi külpolitikai feladata most már az volt, hogy részt vegyen a szabadságszeretö népeknek a fasiszta Németország elleni háborújában. Dimitrov azokban a napokban ezt írta: ". . . nemzeti létének és szabadságának védelmében Bulgária elött az a feladat állt, hogy a Szovjetunió oldalán és vezetésével aktívan részt vegyen a hitlerista Németország elleni háborúban. . . .ŻMindent a frontnak, mindent a honvédö háború gyözelméért!® volt a párt, a Hazafias Arcvonal, az állam fö jelszava ebben az idöben". Dimitrov tehát arra hívta fel a bolgár népet, hogy maximális eröfeszítéssel folytassa a hitleri Németország ellen megindított honvédö háborút. Rövidesen több mint 40 ezer önkéntes lépett be a hadseregbe. A Hazafias Front bizottságai segítettek a mozgósítás végrehajtásában, élelmiszert gyüjtöttek a harcosoknak és a tiszteknek. A Bolgár Munkás (kommunista) Párt figyelmének középpontjában az a feladat állt, hogy biztosítsa a hadsereg harcképességét, magas fokú erkölcsi szellemét. Az új, népi hadsereg gerincét a partizánok és az önkéntesek alkották. A volt cári hadsereg tisztjeinek jelentékeny része lojális volt. A reakciós tisztikart felváltotta a népi felszabadító hadsereg parancsnoki állománya. A hadsereg harcképességének erösítésében nagy szerepet játszott a politikai helyettesi intézmény. A csapatokhoz politikai helyettesi munkára tíz párttagot, illetve tagjelöltet, valamint sok egykori partizánt küldtek. A szovjet parancsnokság a bolgár kormánnyal egyetértésben a hadra kelt sereg minden magasabbegységéhez szovjet tiszteket küldött tanácsadóként, akik tapasztalataikkal sokat segítettek. Mindez együttvéve fokozta a bolgár csapatok harcképességét. A bolgár hadsereg 1944. szeptember közepétöl 1945 májusáig harcolt a fasiszta Németország ellen. Részt vett a belgrádi, a Balaton környéki védelmi és a bécsi támadó hadmüveletben. A bolgár csapatok hadmüvelet tekintetében mindvégig a 3. Ukrán Front parancsnokának voltak alárendelve. A szovjet csapatok belgrádi hadmüvelete idején a bolgár hadsereg Nis és Skopje irányában tevékenykedett. Fedezte a szovjet csapatok déli szárnyát a Balkánon, s hadmüveletileg a jugoszláv népi felszabadító hadsereggel együttmüködve megfosztotta a Görögországban és Jugoszlávia déli részében elhelyezett német fasiszta hadosztályokat attól a lehetöségtöl, hogy kijussanak Belgrád körzetébe, ahová 1944 októberében a 3. Ukrán Front és a Jugoszláv Népi Felszabadító Hadsereg csapatai törekedtek. A bolgár hadsereg most a Vörös Hadsereggel vállvetve harcolt a testvéri jugoszláv nép felszabadításáért, s ezzel lemosta országáról azt a gyalázatot, hogy a monarcho-fasiszta kormány parancsára három évig részt vett Jugoszlávia megszállásában. Miután a bolgár csapatok Jugoszlávia keleti körzeteiben befejezték a harcot, a bolgár kormány a szovjet kormány javaslatára a hat gyalogoshadosztályból álló 1. bolgár hadsereget Magyarország területére irányította, hogy ott részt vegyen a további hadmüveletekben. A hadsereg létszáma november végén körülbelül 84 ezer fö volt. Parancsnokává Sztojcsev tábornokot nevezték ki. Ez a hadsereg 1945. március huszadika táján a jugoszláv és szovjet csapatokkal együtt szétzúzta azokat a német fasiszta magasabbegységeket, amelyek átkeltek a Dráva északi partjára, és ott hídfötakartak birtokba venni. Március végén és április elején, amikor Magyarország teljesen felszabadult, a nyugati irányban támadó bolgár hadosztályok jugoszláv területen folytatták a harcot a magyar, osztrák és jugoszláv államhatár találkozási pontjának körzetében. A 3. Ukrán Front csapataival együttmüködve 1945. április 4-én befejezték Magyarország délnyugatí járásainak felszabadítását, s elfoglaltak több helységet Jugoszlávia északi részében (Horvátországban és Szlavóniában). A második világháború befejezésekor, az 1. bolgár hadsereg a 3. Ukrán Front állományában az Osztrák-Alpok lábánál állt. A bolgár nép tehát szeptember 9. után jelentösen hozzájárult a fasiszta Németország szétzúzásához, s ezzel kivívta a világ demokratikus közvéleményének rokonszenvét és támogatását. Az 1947-ben megkötött békeszerzödés elismerte, hogy Bulgária "tevékenyen részt vett a Németország elleni háborúban". A bolgár kormánynak a békekonferencia elé terjesztett hivatalos adatai szerint a 450 ezer fönyi bolgár hadseregböl a német fasiszta betolakodók elleni háborúban 339760 fö vett részt; közvetlenül az arcvonalban harcolt 195932 fö; 32 ezer bolgár harcos elesett, megsebesült vagy nyomtalanul eltünt. A közvetlen katonai kiadások elérték a 95 milliárd levát. A Szovjetunió fontos szerepet játszott abban, hogy a bolgár nép részt vehetett a német fasizmus szétzúzásában. Ha a Szovjetunió nem foglalt volna el olyan szilárd álláspontot, a bolgár hadsereg nem kapcsolódhatott volna be a belgrádi hadmüveletbe. Az angol kormány 1944 szeptemberében kijelentette, hogy nem kíván látni bolgár csapatokat jugoszláv földön. Még 1944. október végén, a fegyverszüneti egyezmény megkötésekor is felvetette ezt a kérdést. A szovjet kormány akkor határozottan közölte az angol kormánnyal, hogy a bolgár csapatok Jugoszláviában nem mint megszállók, hanem mint a szovjet parancsnokság vezetésével harcoló szövetségesek tartózkodnak. A szeptemberi forradalommal új szakasz kezdödött Bulgária történelmében. A Bolgár Kommunista Párt VII. kongresszusa így értékelte a forradalmat: "Az országunkban végbement népi demokratikus forradalom marxista-leninista elemzése azt mutatja, hogy ez a forradalom osztályjellegét, tartalmát és jelentöségét tekintve kezdettöl szocialista volt. Gyözelme annak a forradalmi harcnak az eredménye, amelyet a bolgár munkásosztály a városi és a falusi dolgozókkal szövetségben a Bolgár Kommunista Párt vezetésével s a szovjet hadsereg döntö segítségével vívott a fasizmus és a kapitalizmus ellen." A szeptemberi forradalom sajátossága az volt, hogy a burzsoázia megdöntéséért és a proletárdiktatúra megteremtéséért vívott forradalmi harc egybefolyt az idegen uralom ellen, a nemzeti függetlenségért indított felszabadító mozgalommal. A szeptemberi felkelés viszonylag rövid idö alatt megoldott több demokratikus feladatot: szétzúzta a fasizmust, megszüntette az ország imperialista függését, megadta a demokratikus jogokat a népnek, megbüntette a bünösöket, akik a fasiszta Németország oldalán háborúba sodorták Bulgáriát, bekapcsolta az országot az antifasiszta koalícióba stb. E feladatok megoldása folyamán szükségszerüen megrendültek a kapitalista rend pillérei Bulgáriában. Dimitrov a párt V. kongresszusán a következöket mondotta a forradalom e fontos sajátosságáról: "Nem lehet gyökeresen és végérvényesen felszámolni a fasizmust, ha nem törjük meg a nagytöke uralmát; nem lehet biztosítani a dolgozók demokratikus jogait, ha a nagytöke megtartja politikai és gazdasági mindenhatóságát." Amíg folyt a háború Németország ellen, az az elsörendü nemzeti feladat állt elötérben, hogy a bolgár nép tevékenyen részt vegyen a háborúban. Amikor a háború befejezödött, a helyzet megváltozott. Tervbe vették a társadalmi átalakításokat. A kapitalisták befolyását jelentékenyen korlátozták a Hazafias Front kormányának intézkedései. Ezek közé tartozott a termelés munkásellenörzése, a háborúsprofit-adó, a progresszív jövedelemadó, a termelés állami szabályozása, hogy széles körü jogokkal ruházták fel a munkásszakszervezeteket stb. A régi rend eröire nagy csapást mértek az 1944-1945-ben lezajlott pörök, amelyek folyamán felelösségre vonták a föbünösöket, akik elsösorban voltak felelösek azért, hogy Bulgáriát belesodorták a népellenes háborúba. A bolgár burzsoázia azonban megkísérelte, hogy az országban fenntartsa a kapitalista rendet, s kezdett szembehelyezkedni a kormány intézkedéseivel. Az Egyesült Államok és Anglia uralkodó körei támogatták a bolgár reakciót, söt imperialista vezetöi kiagyalói voltak a bolgár ellenforradalom valamennyi akciójának. Gemeto, az angol-amerikai imperialisták ügynöke, a Bolgár Földmüves Népi Szövetség akkori vezetöje szélesre tárta a szövetség kapuit a fasiszta elemek elött, s megpróbálta szembeállítani a szövetséget a Bolgár Munkás (kommunista) Párttal. Gemeto a "Mindent a frontnak" jelszó helyett ilyen jelszavakat adott ki: "Békét, kenyeret, néphatalmat" és "Békét, kenyeret, szabadságot", s demagóg módon az önálló paraszthatalom megteremtését szorgalmazta. Ezeknek a felhívásoknak a célja az volt, hogy megrendítsék a népi demokratikus hatalmat. A BM(k)P leleplezte Gemeto politikájának osztálylényegét. A néptömegek felléptek Gemeto és klikkje ellen. Gemeto, az óceánon túli monopoltökések lakája, látva, hogy veresége elkerülhetetlen, az amerikai nagykövetségre menekült, majd Burns nagykövet segítségével illegálisan az Egyesült Államokba szökött. Ahogy nött a kommunista párt tekintélye és befolyása, úgy erösödött az ellenállás a reakcióval szemben, amely az angol-amerikai imperialisták rendkívül aktív támogatását élvezte. Az országban kiélezödött az osztályharc. 1945 nyarán az Egyesült Államok és Anglia kormányának sugalmazására a Hazafias Frontból kivált a Bolgár Földmüves Népi Szövetség jobbszárnya, élén Petkowal, és a szociáldemokrata párt jobbszárnya Lulcsev vezetésével. Mindkét csoport ellenzékbe vonult a Hazafias Fronttal szemben, s aknamunkába kezdett a népi kormány külés belpolitikai intézkedései ellen. A reakció egyidejüleg különféle illegális szervezeteket kezdett létrehozni azzal a céllal, hogy államcsínyt hajtson végre. Reakciós érzelmü tisztekböl, akik közelálltak Velcsev hadügyminiszterhez, összeesküvö társaságokat alakítottak (Katonaszövetség, a Semleges tiszt). 1945-ben megalakult az illegális gárdista központ. A hadseregböl elbocsátott tisztekböl és a szeptember 9. után feloszlatott fasiszta szervezetek tagjaiból más illegális szervezetek is alakultak (A Szabadság Paraszthadserege, Bolgár Felszabadító Mozgalom, Szabadságfront stb). Az illegális szervezetek ellenforradalmi célokat tüztek ki. Arra törekedtek, hogy megakadályozzák a hadsereg demokratizálását, megrendítsék a kommunista párt tekintélyét a hadseregben. A kommunista párt erélyes harcot indított a kialakult reakciós ellenzék ellen. A nép segítségével felfedte az illegális szervezeteket, felszámolta Velcsev híveinek összeesküvését, megtisztította a hadsereget Velcsev követöitöl. Megállapították, hogy az illegális csoportoktól a szálak a hivatalos ellenzékhez vezetnek. Ez lehetövé tette, hogy elszigeteljék a külföldi imperialisták megbízásait teljesítö, lényegében összeesküvö szervezetté vált ellenzék vezetöit. Kudarcot vallottak tehát a belsö és a külsö reakció próbálkozásai, hogy Bulgáriában restaurálják a burzsoá rendet. A kommunista párt s következésképpen a Hazafias Front befolyása a reakció minden mesterkedése ellenére szakadatlanul erösödött. Erröl tanúskodott többek közt a párt sorainak gyors növekedése. Szeptember 9. után hat hónap alatt 25 ezerröl 254 ezer före emelkedett a kommunista párt taglétszáma. A bolgár népnek a Hazafias Frontban tömörült legjobb fiai és leányai védték meg a szeptemberi forradalom vívmányait, s hozzáláttak a szocializmus alapjainak lerakásához. A szovjet csapatok, miután bevonultak Bulgáriába, segítettek a bolgár népnek, hogy kilépjen az igazságtalan, rablóháborúból, részt vegyen az antifasiszta háborúban, és megkezdje a népi demokratikus állam építését. Az új Bulgária azzal, hogy szakított a hitlerista Németországgal, és annak hadat üzent, egyszer s mindenkorra leszámolt a burzsoázia nagybolgár sovinizmusával, lemondott a szomszédos államok területeinek megszállásáról, s megteremtette a szomszédaival való normális kapcsolatok elöfeltételeit. A német fasiszta betolakodók kiüzése után Bulgáriában kedvezö feltételek alakultak ki az osztályharc továbbfejlesztéséhez. Az osztályharc eredményeképpen megszilárdult az új, népi demokratikus rend. A Vörös Hadsereg jelenléte Bulgáriában megbénította a bolgár reakciót és külföldi felbujtóit, elhárította a polgárháború veszélyét, elösegítette annak a társadalmi-gazdasági rendnek a megteremtését; amelynek keretei közt nemcsak a nemzeti függetlenséget biztosíthatták, hanem a társadalmi elnyomást is megszüntethették. Bulgária kilépése a hitlerista koalícióból közvetlen katonai eredménnyel is járt: Németország nem rendelkezhetett többé Bulgária fegyveres eröivel, nem használhatta fel a fekete-tengeri kikötöket, s kénytelen volt elsüllyeszteni a Fekete-tengeren tevékenykedö hadihajóit. Veszélyesen rosszabbodott az "F" és "E" német fasiszta hadseregcsoportok hadászati helyzete. A német hadvezetés kénytelen volt kivonni csapatait Görögországból és Jugoszlávia déli részéböl. Ugyanakkor számunkra javult a katonai és a politikai helyzet abból a szempontból, hogy Jugoszláviában, Görögországban és Albániában még nagyobb lendülettel folytatódott a népi felszabadító harc. Bulgária területén a Vörös Hadsereg tevékenységének megkülönböztetö sajátossága volt, hogy itt nem zajlottak le harcok és ütközetek. A bolgár uralkodó körök képtelenek voltak fegyveres ellenállást szervezni a szovjet csapatokkal szemben, a nép pedig minden lehetö módon támogatta a Vörös Hadsereget. Azokban az országokban, amelyek korábban a fasiszta tömbhöz tartoztak és Németország csatlósai voltak, egyetlenben sem bontakozott ki olyan tömeges partizánharc, s nem tevékenykedett olyan szervezett népi felszabadító, felkelö hadsereg, mint Bulgáriában. Ez határozta meg a szovjet fegyveres erök bulgáriai tevékenységének jellegét. Föleg az biztosította a Vörös Hadsereg bulgáriai sikerét, hogy kormányunk és kommunista pártunk mind a háború folyamán, mind pedig a szovjet csapatok bulgáriai tartózkodása idején helyes politikát Folytatott a bolgár nép irányában. A Szovjetunió azzal, hogy meghirdette a fasiszta Németország által elnyomott népek felszabadításának programját, továbbá más külpolitikai nyilatkozataival elösegítette, hogy a bolgár nép felismerje országa vezetöinek igazi arculatát, a Bolgár Kommunista Párt pedig felszabadító harcra mozgósítsa a tömegeket. A bolgár hadsereg, mint már említettük, a háború befejezö szakaszában tevékenyen részt vett a hadmüveletekben, s ez jelentösen enyhítette a Bulgáriával kötött békeszerzödés feltételeit. A Vörös Hadsereg bulgáriai sikerének másik fontos tényezöje a Bolgár Kommunista Párt helyes politikai irányvonala és nagyarányú szervezö tevékenysége volt. Ez különösen akkor vált fontossá, amikor a harc közvetlenül azért folyt, hogy az ország felszabaduljon a fasisztajárom alól. A kommunista párt már a háború elsö napjaiban következetesen internacionalista álláspontot foglalt el, s célul tüzte, hogy felkészítse a népet a hitleristák és lakájaik elleni fegyveres harcra. Feladatának tekintette megakadályozni, hogy Bulgáriát bevonják a Szovjetunió elleni háborúba, s támaszkodva a bolgár nép hagyományos szeretetére az orosz nép iránt ezt a célt el is érte. A párt megszervezte az egész nép partizánháborúját, s a nép támogatását élvezö 30 ezer fönyi népi felszabadító, felkelö hadsereget hozott létre. A kommunista párt a fasiszta uralom idején, az illegalitás nehéz körülményei közt megteremtette a bolgár nép Hazafias Frontját. A pártnak, noha nagy áldozatokat kellett hoznia, sikerült a Hazafias Frontot olyan hatalmas politikai erövé változtatnia, amely élére tudott állni a forradalomnak. Amint a szovjet csapatok Románia területén megkezdték a gyors elönyomulást és kijutottak a bolgár határra, a Bolgár Kommunista Párt jelt adott a már jó elöre elökészített felkelésre. Mintaszerü szervezö és ideológiai munkát végeztek a hadseregben, s a pártnak erre támaszkodva sikerült kiragadnia a hadsereget a régi kormány kezéböl és bevonni az antifasiszta háborúba. A bolgár nép felszabadítása ragyogó példa arra, hogy a Vörös Hadsereg eredményesen hangolta össze tevékenységét a tömegek nemzeti felszabadító, antifasiszta harcával, amely a kommunista párt vezetésével az egész nép felkelésévé vált.







Találat: 1203