online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   
kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 













































 
 

Erkel Ferenc-Egressy Béni HUNYADI LÁSZLÓ

könyvek

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt


egyéb tételek

 
ALISON KELLY Vandorlélek
UMBERTO ECO A FOUCAULT-INGA 1
JAMES R. SHERMAN, PHD. Csinald
DEBBIE MACOMBER A legjobb döntés
BEAUMARCHAIS Egy őrült nap avagy Figaro hazassaga
Gayle Callen Ártatlanul elítélve
WILLIAM SHAKESPEARE (1564–1616) Romeo és Júlia
BÁRBEL MOHR - KOZMIKUS CSOMAGKÜLDŐ SZOLGÁLAT
 
 

Erkel Ferenc-Egressy Béni

HUNYADI LÁSZLÓ

(szövegkönyv)

NYITÁNY

ELSŐ FELVONÁS

1. kép

Nándorfehérvár előtt.

A várkapu felvonóhídja leeresztve.

Előtte nemesek, katonák, a Hunyadiak hívei és Hunyadi Mátyás.

Viharos alkonyat.

KAR

Nem leszünk mi hű kutyái


Árva László fajzatának!

Farkasokkal kél birokra,

vakmerőn, ki minket támad!

Nem remélünk, nem henyélünk:

férfi módra szembenézünk!

Nem, nem adjuk át a várat!

Száll a holló rendületlen,

zászlainkról égre lebben:

nem lehet az soha már rab!

Mivégre annyi hősi harc,

sok magyarnak holta mér'?

ha mindig újra szolgaság,

meg rút alázkodás a bér?!

E vár Hunyadnak fészke itt,

s az Isten óvja Cilleyt,

mert meg nem óvják a zsoldosok,

ha űzik majd az ordasok!

Egy nem érti csak,

egy, ki most se lát,

csak gyermekmódra tűr,

míg rá nem dől a ház...

Csak László vitéz, csak László aluszik

és meg nem hallgat ő,

csak ellenének hisz,

míg a szél kidönti

majd a büszke fát...

SZILÁGYI

De nem!

KAR

De nem!

Mit könny, meg szép szó meg nem tart,

vérrel, vassal védi majd e kard,

mit könny, se kérés meg nem tart, stb.

László halljad, harsan a kürt,

vészjele zendül, vádolva zeng!

Vár e nép, mely annyit tűrt,

halld, a föld hogy reng...!

Mit könny, meg szép szó stb.

MÁTYÁS

Halljátok most jó hívek:

szívetekben szívem dobog!

Vegyétek hálám szavait,

hogy bennetek így bízhatok!

Csak az, mit fájlal a szívem:

felnőtt e lélek, meglehet,

gyermek a test, erőtelen:

nem küzdhet együtt véletek

Mert bár lovag volna e gyermek,

mint azt atyja rendelé,

- de lám, e kard még játék csupán

a gyönge gyermek oldalán.

Ez az, mit fájlal a szívem stb.

De majd, ha nagyon nagy leszek,

mit lelkem érez és remél,

majd akkor nem szó lesz, de tett,

mi most szívemben lánggal ég!

Gyűlik nagy erő karomba majd,

suhog-villog benne majd a kard!

Szent célnak lázas vágya hajt,

mit országom s atyám akart:

Nemzetem ellenségeire majd

lesújt e kard.

KAR

Telj-múlj, nagy idő!

Ez, mit ma lelkünk úgy remél.

S ő végbevisz nagy terveket,

miknek csírája benne él,

szívében él, csak benne él!

MÁTYÁS

Ó, de majd, ha nagyon nagy leszek stb.

Itt-létetek jó okát

majd közli László fivérem,

hisz a futaki országtanácsból

épp most érkezett haza.

KAR

Légy üdvöz, nemes barátunk!

LÁSZLÓ

Köszöntelek szívből, kedvelt híveim!

KAR

Úgy fojtogatja torkunkat keserű gond!

SZILÁGYI

Hallgass ránk, László öcsém! Gyanútlan szíved végromlásba dönt!

Ne bocsásd be a várba László királyt s léha népét!

LÁSZLÓ

Ismét e rémkép!

Ez a vár, mely ma itt királyát tiszteli: Boldog, - s mint hű

alattvalók, kitártunk kaput és szíveket! László király mint testvért

kedvel engem. Cilley Ulrik, ki kormányoz atyám nyomdokán, és

Újlaky, minden hadak főkapitánya, hívem!

SZILÁGYI

Így pusztulásod lesz e szörnyű nap!

KAR

Mint tébolyult, se lát, se hall

e hízelgéstől elvakult,

Már gyúl az égen vad vihar,

s a villám minket porba sújt!

Hát nem látod, hogy kész

a csapda elveszejteni tégedet?

Az udvar régen erre vár

s te megnyitod ma fészkedet!

E Júdás-csók lesz gyilkosod!

A király majd keggyel halmoz el:

,Az ifjú hős oly nagyra nőtt,

hogy bátorságát rettegik!'

Arany bilincsbe zárni őt,

azért lesznek ma itt!

E Cilley, kit ostorul

küldött reánk az ég ura,

Helytartónak nem ösmeri

közülünk egyik is soha,

mi nem ismerjük el soha,

ez idegen latort, e gazt, soha!

(Egy hadnagy érkezik sietve, s levelet ad át Hunyadi Lászlónak.)

HADNAGY

Nagyuram! Egy futárt fogtak el. Rohant a nádi rengetegen át, de

portyázó vitézim hajnalban elállták útját.

LÁSZLÓ

Most a rejtett írás napfényre kerül!

SZILÁGYI

Halljuk, olvasd!

LÁSZLÓ

Brankovics György fejedelemnek! Ím alá megyünk

Nándorfejérvárra. Onnét elküldöm Kegyelmednek a két Hunyadi

fejét. Csakis haláluk után lesz igazán király V. László és nyugton

magam is csak akkor alhatom. Cilley Ulrik, Magyarország

kormányzója.'

KAR

Átok reád, ádáz zsivány

ez iszonyú gazságodért!

Ha él e földon bosszulás,

a bosszú karja én leszek!

Mint egykor Isten ostorát

rettegték minden nemzetek!

Te igazságos ég, halld szónk!

Mi eltiporjuk ezt az árulót!

LÁSZLÓ, KAR

Idetart a Felség!

Induló

KIRÁLY

Látlak végre, te hős Nándorfehérvár! Köszöntöm büszke bástyád,

egekbe nyúló tornyod! Ezerszer áld királyi szóm! Ó tárd kapud!

Nem ellen, de jó király, ki eljött, hogy gyönyörködjék benned.

CILLEY

Tátsd, ó, tátsd torkodat,

te éjsötét verem,

e gyanútlan király,

hogy prédáddá legyen.

Tán túlontúl nehéz,

vagy szűk a koronád?

hogy azt és éltedet

harc nélkül nyújtod át?

KIRÁLY

Ej, rágalom ez,

ne halljak ily beszédet!

E hős ifjat illesse dicséret!

Ne hűtsd le szívem hevét,

baljós szóból már elég!

Legfőbb hívünk Hunyadinak

sarja! Fogadjuk ekként,

ha majd, mint az illő,

hódolni térdel elénk!

CILLEY

Netán még jobb, ha mi küldünk nyájas követeket hódolni a hős

kölyöknek, és kérvén tudtára adni: bebocsáttatásért esdenénk!

No, lám... hát leszáll közénk?

LÁSZLÓ

Uram, Királyom, üdvözöllek,

térdhajtva fogadom szent

személyed jó váradban ím,

rám bíztad s óvtam én,

most minden kulcsát

vedd kezemből át,

mint hűségemnek biztos zálogát!

KIRÁLY

Hős ifjú, akinek homlokán a győzhetetlen Hunyadinak lelke

tündököl, kelj föl, tartsd meg e várat, s őrizd kulcsait, hívebb

kezekre bíznom azt már nem lehet!

LÁSZLÓ

Uram Király, fogadd hálám ezért!

Kegyedre, ó király,

hogy érdemes leszek,

tán egy-két nap során

kardom mutatja meg.

E szent hamvak fölött,

véres csaták helyén,

ím, halld, megesküszöm,

megesküszöm ma én,

hogy kincsem s mindenem

e vérszerezte hon,

s ha kell, az életem

majd érte áldozom!

KAR

Éljen László, éljen a király,

éljen a haza!

CILLEY

Az új csapat megérkezett!

KIRÁLY, KAR

Gyerünk!

(A király Cilleyval és kíséretével bevonul a várba.

Hunyadi és hívei követik őket.

A vár előtt megjelennek Cilley idegen zsoldosai, előttük a várkapu hídját lassan elvonják, így künn rekednek.)

MAGYAROK (a bástyán)

Kik vagytok?

NÉMET ZSOLDOSOK

László király kísérete:

külföldiek, szolgáljuk Cilleyt.

MAGYAROK

Künn tágasabb, hát csak ott maradjatok,

nem engedünk mi be, ti bérenc zsoldosok!

ZSOLDOSOK

Ti pártütők, nyíljon a várkapu,

királyunk, László, várja híveit!

MAGYAROK

Egy szó mint száz, a hű magyar

csapatok zsold nélkül, híven védik a királyt.

ZSOLDOSOK

Ti pártütők, egy perc alatt

betörjük a kaput!

MAGYAROK

A várat is lerontjátok talán!

ZSOLDOSOK

Ha szép szóra be nem bocsátotok.

MAGYAROK

Ti hitványok, jobb lesz kotródnotok!

ZSOLDOSOK

A várkaput...

MAGYAROK

Ti zsoldosok...

ZSOLDOSOK

Ti pártütők...

MAGYAROK

Kotródjatok!

ZSOLDOSOK

Nyissátok ki, ti pártütők!

MAGYAROK

Ti zsoldosok, híres hetvenkedők!

ZSOLDOSOK

Mit mondanak?

MAGYAROK

Füleljetek, mért kaput nem nyitunk!

ZSOLDOSOK

Ti pártütők!

MAGYAROK

Mert szigorún tiltják törvényeink.

ZSOLDOSOK

Nyissátok ki!

MAGYAROK

Mert tiltják törvényeink. És most:

ZSOLDOSOK

Gazok!

MAGYAROK

Menjetek!

ZSOLDOSOK

Hová?

MAGYAROK

Tágas az országút!

ZSOLDOSOK

Ti pártütők!

Vessz hát! Magyarok rongyos népe,

aklod védd csak meg!

Várj csak, mert Cilley

e bűnért megfizet!

MAGYAROK

Most Isten hírivel el,

honnan jöttetek!

Kutyákkal kergetünk,

gaz horda, jaj neked! stb.

Most pusztulj Isten hírivel,

gaz zsoldos hadsereg,

egy házőrző megkerget,

úgy ám, jaj neked,

gaz horda, hordd el életed!

ZSOLDOSOK

Vessz te, hát itt váradben,

te gaz magyar sereg!

Várj csak, mert Cilley,

e bűnért megfizet!

Jaj nektek, átkozottak,

Cilley e bűnért megfizet!

Vessz hát váraddal itt,

nyakas magyar sereg!

Várj csak, mert Cilley, stb.

Jaj nektek, vessz tehát stb.

2. kép

A vár egyik csarnoka

KIRÁLY

Kizárni a király kíséretét?

Szép hála a nem remélt kegyért!

Most adj tanácsot, szólj, ó mit tegyek?

CILLEY

Én jó királyom, minek szólnék,

mikor szavam pusztában hangzik el?

Dicsérjem tán tündöklő tettét

támaszodnak, a megváltó Hunyadinak?

KIRÁLY

Te vakmerő! Tiszteld személyemet!

Gúnyt tűrni nem szokott

s nem is fog László király!

CILLEY

Hányszor kell mondanom,

te rászedett király,

e pártütő család

csak romlásodra vár!

Éltében meghagyta

az átkos Hunyadi,

hogy trónodról fia

fog majd téged letaszítani!

Szívükben lánggal ég

az ádáz gyűlölet,

sátáni cselszövést

koholnak ellened,

hogy birtokodból téged e rablók kifosszanak

és trónod romjain

ők vigadozzanak.

KIRÁLY

Hallgass! Hallgass!

Ó kérlek, hallgass!

Jaj, látom, hogy villan

a tőrük itt, szívem körül,

hogy kiontsák a vérem

könyörtelenül!

Egy rémség árny üldöz:

megölnek, jaj nekem!

CILLEY

Célt érek így: íme fél,

s gyanú bántja... most rajta, Cilley,

terved végre hajtsd!

Ha Hunyadi sírja kész,

nem lesz nehéz



e gyámoltalant a

trónról letaszítni majd!

KIRÁLY

Ó, szólj hát, mit tegyek?

Bátyám, tanácsot adj!

CILLEY

Ha teljes hatalmat

adsz ma nékem,

lesz gondom rá,

hogy még ez éjen

az árulókra sújtsak.

KIRÁLY

Csak vért ne onts!

CILLEY

S ha ez éjjelen ők ontják véred?

KIRÁLY

Ó, hallgass! Mit tegyek hát?

CILLEY

Add a gyűrűt! Így jó!

Most megmentem trónod, Felség!

KIRÁLY

Én pedig könyörgök majd

az ég urához,

hogy irgalmas legyen,

s bűnöd bocsássa meg!

(A király a kápolnába indul.

Cilley a király gyűrűjével lepecsétel egy levelet és magához int egy szolgát.)

CILLEY

Gyorsan, add kézhez ezt az írást! -

Corvin kiirtatik,

az ég sem támasztja fel,

s ez éjjel, Cilley,

a trón tiéd leszen!

(A király lakosztálya felé siet.

A holdfény felragyog.

László ábrándozva, lassan közeleg.)

LÁSZLÓ

Van végre egy pár nyugodt pillanat!

gyors szárnyain a tündér képzeletnek

hogy' szállnék hozzád

szerelmes mátkám, Máriám!

Ó, szállj hozzám,

ég angyala!

Űzd el az éjnek gyász borúját!

Ó, Máriám,

napom te vagy,

áraszd a hajnal fénysugarát!

Szép ajkidon van annak bíbora,

égő szemedben fénylő csillaga!

S ha újra hallom

ajkaidnak lágy szavát,

ím, hallhatom az

angyaloknak szózatát...

Ó, Máriám, szép angyalom...

Szállj le, hajnalom te vagy,

te drága Máriám!

Ó, szállj le hozzám,

ég angyala,

te győzöl ím az éj borúján.

Ó, szállj le hozzám stb.

Most szinte látom

szép szűzi arcod,

égszín szempárod

hű tekintetét,...

hollószínű

lenge fürtjeid.

Hallom szavad

ezüstös hangjait.

Ha liliom-szirom kezed

az én kezemre rátalál,

nem félemlíti szívemet

sem élet, sem halál!

Finálé

ROZGONYI

Üdvözöllek, szívem hű barátja.

LÁSZLÓ

Isten hozott, én kedves Rozgonyim.

ROZGONYI

Arcod derült, a gond felhője távol.

Hadd kérdem, miről ábrándozál?

LÁSZLÓ

Álmaimban édesen merengtem,

a mátkám mellett voltam

fönn a mennyben.

ROZGONYI

Szállj le a mennyből, s nézd e földi poklot! Ha nem vagy még

meghíva a királyhoz, úgy a vőfély eljő nem sokára, hogy meghívjon

a véres lagzira! Rá akart bírni engem, Rozgonyit, hogy e királyi

paranccsal elfogjalak. Nézd e levelet!

LÁSZLÓ

Ó förtelem, így állunk.

ROZGONYI

Iszonyú tettre tettesnek voltam kiszemelve...

Én, ki a szívembe mártom kardomat, ha csak rossz szavamtól is

őszül, avagy görbül szál hajad!

LÁSZLÓ

Én hív barátom, ugyanígy érzek teirántad én... De most sietve a

gyilkos ellen! Most látom végre, hogy mit koholt e szörnyeteg...

Iszonyú szándéka szálljon enfejére!

Barátim, jöjjetek!

KAR

Mit kívánsz?

LÁSZLÓ

Ím, hallgassátok és szörnyedjetek!

Cilley rábírta a királyt, hogy családom és minden barátai

a föld színéről eltöröltessenek. Vendégül hívnak ma este a királyhoz,

hol víg lakoma közben, míg csillogó pohárt ürítünk,

felkoncol majd a gyilkos had!

KAR

Eléri bosszúnk!

LÁSZLÓ

E gyászos tervet Rozgonyira bízták.

Cilley műve ez!

KAR

Örökös kín és kárhozat reá!

Ha él a földön bosszúlás,

a bosszú karja én leszek!

Mint egykor Isten ostorát

rettegték minden nemzetek,

Te igazságos ég,

te halld a szónk,

mi eltiporjuk ezt az árulót!

NEMES

Cilley jő!

KAR

Az ország becsülete rajtad áll!

LÁSZLÓ

Nyugalom, barátim! Rejtőzzetek el itt a közelben!

CILLEY

Királyom nevében üdvözöllek én. Meghív téged kegyesen a fényes

lakomára, hol a nándori győzelemnek emlékét ünnepeljük majd!

LÁSZLÓ

Úgy? Lakomára! Temetésre hívsz, Cilley,

temetésre, hol ebek fogják morogni

a halotti dalt csontjaink felett... Nem megyek el!

CILLEY

Hogyan?

LÁSZLÓ

Gaz Cilley álságod napfényre jött! Idejössz,

hogy ármányszőtte hálódba csalj, de tenmagad estél bele most!

CILLEY

Vakmerő, ezért meglakolsz.

LÁSZLÓ

Te nagy veremásó...!

volna még számodra pár szó!

Mondd, van Istened! mit vétett atyám neked,

hogy harmadíziglen halálra keresd,

mit vétettünk mi, hogy vérünket szomjazod?!

CILLEY

Rágalom! teirántad a legjobb szándékkal vagyok!

LÁSZLÓ

Lásd tennen szód, most szándokaid tanúsíthatod! Ezen levélben

fejünket küldöd ajándékül gaz rokonodnak, Brankovicsnak, s ebben

parancsot adsz Rozgonyinak, hogy orozva kardélre hányjon.

CILLEY

Nem úgy! Hamisítvány, esküszöm!

LÁSZLÓ

Sose esküdj, ebhitű gaz! Hisz' pokolra jut a lelked az

esküszegésért.

(Cilley kardot ránt és Lászlóra tör.)

CILLEY

Ne tovább, ne merészeld! te pártos, fattyú, gaz!

LÁSZLÓ

Körém, aki hallja!

(Rozgonyi előresiet és leszúrja Cilleyt.)

CILLEY

Átok reád, magyar!

KAR

Síri csend ül ajkain,

földi sorsa már betelt,

Átkozott volt élete,

átkozottabb véget lelt...

Ártatlanok vérszopója

így pusztuljon, így vesszen!

Testét puszta föld,

lelkét Isten várja most!

(A király izgatottan jön a kápolna felől.)

KIRÁLY

Mi rémületes zaj van az udvarban itt?

Uram, segíts, ez vér!

KAR

Megöltük Cilleyt.

LÁSZLÓ

Uram király, Cilley halott, ám bosszút romlott vér nem érdemel!

Olvasd levelét! Feltárja minden aljas szándékát: fejünket szánta

ebben Brankovicsnak, majd eljött tőrbe csalni engemet, s mivel én

lelepleztem tőrvetéseit, gyilkos dühében rám rontott a gaz! Kard

nélkül álltam, hív barátim karja mentett csak meg engem...

Kegyelmezz nékik, térden esdem!

KIRÁLY

Megölve bátyám, hű tanácsadóm, s én itt állok e tigrisek között

remegve, vajon melyik pillanatban

ontják az én véremet?...

Ti kedves, hű magyarjaim,

ismerve tiszta szívetek,

önkéntelen hibátokért

szívemből megbocsátok én!

KAR

Íme, halljad, magyar! Halld!

Meghalt a cselszövő,

nem dúl a rút viszály,

országunk élni fog,

mert László nagy király!

Hűségnek győzedelmét

halljad, nagyvilág!

Meghalt a cselszövő, stb.

KIRÁLY

Te aljas pártütő,

halálért jár halál!

Torkodra tettedért

a hóhér bárdja vár!

A vért, mely ontatott,

csak véred mossa le,

Bárhol vagy: rád talál

a bíró ítélete!

KAR

Meghalt a cselszövő, stb.

Egymásra leltek

újra nemzet és király!

Most virrad fényes nap.

Bő áldás hullott ránk!

Így vesszen minden hitvány,

s kit balsors oly rég tép,

Szebb hajnalt érjen

végre már e nép!

Új nap kél, ó, magyar!

Meghalt a cselszövő, stb.

Éljen a drága hon, a bölcs, a jó király!

Éljen László, éljen László király!

Éljen soká a bölcs, a nagy király!

MÁSODIK FELVONÁS

Terem a temesvári várban.

Szilágyi Erzsébet udvarhölgyei és Mátyás.

KAR

Nyári est...

nyugalmas est...

kedvel az, ki nem henyél.

Félhomályban

mennyi báj van,

s az ajkon édes dallam kél.

Szólj egy szót:

való a hír, mely

ma szárnyakon repes?

Úri vendég, a nagy király

hozzánk eljövend?

Ám e hírtől egyre borzad,

egyre sír asszonyunk...

Hallga! jönnek,

szót se többet!

Jobb, ha csöndben dolgozunk.

MÁTYÁS

Jó így egyes-egyedül

fák lombjai alatt,

hol a tündér álmodás

sas-szárnyakon ragad!

A rég elmúlt hős idők

most mind újra élnek,

s a múlttól megittasultan

nézem a jövőt...

S mind e képek oly dicsők!

Oly fényes álom ez,

mit érzek, nem tudom,

csak sejtem azt, mi lesz.

(Távozik.)

KAR

Nyári est... stb.

Termeinkbe úri vendég,

a nagy király jövend?...

(Szilágyi Erzsébet gyászruhában belép.)

ERZSÉBET

Mint a tenger, úgy viharzik,

úgy ver szívem,

e bús hazában búsabb nálam

nincsen senki sem!

Szörnyű vétek súlya nyomja

szép, hős fiam,

Te légy oltalma, légy vezére,

Istenem, Uram!

Ha tévedett, ha elbotolt,

ne sújts reá!

Hisz Jézus minden bűnbánónak

irgalmad elhozá.

Nem készakarva vétett az én

jó gyermekem!

Ó, óvod őt, az életem csak

néked rendelem Ah!

Mint a tenger, stb.

És minden éber éjszakán egy

látomás gyötör:

vad vészkiáltás tör felém

az álmok mélyiből: Ó, jaj!

Most újra hallom ó, borzalom!

Fiaim, jaj, mi vár reátok,

rágalomnak hálója nyűgöz!

Rám sújt az átok,

lidérces álmok réme győz.

Fényben, erényben,

szép nevelésben

éltetek úgy,

mint én magam éltem...

Ámde a gazság

tőrt vete néktek

s vétlen a vétket

elkövetétek...

Szívemre az gyásznak

fellege száll:

érzem rátok les

ma a halál...!

Szívemre az éjnek

gyász-színe száll:

érzem rátok les ma a halál. Jaj!

Ki térdel ott a vérpadon?

Bekötve szép szeme...

Már sújt feléje villogón

a hóhér fegyvere...!

Gyilkos, megállj!

Ártatlan ő, a fiam meg ne öld!

Jaj! A bárd! Lehull a véres fej!

KAR

Nagy-irgalmú Isten,

nézz le ránk!

Térj magadhoz, Asszonyunk,

nyisd fel égi szép szemed,



űzd el gyötrő álmaid,

e véres képeket!

ERZSÉBET

Hol vagyok?

KAR

Hölgyeid körében,

kezünk híven ápol tégedet.

ERZSÉBET

Hát fiaim?

KAR

Már útban tehozzád!

ERZSÉBET

Igen... tetemüket hozzák...

KAR

Tévedsz, asszonyunk,

gyermekid élnek és idejönnek.

Ők kísérik hozzánk

jó királyunk!

ERZSÉBET

Igen, itt lesznek ők...

rémes álom volt csupán a kép,

mit láttam lelki szemeimmel.

E szörnyű álmokból már elég!

Ébred a hajnal s kél új remény.

Térdet hajtva kérem őt,

a szelíd, a jó királyt,

Érzem, hogy szánni fog,

amikor majd szenvedni lát.

Megszánja őt a jó király,

ő szán majd és megbocsájt!

Térdet hajtva stb.

KAR

Éljen László király!

(Bevonul a király, Gara nádor, Gara Mária és a király kísérete.)

ERZSÉBET

Lásd térdre hull és könnyeket ont előtted egy védtelen özvegy...

előtted esd, uram király! Kegyelmed fénysugárit tőle,

jaj meg ne tagadd!

Özvegy szívem sebére

még nem jött gyógyulás,

és íme, már elére

ez újabb sorscsapás.

A jó királynak ajkáról

egy jó szó elég,

a rettegés kihunyhat,

mi most lelkemben ég.

KIRÁLY

Nem bosszú az, mi lelkemben lakik,

de hulló könnyed láttán szánalom.

Ne térdelj hát, halld,

mi vezérelt engem ide most!

Kegyelmet osztok e napon.

Bár bosszúvágytól fűtve

gyilkos lett fiad,

és megölték a bátyám, leghűbb rokonom,...

hős atyja erénét nézvén a király,

a fiú bűnéért vérbosszút nem áll.

KAR

Éljen jótevőnk a nemes király!

Könnyek árja csendesül

kegy sugárinál!

KIRÁLY

Szép leány, e világ nyíló virága,

kegyelmem téged

boldogít-e, mondd?

MÁRIA

Fölséges úr! Hogyha lelked irgalom vezérli, én imádkozom érted,

és az Úr megáldja trónusod...

KIRÁLY

Fogadd hálám! Ó engedd, engedd újra hallanom ajkad szelíd

szavát! És égő szemedből olvasni boldogságodat...

GARA

Kezemben vagy, király!

KIRÁLY

Most jertek és vigadjunk együtt,

mint az ily nap' kijár!

(Mindenki kivonul, a színen csak Gara marad.)

GARA

Az égen csillagom

hadd gyúljon egymaga!

Ily férfiút kíván

ez elgyötört haza!

László, magyar király

meglátta Máriát:

és érte máris kész

eldobni bíborát.

László, magyar király meglátta Máriát

és érte adná máris trónját s bíborát!

Jól van, király,

legyen csak lányom asszonyod!

Úgy hát cserébe majd

én kormányozhatok!

Örömre fel, Gara,

még gyújt a régi hév!

Ki néked ellenáll,

azt ármány tépi szét

s nagy diadalt arat,

a férfi-ész és férfi-akarat

nagy diadalt arat!

S e nyomorú féreg, e sehonnai bitang,

halálos ellenem fia

meri kérni leányom kezét,

hogy letörje családom

legszebb virágát? Ha ha ha?

Hogy' meri?

mint képzeli?!

Oly kézre szánom,

mely jobbá műveli,

úgy számításom

megtalálom én...

Ha néki ígértem is őt,

csak azért, hogy szívébe

oly mélyre lássak,

mint senkinek se másnak,

hogy a magvát árulásnak

kitépve onnan, föl,

a fényes napvilágra hozzam!

és mint pártütót,

bakónak adjam át!

Hogy lehetne vőm

e gyűlölt jobbágy-vér?

nagyravágyó népe

véle meg nem fér.

De el nem tántorítja

a szenvedély,

a tervem kész, és vakmerő a terv.

Nagy tét a trón,

s ha más úton

nincs remény, megszerzem én

Hunyadnak vérével.

Fel, fel! Az égen csillagom

hadd gyúljon egymaga!

Ily férfiút kíván az elgyötört haza stb.

(Távozik. Erzsébet jő Lászlóval és Mátyással.)

ERZSÉBET

Ím újra nálam vagytok, gyermekim, hadd szorítlak e százszor

megtört szívre, amely csupán csak értetek dobog!

Ím újra nálam vagytok, gyermekim, csapásait a sorsnak elfeledve,

legyünk e várfalak közt újra boldogok!

Nemrég itt játszott két vidám fiú,

hol ritka vengég volt a gond, a bú...

S ma visszaadja mindkét fiamat,

egy mondhatatlan-édes pillanat!

De jaj, e fészek körül

egy gyilkos vércse száll,

ám tőlem el nem szakít

más, csak a halál!

Örömmel adnám a véremet,

hogy éljetek, ti kedvesek!

A lelkem üdvét is odaadnám,

ó, ha már csak az segít!

Örömmel adnám stb.

MÁTYÁS, LÁSZLÓ

Ím, újra nálad vagyunk végre ím, csapásait a sorsnak elfeledve,

legyünk e várfalak közt újra boldogok!

A régi szép idő oly messze,

mikor ritka vendég volt a gond, a bú... stb.

Egy mondhatatlan édes pillanat!

Mily édes jó vagy, drága Anyánk,

meghallja az Úristen hő imánk,

örömmel adtál Te életet

és értünk odaadnád az életed,

Hős anya lelke üdvét is odaadná,

hogy azzal váltsa meg fiait...

hogyha csak az segít

Mily édes jó vagy, drága Anyánk! stb.

ERZSÉBET, MÁTYÁS, LÁSZLÓ

Jertek, a Felség vár,

hogy adja esküjét:

Esküje hogyha véd,

nincs ármány, nincs veszély! Jertek stb.

Enyhül a szörnyű gyász,

balsorsunk földerül,

Enyhül a gyűlölség,

hő vágyunk teljesül!

Jertek, a Felség vár, stb.

GARA (belép)

László király kéreti a két ifjú Hunyadit!

ERZSÉBET (egyedül marad)

Nagy ég, remegek!

Mit akar velök a király?

Ó, mi vadul száguldja át

keblemet a félelem!

Váratlanul elragadták

keblemről két gyermekem. Ó, mi vadul stb.

Ó, borzalmak támadnak fel bennem.

A fájdalmamra nincs vigasz,

csak a Mennyben.

Ó, mi vadul száguldja át stb.

Szörnyű sejtés kínja él bennem, ah!

MÁTYÁS, LÁSZLÓ (visszatérvén)

Ó, jó Anyánk viduljon már szíved!

A jó király minékünk kedvezett!

ERZSÉBET

Ó, mi jó!

Szép reménysugár,

mint szép szivárvány, úgy ragyog.

Rám szerencse vár,

két fiam élni fog!

Reám ragyog

ma szép reménysugár, stb.

(László egyedül marad a színen. Belép Mária.)

LÁSZLÓ

Mily boldogság, hogy mellettem vagy végre, édes Máriám, s

láthatom mennyei szép orcád, ó, bár e perc vég nélkül tartana...!

MÁRIA

Édes mátkám,

mily boldog vagyok!

LÁSZLÓ, MÁRIA

Mily szép vagy édesem,

örömben és búban!

Dicső vonásidon

az Isten képe van!

Ah! Mint gyémánt fénylik

pillantásod/szép szemed és e tűz

S a nap sugári tündökölnek

szép szemeden át énreám.

Mily szép vagy, édesem, stb.

Villám tüzes szemed,

arany napom!

Sugári felszívják

nagy bánatom.

MÁRIA

De jaj, mikor léphetünk már végre szent egyezségre, a pap elébe?

LÁSZLÓ

Atyád és a király Budára rendelnek már és ott kedvesem, ott leszel

enyém örökre. Bár nehéz várni, hálát érzek érte... Szívünk e szép

terv melegítse át!

MÁRIA

Ó boldogság!

Szép vagy édesem, örömben, búban stb.

MÁRIA, LÁSZLÓ

Ha ajkad felnyitod

bíborszegélyivel,

úgy érzem: angyal

csábít a mennybe fel.

Oly bűvös balzsam-illatú

lehelleted...

az angyalok közé varázsol

engemet.

(Hajnalodik.

Félrehúzzák a kápolna ajtaja elől a függönyt.

Ünnepélyes menetben bevonul a király, Gara, Mária és a kíséret, valamint rzsébet a két fiával.)

KIRÁLY

Ím halljátok most, jó magyarjaink, hajnalórán miért gyűltünk egybe

mind! Ki vendégül láttad László királyt, Hunyadi tisztes özvegye,

jövel! Anyámnak ismerlek e naptól én s fivérem lesz ezentúl két

fiad!

Színarany lánc drága zálogom, elfogadd!

KAR

Éljen László király!

KIRÁLY

De vár az oltár,

hogy szövetségünk méltón megszenteljem immár

s holnap együtt kelünk útra,

hogy egész Buda lássa: mily fényes lesz majd

László lakodalma!

KAR

Éljen László király!

Soká éljen a király!...

Szívében harag nem él:

béke-jobbot kínál.

Soká, soká

éljen a király!

MÁTYÁS, LÁSZLÓ, ERZSÉBET

Adassék rá áldás,

hogy győz az irgalom,

Békén éljen az ország

és szent hatalom!

MÁTYÁS, LÁSZLÓ, ERZSÉBET, KAR

Hosszú, boldog éltet,

néked, jó király!

Éljen soká!

Szívében harag nem él stb.

Országa viruljon,

s lakja boldog nép!

HARMADIK FELVONÁS

1.    kép

1.Lakószoba a budai várban.

1.

KIRÁLY

Hosszú az éj s az álom messze elkerül...

Pokoli, bűnös vágy kísért,

epedek csókodért,

oh, Mária, ki nem vagy enyém...

De egyre hallom szívemben a hangod...

Én, bábja vad kezeknek,

árva, bús király,

hol lelek enyhülést?

E földön rám mi vár?

Nincs társam, nincs barátom,

hívem az ég alatt,

így lel ma fogvacogva

a hűvös virradat...

Gyűlöllek, cifra pompa,

hitvány drágaság!

Bennem ez fojtja el

az érző szív szavát...

Kéjt vágyom, egyre

vágyom olthatatlanul,

lázam nem enyhül,

csak halálomon túl, oh,

szörnyű, néma csontok,

vádlón hallgatók,

gúnymosollyal nézitek

az őrölt álmodót...

Így szóltok: ,Balga ember,

fékezd vágyadat,

megbékélést majd

csak a sírnak mélye ad.'

Én árva szívem

zord szigetén

nem terem semmi:



meddő, nem él...

körötte tengernyi bánatom,

segíts át rajta,

ó Irgalom!

Ég kincse, drága, szép Mária!

te lehetsz vigasza

bús királynak...

Föld lánya, édes, szép Mária!

Mint beteg a gyógyulását,

úgy kívánlak!

Szép ajkaidról fakadó szavad

meghozná végre nyugalmamat...

Szép szót fakasztó édes ajakad

olthatná szomjamat!

Ég kincse, stb.

Akarom, te légy gyógyítóm,

Te légy orvosom!

(Belép Gara.)

KIRÁLY

Mily jókor jössz, kedves tanácsadóm, hogy derűs szókkal búsult

ajkaimra csald vissza újra eltűnt mosolyom!

GARA

Uram, király, ez egyszer szóm komoly, de meggyógyítja szíved

bánatát! - Leányom tiéd!

KIRÁLY

Tréfálsz?

GARA

Nem, királyom, kebledre tűzöm ma este még!

KIRÁLY

Hát Hunyadi?

GARA

Gaz pártütő, már nem méltó reá! Ne érje lányom e vérszennyezte

kéz!

KIRÁLY

Szólj, beszélj nyíltan, kedves nádorom!

GARA

Hunyadi László cimboráival merényletet kohol teellened, melyet

nekem imént beszélt el ő, vélvén, hogy mint Mária atyja

véle érzek.

KIRÁLY

És mi a terve?

GARA

Menyegzőjére hív, füledbe dongva ott hattyúdalod, a pártütők

iszonytató raja nyakadra fojtja bíborpalástod, s ő elfoglalja trónod!

KIRÁLY

Ó, ez förtelem!

Ó, kire tékozoltam én

oly sok kegyelmemet,

mint útonálló lesben áll,

hogy ontsa véremet!

Hisz ő vágá le Cilleyt,

tanúm a nagy világ!

S ma már számomra edzi

felség-gyilkos kardvasát!!

Halál fejedre, pártütő!

Többé nincs irgalom,

nincs! Menj és fogasd el, hű Garám!

Testét és lelkét neked átadom!

És Mária?

GARA

E pillanattól tiéd!

KIRÁLY

Ő enyém, ó mily boldogság!

(Távozik.)

GARA

Az égen csillagom

hadd gyúljon egymaga...!

Ily férfiút kíván

ez elgyötört haza!

Nem gyönge ifjakat,

nem holdkóros királyt...

Már hallom a nép jaját,

mely érettem kiált.

Majd nékem sarjad mind

a föld, mi most kopár!

És újra tündököl

sok büszke, úri vár!

Örömre fel, Gara,

még gyújt a régi hév,

ki néked ellenáll,

azt ármány tépi szét!

Most diadalt arat

a férfi-ész és férfi-akarat!

2. kép

A budai várkert.

Az előtér egyik oldalán, emelvényen zászlókkal és virágfüzérekkel díszített átor.

Nemes urak és hölgyek, apródok, vendégek ünneplik a jegyespárt.

KAR

Szép dalra zendülj,

víg nászsereg!

Ős, nagy Budát,

hogy rendítse meg!

Ébreszd fel, orkán,

zúgó Dunánk!

Erdélyig vidd,

énekünk szózatát!

Úgy forr ma eggyé

László és Mária,

mint e virágzó

testvér-haza.

Szép dalra zendülj stb.

De hol van ő

és szép menyasszonya?

De hol vannak ők,

kiket üdvözölt most ajkaink dala?

MÁTYÁS, KAR

Itt lesznek már nemsokára

addig is, no dalra fel!

Járjon a habzó kehely!

MÁTYÁS

Ím, jönnek ők!

KAR

Mi szép, mi délceg a vőlegény!

Hűség s erő fénylik szép szemén!

Bármilyen dús kert is Hungária:

szebb rózsát nem termett, mint Mária!

Szép dalra zendülj stb.

LÁSZLÓ

Ti nemes barátim,

ím itt hozom

a mátkapárom,

angyali menyasszonyom!

KAR

Mily boldog ifjú,

mily szép leány,

nem földi lény,

tündér lánya tán!

MÁRIA

Ah, szememben mámor, s öröm ragyog,

hevül a lelkem, boldog vagyok!

Karomba zárom szerelmemet,

édes üdvbe szívem,

lelkem beléremeg!

Ma minden álmom beteljesül,

a vágy viharja lecsendesül,

minden vágyam teljesül,

a vad vihar lecsendesül, ah!

Szememben mámor, stb.

Balett (Csárdás-Palotás)

MÁRIA, LÁSZLÓ

Hát keblemen lész mindörökre,

szép rózsaszál!

El nem téphet már tőled,

csak a halál!

(Fegyveresek élén beront Gara.)

GARA

- Vagy én!! Most végre megvagy!

Börtön cellája vár s bírád a király!

MÁRIA, LÁSZLÓ, KAR

Nagy ég!

3. kép

A budai vár börtöne.

Közzene

LÁSZLÓ

Sötét börtön... körülvesz, rémséges éjsazkád... kitépve véreim

közül, elzárva világ zajától letaszítva boldogságom küszöbéről, sok

gonosz irigyem kegyetlen rágalmat koholt és ezért bűnhődöm

mostan ártatlanul.

Miért is botlottam ily csapdába én?

Sötétbe zuhanva életem delén?

Tündöklő utat tört hős atyám,

s fia e veremben végzi tán!

Ha elvennék is az életem,

csak egyet nem vesznek tőlem el,

ha elvennék is az életem,

el nem veszik hősi hírnevem!

Halál? Miért? Igazság, légy velem!

Nem, nem lehet sorsom vérpad! Én hiszem hogy királyom

meghallgat... Majd ott, hol a törvény hatalma az ártatlant védeni

fogja, gonosz rágalmazóim terve romba dől. De Máriám! Én

menyasszonyom... Megöli szívét nagy fájdalom!

Mi ez?! Kitárul zárkám ajtaja! Ki lehet az!

MÁRIA (belép)

Szabadság angyala!

LÁSZLÓ

Hogy tudsz e börtön küszöbén belépni! Szerelmes mátkám,

ki bocsátott hozzám?

MÁRIA

Az őröd megvesztegettem, künn szolgáid várnak,

hagyjuk el a börtönt! Temesre menjünk,

sasfészked rejtekében el nem ér a zord bakó!

LÁSZLÓ

Önmagam ellen tanúskodnék, ha börtönömből szöknék gyáva

módon. Bárki vádol, a lelkem tiszta! Igazságra vágyom!

MÁRIA

A vérpad vár reád ma! A bírák ítélete: halál!

(Gara jelenik meg fegyveresekkel.)

GARA

Hogyan? Nyitva a börtön? Fogjátok el az őrt! A hűtlen szolgának

kínhalál a bére! Leányom! Te itt, e becstelennek karjai között?

LÁSZLÓ

Sérteni mersz?!

GARA

Közel az óra már, sújtani fog a bárd!

Nincs pártütőknek itt e földön irgalom!

MÁRIA

Ki térdre hullva kér,

hallgasd meg gyermeked!

A boldogságomért

lágyítsd meg szívedet!

Én jó atyám, ó halld

meg esdeklő szavam:

megölni ne hagyd,

ki bűntelen biztosan!

Én jó atyám, stb.

hisz bűntelen ő,

mint én, oly ártatlan!

LÁSZLÓ

Angyal, ne esdekelj,

töröld le könnyedet!

A törvény szent szava

kiment majd engemet.

GARA

Rossz lányom voltál! El! El veled, palotámba!

S büntetésed ott várd!

MÁRIA

Áldjon meg az Isten, hős bajnokom!

Hű mátka vár rád túl a síron.

MÁRIA, LÁSZLÓ

Áldjon meg az Isten, hős bajnokom/én angyalom,

hű mátkád síron túl is vár terád.

Szenvedő szívem kínjaival

csak véled él és véled is hal!

Túl földi poklon

vár ránk a menny,

boldogok leszünk ott fenn!

GARA

Már nincsen lányom

nincsen gyermekem,

mert szíved bűnnel

lázadt ellenem!

Nincs irgalom, meg kell

halnod, fölségáruló!

MÁRIA

Ó, jaj nekem!

Áldjon meg az Isten, hős bajnokom! stb.

MÁRIA, LÁSZLÓ

Áldjon meg az Isten, stb.

Az Isten áldjon, édesem!

Isten véled!

GARA

El innen! Hurcoljátok innen tüstént el!

Meglátjuk ma még azt,

hogy mivé lesz a vérpadon

ennyi büszke gőg!

Jól vigyázd a gonosztevőt!

4. kép

Gyászinduló

Szent György tere Budán.

Az egyik oldalon a várpalota erkélye, a téren kissé hátrább fekete posztóval etakart vérpad.

A néptömeget fegyveresek sorfala tartja fel.

Vihar közeledik.

Finálé

ERZSÉBET

Hol van ő? Hol a fiam? Ó hagyjatok kitépnem fiam a hóhér

kezéből! Jaj, engedjetek a királyhoz!

KAR

El innen!

ERZSÉBET

Ó, csak dörögj, Csak ordíts,

vad förgeteg!

Dörgésed e földet

csak rázza meg!

Hadd tudja meg szerte

ország-világ:

ártatlanul ölnék

e hon hű fiát!

Ha a Természet nagy szégyenében

gyászfátylat vont

e szörnyű bűn fölébe,

s fönn az ég jajveszékel,

mint a bús anya,

úgy hullik szüntelen

könnyzápora!

Ó, ég és föld irgalmas Istene,

ki látod szörnyű kínomat,

ó, adj erőt fiamnak, légy vele,

ha eljő a végső pillanat!

Tégy csodát az ártatlan hőssel,

vagy észrevétlen vidd el,

hogy máris meglássa Arcodat!

Ó, Uram-Istenem,

Te kormányozd az életem!

Hisz égen-földön

nincs más akarat,

de térdrehullva kérlek,

jaj kíméld fiamat!

A magas égből nézz rám,

lásd, szívem megszakad...

vígy el helyette engem

s én áldom sorsomat!

Add én halálomat!

Halálom végső óráján

csak Téged áldalak!

De hol van fiam?

Hol van ő? Hol a fiam?

Ki kell, hogy tépjem

őt a hóhérok kezéből!

Bocsássatok a királyhoz!

KAR

Nem lehet! Pártütő!

ERZSÉBET

Ó, jaj!

LÁSZLÓ

Magyarok, halljátok búcsúmat:

Én ártatlan vagyok!

ERZSÉBET

Jaj! Ki térdel ott a vérpadon?

Bekötve homloka

már sújt feléje villogón

a hóhér pallosa...

Gyilkos, megállj!

Ártatlan ő,

a fiam meg ne öld!

Most vág... Nagy Ég!

Szép feje törzsétől el nem vált!

Másodszor is! Harmadszor is!

Ő él, az Isten menti meg!

LÁSZLÓ

Király! Ártatlan vagyok,

ím az Úr látván azt,

elvevé a bakó erejét

és én sértetlen vagyok!

KAR

Kegyelem! kegyelem!

GARA

Vágd!

ERZSÉBET, KAR

Ó, jaj! Ó, jaj...!

VÉGE

Találat: 1074