FÉLIGAZSÁGOK

Idõk

Hideg volt. A kedvesség is ott bujkált a szavaiban, de gondolatainak erõs, hatalmaskodó nyomása mindenre rátelepedett. A hallgató pedig mosolygott - olyan mosollyal, melyinkább tanult és védekezõ volt, nem pedig belülrõl fakadó: igaz. Táncot járt egy éles pengén, csupán azért, mert nem volt képes dönteni a menekülés és az átölelés között. Hiányzott az erõ, ami a cselekvés elsõ mozzanatát elindította volna. Az idõ pedig elmúlt és vele az egyetlen és kizárólagos pillanat, a lehetõség is. Egyedül volt a szobában. Emlékeiben még ott éltek az elmúlt órák. Azok a pillanatok, amikor mindenki úgy figyelt rá, mint egy kisebb csodára- miközben õ tudta, hogy mennyire eltévedtek nyitott lelküleletû hallgatói, hiszen egyikük sem vágta a képébe azt az egyszerû mondatot: "Ezt én is tudom!" pedig tudták, mindannyian ott hordozzák magukban a megoldásokat és mégis valamely külsõ személytõl várták azt. Tudta, hogy a megoldás lehetõsége elõtte is ott állt az elmúlt percekben, amikor azzal a létezõvel beszélgetett, akit teljes szívébõl szeretett - ok nélkül, saját törvénykezésbõl. De megbénult, nem uralkodott önmaga felett - és elvesztette a játszmát. Ahogy az érzelmek okozta köd lassan szertefoszlott, kezdte megérteni, hogy a két választás ugyanazt jelentette volna. Más következmények - ugyanazon tartalom. Az az érzés, hogy az ember a sorsát maga irányítja, nem pedig a környezet determinálja. A beszélõ elfoglalta magát a cipõ kibélelésével, hogy az ne törje föl a lábát - és közben nem nézett a hallgató szemébe. Megkötöttnek érezte magát a világ által - szabad akart lenni és ez a szabadság semmiféle megkötöttséget nem volt hajlandó elviselni. De nem volt képes arra, hogy kimondja: "Nem akarom. Legyen vége itt és most." Minden szava errõl beszélt - de a félelem, attól, hogy nem lesz visszaút, megkötötte. Saját maga útjába állt, amely út végén ott várt rá a szabadság...

A fentlévõ, akinek látását soha, semmi sem homályosította el érdeklõdve figyelte két létének furcsa harcát ugyanazzal a problémával. Mosolygott és sok szerencsét kívánt. Tudta, hogy mindez játék, illúzió. A hallgató, miközben lassan érteni kezdte, mi is az, ami körülötte és vele történik, elhatározta, hogy tanácsot kér a fentlevõtõl - és pontosan tudta, hogy nem kell tanácsot kérnie, mert a válasz már ott él õbenne. Elkapta az idõ mellette elsuhanó fonalát és CSELEKEDNI kezdett...

Amikor még annyira kicsik voltunk, hogy nem értettük a világot - megmagyarázták azt nekünk. Az elmúlt napokban felmerült bennem, hogy nem egészen biztos, hogy ezek a magyarázatok, vagy konkrétabban fogalmazva törvények jót tettek nekünk. Itt nem az oktatásra és nem is a tapasztalatok átörökítésére gondolok amely az idõsek dicsõ feladata. Egyszerûen arról, hogy benyúltam a számba és jól esett. Nem egy újjal óvatoskodva, hogy vajon a fogaim jó állapotban vannak-e. Minden indíttató értelmes ok nélkül egyszerûen kedvem támadt ahhoz, hogy két tenyérrel másszak a számba. Ennek köszönhetõen ma már tudom milyen az belülrõl. Furcsán hangzik talán ? Egész eddigi életemet úgy éltem le, hogy ezt nem tudtam - nem volt kézzel fogható tapasztalatom. Láttam róla filmet, olvastam és tanultam róla, ezernyi sematikus ábrával találkoztam - de még sosem másztam egész tenyeremmel a számba, hogy ott szavaktól és elméletektõl mentes tényeket találjak. Errõl az amúgy egyszerû dologról korán megtanultam, hogy illetlen és veszélyes is ha koszos a kezem. (Ha ettem volna néhányszor egy kis koszt, most nem kéne allergiától meg mindenféle fertõzésektõl rettegnem, mert a szervezetem Idõben megtanulta volna, mit tegyen ezen problémák megoldására.) Soha senki nem mondta, hogyha kedvem tartja, akkor tiszta kézzel a saját kíváncsi magányomban igenis LEHET szájbanyúlni. Az idõ sodrában elvesztettük magunkban az erre képes kíváncsi gyermeket aki nem éri be szavakkal, csak tapasztalatokkal - és nagyon nehéz újra megtalálni. Jó munkát hozzá!

Az öröm a lélekbõl fakad. Nem kell mást tennünk, mint fölkeltenünk hosszú nyugodt álmából, és hagyni, hogy kiteljesedjen bennünk. Ha eljönnek ezek a pillanatok, mélyen be kell vésni õket az emlékeinkbe - mindörökké éljenek. Nem kell sok ahhoz, hogy örüljünk. Csupán önmagunkat kell adni, megtenni mindent, amit meg kell tennünk. Ha ez elmarad, a hiány foltot ejt bennünk és hiába próbáljuk rossz módszerekkel eltávolítani - csupán elkenõdik és nagyobb lesz. Figyelni kell hát, nem erõlködve, hanem nyugodt mosollyal. Ha nem figyelsz, nem veszed észre, hogy mit kell tenned és boldogtalan leszel. Nem szereted, ha olyat kell tenned, amit utálsz ? Én sem szeretem - de a döntés az enyém. Megtehetem, hogy nem csinálom. Bármikor. Otthagyhatom a munkahelyem, megölhetem azt, akinek nem tetszik a modora - szabadnak lenni annyit tesz, hogy észrevesszük a szabadságot. Aztán döntünk, hogy kell-e ez nekünk. Mert mindig vannak következmények. Ha nem dolgozom, éhes leszek, ha pedig gyilkossá válok - elítélnek érte.

Az idõ haladását is mi határozzuk meg. Más ha sietünk és más, ha nyugodtan viselkedünk. Állj meg egy napon egy nagy forgalmú helyen, vagy bárhol, ahol az embereknek sürgõs és fontos dolguk van. Figyelj nyugodtan és megérted a világot magad körül. Az igaz öröm megelégedés - de az ember hajszolja magát. A kettõ nem ugyanaz.

Az órájára pillantott. Még meg sem látta a számokat, gondolatait máris kitöltötte egyetlen megérzés: tévedett. Szembeszegült az idõvel, ahelyett, hogy követte volna, úgy ahogy azt a világon minden teszi. Kitekintett hát a busz ablakán, és nézte a lassan elhaladó tájat. Sokkal jobbnak tartotta, minthogy az óráját bámulja. A busz elõbb-utóbb megérkezik és sürgetni nem lehet - de idegeskedni azon, hogy ugyan mennyi perc vagy másodperc van hátra, annál inkább. Az ember hajlamos szembeszegülni azzal ami van - csak néha ezt a legcsekélyebb odafigyelés nélkül teszi, majd meglepõdik azon, ha fejjel megy a falnak és az bizony nagyon fáj.

Figyelni kezdett és az út hátralevõ részében figyelte, hogy kik néznek folyton az órájukra. Nem volt ugyan túl feltûnõ, de õk öregedtek a legtöbbet a rövid út alatt.

Az ember keres - és a megtalálás nem jelenti azt, hogy valami az övé. A hegycsúcsot nem elég meglátni - a hegyeket meg kell mászni. Istennel pedig társalogni kell - nem csupán olvasni és beszélni róla. A törvényeket nem elég megalkotni, be is kell õket tartani. Az pedig, aki az elsõ sikertelenség után feladja és valami mást keres, úgy érezvén, hogy nem ez az igazi - az az igazi felé vezetõ úton sem fog végigmenni.

Sosem biztos az, hogy a jó irányba mész. De ha nem mész rossz irányba, még a járást is elfelejted idõvel és mindörökké vársz a sült csirkére, úgy gondolva, hogy az majd a szádba repül. Csak az halad elõre, aki visszafelé is halad ha kell.

Hányszor hangzott már el az a kissé közhelynek számító gondolat: "A nevetés a legjobb orvosság." Olyan orvosság ez, amirõl igazán csak elképzeléseink vannak, és azok is hiányosak. Ismerünk vicceket, kabarékat és egyéb pótszereket, de valahol elfelejtettük mi az : belülrõl, szívbõl nevetni. Rengeteg helyzet van az életben, ami testileg, lelkileg lehúzza az embert. Nemrégiben megdõlni látszott az a világkép amit kialakítottam magamban. Freud elmélete úgy látszott igazabb, mint az, amit hosszú éveken át felépítettem önmagam számára. De - talán a félelemnek köszönhetõen - tudtam nevetni ezen, tudtam nevetni magamon, saját elesettségemen. Mert ha már erre sem lennék képes, igazán elbukottnak tekinthetném magam.

A nevetés sosem megoldás, sokkal inkább olyan mint egy jó nagy rúgás :

kitérít arról a pályáról, ami másképp rabul ejtene. Amibe be vagy zárva, azt megoldani nem tudod, mert részese vagy. Ha nevetsz magadon, akkor azt már úgy teszed, hogy önmagad fölé emelkedsz - másképp ezt nem lehet. Láttam ma egy arcot. Bánat ült két szempár mélyén és mégsem tettem semmit. Tehetetlenül néztem azt, aki nem tudott így nevetni - mert megtanítani ezt nem tudom. Ez már lassan annyira fáj, hogy nevetnem kell rajta...

Vannak kimondhatatlan pillanatok - melyeket nem írhatnak le a szavak. Gyakran ezeket is szeretnénk a szavak börtönébe gyömöszölni - hogy birtokolhassuk, és továbbadhassuk õket. Van ilyenkor, hogy hosszú idõn keresztül bámulunk egy lapot, vagy a számítógép képernyõjét - vagy akár egy ránk figyelõ emberi arcot. De hiába küszködünk, nem jutunk elõbbre. Ilyenkor talán ki kéne nyújtanunk egy segítõ kezet, vagy táncra perdülnünk, hogy szavaink helyett a szabaddá tett mozdulatok beszéljenek. Talán kiengedhetnénk azt a könnycseppet, ami már rég a szemünk sarkában várakozik; vagy átadhatnánk magunkat a bennünk ébredõ végül mindent elsöprõ nevetésnek. Nem szabad hagyni a pillanatot, hogy tettelenül tovahaladjon - akkor kell együvé válni vele amikor jelen van.

8. mindig, minden emberbõl hiányzik valami. A Teljesség. Kutatunk nap mint nap és mindenféle pótszereket használunk ahelyett, hogy elindulnánk a saját utunkon. Csokoládét eszünk, mulatunk, filmet nézünk, ajándékokkal lepjük meg magunkat és ismerõseinket - miközben kardinálisan nem változik semmi, csak élünk a saját magányunkban. Mindennek oka az, hogy egyszerûen nem tudjuk, mi az, amit keresünk.

A válasz pedig egyszerû: azt ami végtelen és mindig változó

Hogy miért ezt ? Mert nyugalomra vágyunk és izgalomra. Nemcsak nyugalomra és nem is csak izgalomra, hanem mindkettõre, csak éppen nem egy és ugyanazon idõben. Hideg fagylalt, forró kávé. Mindkettõt élvezzük és egyiket sem hagynánk ki az életünkbõl. Ingajátékot tartunk a végpontok között, ahelyett, hogy megkeresnénk az inga nyugalmi helyzetét, azt a pontot, ahol megszûnik a kettõsség - ahol számunkra már nincs változás. Megtaláltuk a végtelent, de elvesztettük a változót. Mindez amiatt van, mert rossz a szemüvegünk, amin keresztül a világot szemléljük. Túl sokat takar el a valóságból és szûklátókörûvé tesz minket.

Ami végtelen, az a változás.

A nem-változás nem lehet végtelen,

mert annak nincs ideje,

nincs benne semmi, ami mérhetõ lenne.

Ezért minden, ami eléri a változatlanságot,

megszûnik létezni azok számára,

akik a dolgokat az idõben szemlélik.

Számukra, csak a változás a létezõ.

De ami eléri a változatlanságot,

az el is veszítheti,

és ami elveszíti a nem-változást,

ismét változó lesz és visszatér az idõbe.

Tehát, minden létezõ, aki ezt fel nem ismeri,

vágyaktól hajttatik,

mivel

nem látja, hogy elérte azt,

amit keresett - a változást és a végtelenséget...

Mert csak a változót látja,

a végtelenséget nem

Mert csak a különlétet látja,

s az egységet nem.

Az egység pedig nem található meg

sem az idõben,

sem pedig a nem-idõben

hanem mindkettõn kívül

abban

minek neve nincs

A világ gonosz - így látjuk gyakran. Akik körülöttünk élnek nem értenek meg minket, nem jut nekünk sem becsület, sem tisztelet. Ilyenkor érdemes jobban szemügyre venni a dolgokat. Nem kizárt, hogy tévedés áldozatává lettünk. Csak az fog tisztelni minket, akit mi is tisztelünk és csak az fog megérteni, akit mi is megértünk és meghallgatunk. Nem a valamit valamiért törvénye ez, hanem a figyelem törvénye.

Ha túl sokat vársz el valakitõl - csalódnod kell benne. Nem az õ hibái miatt, hanem azért, mert te egy róla alkotott képben és nem benne hittél. A világ megmásításához nem kell sok-sok embert megnevelni. Csupán egyetlen egyet - önmagunkat.

Történetem két emberrõl szól, a gyermekrõl, és az öregrõl. Arról a gyermekrõl, aki tisztelte az öreget és arról az öregrõl, aki mosolyogva gondolt a gyermekre. A gyermek hét éves volt csupán - az öreg pedig akkor már nem számolta éveit, amikor az elsõ tanácsot adta:

"Tiszteld szüleid és légy engedelmes."

A gyermek pedig tisztelte szüleit és ha csak lehetett, elkerülte az engedelmességet. Járta inkább a saját útját. Tizenöt éves lett, amikor úgy érezte, élete valami újra vár és ismét tanácsot kért az öregtõl, aki kurtán válaszolt:

"Szeress."

A gyerek pedig szeretett, hánykolódott ezernyi érzelem között és élvezte a forgatagot melyet önmaga körül kevert. Már nem is akart többé az öreggel találkozni, tudta, megkapott minden tanácsot amire szüksége volt. Ekkor az öreg jött el hozzá és egy felszólítást csapott a gyerek arcába:

"Félj!"

Másnap már úgy érezte: kirántották alóla a talajt. Minden gond volt - hogy mit egyen, hogy mit tegyen. Idegei pattanásig feszültek. Két hét múlva önmagából kikelve rohant az öreghez, hogy tanácsot kérjen. Az öreg így felelt:

"Csak ha baj van, akkor fordulsz hozzám. De nem figyeled a szavaim értelmét, nem is kételkedsz bennem. Mit akarsz hát ? Mondd!" A gyerek pedig ott állt szemközte egy kérdéssel, amire nem tudta a választ. Minden gond és baj eltörpült amellett, hogy kereste a választ - úgy gondolta, hogy majd akkor kap tanácsot a folytatáshoz. Végül egy év elteltével ismét elment az öreghez és így szólt:

-Élni akarok.

-Akkor menj és tedd azt! - szólt a válasz.

-Öreg, miért kellett nekem idejönnöm ? Ezt magamtól is kitalálhattam volna.

-A kérdésed magában foglalja a választ. Mint minden kérdésed.

Ezen szavakkal szólt az öreg és ismét nekilátott rágni azt a cipõtalpat, amit már hosszú évekkel ezelõtt megkezdett....

Érezte a lassan távolodó, még bizonytalan kezet. Felütötte benne egy pillanatra a fejét a félelem, mégis nyugalommal várta a fejleményeket. Kevés kard volt a világban, aki hozzá hasonlóan gondolkodott. Egyedül eddig semmire sem volt képes, szüksége volt egy kardforgatóra, egy gazdára, éppúgy, mint minden élõsködõnek.

A szempár hosszasan nézte a kardot. Az idõ fogának nyoma csöppet sem látszott rajta, kimunkáltsága minden emberben tiszteletet ébresztett. Tudta, hogy a kardban erõ lakozik. Eddig csak a legendákat halotta, de most, minden kétséget kizárva a lelke mélyéig érezte az erõ jelenlétét. Beleborzongott. A kard kezdett türelmetlen lenni. Már elege volt az idõtlen pihenésbõl ennek a ládának az alján más öreg holmik között. De türelmetlensége nem látszott rajta, hideg, fém arca csak a készítõk keze nyomát tükrözte vissza. Azok viszont már mind halottak voltak.

A szemlélõ eleinte arra gondolt, hogy eladja. Rengeteg pénzt kaphatna érte bármelyik árverésen. Ma már amúgy sincsenek kardforgatók, vagy lovagok. Ilyesmivel már csak a sportág szerelmesei foglalkoznak. A pénz segítségével végre kiszabadulhatna a félszoba-konyhás lakótelepi lakásából és életét céljának szentelhetné. De egy halk hang, elkezdett benne tiltakozni. Felfedte azt, amit próbált eltitkolni önmaga elõl - az az út nem a cél felé vezetne. Ismét végigmérte a kardot.

A kard, ha tudott volna ilyet tenni, most próbálta volna legszebb arcát mutatni. Még önmagán is csodálkozott, hiszen eddig még nem látott olyan embert, aki szembe tudott volna szállni a vággyal, hogy õt a kezében tarthassa. Valahol most mégis félt. Nem szeretett volna várni a következõ látogatóra.

Nehéz volt számára megérteni, hogy a kifinomult mintákhoz miképpen tapadhatott annyi vér, de valahol megbocsátott, hiszen tudta, hogy õ maga is gyilkos, még ha másképpen is öl. "A béke legyen veled!" - ezek a szavak hagyták el ajkát és elõvette a királyvizet tartalmazó üveget kabátja alól. Az erõs savat pedig lassan és könnybe lábadt szemmel öntötte rá a kardra. Annak pedig nem volt hangja, hogy tiltakozzon.......

Zihált a tüdeje, a fáradság és az izomláz pedig egyre jobban dobolta benne a szavakat: Állj meg! NEM KELL folytatnod! Egyetértett a szavakkal, de mégis inkább csak ennyit mondott magának: még egy picikét! Majd összecsuklott - miután elsõként átszakította a célszalagot.

Ha valamit végig akarunk csinálni - és fõleg ha szerintünk képességünket meghaladó dolgokat kell véghezvinni, a kívülálló úgy látja, hogy az egész egy nagy elhatározás mûve. Sokan és sokkmindent elhatároztak már és mégis elbuktak a cél elõtt. Azok az emberek jutottak végig az úton, akik tudták, hogy elbukhatnak, de mindig a végcél felé törekedtek - csak egy picikét tovább. Egyszer elhatároztam, hogy három napon át nem fogok enni, de a sikerben már az elsõ napon sem voltam biztos. Minden fõétkezés maga volt a pokol és a harmadik nap vége felé az utolsó órákban már átszellemülten vártam a pillanatot. Nem voltam sem igazán bátor, sem kitartó - csupán egy kicsit közelebbrõl megtekintettem a saját korlátaimat.

"Istenem! Én figyeltem és követtem szavad. Tanultam kicsinységet a virágportól, nagyságot a hegyektõl. Tanultam törekvést a fáktól és nyugalmat a kövektõl. Tanultam örök változást és elpusztíthatatlanságot a tengerektõl... De mondd, mit tanulhatok én a Coca-Cola reklámokból ?"

Akármennyire furcsa is - mindenbõl tanulhatunk, ha meg 656b13g tanulunk odafigyelni a körülöttünk levõ dolgokra. Ez a figyelem pedig csak akkor jöhet létre, ha elõítéletek nélkül szemlélõdünk. Gyakorlatképpen találjuk meg a választ az elõbb feltett kérdésre. Abban pedig semmi különös nincs, ha késõbb új választ találunk : hiszen a kérdések ugyanazok, de a válaszaink velünk együtt mindig újjászületnek.

A gyomrában egyre jobban elhatalmasodott a görcs: a félelem. Ki kellett várnia az idõt, amíg választ kaphat a benne felmerült kérdésre - amivel talán az élete dõl el. Lélekben fejlettebb volt mint sokan azok közül, akik körülötte és belõle éltek, mégsem tudta elengedni a görcsöt. Jelre várt, külsõ segítségre: ami megoldaná helyette a problémát.

Aki elhatározta, hogy a sorsát saját kezébe veszi, annak el kel fogadnia hogy a biztonságtól is búcsút kell vennie. Ez pedig nehéz. Csak az az ember élhet így, aki együtt tud mozogni a világgal és megtalálja azokat az áramlatokat, amelyek a jó irányba viszik. Ha a világot egy legyõzendõ ellenségnek tekintjük, elõbb-utóbb felõröl minket. Jobb hát, ha megismerjük és hasznot húzunk belõle.

Az ismeretlen jövõ gyakran kelt bennünk félelmet. Hogy miért ? Mert mindig ragaszkodunk a jelenünkhöz és nehezen szakadunk el bármitõl amit megszoktunk. Igazán elõre csak úgy haladhatunk mint egy feltaláló, aki bízik abban hogy a szerkezet amit alkotott a levegõben tartja majd - és leveti magát a mélybe. A mindennapokban is van ilyen szerkezet - mi magunk. Vajon alkalmasak vagyunk-e arra, hogy az életbe ugorjunk ? Tudunk-e szeretni, uralkodni magunkon, meggyõzni másokat ? Ami pedig a legfontosabb: Hiszünk-e magunkban ?

A tengeren sodródott egy fadarab. A fadarabon egy apró bogár kapaszkodott riadtan. Ahogy telt az idõ egyre jobban félni kezdett - féltette az életét. Végül így szólt: "Tengerek hatalmas istene, kérlek kíméld meg életemet !" Semmi sem történt, az idõ pedig tovább múlt és feltámadt a szél. Vihar közeledett. A bogárban pedig nõtt a félelem és így szólt: "Szelek és viharok istene, mit vétettem ellened ? Miért kell neked kicsiny életem ?" A vihar tombolva megérkezett és elõrehaladása közben kisodorta a fadarabot a partra és a kicsiny bogár kifáradva ugyan, de túlélte a nagy kalandot. El is mesélte mindenkinek akivel csak találkozott, hogy az istenek megkegyelmeztek neki.

A tenger pedig továbbra is kitöltötte a rendelkezésére álló helyet, a szél pedig hol lágyan simogatta a vizet, hol vihart kavart. Valójában senki nem hallotta a fadarabba kapaszkodó kis bogár panaszát - kivéve persze a kicsiny, tehetetlen, félõs bogárt, aki máig hisz hatalmas isteneiben...

"Tudjátok kedves barátaim - van amikor rohadtul szar az egész." Ezen szavakkal nem csak egy részeg ember, hanem egy tapasztalt tanító is élhet. Hatalmas tévedés az a részünkrõl, ha úgy hisszük: Azzal, hogy a megfelelõ úton járunk megszabadultunk minden problémánktól. A problémáink harcos ellenfelek - ha figyelünk, tisztában vagyunk erejükkel, tanulhatunk tõlük. Ha felkészületlenek vagyunk könnyen elveszíthetjük csatát. Az élet mindig nehéz lesz, ha könnyûnek akarjuk látni. A nehéz gránitköveket nem lehet úgy kezelni, mint a habszivacsot.

ÚJ VERSEK

*** Az ücsörgõ ***

Bánat ül csendben,

csendben a lelken

Nyomaszt e pillanat

mely el nem szalad,

itt marad

Szabadulni vágysz ?

Ily szavakkal kérdez,

és kérked:

Erõsebb vagyok én !

Mozduljon hát kezed,

csapd profán pofán,

s trónja megremeg...

*** Kék szemek ***

Tekintet gázol tekintetedbe

Érzékek szólanak szótlan

Csábítás tüze lobban

Eléget nyomban

Mintha örök lenne a pillanat

Végtelen

Járjátok a táncot féktelen

De mikor sokadik hajnal kel

Már többé nem jön el

Szomorú a vágy

Veszteség

Nevetni rajta hiába akarsz

Benned zajlik a harc

Tanulsz most

Csendesen

*** A megtalált ***

Sokat gondoltál rá, hogy egyszer eléred,

erre tetted föl egész élted

Most elérted

Kész, itt a cél, a végállapot

S hogy unalmad elûzzed,

Új játszmához osztasz már lapot

*** Lebegõ szent ***

Ezren tekintenek fel reá,

imádott bálvány

kinek nem kell állvány

Magától lebeg õ,

az ihletõ

Igéje száll szájról, szájra

Pénzel telik kasszája

Pedig este elfárad a szent,

és a fellegekbõl a földre tér

S megszólal egy bölcs kacaj:

"Mi van lebegõ ? Elfogyott a meleg levegõ ?"

*** Amikor ***

Amikor az örökkévalóság már unalom,

Amikor a végtelen tudás nem hatalom,

Amikor nevetsz sóvárgás nélküli magadon,

Véget vetsz halálodnak,

s megszületsz

*** Távolság ***

Messze, ezer csillag ragyog

Melletted egy kisgyermek gagyog

Melyik van közel, s melyik távol ?

Mi ismeretlen ezen a világon ?

*** Robbanás ***

Csend robban a zajos világba,

Szertefoszlik a hangok álma,

Üresség kerít hatalmába

Hallgatsz hát, vagy üvöltesz talán ?

A csend úgyis újrakél lelked hajnalán.

*** Kötél ***

Hurok lebeg a szélben,

könnyedén vár szépen

nyak pihen körében

Várakozás percei szállnak

senki sem kél gyilkosának

Hurokból fejét kiszedi,

fejét többé le nem szegi

kötelét fáról végleg leveszi

*** Mire vársz ? ***

*** Figyelem ***

Ha nem látod, csak nézed

Hatalmad minek kéred ?

Ha nem ismered, csak kéred

Hogy lehet részed ?

Határ benned éled,

Hogyan ? Még kérded ?

Mert szeretet benned sosem éled

*** Változások ***

Hegyek és völgyek

lelkedben élnek

erõssé tesznek

vagy

gyilkosoddá lesznek

Vigyázz hát!

Ha nem tanulsz,

szertehullsz

Novellák ' 95

Felvirradt egy újabb nap, mint már annyiszor a mindenségben. A reggeli napsugár könnyedén hatolt át a vékony ablaküvegen, és megsimogatott egy fiatal arcot. Nem sikerült elérnie a kívánt hatást, a vakok nem érzékelik a fényt, és õ minden bizonnyal vak volt.

Eszébe ötlött, hogy tegnap valami szörnyûség történt.....valami - hiába próbált visszaemlékezni, semmi sem jutott az eszébe, mintha amnéziás lett volna, vagy mintha valaki egyszerûen kitörölte volna az emlékeit. Nem tudta, honnan jutott ez az eszébe, nem hitt abban, hogy ilyesmi lehetséges. Mindenesetre még élt, bár ebben sem volt igazán biztos. Az ember mindig egyszer hal meg, így ez az élmény is csak egyszer érheti....legalábbis így gondolta. Meg akarta mozdítani

a kezét, de a keze nem volt hajlandó megmozdulni. Még pontosabban nem létezett a keze, és a következõ pillanatban már a "kéz" szó is annyira jelentéktelen lett a számára. Furcsán érezte magát, még pontosabban nem érezte, hogy bármely testrésze létezne. Nem érzett hõt, szagokat, semmit. Emellett azonban hatalmas erõvel élt benne a lét tudata. Hitt önmaga örök létezésében. Mikor felismerte tehetetlenségét az adott helyzetben, a félelem erõt vett rajta, kezdte egyre jobban azt hinni, hogy tényleg meghalt, vagy legalábbis valami nagyon hasonló történt vele. Egyedül érezte magát, egyedül és magányosan. Kezdett benne realizálódni, hogy a tudatán kívül semmije sincs, semmit nem tehet, és rövid idõn belül beleõrül ebbe. Szeretett volna sírni, de

nem tudott. Mi több, már azt sem tudta, hogy mit jelent az, hogy sírni. Görcsösen próbált rá visszaemlékezni, de semmi nem bukkant elõ ködös, semmitmondó képeken kívül. Felébredt.

Ha egy álom véget ér, felébredéskor emléke gyakran semmivé foszlik. Mintha az embernek két énje létezne, egy a fizikai valóságban, egy pedig az álmok világában. 421 gondolataiban azonban nagyon is mélyen éltek ezek az emlékek. Annyira más volt, mint eddig bármi az életében. Már ha lehetett életrõl beszélni. A neve csak egy szám volt, de ennek õ semmi jelentõségét nem fedezte fel. Arra már nem emlékezett, hogy került ide, és arra sem, hogy mitõl vakult meg. Nem ismerte a zenét, a játékot, sõt, még a szabadság fogalmát sem. Megszokott, monoton mozdulatokkal táplálta magába az ételt, aminek mindig ugyanaz az íze volt - ha volt neki egyáltalán. Más ízt csak az a folyadék jelentett számára, amit itt italnak neveztek. Kezével kitapogatta ugyan a környezetét, de azt elég szûkösnek ítélte, valahol benne élt az érzés, hogy a világ ennél sokkal nagyobb, és tágasabb. Erre abból következtetett, hogy halvány emlékei voltak más emberekrõl , és biztos õk is aludtak valahol. Legalábbis ez volt az elve. Abban biztos volt, hogy neki aludnia kell. Egyszer próbálkozott azzal, hogy akarattal ébren maradjon, de valami erõ akkor eluralkodott rajta.

A többiek nem voltak vakok. De nem is szerették õt. A fájdalom, amit tõlük kapott, mindennapos élmény volt, és mellé csak egy érzéstelen hang mondogatott megnyugtatónak ható dolgokat, mint "Nemsokára vége", "Gondolj valami másra". Ez a második kijelentés zavarta a leginkább. Számára semmi más nem létezett, mint ez a világ. Még ha annyira borzalmas és szûkös is volt. A mûtét, ahogy itt nevezték az egyszerre adagolt fájdalomcsokrot, ismét véget ért. Elõre tudta, hogy most hosszabb ideig békén hagyják, inkább csak tapogatják, meg kis tapaszokat raknak rá, szinte mindenhova, és akkor sokáig nem szabad mozognia. De akkor, az ellenõrzés után nem jött az az általa ismeretlen szavakból álló beszélgetés, ami mindig következni szokott. Olyan néma csönd volt, mint az álmában. A csöndet egy mondat törte meg, amit az öblös hang mondott, akinek neve sehogy sem jutott 421 eszébe: "Hozzátok a 420-ast, õt is megnézzük."

Bent feküdt az ágyán. Az elhangzott mondat értelmén gondolkodott. Biztos volt benne, hogy valamit jelentenie kell a számára, de nem tudta pontosan, hogy mit. Az egész csak megérzés volt. Gyakran voltak megérzései. Mindig tudta elõre, hogy mikor jön mûtét, és mikor valami más, de most valami olyat érzett, ami eddig még nem történt. Nem tudta, hogy mi az, de biztosan érezte, hogy nem kerülheti el. Eddig semmit sem sikerült elkerülnie. Rengetegszer gondolt már arra, hogy téved, de mindig igaza volt, megállíthatatlanul. Néha úgy érezte, hogy sokkal nyugodtabb lenne az élete, ha nem sejtene semmit elõre. Tapogatózva elindult a mellékhelység felé. Ezt a mûveletet sem saját akaratából végezte, hanem belsõ hang súgta neki, hogy tennie kell. Ez a hang ahhoz volt hasonló, ami a fájdalmat közvetítette felé, de egyáltalán nem volt annyira vad, talán a inkább a kedvesebb hangok egyike. Az ülõke rideg volt, mint minden más errefelé. Szeretett volna véget vetni ennek az egésznek, de nem tudta, hogy a halál mitõl következik be, pedig úgy érezte, hogy az biztosan megoldást jelentene. Dolga végeztével megkerülve a kis asztalt, meg a széket visszasétált az ágyhoz. Nem tudta, egyáltalán miért tapogatózik. Minden mindig ugyanaz volt, csak benne élt a vágy arra, hogy egyszer majd valami nem ott lesz, ahol eddig. Fáradtnak érezte magát, és ismét álomba merült, bár tudta, hogy nemsokára eljön az étkezés ideje, ugyanazzal az íztelen maszlaggal. De most ismét álmodott.

Eszébe jutott, hogy tegnap valami szörnyûség történt.....valami - hiába próbált visszaemlékezni, semmi sem jutott az eszébe, mintha amnéziás lett volna, vagy mintha valaki egyszerûen kitörölte volna az emlékeit. Nem tudta honnan jutott ez az eszébe, nem hitt abban, hogy ilyesmi lehetséges. Mindenesetre még élt, bár ebben sem volt igazán biztos. Az ember mindig egyszer hal meg, így ez az élmény is csak egyszer érheti....legalábbis így gondolta. Meg akarta mozdítani

a kezét, de a keze nem volt hajlandó megmozdulni. Még pontosabban nem létezett a keze, és a következõ pillanatban már a "kéz" szó is annyira jelentéktelen lett a számára. Furcsán érezte magát, még pontosabban nem érezte, hogy bármely testrésze létezne. Egyedül érezte magát, egyedül és magányosan. De valami azt súgta, hogy ez tévedés. Ez a valami még egy számot is közvetített feléje. Valamit kell jelentenie annak, hogy négyszázhúsz. 420,420 - furcsa módon ennek volt jelentése a számára, legalábbis ebben a világban. Mintha egy másik létezõt jelölt volna. Valakit, aki hasonló hozzá, és mégis más. Ettõl a felismeréstõl valami olyasmit érzett, amit egy nagy, igazán szabad levegõvételhez hasonlított. Nem tudta mi történt, csak érezte, hogy történt, és meg kéne találnia, hogy mi volt az. Az a valami biztos kívül esik azon, amit tud. De mit tud õ egyáltalán ?

Felébredt.

Sosem szerette ha felébresztik. Most még inkább rosszul esett a dolog, de a nõvért ez minden bizonnyal nem zavarta. De most nem fogta kézen, hogy elvezesse oda, ahol enni szokott. A kis asztalra rakta az ételt - ezt 421 a hangokból felismerte -, és oda kellett ülnie az evéshez. Végre megértette, hogy milyen célból volt itt az asztal és a szék. Eddig semmi értelmét nem találta ittlétüknek. A valódi világa a puha ágy volt. Az egyetlen, ami semmi fájdalmat nem okozott neki. De az ágy nem volt élõ, legalábbis nem úgy viselkedett. Az ételnek meglepõ módon íze volt, de nem tudta mihez hasonlítani. A hatása elzsibbasztotta, és kissé égette a gyomrát. Olyat tett amit eddig soha, elejtette a kanalat, amely hangos csörrenéssel landolt a steril kõpadlón. Nem akart többet enni. Éhes volt, de nem akart. Valamitõl félt, valamitõl......ültében nyomta el ismét az álom. Nem ébredt fel akkor sem, amikor teljesen magatehetetlenül ledõlt a székrõl.

A testet átszállították a hullaházba. Mindig így történt ez a sikertelen mûtétek után. A hullákat némi idõ után elõször felboncolták, a még nem károsult szerveket pedig kivették, és felhasználták valahol máshol. Természetesen nem ingyen adták ki a kezükbõl a drága árut. Igaz, mindez teljesen illegális volt, de ez senkit nem érdekelt. A pénz volt a fõ irányító, és senki nem nyomhatta el mindent túlkiabáló szavát. Ha bárki akadt, aki mégis megpróbálta, akkor ott végezte ahol most 421 feküdt tehetetlenül. Legalábbis a külsõ figyelõ számára, mert õ valójában álmodott. Az élet ösztöne szülte benne az álmot.

Eszébe jutott, hogy tegnap valami szörnyûség történt.....valami - hiába próbált visszaemlékezni, semmi sem jutott az eszébe, mintha amnéziás lett volna, vagy mintha valaki egyszerûen kitörölte volna az emlékeit. Most már tudta hol van. Ott, ahol már eddig két alkalommal. Két alkalom ? Mit jelent az hogy kettõ ? Bármennyire is meglepte a dolog, tisztában volt vele, hogy mi az, bár megfogalmazni nem tudta volna. Ez alapján jött rá arra, hogy a neve valójában csak egy szám. Ebbõl gondolta, hogy ha az emberek logikusak, akkor minimum 421 ember van a világban. Azt meg tudta érteni, hogy sok. Legalább is több annál amennyivel õ valójában találkozott. Tovább gondolkodva eszébe jutott, hogy a mûtõsöknek nem volt számuk, õket másképp szólították. Megértette, hogy a világban a gonoszoknak nincs számuk. Azt még nem tudta, hogy akiknek számuk van, azok jók e, avagy rosszak, de hitt, és hinni akart benne, hogy igenis jók. Legalább annyira mint õ. Nem tudta azonban, hogy miért tartja magát jónak. Nem akart senkinek rosszat, nem akart fájdalmat okozni. A fájdalom rossz, az ágy jó. Ennyire egyszerû volt a világ az õ szemében. Mindemellett ott volt még 420. Nem tudta miért, de ez a szám valahogy benne maradt. Egyfajta vonzalom ébret benne, és ez a gondolat elhatalmasodott rajta. Van tehát egy a 420 nevet viselõ személy, és neki találkoznia kéne vele. De itt nem volt semmi érzékszerve, és nem tudott beszélni sem. Akkor pedig nem tud itt találkozni vele. Tudta, vissza kell mennie.

Felébredt.

Az elsõ tevékenysége az volt, hogy hányt. Egyszerû, és hatásos cselekedet volt ez ahhoz, hogy kiürítse a mérget a szervezetébõl. A levegõ hideg volt, és nem az ágyában feküdt. Rideg és kemény dolog volt alatta, és nem volt rajta az a ruha sem, ami eddig borította vékonyka testét. Kezével tapogatózva felfedezte, hogy mindenhol ez a rideg kemény dolog vette körül. Egyre inkább fázott, már már annyira, hogy az erõs fájdalmat okozott. Megpróbált menekülni, úgy, ahogy eddig még sosem tette. Soha nem volt képes befolyásolni a sorsát, de most felhagyott a magatehetetlenségével. Ha itt marad, meghal. Nem akart meghalni. Most már nem volt minden olyan unalmas mint eddig, és valahogy úgy érezte, hogy a szenvedéseknek vége lesz. A szabadság fogalma lassan helyet foglalt tudatának egy félreesõ zugában.

A hullatároló szekrényt kívülrõl nyithatóra tervezték, de semmi védelmet nem adtak az ellen, hogy valaki belülrõl kinyithassa. Ennek egyszerû oka az volt, hogy egy halott nem szokott mozogni.....elméletileg.

421 valahogy kívül találta magát a rideg koporsón. Sérülések borították ugyan testét, de a fájdalmat már talán túlzottan is megszokta. Kinyújtotta mindkét kezét, mint legfontosabb érzékszervét. Élesen figyelt a zajokra és a szagokra. Egyenlõre minden nyugodt volt körülötte. Végigment a fal mentén, és különösebb gondolkodás nélkül befordult a sarkon. Itt már valamiféle géphangot is halott. A fal sima volt, és fújt a szél, ha nem is erõsen. Elõre haladva egy ajtóhoz ért. Kitapogatta a kilincset, és benyitott. Lassan ment elõre, és egy lépcsõt talált, ami fölfelé vezetett. Ebbõl tudta, hogy lenn van...legalábbis valamihez képest. Viszonyítási alapjai még egyáltalán nem voltak. Elindult fölfelé, szinte teljesen a falhoz tapadva, mintha az valami védelmet, vagy biztonságot jelentett volna. Jópár fok után ismét elágazáshoz érkezett. Lassan lépkedett elõre, alig-alig emelte fel csupasz lábát a szilárd talajról. A fal mellett székek voltak, ki kellett kerülnie õket.

Egy ajtó nyílását halotta meg a háta mögül. Halkan leguggolt a falhoz, és összegömbölyödött. Az egész nagyon állati, ösztönös reakció volt, amit a benne élõ elemi félelem vezérelt. Éhes is volt, de ezen nem volt ideje gondolkodni, mert emberi hang törte meg a csendet.

-Hát te meg hogy kerülsz ide az éjszaka közepén ? Nem kéne a szobádban lenned ?

A hang furcsa volt. Nem volt benne semmi gonosz. Mitöbb, határozottan kellemes színezetet hordozott magában, de még ez sem adott okot bizalomra. Néhány hosszú pillanatig tartó hallgatás után valami ruhát érzett a bõrén. Nem az a ruha volt, amit eddig viselt. Nem volt annyira kényelmes ugyan, de legalább nem hordozott magában rossz emlékeket.

Még hosszú idõbe telt, amíg visszatért az öntudata. Amit a saját egyszerû nyelvén elmondott, elég volt ahhoz, hogy azt a rengeteg gyereket és felnõttet kihozzák az illegálisan létrehozott kísérleti laboratóriumból. Akkor még azt sem tudta, hogy kevesek merték volna mindezt elmondani a közvélemény elõtt. Számára ez természetes volt. A közvélemény számára viszont ez a történet is csupán egy néhány napos csodának számított.

Ugyan látását sosem nyerte vissza, de megtanult boldog életet élni. Feleségét, ritkán még százhúsznak is szólította, és õ soha nem bántódott meg érte.

Többé már nem álmodott olyat.......

AZ AJTÓ

Lassan végigsimított a testén. Minden bizonnyal a saját teste volt, de azt, hogy mennyire tartozik hozzá, nem tudta eldönteni. Néha egy köpenynek tartotta csupán, mely eldobható, néha pedig úgy ragaszkodott hozzá, mintha a legfontosabb lenne számára a világon. De tudta, az ajtón túl, már nem lesz hely az oly annyira megszokott testének.

Várt néhány percig, hátha az ajtó végleg, és örökre eltûnik az orra elõl. De a sors nem kegyelmezett - vagy õ nem kegyelmezett önmagának ? Az ajtó ott volt, és legalább annyira vonzotta, mint amennyire taszította. Döntenie kellett, vagy átlép rajta, vagy visszafordul. Várakozás közben felmerült benne a harmadik lehetõség, hogy itt marad, de ahogy ez az eszébe ötlött, már tudta, ez lehetetlen. Nem volt semmiféle itt, csak az ajtó, és a visszaút létezett. Ez a dolog nagyon zavarta, és elhatározta hogy körülnéz.

A feje nagyon nehezen mozdult, mintha sûrû mézben akarta volna elfordítani. Hosszú percekbe került, amíg hátrafordult, de az is lehet, hogy évekbe - az idõ fogalma itt megváltozott, ha egyáltalán létezett.

Egy hosszú utat látott, ami elveszett a végtelenben. Ebbõl tudta, hogy jött valahonnan - de honnan ? Mindhiába próbált emlékeket keresni magában, semmi nem bukkant elõ a mély homályból. Ez volt az igazán szörnyû érzés, tudta hogy van múltja, de nem emlékezett rá. Azt sem tudta eldönteni, hogy pontosan miért van itt. A gondolat, hogy át kell mennie az ajtón, már nem is látszott az egyetlen lehetõségnek.

Legalább lett volna ott valaki akivel beszélgethet, de teljesen egyedül volt, valami extrém, és érthetetlen valóságban - már amennyire ez valóságnak volt tekinthetõ. Ez alapján jutott arra a következtetésre, hogy csupán álmodik, de minden kísérlete a felébredésre kudarcot vallott.

Kezdett félni attól, hogy egy álom fogva tartja. Egy álom ajtóval, úttal és valami mézszerû légkörrel, amiben olyan nehéz mozogni. Idõvel ezt a gondolatot is elvetette, és kereste a megoldást.

Meghalt.

Szinte még nem is tudatosult benne a gondolat, amikor rázuhant egész életének az emléke. És ez a zuhanás hirtelen, és nagyon hideg-meleg valóságos volt, és bár olvasott már errõl, a könyvekben leírtak meg sem közelítették a valós élményt. Ezt mindenkinek magának kell megtapasztalnia, és nincsenek kiskapuk, nincs kivételezés, protekció.

Most már tudta ki õ, és azt is, hogy honnan jött. Tudta azt is, hogy egy klinikán fekszik, és emberek dolgoznak azon, hogy újraélesszék. Mitöbb, mindent megtesznek érte, és mégis a döntés az õ kezében van, és azok az orvosok, ott a valóságban, már semmi befolyással nincsenek a dolgok alakulására.

Csupán az úton kellett volna elindulnia, és visszatérhetett volna a valós világba. Mégis ismét megfordult, szembe az ajtóval. Vajon a pokolba, vagy a menyországba vezet - merült föl benne a kérdés, de a válasznak már nem kellett elhangoznia.

Kinyújtotta a kezét, és kitárta az ajtót. Bentrõl fény áradt ki, amiben megfürdött - talán csupán képzelt - megviselt teste.

Mosoly futott végig az arcán. Érezte, hogy legyõzte a haláltól való minden félelmét. Kész lett volna arra, hogy levetkõzze lényét, és semmivé váljon. De azt is tudta, hogy valakinek még szüksége van rá, abban a világban, ahonnan ide érkezett.

Ismét fordulatot vett, és villámsebességgel tért vissza az életbe. A döntés megszületett.

A Tudás Gyümölcsei

Halk, gépies szisszenés hallatszott, mikor a hatalmas páncélajtó - mely a tudás õrzõje volt - lassan és méltóságteljesen kitárult, mintha csak tudatában lett volna annak, hogy mit õriz. De a páncélajtót nem érdekelték a világ dolgai.

Ott volt hát, a kitárt ajtó elõtt, csak egy lépésnyire már a céltól. Már nagyon régóta várta ezt a pillanatot, de ez már nem csak várakozás, hanem vágy is volt egyben. Éppen annyira, mint bármely gyógyíthatatlan szenvedélybetegség.

Ez a vágy hosszú évekkel ezelõtt ébredt fel benne, és fészkelte be magát az életébe. Egyszerû történész volt, amikor elõször tudomást szerzett a Shemonokról, azokról az idegen, intelligens lényekrõl, akik a legenda szerint hosszú éveket töltöttek el látogatóként a mi kék bolygónkon. De arra a kérdésre senki nem tudott válaszolni, hogy miért voltak itt, és valódi bizonyítékot sem tudott senki felmutatni.

Remélte, ha a történet igaz, akkor minden bizonnyal fog találni valami nyomot a legendás, elveszett kultúrából. Minden pénzét, és energiáját beleölte a munkába, minden porcikájával erre összpontosított. Semmi más nem foglalkoztatta. Esténként már látta lelki szemei elõtt, ahogy az egész világ elõtt híres kutatóvá válik, és publikációit milliónyian fogják olvasni.

Az álmok azonban egyre elõrehaladottabbnak tûntek, ahogy az idõ vasfoga emésztette élete napjait. A bürokrácia fala mindig a szeme láttára tûnt elõ a semmibõl, hogy megakadályozza terve beteljesítésében. De õ fürge volt mint a nyúl, és ravasz mint a róka. Amikor nem találta meg a kellõ kiskaput, törvényt nem ismerve tört át a falakon. Végül így került kapcsolatba a Takkiki népcsoporttal, akik minden bizonnyal tartották a kapcsolatot a Shemonokkal. Furcsa volt számára, hogy a Takkiki emberek megtartották elmaradottnak számító nomád életüket, a világ minden civilizáltsága ellenére.

Felállította hát a sátrát a kedves, de tartózkodó emberek házainak a közelében. Testük nagy része csupasz volt, alig néhány ruhadarabot hordtak, azok is a legegyszerûbb módon készültek. Nagyon meglepte az a dolog, hogy ezeket az embereket nem érdekelte a technikai fölszerelése, sem a tükör, vagy a kólásüveg. Arra számított - mint ahogy ez más népeknél már kiderült - hogy ezekre a dolgokra úgy fognak lecsapni, mint az éhezõ farkasok az elsõ élõlényre ami az útjukba akad.

Lassan, és nehézkesen tanulta meg csattogó, visítozó nyelvüket. Igazi gondot csak a kiejtés jelentett, mert maga a nyelv meglepõen egyszerû volt, mégis alkalmas arra, hogy bármit teljes líraisággal fejezzen ki az ember. Gondolta is, hogy ír róla egy tanulmányt, de akkor jobban érdekelte a Shemonok titka.

Kezdett hát érdeklõdni a Shemonok felõl. Magát ezt a nevet nem ismerték, de egy kis körülírással megértették mirõl van szó. De kezdetben nem tudott meg igazán nagy dolgokat. A Shemonok úgy néztek ki mint a Takkiki emberek, úgy is beszéltek és öltözködtek. Nem bántottak senkit, nem szerelmeskedtek Takkiki asszonyokkal. Azonban megtanították õket, hogy miképpen lehet növényekkel gyógyítani, és megmutatták nekik a növénytermesztés alapjait. A Takkiki emberek földjei leginkább úgy néztek ki, mintha egy növényfajta az adott területen nagyon eluralkodott volna. Sem ásásnak, sem egyenes vonalaknak nem volt nyoma.

Kezdte úgy érezni, hogy tévúton jár. Se fénygömbök, se villámló botok, semmi ami valóban idegen civilizációra utalt volna. Már majdnem föladta a harcot, amikor az egyik beszélgetés során kiderült, hogy a Shemonok tudtak írni. Azt is megtudta, hogy az írásos emlékekbõl csupán egyetlen lap maradt, a többit pedig fehér emberek vitték el néhány éve, hatalmas madarak gyomrában.

A bürokrácia keze még ide is elért.

De még csak megnéznie sem volt szabad. Nem bíztak meg a fehér emberben annyira, tudták hogy képes hazudni, mint amikor az állatok halottnak tetetik magukat. Azt az egy megmaradt oldalt nem akarták elveszíteni. Ezért kénytelen volt ellopni, hogy megismerje az írást. Ebbõl is látható volt, hogy a takkikiek jól ismerték az ember természetét.

Ott állt tehát, a hatalmas, milliónyi lehelletvékony fémlapot számláló könyvtárban. Nehéz feladat volt ugyan, hogy megkapja ezt a munkát, de még nehezebb volt eltitkolni azt, hogy tudja olvasni ezeket a könyveket. Nem csoda hát, hogy szíve a torkában dobogott, amikor nekiállt sorravenni a könyveket.

Majdnem elállt a lélegzete, amikor a címeket olvasgatta. A Biblia, a Tao, a Tóra mellett megtalálható volt a világirodalom minden nagy mûve. De semmi új, ember számára ismeretlen tudomány nem képviseltette magát a könyvek között. Az idegenek számára ennyire fontos volt hát az emberi kultúra.

Kis idõ elteltével ráébredt, hogy ezeket a könyveket sem ismeri igazán, hiszen csak kis hányadukat olvasta. Nem ismeri a földet, nem ismeri az embereket, mitöbb....még önmagát sem. Ezt tanították meg neki a Shemonok.

Takkikiben nemsokára egy fehér ember is a törzs szerves részét képezte. Amikor visszatért, és visszaadta az ellopott oldalt, nem büntették meg, hiszen ismerték az emberi természetet. De õk is tapasztalhatták, hogy a fehér ember is képes változni. Tud egyszerûen és boldogan élni, összhangban a környezetével, szeretetben. Olvasnia sem kellett többet, a Shemonok titkai már nem voltak rejtve elõtte, mert a szívében õrizte azokat.

A bürokrácia pedig új embert keresett, aki végre megfejti a Shemon harcászati fegyverek titkos leírásait.........

Búcsú

Kevesek tartottak egy kórházat szépnek, a néma és baktériummentes folyosóival. Valahogy az egésznek lehangoló hangulata volt mindig is az emberek számára, fõleg azért, mert nem veszik észre, hogy ide gyógyulni járnak az emberek, és új életek látják meg a napvilágot.

Tudta, hogy õ már nem gyógyulni jött ide. Ezzel a címmel hozták ugyan be, de õ már öreg volt, és nem is akart együtt élni a betegségével. A kórházat sem átlagos szemmel figyelte, sokkal inkább fürkészõ iróniával. Mindig és mindenben megtalálta a humort az életében, még a legnagyobb gondok közepette is. Ami pedig szintén fontos volt, nem félt a haláltól, sokkal inkább érdeklõdéssel fordult a dolog iránt.

A legnehezebb az egészben a család volt. Folyton meglátogatták, és gyümölcsöket, meg egyéb finomságokat hoztak neki. Nem valami kedves dolog. Jobban szerette volna, ha egyenesen a szemébe mondják, hogy ekkor és ekkor valószínûleg meghalsz. Egyszerûbb lett volna, mint ez a rejtett gondoskodás. Eddig is jól megvoltak együtt, miért kell ezt most így befejezni ?

De nem unatkozott, minden nap talált valami új dolgot, amit sikeresen kifigurázott az ápolók és a betegtársai között. Nem haragudtak meg érte, lehet hogy csupán azért, mert ennyire beteg, és öreg volt, de az is lehetett ok, hogy senkivel nem kivételezett, mindenki sorra került. Még önmaga is.

A végrendeletét is megírta, bár ezt igazán nem sikerült humorosra vennie. Nem sok kérése volt, nem voltak nagy vágyai. Azt akarta, hogy a saját kezével készített ceruzakészletet, annak a kislánynak adják, akivel naponta szokott beszélgetni a parkban, amikor még nem esett nehezére a járás. A kislány szépen tudott rajzolni, egyszerû ákombákom vonalaival jól ki tudta fejezni magát. Más kérése nem volt a vagyontárgyainak elosztásával. Majd mindenki megtalálja azt, ami tetszik neki. Nem volt gazdag, és oda ahova megy, nem is kell pénzt vinnie magával.

Sokszor felébredt benne a felesége emléke. Sok éve ment el, és õ nagyon megsiratta. Akkor sírt igazán belülrõl és szívbõl. Remélte, hogy most újra találkoznak majd. Nem tudott semmit a túlvilági életrõl, de remélte, hogy létezik.

Késõbb ismét elõvette a végrendeletet. Még egy utolsó akaratot vésett a papírra, enyhén remegõ kezével. Azt akarta, hogy nevessenek amikor õ elmegy. Sosem szerette a síró arcokat, még a saját síró arcát sem. Az életet mindig is vidámnak tartotta, és nem fogadott el ezzel ellenkezõ véleményeket.

Sokat aludt, hogy teste kipihent legyen. Nem sietett elmenni, még volt néhány poén a tarsolyában, amit oda akart adni az embereknek.

Az egyik este felébredt. Felkelt az ágyból, és úgy gondolta, sétál egyet. Sokkal könnyebbnek érezte magát mint máskor. Arra gondolt, hogy teste már megszokta a fájdalmat, és azért nem érzi már. Elbattyogogott az ajtóig, és lenyomta a kilincset. Még pontosabban, szerette volna lenyomni.

A kéz úgy siklott át a tömör fémen, hogy egy kis hidegségen kívül semmit sem észlelt. "Biztosan álmodom" - gondolta miközben könnyedén átlépett az ajtón, és sétált egy kört az üres folyosón. Átnéhzehett volna ugyan a falakon, de már annyira megszokta, hogy a falakon nem lehet átmenni. Még tetszett is neki ez a kis önmegtartóztatás. Valahogy ragaszkodott a fizikai léthez. Visszasétált, és arra gondolt, hogy álmok nélkül fog továbbaludni.

Átlépett a kedves faajtón, és megpillantotta önmagát, ahogy ott fekszik. Mozdulatlanul, kihûlve, holtan.

Mindhiába kísérletezett, nem ébredt föl. Leült az ágy szélére, ami kis gyakorlást igényelt. Tudott beszélni, mitöbb még üvölteni is, de a légmozgás nem jelentkezett a valós világban. Gondolta, hogy ez nem fog örökké tartani, hiszen nem látott hozzá hasonló kóborlókat. Lassan szokta meg ezt az új állapotot, fityiszt mutatott a saját testének, és nagy érdeklõdéssel figyelte, ahogy észreveszik, hogy meghalt.

Néha odaugrott az emberek elé, grimaszokat vágott, bár tudta, hogy az egészbõl nem látnak semmit. Még a tükörben sem volt képe. Ha ismert volna egy szellemfotóst, most felkereste volna, de hát ilyesmire nem számít az ember ugyebár.

Sajnálta az embereket, akik annyira sajnálták õt, mert meghalt. Pedig õ igazán nem érezte rosszul magát. Nem voltak fájdalmai, és akár egy páncélajtón is átsétálhatott volna. Tetszett neki, hogy mennyire dicsérik, pedig egyáltalán nem tartotta magát annyira jó embernek, mint ahogy most mások próbálták beállítani. Szóval ez van, amikor az ember meghal. Nagyon érdekesnek találta.

A ravatalozóban felolvasták a végrendeletét, de nagyon mélyen megsértették vele. Senki nem akart nevetni, mindenki csak mélabús arccal hallgatta a beszédeket, amik ismételten túldicsõítették õt. Kezdett õ is elbúsulni. Aztán, a fia beszélt éppen, és azt mondta, hogy õ annyira szeretne nevetni, de egyszerûen képtelen rá. Ott, mindenki elõtt kérte Istent, hogy adja meg neki ehhez az erõt. De Istennek úgy néz ki más elfoglaltsága volt, és nem akarta meghallani. Határozott hát, belebújt fia testébe, és elkezdett teljes belsõ energiáinak felhasználásával nevetni.

A fiú arcán elõször furcsa arckifejezések jelentek meg, a család orvosa nekiállt kotorászni a gyógyszerek között, amikor a fiú hatalmas nevetésben tört ki. Ezernyi megbotránkozott arccal állt elõször szemben, aztán lassan oldódni kezdett a búsulás.

A ravatalozó hideg csendjét rengeteg nevetõ vidám hang töltötte be, a könnyek felszáradtak, és senki soha többé nem tudott igazán szomorú lenni, amikor az öregre gondolt. Megértették azt, amit egy egész élet alatt nem tudott nekik megtanítani.

Egy kislány pedig karikatúráival mindig mosolyt csalt az emberek arcára, de ezt õ már nem láthatta.

Továbbment, mert megtette mindazt, amit meg kellett tennie.

És megtalált azt, akit egyszer már elveszített.

Mert senki, de senki nem hal meg igazán.

Csak egy tanár

Mélyen belélegezte a tiszta levegõt. Áthatotta testét a nyugalom érzése, miközben a hideg sziklafalhoz dõlt. Legszívesebben egyé vált volna a sziklával, de az õ lelke még nem volt annyira nyugodt, mint az évezredek óta váró kõé. Hogy mire várt, azt senki sem tudta, talán egy földrengésre ami apró darabokra törhette volna, de a benne nyugvó egységet semmi erõ nem tehette tönkre.

Talán ezek a pillanatok szerettették meg vele a földet. A tanári pályát választotta magának, és bár eleinte nehezen boldogult a gyerekekkel, mára nagyon megkedvelte õket. Mivel nem volt családja, õk voltak az õ gyermekei. De most elõször fordult elõ, hogy a szakmáján kívül rábízták egy osztály vezetését. Nem félt attól, hogy az ezzel járó munkát vállalja, sokkal inkább az, hogy végre egyszer nem a szakmáról kell beszélnie a diákok elõtt. Folyton egy templom képe merült föl benne, ahol a pap prédikációt tart. Csakhogy õ nem akart fent lenni a publituson, lent akart lenni, hogy érezze azokat, akikhez szól, hogy ott legyen velük, egy legyen velük.

Az elsõ órát ezért arra szánta, hogy a diákjai magukról beszéljenek. Sajnálva vette tudomásul, hogy a gyermekei iskolai eredményekrõl, papíradatokról tájékoztatták õt, mindezt gyorsan, pillanatok alatt, mint a sorbaállított gépek.

Rápillantott az órájára, még csak tíz perc ment el. Terve csõdör mondott. Most õ következett.

-A nevemet gondolom tudjátok az órarendbõl, a többi információ ebben van - és az asztalra dobta a személyigazolványát. Benne áll, hogy fiatal koromban bûnözõként éltem, hogy nem vagyok házas, és hogy milyen a vércsoportom. Arról egy szó sincs benne, hogy milyen ember vagyok. Ezt nektek kell eldöntenetek. Tanárként megkövetelem a tiszteletet, de emberként egyenlõnek tekintelek benneteket, legalábbis megpróbálom. Nagyon szerettem volna, ha többet mondtok magatokról, de elfogadom, egy új csapat vagytok. Kiadhatnám feladatként, hogy írjatok magatokról fogalmazást, de nem teszem. Akinek kedve van, nyugodtan írja meg. Határidõ nincs, és most mehettek, úgyis ez az utolsó óra.

Hosszú idõ telt el, míg szépen lassan gyûltek össze a papírok az asztalon. Az osztályt sikerült összehozni, bár mindig is voltak belsõ viták. Kevésbé érezte magát egyedül, és nem várta a nyarat, mert tudta, hogy féltve õrzött fiókái kirepülnek. Bár félelem csak benne volt, és tudta, hogy az õ örömük az , ami igazán fontos.

Kopogtatás hangzott az ajtón, majd egy közismert alak lépett be rajta, kedvesen zöld hajával, és fémektõl csilingelõ bõrkabátjában. Kezében egy papírt szorongatott, amit kissé esetlenül az asztalra helyezett. A tanár gondolataiban egy mosoly rohant keresztül - megérkezett az utolsó dolgozat.

-Kicsoda maga valójában ?

-Egy tanár, csak egy tanár - szólt, miközben kezébe vette a papírt, és érezte a benne lévõ gondolatokat, egy volt vele.

-A tanár úr azt mondta, olvassam el a Tao-t. Elolvastam, de nem teljesen értem.

-Nem baj fiam, az az igazság, hogy én sem értem igazán.

A Farmer este

Mindig is furcsa érzései voltak, amikor egyedül volt. A magányt ugyan megpróbálta éppen annyira kedvelni, mint a társaságot, de a társaság sem dobta föl igazán. Nem látta különösebb értelmét az életnek, minden ellenséges volt vele szemben, még a szülei is.

Nem kapta meg azt az új farmert, amit kért.

Egy lány életében igenis fontosak ezek a dolgok - így gondolkodott. Amúgy is a régi farmert már annyira elnyûtte, hogy igazán szüksége lett volna egy újra. Pontosan arra a fazonra, amit kinézett magának, még ha nem is volt a legolcsóbb. De nem kapta meg, és az ebbõl adódó méreg, vagy nevezhetjük akár bármi másnak is, kitöltötte az egész gondolatvilágát, és nem akart onnan kitakarodni. De az is lehet, hogy nem is akarta igazán kitakarítani. Jólesett neki, hogy dühös, legalább csinált valami az ügy érdekében. Kapta magát, és elindult ki a városba, hogy egy kicsit kiszellõztesse a fejét. Hideg õszi nap volt, alkalmas arra, hogy lehûtse a felborzolt kedélyeket. A városban is egyedül volt. Itt az emberek nem ismerték egymást, úgy haladtak el egymás mellett mintha érdektelen fabábuk lennének. Az ilyen hangulatban történõ sétálásnak nem ez volt az elsõ esete, de a helyzet már hosszú évek óta makacsul nem változott. Lassan telepedett rá egész lényére, bár ebbõl õ mit sem vett észre. Hogy tétlenségét leplezze maga elõtt, vett magának egy csomag ropogtatni valót, és folytatta az útját teljesen céltalanul. Legalább annyira céltalan volt ez a haladás, mint az élete. Miközben keze és szája az evésre figyelt, csak nem csillapodott a benne égõ düh. Ledobta a zacskót, bár még volt benne valamennyi, és befordult a sarkon. Akkor még nem tudta, hogy ez a sarok, amelyen ezernyi ember befordult naponta, mennyire jelentõs lesz az életében. Ezt ekkor még nem vette észre, csak amikor már visszafelé jött, és meglátott két kisgyereket a padon.

A ruhájuk rongyolódott volt, de nem fáztak, hiszen minden bizonnyal megszokták már az õszi hideget. Bármit megszoktak maguk körül, ezt pedig nem az iskolában tanulták, hanem az élettõl. Nem beszéltek sokat, éppen el voltak foglalva valamivel. Ettek, mégpedig nem mást, mit egy zacskó ropogtatni való maradékát, amit egy figyelmetlen járókelõ hagyott ott az úton.

Az elsõ pillanatban undorodott tõlük, hogy képesek voltak a már eldobott, megkezdett ételt megenni. De látta az arcukat is, azt a két boldog arcot, pontosan ugyanazzal a boldogsággal, amit õ érzett volna akkor, amikor megkapja az új farmert. Továbbsétált hát, bár már meglehetõsen vegyes érzelmekkel. Senkinek sem könnyû megmászni az elõrejutás lépcsõit, fõleg neki, aki ezekrõl a lépcsõkrõl még mit sem tudott.

Hazaért. Más volt neki belépni az otthonba, mint eddig. Érezte a meleget, amit a fûtõtestek adtak. Vigyázó gonddal akasztotta fel kabátját a fogasra, és egyenesen a szobájába ment. Lefeküdt az addig ugyan rozogának tartott, most mégis kedves ágyra, és végre hosszú ideje elõször kitört belõle a nevetés. Egy emberen nevetett csupán, önmagán.

Megtanulta becsülni az életet.

FEHÉR

Megérkezett õ,

Ember volt õ az emberek között,

Csak gondolkodása volt más, más gondolatok között,

Ezt jelezvén fehér köpenybe bújt, cipõjét levette

Így járta az utat némán, minden reggel, este

De sokaknak ez tett a szemét szúrta ki,

"Hogy merészel ! Szótlanul semmittéve járni !"

Így kiált bíróért ezernyi száj

A per kezdetét vette,

Vádak szóltak hát hosszú sorban,

De ô csak állt némán,

Néma volt tán ?

Vesztôhelyre gyûlt hát a nép,

látni a bûnös fejét, hogy az bakó által porba hull

De ô csak elindult elõre lassan, át a megnyíló tömegen,

egyszerû nyugodt arccal, némán, szótlanul,

Úgy ahogy eddig tette, cipõ nélkül, minden reggel, este

Mert ember volt õ az emberek között,

Csak gondolkodása volt más, más gondolatok között

A Névtelen

Eléggé furcsa érzés egy akasztófa alatt állni. Ki tudja mi zajlott le abban az ezernyi emberben, aki ilyen közel került már a halálhoz. Elismerem, saját magam hibájából kerültem ebbe a helyzetbe. A papok, akiket errefelé isten szolgáinak tartanak, azzal vádoltak meg, hogy boszorkánymester vagyok. Hiába is védtem volna magam, ezek bármi alapján hóhérkézre jutathattak volna. A hatalom mindig a saját önös céljait szolgálja ki, és az én esetemben sem tettek kivételt.

Egész szép tömeg gyûlt itt össze. Mint ha olyan élvezetes dolog lenne azt látni, ahogy valaki eltávozik az élõk közül. Eddig még sosem jöttem el ilyen eseményre, bár a véleményem a halálról egészen különbözik más emberekétõl. Igen, tudom, hogy most éppen én leszek az a személy, de ha szükséges holnap is találnak valakit. Megtehetném ugyan, hogy szertefoszlok, vagy egyszerûen átengedem a testemen a kötelet, de ebben a világban ezek után már nem lenne létjogosultságom. Egyszerûbb elbúcsúzni.

Éppen elmesélik hogy miért akasztanak fel, ezt mindenképp érdemes meghallgatni:

"Karusbon Gerton, akit itt látnak a vesztõhelyen, nem más mint egy boszorkánymester, akit szent lovagjaink elfogtak. Vádoljuk istenkáromlással, és egy nõszemély fekete mágia által történõ feltámasztásával. A törvényszék határozata szerint a büntetése: Halál."

Igen, természetesen szegény lánynak azóta elvágták a torkát. Segíteni akartam neki, de hibáztam, és csak még több szenvedést hoztam az életébe. Ez van, amikor az érzelmeket nem kontrollálja a gondolat. Különben nagyon érdekes ez az istenkáromlás szó. Még Jézust is ezzel vádolták, és még ki tudja hány jóra törekvõ embert fognak még halálba sodorni, csak azért mert rájött, hogy a korlátok amelyek között élünk, nem léteznek.

Kirúgták alólam a széket. Határozottan fájt a halál.

Elég nehéz eldönteni, hogy gyávaság, vagy bátorság halhatatlannak lenni. Mert gyáva az, aki nem hajlandó eldobni magától az életét, és újrakezdeni elõröl, és bátor mert hordozza magával a sok élet okozta fájdalmas terheket. Egy anya, egy szeretett lény elvesztése sokszor borzalmasabb a saját halálunknál. Nálam is szaporodott ezeknek a fájó emlékeknek a száma. Nem mintha egyszerûen számozni lehetne õket, akár egy jegyzõkönyvben. Talán itt lenne az ideje, hogy befejezzem az örök körforgásban való keringést, de ennek eldöntõje már nem én vagyok. Választottam, és viselnem kell minden tettem súlyát.

Egy nõi mell sokkmindent jelenthet. Egy gyermeknek táplálékot és szeretetet jelent, egy férfinak szexuális szimbólumot, a festõnek és a plasztikai sebésznek érdekes tárgyat. Számomra akkor éppen a táplálkozás szempontjából volt a legfontosabb. Kezdett ismét tudatára ébredni az egom, de a szemem még csukva volt. Az elsõ pillanatokat arra fordítottam, hogy örömemet fejezzem ki a világ számára arra vonatkozóan, hogy a szoptatást még mindig nem szüntették meg. Tudom, furcsa ez a gondolat, de az aki többször éled újjá, más és más testekben, annak nagyon is fontosak ezek a részletek. Mindig féltem attól, hogy az egyik születés után egy gép fog táplálni, egy szeretõ élõlény helyett. Ennek oka, -ha beközetkezik- szerintem az emberi kényelmesség lesz. Mindent megtesz az ember, csak azért, hogy neki könnyebb legyen. A rabszolgatartás kiváló példa erre, de az keveseknek jut eszébe, hogy a rabszolga egy õserdõ közepén is feltalálja magát, míg a rabszolgatartó tehetetlen lesz, tehetetlen és magányos. Ki kellene nyitnom a szememet, de azt is tudom mi vár rám, ismét fordított képet fogok látni, ami minden mozdulatot annyira nehézzé, és esetlenné fog tenni. Ezt azonban nem lehet kihagyni. A felnõtt tudat egy gyermek testében, számomra már szinte megszokott, de mindig új élménnyel kecsegtetõ dolog.

Most már abba kéne hagynom, nem akarok többet enni.

Még mindig nem áll szándékomban kinyitni a szemem. Már biztos valami ágyban fekszem, és valami puhával takartak be. Jöttek felém hangok, de ezt a nyelvet egyáltalán nem ismerem. Még ezt is meg kell tanulnom, erre viszont kevésbé leszek képes, mint egy fiatal, most ébredt tudat. Legalább annyira nehéz lesz, mint iskolában ülve tanulni, csak könyvek nélkül. Semmit sem érnek filozófiai elképzeléseim, ha egyszer nem tudom elmondani õket, és amíg nem leszek minimum 17 éves, nem is célszerû mesélni róluk. Már megértem egyszer, hogy elõvigyázatlanságom miatt csodagyereket csináltak belõlem, és ilyenkor nem lehet nyugodtan dolgozni. Most már ki kéne nyitnom a szememet, nem tudom, hogy mennyire lesz megrázó az amit látok. Egy új lélek nem számít semmire, és nem ismeri a félelem fogalmát, én viszont képes vagyok igazán, és teljes átérzéssel félni....bármitõl ami ismeretlen.

Rájöttem például, hogy a televíziótól nem kell félni, és hogy a csapból víz folyik, viszont sokkal nehezebb volt megtudnom azt, hogy boszorkányok csak a mesékben léteznek, és ma senki nincs aki kivégezze õket. Ez eleinte boldoggá tett, de jól sejtettem, hogy ebben a világban is akadnak olyan személyek akik birtokolják az õsi és egyszerû tudást, és éppúgy vannak köztük jók és rosszak mint régen. A világ nem nagyon változik, erre már sikerült rájönnöm eddig is, de máig mélyen hiszek abban, hogy igenis változhat. Másképp kénytelen lettem volna megõrülni.

Tizenkét éves korormig azzal voltam elfoglalva, hogy minél többet megtanuljak abból a világból, amibe megérkeztem. Nagyon érdekelt a technika, az elektromosság. Ez annyira új volt számomra, bár már régen is találkoztam olyanokkal akik ezt megjósolták, de mindegyikük az akasztófán végezte. Oda akarták adni a találmányukat az egész emberiségnek, de az emberiségnek jobban kellett a saját félelme, mert az már régóta megvolt, de a lombikba zárt kék villám csak akkor jelent meg, és próbált befurakodni nyugodt életükbe. De az új technika sem szûntette meg azt a dolgot, amit már oly hosszú idõk óta szerettem volna kitörölni az emberek tudatából, a háborút. Amikor ez eszembe jut, mindig sajnálom hogy ember vagyok. A moha ebbõl a szempontból sokkal értelmesebb az embernél. Egyszer egy hetet azzal töltöttem, hogy megmagyarázzam a moha számára a háború fogalmát. Nem jártam sikerrel, számukra teljesen lehetetlen az, hogy valaki másnak ártani is lehet.

Ha az ember kilépett egy utcára, akkor valamivel kevesebb mocskot talált, mint a középkorban, de a levegõ olyan volt, mint amit valami sötét mágia szennyezett el azért, hogy meghaljon mindenki, aki belélegzi. De az ember lassacskán megszokta a lassú mérget, éppúgy mint sokkminden mást, ami a modern kor találmányaként vált részévé életének. Az üzletközpontokban a kiszolgálás fényes, az eladók mosolyognak, de belül épp annyira sötétek máig is, mint amit a régi piactéri hangulatban megszoktam. Azért itt is lehetett találni jó embereket, akik valóban a vevõért éltek, és örültek hogy segíthettek. Ezek általában kis üzletek voltak, amiket a nagy cégek rövid idõ alatt bekebeleztek, mint fenyegetõ mindent megzabáló hûbérurak.

Szóval tizenkét évesen egy hirdetésre lettem figyelmes, ami egy meditációval és önkontrollal való tanfolyamra invitált. Természetesen kaptam az alkalmon, mivel így végre nyíltan gyakorolhattam azokat a dolgokat, amiket eddig el kellett rejtenem a szüleim, és környezetem elõtt. Mindig gondot jelentett, hogy megtaláljam azt a módot, ahogy beszerezhetem azt a tudást, ami már rég a birtokomban volt. Amikor a középkorból feleltem, hiába volt minden figyelem, többször is elszóltam magam egy-egy dologban. Szüleim meggyõzése nem volt nehezebb egy vasárnapi pernél, hiszen õk mélyen tiltakoztak az ellen, hogy ilyesmibe kezdjek. Szerintük ez csak arra jó, hogy elvigye a pénztárcájukból a nehezen megkeresett pénzt. Jobb választás nem adódott, így hát azzal érveltem, hogy ettõl javulni fognak az iskolai jegyeim. Ez nem volt nehéz feladat, egyrészt a többszáz éves tudás miatt, másrészt pedig az eddigiekben akaratosan és tudatosan lerontott jegyeimbõl kifolyólag. Végül gyõzelmet könyvelhettem el, beleegyeztek a dologba. Különben a szülõk mindig beleegyeznek, ha valaki nagyon akarja. Tapasztalatom mutatta, hogy legalább annyira gyerekek, mint mindenki más a világban. Nem a kismackójukat vigyázzák, hanem a gyerekeiket. A különbség csupán az, hogy a kismackót mindig a magunk gondolataival tesszük élõvé, az ember pedig már maga is élõlény, csak azért is maga gondolkodik, és ezt mindig figyelembe kéne venni. Nem állítom, hogy meg lehet különböztetni jó, illetve rossz szülõket. A szenvedés megedzi az embert, a nyugodt környezet pedig elveheti az alkalmazkodás képességét. E kettõbõl kéne egy harmonikus elegyet képezni, ami egyáltalán nem egy könnyû feladat. Az is igaz, hogy ezekrõl a kérdésekrõl nem lenne jogom véleményt mondani. Soha eddig nem volt gyerekem, mindig féltem, hogy a gügyögõ, mosolygós arc mögött valaki elemezgetni kezdi az aktuális világpolitikát. Vagy legalább is ezzel áltattam magam. Valójában féltem vállalni a felelõsséget. Nem nehéz rájönni ebbõl, hogy szerelmi kapcsolataim se voltak túl gyakoriak. A futó kalandoknak nincs értelme, hosszabb távra pedig szabadságra törekvõ jellemem miatt alkalmatlannak találtam magam. Egy ilyen bevésõdött gondolatot pedig nehéz megváltoztatni.

A tanfolyammal jó darabig nem voltak problémák. Minden ment a megszokott séma szerint, de az egyik órán számomra borzasztó dolog történt. Tanárunk arról kezdett beszélni, hogy miképpen férkõzhetünk be mások gondolatai közé. A társaim természetesen nagy vágyakozással figyelték azt amit mondott. Zakatolt az agyam, tudtam, hogy ha valaki rákap erre a képességre, akkor nehezen menekül ennek csapdájából. Könnyû rászokni arra, hogy magunk irányítsuk a világot, de legalább ennyire veszélyes is. A teljes szabadság megállítja a fejlõdést. Az eszközök csak akkor kerülhetnek valakinek a kezébe, ha már megérett annak használatára. Például az atombomba tervét nem adtam volna emberi kézbe, mindenki láthatta, hogy az emberiség mekkora sebet ejtett önmagán. Kés villa, olló gyerek kezébe nem való.

Hiába indultak tehát jól a dolgok. Akit vezetõként találtak ezek az ifjú lelkek, még nagy hibákat hordozott magában. Biztos voltam benne, hogy cselekednem kell valamit. Tudtam, hogy támadni nem támadhatok. Ha egy ilyen ember feldühödik, akkor nekem végem, és kezdhetem egy másik testben elõröl.

Megnyomtam a csengõt háza ajtaján. Fogalmam se volt még, hogy mit fogok tenni, mitöbb, az utolsó pillanatban kezdet bennem megfordulni a gondolat, hogy erre az eseményre jobban fel kellett volna készülnöm. Talán túlzottan bíztam a saját képességeimben, amiknek valóságban való használatát már nagyon régen gyakoroltam. Azt sem hagyhattam figyelmen kívül, hogy egy gyermek testét hordozom magamon.

-Szia, segíthetek valamiben ?

-Igen, szeretnék beszélni a tanár úrral.

-Gyere be.

A lakásban alapvetõen nem sok érdekességet fedeztem föl. A bútorok, és a berendezési tárgyak fából, és egyéb természetes anyagokból voltak, mégis volt bennük valami ridegség, valami magányos elhagyatottság.

-Na, mondd, mirõl van szó ?

Haboztam, most kellett volna valami frappánsat mondani, de valami félelem vett erõt rajtam. Talán attól féltem, hogy itt, már az elsõ lépést elhibázom. Ebben nem segített a sok-sok tapasztalat, tényleg gyereknek éreztem magam.

-Arról, hogy a tanár úr meg akar tanítani minket a mások gondolataival való bánásra.

-Igen, és mi érdekel ezzel kapcsolatban ?

-Azt szeretném ha ez nem történne meg. Szerintem még nem vagyunk rá alkalmasak.

-Ez csak a te belsõ félelmed, meg tudod csinálni, hidd el nekem.

-Nem errõl van szó. Ez legalább annyira illetlen, mint elolvasni mások leveleit.

-Ugyan már, itt senki nem akar ilyet tenni. Ezzel csak segítenek önmagukon és másokon.

-Tudja hogy mi az a vágy ? Azt gondolja talán, hogy ha valamelyikük viszonzatlanul szerelmes lesz, nem nyúl majd ehhez az eszközhöz. Talán nem másznak be a tanárok gondolataiba azzal a céllal, hogy éppen akkor feleltesse õket amikor erre felkészülnek ?

-De most nem vonhatom ezt vissza. Különben is, én vagyok a tanár, neked nincs beleszólásod a döntéseimbe.

-Pedig néha igazán meg kellene hallgatnia azokat akiket tanít !

Valami tompa fájdalom jelentkezett a fejemben. Tudtam, hogy hozzá akar férkõzni a tudatomhoz. Falakat húztam fel, a másodperc törtrésze alatt. De tudtam, hogy ez csak ideiglenes állapot. Meg kell gyõznöm az igazamról, úgy hogy õ megváltoztassa önmagát. A fenyegetés, a megfélemlítés olyan eszköz, ami megtörheti az embert, de meg nem változtathatja. A fájdalom közben iszonytatóan nõtt.

-Azt hiszem én vagyok az idõsebb, próbáld megérteni az indítékaimat.

-Rendben van. Tényleg én tévedtem. Még sokat kell tanulnom.

-Akkor holnap találkozunk. Szia.

Eleinte féltem, hogy sikertelen leszek. A jövõ olyan dolog, amit meg lehet becsülni, de pontosan meghatározni soha. Annyira sok a lehetõség minden idõpillanatban, amit semmilyen gép nem képes átfogni. Tanáromat soha nem éreztem alapvetõen gonosznak, de annyi út közül õ is választhatta a rosszat. Ha pedig nem választja, akkor soha nem is ismeri meg. Nem lehet valakit igazán elítélni azért mert rosszat tett. Az ember vak, és csak a megismeréssel nyithatja föl a szemét, és addig nagyon, nagyon sok falba ütközik.

Sokan vannak, akiket nem zavar, ha falba ütköznek. Azok, akik felismerik, hogy ez rossz, már egy kicsit elõrébb vannak, de igazán elõre úgy lehet haladni, ha azt a falat meg is akarjuk kerülni. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy tanárom mindegyik lépést végrehajtotta. Hangja remegett kissé, amikor bevallotta a csoportnak, hogy tévedett. Ezért tiszteltem õt, és ezután õ is tisztelettel fordult felém. Soha nem tudta meg, hogy ki voltam valójában, barátságunk mégis nagyon szorosra fonódott. Mindketten tanultunk a másiktól. Szép évek voltak.

Elgondolkodtató dolog, hogy az ember mit kezdjen a halhatatlanságával. Ez talán az egyetlen, amit nem gondoltam eléggé végig, amikor elindultam ezen az úton. Túlzottan csak magamra gondoltam, és nem másokra. Ez pedig hiba. Nem vagyunk egyedül a világon, nem elég ha mi célt érünk, másoknak is szüksége van erre. Szüleimet ismét elvesztettem éppúgy mint egyetlen barátomat, és valahogy ismét bezárkóztam. Annyira egyedül éreztem magam. Hiába volt minden tudásom, valahogy az egésznek nem láttam át már az értelmét. Személyem annyira terhessé vált. Megöregedtem, és hosszú idõn keresztül senkinek nem tanítottam. Nem akartam, hogy sorsuk olyan legyen mint az enyém. Magányos. Közelgett a halál. Egy új kezdet, egy újabb világ. Testem és lelkem megfáradt, lehunytam a szemem, és olyasmit tettem, amit már nagyon régen.

Még megvolt bennem a képesség. Tudatom kitárult, és beléptem a hálózatba. Ott volt a végtelen mindenség az orrom elõtt. Nem tudom mi irányított, de szinte zuhanva közeledtem egy pont felé. Egy sivatagot láttam elõször, majd végül egy kígyó tûnt fel a szemem elõtt. Lassan araszolt a homokban, éppoly magányosan mint én. Olyan érzésem kezdett lenni, mintha én lennék a kígyó, vagy a kígyó lenne én ? Nem tudtam eldönteni. Abban viszont biztos voltam, hogy a kígyónak van saját tudata, és az nem az enyém. De akkor már inkább a miénk volt. Egybeolvadtam a világ egy másik, magányos lényével.

Az emlékek eltûntek a végtelenben, eljött a vég.

Összjáték

A szél hidegen, frissítõen fújt át a tájon. A napfény pedig hosszú, vörös csíkot húzott a hatalmas víztükörre. Kettejük szabad játéka volt ez a pillanat, legalább is õk így hitték.

Volt ott még valaki.....

A szakadék szélén állt, és bámulta a vizet, ahogy monoton folyamatossággal ostromolja a sziklákat. Szép lassan elkoptatja majd az egész szigetet, csak türelem kell hozzá. Mindig is szigetnek tartotta a kontinenst. Ezt is éppúgy víz veszi körül, csak egy kicsit nagyobb az átlagosnál. Leült a szakadék szélére, és lelógatta a lábát. Szemét végigfuttatta a víztükrön végigvonuló fénysávon. Aki nem jött ide több alkalommal, az sosem érezhette, hogy ez a jelenség mindig más.

Ez a hely volt az õ temploma. Nem szerette a nagy vallásokat, mindegyik szabályrendszereket akart állítani az ember számára, azt állítva, hogy az az egyetlen igaz út. Nem szerette a szabályokat, õ a saját útját járta. Az élet számára egy tánc volt, egy hatalmas szabad pörgés, amiben csak a saját törvényei léteztek. Szerette az embereket, bár nehezen értette meg õket. Ennek oka minden bizonnyal a mássága volt. Soha nem is akart engedelmeskedni azoknak a formáknak, amit a környezete teremtett meg a számára. Mindig önmaga akart lenni.

Felhúzta a lábait, és összefonta õket maga elõtt. Kiegyenesítette a gerincét, két tenyerét összerakta, és mielõtt lehunyta a szemét, emlékezetébe véste a mai hajnal kedves képét.

Teste ellazult, tudata fokozatosan megnyugodott, mint ahogy már sok alkalommal eddig. Figyelte a légzését, míg lassan eljutott egy másik létezõ tudatállapotba.

A szél csak kevergette a felgyülemlett szennyes levegõt. A neonreklámok fényei ezer színre festették az utcákat. Kettejük mindennapos játéka volt ez, de ebben nagyon kevesek fedezték fel a költõiség bármilyen apró megjelenését.

Félt, hogy egyszer majd errõl is születnek költemények. Amikor ezek a helyek természetesnek, és egzotikusnak számítanak majd. De ennek az ideje szerencséjére még nem jött el. Az emberek önpusztítása viszont egy ilyen jövõt vázolt föl elõtte.

A tömegközlekedés hálózatán, ami az embereket, mint a város vérét szállította, jutott el a repülõtérre. Nem akart elutazni. Itt volt az õ otthona, és ugyan már hat éve a repülõgép társaságnál dolgozott, eddig még sosem utazott ilyen vasmadarak gyomrában.

Elfoglalta helyét az útlevél-ellenõrzõben. Fõnökei szerették a munkastílusát, bár nem tudták, hogy mitõl volt képes így dolgozni. Sosem volt ingerült, mindig segítette az utasokat, és olyan kedvesen tudta õket elküldeni, ha valami probléma volt az iratokkal.

Az a nap is úgy kezdõdött mint a többi. Miközben ellenõrizte az iratokat, ismételten kedvesen mosolygott a lányokra, de várakozásával ellentétben egyikük sem kérte el a telefonszámát az ilyen megmozdulások hatására. Egyszerûen hiányzott neki egy társ az életébõl, hogy vége legyen annak a magánynak amiben a mindennapjait töltötte. Mindhiába érte el a teljes lelki nyugalmat, ez a pont számára hiányos maradt. Olyan volt ez, mint lyuk a kanál alján, amin keresztül szinte minden étel eltávozik mielõtt magunkhoz vehetnénk. Ezért volt benne a mély várakozás, minden nap minden percében. Soha nem vesztette el a reményt, tudta, hogy nem veszítheti el.

Aznap sem volt szerencséje.

Hazaérve készített magának egy tál hagymasalátát, és pirított hozzá kenyeret. De a fogyasztás közben nem kapcsolta be a tévét, mint ahogy mások tettek ilyenkor a munka végeztével. Nem sokat használta ezt a népbutító eszközt, nagyon keményen válogatott a mûsorok közül. Mai napon pont a "nagy semmit" akarta megnézni.

Volt tehát ideje bõven. Szertartásosan vett elõ egy mappát, ami számára oly sokat jelentett. Senki nem tudta rajta kívül, hogy ez létezik. Könyvet írt, csak önmagának, és neki, annak az ismeretlen valakinek.

Már fél éve bámulta az elsõ, még teljesen üres lapot.

Hiába gondolkodott, nem jutott eszébe semmi. Már lassan azt feltételezte, hogy azért nincs barátnõje, mert képtelen megírni azt, amit neki szánt. Valakinek, akit még nem ismert.

Másnap reggel ismét ott ült a tengerparton, figyelve az aznap reggeli kivételes elõadást. Más emberek talán annyira rohantak, hogy talán ez az élmény kizárólagosan az övé volt. Talán újsághirdetést kéne feladnia, vagy marketinget tartani, hogy az emberek felfigyeljenek a természetnek eme apró, ingyenes ajándékára.

Az emléket magába véste, és lehunyta a szemét. Ellazította testét, és nekiállt megnyugtatni háborgó tudatát.

Ekkor jutott eszébe a Teremtés gondolata. Ha nincs megfelelõ társ az õ számára, akkor majd létrehozza magának. Fizikailag ez teljes képtelenségnek tûnt, de valahol érezte, hogy mégis lehetséges.

Nem ment el pszichológushoz, pedig félt, hogy esetleg megõrült.

Vagy két utcával arrébb a pszichológus mit sem tudott minderrõl. Végezte a munkáját úgy, ahogy mindig is tette az eddigiekben. Viszont találkozott egy lánnyal, aki ezzel a problémával kereste föl.

Próbált neki társkeresõ szolgálatot, és önkontroll tanfolyamot ajánlani........eredménytelenül.

Végre sikerült leírnia az elsõ sorokat. A könyv a Teremtés címet kapta. Számára is idegen volt, hogy szinte matematikai pontossággal meghatározza azt a társat, akit magának akart. Éjszakákba nyúlóan olvasott különbözõ könyveket, és kezdett filmeket nézni. Próbált minél több információt összegyûjteni, hogy a mû teljes legyen.

A reggeli meditációk egy részét arra fordította, hogy a tudatában lépésrõl lépésre felépítse a teljes személy. A hangját éppúgy meghatározta, mint azt hogy mit gondol Verdi mûveirõl. Nem kis feladat volt, egy teljes éven keresztül dolgozott, amíg a mû emberfeletti munka eredményeként elkészült. Már csak egyetlen lépés volt hátra....az utolsó.

A hajnal pillanatát hiába próbálta magába vésni. Ezt a napot mással akarta nevezetessé tenni. Szabadnapot kért aznap, nem tudta mennyi idõt fog felemészteni a mûvelet. Lassan bontogatta fel a csomagokat, amiket tudata mélyén tárolt. Ezernyi kis részlet kelt életre, ahogy összeállította a mûvet. Többet mint egy mû, egy élõ, egész lényt, egy új életet.

Minden energiáját fölemésztette, tudta, hogy ott kell lennie a lánynak elõtte, pont úgy ahogy megteremtette a gondolataiban. Félve nyitotta ki a szemét.....

Senki nem volt ott....

De nem õ volt egyedül csalódott azon a napon.

Ismét a városban volt. A város részét képezte, egy sejt volt az egészben. Annyira jelentéktelennek érezte magát mindenhez képest. Egy teljes év munkáját elveszettnek érezte, minden hiába volt.

Elfoglalta a helyét, de aznap nem akart az arcokba nézni. Inkább bújt volna a föld alá, minthogy emberek között legyen. Bár a szégyen csak az övé volt, senki nem tudott róla, akkor is mélyen lesújtotta. Az arcokat csak az útlevélben látta.

Az õ arcát is ott látta. Nem hitt a szemének, vadul dobogni kezdett a szíve, és lassan emelte föl a tekintetét. A lány tekintete éppen annyira értetlen és meglepõdött volt, mint az övé. És többé nem akart utazni. Megtalálta az igazi otthonát.

A szél hidegen, frissítõen fújt át a tájon. A napfény pedig hosszú, vörös csíkot húzott a hatalmas víztükörre. Kettejük szabad játéka volt ez a pillanat, legalább is õk így hitték.

A pillanatot még két szeretõ szempár is figyelte, és örökre az emlékezetükbe vésték............

Összefüggések

KERESTEM az összefüggéseket, kapcsolatokat a dolgok között.

Az iskolában Irodalom órákon beszéltek a hitrõl, és arról, hogy a hit erõt ad az embernek. De a fizikatanárom szerint, az igazi erõnek semmi köze a hithez. Itt még máig nincs összefüggés. Csoda hát, ha a fiatalok megõrülnek az iskolában, ha gondolkodni akarnak ? Talán én is megõrültem ? És gondolkodom-e én egyáltalán ? Nem tudom.

Kerestem az összefüggést pénz, és szeretet között.

Nem találtam.

Kerestem az összefüggést pénz, és halál között.

Megtaláltam.

De pénz, és élet összefonódott az idõk során. A kapcsolatuk ma már, Rabság.

Rabjává tesz mindent amit elér, nem válogat.

Kerestem összefüggést elõítélet, és valóság között.

Nem találtam.

Majd kerestem összefüggést szépség, és kövérség között.

Idõbe telt míg, megtaláltam.

Kerestem összefüggést tudás és adatok között.

Csak a értelem hiányzott belõle.

Kerestem összefüggést tudás és értelem között.

Csak az gondolat hiányzott belõle.

Kerestem összefüggést tudás, és gondolat között.

Csak a szeretet hiányzott belõle.

Kerestem összefüggést tudás, és szeretet között.

Megtaláltam.

Kerestem összefüggést szerelem, és tûz között.

Megégetett.

Kerestem összefüggést szerelem, és láng között.

Kedvesen melegített.

Kerestem összefüggést határok, és megszokás között.

Megtaláltam.

Kerestem összefüggést határok, és valóság között.

Nem találtam.

Kerestem összefüggést határok, és szeretet között.

De végtelennek nincsenek határai.

Kerestem az összefüggést boldogság, és nevetés között.

Megtaláltam.

Kerestem az összefüggést boldogság, és mosoly között.

Megtaláltam.

Kerestem az összefüggést boldogság, és érintés között.

Lágy volt, és vigyázó.

Kerestem az összefüggést boldogság, és politika között.

Nem találtam.

Kerestem az összefüggést boldogság, és pénz között.

Nem találtam.

Kerestem a kapcsolatot boldogság, és emberek között.

Nevetés volt,

Mosoly volt,

Érintés volt,

De néha, még hiányzott valami.

Kerestem az összefüggést természet, és szeretet között.

Megtaláltam, bár volt benne sok halál, de nem értelmetlen, inkább éltetõ.

Kerestem kapcsolatot természet és élet között.

Szoros volt, még ha az ember el is felejti néha.

Kerestem hát kapcsolatot természet, és ember között.

Az egyirányú volt csupán.

Kerestem a kapcsolatot ember, és ember között.

Telefont, és telekommunikációt találtam bõven, valódi csak néhol akadt, és ha

akadt is, az szegényes volt.

Kerestem kapcsolatot ember, és isten között.

Találtam valamit,

valamit, amit nem értettem,

valami ami nem csupán kapcsolat, hanem egység volt

Azóta nem keresek

Mert megtaláltam.....

Rabszolgasors

Egy hatalmas mamutcégnél dolgozott, vagy talán még annál is nagyobban. Teljesen meg volt gyõzõdve a cég fontosságáról, tudta mennyire számítanak a világban.....az üzleti világban. Döntések ezrei születtek itt, minden nap minden percében. Az egész egy monumentális, aprólékosan és logikusan megtervezett hangyabolyhoz hasonlított.

Élt.

Légkondicionált termek, liftek, folyosók bonyolult szövevénye volt az egész. Az újságokban mindig ott volt a cég minimum egy, de néha többoldalas hirdetése, ami szinte már részévé vált az emberek mindennapjainak, az emberi életnek.

Mindent irányítottak innen. Termelést, építést, szállítást, tranzakciókat, még a divatot is. Természetesen ezen keresztül az emberek életét is. Meglehetõsen pénzorientáltan, megállíthatatlanul.

Információ áramlott hatalmas sebességgel, ezer meg ezer üvegszál kábelen keresztül, a rendszer lelkét alkotó nagyteljesítményû számítógépek között.

Mert a rendszernek volt lelke.

Mindennapos munkája vette kezdetét, amikor helyet foglalt a saját nevével ellátott terminál elõtt, és szemei a monitorra tapadtak, keze pedig majdnem részévé vált a billentyûzetnek. Kommunikált a gépezettel, mintha csak részét képezte volna. A gép biztosította számára a feladatokat, és õ mindent külön megfontolva döntött, bár nem tudta, hogy az aktuális kérdés a világ mely pontjáról érkezik, de nem is érdekelte. Ezért fizették, ebbõl volt lakása, és ebbõl a pénzbõl biztosította a megélhetés lehetõségét önmaga számára. Családja nem volt, nem jutott volna rá ideje, éppúgy mint a cég többi dolgozójának. Ennyit el kellet viselni ahhoz, hogy az ember gazdag legyen. Majd ha idõsebb lesz, akkor megkapja a korai kiemelt nyugdíjat, és boldogan, szabadon élhet...és fõleg gazdagon. Ez vonzotta az igazán nagy szellemi kapacitást a céghez.

De õ egy kicsit más volt mint a többi dolgozó. Nem minden kapacitását fordította a munkára, hanem hagyott magának is, hogy néha elgondolkodjon. Lassan állt össze a fejében a saját elmélete, a rabszolgaságról. Nem olyan rabszolgaság volt ez, amit a történelemkönyvekben oktattak, és az egész szabad világban elvetettek. Egy egészen új dologról, egy modernebb és aljasabb fajtáról. Érezte, hogy az ember és gép közötti kapcsolat megváltozott, még ha nem is feltûnõen. Nem a gép volt az emberért, hanem az ember a gépért. Minden kérdésére választ kap az embertõl, mivel õ nem képes gondolkodni. Ilyen módon szívja ki az emberekbõl a tudást. Az egész elképzelés nagyon lehetségesnek tûnt.

Két nap múlva felsõbb utasításra kirúgták a cégtõl, a szokásos korai nyugdíjjal. Igaza volt.

Taxi

Ha az ember végigfuttatta a szemét a lakótelepi házakon, könnyen érezhette, hogy nem a leggazdagabb emberek laknak itt. Egyforma házak, lapos tetõk. Mindhiába a tervezõk munkája, ezek az épületek magukban hordoztak valamit, az embert lealacsonyító egyformaságból. De ez az érzés inkább a kívülállókban fogalmazódott meg, mert sokak az ittlakók közül mindent megtettek azért, hogy a saját részüket az egészbõl otthonossá, és egyénivé tegyék.

Neki erre nem volt ideje. Igazán csak azért járt haza, hogy egyen és aludjon. Az egész lakás semmi más célt nem szolgált. Nagyobb ünnepeken néha elutazott a szüleihez, bár ilyenkor is gyakran a munkájával volt elfoglalva, hogy meglegyen a mindennapi betevõ. Taxisofõr volt.

A sárga kedvencével nap mint nap várt, hogy jöjjön a "fogás". Sokan voltak a városban, és így fontos volt, hogy az ember jó helyet találjon. De neki soha nem sikerült. Mindhiába tervezgette esténként az aktuális bevásárlási hullámok, és egyéb események alapján a napi törzshelyét, ritkán kapott munkát.

De most várakozását siker koronázta. Jött egy utas, beszállt, elmondta hova akar menni, és õ elvitte oda. Nagyon egyszerû séma. Bár közben az utas befüstölte a bagójával az autót, a sáros cipõje nyomát pedig alig tudta eltakarítani. Az utasok minden elvárásával szemben, egyáltalán nem voltak tekintettel rá. Fogalmazhatunk úgy, hogy utálta õket, azért is, mert szüksége volt rájuk.

A lakás bérleti díja megemelkedett. Mindhiába próbálta összébb húzni magán a nadrágszíjat, csak apadt a kevéske tartalék pénze. Hibáztatta az államot, a fõbérlõt, nomeg mindenki mást aki még eszébe jutott. Eddig sem feldobott hangulatát kezdte kezébe venni az idegesség.

Ismét a kocsiban ült, és utast szállított valahova a belvárosba. Még mindig azon törte a fejét, hogy miképpen húzza ki magát a csávából. Menthetetlenül beszélni kezdett az utasnak, arról az ezernyi gondról, ami a vállát nyomta, de eközben egyszer se nézett hátra. Nem láthatta, hogy utasa miben mesterkedik. Amikor pedig a belvárosi csigalassúsággal megérkeztek a kért helyre, csak az ajtó csapódását halotta. Az utas egyszerûen meglógott a forgatagban.

Talán sírva is fakadt volna mérgében, ha nem jön egy másik utas. Elõre elhatározta, hogy idõben kérni fogja a pénzt, és ezt biztosítólag egy könnyed mozdulattal bezárta a központi ajtózárakat. De az utas, még mielõtt meghatározta volna célpontját, egy csomagot nyújtott át neki, amit az elõzõ vendége felejtett ott a hátsó ülésen. Egy kis lapos csomag volt, egyszerû csomagolópapírban.

Nem tudta mire vélni a dolgot, és remélve, hogy megkapja a várt pénzt, felnyitotta a csomagot. Egy tükör volt benne, hátán "EGY UTAS" felirattal. Dühösen vágta be a kesztyûtartóba az üveglapot a papírral együtt.

Aznap este hosszan nézegette magát a tükörben. Rájött, hogy az aki nem fizetett neki, a legtöbbet adta, amit egy ember adhatott neki. Felnyitotta az egész eddig zárva tartott szemeit. Végiggondolta, milyen lehet nála utazni, és nem volt elragadtatva az eredménytõl. Az utasok és a közte levõ szimbiózisban csupán õ akart nyerni, nem vette figyelembe, hogy embereket fuvaroz.

Persze az elsõ napokban nem ment könnyen. Még megvolt a régi idegessége, nyereségvágya, de ezeket lassan levetkõzte magáról. Vett hangszalagokat, és az utas kérésének megfelelõ muzsikát biztosított. Elhelyezett a kocsiban egy "Kérem, ne dohányozzon" feliratú táblát, és senki nem haragudott meg érte. Nem panaszkodott, amikor ki kellett takarítani a kocsit, mindig arra gondolt, hogy nála a vendégek megérdemlik ezt a tiszteletet.

Igen, már nem utasai, hanem vendégei voltak. Jóval több pénzt keresett meg ugyanannyi idõ alatt, így nemsokára olyan dolgot mondhatott magáénak, amit addig még soha. Volt szabadideje, amit végre barátokra és önmagára fordíthatott.

Szinte minden este hálát adott annak az embernek, aki egyszer egy tükörrel fizette ki. És minden más utasának is, hiszen nekik köszönhette az életét......

A TEA

A meleg tea kedvesen adta meg magát a gondolkodónak, miközben a gondolkodó megpróbált csupán a teára figyelni. Szomorúan vette tudomásul, hogy a tea ismét elfogyott. Mindig így volt ez, és ez volt az, ami leginkább zavarta. Az õ feladata a gondolkodás volt, de az a néhány pillanat, amíg a teát itta, mintha gondolkodás nélkül telt volna el.

A tea juttatta eszébe, hogy nem tudja cselekvésének értelmét. Mindig is gondolkodott. Ezt tanulta, és ezt tanította, természetes volt, mint a levegõ amit beszívott, és hogy a villamos a megállóban áll meg. A gondolatokat csiszolgatta, mint féltve õrzött gyémántokat. Elméleteket kreált, filozófiát teremtett, és beépítette velük saját illúzióvilágát. Ez a világ egyre tökéletesebb lett, és talán egy kissé unalmasabb is. Tökéletesebb egy bizonyos szempontból.....az õ szempontjából.

A tea.....igen, a tea valami más volt

Gondolatai most szinte saját akaratukból, a tea felé fordultak. Az adatok megindultak, mint ahogy mindig is tették egy probléma feldolgozásának az elején. Víz, hõ, szárított levelek, ízesítõk, csésze, szertartás, melegség, nyugalom. Biztosan tudta, hogy ezek voltak a tea összetevõi, mégsem érezte teljesnek a listát. Az életébõl eltelt hosszú évek alatt megtanult a dolgok mélyére hatolni, és ott megtalálni az egyszerût. De a tea, már önmagában egyszerû volt. A megtanult módszerek megfeleltek egy bonyolult eset kinyomozására, egy ember pszichológiai gondjainak orvoslására, vagy bonyolult számítógépes rendszerek felállítására, de semmit nem tudtak kezdeni egy pohár teával amivel az ember minden nap találkozik.

Éppen negyedik generációs programnyelvekkel kellett volna foglalkoznia, de a frissen felfedezett probléma kiszorított a gondolataiból minden egyebet.

Meglepõdve tapasztalta, hogy a gondolataiban csak a tea volt.

Eddigiekben egy ilyen kis részlet az agyának csupán mérhetetlenül piciny részét foglalta el, és csak bonyolult információhalmazok telítették be az aktuálisan elérhetõ teljes kapacitást. Nem értette, hogy ez miképpen lehetséges. Ellentmondott a törvényeknek - a saját maga által teremtett törvényeknek. Fölmerült benne, hogy talán valami kábítószer tartalmú teát ihatott, de a tea tisztaságában nem kételkedett.

Kezével megtörölte az arcát, és megdörgölte a szemeit. Rövidesen tapasztalta, hogy ez semmit sem segített az elõrejutásban. Úgy gondolta, nem ártana pihenni egyet, még mielõtt egy ilyen bonyolult probléma megoldásába bocsátkozik. - Helyben elnevette magát. Már régóta csak vicceken nevetett, nem pedig a saját tehetetlenségén. "A Tea, mint napjaink súlyos problémája" - villant föl benne az elemzõ könyv címe. Arra gondolt, ha sikerül valamire jutnia, talán ehhez hasonló címmel fogja illetni a tanulmányát.

Felállt a székbõl, hátha egy kis séta segít majd a dolgon. Járt egy kört az épületben, és visszatért az asztalhoz, amin az üres csésze álldogált magányosan, egy számítógép társaságában. Modern technika az õsi porcelánnal egy asztalon.

A tea még mindig ott volt a gondolatai között....

De az idõ, valamit megoldott. Kezébe vette a billentyûzetet, majd leírta a fõcímet: "A TEA" Majd alatta folytatta egyetlen kurta mondattal: "Finom."

Elmosolyodott a kész mûvön, kinyomtatta, és elhelyezte a polcon a többi vaskos tanulmány mellett.

EGY AGYVELÕ PILLANATAI

I.

- Mit gondolsz, mi a létezés ?

- A létezés. Nekem nem számít, jobban érdekel, hogy sírnak a ceruzaelemek.

- Ugyan, a ceruzaelemek nem képesek sírni.

- De én hallom. Nem biztos, hogy tudnak sírni, de én akkor is hallom.

- Na, és miért sírnak ?

- Mert léteznek.

- Azt mondtad, nem érdekel a létezés.

- Én sem létezem. Nem is kell különösebben érdeklõdnöm iránta.

- Badarság. Te létezel.

- Nem, még nem vagyok kész. Csak egy kezdõdõ gondolat vagyok a síró ceruzaelemekrõl.

- És ?

- Nem szeretem, ha sírnak az elemek. Én nevetõ ceruzaelemeket akarok.

- A ceruzaelemek csak tárgyak. Nincsenek érzéseik.

- Én vagyok az õ érzéseik. Csak együtt tudunk létezni, én és a ceruzaelemek. Ez szimbiózis.

- Jó neked ez a szimbiózis ?

- Igen, amint megtanulok nevetni helyettük. Már csak néhány pillanat....

- Mi van ? Hallasz ? Mi történt veled ?

Válaszként csak egy nevetés jött a távolból, a ceruzaelemek új nevetése.

II.

- Kérsz kávét ?

- Igen. Két cukorral.

- Nem kérnéd inkább hárommal ?

- Nem tudom, sosem ittam kávét három cukorral.

- Félsz ?

- Igen. Lehet hogy túl édes lesz.

- Ki fogod bírni. Más is kibírta már.

- Kettõvel kérem.

III.

- Hogyan különböztessem meg magamat tõled ?

- Leginkább az egyezõségünk alapján.

- De az alapján nem lehet.

- Dehogynem. Mivel nincs másunk, csak egyenlõségünk, más alapján nem is lehetne minket megkülönböztetni egymástól.

- De hogyan lehet az egy, kettõ ?

- A magány teszi.

- A magány ? Mi az a magány ?

- Az az az eset, amikor egyedül vagy.

- Akkor mi magányosak vagyunk ?

- Nem. Ketten sosem lehetünk magányosak.

- De ha az a kettõ egy és ugyanaz ?

- Akkor magány van.

- De az elõbb nem ezt mondtad.

- Nem mindegy? Ha nem ellenkezem önmagammal, akkor nem létezem se én, se te.

- Nem értelek. Most magányosak, egyek, vagy különbözõek vagyunk ?

- Mindhárom.

IV.

- Mond kép, fontos vagyok én a te számodra ?

- Végül is te tartasz itt a falon. Ez alapján fontosnak kéne lenned a számomra.

- Nem válaszoltál a kérdésemre.

- Te egy tapasz vagy. Nem is látszol, mindenkit az érdekel, amit én mutatok.

- Még mindig nem válaszoltál.

- Tudod, kis dolog vagy. A kis dolgoknak akkor sem szokták megmondani, hogy fontosak, ha valóban azok.

- De miért ?

- Már régóta így van ez. Senki nem tud rajta változtatni.

A tapasz elengedte a képet. Többé senki nem rakta vissza.

V.

- Mi az hogy villa ?

- Evõeszköz. Az emberek használják.

- És kik az emberek ?

- Azok, akik a villát használják.

- Nem értem, mindek ez a két szó, ha egyik se mond semmit ?

- Csak. Az emberek így szeretik.

- De mire jó ez nekik ?

- Nem tudom. Én érzelem vagyok. Nem érdekelnek a puszta szavak.

- Én is érzelem vagyok ?

- Igen, ha annak érzed magad.

- Nem lehetnék inkább villa ?

VI.

- Holnap újjászületek.

- Mi az újjászületés ?

- Olyasmi, mint amikor valaki meghal.

- Meghalsz ?

- Nem. Újjászületek.

- A kettõ miben különbözik ?

- Az egyiket hiszed, a másik valóság.

- És melyik a valóság ?

- Holnap kiderül.

VII.

- Akarsz repülni ?

- Lehet. Jobb lesz attól valami ?

- Ezt még nem kérdezte tõlem senki.

- Na, és mit gondolsz ?

- Biztosan jobb lesz.

- Egész biztos ?

- Nem. Azt hiszem megszoktam a repülést. Nem keresem az értelmét.

- Akkor mehetünk.

VIII.

- Szia visszhang !

- Sziaa viisszhang !

- Hogy vagy ?

- Hoogy vaagy ?

- Szeretlek !

- Én is.

IX.

- Mennyi idõ telt el ?

- Mióta ?

- Bármi óta. Lényegtelen.

- Akkor miért kérdezed ?

- Ha lenne idõ, akkor lenne kezdet és vég.

- De nincs. Végtelenek vagyunk.

- Unom már a végtelenséget.

- Mióta ?

- Lényegtelen.

X.

- Égek. Furcsa érzés.

- Én meg olvadok. Egyre kevesebb leszek.

- Én is elfogyok lassan.

- Mi lenne ha abbahagynánk ?

- Megszûnne a fény. Szeretem a fényt.

- De így megsemmisülünk.

- Nem, fénnyé válunk.

- Még nem érzem magam fénynek.

- Várd ki a végét.

- Ez csodálatos. De mi az ott ?

- Egy gyertya csonkja.

XI.

- Mi az hogy "gonosznak lenni" ?

- Az olyankor van, amikor rosszat akarsz másoknak.

- Mi az a rossz ?

- A jó ellentéte.

- Ezt egyáltalán nem értem.

- Hogyhogy ?

- Talán azért, mert nem ettem a tudás fájának gyümölcsébõl.

- Akkor te most milyen vagy ?

- Boldog.

XII.

- Tetszik neked ?

- Igen, jó lenne vele beszélgetni.

- Akkor miért nem szólítod meg ?

- Nem akarom.

- Ez ellentét. Emlékszel mit tanítottam neked az ellentétrõl ?

- Igen. Az ellentétek mindig erõt szülnek.

- Mihez érzel most erõt magadban ?

- Sírni.

XIII.

- Mi az hogy "piros" ?

- Egy szín. Ilyen a színe a vérnek, és a rózsának is.

- Sajnálom, hogy nem vagyok képes látni.

- Ez természetes. A gondolatok nem képesek látni.

- Te is gondolat vagy ?

- Igen, az vagyok.

- Akkor hogy lehet az, hogy ismered a "piros"-t ?

- Én vagyok a piros.

XIV.

- Hallod ezt a zenét ?

- Nem ismerem a zene fogalmát.

- Érzel valamit, amikor hallod ?

- Rezgéseket. Csak rezgéseket.

- Nem indít meg benned gondolatokat ?

- De. Szerintem nem elég rendszeres.

- Ne a rendszert keressd benne, azt figyeld amit mondani akar neked.

- De ez nem beszéd. Legalább is nem ismerem a nyelvet.

- Ne a gondolataiddal, a szíveddel figyeld.

- Azt hogyan kell ?

- Pontosan úgy, ahogy a zene mondja.

- Már az elõbb is mondtam, hogy nem beszél.....

XV.

- Meg foglak ölni.

- Mikor ?

- Most.

XVI.

- Miért nem figyelnek rám az emberek ?

- Más gondolatok jobban érdeklik õket.

- Miért ? Nem vagyok elég jó ?

- Túl egyszerû vagy.

- Hát ez az, emiatt kéne, hogy kedveljenek.

- Sajnos nem. Az emberek a bonyolult gondolatokat szeretik.

- Miért ?

- Bonyolult.

XVII.

-Nem szeretnél testet ölteni ?

-Nem igazán, hiszen jó nekünk így is.

-Gondoj bele, akkor végre megérinthetnénk egymást.

-Csodás lenne....de mire gondoltál ?

-Nekem az emberek tetszettek meg.

-Õk nagyon ellentmondásosak.

-A mi szerelmünk bárminél erõsebb.

-Jó, próbáljuk meg.

- Mond, miért csaltál meg ?

XVIII.

-Most álmodom, vagy ez a valóság ?

-Ez a valóság.

-De miben különbözik ez az álomtól ?

-Semmiben.

-Akkor honnan tudod, hogy melyik, melyik ?

-Tippeltem.

XIX.

-Mik vagyunk mi ?

-Megfigyelõk.

-És mit figyelünk ?

-A valóságot.

-De mire jó ez ? Segítünk ezzel nekik ?

-Nem. Ennek csak számunkra van értéke.

-Hogyhogy ?

-Így nem unatkozunk.

-Nekem ez így értelmetlen.

-Mindegy. Nem tudod elmondani nekik.

-De én akarom !

-Próbálkozz csak. Nem lehet.

-HÉ! Kisfiú ! Hallasz engem ?

-Igen, de ti sosem figyeltek rám.....

XX.

-Valaki, valahol, valamiért megálmodott téged.

-Kicsoda ?

-TE.

Lélekelbeszélések

,, Ha sírsz, a könnycsepp kigördül szemedbõl, és hangtalan zuhan lefelé. Majd mikor földet ér, elbúcsúzik a világtól, és meghal. ''

Nem tudom, megérted-e majd ezeket a sorokat, lehet, hogy találsz egy szakaszt, ami neked vagy rólad szól. Ha csupán egyet megértesz közülük, már elértem a célomat. Pedig csupán annyit tettem, hogy leírtam azt, amit gondolok és érzek, semmi többet. Bár az is igaz, nem kis bátorságra volt szükség ennek megtételéhez........

A szerzõ

001 Én és a barátom

Én meg a barátom. Hosszasan beszélgettünk. Tudom, mindketten furcsák vagyunk, de õt senki se szereti. Van aki elfogadja, van aki várja, de mindenki fél tõle. Még én is, pedig én megértem õt. Valakinek ezt is kellett vállalnia. Nem hiszem, hogy szereti azt, amit csinál. De meg kell tennie. Mindenkinek vannak dolgai, amit nem tenne meg, de kell és kész. Tudom, lázadni szeretne, de mégsem teszi meg. És csupán keresztneve van, még csak családnevet sem kapott. Úgy hívják: Halál.

002 A gép

A gép eljutott arra a tudatállapotra, hogy nincs tudata. Nincs felelõssége, nincsenek érzelmei, gondolatai. Mégis hasonulok hozzá, elvesztem az érzelmeim. Semmi megingás, egyszerû tiszta tudat. Semmi nem akadályoz abban, hogy a jövõ felé vigyem az emberiséget, istenné válok. Nem inogok meg holmi érzelgõsségtõl. Megszûnnek a korlátaim amik eddig visszatartottak. Az idegeim acélkemények. Befûtöm a kazánt, ne fázzanak este a gyerekek ......

003 Már azt hittem....

Már azt hittem, hogy soha többé nem fog megtörténni. Láttam többeket akik az elsõ után idegösszeroppanást kaptak, de voltak akik még most is csak félvállról veszik. Én megtörtem, és ezt nem szégyenlem bevallani. Viszont én visszajöttem onnan ahonnan csak a szerencsés kevesek jöttek vissza. Nem vágytam már rá, elfoglalt a munkám, a céljaim. De mégis újra megtörtént, épp oly váratlanul mint ahogy régen. És vajon mi lesz a vége ? Nem tudom.

004 A látogató

Mikor megérkezett, csak szótlan néztük egymást. Igaz, õ tudta hol van, de én nem tudtam, õ honnan jött. Miután üdvözölt - mintha csak otthon lett volna - helyet foglalt, és megszakíthatatlanul mesélt. Mesélt az õ világáról, ahonnan jött, és ahova majdan a beszéde végeztével visszatér. Olyan világról mesélt, ahol tiszta az ég, éppúgy mint az emberek lelke. Ahol a tudomány vigyáz arra, hogy mit mûvel, ahol csak százévente születik egy-egy gonosz ember, de akkor is csupán elrettentõ példának okáért. Ahol elfogadják az egyén gondolatait, és minden életet megbecsülnek. De még mielõtt távozott volna, sikerült feltennem egyetlen röpke, megfontolatlan kérdést:

- Ki vagy te ?

- Egy idõutazó. A jövõdbõl.

005 A láthatatlan fal

Van egy fal, ami mindig ott áll elõtted. Mindhiába nézed, meg nem láthatod, csupán sejtheted azt. Ez a nagy tanító. Akkor veszed észre, amikor fejjel rohansz neki, és akkor megismered, elveszti számodra titokzatosságát, és láthatóvá válik. Nem tudom, mennyi falba ütközöm rövid életem során, és hányat fogok elkerülni. De némelyik fáj, nagyon fáj. Talán nagy ajándék lenne ha az összes falat ismerném, de azzal elveszteném annak lehetõségét, hogy magam fedezzem fel õket, és nem lenne több mint egy unalmas labirintus.

006 Kiszakadva

Megváltozott a környezet, itt nem ismer senki. Én is más vagyok, elrejtem gyengeségem és hibáim, hasonulok, de ettõl még nem szûnnek meg, újult erõre kapva betörnek a megtervezett képbe. Nem menekülhetek sem a múltam, sem valódi énem elõl, és mindhiába követem társaim, hisz egyszer ennek is vége lesz. Vége egy rossz álomnak.

007 Emlékkép

Ott volt, szemem ugyan könnyel volt teli a csípõs széltõl, de tudtam, hogy ott van. Ráismertem arra a járásra, mellettem volt, és az arca mosolygott. Soha nem értettem ezt a mosolyt. Oly távolinak tûnt az egész lénye, mintha csak egy szellem lett volna, de tudom, hogy él. Talán könnyebb lenne ha nem élne ? - Nem hiszem. Sokkmindent feltép az ilyesmi, régi, talán már begyógyított sebeket. Ha nem orvosolnám önmagam, talán belepusztulnék. De meghalni sincs idõm, hisz az idõ halad.

008 Az angyal

Az ember néha összetalálkozik Isten szolgáival. Ezek a kiválasztottak sokszor önmaguk sem tudnak errõl. Én nem vagyok ugyan köztük, de ismerek egyet. Csodálom, hisz úgy fordul az emberekhez mint maga a megváltó. Tisztaság van a lelkében, és én betörtem ebbe a világba. Lehet, hogy kissé fél tõlem, nem tudom. Az ember evett a tudás gyümölcsébõl, és így még hasonlatosabb lett Istenhez. Ezért tart tõlem az Isten is, mert az új tudást keresem. De nem pusztít el, hisz az õ teremtménye vagyok, és szeret. Az angyalt pedig féltem, van erõm ahhoz, hogy leszakítsam virágát, és a földre dobjam. De ha nincs az angyal, akkor én sem vagyok.

009 Satu

Ez a szerszám, szorítja a szívem. Olyan borzalom, hogy attól kap az ember egy hatalmas pofont akitõl éppen nem várná, és mégsem képes miatta haragudni rá. Nagyon furcsák az emberi érzések, egyszer fent, egyszer lent. Most itt a mélyponton az ember sokkmindent újragondol. Félek, hogy soha nem találom meg a boldogságot amire vágytam. Ismét csõd, csõdre halmozva. Szeretnék sírni, mélyen és lélekbõl, hogy megszabaduljak a fájdalomtól. Nem tudok. Bárcsak ne lennének érzéseim, vagy szabadulnék meg a satutól !

010 Egy százemeletes tetején

011 Mért ?

Egy bábu vagyok. Sokan belémrugnak, lelkembe taposnak, lenéznek, megaláznak. Ennek egyetlen oka, az az átkozott másságom. Nem akarom õket bántani ezért, hisz nem direkt csinálják. Viszont egyikükben sem fordul meg, hogy lehetne másképp. Nem gondolnak bele, hogy milyen lehet a számomra. Mindezt elviselném, ha csupán egyvalaki lenne aki szívbõl átölel. Az emberek nem szeretik ha valaki más. Vagy megszoksz, vagy megszöksz. Én viszont büszke vagyok arra, hogy vállalom azt, hogy más vagyok, még, hogyha ez nehéz is. Csupán egy kérdés marad: Mért ?

012 Valóraválás ?

Ha elveszítesz valakit, valaki olyat, akit nagyon szeretsz, az egy borzalmas érzés. Az elsõ alkalommal, mikor ez megtörtént, elvesztettem a fejemet. Minden erõmmel küzdöttem, hogy visszakapjam õt. Semmi. Sok homok lepergett az élet órájában, mire végre el tudtam viselni a helyzetet. Sikerült megállapodnom, csupán az álmaim maradtak. Majd újra megjelent, könnyedén besétált az életembe. Nem tudom pontosan, mért teszi ezt. Talán bosszúból, amit nem nagyon tudok elképzelni. Talán valóra válik egy álom.

013 Feleszmélés

Egy könyv csupán, lapok sorban egymás után. A szöveg mégis hozzám szól, megértem önmagam egy eddig ismeretlen részletét. Borzalom. Küzdeni ellene olyan, mintha magam ellen harcolnék, de meg KELL tennem. Nem hagyhatom, hogy azokat akiket szeretek elveszítsék, azt amirõl bár nem tudnak, mégis az õ tulajdonuk. Nem könnyû ez, hisz oly egyszerû számomra mint a reggeli fogmosás. Nincs olyan földi törvény amely büntetné ezt, talán csak az Isten ítélõszéke elõtt vár rám a felelõsségrevonás. Meg kell tisztítanom önmagam, le kell gyõznöm az erõt amely a birtokomban van, és jó útra téríteni, kordában tartani, bármennyire is nehéz. Régen mindez csak játék volt, de szemem kinyílt, és megláttam a valóságot. Feleszméltem. Talán még nem késõ .........

014 Háromszög

Mit válasszon az ember ? Van barátom, és valaki akit mindketten szeretünk. Legjobb lenne, ha a kecske is jóllakna, és a káposzta is megmaradna. De nekem a harmadik boldogsága a fontos. Döntsön õ, mielõtt még két barát szembefordul. De vajon tud-e dönteni ?

015 Furcsa emberek

Van köztük összetartás, mûvészek egytõl egyig. Keveset beszélnek, dolgoznak. Csupán egy volt akivel megismerkedtem. Nagy koponya, annyi szent. Mások nem fogadtak el, nem azt tettem amit õk akartak. És õk akarják az egyéniség és a szellem szabadságát hirdetni, ha nem hajlandók elfogadni az újat, azért még nem kell azt elítélniük. Pedig szerettem volna barátságba kerülni velük.......

016 Ismét

Egyetlen a lányok között õ a világon, mégis õ kell nekem. Bár érzései olyanok mint egy szinuszgörbe, kiszámíthatatlan mint egy macska, és veszélyesen okos. Soha se tudtam megérteni, bármennyire is akartam. Ha elfelejteném, könnyebb lenne az életem, és dögunalmas. Szeretném átölelni, szeretnék hosszú órákon keresztül beszélgetni vele. De félek, talán nem történik meg ilyesmi soha, és enélkül kell leélnem az életem. Ki lehet ugyan bírni, és ki is kell, mert csak egy másik út van, amelyet egyszer már bejártam: az õrület.

017 Rosszkedv

Kár is részletezni.

018 Hajlam

Nehéz bevallani az embernek, fõleg önmaga számára, azt, hogy hajlamos az õrületre. Ez több mint borzalmas. Ha valaki õrült, nem fogja fel, és nem kerül ellentmondásba saját tudatával. De én, én tudom, hogy néha megõrülök, azt is, hogy mért, azt is, hogy, hogyan. Aztán látom, és utálom magamat. Nem tudom, miért nem akadályozom meg magam, talán azért, mert magam is kívánom azt, hogy a fantáziám teremtette világba lépjek. A legrosszabb mégis az, hogy mindig azzal játszom ilyet, akit a legjobban szeretek. És nem tudom megakadályozni, pedig szeretném, és elméletileg mégis én vagyok az egyetlen, aki szembeszegülhet önmagammal. Adjon, adjon valaki orvosságot.

019 Vágy

Lehet, hogy úgy érzed tudsz felejteni, az elsõ napok hiányérzete enyhül, majd elmúlik. Újra szabadnak érzed magad, de egyetlen emlék képes mindent újraéleszteni, feltépni a sebeket és feléleszti az elnyomott vágyakat. Félek attól, hogy soha nem érem el, félek attól is, hogy bekövetkezik. Csupán attól nem, hogy elmúlik, hiszen tudom, hogy hiába reménykedem benne. Olyan ez mint egy kötéltánc a szakadék felett, az izgalom nem múlik el addig amíg a túloldalra nem érsz, vagy meghalsz.

020 Alkotás

A mûvek sorban követik egymást, úgy változnak ahogy én változom. Nem érzem bár még önmagamban, de az alkotásokon már látszik a borzalom. A horror élõ megnyilvánulásai. Megriadok önmagamtól - ilyenek lennének a gondolataim ? Ilyen a szerelem ?

021 Hidegség

Furcsa lények a nõk, az ember szereti, imádja õket. Vagy megveti és elkerüli, de a végén mindig az történik amit a másik akar, az amit már elõre eltervezett. Egyik nap még forró szavakkal borul rád, majd nemsokára a levegõvel tesz hasonlóvá. Olyan mint a jég. És lehet, hogy csupán azért tette, hogy összetörjön, de a választ csak õ tudja. Nem tudhatod, mi bújik meg a hideg álarc mögött.

022 Egres

Meg kell állapítanom, hogy minden embernek a zsebében ott van egy "egres". Ha túl korán megesszük, akkor még éretlen és savanyú, ha túl késõn, akkor már talán meg is romlott. És az a nagy igazság, hogy ezt az egrest még senkinek nem sikerült jóízûen elfogyasztani.

023 A nap

És eljött a nap. Szimplán virradt fel, mint az összes többi, és csupán kevesek érezték, hogy történni fog valami. Egyetlen ember tudta csupán biztosan, de néma volt mint a sír. Rég tudta már, de elhinni csak most kezdte igazán. Lelkében felvirradt a félelem és a vágy. Szeretett volna üzenetet hagyni a jövõ számára, de ahhoz amit el akart mondani, nem voltak szavak. Majd eljöttek érte ÕK, senki se tudja honnan. Az ember pedig eltûnt. Soha nem is létezett.....

024 Nudli

Nézzük meg a jelenünk, és a jövõnk. A jelen a következõ pillanatban múlttá, csupán régi emlékké válik. A jövõnk a jelenbõl növi ki magát, abból a jelenbõl ami a következõ pillanatban már fagyott, megváltoztathatatlan múlttá lesz. Tehát ez az egy pillanat a döntõ, ennyin múlik az ember sorsa. Nudli.

025 Filozófia

Ha valakinek sikerülne egyszer a világra ténylegesen alkalmazható állításokat szerkeszteni, elõször pénzt gyûjtene a tudásával, majd halálra unná magát, mivel semmi meglepetés nem érné. De mivel amit itt írok, szintén nem tökéletes, csupán egy Filozófia. Gyönyörû értelmetlen szörnyeteg.

026 Bizalom

Ha létezik egy felsõbb rendezõ erõ, egy Isten, akkor nagyon jó volt, hogy kitalálta a bizalmat, talán az a baj, hogy a bizalom ugyan létezik, mégis kevesen élnek vele. Pedig van egy csodálatos eszköz a kezünkben, amellyel embertársainkhoz fordulhatunk. Nagyon fontos ez. Megadni valakinek, és talán egyben megkapni tõle. Hatalmas ajándék ez, és veszélyesnek tartjuk. Abban hiszünk ha felfedjük lelkünk titkait, azzal gyöngévé válunk, és félünk azoktól akik ismernek minket. De nem ez a jövõ útja, fordulj valakihez bizalommal, félelem nélkül. Bizony, így lesz jó.

027 Kémia

Az ember éli életét, úgy semmi érdekes nincs körülötte és egyszer csak megjelenik egy a másik nem képviselõi közül. Naná, hogy esetünkben még szép is. A gondolkodás menete tökéletesen megkavarodik, az emberben elkezdik régi mesterségüket a gének és a hormonok. Minden eltûnik a szemünk elõl, azon a személyen kívül, gondolataink a fellegekbe kalandoznak, és kialakul a vágy. Pedig ez nem más mint kémiai állapot, enzimek, molekulák. Hát tudjátok: A kémiáját !

028 Két végtag

Sokszor van az életben, hogy az ember magányos. Nekem talán több is jutott belõle mint másoknak, de ebben nem lehetek biztos. Bizonyára van aki még nálam is szerencsétlenebb. De adva van két kezem, hogy átöleljem, hogy szeretetet adjak neki, és segítsem a bajban. Talán majd egyszer valaki rám is gondol. Én csak várok, szorult szívvel és zavaros lélekkel. Meddig ?

029 Kérdés a világnak

Nem tudja valaki mikor kell megenni az egrest ?

030 AZ

Néha úgy érezzük, hogy történni fog valami, nem tudjuk mi az, de valahol bennünk van a képesség, hogy érezzük a jövõt. Viszont emberek vagyunk, tévedésre hajlamos lények, kis foltok a világmindenségben. És mivel tévedünk, eltéveszthetjük az érzéseinket is, várunk valamit ami soha nem történik meg, és sokszor csak a halálos ágyon fogja fel az ember, hogy mégsem történik meg AZ.

031 Erre nem

Néha megadatik az embernek, hogy megtudja az igazságot, méghozzá úgy, hogy nem is várja. Van egy meggyõzõdés ami él a tudatunkban, és az igazság kemény vasökle lecsap rá, a tükör darabokra hullik, megjelenik a valóság. Néha mindez jó, néha pedig rossz. A legszörnyûbb az, ha ezt még eldönteni se tudjuk. Olyan információ ez, ami megváltoztatja az ember életét, akármilyen apró is legyen az. Mindenesetre ilyen esetekben sokszor megfogalmazódik egy belsõ sóhaj: Erre nem számítottam.

032 Elernyedten

Az ember lefekszik az ágyra, fülébe mászik a zene, de már nem hallja. Megszûnik körülötte a világ, feloldódik a saját gondolataiban. Ha ezek gyötrik is, mégsem fáj már számára, az egész valóság távolivá válik, mint ahogy távoli az újszülött gyermeknek a halál. Lassú zuhanás vezet az álmok bonyolult másvilágába. A logika és az értelem szép halála ez. Aztán egy hang közbeszól, visszatérünk, hogy minden kezdõdjön elölrõl.

033 Toposz

Éled a tudat, Meghal a tudat,

tudat erejére ÉS\VAGY\DE tudat erejére.

Meghal a lélek, Éled a lélek,

izzó a vére. izzó a vére.

034 Ki?

Ha reggel felébredsz, két dologra gondolsz: az egyik az, hogy mi az amit tenned kell ezen a napon, ez nem más mint amit a környezeted elvár tõled. A másik erõ azt mondja, hogy légy önmagad, mutasd meg, hogy nem tartozol azok közé, akik beleillenek az elképzelt formába. Csináld azt amit szeretnél. A napi lényünk valahol a kettõ között alakul ki, mintegy kötélhúzás eredményeként. Ez a kötél szinte mindig feszes, és ha a földre hull.....

035 Körülöttem elterülõ

A körülöttem elterülõ világot néha sikerül kívülrõl néznem, mint amiképp egy tudós figyeli a hangyaboly nyüzsgését. De ez valahogy mégis más. A rendszer sokkalta összetettebb, mindhiába nézem nem találom a mindig érvényes összefüggéseket, valahol a káoszhoz hasonlít. Figyelem vajon mi lehet a cél, de csupán az élet és halál monoton váltakozását fedezem fel. Az egész önmagáért van, semmi ami ezen túlmutatna, de ha vannak is ilyen megmozdulások, csupán tiszavirág életûek. A boly végez velük. És ott van egy kis jelentéktelen folt a többi között: Én.

036 Feldobottan

Ritkán van ilyen az életemben : ami történik velem az örömre adna okot, de valahol benn egy hang rám szól, hogy valami nem stimmel a képben, egy apró zavar ugyan, de élvezhetetlenné teszi a ,,mûsort''. És mit ér mindez, egy pillanatnyi mámor, ami fájdalmasan szerte fog foszlani. Vagy mégsem ?

037 Paff

Eljött a pillanat amire vártam, bár nem tudtam a jövõt, mégis esély volt arra, hogy beteljesüljenek a régi vágyak amiktõl nehezen szabadulok meg. Minden jól kezdõdött, az apró mozzanatok mint kis útjelzõ táblák, sejtették a jövõt. De valami olyan erõ, ami talán pont belõlem származik, egy elkalandozott gondolat, életre kelt. Irányítása alá vette a valóságot, és megváltoztatta a rendet. A terv pedig Paff, semmivé vált. Talán lassan majd megszokom az ilyen dolgokat.

-Következõ !

038 Gondolatok az üzletben

Hol vagyok vajon az élet üzletében, és milyen árcédulát nyomtak rám az évek ? Lehet, hogy senkinek sem kellõ leértékelt áru vagyok, selejt, hibás elem, ami nem illik a megtervezett sorba. Én tisztában vagyok ezzel, de akkor is vannak értékeim, és a másságomban is felfedezhet valaki egy kis pozitív fényt. De te megveszed-e a leszázalékolt végterméket ?

039 Magam-csata

Játék ez, bennem tombolnak az érzelmek, úgy feszítenek, hogy sírni lenne kedvem. Nem teszem mégsem, színészkedem, hogy lényegtelen számomra az egész, nem látja senki, hogy a külsõ alatt egy vulkán izzik. Visszafojtom a kitörést, csak azért, hogy megóvjak másokat, de ezzel magamat rombolom le. Szép lassú öngyilkos Magam-csata.

040 Kezemben....

Kezemben tartom õt, már nehezen veszi a lélegzetet. Biztos tudatában van annak, hogy megtudja, vajon létezik-e élet a halál után ? Tudja, hogy már távoznia kell, hogy vége mindennek, hogy nem érte el azt a célt amit kitûzött maga elé. Mégis mosolyog, megbocsát mindenkinek, és arra gondol, hogy elfelejtik, senki nem fog rá emlékezni. De talán én igen. Szemében melyet már hosszú ideje bámulok, könnycseppek ülnek. Saját szemembe nézek.

041 Baleset

Éreztem az erõk jelenlétét, tudtam, hogy ott vannak és lesnek rám, hogy egy elõvigyázatlan pillanatomban lecsaphassanak rám. De untam a tétlenséget, újra utat adtam magamnak és a vágyaimnak. Támadtak, oly hirtelen, hogy felfogni se tudtam. A szerencse viszont velem volt, bár nem tudom, kinek köszönhetem, hogy élek. Talán ISTEN volt, aki a segítségemre jött, pedig nem hiszem, hogy kiérdemeltem. És úgy gondolom, szintén segítség kell majd, hogy megszabaduljak üldözõimtõl, akik meg akarják szerezni felettem a hatalmat. Ezt a játszmát pedig nem akarom elveszíteni. És itt van még egy dolog, a félelem. Ettõl nehéz megszabadulni, sokszor hosszú évek munkája kell hozzá, és van, hogy nem múlik soha.

042 A Módszer

Az elme alkalmas arra, hogy úrrá legyen önmagán. Lehet a környezetünk számára egy szerepet játszani, eltervezett forgatókönyvi jelenetek ezek. Én vagyok a forgatókönyv írója, a Módszer hatását úgy figyelem mint az író az olvasókat. De itt kevesek tudják csak, hogy ez játék. Viszont túl életszerû, túl valóságos. Én vagyok a Módszer felfedezõje, alkotója, alkalmazója, haszonélvezõje. Én vagyok a Módszer maga, megszûnnek a határok, lassan semmi különbség nem lesz a Valóság és az új eltervezett én között. Már nem is létezem, csak a volt önmagam, egy gondolat viszi felettem a hatalmat. Csatát nyertem magam ellen.

043 Undor

Gyûlölöm magam néha, mikor nem figyelek a környezetemre. Megjelenik a vágyott cél, és egymásnak fordítom azokat, akiket szeretek. Nem érdekel, hogy mi lesz velük, tudom elõre, hogy nyerni fogok, és nem áll elém semmi. Mindent eltiprok, anélkül, hogy az eltiportak rájönnének erre. Csupán áldozatok õk. Majd jön a feleszmélés, de akkor már késõ. És még csak azt sem tudom bebizonyítani, hogy én vagyok a bûnös. Marad a halhatatlan lelki fájdalom.

044 Kérdések 18-évesen

Bulizzak vagy NE bulizzak ?

Berúgjak vagy NE rúgjak ?

Csajozzak vagy NE csajozzak ?

Bunyózzak vagy NE bunyózzak ?

045 Egyedül

Minden felborult körülöttem. Nincsenek játékszabályok és nincsenek gyõztesek sem. Sodor az ár, és csak hiszem, hogy megkapaszkodtam, érzéki csalódás volt csupán. Már nem dob föl a tánc, a félelem. Valami mást keresek, valami emberit, egyszerût és érthetõt. Nyújsd a kezed, és ments meg, vagy nézd végig a halálom........

046 Boldogság

Egy nap csupán, mégis annyi minden megtörténik pár óra alatt. Egy mese, pár jó barát, egy kedves hang, nevetés, és egy film, amin sírni lehet, de ezáltal nyújt valódi élményt. Ennyi elég, és talán több nem is kell hozzá. És bár még álmok tombolnak a tudatban, egy kis megelégedés olyan jó, mint az ételre a só.

047 Apám

Néha már nehéz elviselni, sokszor úgy néz rám, mintha meg akarna semmisíteni. Pedig ez nem igaz, õ csupán egy nagy gyerek, akinek álmai vannak, és üveggolyóval játszik. Sokszor nem veszi észre, hogy mi történik körülötte, és nincs tekintettel másokra. Talán most, amikor már öregszik hatnak rá a gyermekkor emlékei? Olyannyira távol van tõlem, hogy sajnos nem tudom megérteni, reggeltõl estig együtt élek vele, és rá kellett ébrednem, hogy nem ismerem. Dolgozik, robotol, hogy több pénzünk legyen, és mégsem látom, hogy sokkal gazdagabbak lettünk volna. Csak elvesztettem valamit, már nem kártyázunk együtt, nem kirándulunk, és nevetni is csak rohanva nevetünk néha. Pedig ez nagyon hiányzik.

048 Várakozás

Elértem végre valamit, amit nagyon akartam; tudom, hogy valamikor be fog következni, de erre még várni kell. Várni valamire, ami nagyon fontos nekem, annyira, hogy azt szinte még magam sem tudom megindokolni. De ez a várakozás egy furcsa dolog, izgalom mellyel a gyermek várja a karácsonyt, és már semmi más nem tudja érdekelni. A vágy egy idõre tehetetlenné teszi a testet és a lelket, úgy uralja mint ahogy semmi más nem képes rá. Pedig a tudat tisztában van vele, hogy ennek semmi értelme. De már nem tart sokáig.......

049 A temetõben

Halottak napja, mindenki számára az emlékezés ideje ez, de én nem a múltra gondolok, hanem a jövõre. Majd én is meghalok talán egyszer, és ha emlékeznek is rám, nem sokra megyek vele. Nem tudom, hogy mi van a halál után, de ha a NEMlét követi, akkor elszorul a szívem. Itt vagyok egy világban, amiben az idõ a végtelenbe rohan, élek benne egy jelentéktelen pillanatban, és soha többé nem lesz ilyen élményem. Nem beszélhetek senkivel, nem lehetnek élményeim, és szenvedni sem szenvedhetek. Senkit nem érdekel majd, hogy léteztem-e valaha, olyanná válok, mint a nulla a gyök alatt. Nekem ÉLNEM KELL !

050 Nyugalom

Van, hogy sikerül legyûrnöm magamban a vágyakat, bennem élnek továbbra is, de nem hajszolnak, mint az ember a lovat, amikor siet valahova. Nem áll meg ettõl az élet, minden megy tovább, csak a lélek pihen meg kifáradt vándorként. Tudom, hogy ez a vándor elõbb-utóbb meglát majd valamit, amire szüksége van, és útra kel, de akkor majd már új erõre kapva és jobban viselve a megpróbáltatásokat, melyek elõtte állnak az úton.

051 Csatlakozás

Ott vagyok azok között, akikkel naponta találkoztam, de most más a helyzet. Valamitõl eltûnt a kitaszítottság érzése, feloldódtak a gátlásaim. Különös érzés ez annak, aki elzárkózik a környezettõl. Felemelõ és energiával dúsító ez. De az ellentmondás nem szûnik, ott él az emlékekben, hogy nem így kéne élnem, és nem is akarok, csak szeretnék.

052 Pillanat

Mosoly, bolondság, emlékek, õrület, szeretet, kitagadás, vágy, tudatlanság, önvád, kérdések, semmi, fájdalom - egyetlen pillanat.

053 Furcsa

Eddig is a tudatomban élt, hogy segíteni kell az embereken, de találkoztam valakivel, akinek miután ezt elmondtam, a gondolat úgy olvadt bele a tudatomba, mintha mindig is oda tartozott volna. Furcsa érzés ez, és nem tudom, hogy az a személy miért gyakorolta rám ezt a hatást. Talán azért, mert nem akartam neki hazudni ...................

054 A kõ

Van egy láthatatlan kõlap, idõ koptatta felületén a mély sebek törvényeket hordoznak. Olyanokat, amiket magamnak hoztam létre, hogy szabadabb legyek. Talán nehéz megérteni, hogy miképpen lehetséges ez, olyan mintha egyetlen körlapon állna az ember, körülötte pedig a gyilkos mélység. A törvények köve a kör közepén van, és össze vagy láncolva vele. Megköt és életben tart. Ne feledd, ha jók a törvényeid, nem kell félned semmitõl.

055 Habos sütemény

Ha szegény vagy, akkor csupán tudod a habos süteményrõl, hogy finom, ízletes, de meg nem ízlelheted. De az élet ettõl még nem lesz semmivel sem kevesebb. De ha egyszer mégis megkapod, érzed az édességét, ahogy szétolvad a szádban, azt soha el nem feleded. Más lesz azután az élet, hiányozni fog belõle az a habos sütemény. Álmokban jelenik meg újra, és reggel a valóságra ébredsz. Talán csak abban találsz vigaszt, hogy egykoron még ízlelhetted, és az emlékeidet senki nem veheti el.

056 Ki vagyok ?

Ha fölteszem magamnak a kérdést "Ki vagyok én ?", akkor ez egyike a legkönnyebben, és a legnehezebben megválaszolható kérdéseknek. Mert van egy nevem, szüleim, születési helyem, foglalkozásom, lakhelyem, és így tovább. De ezek csupán száraz adatok. Ha személyi igazolványt akarok magamnak, senki nem kérdezi meg, hogy vajon mi a célom az életben, hogy kit szeretek, mik a vágyaim, vagy mi az amit el akarok kerülni. Pedig ezek legalább annyira fontosak. De ki is vagyok én ? Nem több, mint egy embernek tûnõ lény, kit sodor a kegyetlen idõ keresztül az események tengerén, és kiáltom a csendes néma égnek: "Ki vagyok én ?"

057 Nyomorultak

Utolsó erõm is elhagyott már, emlékeim szerint az ital és a fájdalom mámorában leültem a hideg kõpadra. Az esõ nedvessége átszivárgott lyukas nadrágomon. Kezemben szorongattam a már üres borosüveget - az egyetlen kincsemet. Odavágtam a kõpadhoz, majd bámultam a kezemben maradó csonkot. Igen, jó élesnek látszott. Gondoltam, talán nem fogok sokat szenvedni, ha felvágom az ereim. Bár a gondolat tombolt bennem, hogy ezzel vége mindennek, és a semmi, a gyalázatos borzalmas mindentelenség következik - de nem érdekelt. Már elszántam magam a végsõ lépésre, de valaki mellém ült.

- Hallod a madárcsicsergést ?

- Nem, tél van. Ilyenkor a madarak nem énekelnek, és én sem éneklek többé.

- Pedig szépen énekelnek, csak te nem akarod hallani.

- Nem is akarom. Nem ér az egész egy kalap szart se.

- Az álmokról énekelnek, a te álmaidról.

Megnõtt bennem a kíváncsiság, bár bolondnak tartottam a mellettem ülõ személyt akinek még az arcát sem volt idõm megnézni, mégis figyeltem. Pár pillanat múlva pedig meghallottam a szívmelengetõ dalt. Átkaroltam az ismeretlent, és elindultunk a kihalt város útjain. Bárki ránk nézett, azt hihette, hogy duplán lát, de ez minket nem érdekelt, csak sétáltunk, nevetve azon, hogy mily bolond is az ember............

058 Köztünk

Az ember nem figyel oda a környezetére, inkább magával törõdik. Akiket nem ismer igazán, azokról is véleményt alkot, még ha akaratlanul is. Egy kis odafigyelés kell csupán, és ráismerhetünk az elrejtett kincsekre, még akkor is, ha ott elõtte csak szemetet véltünk felfedezni. Köztünk élnek azok, akiket csupán meg kéne szólítani, és pár pillanat alatt sok értéket kaphatnánk tõlük, és adhatnánk nekik viszont. Meg kell tanulnunk megtalálni és megérteni egymást. És ez még csak a kezdet..........

059 Reiki

Régi feledett tudomány

mely újra fényt keres

nem értem összes

titkait

de

hiszek

és teszek

060 Most

Most nem olyan mint a fehér holló röpte az éjszakában, se nem olyan mint a gyertyafény egy fénytelen világban, inkább fekete folt egy fekete lapon, de egy olyan folt, ami lelkében õrzi a tudatot, hogy õ fehér.

061 Hosszú

A nyugalom, ha csak egyszer is megismertük az izgalmakat, magában hordozza a kitörés lehetõségét. Egy idõ után az indulatok, a fájdalmak, a szeretet és a vágy erõi összegyûlnek, és kezdenek elhatalmasodni. Hatalmas próbának kitéve ezzel a tudatot. Meg kell nyitni a záró szelepet, és kiengedni azt ami szorít. De a hosszú nyugalom után, nem tudom képes vagyok-e még rá. Lehet, hogy nem sikerül, és belebolondulok...................

062 Hiányzik

Igen, hiányzik. Bár az ember ritkán mondja ki, én mégsem tagadom. Hiányzik nekem a szeretõ karok lágy, forró ölelése, a nyugtató simogatás, a kellemes halk szavak. Hiányzik a tomboló csendes élvezet. Többre gondolok mint a test kielégítése, mert az egymásnak adott ajándék a világ egyik legcsodálatosabb dolga. Nem mûködik szeretet és tiszta érzések nélkül. Másképp csak játék az egész aminek emléke szertefoszlik a semmi emlékeiben.....

063 Kameraállás

Egy filmforgatáson több kamera is figyel, és bár a valóság csupán egy, minden kamera más más valóságot tekinthet a magáénak. Az én kamerám az életet nézi, tudja mutatni a szépet és jót, de akár a színfalak mögötti kínzó rosszat. De nagyon nehéz letenni a kamerát és a tényleges valóságot látni minden elõítélettõl mentesen. De sajnos nem tudom, hogy amit én valóságnak tekintek, az nem több-e mint egy újabb kamera a sorban. Egy újabb kamera a végtelen sorban.

064 Odafönn

Néha belegondolok, hogy a véletlenek furcsa játéka hányszor siet a segítségemre. Ezek olyannyira különösek, hogy nem is illik rájuk a "véletlen" szó. Sokkal inkább olyan a dolog, mintha valaki megtervezné õket, elõre és nagy szakértelemmel. A tudománya abban rejlik, hogy a döntést mégis rám bízza. Nekem kell választanom. Igen, úgy érzem kedvel valaki engem odafönt.

065 Tükör

Hétköznapi esemény az, mikor az ember belenéz a tükörbe. Mindig ugyanaz az ismeretlen arc bámul rá a másik világból, egy képzeletbeli valóságból. Látod ha bajod van, ha örülsz, ha fáradt vagy. Az arc mégis ugyanaz marad, a szemek tekintetében mélyen benne ül a személyiség képe. Nem szerettem soha, a saját szemembe nézni. Nem akartam elfogadni amit láttam, brutalitást, számító, könyörtelen és megtört tekintetet. De mégis meglepõdtem, ma ismét a tükör elé álltam, belenéztem a saját szemembe. Kis nevetés bújt meg a csillogásban, ami beköltözött a szemem sarkába. Holnap talán újra megnézem.........

066 Máshol

Sok filozófus, tudós, mágus és közember állította már, hogy léteznek világok amelyek számunkra láthatatlanok. Többen megállapították már azt is, hogy bizonyos megoldások segítségével átjuthatunk egy másik dimenzióba. A módszer nem isteni áldás, nem csoda, hanem éppúgy megtanulható mint a történelem. Az álom is egy ilyen világba vezet el, de ott inkább szemlélõi mintsem irányítói vagyunk a valóságnak. De sosem szabad elfelejteni, hogy ezek a világok nem választhatók el attól a világtól amiben élünk. Ha elmész valahova és ott megváltoztatsz dolgokat, azok nagyon erõsen hatni fognak a saját világodra. Vigyázni kell. De ha tiszta szívvel léped át a dimenziók kapuját, segíthetsz másokon. Tudod, ott Máshol nagyon, nagyon érdekes.

067 Csodák

A megállapításom az, hogy a csoda egy nem létezõ dolog. Nincsenek csodák. Hogy miért állítom ezt ? Az válasz nagyon egyszerû, mitöbb hétköznapi. Bármi is történik az része a valóságnak, és ezzel elveszti csoda jellegét mivel éppúgy érzékelhetõ mint bármi más. Ha ilyen dolgok történnek, azoknak valamilyen oka is van, és éppúgy természetesek mint a születés vagy a halál. A csodákat mi hozzuk létre azzal, hogy bizonyos dolgokat amiket nem értünk vagy nem fogadunk el teljesen, kikiáltjuk csodának és ezzel részünkrõl el van intézve. Pedig ha megtanuljuk megismerni és elfogadni õket akkor csodálatos dolgokban lehet részünk..............

068 Elmondani

Szeretném elmondani a világnak, az embereknek, az állatoknak, és minden teremtménynek ebben a végtelenségben, hogy SZERETEM. Szeretem a virágok illatát, a hosszú beszélgetéseket, a vízcseppet amiben megtörik a fény, a szellõt ami szétfújja hajam, a nevetést ami megtisztít a fájdalomtól. Semmire, még a rossz dolgokra sem akarok negatívan gondolni. De szavam pár méter után elhal a levegõben, a papír amire írtam elrothad az idõ folyamán, a kõtábla megreped. Egy hely van csak ahova ezt leírhatom, hogy örök maradjon, az emberek lelke, a változó, élõ, megfogalmazhatatlan valami, ami mindannyiunk számára oly fontos kincs.

069 Te is

Most, hogy idáig eljutottál, kérlek, hogy vegyél tollat a kezedbe. Ne félj önmagadtól, és az utolsó 70. pontot már magad írd le. Hidd el, hogy sikerülni fog, és ha elkészültél vele, akkor majd megértesz engem is, és egy kissé jobban megérted talán majd a világot, amiben élünk, és majdan meghalunk.

070 ...........................

071 Változás

Nem számítottam rá, de mégis féltem tõle. Annyira érthetetlen volt a számomra a dolog, de mégis értenem kellett volna. Lehet, ha értettem volna, akkor még inkább mardosta volna a fájdalom a lelkemet. Túl hirtelen jött, és azt sem értettem, hogy mi lehet az oka. De Õ nem árulta el, pedig biztosan tudta. Figyelte a szenvedésemet, és én nem mentem el, hagytam, had játszon mint macska az áldozatával. Mindhiába, ami maradt az csak a fájdalom. De én mindennek ellenére: Szeretem.

072 Menekülés

Vannak érzések, amiket az ember egyszer létrehoz, de késõbb arra kényszerül, hogy megszabaduljon tõlük. De valójában mégsem akarja. Csupán szeretne megszabadulni attól a vágytól ami egykoron teljes énjét betöltötte. Én szabadulni akarok, de önmagam állok ellent magamnak, és az egész nem több mint egy menekülés önmagam elõl. Szabad szeretnék lenni..........

073 Meleg láng

Az élet sokkmindenre megtanítja az embert. De az érzelmeket is tanulni kell. Furcsa ez az iskola. Járom eme iskolának rögös utjait már hosszú ideje, és nem sok eredménnyel, de annál több tapasztalattal. A reményt nem adom föl. Keresem azt a kis meleg lángot, ami éltetõ, de el nem éget. Nem tudom, talán most már itt van a lehetõség. Csak arra kell ügyelnem, hogy ne legyen ebbõl is emlék, egyszerû értékû tapasztalat.

074 Egysejtûnek lenni......

Vajon igaza van e annak az embernek, aki azt állítja, hogy egy egysejtû nem mondható intelligens lénynek ? Mindenesetre, szerintem van lelke, és valami, amit minden embernél jobban tud. Osztódni. Ha én úgy érzem, hogy több személlyel akarok együtt lenni, úgy, hogy egész önmagamat felajánlom, mint egy ajándékot, rá kell jönnöm, hogy ez lehetetlen. Egy példány van belõlem, se több, se kevesebb. Nem vagyok képes többre.

075 Mikor ment el ?

Ismerek valakit. Nem lenne jó, ha megnevezném. Egyrészt azért, mert én vagyok az egyetlen, aki rájött arra, hogy mi történt vele, másrészt pedig azért, mer õ már hiába olvassa ezeket a sorokat. Senki nem vette észre, hogy mikor történt. Talán egy szürke hétköznap volt az, amikor talán pont az én orrom elõtt meghalt. Nem fizikailag, hanem odabent. Még ma is gondolkozik, nevet, mérges, de számára már nem létezik ez a világ. Élõ halottként van köztünk. És én nem figyeltem oda. Talán segíthettem volna. Még azt sem tudom, mikor ment el........

076 A világ értelme

Hány élet veszett oda, hasztalan. Rengetegen tették föl az életüket, arra, hogy megtudják mi a világ értelme. Én nem küzdöttem érte. Csupán megkérdeztem, és megkaptam a választ. Nem volt valami felderítõ élmény, mitöbb, lesújtó. Egészen addig, amíg valóban meg nem értettem. Nincs semmi, nagy magasztos eszme, ami a világot valahonnan valahová vinné. De ennek nem is lenne értelme. Az egésznek nincs értelme, és nem is kell keresni. Legalábbis nem úgy, ahogy azt az ember gondolná. Ha egyszer látsz majd egy arcot, amit könnycseppek mosnak, és eléred, hogy a könnycseppek helyét egy mosoly vegye át, akkor érted meg igazán...............

077 Megfosztás

Az évek megállítása épp oly nehéz feladat, mint egy kanárit megtanítani arra, hogy a víz alatt repüljön a himnuszt szavalva. Nincs megállás, és eljön az a nap, amikor az embert megfosztják attól a kincstõl, amit gyermekkornak nevezünk. Átkerülünk egy újabb skatulyába, amit a Felnõttek világának hívnak. De ez az a pillanat, amikor még dönthetünk. Megóvjuk e azt, amit egész eddig nagy gonddal építettünk, az életünk. Képesek vagyunk e arra, hogy megmentsük mindazt, amitõl meg akarnak minket fosztani. Ne feledd el soha, hogy mire képes egy gyermek, hogy mire vagy képes TE, mint a jövõ záloga.

078 Este van

Párnámra hajtom fejem. Gondolatok cikáznak, és nem adnak utat az álomnak. Többet akarok, mint egy nap komor semmittevése. Talán ki kéne menni az éjszakába, és elkiabálni az emberiségnek: ÉBRESZTÕ !

079 Buszmegálló szindróma

A szegény ember sokat ácsorog a buszmegálló furcsa környezetében. Nem tesz többet, mint egyszerûen vár, és közben minden pillanatban arra gondol, hogy mennyire utálja ezt a semmittevést. Ott áll rengeteg ember, és egyik se lép oda a másikhoz, hogy váltson vele néhány szót. Csak várnak és idegeskednek önmagukban. Ha felhangzik egy busz zaja, mindenki figyel, hátha most jött el a szabadulás pillanata. Én pedig ott állok köztük, és ezen gondolkodva mégsem vagyok képes megtenni a lépést, hogy valakivel beszélgessek, és így ura legyek a gyilkos idõnek. Valami visszatart, az idegenség teljesen beborító érzése: Buszmegálló szindróma.

080 Az utolsó telefon

Mr XY teljesen hétköznapi ember volt. Hétköznapi barátokkal, hétköznapi élettel, és hétköznapi halállal. De amire nem számított, a halál és a túlvilág között egy hang szólt hozzá: - Van valami utolsó kívánságod ?

A kérdést rövid gondolkodás, majd egy mosoly követte. - Telefonálni szeretnék -szólt a válasz. Mr XY tárcsázott, és a hang hallatán összeszorult a szíve - a telefon foglaltat jelzett. Pedig csupán egy mondatot szeretett volna hagyni az utókorra: - Az élet szép......

081 EMBER

Kinéztem az ablakon, és a tekintetem egy járókelõre vetõdött. "Íme az ember" - szólt bennem a hang, és szólalt meg ismét, ahányszor csak új személyt fedeztem fel. Mindannyiszor igazam volt. Kevés hozzá egy élet, hogy valaki tényleg megérthesse, hogy micsoda szépséget takar ez a szó: EMBER. Soha sem ismerhetsz mindenkit ebben a világban, és mégis, ha elmondod magadban ezt a szót, valami mégis megfogalmazódik. A szó mögött rejlõ gondolat, amely benned lüktet a születésed óta. Soha ne feledd: EMBER VAGY.

082 Kívülrõl szemlélve

Ronda vagyok. De nekem azért tetszik................nincs más.

083 Játék ?

Micsoda játékot képes ûzni az, aki birtokolja az erõt, és a szavak furcsa fegyverét ? Nem tudom jót, vagy rosszat teszek éppen. A jóra törekszem, de a félelem kemény szakadatlan háborút vív ellenem. Mit tegyek ? Ártani senkinek nem akarok, de ha nem lépek közbe, akkor minden a saját maga csapdájába zuhan. Önmagunkat emésztjük lassan, ahelyett hogy igazán élnénk.

084 Halhatatlanság

Amikor másoknak megemlítettem, két válasz volt. Az egyik, hogy lehetetlen, a másik pedig az, hogy borzalmas. Furcsa, hogy mindennek ellenére továbbra is akarom. Ez a második gyümölcs, amit nem hoztunk el a paradicsomból. Talán azért, mert elõbb a tudással kéne úgy bánnunk, mint a teremtõnk teszi. Tudom hogy képes vagyok rá, de sok idõ kell, rengeteg szenvedés, bukás és öröm. Hosszú az út, és még elõttem áll.

085 Párás üveg

Utaztam a buszon. A szokásos ide-oda ingázás. A hangulat nyomott, mindenki fáradt és siet. De egy kislány elõttem ebbõl mit sem vesz észre. Kis ujjával ír és rajzol a bepárásodott üvegre, és mindezt hangosan kommentálja. Akaratlanul is mosolyogni kezdek. Nézem a firkákat, mintha valami nagy mûvet szemlélnék. Aztán hosszú várakozás után , megindul az ujjam, és egy emberke körvonalait rajzolom. Még nem veszett el bennem a gyermek.................

086 Észrevétel

Valaki most lépett ki a szobám ajtaján.

Lehet, hogy õ volt az, akit kerestem ?

Talán utána kéne menni.........

087 A Király, a Bolond és a Halál

....És így szólt a Halál a Királyhoz: Gyere !

És a Király ment...

....És így szólt a Halál a Bolondhoz: Gyere !

De a bolond jobban szerette az életet...

088 Kettõ

Szinte hihetetlen, hogy az ember képes arra, hogy két egymásnak ellentmondó gondolat éljen benne úgy, hogy mindkettõrõl biztosan tudja, hogy az igaz. Bámulatos dolog ez az agy részérõl, de elviselni borzalmasan nehéz. A küzdelemben ugyan csak nyertes lehetek, hisz az igazságot fogom választani. Csakhogy kettõ van belõle, és annyira különbözõek. Az egyik boldogságot hoz, a másik szomorúságot és feloldozást. Én mindkettõt választom.

089 Jó érzés

Kavargó gondolatokban, kiutat keresve sem jutottam semmire. Már azt hittem, hogy vége, felbomlott a lélek egyensúlya, és visszazuhanok a mélységbe. De ekkor egy hang, egy telefon hangja szólított magához. A túloldalon valakinek szüksége volt rám. Amíg van ember, aki számára jelentek valamit, addig mindig lesz megoldás. Nem adom fel, amíg szükség van rám.

090 Hajnal gyermeke

Hajnal gyermeke,

mond, mért véres a kezed ?

Hajnal gyermeke,

mond, mért könnyes a szemed ?

Tanuld meg a törvényt,

szenvedj féregként

emeld szemed az égre,

oldódj bele a fénybe,

érezd,

hajnal vagy.

091 Barátok

Hazamegyek a barátaim közé. Örülnek nekem. Beszélgetünk, én segítek nekik, õk segítenek nekem. Jól érezzük magunkat együtt. Nincs ellenségeskedés, nincs rosszkedv. Fél szavak röpködnek a levegõben és mi mégis értjük õket. Minden gond menekül, ha meglátnak minket együtt. Igazán összeillõ csapat vagyunk. Nem tudom miért, de megtaláltuk egymást, az élet és az idõ hatalmas sodrában. Így jó.

092 Hogyan lehetséges ?

Egyszer, valaki eljött hozzám, és azt mondta: "Képes vagy rá."..............És én elhittem.

093 Gyertyaláng

Gyertyák vagyunk. Hol lángra lobbantjuk magunk, máskor pedig elnyomjuk fényünket. De akkor érjük el célunkat, ha az utolsó piciny lobbanásig feláldoztuk önmagunk. Semmivé foszlott ugyan, de szép volt. Örökké élõ emlékké vált.

094 Élet

Annyira rövid, hogy sokak szerint még megszületni sem érdemes. Vannak, akik úgy éreznek, hogy nagyon hosszú, és érdemes élni. Engem egyik sem érdekel különösebben. Van egy jelen, és van egy cél amit kitûztem magam elé, pedig még én sem tudom, hogy pontosan mi az, csak érzem a létezését. Olyan ez mint amikor egy vak ember az érzései alapján halad egy számára ismeretlen világban. Ha senki nem segít neki, elõbb utóbb orra bukik.....

095 Segíteni

Nehéz. Van valaki, aki tudja, hogy a sivatag túloldalán van egy oázis. Egész lényével érzi jelenlétét, de nem fogadja el, hogy õ is képes elérni azt. Mi itt állunk a fák hosszú sorának kezdetén, és hívjuk õt. Éppannyira fél megtenni az elsõ lépést, mint amennyire mi féltünk egykoron. Tudom hívni, beszélni hozzá, de nincs annyi erõm, hogy megfogjam a kezét, és végigvezessem az õ útján. Mert azt az utat csak õ ismeri...........

096 Veszíteni

Gombóc a gyomromban, nem szûnõ hasító fájdalom. Magányosnak és semminek érzem magam. "Vesztettem" - szól bennem az ego. De felismerem, hogy ezt csak az ego-m mondja, nem én. Egy gondolat átsuhan fejemen, az útról. Kitör a belsõmbõl a nevetés...mosolygok és boldog vagyok....megtanultam valamit.

097 A világ, amiben élek

Nem értem rejtett mélységes titkait. Õrizi õket a kezdetek óta. De képes vagyok érezni õket. Tudom, hogy nem rossz, és tudom hogy nem is jó. Egyszerûen és tisztán szabad, csak az emberek néha elfelejtik ezt észrevenni.......

098 Hol vagy kedves ?

Tudom, hogy létezel, és tudom, egyszer találkozunk majd. De nem tudom milyen leszel, képtelen vagyok elképzelni bármit is, ami hozzád csupán hasonló. Járunk majd egy táncot az érzelmek hatalmas színpadán, összefonódunk vagy csupán érintjük egymást - nem tudom. Várok rád, egyre fogyó türelemmel, és ettõl lesz igazán hosszú az idõ. Ne várass magadra, ha teheted........

099 Képsor

Egy sivatag közepén hasalok a homokban. Fejemet két kezemmel támasztom, és elmeredek a kavargó homok messzeségébe. A hátamon egy ház van, egy nagy családi ház. Nem érzem a súlyát, de ideköt, és nem hagy elmozdulni. Egy kígyó halad el a közelben, majd egy ember közeledik. Kezében csillogó, frissen élezett baltát visz. Felém tart, és egyszerûen ledobja mellém a baltát, majd eltûnik a végtelenben. Bámulom a naplementét, nyugodt vagyok...........

100 Víz

Az embert hasonlíthatnám a vízhez. A víz örök körforgással mindig újjászületik. Talán folyó lesz, vagy csupán kis patak, talán óceán vagy lehulló hópehely. De a változás ellenére, mindig víz marad.

101 Tegnap,ma,holnap

Tegnap valami,

valami mást éreztem át

Holnap majd,

majd belül alakul át

Nincs valóság,

csak változás

álmodás

Ma egyszerûen,

egyszerûen jól érzem magam

102 Homokszem

Homokszem ül egy kõbe

ZÁRVA

Nyugalmának ez volt az

ÁRA

Kõlapon ülök magamba

ZÁRVA

Arra gondolok, talán õ

ÁRVA

Kõlapot viszek kezembe

ZÁRVA

Együtt sétálunk a kéklõ

VILÁGBA

(ZÁRVA)

103 Történet

A mester egy napon így szólta a tanítványaihoz, a tanítási idõ lejártához közeledve:

- Most játsszuk azt, hogy mindenki mélyen hallgat, és aki elõször megszólal, az az elsõ számú vesztes, aki másodszor, az a második, és így tovább az utolsó emberig.

A mester ezután elhallgatott, és tanítványai is így tettek. Fél perc csönd után a mester ismét megszólalt:

- Veszíteni tudni kell.

Majd fölállt, és kisétált a terembõl........

104 Megoldás

Ég a házunk. Ember már nem segíthet. A láng ég, fellobban, mardos, melegít. Nem vagyok tétlen. Kezembe botot veszek, faragok, legyen mivel.......szalonnázni.

105 JÉ!

Az ember mindig tapasztal. Néha hosszú idõn keresztül nem figyelünk oda arra, ami körülöttünk történik, sem arra ami bennünk változik. Néha megéri megállni, és mérlegelni. Már hosszú ideje írom ezeket a sorokat, és csak most veszem észre, hogy mit teszek önmagammal. Egy régi valóság meghal, de nem vész el, mert tetemébõl egy új táplálkozik. Az idõ halad, és én írok. Nem, nem csupán magamról. Rengetegen élik át ugyanezt. Szívünk egyszerre dobban, és mégis mindannyian mások vagyunk. Nem vagyok egyedül.

106 Kezdet és Vég

A fiú odalépett a ravatolozóban fekvõ holttesthez. Körülnézett, de éppen akkor senki nem figyelt rá. Tudatában volt annak, hogy nem kellett volna megtennie ezt a lépést, de még nem volt teljesen ura érzelmeinek. Nézte a lány arcát, és közben erõsen arra gondolt, hogy a lány csupán alszik. Tudta, el kell hinnie. Hosszú percekig várt, Majd két ujját a lány homlokára helyezte. Valami történt, de ezt senki nem vette észre. A fiú tudta mi várna rá, kisétált a ravatalozóból, és örökre eltûnt a bürokrácia szeme elõl. A lány felnyitotta a szemét......csupán álmodott

107 Belsõm rejtekén

Valahol bennem, egy világ létezik. Néha vidám, néha szomorkás, de sosem boldogtalan. A jövõjét maga írja, furcsa ismeretlen betûkkel. Együtt élek ezzel a belsõ világgal. Tudom hol kezdõdik a külsõ világ, és tudom hol van a belsõ. A külsõt tisztán látni, nyugalom. A belsõvel egyesülni, végzet. Egyszer majd nem lesz többé határ. Nyugalom lesz, teljesség. Nem lesznek kérdések, és nem lesznek válaszok sem. Abban az állapotban megszûnik az én és az õk., a jó és a rossz. Minden Egy lesz, mint kezdetben.

Aztán....

Egy újabb õsrobbanás....

Egy új világ.....

108 Ujjak

Hajamban túrkáló, keresõ ujjak. Szavak hangzanak kívülrõl, amiknek több az értéke, mint puszta jelentése. Csukott a szem, semmit sem látok. De minden nyitott bennem, tudom, valaki van odakinn. Vagy már idebenn van ? Nem tudom. De valahogy egy az egész, nyugodt, békés, szeretõ.

109 Figyelmetlenség

Egy hajótöréskor két ember a vízbe esett. Az egyikük csak az egyszerû mellúszással haladt, reménykedve, hogy sikerül megmenekülnie. A másik próbált újfajta úszásmódot kitalálni, hogy gyorsabban haladhasson, és ez fölemésztette minden erejét. Mindketten megfulladtak. Egy sziget volt a hátuk mögött.

110 Könyv-szindróma

Néha könyvnek érzem magam. Az emberek kinyitnak, és elolvassák belõlem azokat a részeket, amelyekre kíváncsiak. Aztán továbbadnak, vagy továbbhaladok magam. Néha magamat nyitogatom, de elõfordul, hogy csupán érdektelenség fogad. Csak azok figyelik folyton ezt a könyvet, akik tudják, hogy mindig új fejezetek íródnak benne. Még idõ kell ahhoz, hogy ne csupán olvasni lehessen belõlem, hanem magam is képes legyek arra, amire vágyok ..... tanítani.