online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Shakespeare Szeget szeggel

könyvek

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
Boros Lajos SAKÁLOK
Debbie Macomber Álomszövök
John Ajvide Lindqvist - HÍVJ BE! 2
Nora Roberts Azúrkék égbolt 1
HEATHER GRAHAM A lazadó
P.J. COOPER: FARKASÉ HSÉG (Bulimia)
BEAUMARCHAIS - A SEVILLAI BORBÉLY
Aalish D'Mohlen - FEKETE VÉR
Anne Mather - Toll és címer
 
 

Shakespeare

Szeget szeggel

SZEMÉLYEK

VINCENTIO, Bécs hercege                                

ANGELO, a helytartója                                       

ESCALUS, öreg tanácsúr                                   

CLAUDIO, nemesúrfi                                         


LUCIO, nagyszájú léhűtő                                    

KÉT MÁSIK HASONSZŐRŰ NEMESÚRFI     

PORKOLÁB                                                     

TAMÁS   szerzetesek

PÉTER

BÍRÓ                                                                 

VARRIUS                                                         

TUSKÓ, együgyű rendőr                                    

HÓLYAG, bolond nemes                                   

POMPEIUS, csapos                                          

RÉMES, hóhér                                                   

BERNÁT, korhely rab                                        

IZABELLA, Claudio húga                                  

MARIANNA, Angelo menyasszonya                  

JÚLIA, Claudio szerelmese

FRANCISKA, apáca                                          

TEKERINÉ, kerítőnő                                         

Tanácsurak, rendőrök, polgárok, apród, szolgák

                                                                          

                                                                          

Szín: Bécs                                                          

                                                                          


ELSŐ FELVONÁS

I. Szín

Terem a herceg palotájában.

Jön a herceg, Escalus, tanácsurak és szolgák

Herceg                    Escalus!

Escalus                    Parancsolj hercegem!

Herceg                    Csak fontoskodás volna - azt hiszem -

                                Kifejtenem a kormányzás mikéntjét;

                                Hisz bölcsességed - ennyit jól tudok -

                                Felülhalad minden rendű tanácsot,

                                Mi tőlem tellenék. Nincs hátra más:

                                Fényes tudásod toldd meg szorgalommal -

                                És élj vele! Népünk természetét,

                                Bécs városának institúcióit,

                                A közös törvény száz ágát-bogát   

                                Úgy ismered, hogy még bölcs véreink

                                Között sincs párod ebben. Fogd, ez itt

                                A megbízásod. Tőle el ne térj!

                                S most Angelót hívjátok: kéretem.

egy szolga el

                                Mit gondolsz: hogy fog képviselni minket?

                                Mi nagy gonddal szemeltük őt ki arra,

                                Hogy távollétünkben helyettesítsen;

                                Népünk félelmét és imádatát

                                S kormányhatalmunk minden eszközét

                                Őrá ruháztuk. Mit tartasz felőle?

Escalus                    Ha van csak egy is Bécsnek városában

                                Ily tisztességre s kegyre érdemes,

                                Az Angelo.

Herceg                    Lám, itt jön ő maga.

Jön Angelo

Angelo                     Mint fenségednek készséges híve:

                                Várom rendelkezését.

Herceg                    Angelo!

                                Szemünk előtt az életed: nyitott könyv.

                                Ki csak belétekint, láthatja nyilván:

                                Ki és mi vagy te. Jómagad s erényed

                                Nemcsak tiéd! hogy jómagad csupán

                                Talentumodra és talentumod

                                Csupán magadra áldozd. Istenünk

                                bennünket, ahogy mi a fáklyát. Úgy tart

                                S egy fáklya sem világol önmagának!

                                Ha erényünk nem előttünk halad,

                                Akár ne is legyen! Minden nemes szív

                                Azért termett, hogy szolgáljon nemes célt.

                                A természet hitelbe adja kincsét;

                                Mint takarékos istennő, behajtja

                                A hálaadót és a kamatot.

                                De mért tanítsam erre a tanárt?

                                Figyelj hát, Angelo!

                                Távollétünkben hatalmunk tiéd!

                                A te szíved és nyelved osszon itt

                                Bécs városában életet s halált!

                                Escalus, ámbár elsőnek hívattam -

                                Utánad áll. Íme: a megbízásod.

Angelo                     Fenséges úr, próbáld meg jobban ércem

                                Mielőtt rája oly nagy és nemes

                                Képet veretnél.

Herceg                    Kár tovább szabódni:

                                Megfontoltan választottunk mi téged;

                                Foglald el tisztedet. Elutazásunk

                                Oly sürgető, hogy fontos dolgainkat

                                Itt kell hagynunk elintézetlenül.

                                Mihelyt időnk és módunk engedi,

                                Majd hírt adunk. S hírt várunk innen is!

                                Szívből reméljük, boldogulni fogtok

                                Megbízatásotokban!

Angelo                     Hercegem! Engedd, hogy egy darabon elkísérjünk!

Herceg                    Sietségem nem engedi.

                                Aggályra nincs okod - szavamra mondom -,

                                Hatalmad annyi, mint az én hatalmam:

                                Törvényeinken enyhítesz, szorítasz,

                                Amint te látod jónak. Add kezed!

                                Titokban megyek. Kedvelem a népet ,

                                De nem szeretek közszemlére állni.

                                Lehet, hogy szép, de nékem nincs ínyemre

                                A dörgő taps, a zúgó éljenek...

                                Azt tartom én: nem épelméjű az,

                                Ki ebben tetszeleg. Nos, Isten áldjon.

Angelo                     Az Ég megáldja minden tervedet!

Escalus                    Vezessen kézen s hozzon vissza épen!

Herceg                    Köszönöm. Isten véletek (El)

Escalus                    Ugye megengeded majd, jó uram,

                                Hogy nyíltan szólhassak veled? 

                                S szeretném látni állásom mivoltát.

                                Hatalmam van - de mekkora s miféle?

                                Azt nem tudom.

Angelo                     Akárcsak én. Vonuljunk hát el együtt:

                                Mi ketten ezt a kérdést csakhamar

                                Tisztázni fogjuk.

Escalus                    Követem kegyelmed.

Mindketten el

2. szín

Utca

Jön Lucio és két nemesúrfi

Lucio                       Ha hercegünk meg a többi herceg meg nem egyezik a magyar királlyal, akkor aztán minden herceg nekiesik annak a királynak.

Első nemesúrfi        Az Ég adjon nekünk békét, de ne a magyar király békéjét.

Második nemesúrfi Ámen.

Lucio                       Te is olyanformán fejezted be, mint az egyszeri ájtatos kalóz, aki a Tízparancsolattal szállt tengerre, de egyet letörölt a tábláról.

Második nemesúrfi Azt, hogy: „Ne lopj!”?

Lucio                       Azt levakarta

Első nemesúrfi        Igen, mert ez a parancsolat dolga mellől parancsolta el a kapitányt meg mind a többit. Elvégre lopni indultak! Van-e olyan katona, akinek ínyére volna az ebéd előtti imádság, mikor békéért könyörögnek?

Második nemesúrfi Én még sose láttam olyan katonát, aki ezért megharagudott volna.

Lucio                       Nem hát, mert nem is jártál még olyan helyen, ahol asztali áldást mondtak.

Második nemesúrfi Nem-e? Hallottam egy tucatot legalább.

Első nemesúrfi        Versben?

Lucio                       Mindenféle versmértékben, mindenféle nyelven.

Első nemesúrfi        Meg mindenféle valláson - gondolom.

Lucio                       Miért ne? Az áldás csak áldás, minden vita ellenére, mint ahogy te is csak kötni való gazember vagy minden áldás ellenére.

Első nemesúrfi        De te is csak egy végből vagy velem.

Lucio                       Egyből én, mint a bársony meg a visszája. Te vagy a visszája.

Első nemesúrfi        Te meg a bársony. Finom bársony. Háromszor kefélt bársony. De mondhatom: inkább vagyok én a visszája, mint olyan franc módra agyonkefélt bársony, mint te. Nyomon vagyok?

Lucio                       Nyomon vagy, de a nyom is terajtad: látszik, hogy tapasztalatból beszélsz. Hanem saját szavadból okulok: eztán mindig koccintok az egészségedre - ráfér -, hanem egy pohárból nem iszom veled, míg élek!

Első nemesúrfi        Azt hiszem, magam másztam bele a bajba.

Második nemesúrfi Magad hát - vagy hogy a féreg másszon tebeléd.

Lucio                       Ni csak, ni csak itt jön a mi Kegyosztó Mamánk! Annyi nyavalyát összeszedtem a házánál, hogy benne van nekem...

Második nemesúrfi No, mennyibe?

Lucio                       Találd ki.

Második nemesúrfi Háromezer vörösbe.

Első nemesúrfi        Annyiba - meg még többe.

Lucio                       Meg egy franc koronába.

Első nemesúrfi        Te mindig valami nyavalyát akarsz fölfedezni bennem. De nagyon tévedsz. Kutya bajom.

Lucio                       Hát kutya egy baj, nem mondom. Még a csontot is megeszi, mint a kutya.

Jön Tekeriné

Első nemesúrfi        Ni csak! Már megint melyik csípődbe állott bele a nyilallás?

Tekeriné                 Jó, jó. Most kaptak el valakit éppen: már viszik is a börtönbe. Pedig többet ér, mint ötezer az ilyen magatokfajtából.

Második nemesúrfi Ki az? Beszélj!

Tekeriné                 Claudio úrfi.

Első nemesúrfi        Claudio - börtönbe? Ez nem igaz...

Tekeriné                 De bizony igaz. Láttam, amint elkapták; láttam, amint vitték; sőt mi több: harmadnapra leütik a fejét.

Lucio                       Elég a bolondságból! Sehogy se tetszik nekem a dolog. bizonyos vagy benne?

Tekeriné                 De még milyen bizonyos. És mindez csak azért történt, mert Júlia kisasszonynak gyereke lesz tőle.

Lucio                       Ez igaz lehet. Claudio találkozót adott nekem két órával ezelőttre...  Márpedig ő máskor pontosan meg szokta tartani szavát.

Második nemesúrfi Megjegyzem, ez azzal is összevág, amiről az elébb beszélgettünk.

Első nemesúrfi        Főleg pedig a proklamációval.

Lucio                       Gyerünk, tudjuk meg, mi az igazság!

Lucio és a két nemesúrfi el

Tekeriné                 Kit háború visz el, kit a váltóláz, kit az akasztófa, kit a szegénység... Bizony még kuncsaft nélkül maradok.

Jön Pompeius

                                Mi az, mi történt veled?

Pompeius                Most kísérnek be egy embert.

Tekeriné                 Mit csinált?

Pompeius                Egy lányt.

Tekeriné                 De mi a bűne?

Pompeius                Pisztrángot fogdosott a tulajdon patakjában.

Tekeriné                 Mi az? Tán valami lánynak gyereke lett tőle?

Pompeius                Nem, hanem valami nőnek lánya lett tőle. Hát nem hallott a proklamációról?

Tekeriné                 Miféle proklamációról?

Pompeius                Azokat a külvárosi házakat Bécsben mind lerombolják.

Tekeriné                 Hát a belvárosiakkal mi lesz?

Pompeius                Azokat meghagyják magnak. Azoknak is végük lett volna, ha egy bölcs polgár meg nem menti őket.

Tekeriné                 De hát minden vendégfogadónkat lerontják a külvárosban?

Pompeius                Le a földig, asszonyom.

Tekeriné                 Bizony fölfordult az állam fenekestül! Mi lesz velem?

Pompeius                Sose féljen! Jó cégnek mindig akad vevője. Azért, mert búcsút mondunk a szállásnak, még nem kell búcsút mondanunk a mesterségnek is. Én megmaradok a maga csaposának. Bátorság! Magával kímélettel fognak bánni. Hisz maga majd’ a szeme világát elkoptatta a szolgálatban: erre különös tekintettel lesznek.

Tekeriné                 Mit van mit tenni, jó csaposom? Gyerünk nyugdíjba.

Pompeius                Itt jön Claudio úrfi... Kíséri a porkoláb a dutyiba. Amott meg Júlia kisasszony.

Mindketten el.

A porkoláb, Claudio, Júlia és rendőrök jönnek

Claudio                   Fickó, mit bámultatsz országvilággal?

                                A börtönbe kísérj, parancs szerint!

Porkoláb                 Nem rosszindulat az, hogy így teszek:

                                Ez Angelo úr különös parancsa.

Claudio                   Így sújt le a félisten, a Hatóság,

                                Hogy megfizessünk bűneink szerint.

                                Akár az Ég: ha úgy tetszik - kegyelmez,

                                Ha úgy tetszik - ítél. S ez mind: Igazság!

Visszajön Lucio és a két nemesúrfi

Lucio                       Nézd csak! Mi juttatott rabságra - he?

Claudio                   A nagy szabadság, úgy ám, a szabadság.

                                Amint zabálás hosszú bőjtnek atyja:

                                Minden szabadság, hogyha eltulozzuk -

                                Rabságra fordul. Mint patkány a mérget,

                                Úgy habzsolná természetünk a bűnt;

                                S ha jót húztunk belőle - itt a vég.

Lucio                       Ha én fogságban ilyen pompásan tudnék bánni a szóval, mindjárt elküldenék egy-két hitelezőmért. Hanem az igazat megvallva: jobb szeretem én a szabadság bolondságát, mint a börtön bölcsességét. Mi a vétked, Claudio?

Claudio                   Az, amit ha kimondok: vétek ismét.

Lucio                       Csak nem gyilkosság?

Claudio                   Dehogy.

Lucio                       Paráználkodás?

Claudio                   Mondjuk rá.

Porkoláb                 Gyerünk! Menni kell.

Claudio                   Egy szóra még, egy szóra, Lucio!

                                (Félrevonja)

Lucio                       Akár ezerre, ha rajtad segíthet.

                                Hát így firtatják a paráznaságot?

Claudio                   Ez így esett: tisztes kötés alapján

                                Egy ágyban háltam az én Júliámmal;

                                - Hisz ismered - már feleségem is,

                                Csak éppen nincsen kihirdetve még...

                                S azért nincsen, mert vár rá egy örökség

                                A jó rokonság nagyládája mélyén,

                                S mi jónak láttuk, hogy rejtsük szerelmünk,

                                Míg lassacskán felénk nem hajlanak.

                                De a sok édes-kettes óra titka

                                Túl nagy betűvel van páromra írva.

Lucio                       Talán - gyerek?

Claudio                   Az, sajnos, eltaláltad.

                                És most a herceg új helyettesét -

                                Talán az újság fénye kapta el?...

                                Vagy a közélet olyan, mint a ló,

                                S a kormányzó, ki most pattant nyeregbe,

                                Sarkantyuját jól oldalába vágja,

                                Hogy megmutassa néki: ő az úr?!...

                                Vagy hogy zsarnokság együtt jár a trónnal?...

                                Vagy együtt jár a ranggal? - nem tudom -

                                De új urunk most föltámasztja mind

                                A különféle büntetéseket,

                                Mik ócska kardként szögre téve lógtak -

                                Húsz éve lesz már, hogy felé se néztünk!

                                S ő most, azért, mert hírre-névre vágyik,

                                A sutban alvó törvényt fölveri

                                És rám uszítja. Az! Hírnévre vágyik!

Lucio                       Arra, esküszöm, arra! S bizony fejed olyan lazán áll már a nyakadon, könnyebben elvesztheted, mint egy szerelmes fejőlány. Küldj a herceg után: apellálj hozzá.

Claudio                   Már küldtem is, csak nem találni meg.

                                De kérlek, Lucio, tégy meg nékem egyet!

                                A zárdába ma lép be a húgom,

                                Most kezdi meg a próbaidejét.

                                Tudasd vele veszélyes helyzetem.

                                Kérd nevemben: puhítsa pártfogókkal

                                A zord helytartót - menjen ő maga!

                                Csak ebben bízom. Mert az ifjúsága

                                Alázatosan, némán úgy beszél,

                                Hogy minden férfit megindít. Különben

                                Tud ő bánni a szóval, ha akar.

Lucio                       Hát csak legyen is! Azért is, hogy egy kicsit fölbátorodjanak a magamfajták - mert ugyancsak megszenvednénk ezt a kemény törvényt -, no meg azért, hogy te is örülhess még az életednek. Sajnálnám, ha így bolondjára elveszítenéd egy parti biliárdon. No, megyek a húgodhoz.

Claudio                   Köszönöm szépen, Lucio.

Lucio                       Két óra sem telik belé!

Claudio                   (a rendőrökhöz) Gyerünk hát!

Mind el

3. szín

Egy monostor.

Jön a herceg és Tamás barát

Herceg                    Trónom s hatalmam Bécsnek városában

                                Most rábíztam hivemre, Angelóra,

                                Ki szigorú és tiszta életű.

                                Ő azt gondolja, lengyel földre mentem,

                                Mert így hintettem és hitték is el.

                                Itt lesz rejtekhelyem, csak arra kérlek

                                Láss el ruhával és taníts meg engem

                                Hogy kell barát módjára forgolódnom

                                Azt kérded szentatyám: mért tettem ezt?

Tamás                     Szeretném kérdeni.

Herceg                    A mi törvényünk kemény és szoros

                                - Szükséges zabla jó vérű lovakhoz -,

                                De nyugtatjuk tizennégy éve már.

                                Pihen a jog, mint odván vén oroszlán,

                                S prédára nem les. Ha szelíd apa

                                Nyírvesszőt vág - de csak hogy ráijesszen

                                A gyermekekre - s nem használja aztán:

                                Nem félelem - gúny tárgya lesz a virgács.

                                Törvényünk is használatlan hevert -

                                S azzal kimúlt. Most már a féktelenség

                                Orron fricskázza a jogot magát.

                                A csecsszopó a dajkáját pofozza:

                                Oda az illem!

Tamás                     Fenséged joga

                                Szabaddá tenni rab Justitiát.

                                Félelmesebb, ha fenséged cselekszi,

                                S nem Angelo.

Herceg                    Tán túl félelmes is.

                                Én engedtem oly hosszura a pórázt,

                                Zsarnokság volna népem sújtanom

                                Azért, amire éppen én kapattam.

                                Ezért ruháztam Angelóra tisztem:

                                Nevem sulyával ő sújtson keményen;

                                Így én magam nem állok a porondra

                                S nem érhet gáncs. De uralmát kikémlem:

                                Meglátogatom, mint ilyen barát,

                                A népet és urát.  Angelo kegyes,

                                Gáncsoskodástól tart minduntalan;

                                Titkolja azt is, hogy erébe vér foly,

                                S ő is kenyeret eszik, nem követ.

                                Most, hogy hatalmat nyert, lesz látható,

                                Hogy mi a látszat, és mi a való.

Mindketten el.

4. Szín

Egy apácakolostor.

Jön Izabella és Franciska

Izabella                   S a nővéreknek többre nincs joguk?

Franciska                Ennyi szabadság nem elég?

Izabella                   Dehogynem! Rosszul értetted szavam:

                                Én inkább még nagyobb szigorra vágyom.

Lucio                       (kintről)  Hahó! Adj’ Isten minden jót!

Izabella                   Ki az?

Franciska                Ez férfi hangja. Drága Izabella,

                                Nyiss néki ajtót: tudd meg, mit akar!

                                Néked szabad, de nékem már tilos.

                                Ha esküt tettél, többet férfival

                                Te sem szólhatsz, csak Máterünk előtt,

                                S ha szólsz: az arcod nem mutathatod;

                                Ha mutatod: egy árva szót sem szólhatsz.

                                Megint kiált; kérlek, felelj neki! (El)

Izabella                   Áldás, békesség! Ki az odakinn?

Jön Lucio

Lucio                       Köszöntelek, szűz! - ha az vagy. Rózsa arcod

                                Azt mondja: az vagy. Megtennéd nekem,

                                Hogy megmutatod, hol van Izabella?

                                Még újonc itten. Szépséges huga

                                Szegény bátyjának, jó Claudiónak.

Izabella                   „Szegény bátyjának?” Miért? Hadd kérdezem

                                Annál inkább, mert - elárulhatom -

                                Hogy én vagyok a húga, Izabella.

Lucio                       Nemes szép hölgy, szívből köszönt a bátyád...

                                Miért fárasszalak: börtönben ül.

Izabella                   Szent Ég! Miért?

Lucio                       Azért, amért ha én lennék a bíró,

                                Csak hálát adnék néki büntetésül:

                                Babával kedveskedett kedvesének.

Izabella                   Ne gúnyolódj velem.

Lucio                       De így igaz.

                                Gyöngém nekem, ha lányokkal beszélek,

                                Összehordok tücsköt, bogarat.

                                De minden szűzzel nem tréfálok így:

                                Rád úgy tekintek, mint egy égi lényre,

                                Kit a lemondás angyallá avat,

                                S kikhez mindenkor nyíltan kell beszélni,

                                Akár egy szenthez.

Izabella                   A jót gyalázod azzal, hogy kigúnyolsz.

Lucio                       Ne hidd! A helyzet ez, rövidre fogva:

                                Ölelkezett a bátyád és szerelme,

                                S mint ételtől a test kigömbölyül,

                                S mint tavasz jöttén termést hajt a föld:

                                Mutatja már a hölgy termő öle,

                                Hogy a legénye jól szántott-vetett.

Izabella                   Egy lányt megejtett? Húgom, Júliát?

Lucio                       Hát húgod ő?

Izabella                   Az, mert azzá fogadtam,

                                Ahogy süldő lányok nevet cserélnek,

                                Gyerekségből, de szív szerint.

Lucio                       Nos, ő az.

Izabella                   Hát vegye el!

Lucio                       Épp itt a bökkenő.

                                A hercegünk oly furcsán utazott el...

                                Sok jó urat rászedve, köztük engem;

                                Már háborút reméltünk; s halljuk ám most

                                Azoktól, kik az államgépet értik,

                                Hogy hét mérföld van fenségünk szava

                                S igaz szándéka közt. Most trónusán

                                Mint korlátlan hatalmu megbizottja

                                Ül Angelo. De milyen ember ez!

                                A vére víz; hírből sem ismeri

                                Az indulatok huncut ingerét,

                                A kívánságát elsorvasztja-fojtja

                                Biflázással, bőjttel, betűfalással.

                                S hogy a szilaj jó kedvre ráijesszen

                                Előböngész most egy paragrafust,

                                Egy rozsdás cikkelyt, mely bárdként lesújt

                                Bátyád fejére... A kemény igéket

                                Mind ráolvassa, hogy „példát mutasson”.

                                Nincs már remény - csak hogyha szép szavad

                                És bájad megpuhítja Angelót.

                                Szegény bátyád ezért küld.

Izabella                   Istenem!

                                Fejét kívánja?

Lucio                       Elítélte már,

                                S a porkoláb is parancsot kapott

                                - Amint hallom -, hogy végeztesse ki.

Izabella                   Ó jaj, mit is tehetnék érte én,

                                Kis senki-semmi?!

Lucio                       Próbáld meg hatalmad!

Izabella                   Hatalmam? Kétlem...

Lucio                       Árulónk a kétség:

                                Attól foszt meg, mit könnyedén elérnénk,

                                Ha volna merszünk. Menj el Angelóhoz:

                                Tanítsd meg: ha kéréssel ostromolják a férfi,

                                Mintha, Isten volna, úgy ad;

                                De  ha térden zokog a lány, örök

                                Jussaként hullik az ölébe minden.

Izabella                   Amit tudok, azt megteszem.

Lucio                       De gyorsan!

Izabella                   Azonnal elindulok.

                                Csak éppen még a Mátert értesítem,

                                Hogy mennem kell. Minden hálám a tiéd.

                                Köszöntsd nevemben bátyám. Még ma este

                                Üzenek néki, hogy mit értem el.

Lucio                       Én búcsúzom.

Izabella                   Ég áldjon, jó uram.

Mindketten el

MÁSODIK FELVONÁS

1. szín

Csarnok Angelo házában.

Jön Angelo, Escalus, a bíró, a porkoláb, rendőrök, szolgák

Angelo                     Ne madárijesztő legyen a törvény,

                                Mit kirakunk, hogy féljen a veréb,

                                De mert csak áll, áll: nemhogy félne tőle,

                                Még rája fészkel!

Escalus                    Cseppet élesebbek

                                - Jól van - legyünk: nyessünk itt-ott kicsit.

                                De holtra zúzni!... Szegény fiú!

                                Ha megmenthetném! Atyja mily nemes volt!

                                Gondold meg, jó uram

                                - Bár jól tudom, mily tiszta életű vagy -,

                                Ha egyszer benned forr az indulat

                                És összevág idő, hely, megkívánás

                                Ha egyszer véred elszánt áradása

                                El tudja érni azt, mit vágyva vágyott:

                                Nem eshetsz-e te is e bűnbe egyszer,

                                Amelyet most gyanútlanul elítélsz -

                                Magad fejére híva ki a törvényt?

Angelo                     Más a kísértés, más az elbukás.

                                Elismerem: hol ítéletre gyűlnek,

                                Lehet néhány az esküdtek között,

                                Ki a vádlottnál is nagyobb lator.

                                A törvény ott sújt, hol a bűn világos:

                                De honnan sejtse meg, hogy tolvaj ítél

                                Tolvaj fölött? Ha drágakőt találunk,

                                Világos, hogy lehajlunk érte - nemde? -,

                                Mert megláttuk. de ami észrevétlen,

                                Azt eltapossuk, nem is gondolunk rá.

                                Ne mentsd őt azzal, hogy bűn bennem is

                                Található. Mondd inkább azt nekem:

                                Ha én, a bíró, szintúgy vétkezem,

                                Saját szavam szabjon reám halált,

                                S ne mentsen semmi! Meg kell halnia.

Escalus                    Belátásod szerint.

Angelo                     Hej, porkoláb!

Porkoláb                 Parancs!

Angelo                     Tégy róla, hogy Claudiót

                                Kivégezzék holnap reggel kilenckor.

                                A gyóntatóját küldd, készítse fel:

                                Zarándokútja immár véget ér.

A porkoláb el

Escalus                    (félre) Irgalmazz, Isten, néki is, nékünk is!

                                Hány gaz virul! S hány elbukik, ha szent is!

                                Ez bűnben fetreng s jár büntetlenül;

                                Az egyszer botlik, mégse menekül.

Jön Tuskó, más rendőrökkel, kísérve Hólyagot és Pompeiust

Tuskó                      Gyerünk! Ide velük! No, ha ezek jófélék, ezek nyílt jellemek, akik egyebet se tesznek, csak jóféle nyilvános házakban buzgólkodnak - hát akkor már én se tudom, mi a törvény. Ide velük!

Angelo                     No, mi az, jóember? Hogy hívnak? Mi a baj?

Tuskó                      Követem alássan kegyelmedet, én a szegény herceg biztosa vagyok, és a nevem Tuskó. Én a törvényre támaszkodom, kérem, és hozom most ide kegyelmed elé ezt a két nótárius gazembert.

Angelo                     Nótáriusok? Hm, miféle nótáriusok? Talán notóriusok!

Tuskó                      Követem alássan kegyelmedet, én nem is tudom bizonyosan, hogy mifélék, de annyit tudok, hogy aljas, morális gonosztévők, és végképp kifogyott belőlük minden néven nevezendő keresztyén emberhez illő perverzió.

Escalus                    Jól adja! Ez aztán a bölcs rendőr!

Angelo                     Gyerünk. Kik ezek? Téged Tuskónak hívnak? Mért nem beszélsz Tuskó?

Pompeius                Kuka, mint a tuskó.

Angelo                     Hát te ki vagy?

Tuskó                      Ez, uram?! Csapos, félig-meddig kerítő. Egy rossz asszonynál szolgál, uram, akinek a házát, hallom, lebontották ott a külvárosban. Most aztán ferdőházat tart. De azt hiszem, inkább fertőház az.

Escalus                    Honnan tudod?

Tuskó                      A feleségem, uram - denunciálom Isten előtt és kegyelmed előtt...

Escalus                    Hogyhogy? A feleségedet?

Tuskó                      Igen, uram. Hála legyen a jó Istennek, tisztességes asszony...

Escalus                    Azért denunciálod?!

Tuskó                      Igen, uram, és magam is csakúgy denunciálom, mint ő, hogy ha az a ház nem kerítő háza, hát kár az asszonyért, mert bizony az a ház semmi jóra nem jó ház.

Escalus                    Honnan tudod ezt, te rendőr?

Tuskó                      A feleségemtől, uram! Ha ő afféle kardinális természet volna, hát ott fajtalanságra, házasságtörésre és mindennemű fertelmességre szekszuálták volna.

Escalus                    Ki? Tán az az asszony?

Tuskó                      Úgy ám, uram, Tekeriné asszony. Hanem az én feleségem a szeme közé köpött az úrfinak, úgy adta ki az útját.

Pompeius                Követem alássan kegyelmedet, ez nem egészen így volt.

Tuskó                      Bizonyítsd be itt, ezek előtt az infámis urak előtt, te nótárius, bizonyítsd be!

Escalus                    Hallod, hogy zagyvál?

Pompeius                Uram, az asszonyka, mikor odajött, éppen vastagodóban volt. És igen megkívánta az aszalt szilvát. De nekünk, uram, csak két szem volt már a háznál, és ez a kettő akkoriban, abban az egyszer volt, néhai időben - úgy igaz, ahogy mondom - egy gyümölcsöstálon volt, egy olyan háromgarasos tálon - kegyelmed is látott ilyen tálakat -, nem porcelántálak, de igen jó tálak...

Escalus                    Tovább, tovább! A tálnak semmi köze az ügyhöz.

Pompeius                Nincs annak, csakugyan nincs egy szikrányi köze se, ebben igazsága van kegyelmednek - de térjünk a dologra! Mondom, ez a Tuskóné asszony, minthogy, mondom, szép reményeknek nézett elébe, és jól megvastagodott, és mondom, igen megkívánta a szilvát, és mivelhogy, mondom, csak kettő volt már a tálon, mert Hólyag uram - ez az úr, itt ni, személyesen -, mondom, megette a többit, és mondom, igen tisztességesen meg is fizette, mert hiszen, amint kegyelmed is tudja, Hólyag uram a három garast nem tudtam visszaadni...

Hólyag                     Az ám, csakugyan.

Pompeius                No hát. Szóval kegyelmed akkor - amint bizonyára emlékszik - éppen magjait ropogtatta a fönt nevezett szilvának...

Hólyag                     Úgy igaz, ahogy mondod.

Pompeius                No, jól van; hát arra is emlékezhet kegyelmed, mikor mondtam, hogy ez is meg amaz is sehogy se gyógyult ki abból a bajból - tudja -, amíg csak erős diétát nem tartott, amint kegyelmednek is mondtam...

Hólyag                     Mindez így igaz.

Pompeius                No, jól van hát. Egyszóval...

Escalus                    Gyerünk már! Micsoda szószátyár bolond vagy! Térjünk a tárgyra! Mit csináltak a Tuskó feleségével, hogy panaszra van oka? Hadd látom, mit csináltak vele?

Pompeius                Azt nem szabad látni, kegyelmes uram!

Escalus                    No, én se úgy értettem.

Pompeius                De meg fogja látni kegyeled, követem alássan. Csak arra kérem kegyelmedet, nézze meg Hólyag uramat - itt ni -, évi nyolcvan forintja van; az apja mindszentek napján halt meg... Ugye, mindszentek napján, Hólyag uram?

Hólyag                     Mindszent este.

Pompeius                No, jól van; azt hiszem, itt az igazság. Szóval, uram, amint ott ül ez az úr olyan alacsony széken... Az Arany Szőlőben volt ez, ugye, ahol úgy szeret üldögélni kegyelmed?

Hólyag                     Szeretek nyilván, mert nyilvános ház, és telente igen kellemes.

Pompeius                No, jól van akkor. Azt hiszem, itt az igazság.

Angelo                     Hisz ez már hosszabb, mint egy muszka éj,

                                mikor a leghosszabb! Én most elmegyek.

                                És rád hagyom: vizsgáld ki az ügyet.

                                Remélem, lesz ok megcsapatni mindent.

Escalus                    Én is hiszem. Nagyúr, Isten veled!

Angelo el

                                Gyerünk barátom! Hadd látom már egyszer, mit csináltak a Tuskó feleségével.

Pompeius                Egyszer? Egyszer nem csináltak vele semmit.

Tuskó                      Követem alássan kegyelmedet, kérdezze meg tőle, mit csinált az az ember a feleségemmel!

Pompeius                Követem alássan kegyelmedet, kérdezze meg tőlem, kérdezze csak meg mit csináltam vele.

Escalus                    No hát: mit csinált ez az úr azzal az asszonnyal?

Pompeius                Követem alássan kegyelmedet, nézzen ennek az úrnak a képébe. Kedves Hólyag uram, nézzen őkegyelmére: jót akarok. Figyeli kegyelmed a képét?

Escalus                    Jól van, no!

Pompeius                De igazán, követem alássan, figyelje meg jól.

Escalus                    Figyelem, no!

Pompeius                Én pedig kész vagyok a Szentírásra subponálni, hogy a képe rajta a legrosszabb. No hát, ha a képe a legrosszabb fertálya, hogy tehetett akkor Hólyag úr akármi kárt a rendőr asszonyában? Ezt szeretném megtudni kegyelmedtől!

Escalus                    Igaza van. No, te rendőr, mit szólsz hozzá?

Tuskó                      Először is, kérem, az a ház illusztris ház; másodszor is, ez a fickó illusztris fickó és a gazdasszonya illusztris nőszemély.

Pompeius                Száradjon le a kezem, ha a felesége nem illusztrisabb valamennyiünknél!

Tuskó                      Hazudsz zsivány, hazudsz, istentelen zsivány! Olyan nincs, hogy őt valaha is illusztrálták volna!

Pompeius                Uram, már mielőtt elvette volna, régen illusztrálta.

Escalus                    Mi a jobb, az agyalágyult jámborság, vagy az agyafúrt becstelenség? Való ez?

Tuskó                      Te sátánfajzat! te futóbetyár! te istentelen Hannibál, te! Még hogy én őtet illusztráltam, mielőtt elvettem! Ha valaha is illusztráltam, hát ne nézzen engem többet kegyelmed a szegény herceg biztosának! Bizonyítsd be, te istentelen Hannibál, vagy mindjárt bepöröllek súlyos testi sértésért!

Escalus                    Ha meg nyakon töröl, akkor bepörölöd becsületsértésért.

Tuskó                      Az ám! No, ezt köszönöm szépen kegyelmednek. Mit tetszik parancsolni: mit csináljak ezzel az istentelen futóbetyárral?

Escalus                    Nézd csak, te rendőr: minthogy bizonyos bűnei vannak neki, s te azon vagy, hogy leleplezd: legjobb, ha hagyod, hogy folytassa a mesterségét, míg rá nem jössz, hogy mik is hát azok a bűnök.

Tuskó                      Az ám! No, ezt köszönöm szépen kegyelmednek. Most aztán láthatod, te istentelen zsivány, hogy hova jutottál: folytatnod kell a mesterségedet, gazember, folytatnod kell!

Escalus                    Hol születtél, barátom?

Hólyag                     Itt Bécsben, uram.

Escalus                    Évi nyolcvan fontod van?

Hólyag                     Annyi, kegyelmed engedelmével.

Escalus                    Értem. Hát neked, komám, mi a mesterséged?

Pompeius                Csapos vagyok; egy szegény özvegy csaposa.

Escalus                    Mi a gazdasszonyod neve?

Pompeius                Tekeriné.

Escalus                    Nem volt ennek több ura is egynél?

Pompeius                De volt: kilenc. Mármost a kilencedik: Tekeri.

Escalus                    A kilencedik! Gyere csak ide hozzám, Hólyag! Hólyag uram, nem szeretem, hogy csaposokkal állsz össze. Azok téged is csapra vernek, kiszipolyoznak; te meg csak akasztófára juttatod őket. No eredj, aztán többet ne halljak rólad!

Hólyag                     Köszönöm szépen. Ami engem illet, én többet nem megyek semmiféle kocsmába, hacsak be nem szipolyoznak.

Escalus                    Jól van, no: szót se többet erről, Hólyag uram. Isten hírével!

Hólyag el

                                Gyere csak ide hozzám, te csapos. Mi a neved?

Pompeius                Pompeius.

Escalus                    Hát még?

Pompeius                Popó.

Escalus                    Az már igaz: a popód rajtad a legtetszetősebb. Így hátul valóságos pompás Pompeius vagy. Hallod-e, Pompeius, te félig-meddig kerítő vagy, ha leleplezed is a csapossággal - igaz-e? Mondd csak meg az igazságot: neked is jobb lesz úgy.

Pompeius                Igazságod van, uram; szegény ördög vagyok: meg szeretnék élni.

Escalus                    Hogy szeretnél megélni, Pompeius? Úgy, hogy kerítősködöl? Mit képzelsz erről a mesterségről, te Pompeius? Törvényes mesterség ez?

Pompeius                Ha a törvény megengedi, uram...

Escalus                    De a törvény nem engedi meg, Pompeius. Nem: ilyesmire többet nincs engedély Bécs városában!

Pompeius                Úgy érti kegyelmed, hogy a fiatalurakat az egész városban mind kiherélteti?

Escalus                    Azt nem, Pompeius.

Pompeius                Akkor bizony, uram, szerény véleményem szerint akaródzni fog nekik. Csak intézkedjék kegyelmed a szajhák meg a kurafiak iránt, akkor a kerítőktől nincs mit félnie.

Escalus                    Csinos intézkedések készülnek, elárulhatom: csupa nyakazás meg akasztás.

Pompeius                Ha csak tíz éven keresztül mind akasztják-nyakazzák azokat, akik úgy vétkeznek, akkor majd végül új fejek beszerzésével szórakozhatnak. Ha ez a törvény tíz évig tart Bécsben: én a legszebb bécsi ázat fogom kibérelni szobánként három garasért. Ha megéri kegyelmed, hogy így lesz, mondja majd, hogy Pompeius mester megjósolta.

Escalus                    Köszönöm, Pompeius. És hogy megháláljam a próféciádat, mondok egyet: azt tanácsolom neked, ne kerülj többet a színem elé semmiféle panasz miatt, se a mostani szállásodon ne kapjalak többet, mert ha igen, Pompeius, én téged kegyetlen csatában sátradig verlek; én leszek a te rettenetes Caesarod; egy szó, mint száz: megcsapatlak, Pompeius. Most pedig eredj, Isten hírével!

Pompeius                Köszönöm a kegyelmed jó tanácsát. (Félre) Hanem azért csak aszerint fogadom majd meg, hogy a jó vér meg a jó szerencse nem tanácsol-e valami jobbat. (El)

Escalus                    Ide hozzám Tuskó uram! Ide, biztos uram! Mióta vagy már ebben a hivatalodban?

Tuskó                      Hét és fél éve, uram.

Escalus                    Mindjárt gondoltam a hivatalbéli ügyességedről, hogy jó ideje szolgálsz. Hét esztendőt mondtál?

Tuskó                      Meg egy felet, uram.

Escalus                    Sokat vesződhettél! Igazságtalanul bánnak veled, hogy olyan sokszor állítanak szolgálatba. Hát nincsenek arra való embereitek ott a kerületben, akik szolgálhatnának?

Tuskó                      Bizony nincsenek! Kevésnek van esze ehhez a mesterséghez, uram. Így aztán ha rájuk kerül a sor, hát örülnek, ha engem állíthatnak maguk helyett. Én aztán megteszem egy kis pénzért: helytállok valamennyiért.

Escalus                    Ide figyelj: hozd be nekem hat-hét embernek a nevét a körzetetekből; a legderekabbakét.

Tuskó                      A kegyelmed házához vigyem?

Escalus                    Az enyémhez. Isten veled!

Tuskó el

                                Hány óra lehet, mit gondolsz?

Bíró                         Tizenegy óra van, uram.

Escalus                    Gyere, barátom, ebédelj velem.

Bíró                         Alázatosan köszönöm.

Escalus                    Úgy fáj nekem Claudio halála!

                                De hát hiába...

Bíró                         Mert Angelo úr szigorú.

Escalus                    De úgy kell!

                                Nem irgalom az olcsó irgalom:

                                Csak bűn tenyész a bűnbocsánaton.

                                Csak hát szegény Claudio! Hiába...

                                Gyerünk!

Mind el

2. szín

Ugyanott; más szoba.

Jön a porkoláb és egy szolga

Szolga                     Kihallgatása volt. Azonnal itt lesz,

                                S jelentelek.

Porkoláb                 Légy szíves.

A szolga el

                                Hadd tudom meg:

                                Mi a szándéka? Hátha megpuhul.

                                Szegény fiú! hisz semmiség a bűne.

                                Nemes, pór, ifjú, vén, mind belekóstol

                                S épp ő haljon meg?

Jön Angelo

Angelo                     Mi baj, porkoláb?

Porkoláb                 Claudiónak meg kell halni holnap?



Angelo                     Hát nem megmondtam? Nincs-e rá parancsod?

                                Mit kérded újra?

Porkoláb                 Nehogy elsiessem.

                                Már engedelmet: láttam én birkákat,

                                Kik megbánták a kivégzés után

                                Ítéletük.

Angelo                     Csak menj, s ezt bízd reám.

                                Járj el tisztedben, vagy köszönj le róla.

                                Mi megkímélünk szívesen.

Porkoláb                 Bocsásson meg kegyelmed.

                                Hát Júliával mit tegyünk? Vajúdik:

                                Már mindenórás.

Angelo                     Adjatok neki

                                Egy kissé jobb helyet. Ezzel siess.

A szolga visszajön

Szolga                     Az elítéltnek testvérhúga jött:

                                És bebocsáttatást kér.

Angelo                     Húga is van?

Porkoláb                 Van, jó uram: nagyon derék leány;

                                Most fog belépni egy apácarendbe -

                                Vagy már be is lépett...

Angelo                     Ereszd be hát.

A szolga el

                                Azt a parázna lányt helyezd el onnét,

                                És lásd el, amint kell - azért ne túlozz!

                                Így rendelem.

Jön Izabella és Lucio

Porkoláb                 Ég áldja meg kegyelmed.

Angelo                     Maradj még.

                                (Izabellához) Isten hozott. Mit kívánsz?

Izabella                   Kegyelmedhez egy bús kérelmező jön

                                Hallgassa meg!

Angelo                     Jó, mit kérelmezel?

Izabella                   Van egy vétek - legjobban én utálom,

                                S én óhajtom legjobban büntetését;

                                Nem mentegetném én - de hogyha kell!

                                Nem kellene - de lelkem küszködik

                                Nem és igen között.

Angelo                     Na jó, a tárgyra!

Izabella                   Van egy bátyám: halálra van ítélve.

                                Uram, könyörgök: ítéld el hibáját,

                                S ne bátyámat!

Porkoláb                 (félre) Ég adja, hogy megindítsd!

Angelo                     Itéljem el a bűnt, de ne a tettest?

                                A bűn öröktől elítéltetett.

                                Egész tisztem haszontalan, ha én is

                                A bűnt ítélem el, akár a törvény,

                                S a tettest nem.

Izabella                   Ó szívtelen igazság!

                                Bátyámnak vége. Áldjon Ég, uram!

Lucio                       (félre Izabellához)

                                Ne hagyd még abba! Rajta: cselekedj!

                                Térdelj elé, fogózz a köntösébe!

                                Nagyon hideg vagy. Hisz lanyhábban ennél

                                Egy gombostűt se kérhetnél! No, rajta!

Izabella                   Hát mindenképpen meg kell halnia?

Angelo                     Nincs mentség, lányom.

Izabella                   Van! Ha megbocsátasz!

                                Égen-földön nem bánja senki, hidd el.

Angelo                     Nem akarom.

Izabella                   S ha akarnád, tehetnéd?

Angelo                     Nem tehetem, amit nem akarok.

Izabella                   De megtehetnéd - úgy, hogy a világnak

                                Ne árts vele -, ha szánnád tiszta szívből,

                                Mint én szánom?

Angelo                     Döntöttünk róla, késő.

Lucio                       (félre Izabellához) Nagyon hideg vagy.

Izabella                   Késő? Nem úgy! A szót, melyet kimondtál,

                                Még visszavonhatod! Hidd el nekem,

                                Hogy semmilyen nagyúri dísz e földön,

                                Se korona, se helytartói kard,

                                Se marsallbot, se ítélő talár

                                Nem ékesít félúgyse, egy urat se,

                                Mint a kegyelmes szív!

                                Ha ő van helyeden s az ő helyén te:

                                Te buksz el úgy, mint ő! De bezzeg ő

                                Nem volna ily kegyetlen, mint te vagy.

Angelo                     Menj!

Izabella                   Ó, Istenem, volnék csak én a bíró,

                                S te Izabella! Így állnánk vajon? Nem!

                                Megtudnád akkor, hogy mi az: bíró,

                                S mi az: fogoly!

Lucio                       (félre Izabellához)

                                Csak rajta! jó nyomon vagy!

Angelo                     Törvény szerint a bátyád: kárhozott.

                                Csak szót pocsékolsz.

Izabella                   Uram Istenem!

                                Hisz kárhozott volt minden lélek egykor;

                                S ki legtöbb joggal megvethette őket,

                                Az lett az Üdvözítő. Szólj, mi volna,

                                Ha legfőbb Bíránk ítéletre vonna

                                Igaz valód szerint? Gondold meg ezt,

                                S az irgalom megszólal ajkadon,

                                Mint újszülött!

Angelo                     Szépséges lány, nyugodj meg.

                                A törvényt ítélt bátyádról, nem én.

                                S ha vérem volna is - öcsém, fiam -,

                                Így járna! Holnap meg kell halnia.

Izabella                   Már holnap? Túl hamar! Ne még! Ne még!

                                Nem érett még sarló alá! Hiszen

                                A csirkét is csak idejébe vágják!

                                Ne szolgáljunk az Égnek annyi gonddal,

                                Mint silány önmagunknak? Ó, uram,

                                Gondold csak meg: ki halt meg már e bűnért?

                                Pedig de sok követte el!

Lucio                       (félre Izabellához)  Nagyon jó!

Angelo                     A törvény nem halt meg, csupán aludt.

                                Hány van, ki nem mert volna bűnbe esni,

                                Ha már az első, aki vétkezett,

                                Felel tettéért! Most a Jog fölébredt:

                                Minden múlt bűnt felír; s mint jós tükörben:

                                Meglátja a jövendő vétkeket:

                                Az újakat s a megrögzötteket,

                                Miket az engedékenység tenyészt...

                                Felkél a Jog s írmagjuk is kiirtja

                                Egyszerre s mindörökre!

Izabella                   Légy kegyelmes!

Angelo                     Ha törvényt látok, úgy vagyok kegyelmes

                                Az ismeretlen százakhoz, kiket

                                E megbocsátott vétek sértene.

                                Ez így helyes: így egy bűnért lakol,

                                S nem él tovább, hogy újra bűnbe essék.

                                Elég. Bátyád meghal. Nyugodj bele.

Izabella                   S elsőnek épp neked kell így ítélned,

                                S épp neki így elvesznie! Királyi

                                Az óriás erő - de zsarnoki,

                                Ha óriásul élsz vele.

Lucio                       (félre Izabellához) Nagyon jó!

Izabella                   Ha földi uraink

                                Tudnának mennydörögni, mint az Isten,

                                Nem volna Juppiternek nyugta, mert

                                Egét dörgetné minden senkiházi.

                                A dölyfös ember

                                Parányi kis hatalmával feszítve

                                Tombolva ágál a nagy Ég előtt,

                                Hogy reszketnek tőle az angyalok - de,

                                Tudom, ha a mi vérünk folyna bennük,

                                Holtra kacagnák magukat!

Lucio                       (félre Izabellához) Csak rajta, rajta, kislány, megpuhul,

                                Már jó úton van, látom.

Porkoláb                 (félre) Adja Isten!

Izabella                   Embertársunk nem mérhetjük magunkkal.

                                Nagy úr gúnyt űz a szentekből: ez „élc”.

                                Közembernél: ocsmány szentségtörés.

Lucio                       (félre Izabellához) Most jó csapáson vagy: csak így tovább!

Izabella                   Mi tiszt uraknál mérges szócska csak,

                                Legénységnél: parasztkáromkodás.

Lucio                       (félre Izabellához) Ezt is tudod? No még!

Angelo                     Mért ostromolsz velős mondásaiddal?

Izabella                   Mert jól tudom: a hatalom, ha vét is,

                                Önnönmagában hordja azt az írt,

                                Mely a sebet hegeszti. Szállj magadba;

                                Zörgess belül és kérdezd meg szived:

                                Nincs ott olyan, mint bátyám bűne volt?

                                És ha szived bevallja gyengeségét,

                                Ne követeld egy fél szóval se többé

                                Bátyám halálát.

Angelo                     (félre) Vér lüktet szavában,

                                S felkorbácsolja az én vérem is.

                                Isten veled!

Izabella                   Ne menj el, jó uram!

Angelo                     Meggondolom még. Jöjj el holnap újra.

Izabella                   Megvesztegetlek, jó uram! Ne menj el!

Angelo                     Hogyan? Megvesztegetsz?

Izabella                   Olyan kinccsel, mit az Ég oszt meg veled.

Lucio                       (félre Izabellához) Majd’ elrontottad!

Izabella                   Nem hitvány pénzzel, nem „próbás” arannyal,

                                Nem drágakővel, mely kincs vagy szemét,

                                Ahogy tekintjük - de igaz fohásszal,

                                Mely napkelte előtt száll fel az égbe,

                                Könyörgésével bőjtölő szüzeknek,

                                Tisztult szíveknek, kiknek gondolatja

                                Nem e világi.

Angelo                     Nos, jöjj holnap újra.

Lucio                       (félre Izabellához) Jól van; elég. Gyerünk.

Izabella                   Az Ég kegyelme óvja lelked!

Angelo                     (félre) Ámen:

                                Mert gondolatom arra tévelyeg,

                                Hol a fohász kolonc.

Izabella                   S holnap kegyelmed

                                Mikor keressem?

Angelo                     Délig bármikor.

Izabella                   Ég óvjon!

Izabella, Lucio és a porkoláb el

Angelo                     Tőled! Épp e tisztaságtól!

                                Mi ez? Mi ez? Ő a hibás, vagy én?

                                Ki vétkesebb: kísértő vagy kísértett?

                                Ha!

                                Ő nem! Nem ő a bűnös: én, csak én,

                                Ki napon fekszem violák között,

                                S csak rothadok a jótékony sugártól,

                                Mint hulla, míg a violák virulnak...

                                A szűziesség inkább föltüzel,

                                Mint a kacérság? Bőven van bitang föld:

                                Mért vágyunk szentélyt romba dönteni,

                                Hogy bűnünk ott üssön tanyát? Fuj!

                                Mit is csinálsz, ki vagy te, Angelo?

                                Kívánod őt ocsmányul épp azért,

                                Mi tisztává teszi? Hagyd élni bátyját!

                                A tolvajoknak szabad útja van,

                                Ha lop a bíró! Tán belészerettem,

                                Hogy vágyom egyre hangját hallani,

                                S habzsolni szép szemét? Vagy álmodom?

                                Ó, agyafúrt a Sátán: szentet úgy fog,

                                Hogy szentet tart csalétkül a horgán!

                                Legvészesebb kísértés az, midőn

                                Erény szerelme hajt a bűnbe. Szajha,

                                Se fortéllyal, se istenadta bájjal,

                                Föl nem kavart - és most e tiszta lány

                                Eszem veszejti... Mindeddig, ha láttam,

                                Hogy bomlik más, nevettem és csodáltam. (El)

3. szín

Egy szoba a börtönépületben.

Jön a herceg szerzetesnek öltözve és a porkoláb

Herceg                    Adj’ Isten, porkoláb! úgy nézem, az vagy.

Porkoláb                 Az én. Mit kívánsz tőlem, jó barát?

Herceg                    Szent rendem és a szeretet szavára

                                A senyvedőket jöttem látogatni

                                Itt börtönünkben. Adj módot reá,

                                Hogy lássam őket, és mondd el nekem,

                                Kinek mi bűne, hogy a lelki vígaszt

                                Ahhoz szabjam.

Porkoláb                 Ha éppen kell, én többet is teszek.

Jön Júlia

                                Nézd: ott jön egy lakónk: nemes kisasszony.

                                Ezt ifjúsága lángja kapta úgy el,

                                Hogy megperzselte jó hírét: babát vár.

                                A férfit, azt elítélték. Oly ifjú:

                                Még inkább arra való volna, hogy

                                Megint vétkezzék, nem hogy vesszen érte.

Herceg                    Vesszen? Mikor?

Porkoláb                 Már holnap, úgy hiszem.

                                (Júliához) Gondoskodtam terólad: várj kicsit,

                                Majd elvezetnek.

Herceg                    Bánod, szép lány, a bűnt, mint elkövettél?

Júlia                        Bánom bűnöm s a szégyent tűrve tűröm.

Herceg                    Kioktatlak lelked vizsgálatára,

                                Hogy próbára tedd penitenciád:

                                Nem kongó szó-e?

Júlia                        Várom oktatásod.

Herceg                    Szereted a férfit, ki tönkre tett?

Júlia                        Akár a lányt, ki tönkre tette őt.

Herceg                    Úgy látom hát, hogy azt a szörnyű dolgot

                                Ti egyetértve tettétek?

Júlia                        Igen.

Herceg                    Akkor hát a tiéd a súlyosabb bűn.

Júlia                        Bevallom ezt és bánom, szentatyám.

Herceg                    Nagyon helyes, leányom: csak ne azt bánd,

                                Hogy vétked ezt a szégyent hozta rád!

                                Ilyen bánat magunknak szól csupán,

                                De nem az Égnek. Ez csak azt mutatná,

                                Hogy félelemből szolgálunk neki,

                                S nem szív szerint.

Júlia                        A vétket bánom s a gyalázatot

                                Örömmel vállalom.

Herceg                    Így tarts ki, lányom.

                                Párodnak, hallom, holnap veszni kell:

                                Megyek lelkét előkészíteni.

                                Az Ég őrizzen! Benedicite! (El)

Júlia                        Holnap veszni kell. Ó igaztalan

                                Szerelem: azért halasztod halálom,

                                Hogy rettegjem tovább!

Porkoláb                 Szegény fiú.

Mindketten el

4. szín

Szoba Angelo házában

Jön Angelo

Angelo                     Mikor fohászkodom s elmélkedem,

                                Fohászkodásom s elmém kétfelé jár.

                                Üres szavam az Égé, ám a lelkem

                                Nyelvemre nem hajt: ott csüng Izabellán.

                                Számon: az Ég; de csak kérődzi szám

                                A szót: szívemben burjánzik a bűn.

                                Az állam - kedves tanulmányom egykor -

                                Mint jó könyv, melyet százszor átlapoztunk:

                                Unalmas már. Fennen fitogtatott

                                Szilárd erényem elcserélhető.

                                A vér csak vér marad:

                                Ördög szarvára írhatod, hogy „angyal”,

                                Meg nem tagadhatja önmagát.

Jön egy szolga

                                Ki az?

Szolga                     Itt egy apáca: Izabella vagy ki...

Angelo                     Vezesd elém.

A szolga el

                                Nagy Isten!

                                Mért zúdul ide minden vér szívemre,

                                Hogy csak fuldoklik tehetetlenül,

                                S a többi tagból elszáll hirtelen

                                Utolsó csepp erőm is?

Jön Izabella

                               

                                Mi az, szép leány?

Izabella                   Jöttem megtudni kívánságodat.

Angelo                     Én azt szeretném jobban, hogyha tudnád,

                                Nem kérdenéd. Bátyádnak veszni kell.

Izabella                   Hát így... Ég áldja meg kegyelmedet.

(Indulna)

Angelo                     Élhetne még. Élhetne oly soká,

                                Mint te vagy én - de meg kell halnia.

Izabella                   Mert elitélted?

Angelo                     Úgy van.

Izabella                   S kérlek: mikor kell? Hadd készüljön úgy

                                - Nagyobb vagy kisebb haladék szerint -,

                                Hogy lelke kárt ne valljon.

Angelo                     Fuj, ocsmány bűn! Kegyelmet adhatunk

                                Annak is, ki a természettől ellop

                                Egy élő embert, hogyha megbocsátjuk

                                E mocskos kéjt, mely Isten képe mását

                                Titkon veri hamis pecsétnyomóval.

                                Mert van nagyobb bűn elveszejteni

                                Egy igazul teremtett életet,

                                Mint tilos úton-módon létrehozni

                                Egy hamisat.

Izabella                   Az ég színe előtt, de nem a földön.

Angelo                     Úgy gondolod? Most megszorítalak!

                                Mi lenne jobb: igaz törvény szerint

                                Vesszen bátyád - vagy váltságul helyette

                                Átadnád tested a parázna vágynak,

                                Mint az, kit ő bemocskolt?

Izabella                   Mondhatom:

                                Inkább adnám át testem, mint a lelkem.

Angelo                     Lelkedről nincs szó: kényszerű bűnök

                                Fölíratnak, de nem számítanak be.

Izabella                   Hogyan mondod?

Angelo                     Nem, ezt nem állítom.

                                Még visszavonhatom... Felelj csak erre:

                                Én most mint az írott törvény szava

                                Bátyád fejére a halált kimondom:

                                Nem volna-e jóság a bűnbe, mely

                                Megmentené a bátyád?

Izabella                   Tedd meg azt.

                                A terhét én lelkemre vállalom;

                                Hiszen nem is bűn az, csak tiszta jóság.

Angelo                     Te tedd meg azt; ha terhét vállalod,

                                Ellensulyozza majd a bűnt a jóság.

Izabella                   Ha bűn tőlem, hogy esdek életéért:

                                Hadd hordozom; s ha bűn tetőled az,

                                Hogy meghallgatsz: könyörgök majd az Égnek:

                                Számítassék be az én vétkemül,

                                S téged ne terheljen.

Angelo                     Nem úgy. Figyelj rám.

                                Elméd rosszul követ: vagy együgyű vagy,

                                Vagy tetteted magad - s ez nem helyes.

Izabella                   Legyek bár együgyű s mindenre gyenge,

                                Csak valljam is meg jámborul hibámat.

Angelo                     Ó, bölcsesség! Szapulja önmagát -

                                Csak hogy ragyogjon (mint farsangi maszk

                                A rejtett bájról szebbeket regél,

                                Mint bármi meztelen báj). Nos, figyelj!

                                Hogy jól megérthess, szólok vaskosabban:

                                Bátyádnak veszni kell...

Izabella                   Igen.

Angelo                     Oly bűne van - napnál világosabb -,

                                Hogy a törvény mást nem szabhat ki rá.

Izabella                   Igaz.

Angelo                     Mondjuk, hogy nincs más mód megmenteni

                                - Ezt nem állítom, csupán felteszem -,

                                Nincs mód megmenteni, kivéve egyet:

                                Te, húga, megtudod, hogy megkívánt

                                Egy férfi, aki befolyása által

                                Vagy rangja folytán levétetheti

                                bátyádról a törvény szoros bilincsét...

                                Nos, mondom, nincs más választás előtted:

                                Vagy átadod testednek kincseit

                                Az említettnek, vagy - bátyád kivégzik.

                                Mit tennél akkor?

Izabella                   Csak annyit bátyámért, mint magamért.

                                Ha én volnék a halálraítélt,

                                Korbács nyomát rubintként hordanám,

                                S úgy várnám a halált, mint nagybeteg

                                A pelyhes ágyat. Csak azért sem adnám

                                A testemet!

Angelo                     Akkor bátyád kivégzik!

Izabella                   A kisebb árat mégis így fizetjük:

                                Inkább haljon meg egyszeri halállal

                                A báty, mintsem a húga - őt kiváltva -

                                Örök halállal.

Angelo                     S nem volnál így te éppolyan kegyetlen,

                                Mint az ítélet, melyet úgy gyaláztál?

Izabella                   Aljas mentés vagy önkéntes bocsánat:

                                Különböző dolog. Törvény kegyelme

                                S oly mocskos váltság cseppet sem rokon.

Angelo                     Imént zsarnoknak mondtad még a törvényt,

                                S bátyád bukását nem bűnszámba vetted,

                                Csak jó mulatságnak.

Izabella                   Uram, bocsáss meg: hogy célunk elérjük,

                                Gyakran beszélünk nem szivünk szerint;

                                Így mentegettem azt, mit gyűlölök,

                                Őérte, akit forrón szeretek.

Angelo                     Gyöngék vagyunk.

Izabella                   Haljon meg hát a bátyám -

                                Ha gyöngeségével egyedül áll.

                                S nem egy nagy gyarló nemzetség fia.

Angelo                     Az asszony is csak gyönge ám!

Izabella                   Az. Mint a tükre, melyben elmereng,

                                S mely oly könnyen törik, mint váltja képét.

Angelo                     Nocsak de most, hogy így vallasz nemedről

                                Asszony! Ha több vagy ennél, semmi vagy!

                                S ha asszony vagy - és erre vallanak

                                A látható jelek - mutasd ki most!

                                Öltsd fel a hozzá illő színeket!

Izabella                   Én, jó uram, csak egy nyelven tudok;

                                Nagyon kérlek, beszélj úgy, mint előbb.

Angelo                     Értsd meg: szeretlek.

Izabella                   Bátyám szerette Júliát -

                                S azt mondtad erre: meg kell halnia.

Angelo                     De nem kell, hogyha engemet szeretsz.

Izabella                   Tudom, hogy erényed följogosít rá,

                                Magad kicsit csunyább színben mutatnod,

                                Hogy mást leplezz.

Angelo                     Nem! Becsületemre!

                                Hidd el: szavam szándékom tükrözi.

Izabella                   Kis becsület olyan nagy hitelhez!

                                Gonosz szándék! Csalás! Világcsalás!

                                De kikiáltom, Angelo, siess!

                                Most írd meg a kegyelmezést! Ha nem:

                                Teli torokkal hirdetem világgá,

                                Ki vagy valóban!

Angelo                     De ki hisz neked?

                                Szeplőtlen hírem, józan életem,

                                S magas rangom - ha azt mondom: hazudsz -

                                Elsöpri menten minden vádadat.

                                Megfulladhatsz a sok bizonykodástól:

                                Mind rágalommá foszlik! Nincs megállás:

                                Zúgó véremre zablát nem vetek!

                                hajolj meg e vad indulat szavára!

                                hagyj minden illemet, pironkodást:

                                - Fölös kolonc a vágynak! - Váltsd ki bátyád:

                                Kívánságomra engedd át a tested!

                                Ha nem teszed: nemcsak fejét veszik;

                                Ridegséged még nyújtja is halálát

                                Lassú kínokkal. Holnapig felelj,

                                Vagy szenvedélyem rajta tombolom ki:

                                Zsarnok leszek! Beszélhetsz, úgyse használ:

                                Hamisságom súlyosabb igazadnál! (El)

Izabella                   Kinek panaszkodjam? És hogyha szólnék,

                                Ki hinné el? Veszélyes száj, amely

                                Egy nyelven, együtt készen tartogat

                                Igent s nemet. A törvényt úgy csavarja,

                                Hogy kénye-kedvének földig hajoljon,

                                Igazságot s gazságot megragad,

                                Hogy kedvét töltse. Bátyámhoz megyek!

                                Bár elbukott a vér szavára hajtva,

                                Oly nemes szív: ha volna húsz feje,

                                Húsz véres tőkén áldozná fel inkább,

                                Semhogy prédául adja húga testét

                                A förtelemnek.

                                Élj, Izabella, tisztán, halj meg Claudio:

                                Tisztaságunk bátyánk előtt való.

                                Most tudja meg, Angelo mit kívánna,

                                és fölkészítem lelkét a halálra.


HARMADIK FELVONÁS

1. szín

A börtönben.

Jön a herceg barátnak öltözve,

Claudio és a porkoláb

Herceg                    Tehát remélsz kegyelmet Angelótól?

Claudio                   A nyomorultaknak nincs más vígasza,

                                Csak a remény.

                                Életre várok - s halni kész vagyok.

Herceg                    Csak a halálra készülj! s bármi vár:

                                Élet - halál - könnyebb lesz mind a kettő.

                                Csak mondd az életnek: ha elveszítlek.

                                Olyat veszítek, mit bolond kuporgat!

                                Oly semmiség vagy! Gyenge földi házad

                                Az égi változások kénye rázza.

                                Halál bolondja vagy: futsz, hogy kerüld -

                                S folyton felé rohansz. Nem vagy nemes:

                                Mi pompa tested-lelkedet vidítja -

                                Sárban fogant. De még bátor se vagy:

                                Egy féreg kis fullánkja megremegtet.

                                Csak álmod nyugtat el - hányszor hívod! -

                                S félsz a haláltól, pedig az se más.

                                Önnönmagad se vagy: ezernyi sejted

                                A porból vétetett. Boldog se vagy:

                                Küzdesz azért, mi nincs meg, s ami megvan,

                                Már elfelejted. Állandó se vagy:

                                Kedélyed kerge módra változik

                                A hold szerint. Ha gazdag vagy: szegény vagy.

                                Mint egy szamár, mely kincstől roskadoz,

                                Cipelheted a terhet egy napig -

                                S leoldja a halál. Nincs egy barátod:

                                Önnön véred, ki atyjának nevez,

                                Saját ágyékod édes magzata,

                                Átkozza a csúzt, köszvényt és fekélyt,

                                Hogy eddig el nem vitt már a pokolba.

                                Az ifjúság s a vénség is csalódás:

                                Csak annyi, mint egy délutáni álom.

                                Szép ifjuságod pénzért, mint a rokkant,

                                A szélütött vénséghez esdekel;

                                S ha már öreg vagy és bőségben élsz:

                                A tűz, erő, vágy, szépség - mind oda,

                                Hogy vígan éld napod... Hát élet ez?

                                Hisz ilyen élet száz halált takar!

                                S mi mégis a haláltól rettegünk,

                                Mely mindent elsimít.

Claudio                   Hálásan köszönöm.

                                Ha élni vágyom: csak halált lelek.

                                Ha halni vágyom: életet... Legyen hát!

Izabella                   (kintről)

                                Áldás és békesség!

Porkoláb                 Ki vagy? Jöjj!

                                „Adj Isten”-nek „Fogadj Isten” kijár.

Herceg                    (Claudióhoz) meglátogatlak nemsokára újra.

Claudio                   Köszönöm szépen, szentatyám.

Jön Izabella

Izabella                   Beszélhetnék egy-két szót Claudióval?

Porkoláb                 Isten hozott! Nézd, uram, itt a húgod.

Herceg                    Egy szóra, porkoláb!

Porkoláb                 Akár kettőre is.

Herceg                    Bujtass el úgy, hogy halljam, mit beszélnek.

A herceg és porkoláb el

Claudio                   Mi jó vigaszt hoztál, hugom?

Izabella                   Olyant, mint minden vígasz... Jót, nagyon jót!

                                A helytartónak dolga van az égben

                                És gyors követnek tégedet szemelt ki,

                                Hogy képviseld őt mindörökre ott fenn.

                                Készülj el gonddal és minél előbb;

                                Már holnap indulsz.

Claudio                   Nincsen semmi mentség?

Izabella                   Olyan van csak, mely egy fejet kiváltva

                                Egy szívet megrepeszt.

Claudio                   De van tehát?

Izabella                   Igen, bátyám, te életben maradhatsz;

                                De bírádban sátáni irgalom van;

                                Ha kérsz belőle: életed megadja,

                                De holtig megköt.

Claudio                   Börtön mindhalálig?

Izabella                   Az, az! Börtön halálig; oly bilincs,

                                Mely - bárha a széles világ tiéd is -

                                Lekötve tart.

Claudio                   Ez hogy lehet, nem értem?

Izabella                   Ha elfogadod, azzal leveted,

                                Mint testi ruhát, tisztességedet,

                                És meztelen maradsz.

Claudio                   Mi az? Beszélj!

Izabella                   Jaj, megijesztesz, bátyám! Reszketek,

                                Hogy majd ragaszkodsz lázas életedhez

                                S örök becsűletnél hat-hét telet

                                Nagyobbra tartasz. Szólj: meg mersz-e halni?

                                Csak félelmünktől nő meg a halál.

                                A kis bogár, mit lábunk eltapos,

                                Testében éppolyan fájdalmat érez,

                                Mint egy haldokló óriás.

Claudio                   Miért szégyenítsz meg így?

                                Csak nem hiszed, hogy erőt koldulok

                                A gyönge nádtól? Hogyha halni kell,

                                Úgy várom a sötétet, mint menyasszonyt,

                                S karomba zárom.

Izabella                   Ez bátyám szava! S atyám szózata

                                a kriptamélyből! halál vár reád:

                                Tisztább vagy, semhogy megvedd életed

                                Egy aljas alkun. E színleg szent helytartó,

                                Ki jámbor képpel, megfontolt beszéddel

                                Az ifjuságra s minden léhaságra

                                Úgy csap le, mint sas a csibére - ördög!

                                Ha fölkavarnák lelke mocsarát,

                                A pokol nyílna meg.

Claudio                   A jámbor Angelo?

Izabella                   Ó, a pokol furfangos álruhája!

                                A legocsmányabb testet ékesíti

                                S takarja el. Képzeld csak, Claudio,

                                Ha szüzességem néki áldozom,

                                Szabad lehetsz.

Claudio                   Nagy Ég! Az nem lehet!

Izabella                   De!

                                Megengedné ez ocsmány vétek árán,

                                Hogy mindhalálig vétkezz. Még ma éjjel

                                Vagy megteszem - szörnyű kimondani! -

                                Vagy holnap reggel meghalsz.

Claudio                   Meg ne tedd!

Izabella                   Ó, volna szó csak életemről!

                                Mint egy gombostűt, úgy hajítanám el,

                                Hogy szabadulhass!

Claudio                   Köszönöm, hugom.

Izabella                   Készülj rá, bátyám, hogy holnapra meghalsz.

Claudio                   Igen. De hát a vére hajtja őt is,

                                Hogy a törvényt, mit úgy erőszakolt.

                                Most fölfricskázza? Akkor az nem is bűn;

                                Vagy legkisebb a hét főbűn között.

Izabella                   A legkisebb?

Claudio                   Hogy is járhatna érte kárhozat?

                                Hát ő, a bölcs, vállalná percnyi kéjért

                                Az örök büntetést? Ó, Izabella!...

Izabella                   Mi lelt, bátyám?

Claudio                   Borzasztó a halál!

Izabella                   S utálatos a meggyalázott élet.

Claudio                   De meghalni! Ki tudja, hova menni?...

                                Hideg zugban kushadni és rohadni!...

                                E forró, érző, mozgó valami -

                                Egy sárcsomó... A játszi kedvü szellem

                                Tüzes folyókba vész, vagy tévelyeg

                                Vacogtató, irdatlan jégcsapok közt...

                                A láthatatlan szelek börtönében

                                Körülzúgni e lebegő világot!

                                Szörnyűbbnek lenni minden szörnyetegnél,

                                Mit csak felajzott, bomlott képzelet

                                Szűkölve fest - ó, ez kibírhatatlan!

                                A legyülöltebb, gyötrő földi élet

                                - Betegség, ínség, vénség, börtön együtt -

                                Az Éden kertje reszkető szivünknek,

                                Ha zörget a halál.

Izabella                   Ó, jaj nekem!

Claudio                   Édes hugom, hadd éljek!

                                Ha vétkezel, hogy bátyádat kiváltsad,

                                Feloldozást nyersz majd e bűn alól,

                                Sőt jótett lesz az.

Izabella                   Ó, te szörnyeteg!

                                Gyáva féreg! Gyalázatos gazember!

                                Hát vétkem által kívánsz megmaradni?!

                                Nem vérbűn szinte, ha testvérhugod



                                Gyalázatán nyersz életet? Mit higgyek?...

                                Ments Ég - anyám megcsalta tán apámat?

                                Ilyen elfajzott utód nem eredhet

                                Az ő véréből. Csak azért se most már!

                                Vessz el! Ha csak bókolnom kéne egyet

                                Megváltásodra, annyit sem csinálnék!

                                Halálodért elmondok száz könyörgést:

                                Egy árva szót sem megmentésedért!

Claudio                   De hallgass meg, hugom!

Izabella                   Fuj, fuj, eredj!

                                Nem botlottál: a bűn természeted.

                                A kegyelem kerítőd volna csak:

                                Jobb, ha meghalsz hamar.

Claudio                   Hallgass meg, hugom!

Visszajön a herceg

Herceg                    Egy szóra csak, egy szóra csak, leányom!

Izabella                   Mit óhajtasz?

Herceg                    Ha időt szakítanál számomra, volna egy-két szavam hozzád. Magad javát is szolgálod, ha teljesíted a kérésemet.

Izabella                   Fölös időm nincsen - úgy kell ellopnom egyéb dolgaimtól -, de röviden szolgálatodra állok. (Odébb megy)

Herceg                    (félre, Claudióhoz) Fiam, én fél füllel hallottam, mi történt itt közted meg a húgod közt. Angelónak soha esze ágában sem  volt, hogy elcsábítsa Izabellát; csak az erényét tette próbára. Így gyakorolja ítélőképességét a különféle jellemeken. A te húgodban igaz becsület lakozott: jámborul megtagadta a kérést - és Angelo örült neki a legjobban. Én gyóntatója vagyok Angelónak, s tudom, hogy így igaz. Készülj hát a halálra. ne áltasd a szíved csalóka reménységgel: holnap meg kell halnod. Borulj térdre, és készülődj.

Claudio                   Hadd kérek húgomtól bocsánatot! Úgy elment kedvem az élettől, hogy csak azért könyörgök már: bár megszabadítanának tőle.

Herceg                    Ebben maradj meg. Isten veled.

Claudio el

                                Egy szóra porkoláb!

Jön a porkoláb

Porkoláb                 Mi a kívánságod, atyám?

Herceg                    Az, hogy amint jöttél, menj el. Hagyj magamra egy kicsit ezzel a lánnyal. Érzületem és ruhám kezeskedik róla, hogy társaságomban nem esik bántódása.

Porkoláb                 Igenis.

Herceg                    Véletlen folytán megtudtam, hogy mivel ostromol Angelo. Csodálkoznám is rajta, ha az emberi gyarlóság nem szolgálna épp elég példával efféle elbukásra. Mit fogsz csinálni, hogy a helytartónak is kedvére tégy, s a bátyádat is megmentsd?

Izabella                   Most megyek megadni a választ: inkább haljon meg bátyám a törvény szerint, mint hogy gyermekem szülessék törvénytelenül. De hogy csalódik a jó herceg Angelóban! Ha valaha visszatér, és beszélhetek vele: egy szót se szóljak másról, míg le nem lepleztem Angelo uralmát!

Herceg                    Az bizony nem ártana! Hanem, amint most áll a dolog, azzal bújna ki Angelo a vádad alól, hogy ő csak próbára akart tenni. Úgyhogy hallgasd meg jól a tanácsaimat. Azt hiszem, nyugodt lélekkel megtehetnéd, hogy egy szegény megsértett leányt érdeme szerint megjutalmazz; bátyád kiváltsd a kegyetlen törvény alól; magad jámbor személyén se ejts foltot - meg még a messze járó hercegnek is nagy örömet szerezz. Mert hátha egyszer csak haza talál jönni, és fülébe jut a te dolgod.

Izabella                   Szívesen megteszek mindent, amit igaz lelkem szerint megtehetek.

Herceg                    Hallottál-e Mariannáról? Húga annak a vitéz katonának, Frigyesnek, aki tengerbe veszett.

Izabella                   Hallottam arról a lányról; dicsérettel emlegették a nevét.

Herceg                    Ezt a lányt kellett volna elvennie Angelónak. Eskü alatt eljegyezte magának, s már a lakodalom is ki volt tűzve. De az eljegyzés meg a kitűzött menyegzői nap közt a lánynak a bátyját, ezt a Frigyest, hajótörés érte a tengeren. Elsüllyedt a hajója, s azon volt a húga hozománya is. Képzeld el, milyen csapás volt ez szegényre, elvesztette a bátyját, akit olyan forrón, olyan jó testvér módjára szeretett; vele együtt a hozományát; s mindennek a tetejébe elvesztette még eljegyzett vőlegényét Angelót is.

Izabella                   Lehetséges volna? Így cserbenhagyta Angelo?

Herceg                    Otthagyta könnyei közt; egyet le nem törölt! Visszavonta minden esküvését azzal az ürüggyel, hogy valami becstelenséget fedezett fel a lányban. Rá se hederített a sírás-rívásra - még most is utána sóvárog Marianna. De ő olyan, mint a márvány: öntözhetik a lány könnyei, meg nem olvad.

Izabella                   Milyen jótétemény volna a haláltól, ha kiragadná e világból azt a szegény leányt! És milyen gazság az élettől, hogy az az ember még világát is élheti! De mi haszna lehet Mariannának az én ügyemből?

Herceg                    Angelo szívtelen keménysége nemhogy kioltotta volna szerelmét: még szilajabbá, még tombolóbbá tette, mint torlasz a folyót. Menj el Angelóhoz; tégy úgy, mintha engednél a kérésének: ígérj meg mindent. De kösd ki ezeket: először, hogy nem maradsz nála sokáig; azután, hogy egész idő alatt teljes legyen a sötétség, és egy szó se essék; végül pedig, hogy a hely alkalmas legyen. Ha ezeket megígéri - sikerül minden. Azt a megsértett leányt rávesszük, hogy menjen el a találkozóra, és helyettesítsen téged. Ha azután kitudódik az eset, kénytelen lesz Angelo a jóvátételre. S így bátyád is megmenekül, a becsületeden sem esik csorba, szegény Marianna is boldogul, s leleplezzük a helytartót is. A leányt majd én kioktatom, Nos, hogy vélekedsz a dologról?

Izabella                   Már a gondolata is megnyugtat. Bízom benne, hogy minden jó végre jut.

Herceg                    Ez főképp rajtad áll. Siess hamar Angelóhoz! Ha éjszakára ágyába kér, ígérd neki, hogy meglesz. Én megyek azonnal a Szent Lukács-majorba: ott lakik Marianna, abban a körülárkolt házban. Ott tudakozódj utánam.

Izabella                   Köszönöm a jó tanácsot! Isten áldjon, szentatyám!

Mindketten el

2. Szín

Utca a börtön előtt.

Egyik felől jön a herceg, szerzetesnek öltözve, mint az elébb; másik felől jön Tuskó rendőrökkel és Pompeiusszal

Tuskó                      Nohát, ha közbe nem lép valaki, ha ezután is így nyakló nélkül adjátok-veszitek a lányokat-legényeket, mint a lábasjószágot, hát a végin több lesz a zabigyerek, mint a bolha.

Herceg                    Szent Isten! hát ez miféle szerzet?

Pompeius                Oda a jó világ, mióta a két fekete kereset közül a vígabbikat betiltották, a rosszabbikra meg a törvény erejével prémes bekecset adtak, hogy valahogy meg ne fázzék. Báránybőrt varrtak belül, rókával szegték felül - ez is mutatja, hogy mindig a ravasz kerül felül.

Tuskó                      Na mozgás, fickó! Adjon Isten minden jót, atyám.

Herceg                    Teneked is. Mit vétett ellened ez a gazfickó?

Tuskó                      Ez, kérem alássan, a törvény ellen vétett. Sőt azt gyanítjuk, kérem, hogy tolvaj, merthogy egy igen ravasz tolvajkulcsot találtunk nála - be is küldtük mindjárt a helytartónak.

Herceg                    Nem szégyelled magad, hitvány kerítő?

                                Te abból élsz, hogy mást a rosszra csábítsz!

                                Gondold csak meg, mily ocsmány bűnök árán

                                Tömöd hasad s kerítsz magadra gúnyát.

                                Igen, mondd ezt: a mások állati,

                                Utálatos hancúrozása éltet:

                                Abból eszem, iszom, ruházkodom.

                                Hogy hiheted, hogy élet így az élet,

                                Büdös mocsárban?... Hallod-e, javulj meg!

Pompeius                Nem mondom, van valami büdös a dologban; de én bebizonyítom...

Herceg                    Bebizonyítod, hogy az ördögé vagy!

                                Neked csak ád a bűnről bizonyítványt!

                                Lecsukni tüstént! Egy kis lecke ráfér

                                Ilyen baromra!

Tuskó                      A helytartó elé kell vinni. Az már előre figyelmeztette! A helytartó nem szenvedheti az efféle kurafit. Ha csakugyan kerítő, és csakugyan a helytartó elé kerül, hát azt mondom, úgy fog járni a nyaka, mint a te derekad: kötelet kap.

Pompeius                Itt a segítség! Itt, aki jótáll értem! Ez az úriember itt nekem barátom!

Jön Lucio

Lucio                       Ni, a nemes Pompeius! No, mi az? Kullogsz a Caesar szekere után kötve? Hát meghurcolnak diadalmenetben? Ej, nem akad itt már egyetlen nőszemély, aki ért hozzá, hogy az ember zsebébe bedugja a kezit, s aztán markolva húzza ki? Mit mondasz, he? Mit mondasz, te vén húskereskedő? Semmi újság? Minden a régiben? Csak gubbasztunk kukán - mi? Hogy álla a bál?

Lucio                       Hogy van az én drágalátos bogaram, az asszonyod? Kerít-e még, he?

Pompeius                Ami jó hús otthon akadt, annak mind végire járt, most aztán maga ül nyakig a pácban.

Lucio                       Nagyon helyes; ez a rendje; így kell ennek lenni: csak a mucik legyenek mindig frissek, a mama maradhat a pácban. Világos, mint a nap; így kell ennek lenni. Hát börtönbe vonulsz, Pompeius?

Pompeius                Oda.

Lucio                       Katonadolog, Pompeius, menj Isten hírivel: mondd, hogy én küldtelek. Adós vagy tán, azért visznek? Vagy mi baj?

Tuskó                      Kerítő, kerítő: azért visszük!

Lucio                       Hát csak csukjátok is be. Ha kerítőnek kijár a börtön: neki van ám csak jussa hozzá! Mert annyi szent, hogy kerítő, mégpedig időtlen idők óta. Már annak született. No, Isten hírivel, jó Pompeius. Üdvözlöm a börtönt. Most aztán jó házigazda lesz belőled: őrzöd a házát.

Pompeius                Remélem, hogy uraságod tanúskodik mellettem.

Lucio                       Azt nem Pompeius. Nem divat az manapság. Inkább kérni fogom, hogy tovább tartsanak lakat alatt. Ha nem viseled elég béketűrően, csak azért lesz, mert több a véred, mint kéne. No, Isten veled, derék Pompeius! Minden jót, barát!

Herceg                    Minden jót neked is!

Lucio                       A kis Brigi még mindig úgy festi magát, he?

Tuskó                      Mozgás, mozgás!

Pompeius                Aztán majd nem tetszik tanúskodni mellettem?

Lucio                       Se majd, se most, Pompeius. Mi újság a nagyvilágban, fráter, mi újság?

Tuskó                      Mozgás, mozgás!

Lucio                       Bújj csak be az ólba, Pompeius, bújj be.

Tuskó a többi rendőrrel és Pompeiusszal el

                                Mit hallottál a hercegről, fráter?

Herceg                    Nem hallottam semmit. Te talán tudsz valamit?

Lucio                       Egyik azt mondja, hogy a muszka cárnál van; másik azt mondja,  Rómában: te mit gondolsz, hol van?

Herceg                    Nem tudom; de akárhol van is, minden jót kívánok neki.

Lucio                       Fene hóbortos egy tréfa volt tőle, hogy így meglépett az országból, csak hogy kipróbálja a kódisságot. Nem született rá! Bezzeg Angelo úr hercegeskedik, míg ő oda van! Ugyancsak lecsap a kiruccanásokra!

Herceg                    Azt jól teszi.

Lucio                       Nem ártana, ha kicsit enyhébben kezelné a paráznaságot; nagyon rigorózus ebben.

Herceg                    Elburjánzott ez a bűn: csak a szigor bír vele.

Lucio                       Való igaz, hogy ennek a bűnnek nagy az atyafisága, szép kiterjedt családja van; de lehetetlen kiirtani, míg az evés-ivást is be nem tiltják. Azt mondják, ez az Angelo nem is természetes úton, férfitól meg asszonytól lett - mit gondolsz, igaz?

Herceg                    Hát akkor hogy jött a világra?

Lucio                       Egyik azt mondja, valami hableány ívásából. Mások azt beszélik, hogy két tőkehal nemzette... Annyi szent, hogy amit vizel, menten jéggé fagy. Ezt jó forrásból tudom. Valóságos faszent, úgy bizony.

Herceg                    Tréfás kedvedben vagy, öcsém: eljár a szád.

Lucio                       Hát micsoda szívtelenség az, halálra ítélni valakit, csak azért, mert rakoncátlan volt a gatyapőce? Tett volna ilyet a mi hercegünk? Az föl nem köttetett volna senkit, még száz zabigyerekért se; inkább fizette volna a tartásdíjat ezerért is. Ő maga se vetette meg a jó mulatságot. Nagy mester volt az ilyesmiben, az tanította meg könyörületre.

Herceg                    Én sose hallottam, hogy a herceg a nők miatt keveredett volna rossz hírbe. Nem volt efféle hajlandósága.

Lucio                       Haj de nagyon tévedsz!

Herceg                    Az nem lehet!

Lucio                       Nem-e? Hát az az ötvenéves koldusasszony? Mindig egy-egy aranyat csúsztatott a tányérjába. Megvoltak a hercegnek is a maga bogarai. Ivott is, mint a kefekötő, megsúghatom neked.

Herceg                    Rágalom, amit beszélsz.

Lucio                       Én bejáratos voltam hozzá. Óvatos legény volt ám a herceg! Azt hiszem, tudom az okát ennek a mostani eltűnésének is.

Herceg                    Mi lehet az oka? Beszélj!

Lucio                       Megbocsáss, de ez titok; nem szalaszthatom ki a számon. S tudod-e, hogy az ország nagyobb fele mégis bölcsnek tartotta a herceget?

Herceg                    Bölcsnek?! Nem is kétséges, hogy az!

Lucio                       Tökéletlen, műveletlen, kelekótya fráter.

Herceg                    Vagy irigységből beszélsz így, vagy bolondságból, vagy tévedésből. Még irigyeinek is el kell ismerniök a tudóst, az államférfit, a hadvezért. Ostobaságra vall, amit beszélsz. Vagy ha nem vagy ostoba: elvakít a rosszindulat.

Lucio                       Ismerem a herceget és szeretem is.

Herceg                    A szeretet tisztább ismerettel szól; az ismeret pedig melegebb szeretettel.

Lucio                       Ugyan már, uram, tudom én, amit tudok.

Herceg                    Alig hiszem; azt sem tudod, mit beszélsz! De ha egyszer teljesül kívánságunk, és visszatér a herceg, szeretném, ha felelnél előtte. ha becsülettel szóltál, lesz bátorságod, hogy helytállj érte. Kötelességem, hogy erre figyelmeztesselek. Mondd csak, hogy hívnak?

Lucio                       Luciónak; jól ismer a herceg.

Herceg                    Még jobban fog ismerni, ha megérem, hogy hírt adhatok neki rólad.

Lucio                       Nem félek én tetőled.

Herceg                    Ohó, te azt reméled, hogy a herceg nem tér többet vissza. Vagy nagyon is jámbor ellenfélnek tartasz. De igaz is, nem sokat árthatok neked: letagadod te mindezt.

Lucio                       Fejemet rá, hogy nem! Rosszul ismersz, fráter! De hagyjuk ezt. Nem tudod, meg kell-e hát holnap halni Claudiónak vagy se?

Herceg                    Mért kellene meghalnia?

Lucio                       Hogy miért? Csak mert tölcsért dugott palackba. Bár csak visszatérne a herceg! Ez a másik, ez az impotens potentát még elnépteleníti az egész tartományt önmegtartóztatás útján. Már a verebeknek is tilos a háza ereszébe fészkelni, merhogy olyan paráznák. Bezzeg a herceg a sötét dolgokat sötétben hagyta, nem rángatta napvilágra. Bárcsak visszatérne! Lám, ezt a Claudiót elítélték, amiért kikapcsolta a nadrágszíjat. Isten veled, derék barát; imádkozz értem. hanem újra mondom: a herceg röptében a legyet. Nem változott semmit: most is összenyalakodna azzal a koldusasszonnyal, akárhogy szaglik a fokhagymától. Mondd, hogy én mondtam. Isten veled. (El)

Jönnek Escalus, a porkoláb és rendőrök Tekerinével

Escalus                    Gyerünk! Börtönbe vele!

Tekeriné                 Én jó uram, legyen jó hozzám! Kegyelmedet könyörületesnek tartják. Én jó uram!

Escalus                    Kétszeri, háromszori figyelmeztetés után megint ugyanabban a bűnben! Erre még a megtestesült Könyörület is tajtékzó tirannussá válik!

Porkoláb                 Álló tizenegy esztendeje kerítősködik, kérem alássan.

Tekeriné                 Uram, ezt csak az a Lucio fogta rám. Teddszét Kati kisasszonynak gyereke lett tőle, még a herceg idejében, házasságot is ígért neki, most Fülöp és Jakab napján lesz a gyermek tizenöt hónapos, én magam tápláltam, s lám, ő meg hogy bánik velem.

Escalus                    Az a fickó igen nagy betyár; hívjátok csak elém! Ezt meg börtönbe! Rajta! Szót se többet!

A rendőrök, Tekeriné el

                                Hallod,  porkoláb, Angelo nem enged. Claudiónak meg kell halnia holnap. Szerezz neki papot, hogy elkészüljön keresztyéni módon.

Porkoláb                 Kegyelmed engedelmével ez a barát már járt nála, és oktatta, hogy békéljen meg a halállal.

Escalus                    Jó estét, szentatyám.

Herceg                    Kegyelem és békesség!

Escalus                    Hová való vagy?

Herceg                    Nem ebbe az országba, de a dolgom

                                Most ide szólít. Szerzetes vagyok,

                                Kegyesrendi, a tengerről jövök,

                                Egy külön ügyben Őszentsége küldött.

Escalus                    Mi újság kinn a nagyvilágban?

Herceg                    Semmi: csak hogy a tisztesség olyan lázba esett, le nem hűl már, csupán  a sírban. S mindenki azon kap, ami új. S olyan bajos bármiféle életpályán megvénülni: ha valaki egynél kitart, az  már virtusszámba megy. Kevés az eleven igazság, hogy fenntartsa a társadalmat; de a fenntartás nélkül el lehet átkozni minden társaságot. Ebben fő a feje a világ bölcseinek. Mindez elég ócska újság, de míg e világ - érvényben marad. Mondd uram, miféle ember volt a herceg?

Escalus                    Olyan ember volt, aki elsősorban önmagát igyekezett megismerni.

Herceg                    Milyen mulatságban lelte kedvét?

Escalus                    Jobban mulatott, ha másokat látott örülni, mint ha őt akarták mulattatni. Mértékletes uraság volt. De hagyjuk már a herceget sorsára - minden jót neki -, azt szeretném inkább tudni: milyen lelkiállapotban találtad Claudiót? Hallom, meglátogattad.

Herceg                    Megvallja, hogy bírája nem mérte hamis mértékkel, és alázatosan meghódol a törvény ítélete előtt. Először még hallgatott a gyarlóság szavára: áltatta magát az élet hiú reménységével; de én szépszerével kinyitottam a szemét, s már el van szánva a halálra.

Escalus                    Leróttad kötelességed az Égnek, s szolgáltál hivatásoddal a rabnak. Fáradoztam én is a szegény fiú érdekében, de Angelo oly hajthatatlan volt; el kellett ismernem: ő a megtestesült Igazság.

Herceg                    Ha tulajdon életmódja megfelel keménységének: rendben van. De ha ő is botlani talál: magamagát ítélte el.

Escalus                    Megyek meglátogatni a rabot. Isten áldjon.

Herceg                    Béke veled!

Escalus és a porkoláb el


NEGYEDIK FELVONÁS

1. Szín

A körülárkolt ház a Szent Lukács-majorban.

Jön Marianna és az apród

Apród                      (énekel)

                                Vidd az ajkad! Hízeleg!

                                S esküvését megszegi!

                                Hajnalcsillag szép szemed,

                                De a hajnalt rászedi.

                                Csókra vágyik ajkad is, ajkam is;

                                Szerelem pecsétje az - csak hamis.

Marianna                Hagyd most a dalt és gyorsan állj odébb!

Apród el. Jön a herceg, szerzetesnek öltözve

                                Atyám, bocsáss meg! szívemből kívánnám,

                                Hogy bár ne leltél volna zeneszónál.

                                Hidd el, kérlek, hogy nem gyönyört adott,

                                Csak csillapította a bánatot.

Herceg                    Jól van.   Mondd csak, nem keresett ma itt engem valaki? Éppen erre az időre ígértem, hogy itt leszek.

Marianna                Nem keresett senki. Itt ültem egész nap.

Jön Izabella

Herceg                    Elhiszem. Lám, épp most jön. Megkérlek szépen: távozz egy kicsit. Alighanem hamarosan hívlak. Saját érdekedben!

Marianna el

Herceg                    No, mi újság jó helytartó urunkról?

Izabella                   Egy kertje van kerítve téglafallal

                                S mellette még egy szőlőskert nyugatról,

                                Annak van egy nagy deszkaajtaja:

                                Azt nyitja - nézd csak - itt e vastagabb kulcs,

                                Emez meg egy kis ajtóhoz való,

                                Az vezet át a szőlőből a kertbe.

                                Megígértem, hogy meg fogok jelenni

                                Koromsötét éjfélkor ott a kertben,

                                S szólítom őt.

Herceg                    De hát magadtól eltalálsz oda?

Izabella                   Figyeltem én az útra éberen.

                                Ő nagy suttogva, bűnös buzgalommal

                                Végigmutatta - nem feledve semmit -

                                Két ízben is.

Herceg                    S nem állapodtatok meg

                                Egyébben, mire majd vigyázni kell?

Izabella                   Nem, semmiben. Csak hogy sötét legyen.

                                És értésére adtam néki azt is,

                                Hogy ott időznöm nem lehet soká.

                                Azt mondtam, hogy szolgáló lesz velem,

                                Ki vár reám és azt gondolja rólam,

                                Bátyám ügyében járok ott.

Herceg                    Nagyon jó.

                                De Mariannának még szót se szóltam

                                Erről az ügyről. Leányom! Jöhetsz!

Visszajön Marianna

                                Ismerkedj össze, kérlek, e leánnyal:

                                Ő segít rajtad.

Izabella                   Minden vágyam az.

Herceg                    Hiszed, hogy a javadat akarom?

Marianna                Hiszem, atyám, és tapasztaltam is.

Herceg                    Akkor hát fogjad kézen új barátnőd:

                                El fog neked beszélni valamit.

                                Én addig várok. Csak siessetek!

                                Közel van már a ködös éjszaka.

Marianna                Talán vonuljunk el kicsit.

Marianna és Izabella el

Herceg                    Ó, rang, ó, nagyság! Milliók szeme

                                Kacsintva néz rád, és bármit teszel:

                                Ellentmondó hamis híresztelés

                                Kötetszám kél nyomán. Ezer vad ötlet

                                Mind köréd fonja bódult álmait

                                S káprázva torzít...

Visszajön Marianna és Izabella

Izabella                   Vállalkozik mindenre, szentatyám,

                                Ha te tanácsolod.

Herceg                    Nemcsak tanácslom,

                                De kérem is.

Izabella                   Nem kell sokat beszélned;

                                De búcsúzáskor halkan súgd fülébe:

                                „Gondolj bátyámra!”

Marianna                Csak ne félts te engem!

Herceg                    S te is, leányom: egy csöppet se félj!

                                A férjed ő régibb kötés alapján.

                                Így összehozni bennetek - dehogy bűn!

                                Törvény szerinti jussod őreá

                                Cselünk tisztára mossa. Nos, gyerünk:

                                Csak úgy aratunk, ha előbb vetünk.

Mind el

2. Szín

A börtönben.

Jön a porkoláb és Pompeius

Porkoláb                 Gyere csak Popó. Le tudod-e vágni egy embernek a fejét?

Pompeius                Le én, ha legényemberről van szó; mert házasember már az ő feleségének feje, és asszonynak a fejit én le nem tudnám vágni soha.

Porkoláb                 Eridj a tréfáiddal. Felelj világosan. Holnap reggel kell meghalni Claudiónak és Bernátnak. Van itt a börtönünkben egy hivatalos ítéletvégrehajtó: annak volna szüksége segítségedre a munkában. Ha vállalod, hogy pribék leszel mellette, megszabadulsz bilincseidtől; ha nem, le kell ülnöd egész büntetésedet, s szabaduláskor még jól össze is vernek, amiért olyan megátalkodott kerítő voltál.

Pompeius                Én emberemlékezet óta törvénytelen kerítő voltam, de most megelégszem, ha törvényes pribék lehetek. Boldog volnék, ha némi szakmai oktatásban részesítene a kolléga.

Porkoláb                 Hé, Rémes! Hol az a Rémes?

Jön Rémes

Rémes                     Hívtak?

Porkoláb                 Nézd, ez a fickó fog neked holnap segíteni a kivégzésnél. Ha úgy látod, rátermett, szerződj vele egész évre, aztán hadd lakjék itt veled. Ha nem, akkor dolgoztasd most az egyszer, azután csapd el. Különben nem panaszkodhat, hogy árt a hírnevinek, ha veled dolgozik: kerítő volt.

Rémes                     Kerítő? Pfuj! Még szégyent hoz a művészetünkre!

Porkoláb                 Hallgass, te sem vagy különb: egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz. (El)

Pompeius                Kérem, uram, kegyes engedelmével - mert gondolom, az engedelme önnek is kegyes, csak a nézése ilyen kegyetlen -, kegyes engedelmével, uram: művészetnek nevezte foglalkozását?

Rémes                     Annak hát. Művészetnek.

Pompeius                A festészet, az például művészet, úgy tudom. A szajhák pedig, akikkel én foglalkozom, festés nélkül meg sem tudnának élni. Ez is bizonyítja, hogy az én foglalkozásom, az művészet. De hogy mi művészet lehet az akasztásban? Ha fölakasztanak, se tudom kitalálni.

Rémes                     Művészet az, barátom.

Pompeius                Mi címen?

Rémes                     Az igaz ember ruhája mind illik a gazemberre is.

Pompeius                Mert ha szűk is a gazembernek: az igaz ember azért épp elég bőnek találja; s ha elég bő is, a gazember azért csak szűknek érzi. Szóval az igaz ember ruhája mind illik a gazemberre.

Visszajön a porkoláb

Porkoláb                 No megegyeztetek?

Pompeius                Fölcsapok szolgájának, kérem, mert úgy találom, hogy a hóhér foglalkozása mégiscsak bűnbánóbb, mint a kerítőé: a hóhér többször kér bocsánatot.

Porkoláb                 Te meg készítsd elő a tőkét meg a bárdot holnap négy órára.

Rémes                     No, te kerítő, kitanítlak a mesterségemre, gyere csak.

Pompeius                Szíves örömest tanulok, uram. És remélem, ha egyszer az ön nyakának lesz rám szüksége, elég ügyesnek fog találni. Mert tudom, kérem, hogy hálával tartozom szívességéért.

Porkoláb                 Hívjátok Bernátot és Claudiót!

Pompeius és Rémes el

                                Ezt sajnálom. De azt? Lehetne bátyám

                                A hitvány gyilkos: még akkor se szánnám.

Jön Claudio

                                Lásd, a parancs kivégzésedre itt van.

                                Éjfélre jár; s holnap reggelre, nyolckor,

                                Te halhatatlan vagy. Bernát hová lett?

Claudio                   Oly jámborul szunnyad, mint egy zarándok,

                                Ha elcsigázta istenes törődés.

                                Az föl nem ébred!

Porkoláb                 Ki segíthet itt?

                                Te készülj el...

Zörgetnek kint

                                De csönd, mi ez a nesz?

                                Nyugtassa meg lelked az Úr.

Claudio el

                                Megyek már!

                                Remélem itt a megkegyelmezés

                                Vagy tán halasztás a szegény fiúnak.

Jön a herceg szerzetesruhában, mint előbb

                                Isten hozott atyám!

Herceg                    Lengjen körül

                                Az éjnek minden védő szelleme,

                                Jó porkoláb. Nem járt itt senki sem?

Porkoláb                 Az esti harang óta senki sem.

Herceg                    De Izabella?...

Porkoláb                 Nem.

Herceg                    Majd nemsokára.

Porkoláb                 Claudiónak mi reménye van?

Herceg                    Van egy kevés.

Porkoláb                 Kegyetlen bíró!

Herceg                    Nem az, nem az! mert életmódja is

                                Zord szigorának ösvényén halad.

                                Ő szent tartózkodással győzi le

                                Magában azt, amit másokban üldöz.

                                Ha azt, mit büntet, ő is elkövetné,

                                Méltán neveznétek zsarnoknak őt;

                                De így: igazságos.

Zörgetnek kint

                                Most vannak itt!

A porkoláb el

                                Ez emberséges foglár. Ritkaság,

                                Hogy jószívű az edzett porkoláb.

Ismét zörgetnek

                                Ki zörget úgy? Sürgős lehet neki,

                                Hogy így nyaggatja azt a rossz kisajtót.

A porkoláb visszajön

Porkoláb                 Hadd várjon ott, amíg a szolga fölkel,

                                Hogy ajtót nyisson neki; már hivattam.

Herceg                    Claudióra nincs új rendelet,

                                Csak az, hogy holnap haljon meg?

Porkoláb                 Bizony nincs

Herceg                    Akármilyen közel a virradat:

                                Még reggelig fogsz újat hallani.

Porkoláb                 Tán tudsz valamit? Már én azt hiszem,

                                Nem vonják vissza. Nem volt erre példa.

                                És Angelo úr, a bírói székből,

                                Az ellenkezőjét nyilvánosan

                                Hirdette ki...

Jön egy követ

Herceg                    Claudiónak itt a kegyelem!

Követ                       (levelet ad át) Angelo úr küldi neked ezt az írást. Továbbá általam izeni, hogy annak legkisebb pontjától is el ne térj: se az időre, se a dologra, se semmi egyéb körülményre nézve. Adjon Isten jó napot! Mert úgy látom, kel már a nap.

Porkoláb                 Engedelmeskedem!

Követ el

Herceg                    (félre)

                                Lám, itt a kegyelem! Oly bűn jutalma,

                                Melynek van a  kegyosztón is hatalma.

                                A vétek milyen fürgén terjed el,

                                Ha a nagyok között otthonra lel!

                                S ha vétek ad kegyelmet, bőven adja:

                                Bűn kedvéért a bűnöst futni hagyja. -

                                Mi újság?

Porkoláb                 Amint mondtam: Angelo úr - úgy látszik - azt hiszi, hanyag vagyok a kötelességemben, azért noszogat most váratlanul ilyen nagyon. Furcsállom, mert sose szokta azelőtt.

Herceg                    Hadd hallom!

Porkoláb                 (olvas) „Bármi ellenkezőt találsz is hallani, négy órakor végeztesd ki Claudiót. Délután pedig Bernátot. Nagyobb bizonyság okáért küldd el nekem öt órára Claudio fejét. Hajtsd ezt végre pontosan, meggondolván, hogy több függ tőle, mint amennyit most elárulhatok. El ne mulaszd tehát megtenni kötelességedet: életeddel felelsz érte.” - Mit szólsz ehhez, uram?

Herceg                    Ki az a Bernát, akit délután kell kivégezni?

Porkoláb                 Cseh születésű. De szinte itt nevelkedett: kilenc éve rab.

Herceg                    Hogy lehet az, hogy a herceg se szabadon nem eresztette, se ki nem végeztette? Úgy hallottam, mindig vagy így, vagy úgy cselekedett.

Porkoláb                 A jóakarói mindig kijárták neki a halasztást. De meg igaz is, egész mostanáig (hogy Angelo úr lett a kormányzó) nem bizonyult rá teljesen a gaztett.

Herceg                    Most már kétségtelen?

Porkoláb                 Nyilvánvaló. Maga se tagadja.

Herceg                    Töredelmesen viseli magát a börtönben? Látszik rajta a megrendülés?

Porkoláb                 Olyan ember az: nem fél jobban a haláltól, mint a részeg az álomtól. Nem gondolkozik, nem töpreng, nem is fél, hogy: mi volt? mi van? mi lesz? Fittyet hány a mulandóságnak, pedig máris halál fia.

Herceg                    Oktatás kell  neki!

Porkoláb                 Nem kell annak. Itt a börtönben mindig megvolt a szabadsága. Ha engednénk, hogy megszökjék, akkor se szöknék meg. Leissza magát, naponta többször - ha ugyan nem egyfolytában tökrészeg napokig. Akárhányszor fölkeltettük álmából, mintha vinnénk már kivégezni - mutattuk neki a hamis rendeletet -, föl se vette!

Herceg                    Róla még szó lesz hamarosan. Porkoláb, a te homlokodra tisztesség és állhatatosság van írva. Ha nem helyesen olvastam le, akkor cserbenhagyott a régi tudományom. De én bízom az emberismeretemben: vállalom a kockázatot... Ez Claudio, akinek kivégzésére parancsot kaptál, nem vétett nagyobbat  a törvény ellen, mint Angelo, aki elítélte. Hogy erről világosan meggyőzzelek: csak négynapi haladékot kérek. De ez ügyben még sürgősen meg kell tenned egy kockázatos szívességet.

Porkoláb                 Éspedig?

Herceg                    El kell halasztani a kivégzést.

Porkoláb                 Uramisten, hogy tehetném ezt, mikor ki van tűzve még az óra is! És világos parancsom van - büntetés terhe alatt -, hogy elküldjem a fejét Angelónak! Ha ettől csak körömfeketényit is eltérek, magam is úgy járok, mint Claudio.

Herceg                    Szerzetesi eskümre: kezeskedem érted, ha megfogadod utasításaimat. Végeztesd ki ma reggel ezt a Bernátot, s az ő fejét küldd el Angelónak.

Porkoláb                 Angelo látta mind  a kettőjüket: megismerné az arcát.

Herceg                    Ó, a halál nagy maszakmester. És te is segíthetsz neki. Kopaszítsd le a fejét, vágd le a szakállát, aztán mondd azt: a vezeklő maga kérte, hogy így megnyírják halála előtt. Tudod, hogy ez a szokás. Esküszöm a szentre, kit szolgálok: ha nem jó szerencse származik rád mindebből - én az életemmel állok ki melletted!

Porkoláb                 Megbocsáss, szentatyám: esküm ellen volna.

Herceg                    A hercegnek esküdtél föl vagy a helyettesének?

Porkoláb                 A hercegnek és a helyettesének.

Herceg                    Elhiszed, hogy nem követtél el hibát, ha a herceg igazolja eljárásodat?

Porkoláb                 De hát valószínű-e, hogy igazolja?

Herceg                    Nem valószínű: bizonyos. Mivel azonban látom, hogy félsz, s hogy se köntösöm, se feddhetetlenségem, se rábeszélésem egykönnyen meg nem hajlít: tovább megyek, mint szándékoztam, s minden félelmet kiirtok belőled. Nézd csak: itt a herceg kézjegye és pecsétje. Nem kétlem, hogy láttad már a keze írását, s ismered a pecsétjét.

Porkoláb                 Ismerem mindkettőt.

Herceg                    Ebben az áll, hogy a herceg visszatér! Tüstént elolvashatod, ha tetszik, és láthatod belőle, hogy két nap se telik belé - itt lesz. Angelo ezt nem tudja, mert ő éppen ma különös tartalmú levelet kap: mondjuk, hogy a herceg meghalt; vagy hogy valami monostorba vonult - de véletlenül se azt, ami itt meg van írva! Ni, a hajnalcsillag már költögeti a juhászt. Ne kíváncsiskodj: hogy is lehetséges mindez? A nagy titok is egyszerű, mihelyt kisül. Hívd azt a hóhért, aztán le a Bernát fejével! Én majd mindjárt meggyóntatom, és előkészítem egy jobb világra. Most még csodálkozol, de ez az írás teljességgel meg fog győzni. Gyerünk! Már szinte megvirradt.

Mindketten el

3. szín

Ugyanott; más helyiség.

Jön Pompeius

Pompeius                Á, olyan ismerős vagyok itt, akár otthon az üzletünkben. Azt hihetné az ember, hogy a Tekeriné asszony tulajdon házában van, annyian vannak itt a régi kuncsaftjai közül. Itt van először is ő maga. Aztán Hűbele úrfi. Százkilencvenhét fontnyi csomagolópapír meg száraz gyömbér miatt került ide; öt márka készpénzecskét csinált magának a dologból. Igaz, hogy a gyömbér nem volt valami kelendő, mert az öregasszonyok mind meghaltak. Aztán itt van Beszédes uram Fülesdi mesternek, a selyemárusnak jóvoltából. Valami négy öltő atlaszruha miatt ruházzák meg mindjárt. Aztán itt a fiatal Bezzeg uraság, meg Csömör úrfi, meg Derekas uram, meg Bunkóczy, a kardforgató, meg Örökösi, aki eltette láb alól, a mulatós Csapocskát, meg Csaplak, a bajnok, meg a derék Cselleng, a nagy utazó, meg a dühös Kis Kancsó, aki leszúrta Nagy Kancsót - meg még vagy negyvenen, gondolom. Mind nagylegények voltak a mi mesterségünkben, most aztán itt vannak Isten kegyelméből...

Jön Rémes

Rémes                     Hé, te, kerítsd elő Bernátot.

Pompeius                Bernát úr! Keljen föl, mert nyakazzuk, Bernát úr!

Rémes                     Bernát, hé!

Bernát                     (kintről) 

                                Rosseb a torkotokba! Mit lármáztok? Ki az?

Pompeius                Jóbarát: a hóhér. Meg kell tennie, kérem, azt a kis szívességet, hogy fölkel, és kivégezteti magát.

Bernát                     (kintről)

                                Kuss, pimasz, kuss innen! Álmos vagyok.

Rémes                     Mondd neki, hogy ébredjen, mégpedig hamar!

Pompeius                Kérem, Bernát úr, ébredjen föl! Csak a kivégzésre, azután alhat.

Rémes                     Menj be hozzá, aztán penderítsd ki.

Pompeius                Jön már, kérem, jön, hallom, hogy zörög a szalmája.

Rémes                     A bárd a tőkén van már?

Pompeius                Minden megvan, kérem.

Jön Bernát

Bernát                     Ni, mi az Rémes? Mi újság tifelétek?

Rémes                     Most már komolyan szeretném látni, hogy megkezded az imádkozást: nézd csak, itt a parancs.

Bernát                     Te pimasz! Hisz egész éjjel ittam! Nem készültem elő.

Pompeius                Ó, kérem, annál jobb. Ha valaki egész éjjel iszik, jókor reggel pedig lenyakazzák, utána alhat egész nap istenigazában.

Rémes                     Nézd csak, barátom, ott jön a gyóntatópapod. Még mindig azt hiszed, hogy tréfálunk?

Jön a herceg szerzetesnek öltözve

Herceg                    Hallottam, atyámfia, milyen gyorsan kell elköltöznöd, s felebaráti szeretettől indítva eljöttem, hogy oktassalak, vigasztaljalak, és veled együtt imádkozzam.

Bernát                     Velem ugyan nem! Egész éjjel ittam, mint a kefekötő; nekem több idő kell, hogy előkészüljek - ha bunkósbottal verik is szét a fejemet -, nekem több idő kell! Én rá nem állok, hogy máma haljak meg, annyi szent.

Herceg                    De meg kell halnod. Kérlek, nézz előre

                                Az ösvényen, melyen haladni fogsz.

Bernát                     De esküszöm, hogy nem halok meg máma, ha mind énnekem prédikáltok is!

Herceg                    De hallgass ide...

Bernát                     Egy szót se! Ha valami mondanivalód van, gyere a cellámba, onnan máma ki nem mozdulok. (El)

Herceg                    Sem élni nem tud, sem meghalni. Kőszív!

Rémes és Pompeius el. A porkoláb jön.

Porkoláb                 Vigyétek, emberek: tőkére véle!

                                No szentatyám, hogy tetszik a rabunk?

Herceg                    Még készületlen, nem való halálra.

                                Ily állapotban átereszteni

                                A másvilágra: biztos kárhozat.

Porkoláb                 Atyám, az éjjel elvitte a hagymáz

                                Egy megrögzött kalózunk: Ragozint.

                                Claudióval éppen egyidős;

                                Haja, szakálla éppolyan színű.

                                Ne hagyjuk inkább élni ezt a latrot,

                                Hogy hadd térjen meg, és ne küldjük inkább

                                A helytartónak Ragozin fejét?

                                Claudióhoz jobban is hasonlít!

Herceg                    Az Isten ujja ez! Siess hamar:

                                Közel a perc, mit Angelo kitűzött!

                                Rajta: küldd a fejet parancs szerint!

                                Én meg rábírom végre-valahára

                                E tuskót, hogy készüljön a halálra.

Porkoláb                 Meglesz, atyám, azonnal megteszem.

                                De délután Bernáton már a sor.

                                S Claudióval aztán mit teszünk,

                                Hogy bajt ne hozzon rám, ha tán kisülne,

                                Hogy életben maradt?

Herceg                    Bernáttal együtt titkos helyre zárd el,

                                És mielőtt még pályáján a nap

                                E föld lakóit másodszor köszönti:

                                Te dolgodban biztos leszel.

Porkoláb                 Alázatos szolgád vagyok.

Herceg                    Küldd a fejet Angelóhoz,

A porkoláb el

                                Én meg most mindjárt írok Angelónak -

                                A porkolábbal küldöm el... Tudatjuk,

                                Hogy nemsokára már otthon leszünk,

                                S több fontos érdek késztet arra, hogy

                                Bevonulásunk nyilvános legyen.

                                Úgy rendeljük, hogy városunk alatt

                                A szent kútnál legyen fogadtatásunk.

                                Majd hidegvérrel, méltóságosan

                                Elbánunk Angelóval!

A porkoláb visszatér Ragozin fejével

Porkoláb                 No, itt a feje. Én magam viszem.

Herceg                    Ez sikerült, csak fordulj vissza gyorsan:

                                Még egy-két dolgot el kell mondanom

                                Úgy, hogy ne hallja más.

Porkoláb                 Tüstént jövök.

A porkoláb el

Izabella                   (kintről)

                                Áldás, békesség!

Herceg                    Ez Izabella! Tudakolni jön:

                                A kegyelem megérkezett-e már?

                                Eltitkolom, hogy minden jóra fordult:

                                Hadd kapjon akkor vígaszt bánatára,

                                Mikor már semmit sem remél!

Izabella jön

Izabella                   Szabad?

Herceg                    Szép jó reggelt, te kedves, szép leány!

Izabella                   Kitüntető ilyen szent férfiútól...

                                Megérkezett a helytartó kegyelme?

Herceg                    Ő e világtól megváltotta bátyád:

                                Fejét vették s elküldték Angelónak.

Izabella                   Nem! Nem igaz!

Herceg                    De így igaz. Most jámbor türelemmel

                                Mutasd meg bölcsességedet.

Izabella                   Nem, nem! Megyek: kivájom a szemét!

Herceg                    Nem fognak hozzá beereszteni.

Izabella                   Jaj, szegény bátyám! Árva Izabella!

                                Gonosz világ! Átkozott Angelo!

Herceg                    Ez neki mit sem árt - s neked se használ;

                                Hagyd abba hát s az Égre bízd ügyed.

                                Figyelj szavamra: meglátod, amit

                                Mondok, az utolsó hangig színigaz.

                                A herceg holnap jön - töröld le könnyed! -,

                                Egy szerzetestársam mondotta ezt:

                                A gyóntatója. Hercegünk üzent

                                A helytartónak s Escalusnak is,

                                Kint a kapuknál készülnek fogadni

                                S tisztük letenni. Türtőztesd magad

                                S a jó utat válaszd, mit én ajánlok:

                                Tiéd lesz úgy a győzelem e férgen;

                                Tiéd a herceg kegye és a bosszú;

                                Tiéd a becsület!

Izabella                   Vezess, atyám!

Herceg                    Itt egy levél: vidd ezt Péter baráthoz!

                                Ebben tudatta ő, hogy jön a herceg.

                                Mutasd ezt jelnek, s mondd, hogy kéretem

                                A Marianna házához ma este.

                                Mindkettőtök dolgát Péterre bízom,

                                Ő a herceghez vezet titeket:

                                Ott szemtől szembe vádold Angelót!

                                Én, szegény fejem, nem leszek jelen:

                                Szent fogadalmam elszólít. No, menj,

                                Vidd ezt az írást. Szárítsd fel nyugodtan

                                Könnyeidet! Ne higgy e szent ruhának,

                                Ha nem mondtam valót! Ki az?

                               

Jön Lucio

Lucio                       Jó reggelt! Hé, barát, hol a porkoláb?

Herceg                    Nincs itt.

Lucio                       Ó, szép Izabella, a szívem belesápad, ha látom, hogy milyen piros a szemed! Csak légy türelmes. Magamnak is be kell érnek ebédre-vacsorára kenyérrel-vízzel. A fejem miatt nem merem megtölteni a hasamat. Egyetlen jó nagy zabán rajtaveszíthetnék. De azt is mondják, holnap megjön a herceg. Biz’ Isten, szerettem a bátyád, Izabella. Még ma is élhetne, ha az a hóbortos herceg nem koslat valami sötét sikátorban.

Izabella el

Herceg                    A herceg ugyan nem köszöni meg az ilyen híresztelést. Ami ráadásul mégcsak nem is igaz.

Lucio                       Fráter, te nem ismered olyan jól a herceget, mint én! Nagyobb mesterlövész az öreg, mint gondolnád.

Herceg                    No, azért még megfelelsz valamikor. Isten áldjon.

Lucio                       Megállj! Én is veled megyek. Csinos kis históriákat mondhatok a hercegről.

Herceg                    Túlontúl sokat mondtál már eddig is - ha ugyan igazat szóltál. Ha meg hazudtál: akár a szádat se nyitottad volna ki!

Lucio                       Egyszer a herceg elé idéztek, mert gyereket csináltam egy szotykának.

Herceg                    Úgy?

Lucio                       Úgy bizony. De le kellett tagadnom, különben még összeházasítottak volna azzal a kapcaronggyal.

Herceg                    Barátom, a társaságod inkább mulatságos, mint tisztességes. No, minden jót!

Lucio                       Veled megyek még a sarokig. Ha bánt a malac beszéd, inkább visszanyelem. Én, fráter, olyan vagyok, mint a bogáncs: ragadok.

Mindketten el

4. szín

Szoba Angelo házában.

Jön Angelo és Escalus

Angelo                     Amit tettem, kiforgat önmagamból.

                                Oly béna lettem!... Megrontott leány!

                                S a legelső ember rontotta meg:

                                A törvény őre! Hej, ha azt a lányt

                                Nem késztené hallgatni szűz szemérem,   

                                Hogy megleckéztethetne most!

Escalus                    Egyik levele a másikat cáfolja!

Angelo                     Zagyván, értelmetlenül! Valósággal úgy viselkedik, mint egy bolond. De talán a józan ész leinti. Adná Isten, hogy ne lenne semmi baj az eszével. Miért fogadjuk a kapunál? Mért tegyük le ott a tisztségünket?

Escalus                    Én sem értem.

Angelo                     Hírnevem

                                Oly szeplőtlen, hogy vádoló szava

                                Hozzám se fér! És miért kell egy órával bevonulása előtt kihirdetnünk, hogy aki valami igazságtalanság orvoslását kívánja, terjessze elő kérelmét az utcán?

Escalus                    Ezt azzal indokolja, hogy egyszerre akarja elintézni a panaszokat.



Angelo                     Csak rajtavesztene!

Escalus                    Ezzel véd meg a későbbi vádaskodástól; minden további panasz érvénytelen.

Angelo                     Élhetne még az a fiú...

                                Hirdesd ki akkor hát a nép között.

                                Legyenek ott.

Szolga                     Meglesz

Angelo                     De hátha vad ifjú vére megbosszulta volna, hogy beszennyezve kapta életét... Holnap reggel... beszólok érted gyalázat árán?...

Escalus                    Isten veled! (El)

Angelo                     Jó éjszakát.

                                Ó bár élne mégis!

                                Jaj, csak egyszer ne legyünk kegyesek,

                                S nem ismerünk már igent, se nemet.

                                (El)

Jön Péter barát Izabellával és Mariannával

Péter                       Gyertek, találtam nektek jó helyet,

                                A herceget szemközt kapjátok onnét:

                                El nem kerülhet. Kétszer szólt a kürt már!

                                Az érdemes, rangos polgárok is

                                Kint vannak mind a városkapunál!

                                A herceg tüstént bevonul: gyerünk!

ÖTÖDIK FELVONÁS

1. szín

A városkapunál.

A háttérben áll Izabella, Péter barát és az elfátyolozott Marianna. Jön egyik felől  a herceg, Varrius, urak, másik felől Angelo, Escalus, Lucio, a porkoláb, rendőrök és polgárok

Herceg                    Köszöntelek szívből, jó Angelo!

                                Örömmel látlak, derék Escalus!

Angelo és Escalus   Boldog legyen fenséged visszatérte!

Herceg                    Őszinte hálánk mindkettőtöké!

                                Érdeklődtünk s hallottuk ám a sok jót

                                Igazságos kormányotok felől.

                                Ezt addig, míg késik jutalmatok,

                                Nyilvánosan köszönjük!

Angelo                     Fenség, adósságom csak növeled.

Herceg                    Erényed szól magáért!

                                Add kezed: hadd lássa népem is,

                                Hogy hálánkat, mely itt belül lakik,

                                Külső nyájasság fennen hirdeti.

                                Jöjj, Escalus: te légy másik felől!

                                Én két jó támaszom!

Péter barát és Izabella előrejön

Péter                       Most itt a perc! Térdelj elé s kiálts!

Izabella                   Fenség! Igazságot! Tekints le: itt esd

                                Egy sértett nő - bár mondhatnám: leány...

                                Dicső herceg, ne hozz szégyent szemedre:

                                Ne vesd más ügyre egy percig se, míg

                                Meg nem hallgattad e jogos panaszt.

                                Igazságot, igazságot nekem!

Herceg                    Mi a panasz? Ki sértett s hogy? Rövid légy.

                                Majd Angelo úr igazságot oszt:

                                Őhozzá fordulj.

Izabella                   Ó, fenséges úr!

                                Ördöghöz küldesz megváltást keresni?

                                Te hallgass meg! Az, amit itt kimondok,

                                Vagy büntetést hoz rám - ha nem hiszed -

                                Vagy jóvátételért kiált!

                                Hallgass meg, ó, hallgass meg itt azonnal!

Angelo                     Fenség, attól tartok, hogy nincs eszénél.

                                A bátyjáért fordult hozzám minap,

                                Kire a törvény mért halált.

Izabella                   A törvény!

Angelo                     Tán keserű és furcsa lesz beszéde...

Izabella                   Hát roppant furcsa - de színigaz.

                                Hogy Angelo esküt szeg: furcsa - nem?

                                Hogy Angelo embert öl: furcsa - nem?

                                Hogy Angelo bujálkodó lator,

                                Farizeus, és szűzleány-gyalázó:

                                Ez furcsa! - nem?

Herceg                    Ez furcsább, mint akármi!

Izabella                   És amily furcsa, éppoly szentigaz;

                                Igaz, mint az, hogy itt ez Angelo.

                                Igaz százszorta is: az egy igazság,

                                Az egy, akárhogy számítjuk.

Herceg                    Vigyétek!

                                Szegény leány nem tudja, mit beszél.

Izabella                   Fenség, esdek hozzád, ha van hited

                                E földi léten túl egy más világban,

                                Ne útasíts el, s őrültnek ne higgy!

                                Ne mondd mindjárt, hogy lehetetlen, arról,

                                Mi első percre nem valószínű.

                                Nem lehetetlen! Egy hitvány gazember

                                Lehet külsőre oly szelíd, igaz, szent,

                                Mint Angelo. És Angelo lehet

                                - Bölcs képe, rangja, címe ellenére -

                                Fő-fő bitang. Hidd el, fenséges úr!

                                S ha azt mondom: bitang - semmit se mondtam.

                                Csak volna rá szavam!

Herceg                    Hitemre mondom,

                                Ha tébolyult e lány - amint hiszem -,

                                Az őrültsége furcsán ésszerű:

                                Oly összefüggőn tárgyról tárgyra tér -

                                Ilyent se láttam még!

Izabella                   Fenséges úr!

                                Ne folytasd ezt! És meg ne vesd az észt,

                                Ha nem katedrán szól is! Ésszel élj,

                                Hogy az igazság végre kiderüljön,

                                S a hamisságnak beboruljon!

Herceg                    Sok bölcs az észre inkább rászorul. Szólj!

Izabella                   Volt egy bátyám, a neve Claudio.

                                Fejvesztésre ítélték: fajtalanság

                                Bűnével. Angelo ítélte el.

                                Én aznap léptem egy apácarendbe.

                                Bátyám üzent nekem. A hírvivője,

                                Egy Lucio nevű...

Lucio                       Lucio én vagyok!

                                Én mentem hozzá: én mondtam neki,

                                Hogy próbáljon szerencsét Angelónál

                                Szegény bátyjáért.

Izabella                   Ő volt az, valóban.

Herceg                    (Lucióhoz)

                                Nem kértünk, hogy beszélj!

Lucio                       Nem, jó uram,

                                De azt se, hogy befogjam szájamat.

Herceg                    Most kérlek hát. Jegyezd meg jól magadnak;

                                És kérd Istent: ha rád kerül a sor,

                                Akkor tudj szólni!

Lucio                       Biztosítalak!

Herceg                    Csak biztosítsd saját magad - azon légy!

Izabella                   Itt ez az úr már elbeszélte rólam...

Lucio                       Helyes!

Herceg                    Lehet helyes, de az meg helytelen,

                                Hogy kotnyeleskedsz.

                                (Izabellához) Folytasd!

Izabella                   E galád, aljas helytartóhoz elmentem én

Herceg                    Megint ez a bomlott beszéd!

Izabella                   Bocsáss meg:

                                A szó a tárgyhoz alkalmazkodik.

Herceg                    Jól megfelelt! Térjünk a tárgyra hát.

Izabella                   Rövid leszek. Most nem térek ki arra:

                                Hogy esdekeltem, kértem térden állva,

                                Hogy utasított el, s rá mit feleltem

                                - Ez hosszú volna -, hadd mondom csupán

                                A végső szégyent, kínban és pirulva...

                                Bátyámat ő csak úgy bocsátja el,

                                Ha fajtalan, vad kedvét töltheti

                                Az én szűz testemen. Tusák után

                                Testvéri szivem győz szemérmemen

                                És - engedek. Másnap? Betelve kedve,

                                Parancsot ád, hogy bátyámnak, szegénynek,

                                Fejét vegyék.

Herceg                    No még valószínű is!

Izabella                   Bár volna az csupán, de nem: való!

Herceg                    Bolond, azt sem tudod, hogy mit beszélsz!

                                Vagy fölbujtottak, hogy gaz praktikával

                                Az Angelo becsületére törj!

                                Először is: ő tiszta életű.

                                Másodszor is: nem ellentmond az észnek,

                                Hogy így üldözzön oly hibát, mit oszt?

                                Ha vétkes volna, úgy bátyádat is

                                Magához mérné, s nem venné fejét!

                                Megvesztegettek, valld be! Szól: ki vett rá,

                                Hogy itt panasszal élj?

Izabella                   Ennyit felelsz?

                                Szent angyalok, ti adjatok türelmet!

                                S ha üt az óra, rántsátok le leplét

                                E gaztettnek, mit jámbor szín takar!

                                Téged meg, fenség, úgy áldjon meg Isten,

                                Amily megbántva én térek meg innen.

Herceg                    Hogy megtérnél, azt elhiszem... Hol egy őr?

                                Börtönbe vele! Tűrjem, hogy barátom

                                Egy ocsmány szájnak martalékul essen?

                                Ármány van itt! Beszélj: ki tudta még,

                                Hogy idejössz, s hogy min töröd fejed?

Izabella                   Ó, bár itt volna az: Lajos barát.

Herceg                    Egy gyóntatópap tán... Ki ismeri?

Lucio                       Jól ismerem: egy kotnyeles barát;

                                Én útálom. Ha pap nem volna, fenség,

                                Jól elpáholtam volna már azért is,

                                Mit rólad pletykált most, hogy messze jártál.

Herceg                    Rólam pletykált? Kedves barát lehet!

                                S így fölbujtani ezt a nőszemélyt itt

                                Az én helytartóm ellen! Megkeresni!

Lucio                       Még tegnap, fenség, együtt láttam őket

                                A börtönben. Orcátlan egy csuhás!

                                Piszok fráter!

Péter                       Fenség, az Ég megáldjon!

                                Itt álltam és hallgattam, hogy hazudnak

                                E fenséges fülekbe! Hogy e nő

                                Helyettesed vádolja aljasul,

                                Bár az e bűntől oly szűz tiszta, mint

                                Ki meg se született!

Herceg                    Így hittem én is.

                                Hát e Lajos barátot ismered?

Péter                       Úgy ismerem, mint szent és jámbor embert,               

                                Nem ám pimasz fráternek, kotnyelesnek,

                                Ahogy lefesti ez az úrfi itt.

                                Hitemre mondom, hogy fenségedet

                                Nem káromolta - bármit mond e fickó!

Lucio                       De még hogy káromolt! - hidd el, uram!

Péter                       No, majd ha itt lesz, megfelel magáért,

                                Csak most beteg, fenség, nagy láza van.

                                De tudta azt, hogy Angelo úr ellen

                                Panasz készül s az ő kérése volt,

                                Hogy ide jöjjek, s mintha ő beszélne,

                                Én mondjam el, hogy mi igaz, mi nem.

                                Ő majd mindenre teljes fényt derít

                                Bizonyságokkal s esküjével is,

                                Mihelyt megérkezik. Először is,

                                Hogy igazoljuk e derék urat,

                                Kit oly személyes és goromba vád ért:

                                Halljad, hogy ezt a nőt hogy torkolom le,

                                Míg ő is mindent meg nem vall!

Herceg                    No halljam!

Izabellát rendőrök vezetik el, Marianna előrejön

                               

                                Jó Angelo, nem mosolyogsz ezen?

                                A nyomorultak! Hogy mi szállt fejükbe?

                                Hé, székeket! Jöjj, Angelo öcsém,

                                Én nem szólok bele: saját ügyedben

                                Te légy a bíró. Ez itt a tanú?

                                Hadd látom az arcát! aztán majd beszélhet.

Marianna                Bocsánat, arcom nem mutathatom meg,

                                Csak hogyha férjem kéri.

Herceg                    Hát asszony vagy?

Marianna                Nem, fenség.

Herceg                    Hát hajadon?

Marianna                Nem, fenség.

Herceg                    Vagy özvegy hát?

Marianna                Az sem fenség.

Herceg                    Hát egyik sem vagy: sem hajadon, sem özvegy, sem férjes asszony?

Lucio                       Ringyó lesz ez, fenség: azok leginkább se hajadonok, se nem özvegyek, se nem férjes asszonyok.

Herceg                    Csönd ott! Bár akkor járna majd a szája,

                                Mikor magáért kell felelnie.

Lucio                       Igenis, fenség.

Marianna                Fenség, megvallom, asszony nem vagyok.

                                Megvallom azt is, hogy lány sem vagyok.

                                Ismertem férjemet, de férjuram

                                Azt el nem ismerné, hogy engem ismert.

Lucio                       Részeg volt akkor, másképp nem lehet.

Herceg                    Bár te volnál az, s elakadna nyelved.

Lucio                       Igenis, fenség!

Herceg                    Ez nem tanúság Angelo javára!

Marianna                Most térek arra, jó uram:

                                E nő, ki őt vádolja bujasággal,

                                Hasonlóképp vádolja férjem is;

                                S azzal az éjjel gyanusítja éppen,

                                Mikor, szavamra - én tartottam őt

                                Szerelmes karjaimban.

Angelo                     Tehát mást is bevádol?

Marianna                Nem hiszem.

Herceg                    Nem? Hát nem azt mondtad, hogy férjedet?

Marianna                De azt mondtam. A férjem: Angelo,

                                Ki tudni véli: nem ismerte testem,

                                S Izabellát, véli, ismeri.

Angelo                     No ez már sok! Mutasd az arcodat!

Marianna                Férjem kívánja: fölfedem magam.

                                (Leveti fátylát)

                                Ez itt az arc, kegyetlen Angelo,

                                Melyen úgy csüngtél esküdözve egykor;

                                Ez itt a kéz, mit szent kötés alapján

                                Kezed szorított; és ez itt a test,

                                Mely elhalászta Izabella részét,

                                S helytállott érte ott a kerti házban.

Herceg                    (Angelóhoz)

                                Ismered?

Lucio                       Mint Ádám ismérte Évát.

Herceg                    Elég legyen!

Lucio                       Elég, fenség.

Angelo                     Uram,

                                Én ezt a nőt, megvallom, ismerem,

                                És házasságról is volt szó közöttünk

                                Öt év előtt; de minden véget ért,

                                Részint, mivel megígért hozománya

                                Kisebb lett, mint megalkudtunk, de főleg

                                Mert léha lett és folt esett a hírén.

                                Most már öt éve, hogy hozzá se szóltam,

                                Nem is láttam, még csak hírét se vettem,

                                Hitemre esküszöm!

Marianna                Fenséges úr,

                                Mint égből jön a fény, szájból a szó,

                                Mint egytestvérek bölcsesség s igazság:

                                Oly színvaló, hogy eljegyezett e férfi -

                                S oly szentül, mint csak esküvel jegyezhet!

                                Most kedden éjjel ismert asszonyául

                                A kerti házban. Úgy keljek föl innen

                                Letérdeltemből, amint ez valóság;

                                Vagy büntetésül hamisságomért

                                Kővé meredjek!

Angelo                     Mosolyogtam eddig;

                                De most már, fenség, hadd bíráskodom,

                                Mert elfogyott türelmem: látom én már,

                                Hogy nem egyéb e két szegény bolond nő,

                                Mint eszköz egy nagyobb csaló kezében:

                                Az bujtogat! Adj módot rá, uram,

                                Hogy ezt a cselt fölfedjem.

Herceg                    Szívesen.

                                Büntesd meg őket tetszésed szerint.

                                Hibbant barát, s te rossz asszony s a másik -

                                Azt gondoljátok, számít eskütök?

                                Bár leimádkoznátok mind az égből

                                A szenteket - kikezdhetnétek azzal

                                Az ő erényét és az ő szavát:

                                A próbált emberét?! Jó Escalus,

                                Segíts testvérünknek, foglalj helyet:

                                Derítsétek ki, honnan fúj a szél.

                                És hol a másik fölbujtó barát -

                                Kerítsétek elő!

Péter                       Bár volna itt! Mert ő biztatta föl

                                Valóban ezt a két leányt panaszra.

                                A porkoláb, az tudja, merre van:

                                Előteremtheti.

Herceg                    (a porkolábhoz)

                                Siess, keresd meg!

A porkoláb el

                                S te, feddhetetlen és derék öcsém,

                                Folytasd e tárgyalást, mely téged érint,

                                Sérelmedért oszd úgy a büntetést,

                                Amint te jónak látod. Én megyek,

                                De ti ketten, míg nem végeztetek

                                E rágalommal, föl ne álljatok!

Escalus                    Elintézünk mi mindent, hercegem.

A herceg el

                               

                                Lucio, nem azt mondtad, hogy ezt a Lajos barátot becstelen embernek ismered?

Lucio                       Nem a kámzsa teszi a barátot: semmi se tisztességes azon, csak a ruhája. Még a hercegről is milyen csúnyákat beszélt!

Escalus                    Arra kérünk, várd meg itt, és mondd ezt a szemébe. Jeles egy fráter lehet az a barát!

Lucio                       Szavamra, az, párját ritkítja Bécsben.

Escalus                    Hívjátok csak újra Izabellát: beszélni szeretnék vele.

Egy szolga el

                                Kérlek, uram, hadd vallassam én: majd meglátod, hogy elevenjére tapintok.

Lucio                       No, nem jobban, mint Angelo - ha igazat beszél a nő.

Escalus                    Mit mondasz?

Lucio                       Én azt gondolom, uram, ha négyszemközt tapintanál az elevenjére, hamarabb megpuhulna: így nyilvánosan talán elszégyeli magát.

Escalus                    Tapintatosan fogok kipuhatolni mindent.

Lucio                       Úgy, úgy, azt szeretik a nők, a tapintatos puhatolást.

A rendőrök elővezetik Izabellát. Jön a porkoláb, és a herceg ismét barátnak öltözve

Escalus                    Ide, ide, leányasszony! Ez a kisasszony itt azt mondja, hogy egy szó sem igaz abból, amit mondtál.

Lucio                       Itt jön a gazember, akiről beszéltem: itt, uram, a porkolábbal!

Escalus                    Éppen jókor: csak ne szólj hozzá, míg én nem mondom.

Lucio                       Ne szólj szám!

Escalus                    Gyere csak, te barát: te biztattad föl ezeket a nőket, hogy megrágalmazzák Angelo urat? Ők azt vallják, te voltál.

Herceg                    Nem igaz.

Escalus                    Hogyhogy? Tudod, hol vagy?

Herceg                    Tiszteltetem nagy rangod! Tisztelet jár

                                Olykor Sátán tüzes trónjának is.

                                De hol a herceg? Hadd vallok neki.

Escalus                    A herceg itt van a képünkben: nekünk vallj,

                                És rajta légy, hogy illendőn beszélj.

Herceg                    Vagy legalábbis nyíltan. Ó szegénykék!

                                Rókán kerestek bárányt? Már tinéktek

                                Befellegzett. A herceg odavan?

                                Odavan akkor a ti dolgotok!

                                Igazságtalan ő, hogy meg se hallgat,

                                S az ítélést egy gazfickóra bízza:

                                Épp arra, kit vádolni jöttetek!

Lucio                       Ez a gazember az; erről beszéltem!

Escalus                    Te szemtelen, istentelen barát te!

                                Hát nem elég, hogy így fölbújtogattad

                                E nőket itt e derék ember ellen;

                                Még mocskos szájjal - füle hallatára! -

                                Gaznak mered gyalázni őt?!

                                S ez nem elég - a herceget magát

                                Mered nevezni igazságtalannak?!

                                Vigyétek, emberek! Kínpadra húzni!

                                Ha ízrül ízre kell is meggyötörni,

                                De megtudom, hogy mit forralt magában!

                                „Igazságtalan”...

Herceg                    Csak lassan a testtel!

                                Úgy nem meri egy ujjam meggyötörni

                                A herceg, mintha saját ujja volna!

                                Én nem vagyok az ő alattvalója,

                                S rendfőnököm sem itt van. Erre jártam,

                                S szétnéztem Bécsben. Láttam is sokat!

                                A romlottság úgy fő, forr, majd kifut!

                                Törvény, az minden bűnre van, de közben

                                Dédelgetik a bűnt, s a sok tilalmat

                                Csak nevetik, mint borbélynál a táblát,

                                Hogy: „Köpködés tilos!”

Escalus                    Nemzetgyalázás! Rács mögé vele!

Angelo                     S te, Lucio, mit tudsz még őellene?

                                Ez az az ember, akiről beszéltél?

Lucio                       Ez, uram. Gyere csak ide, te jámbor kopasz: no, megismersz-e?

Herceg                    Megismerlek a hangodról. A börtönben találkoztam veled, még mikor oda volt a herceg.

Lucio                       Ejha! Csakugyan? Hát arra emlékszel-e, mit mondtál a hercegről?

Herceg                    Emlékszem egy szóig.

Lucio                       Csakugyan? Mondd csak, hát afféle húskereskedő a herceg, meg hóbortos, meg pipogya - he? -, amint akkoriban híresztelted?

Herceg                    Föl kell cserélned a személyeket: a magadét az enyémmel, ha ilyesmit akarsz a számba adni. Te csakugyan így beszéltél róla - sőt még ígyebben, még förtelmesebben!

Lucio                       Ejnye, te átkozott bitang! Hát nem meg is rángattam az orrod azért, amit ott kotyogtál?

Herceg                    Esküszöm, hogy úgy szeretem a herceget, mint önmagamat.

Angelo                     Hogy szeretne most már kibújni a gazember ennyi felségsértő gyalázkodás után!

Escalus                    Az ilyen fráterre kár szót vesztegetni. Börtönbe vele! Hol a porkoláb? Börtönbe vele! Jól vasra verni! Egy szavát se halljam többet! Vigyétek ezeket a szukákat is, meg azt a másik cinkost!

Herceg                    (a porkolábhoz)

                                Megállj! Megállj, egy percre!

Angelo                     Még ellenszegül? Segíts te is, Lucio!

Lucio                       Gyerünk, gyerünk, gyerünk! Pfuj! Te vén kopasz, te nyavalyás hazug, te, mit bújsz a csuklyádba, mi? Mutasd azt a lator képedet, hogy a ragya verje ki! Mutasd azt a lókötő pofádat, aztán hadd kötünk föl hamar! Mit? nem enged?

                                (Lerántja a barát csuklyáját, és fölfedi a herceget)

Herceg                    Lator létedre herceget teremtesz. (A porkolábhoz fordulva, Péter barátra és a két lányra mutat)

                                Szolgám, őértük én kezeskedem. (Ismét Lucióhoz)

                                Hé, el ne fuss, öcsém! Itt a baráttal

                                Még lesz egy kis beszédetek. Lefogni!

Lucio                       Ez még keservesebb, mint az akasztás.

Herceg                    (Escalushoz)

                                Amit te mondtál, megbocsátom: ülj le.

                                Az ő helyén hadd ülök én.

                                (Angelóhoz)      Szabad?

                                Nincs több szavad? Egy ötlet, egy hazugság,

                                Mi jó szolgálatot tehet? Ha van,

                                Siess vele, mert aztán én mesélek,

                                S akkor már késő.

Angelo                     Rettentő uram,

                                Még bűnösebb volnék bűnös magamnál,

                                Ha azt hinném, hogy titkolózhatom;

                                Hiszen látom: fenséged, mint az Isten,

                                Minden lépésem látja. Jó uram,

                                Ne nyújtsd tovább e pert gyalázatomra!

                                A nyomozást pótolja vallomásom:

                                Itélj hamar! Nem kérek más kegyelmet,

                                Csak gyors halált.

Herceg                    Jöjj ide, Marianna

                                (Angelóhoz)

                                Beszélj: menyasszonyod volt ez a lány?

Angelo                     Az volt, fenséges úr.

Herceg                    Akkor hát vidd, és vedd is el, de tüstént!

                                Add össze őket, te barát; s ha megvan,

                                Hozd vissza Angelót! Foglár, velük mégy!

Angelo, Marianna, Péter barát és a porkoláb el

Escalus                    Jobban megdöbbent az, hogy becstelen volt,

                                Mint bűne súlya.

Herceg                    Izabella, jöjj!

                                Lám, szentatyád mostantól: herceged.

                                De csak ruhát cserélek, nem szivet:

                                Buzgólkodtam teérted eddig is,

                                Segítlek ezután is.

Izabella                   Ó, bocsáss meg,

                                Hogy én, szolgálód, ismeretlenül

                                Fenségedet terheltem.

Herceg                    Megbocsátok;

                                S kérlek, légy hozzám jó szívvel te is.

                                Bátyád halála fáj nagyon, tudom,

                                S csodálkozol tán: mért dolgoztam így

                                A megmentésén, eltitkolva rangom?

                                Mért nem tártam föl elrejtett hatalmam?

                                Mért hagytam veszni?... Ó, kedves leányom,

                                Azt hittem, hogy lassabban jár a vész -

                                De gyors halála megcsufolta tervem.

                                Nyugodjék békében! Jobb élet az,

                                Melyben többé nem félünk a haláltól,

                                Mint az, amelyben félünk, míg csak élünk.

                                És szolgáljon vigasztalásodul:

                                Jó bátyád immár boldog.

Izabella                   Úgy legyen.

Visszajön Angelo, Marianna, Péter barát és a porkoláb

Herceg                    Ez újdonsült férjnek, ki itt jön éppen!

                                Bár bemocskolta buja képzelettel

                                Elszántan védett tisztaságodat:

                                Mariannáért bocsáss meg! Hanem

                                E perben Angelo kétszerte vétkes:

                                Szüzességtipró s ígéretszegő.

                                A vastörvény - ország-világ előtt -

                                Most visszahull az ítélő fejére:

                                Claudióért Angelo felel!

                                Jó tettért jót várj és kegyet kegyért,

                                De: „szeget szeggel...” és: „szemet szemért...”

                                Nos, Angelo, gaztetted oly világos -

                                Hiába is tagadsz, csak fönnakadsz -,

                                Itélünk hát: ama tőkén, melyen

                                Claudiónak feje vétetett:

                                Fejed vétessék - éppolyan sietve!

                                Vigyétek!

Marianna                Ó, kegyelmes hercegem!

                                Hát csúfra adtál férjhez engemet?

Herceg                    Férjed hibás, hogy csúfra lett a férjed.

                                Azért sürgettük ezt az esküvőt,

                                Hogy megőrizzük tisztességedet,

                                Különben az, hogy egyszer már veled hált,

                                Örök időkre bélyeg volna rajtad.

                                Elkobzott birtokát, mely minket illet,

                                Reád ruházzuk özvegydíj gyanánt,

                                Végy rajta jobb urat.

Marianna                Ó, hercegem,

                                Más férjet, jobbat, senkit sem kívánok.

Herceg                    Csak őt ne kívánd, döntöttem felőle.

Marianna                Kegyelmes jó uram! (Letérdel)

Herceg                    Hiába fáradsz,

                                Nincs irgalom. Vigyétek!

                                (Lucióhoz) Most te jössz!

Marianna                Ó, hercegem! Segíts, jó Izabellám,

                                Térdelj mellém! Két térdedért cserébe

                                Vedd életem: szolgállak mindhalálig.

Herceg                    Őrültség éppen őt unszolni erre!

                                Ha ő borulna térdre Angelóért,

                                Kőágyából kitörne bátyja lelke

                                És elragadná!

Marianna                Édes Izabella!

                                Térdelj le mellém, tartsd föl két kezed!

                                Szólnod se kell: beszélek én helyetted.

                                Mondják, az igaz is vétkén tanul;

                                S a legtöbb ember jobbá lesz csupán,

                                Ha botlik olykor: így lesz férjem is!

                                Ó, Izabella, fél térded se hajtod?

Herceg                    Claudióért hal meg.

Izabella                   (térdre borul)

                                Jó uram,

                                Kérlek, tekints az elitéltre úgy,

                                Akárha bátyám élne. Azt hiszem,

                                Hogy jó uton járt ő egészen addig,

                                Míg nem vetett reám szemet. Hadd éljen!

                                A bátyámon a törvény telt be csak:

                                Amért ő meghalt, azt el is követte.

                                De Angelo?

                                Gonosz tervét ő mégse vitte véghez;

                                Az elvetélt tervet jobb eltemetni.    

                                A gondolat még nem cselekedet,

                                S a terv: csak gondolat.

Marianna                Az, semmi más.

Herceg                    Hiába esdekelsz: kelj fel, ha mondom.

                                Egy másik vétség is eszembe jut.

                                (A porkolábhoz)

                                Claudióval mért végeztetek

                                Soron kívül?

Porkoláb                 Parancsra történt.

Herceg                    Jött erre nézve külön rendelet?

Porkoláb                 Nem, fenség, csak bizalmas értesítés.

Herceg                    Tisztségedtől ezért megfosztalak.

                                Add át a kulcsokat!

Porkoláb                 Uram, bocsáss meg,

                                Sejtettem, hogy nincs jól, de mégse tudtam...

                                Most meggondolva jobban, bánom is már.

                                Bizonyság erre egy másik rabunk:

                                Úgy kellett volna kivégezni azt is,

                                S én megkíméltem életét.

Herceg                    Ki az?

Porkoláb                 Bernátnak hívják.

Herceg                    Claudióval tettél volna így!

                                Nos, hozd elémbe: látni akarom!

A porkoláb el

Escalus                    (Angelóhoz)

                                Fáj látnom, hogy ily bölcs, tanult nagy úr

                                - Minőnek téged ismert minden ember -

                                Előbb a vér hevében elbukik,

                                Majd otrombán ítélve újra vét.

Angelo                     Nekem fáj, hogy fájdalmat okozok;

                                S oly mélyen markol bűnbánó szívembe:

                                Inkább halált kívánok, mint kegyelmet.

                                Reászolgáltam, kérem is magamnak.

A porkoláb visszatér Bernáttal, a beburkolt Claudióval és Júliával

Herceg                    Melyik hát az a Bernát?

Porkoláb                 Ez ni, fenség.

Herceg                    Már egy barát beszélt erről nekem.

                                Hallom, fickó, oly megátalkodott vagy,

                                Hogy e világon jár eszed csupán,

                                S ebmódra élsz. Bár elitélt a törvény,

                                Most megbocsátom minden földi bűnöd,

                                De intelek: jól élj az irgalommal,

                                És készülődj már itt egy jobb világra.

                                Oktasd, barát: kezedre bízom.

                                Ki ez az elburkolt alak?

Porkoláb                 Egy másik rab. Én mentettem meg ezt is,

                                Együtt halt volna meg Claudióval,

                                S megszólalásig őhozzá hasonlít.

                                (Fölfedi Claudiót)

Herceg                    (Izabellához)

                                Ha bátyádhoz hasonlít e fiú:

                                Az ő kedvéért - kapjon hát kegyelmet!

                                És a te drága kedvedért, leány

                                - Ha kezed nyújtod és enyém leszel -:

                                Ő sógorom lesz. Erről még beszélünk.

                                Nagyot lélegzik erre Angelo:

                                Úgy látom, már a szeme is ragyog.

                                Nos, Angelo, te rosszért jót aratsz;

                                Szeresd ez asszonyt: érdemeld ki eztán!

                                Ma megbocsátó kedvemben vagyok,

                                De egynek itt meg nem bocsáthatok -

                                (Lucióhoz)

                                Hékás! Elmondtál gyávának, bolondnak,

                                Kurafinak, szamárnak, vadbaromnak:

                                Mivel szolgáltam rá, hogy így magasztalj?

Lucio                       Esküszöm, uram, csak úgy tréfából mondtam. Ha kötelet kapok érte - isten neki; de jobban szeretném, ha korbácsra méltóztatnál ítélni.

Herceg                    Először: korbács, azután: kötél.

                                Hé, porkoláb, hirdesd ki városunkban:

                                Ha van leány, kit e betyár megejtett

                                - S tudom, hogy van, mert hencegett a fickó -,

                                Jelentkezzék a lány, s ő elveszi!

                                A nász után pedig következik:

                                A korbács és kötél.

Lucio                       Könyörgök, fenséges úr, ne adj össze szajhával! Magad mondtad az elébb, fenség, hogy én csináltam belőled herceget; én jó uram, ne fizess azzal, hogy szarvasmarhát csinálsz belőlem.

Herceg                    Becsületemre mondom: elveszed!

                                Minden rágalmad inkább megbocsátom,

                                S elengedem a büntetést. Vigyétek:

                                A menyegző a börtönben legyen.

Lucio                       Ringyót venni feleségül: olyan uram, mint kerékbe törés, megkorbácsolás, akasztás együttvéve!

Herceg                    A felségsértő megérdemli mindezt.

Rendőrök Lucióval el

                                Karold fel, Claudio, kit bajba vittél!

                                Marianna, örvendj! Angelo, szeresd őt!

                                (Escalushoz)

                                Sok jóságod köszönjük, Escalus!

                                Még hátravan, hogy hálánk megmutassuk.

                                Köszönjük, foglár, a bölcs hallgatást:

                                Majd méltóképpen előléptetünk.

                                Bocsásd meg néki, Angelo, a cselt,

                                Hogy Ragozin fejét küldötte hozzád:

                                E tett bocsánatát magába’ hordja.

                                Szép Izabella! volna egy szavam -

                                Nem bánod meg! Ha óhajtod, mit én:

                                Enyém - tiéd lesz és tiéd - enyém.

                                S most rajta, együtt palotámba fel:

                                Ott megtudjátok, mit még tudni kell!

Mind el

Találat: 994