online kép - Fájl  tube fájl feltöltés file feltöltés - adja hozzá a fájlokat online fedezze fel a legújabb online dokumentumok Kapcsolat
   
 

Letöltheto dokumentumok, programok, törvények, tervezetek, javaslatok, egyéb hasznos információk, receptek - Fájl kiterjesztések - fajltube.com

 

Online dokumentumok - kep
   

kategória
 

Biológia
Filozófia
Gazdaság
Gyógyszer
Irodalom Gyermekek Játék Könyvek Mesék Nyelvtan Oktatás óvoda Személyiségek Történelem Versek
Menedzsment
Receptek
Vegyes

 
 
 
 
 

 
 

 

 

Badiny Jós Ferenc: KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG 1. rész

könyvek

Fájl küldése e-mail Esszé Projekt

egyéb tételek

 
JACQUES-YVES COUSTEAU – FREDERIC DUMAS A CSEND VILÁGA
Shakespeare Szeget szeggel
JAMES R. SHERMAN, PHD. Csinald
Anne Mather Félelem nélkül élni
Amanda Quick: A bajkeverö
DEAN R. KOONTZ A szeme sarkaból 1
Nora Roberts Azúrkék égbolt 2
VAVYAN FABLE HALKIRÁLYNŐ - PANNON KÖNYVKIADÓ
Rejtö Jenö A tizennégy karatos autó
HUN NYELVI TANULMÁNYOK
 
 
 


Badiny Jós Ferenc: KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG 1. rész


Feleségemnek hüséges munkatársamnak

Elöszó
ELŐSZÓ A 2. KIADÁSHOZ
A SZERZŐ ELŐSZAVA
KEZDJÜK AZ ISTENNEL
VALÓSÁG ÉS TÖRTÉNELEM
KIK IS AZOK A SUMÍROK?
AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTTI ÉS UTÁNI AL-UBAID NÉP
A PELAZGOKRÓL
NYELVÉSZETI ADATOK CSOPORTOSÍTÁSA AZ AL-UBAID NÉPRE VONATKOZÓAN
ETRUSZK-MAGYAR NYELVROKONSÁG
AZ AL-UBAID NÉPRE VONATKOZÓ RÉGÉSZETI ADATOK
A SUMIR-PELAZG-SZKITA EGYNYELVŰSÉG
HONNAN JÖTTEK ÉS HOGYAN ÉLTEK A SUMIROK?
SEMITÁK SUMERIÁBAN
A SUBUR-SZABIR NÉP NYOMÁBAN
HOVÁ LETTEK A SUMÍROK ÉS KIK AZ UTÓDAIK?
A FINN-UGOR SZÁRMAZÁSI ELMÉLET LEHETETLENSÉGÉRŐL
A PÁRTOSOK
AZ ARSAK VAGY ARSACIDAK SZÁRMAZÁSA
A PÁRTOSOK NYELVE
NIMRUD KIRÁLY NÉPE
EPILÓGUS
I. A PULI
II. A JUHNYÁJ
III. A JUHÁSZ RUHÁZATA ÉS FELSZERELÉSE


Elöszó

Badiny Jós Ferenc 1909 június 3-án született Gácson, Nógrád megyében. Mint a balassagyarmati gimnázium egykori diákja, a Ludovika- Akadémia tüzér-, majd repülö-kiképzését elvégzö tényleges tisztként kezdi pályafutását, azonban a m. kir. hadseregböl 1940-ben kiválik és a Budapesti Müegyetemen folytatja tanulmányait, Sumerológiával Argentínában kezd foglalkozni, ahová 1946-ban érkezik. Az elsö irányítást a római Institutum Pontificum Biblicum-tól kapja, és mint P. Deimel iskolájának a követöje tanul. Ugyanezen intézettöl nyeri képesítését, mely jóváhagyja tanterveit és kidolgozott tananyagát a Buenos Aires-i Jezsuita Egyetemen felállítandó Sumerológia tanszék létesítéséhez, mely tanszéknek a vezetésével az egyetem rektora 1966-ban megbízza. Azóta ugyanennek az egyetemnek ny. rendes tanára.

Munkásságának óriási eredménye az, hogy az 1971. tanévre hirdetett elöadásaira 21 argentin rendes hallgató iratkozott be. Tantárgyai a következök:

1.) a sumir nyelv és ékírás,
2.) a mezopotámiai kultúrák története és
3.) a mezopotámiai vallások.

A sumir- magyar nyelvazonosság hirdetöje és bizonyítója, A Nemzetközi Orientalista Kongresszus tagja, ahol 1967-ben - Ann Arborban (Michigan, USA) az esztergomi királyi kápolna oroszlános díszítésének sumir és babiloni eredetét igazolta, Bizonyítását "Altaic People's Teocracy" címen fogadta el a Kongresszus. 1971-ben a Canberra-i (Ausztrália) kongresszuson - Argentína képviseletében - vesz részt, ahol a Pártos Birodalom sumir tradícióin át a pártos nép magyar vonatkozásait mutatja ki "The Ethnic and Linguistic Problem of the Parthians" c. elöadásában.

Egyéb munkái: Sumerian Syntax and Agglutination on Asian Languages, (Canberra, 1971). El Pueblo de Nimrud. Nuevas Orientaciones de las Lenguas Uralo-Altaicas (Valparaiso. Chile, 1966). Las Posibles Relaciones Intercontinentales (XXXVII. Congress Internacional de Americanistas, 1966.).

A megtalált magyar östörténelem. (Ausztrália 1967) A Buenos Aires-i Jezsuita egyetem kiadásában: Etnographical Map of Turanians (Uralo-Altaians, 1966) és Signos Cunciformes (1966).

TANULMÁNYSOROZAT A MAGYAR SZÁRMAZÁS KUTATÁS DÉLI IRÁNYÚ EREDMÉNYEIRŐL
BADINY JÓS FERENC

KÁLDEÁTÓL ISTER - GAMIG A SUMIR ŐSTÖRTÉNET
1. Badiny Jós Ferenc: KÁLDEÁTÓL ISTER GAMIG I.


ELŐSZÓ A 2. KIADÁSHOZ

Huszonöt évvel ezelött jelent meg ez a könyvem, melynek most a második, ezúttal hazai kiadását veszi kézbe az olvasó.

Az elmúlt huszonöt év alatt a tudományok fejlödése óriási eredményeket mutatott fel és ez a fejlödés, szellemi fellendülés hatással volt arra is, hogy a világ népeiben felébredjen egy sajátságos összetartozási érzés, mely újra nemzetté akarja formálni a nemzetköziesítés járma alól éppen csak felszabadult azonos nyelvü, azonos gondolkodású, s mondhatni- azonos lelkivilágú népeket, akik igyekeznek ezt az "egybetartozást" valamiféle hagyományismerettel, származási öntudattal megerösíteni.

Egyedül a magyar hivatalos álláspont nem hajlandó a több, mint 200 éves megkövesedett állapotából kimozdulni és a ma "sumernek" nevezett ösi, káldeus ékiratok nyelvéhez módszeresen, szakmai elhivatottsággal hozzányúlni. Ezzel szemben most már a politika erejét is bevetve igyekeznek fenntartani az u. n. finnugor származási elméletet annak ellenére, hogy a legújabb kutatások egyre egyértelmübb cáfolatot adnak. Dr. Matsumoto japán tudós genetikai eljárása minden kétséget kizáróan kimutatta, hogy a finn, votják, vogul stb. népmaradványokhoz a magyarságot semmilyen vérségi kapcsolat nem köti.

A kiváló magyar szakemberek egy része nagyon is jól tudja, hogy a sumer -magyar nyelvazonosság való dolog, de ezt a hivatalos müvelödési és közoktatási ellenkezés miatt - csak megközelítöen tudják kifejezni. Említenek protougor, ösmagyar, ómagyar, magyar, protomagyar, iráni, alán, közép-iráni és hun nyelvet, de a mi magyar nyelvünkben csak, jövevényszavak" és "kölcsönszó-rétegek" léteznek ezekböl. De milyen nyelvemlékekkel rendelkezünk ezen nyelvek létezésének bizonyítására?

Tény, hogy a sumer ékiratokon mindazok a "jövevényszavak" és "kölcsönszó-rétegek", melyeket a fent említett nyelvek tartalmaznak, megtalálhatóak. De lássuk, kiket rejtenek az említett elnevezések.

A protomagyarnak nevezettek azok a SUBAR-TU-i szabirok" és az UNUG-URI-ak (UR városból eredök), akik létrehozták Dentumagyariát és a kaukázusi Magyarországot.

Az iráninak nevezettek pedig azok a "pártusok", akiknek birodalmához tartozott egész Irán az Eufratestöl az Indus folyóig, több mint 500 éven keresztül.

A felsorolt népnevek (alán, hun, sarmata, jazig stb.) megtalálhatók a sumer-káld ékiratokon és ha ezek a népek a Kaukázus északi térségében, a Pontus-vidéken, a Fekete-tengertöl északra, a Don-Donyec vidékén éltek az általunk történelmileg beazonosítható idöben, akkor ök nem lehettek mások, mint a Mezopotámiából északra vándorló sumer (s)KITA, azaz "vándorló" népek. Szerkezetében változtathatatlan ösi nyelvüket is magukkal vitték éppúgy, mint pl. a Délamerikát meghódító spanyolok, portugálok.

A történelmi zürzavar amiatt keletkezik, hogy az ösi, sumernek nevezett nyelvünkben a foglalkozást, hivatást, feladatokat, tulajdonságokat jelölö elnevezéseket egymástól független népneveknek vélik: JAZIG (tejtermék-termelö), ALAN (égi fokos népe), SARMATA (királyi nép), HUN (elökelö), ABAR-AVAR (apa nép) stb.

A történelmi folytonosság elakad amiatt, hogy az 500 éven át fennálló Pártus- Birodalom történetét, müvészetét, hitvilágát, monumentális építészetét egyszerüen számüzik a kutatásból. Pedig éppen ezek a bölcs, türelmes és igazságos pártus királyok építik fel a gyülölet népei által lerombolt ösi sumer városokat, templomokat, csillagvizsgáló intézeteivel együtt, felélesztve egyúttal az ösi hagyományokat is.
Sokat írok ebben a könyvben a pártusokról is.

És milyen különös: az elmúlt huszonöt esztendö alatt derült ki az is, hogy Jézus Urunk halotti Leple olyan anyagból van, amit kizárólag a pártus királyi ház részére készítettek és annak viselése csakis a királyi leszármazottakat illette meg.

Ezért ajánlom újbóli elolvasásra, tanulásra e könyvet azoknak, akik az elmúlt évtizedek lelki és szellemi "kökorszakában" hozzájuthattak kutatásaim gyüjteményéhez, valamint azoknak, akik tiszta ifjonti lélekkel csodálkoznak rá a világban végbemenö történésekre, összefüggéseit megérteni óhajtván.

1995. augusztus 28. Budapesten

Magyar szeretettel: a szerzö

Badiny Jós Ferenc


A SZERZŐ ELŐSZAVA

A sumir- magyar rokonítási kísérletek eddig azért ütköztek össze az általános közvéleménnyel, mert e kísérletek lefolytatói - kevés kivétellel - dilettánsok voltak, akik nem tartoztak az úgynevezett "hivatásos" és egyetemi katedrával rendelkezö kutatók közé. Gallus Sándor dr. egyik írásából idézem az idevonatkozó indokolást:

"Manapság elfogadott és a szaktudományok müvelöi által követelt társadalom- strukturális szerep szerint csakis "szakember" hivatott tudományos kérdések felvetésére és eldöntésére... "Az intenzív speciális kiképzés és tudás tudata és társadalmi szerepe a szakembereknek központi helyzetet, más szóval autoritást biztosít. Ez az autoritás a megszerzett tudás kizárólagosságán alapszik. "

Mint a "mezopotámiai történelem és kultúrák", valamint a "sumir nyelv és irodalom" egyetemi nyilv. rendes tanára - hivatkozva a dr. Gallus által meghatározott autoritásomra - kötelességemnek tartom azt, hogy a sumir-magyar vonatkozásokat és kapcsolatokat megvilágítsam. Miután a Magyarság sumir kapcsolatai nemcsak a nyelv, hanem a lelkiség és hitvilág területére is kiterjednek s e két megjelölés mögött élö népesség tulajdonképpen azonos történelemmel, mitológiával és azonos tulajdonsággal rendelkezik, egy kötetben nem tudom mindezt bemutatni.

KALDEÁTÓL ISTER-GAMIG címü munkám tehát három kötetböl áll:

I. A SUMIR ŐSTÖRTÉNET
II. A SUMIR-MAGYAR NYELVAZONOSSÁG BIZONYÍTÓ ADATAI
III. SUMIR-MAGYAR LELKISÉG ÉS MITOLÓGIA

E három kötet, sok adata és ténye mellett, útmutatást is ad a segíteni akaróknak. A SUMIR ŐSTÖRTÉNET fényt derít majd a magyar ŐSTÖRTÉNET-re is.

Könyvem ezen részében azt a sumirokra vonatkozó három szakaszt ismertetem, amely a legérdekesebbnek ígérkezik. Nevezetesen:

KIK IS AZOK A SUMIROK?
HONNAN JÖTTEK ÉS HOGYAN ÉLTEK?
HOVA LETTEK ÉS KIK AZ UTÓDAIK?

Annak a célnak az elérésében, hogy a Honfoglaló Magyarság egyik részének a sumir Babilonból-Esztergomig nyúló vándorútját bemutassam, sokkal célszerübbnek látszott mellözni a történelmi események kronológikus rendjét és azokat e három irányú kutatás szerint csoportosítani. Amikor a messze évezredekbe nézett kutató tekintetünk, mindig igyekeztünk a feledés ködét eloszlatni és sohasem mondjuk azt "így lehetett", hanem az eddigi kutatási eredményeket idézzük, s ezekböl az olvasó egyszerüen kiveheti a "történelmi valóságot".

Nem célunk a "dicsöségkutatás" - hanem az, hogy a Magyar Nép történelmi igazságára rátelepedö sürü fellegeket eloszlassuk s ledöntsük a "bús feledékenység koszorulatlan alakját" is.

Ennek a célnak az érdekében összesítjük a NIMRUD királyra vonatkozó eredeti, mezopotámiai adatokat is, mely - "NIMRUD KIRÁLY NÉPE" c. fejezet - az elötte felsorolt kutatási eredmények figyelembe vétele után - érdekes

megállapításokat tartalmaz a magyar nép mitológiájára és történelmi igazságára vonatkozóan.

A PÁRTOS-okkal is foglalkozom. Ugyanis a PARTOS BIRODALOM volt a sumir tudomány és müveltség utolsó megörzöje és beletartozik mindaz, amit eddig "szaszánida" eredetnek hirdetnek. Ugyancsak ennek az ötszáz évig álló birodalomnak a hagyatéka a sumir-pártos-jazig-hún-avar-magyar történelmi és nyelvi folytonosság is. A sumir-magyar vonatkozásoktól tehát el nem választható.

Dr. Varga Zsigmond dült ki az eke mellöl, amellyel a teljesen feltöretlen mezöt igyekezett felszántani. Az ö ekéjét viszem tovább. Talán már az is érdem, ha valaki folytatja a megkezdett szántást.

Buenos Aires, 1970 karácsonyára,

Badiny Jós Ferenc

a Buenos Airesi Jezsuita Egyetem Sumerológiai Tanszékének ny. r. tanára


KEZDJÜK AZ ISTENNEL

A régi dicsöségünk érkezését álmodozással késleltetök ily nyilatkozattal szokták magukat beiktatni östörténelmünkbe: "Magyar vagyok - az ös-ten szülöttje... "... és ez a "ten" azután egyéni elgondolás szerint lesz valamelyik öshazába elhelyezve.

Amilyen fontos az östörténelmünknek és faji dicsöségünknek vallásos kegyelettel való ápolása - éppen olyan káros - a képzelet csapongása szerinti barangolás, - a nem bizonyítható múlt berkeiben. De miért is kell a képzelet szivárványos útjait járni? Miért kell nekünk öseinket és nyelvünk eredetét 8-10. 000 évvel elöttük keresni? Miért nem megyünk fiúról apára és nagyapára visszafelé? Hiszen megvannak a valóságos nyomok. Meg van jelölve az út visszafelé. Ezen az úton pedig ott vannak mindazok a jelzések, melyeket elödeink hagytak, csak éppen meg kell keresni öket. Ezek között leggazdagabb hagyatékot mutatja az amit úgy hívunk - "édes anyanyelvünk". Ruhánkat eldobhattuk. Felcserélhettük idegenekével. 515j95f Szokásainkban utánozhattuk elnyomóinkat és ellenségeinket. Ősi hitünket is elcserélhettük egy másikkal, amit talán jobbnak véltünk. Aranyunkat, ezüstünket, nemzeti öntudatunkat, büszkeségünket eltékozolhattuk. Egy maradt csak - amit nem tudtak tölünk elvenni - talán éppen azért, mert elsajátítani nem tudták

UR- NAMMU sumir királg (Kr. e. 2060) oszlopának homlokdísze A "hat-ágú" sumir csillag - az Egy Isten kettös szentháromságával - a Hold fényében és a Nap sugárerejével - az ÖRÖKKÉVALÓSÁG és a MINDENHATÓ legrégibb szimbóluma. (Az oszlop a Pennsylvaniai Egyetem Múzeumában van.)

KEZDJÜK AZ ISTENNEL

A régi dicsöségünk érkezését álmodozással késleltetök ily nyilatkozattal szokták magukat beiktatni östörténelmünkbe: "Magyar vagyok - az ös-ten szülöttje... "... és ez a "ten" azután egyéni elgondolás szerint lesz valamelyik öshazába elhelyezve.

Amilyen fontos az östörténelmünknek és faji dicsöségünknek vallásos kegyelettel való ápolása - éppen olyan káros - a képzelet csapongása szerinti barangolás, - a nem bizonyítható múlt berkeiben. De miért is kell a képzelet szivárványos útjait járni? Miért kell nekünk öseinket és nyelvünk eredetét 8-10. 000 évvel elöttük keresni? Miért nem megyünk fiúról apára és nagyapára visszafelé? Hiszen megvannak a valóságos nyomok. Meg van jelölve az út visszafelé. Ezen az úton pedig ott vannak mindazok a jelzések, melyeket elödeink hagytak, csak éppen meg kell keresni öket. Ezek között leggazdagabb hagyatékot mutatja az amit úgy hívunk - "édes anyanyelvünk". Ruhánkat eldobhattuk. Felcserélhettük idegenekével. 515j95f Szokásainkban utánozhattuk elnyomóinkat és ellenségeinket. Ősi hitünket is elcserélhettük egy másikkal, amit talán jobbnak véltünk. Aranyunkat, ezüstünket, nemzeti öntudatunkat, büszkeségünket eltékozolhattuk. Egy maradt csak - amit nem tudtak tölünk elvenni - talán éppen azért, mert elsajátítani nem tudták az idegenek - s ez a mi "édes anyanyelvünk". Ez mutatja meg nekünk a múltat is, öseinket is és az Istent is.

ISTEN...

Szent neved így ös-Babilonban hangzott el valamikor. Így írták agyagtáblákra nevedet azok, akik hittek Benned. Isten vagy Te ma is - éppen úgy, mint Babilonban voltál. Neved is ugyanaz és e név alatt egyformán azt a Szentséges Lényedet értjük ma is, aki öröktöl fogva vagy.

ISTEN...

Csodát tettél velünk csupán a szent neveddel, hiszen csak a sumir Babilonban neveztek Téged így - ahogyan mi hívunk Téged édes anyanyelvünk szerint: - ISTEN.

Nincsen a világon ma egy élö nyelv és egy élö nép, mely ily csodát tudna felmutatni.

Ne csodálkozz tehát kedves olvasó, ha nyelvünk öseit Babilonban. keresem majd az elkövetkezendö lapok hasábjain, hiszen egyedül csak ott található meg a Te Uradnak szent neve így, ahogyan Te is hiszed... ISTEN...

Imádságodat pedig hozzá - már csaknem 6000 évvel elötted - éppúgy imádkozta sumir elödöd, mint Te most. Hogy megmaradjon nekünk - agyagtáblára írták. Nippurban ástak ki egyet s arról így zeng az imádság:

"én ISTENEM.
Napsugár ragyog a földön...
s én napjaim sötétben töltöm.
A remény s a hit napja
bár jönne...

de csak hull - hull
a szemem bús könnye.
A szerencsétlenség
tart a kezében

és nincs segítség... kialszik éltem.
Testem szörnyü lázban ég.
Én ISTENEM!
Ki teremtettél

Emeld Magadhoz orcám még.
Óh meddig-meddig akarod,
hogy ne védjen, örizzen karod...
és meddig-meddig engeded,
hogy nélkülözzem segedelmedet...? " (x)

(x) Kramer: Sumerian Version of Job Motifs. (Society of Biblical Literature)

Ezt az imát azért közlöm itt, hogy az olvasó meggyözödhessen az ISTEN fogalmának sumir elgondolásáról és láthassa, hogy a Babilontól Esztergomig vándorló ISTEN szó azonos értelmet visz.

Itt véletlenröl, vagy kölcsönszóról nem lehet beszélni, mert azt kizárják azok a szóazonossági és nyelvtani bizonyítékok, melyeket itt e könyvben felsorolok. Arról van szó, hogy egy sokat szenvedett és négyezer éves vándorlásra ítélt nemzet minden szenvedés, áldozat, nélkülözés, pusztítás, eröszak és vérhullatás ellenére is megörizte nyelvét és Istenét.

Tehát ennek az ISTENNEK nevében kezdem könyvemet. Ez a könyv nem vád. Ez a könyv egyszerüen azt mutatja ki, hogy milyen és mennyi sumir-babilóni örökség van a mai magyarság birtokában.

Ez a könyv azt reméli, hogy a nagyvilágban szétszóródott és a Dunamedencében élö magyarokat egy akaratra bírja ennek a babiloni örökségnek a felmagasztalásában és megörzésében és reméli, hogy lesznek sokan a fiatalok közül, akik megtanulják sumir öshazánk nyelvét, folytatva az eddig megkezdett kutatásokat.


VALÓSÁG ÉS TÖRTÉNELEM

A rendszeres tudományok legnehezebb feladatát e két fogalom összeegyeztetése képezi. Ugyanis a vizsgálásukat szolgáló eszközök rendszerint nem azonosak és így különbözö eredményeket mutatnak fel. Tulajdonképpen a valóságot is és az írt történelmet is egyezö módszerekkel kellene szolgálni. Az eredmény: a valóságos történelem, vagy megfordítva mondva - a történelmi valóság lenne.

Ez a történelmi valóság föképpen a múlt megismerésének tudományán - a régészeten alapszik. Kisegítöje az embertan, mint fajmegállapító tényezö és hüséges munkatársa a nyelvészet - mint az együttélések kutatója. A történelemírásnak tehát a valóságot szolgáló tudományos kiértékelésekre kellene támaszkodni s ezeknek a módszeres feldolgozását és rögzítését nevezzük tulajdonképpen "oknyomozó történelemírásnak".

Az emberiség eddig megírt történelmi szemléletének megállapításai azonban - nagyrészben - hiányolják a valóságos adatokat. Ezt a történelemírást nem a régészet, az embertan és a nyelvészet eredményei irányították - hanem egy tudományosnak egyáltalában nem nevezhetö faktor: a hatalom, mely a tudományos kiértékeléseket mindig a saját érdeke szerint ismerteti. Elmondhatjuk tehát azt, hogy az eddig rögzített história adataiban az úgynevezett "történelmi valóság" tulajdonképpen egy igen relatív és egyáltalában nem szilárd anyag a történészek kezében.

Ilyen gondolatok keletkeznek az igazságos érzésü kutatóban, amikor az ókorról már megírt történelem lapjait forgatja és a vándorló népek útját igyekszik követni. A sokféle elnevezés útvesztöjében e népek egy közös tulajdonságát könnyen meg tudjuk állapítani. Nevezetesen azt, hogy szemüket az égre vetették és az égi rend szerint akarták egyszerü földi életüket berendezni. Ezen szándékuk hirdetöje az a fennmaradt sok remekmü - az irdatlan nagy köépítkezések - melyekröl az ég titkaiba akartak betekinteni s mondhatjuk azt, hogy be is tekintettek. Tudásukat hirdetik a visszahagyott és fennmaradt alkotásaik, melyek a mai logikusan gondolkodó embernek elmondják, hogy pl. az egyiptomi Sphinx összes mérete a mai asztronómia adataival azonos. Hogy a sumirok ismerték mindazokat a számokat, amiket ma "Pitagorasnak" tulajdonítunk, söt a logaritmust is. - De mindezt a nagy tudományt csupán arra igyekeztek felhasználni, hogy a "fent" igazságos és hibátlan rendszerét itt "lent" is érvényesítsék. Ezen pozitív eredmények alapján nevezi felismerö módszerüket a mai tudomány "kozmológikus világszemléletnek. Ők tulajdonképpen csak abban különböznek a mai logika emberétöl, hogy ök azt hitték - azért születtek a földre, hogy az égieket szolgálják. A mai "logikus világszemlélet" emberének hite ezt a földre küldetést, egyre erösebb formában, az "önérdek", az "önzés", és az "én" érvényesülésének jutalmául könyveli el. Tehát a ma emberének építkezése is ugyanezt a célt szolgálja - ellentétben a kozmikus világszemléletü elödeinkkel.

Az istendicséret oly hatalmas alkotásai utánunk nem fognak fennmaradni, mint a történelem elötti, vagy ókori elödeink maguk után hagytak. Úgy olvassuk, hogy a "mayák, iberek, pelazgok, etruszkok, ligurok, berberek, painok, bretonok, gallok, írek, skótok, baszkok, hettiták, krétaiak, a líbiai mazintik, az egyiptomiak, a sumirok mind könnyükezü mesterei voltak ennek a kötömb-müvészetnek. S ha jobban végigtekintünk soraikon egy meghökkentö felfedezés állítja meg gondolatainkat, ezek a népek mind ismeretlen eredetüek.

A szaktudósok tétova eröfeszítései - mintegy száz éve egyetlen biztos jelet, támasztékot vagy következtetést nem tudnak kiszürni abból a sötét homályból, mely múltjukat fedi. Mint kész és éretten született csoda-lények tünnek elö a semmiböl az Atlanti- és Földközi-tengerek partjain mértéktelen sziklákat cipelve hátukon - aranytól, drágakövektöl ragyogó müvészetekbe öltözve s még gazdagabb, még irigylendöbb szellemi kincsek birtokában. De azt senki sem tudja honnan jönnek s hova mennek" .

A történészek tehát megnyugodnak abban a tudatban, hogy vannak ismeretlen eredetü népek. Ez még csak elfogadható lenne. - De hogy a történelemírók azt sem tudják felderíteni, hogy hova tüntek el ezek a nagykultúrájú ismeretlenek azután, hogy pár ezer évig léteztek és a neolitikumon át hozzánk érkezö müveltségük képezi alapját mindennek, amivel dicsekedhetünk - ez már olyan tény, mely a valóság és történelemírás fentebb ismertetett meggondolásait s az ezen alapuló kétkedésünket indokolttá teszi. Miután a régészet, az embertan és a nyelvészet ezekre az "eltünt" népekre vonatkozólag a hiteles leletek ezreit szolgáltatja s mégsem kerültek ezek a leletek a történelmi szemléletben rögzítésre, - s "hatalom" faktorunk megjelenése szintén bizonyítást nyer. Ez a hatalmi beavatkozás meg is nyilatkozik magában a leírt történelemben, mely föleg a politikai érdekeket szolgáló birodalmak leírásával és ismertetésével foglalkozik s azokkal is "bizonyos" politikai érdekek szolgálatában. Hogy valóságos példával világítsuk meg állításunkat, csupán azt említjük, hogy az összesen "tizenhárom" esztendeig létezö úgynevezett "Nagy Sándor birodalomról" kötetekben emlékezik meg a "történelem tudománya" - de ebbe a birodalomba belekényszerített népek múltjáról, s tovatünéséröl aztán semmit nem tudunk tovább. Hasonlóképpen nem kerül kifejtésre a csaknem 800 évig létezö hatalmas Hún birodalom sem, mely Plinius, Solinus és Procopius történetírásában megtalálható és 60 évvel Nagy Sándor halála (Kr. e. 323) után a velük rokon párthusoknak királyt adnak. - Miképpen Chorenei Mózes örmény történész és Sebeos írják: "Antiochus országlásának tizennegyedik évében a Párthusok a Macedónok igáját lerázták és az Euthaliták (húnok) királyának fia lett királyuk, kinek nemsokára Kelet és Észak-Ázsia minden népei meghódoltak". Bár a húnok a párthus birodalom megszünése (Kr. u. 226) után érték el tulajdonképpeni aranykorukat Attilával (Kr. u. 450) oly figyelemben nem részesülnek a történelemtudománya részéröl, hogy a történetírásban netalán egy térkép is beillesztve legyen birodalmuk kiterjesztéséröl, - miképpen a macedón Nagy Sándor eröszakos uralmának 13 esztendejéröl van - hanem egyszerüen a "népvándorlás" fejezetben találunk némi megemlékezést róluk. Ugyanez a helyzet az "avar" birodalommal is - mely háromszáz éven át létezett a Dontól az Ennsig. Az egyetlen kétségtelen adat, melyet róluk mondanak a történészek az, amit Nagy Károly történetírója, Einhardt feljegyzett, nevezetesen, hogy "Nagy Károly úgy szétverte az avarokat, hogy belölük egyet sem lehet találni már. Pannónia üres maradt".

Bíborban született Konstantin történelemírásának azon része, melyben azt állítja, hogy: "a horvátok igen nagy része avar", egyszerüen feledve van.

De a meglévö történelem írása szerint nemcsak az ismeretlen eredetü húnok és avarok tüntek el, hanem az ugyancsak ismeretlen eredetü dahák, sakák, masagéták, chusok, úzok, párthusok, sabirok, pacinaciták, madscharok, siculok, agthyrsok, káldok, hurriták, ugaritiak, hyksosok, lydok, sarmaták, messinaiak, médek, alánok, jazigok, onogurok és azok is, akik magukat sabartho-asphaloi néven illették.

Itt az oknyomozó történelemkutatás elérkezett ahhoz a ponthoz, amikor a leírt történelem összeütközik a valóság adataival. Ugyanis a tanulmányunk tárgyát képezö sumir kultúrdiaszpóra útja azon a területen vezet át, ahol ezek az "ismeretlen eredetü" és "eltünt" népek laktak, éltek és uralkodtak. Az országlásukat és életüket a róluk beszélö archeológiai leletek alapján ma, a Van tó melletti Káld uralomtól kezdödöen, az annaui, maikopi, novosvobodnai, kama-urali, volga-okai, kejakenti, körösi, tordosi és tiszai neolitikus kultúrának nevezi a régészet és a kiásott leletekröl azt állapítja meg, hogy azok "Sumer és Elam kultúrkincseivel azonosak".

Mindezek a régészeti adatok mellözve vannak a történelemben és a legkisebb szándék sem található arra vonatkozólag, hogy az eltünt ismeretleneknek élete és a sumir kultúrdiaszpóra között valamilyen kapcsolati lehetöség kimutatható legyen.

Ezeknek a kapcsolatoknak a kikutatása azonban éppen az, mely minket érdekel. Tehát, amikor az eltünt népeket keressük és öket a régészet, az embertan és a nyelvészet által kimutatott eredmények alapján megtaláljuk, az így kimutatott valóság: a történelmi valóság. Ennek érdekében teszünk az elkövetkezendö oldalakon egy kísérletet. Kutatási módszerünket azonban nemcsak a régészet, embertan és nyelvészet adataival érvényesítjük, hanem néhány logikus szempontú támaszt is alkalmazunk. Ezeket a támaszokat a tudományos tervszerüség mellett a huszadik század emberének észjárása is sugalmazza. 1965 népi helyzetéböl indulunk ki. Ha ma angolokat, vagy franciákat keresünk a világban, megtaláljuk öket nemzeti felségjelük, népi szimbólumaik és pl. Amerika földjén még azután is, hogy lakóhelyeiket rendszerint az "anyaföldi" östelepülési helyeikröl nevezik el. Így élnek az angolok Argentínában City Bell-ben és Hurlingham-ban, ahol a szél az angol lobogót lengeti az angol nemzeti ünnepeken. A franciák sem tértek el ettöl a rendszertöl. Kanada területén Riviér de Loup és Quebec a lakóhelyük, és a gall kakas az ipari cikkek védjegye.

Hasonlóképpen fogjuk keresni majd a sumirokat is, felségjeleik, szimbólumaik és települési helyeik elnevezéseit követve.

Van azonban egy másik támasztékunk is. Ugyanis ma a mohamedánokat a félhold után, a keresztényeket a kereszt szerint és az izraelitákat Dávid csillagának árnyékában találjuk meg minden földrészen. Ezek a különbözö vallású népek ma is különféle rítus szerint temetkeznek. Bár ma már modernizálva van az örök nyugalomba helyezés módja is - a vallási különbözöségeket azonban mindig megtaláljuk a temetökben.

A múlt emberének is megvolt a vallása és vallási szimbóluma, és a "másvilág"-ra való költözés a földi élet sokkal lényegesebb és fontosabb része volt, mint ma nálunk. Ennek következtében a temetkezési szertartások is több elökészületet tartalmaztak a túlvilágra való költözés nagy eseményéböl. Ha abból a megállapítástól indulunk ki, hogy a vallásos gyakorlat és a vallásos gondolkodás mindenkor csak következménye a tulajdonképpeni "életfelismerö módszernek", - melyet ma világszemléletnek nevezünk, akkor egyszeriben megértjük, hogy a régieknél sokkal több erre vonatkozó megnyilatkozással találkozunk. Ugyanis mondottuk, hogy a sumirok és az egyiptomiak is a "kozmológikus világszemlélet" alapján rendezték be életüket. Így ez befolyásolta minden müködésüket, minden tettüket. Tehát mütárgyaik, kerámiájuk, szimbólumaik, oltárképeik, teogóniájuk rendje, kegytárgyaik, templomi rendszerük, vallásuk és temetkezési rendjük, mind-mind ennek a kozmikus világszemléletnek a megnyilvánulásai. Keressük tehát a sumir utódokat majd vallási emlékeik, temetkezési rendjük s kozmológikus beállítódottságuk emlékei szerint is.

Úgy véljük ha a régészeti anyagot ezen új szempontok szerint vesszük tüzetes vizsgálat alá, a helyes úton járunk, hiszen az ösi szimbólumok, vallási jellegek, Istenre és az Istenség rendjére vonatkozó elnevezések és kifejezések, az Istenséggel való kapcsolat jelképei, a túlvilágra való költözés szokásai és rendje tulajdonképpen a népi származástudat legfontosabb bizonyítékait képezik. Ha ezeket megtaláljuk és az eredmények kiegészítést nyernek a nyelvészeti és embertani azonosságokkal - úgy az eddigi "ismeretlenek" és "eltüntek" feltámadnak majd. Az a hosszú vándorút pedig, mely sumir öshazájuktól mai helyükig nyúlik foglalja magába a rájuk vonatkozó és eddig meg nem talált "történelmi valóságot":

"Hiszen nincs oly titok, mely nyilvánvalóvá ne lenne és nincs oly elrejtett dolog, mely ki ne tudódnék és világosságra ne jönne. " (Lukács, 8, 17.)

FORRÁSADATOK

(1) Noetlin Fritz: Die kosmischen Zahlen der Cheopspyramide. (Stuttg. 1921.)
(2) Neugebauer & Sachs: Mathematical Cuneiform Texts. (AOS. 1945)
(3) Schwab F. Sternmächte und Mensch. (Berlin 1923.)
(4) Grossmann Hugo: I. Die hellenistische Gestirnreligion. (Leipzig 1925.)
(5) Altorientalische Texte zum Alten Testament. (Berlin- Leipzig. 1926.)

II.


KIK IS AZOK A SUMÍROK?

A sivatag felett süvít a szél. Könyörtelenül ragadja magasba a homokot? És ez a futóhomok mindent betakar. Embert állatot és követ is. Betakarta a pompás birodalmak palotáit, városait. Alatta fekszik a múlt. A legnagyobb hatalomnál is erösebb ez a parányi szemecske, a homok.

Az a sok "miért", melyre az emberi szellemiség kielégítö választ keresett és keres ma is- nagy misztériumként fekszik alatta. A rajta taposó karavánok és harckocsik embereit pedig föleg a "ma" lüktetése érdekli, és csak kevesen vannak, akik a múlt titkait kutatják. Így századunk elejéig csak egy valami létezett a "müvelt nyugat" emberének, mely a múlt eseményeire, az ember eredetére és különbözöségeire választ tudott adni és útmutatóul szolgált, s ez a BIBLIA volt, a SZENT ÍRÁS, az Isten szava, miként azt a keresztény egyházak tanítják.

A múlt hüséges biblia-olvasója talán sohasem gondolta és nem is hihette, hogy a homok alól elökerülö, furcsa írással telerótt agyagtáblácskák lesznek a múlt valóságos történelmének hirdetöi. Pedig úgy történt, hogy a homok legnagyobb ellenségei a szorgalmas tudósok lettek. Az ö csákányuk, ásójuk és évszázados verejtékes munkájuk nyomán került felszínre az emberiség eddig nem ismert östörténete Ennek az östörténetnek pedig egyik hosszú fejezete a minket érdeklö sumir népröl szól, mely pontosan a földnek azon a részén lakozott, ahol a Biblia az Édenkertet és a vele kapcsolatos területeket említi.

A Tigris és Eufrátesz folyók közötti terület az, melyet már mintegy 200 év óta kutatnak a tudósok. Expedíciók ássák ki a homok alól egy igen magas szintü kultúrának az emlékeit, téglából épített városokat, palotákat, templomokat, csatornákat és öntözö berendezéseket. Minden archeológiai leletnél azonban ékesebb bizonyítéka ennek a kultúrának az a csaknem egy és fél millió darab agyagtábla, melyen az ékírású emlékek maradtak, fenn. Ezt az ékírást azóta megfejtették s annak az úgynevezett "SUMIR" nyelven irt szövegeit ismerjük. Mondhatjuk tehát - hogy e kultúra egyik népének nyelvét - a sumir nyelvet - ismeri a mai nyelvtudomány, bár vannak még olyan részletei is, melyek megoldásra várnak.

Általánosan sumir népnek nevezik az ékiratok nyelvének népét. - Látni fogjuk a következökben, hogy ez az elnevezés részletes magyarázatot kíván.

Mindenesetre mondhatjuk, hogy sumir nép története az elsö az ókori népek között, melyröl saját eredeti írásuk tájékoztatja a késöi kutatót s az elsö ókori történelem, mely írásban rögzítve van.

A róluk megírt mai történelemben azonban különbséget kell tenni azon események között, melyeket ök maguk a saját idejükben, saját írásukkal rögzítettek - és azok között, amit erröl az írásokról a mai kutató történészek "kiértékelnek''.

Öntsünk tehát tiszta vizet poharunkba. Állapítsuk meg elöször, hogy melyik az a nép, melyet a mai szakirodalom "SUMIR"-nak nevez.

A mintegy másfélmilliónyi agyagtáblának megfejtett 20 százaléka között találtak egyet Nippurban, melyen a "Sumir Királyok Uralkodási Rendje" van feltüntetve. Ezt professzor Poebel megfejtésében a Pennsylvániai Egyetem publikálta. Ezen a táblán fel vannak sorolva az özönvíz elötti uralkodók is és az özönvíz elötti városok is. A városokat a kutatók meg is találták és így nevezik öket: Eridu, Bad, Tibirra, Larak, Sippár és Surupak.

A tábla sorrendje úgy írja, hogy az özönvíz utáni uralmak "KIS" sumir város királyságával kezdödnek. (Ami nagyon valószínü, hiszen a Sir Woolley által megtalált özönvíz iszapréteg vastagsága szerint kiszámított úgynevezett Bibliai özönvíz Kr. e. 4000 körül - a 700x150 kilométernyi kiterjedésében - Kis várost már nem öntötte el.)

Utána következik az I. URUK-i Királyság s majd ezt követi az I. UR-i Dinasztia.

Az I. UR-i dinasztia bizonyítékait találta meg Sir Woolley a dr. Hall által már 1919-ben végzett ásatások folytatásánál, 1924-ben, az egykor UR városhoz tartozó épületekben melyeket a ma AL-UBAID-nak nevezett domb alól kapartak ki. Itt került elö egy kötábla, melyröl prof. Gadd a következö szöveget olvasta le: "UR királya Anepadda, Mesanspadda Ur királyának fia, építé úrnöjének NINHURSAGNAK".

A nevezett királylistán Mesanepadda az I. UR-i királyság elsö uralkodója. Fia építette NINHURSÁGNAK, a teremtés istenanyjának ezt a gyönyörü templomot, melynek homlokzatán díszlett az erejét visszaszerzö Napistent ábrázoló rézszobor. Bobula szerint TUR-ULLU-nak kell nevezni a Nap ezen formáját! (1. kép.)

(A téli napforduló -a sumir Gurusunu - mint vallási ünnep hosszú évezredeken át megtalálható Keleten és Julius Caesar Kr. e. 56-ban iktatja be a római ünnepek közé a babiloni kalendárium bevezetésekor. Az ünnep neve: "A legyözhetetlen Isten Napja".)

Az Ur-i királyság igen fontos a sumir történelemben! Már rendelkezünk erre az uralkodásra vonatkozó archeológiai bizonyítékokkal. Ugyanis innen kezdödik a sumir nép történelmileg bizonyítható uralkodása Mezopotámiában Kr. e. 4. évezred második felének kezdetétöl. Utána több mint ezer esztendös sumir élet következik 11 különbözö nevü uralommal, amit megzavar a 142 évig tartó, az elsö AGGADE Dinasztia királysága. Kr. e. 2350 évre teszik I. SARGON semita király uralkodásának kezdetét, aki ennek az AGGADE Dinasztiának megalapítója. Sargon semita voltát azonban még Kramernek sem sikerült bizonyítani. Annyit tudunk róla az ékiratokból, hogy apja UR-ZABABA nevü sumir király - KIS város uralkodójának kertésze volt. Ennek udvarában lett azután föpohárnok "NAGY-SARGON". Sargon dinasztiáját a GUTI (Kuti) nép veri le. Ennek a népnek kilétét eddig a történészek megállapítani nem tudták. Sumirul írtak és a ma LAGAS- nak nevezett, de az ékiratokon SIR-BUR-LA-KI néven szereplö város (Sir-Bur-Holló), uralkodóival együtt gondoskodtak a sumir tradíciók visszaállításáról és az akkor már ezeréves sumir rend megszilárdításáról. Miután itt Lagasban született meg - a semita uralom elött még - az emberiség elsö szabadságlevele, URUKAGINA nevü király rendeleteiben, Lagasban éri el - Gudea nevü patesi uralkodása alatt - a sumir újraéledés a tetöpontját. Ennek a magas kultúrának örököse és eltulajdonítója lesz a semita Babilon, mely 1792- ben trónra lépö szuperintelligens uralkodójával - Hamurrápival -új korszakot teremt. Alatta születik meg a sumir tudományt felszívó, a sumir tradíciókat elsajátító és a sumir ékírást akkádul használó Babiloni-nép, melyhez - mint majd látni fogjuk a magyarság Szabir ágának igen sok köze van:

A "Mezopotámiai Kronológia és Uralkodási Rend" táblázatát lásd a 230. oldalon.

A Poebel által megfejtett "Uralkodók Sorrendje" c. ékiratból tehát tudjuk, hogy a 4. évezred második felétöl kezdödöen beszélhetünk sumirokról, hiszen létezésüket az archeológiai leletek bizonyítják. Nem sikerült azonban eddig az I. UR dinasztiát megelözö -özönvíz utáni két uralomnál összeegyeztetni az uralkodási periódusokat az archeológiai leletekkel. Nevezetesen az I. URUK dinasztia 2310 évig uralkodó 12 királyára és az azt megelözö I. KIS Királyság 24510 évig uralkodó 23 királyára vonatkozóan. Tekintve, hogy Woolley a bibliai özönvizet Kr. e. 4000-re kronologizálta - szerinte az I. UR dinasztiától a vízözönig csak 500 évünk marad ennek a két - a királylista szerint - csaknem 30. 000 évet kitöltö dinasztiának a beiktatására.

Miután nem tudjuk, hogy az ö idöszámításuk alapegysége mi volt és az "évük" azonos-e a mienkével, egyenlöre egy megoldhatatlan problémával állunk szemben. Éppen ezért - az I. UR Királyság elötti idöt - a Vízözönig - "Korai Dinasztiák Idejének" nevezi a szakirodalom és az ebbe az idöbe soroló régészeti leleteket a lelöhely szerint csoportosítja. Így ismerünk tehát az I. UR Királyságtól számítva visszafelé - három archeológiai korszakot, melyek: Jedmet-Nashr-kor, URUK-kor és AL-UBAID-kor. E három kor tárgyalását kezdjük a legrégibben - az AL-UBAID koron.

III


AZ ÖZÖNVÍZ ELŐTTI ÉS UTÁNI AL-UBAID NÉP

Az AL-UBAID elnevezés - mint említettem - onnan ered, hogy ezen mai nevü domb alatt talált a Woolley expedíció egy kétségtelenül özönvíz elötti telepet - épület romokkal, melyre az I. UR dinasztia a már említett Nin-Hurság templomot ráépítette. A leletet kiegészítik az ugyancsak özönvíz elötti eredetü, kézzel készített, festett, mázos égetett agyagedények, tüzkövek és obszidiánköböl készített különbözö szerszámok. Woolley következöképpen beszél erröl a leletröl:

"A talált tárgyak alapján megállapítható, hogy az itt lakó emberek a kései kökorszakba sorolhatók. Al Ubaidban nincs nyoma a fémnek és amennyiben az itt lakók egyáltalában ismerték a rezet - azt csak egész kis luxuscikkek megmunkálására használhatták... A talált finom köszerszámok viszont azt bizonyítják, hogy az özönvíz elötti Al-Ubaid kor kézmüvesei a finom köcsiszolás mesterei voltak. Kitünöen értették az agyagedény készítést, melyet nem korongon, hanem kézzel formáltak vékonyfalúra és formásra. Ezeknek az edényeknek díszítése karakterisztikus - fekete, vagy barna színü - világos alapon, mely valószínüleg fehérnek volt tervezve, de az égetés után zöldessárga lett. A díszítés vonalai geometrikusok, háromszög, négyszög vagy hullámvonal, mely ügyes kombinációval a formához alkalmazkodik s megtaláljuk rajtuk a zergebak vagy a kereszt stilizált formáját is. Ez a legrégibb kerámia a legmüvészibb mindazok között, amit a mezopotámiai kultúra az arabok megjelenéséig produkált...

Az AL-UBAID-i kerámia már teljesen müvészi formában jelenik meg és azt bizonyítja, hogy az AL-UBAID-i nép öshazájából hozta magával ezt a tudást. Ugyanezt bizonyítják az ERIDU-ban talált agyagedények is.

Az egyetlen, ami az AL-UBAID-i agyagedényekhez hasonlít, az az ELAM-i prehistórikus kerámia, aminek jelenléte azt engedi következtetni, hogy az AL-UBAID-i nép az Elam-i hegyekböl ereszkedett le a deltavidékre".

A Woolley expedíció kiértékeléseiböl az alábbi érdekes következtetéseket csoportosíthatjuk az özönvíz elötti ALUBAID népre vonatkozóan:

1. Őshazájukból hozták magukkal a fazekas mesterséget, s olyan edényeket készítettek, melyekhez hasonlót azóta sem csináltak Mezopotámiában.
2. Valószínüleg ismerték a rezet és a rézöntést, hiszen Woolley expedíciója az özönvíz iszapjában talált egy réztört is (5).
3. Keletröl jöttek.
4. Az özönvíz elötti ERIDU városban is ugyanilyen agyagedényeket ástak ki.

Amikor a kutató ezt a szegényes "AL-UBAID-i ösnép" elnevezést hallja - szinte önkénytelenül valami primitív jelleget ad a szereplöknek. Pedig ha tovább olvassuk Woolley adatait erre az özönvíz elötti népre vonatkozóan - akkor bámulatos perspektíva alakul ki elöttünk. - Nézzük csak egyenként:

"Az Iraki kormányzat expedíciója Eriduban 14 egymásra épített templomot ásott ki, milyek mind az elsö özönvíz elötti Al-Ubaid korszakba tartoznak. "

"A német kutatók viszont Warka-ban (URUK) egy Al-Ubaid települési réteget találtak, mely 12 méter vastagságú. Nyilvánvaló, hogy ez az AL-UBAID kor igen hosszú volt. ''

"Ur városban az özönvíz iszapja alatti házromokban két amazonitból készített gyöngyöt találtunk, Ur városhoz legközelebb esö vidék ahol ez a kö található, az indiai Nighiri hegy. "

"Az AL-UBAID-i házromok között terrakotta szobrocskákat találtunk, melyeket primitívnek nem lehet nevezni... istennöszobrok -amit csak ilyen módon tudtak ábrázolni. Ennek a népnek a vallási szemléletéröl semmit nem tudunk mondani - de kétségtelenül volt vallásuk. " (2. kép.)

"Vita tárgyát képezi az, hogy az AL-UBAID-i nép valóban sumir volt-e. Azt nyugodtan megállapíthatjuk, hogy az általuk teremtett kultúra nem arra volt ítélve, hogy nyomtalanul eltünjön az özönvízzel. Ellenkezöleg - abban a sumir kultúrában, mely késöbb oly magas színvonalat ért el - jelentös részt visz az AL-UBAID-i. "

"A mitológiában, amit az AL-UBAID-i nép utódainak átadott - megtalálható az özönvíz-monda. Csak ettöl a néptöl eredhetett az özönvíz története. A jól ismert bibliai mese Noé bárkájáról - egyáltalában nem héber eredetü. Azt héberek Mezopotámiából vették át és nekik kedvezö változtatásokkal a saját szent kánonjukba illesztették be. A sumir özönvíz-legenda egy vallásos költemény, mely az ösi nép hitét tükrözi vissza. "

Woolley leírása után már valamilyen képet alkothatunk magunknak erröl az özönvíz elötti népröl, melynek kultúrája- a sumirnak nevezett müveltség alapját képezi. Önkénytelenül kérdezhetjük, hogy miért egy mai hegyecske nevét viseli ez a nép...? Miért AL-UBAID... és miért nem ERIDU... ahol 14 templomot építettek, egyiket a másik fölé tehát legmérsékeltebb számítás szerint is - legalább 28 generáció élt ott.

Miután az elöszóban úgy írtam - "ez a könyv nem vád'' - nem akarom az angolszász kutatókat gyanúba fogni azért, hogy minden eszközzel igyekeznek ennek a népnek a nagyságát kicsinyíteni. Hiszen csak keletröl jöhettek. Ennek a népnek kikutatása csak a keletiek érdeke lehet. - A nyugati kultúrákba semmiképpen sem lehet beiktatni öket.

Syncellus, Chronographia c. munkájában, a sumir királylistához hasonlóan, idörendbe sorolja Babilonia királyait és mondja, hogy Babilonia 86 királya "kaldeus és méd" volt (Syne. 78. C.). Brill (Leiden) által 1888-ban kiadott történelemkönyv???? ..még így ír: "Kaldeában a turániak és a kusiták összekeverednek és két birodalmat alkotnak Elámot és Kaldeát. " Tehát az Al-Ubaid-i népnek nevezettek turániak és kusiták voltak, és itt kusita alatt azt a népet kell érteni, amelyiknek öshazája Baktria - az Amu-Darja és a Syr-Darja közötti terület. Természetesen ök magukat nem hívták "kusitának" - mert ezt a nevet a biblikus özönvízmese után kaphatták csak. De nem tudták öket a történészek másképpen nevezni, hiszen Poebel az a sumirok által leírt özönvíz történetét - úgy, ahogy az eredeti tábláról leolvasta - csak 1914-ben publikálta.

Talán ezeknek a tényeknek az ismeretében elmélkedik prof. Kramer, amikor a turániak örökségének elismerésével, ebben a "történelmi ürben" a semitáknak is akar valamit juttatni a sumir öskultúra szépmíveseinek örökéböl. Így Kramer:

"A Sumirföld pre-sumir települöinek neve természetesen ismeretlen. Ők az írás feltalálása elött éltek és nem hagytak magukról írott emléket. Nem tudjuk kilétüket megállapítani a késöi sumir hagyományokból sem, de hozzávetöleges lehetöséggel annyit megállapíthatunk róluk, hogy belölük egy rész a harmadik ezredévben mint "subar" nép volt ismeret. Azt teljes pontossággal tudjuk róluk, hogy ök adták az ös-sumirföldnek a legfontosabb fejlödési eröt, - ök voltak az elsö termelök, földmüvelök, állattenyésztök, halászok, az elsö takácsok, bördíszmüvesek, kovácsok, asztalosok, fazekasok és kömívesek".

A továbbiakban megállapítja prof. Kramer, hogy a Tigris és Eufrates sumir nevei - Idiglat és Buranum (én Baranyának olvasom) és a legfontosabb városok - mint Eridu, Ur, Larsa, Isin, Adab, Kullab, Lagas, Nippur, Kis, nem a sumir etimológia szerint felépített nevek. Ezt ö "semita hatásnak" könyveli el és minden bizonyíték nélkül állítja, hogy "semita hordák" uralkodtak az AL-UBAID-i nép felett mindaddig, míg a valódi sumirok a 4. évezred elsö felében megérkeztek Sumériába.

Kramer nagyszerü képviselöje 1970 szakirodalmának. Az ö véleménye a nagy többség szavát jelenti. E szerint azt a népet kell nevezni sumirnak, mely az özönvíz elötti ALUBAID-i népre rátelepedett.

De miért nem sumir az AL-UBAID-i nép? Hiszen Ázsiából származó turáni nép, aki már tudást hoz magával. Müvészettel müvel, téglából házat és templomot épít. Tehát vallása van és ismeri az Istent. Vallásukat a tölük maradt hagyományból ismerjük. Istenszemélyeik azonosak a sumir nép isteneivel: AN - EN-LIL - EN-KI - NIN-HURSAG. Ezek nem semita istennevek és a semiták templomot csak az igen késöi idöben építettek. Különösképpen igen fontos a turáni néppel való azonosításnál az, hogy a termékenységnek "Anyaistennöje" van itt is. Ugyanis az összes turáni területeken megtalálható az Anyaistennö imádat s éppen ez a tény hozza kapcsolatba ezt az AL-UBAID-i népet a Dunamedencében is már régen letelepedett néppel, ahol a "Danubian" és "Oltenian" (A Duna és az Olt után) nevezett ösnépeknél már Kr. elötti 5. évezredben megállapítható az anyaistennö tisztelete.

Az Al-Ubaid-i nép az anyaistennöt nem NIN-HURSAGNAK, hanem ERES-KI-GAL-nak nevezte - magyarul úgy mondanám - a "NAGY FÖLD ERŐSE". A szakirodalom a "Nagy Föld Istennöjének" fordítja ezt a valóban sumir elnevezést.

"Nagy Föld"... hol is lehetsz...? Mekkora lehet az a terület, melyet így neveztek elöttünk már 6000 évvel?

Talán Gordon Childenek van igaza, aki "a Visztulától a Balkán déli csücskéig egy azonos nép települését" látja a Neolit-korban. Ennek az egy azonos népnek megtalálták azóta településeit és azt "Körös, Trypole, Danubian" kultúráknak nevezik s a Kr. e. 5000 év körülinek kronológizálják. Mindezek között azonban legérdekesebb az "Olt melletti kultúra", mely urbanizált, és központja az "ERŐSD nevü város" ahol köböl épített és cserépkályhával bútorozott házakban laktak, és a mennyezet is díszítve volt. Ezeknek is ugyanolyan égetett agyagedényeik voltak, mint az Al-Ubaid-i népnek és a díszítö motívumaik is azonosak. Hasonlóképpen agyagfigurák ábrázolták az Istenanyát s talán az Al-Ubaid-i nép Istennöje - a "Nagy Föld Eröse" idáig is kiterjesztette hatalmát, és nem véletlen, hogy az Istenanya neve "ERES" - "ERŐS" - hiszen az eddig legmüveltebb várost, ahol imádói laktak, róla nevezték el "ERŐS-D"-nek. (A sumir nyelvben a "-da" rag a locativus esetet mutatja.) Természetesen itt a Mezopotámiai - özönvíz elötti - helyzetet nézzük, midön ERŐSD várost a "legmüveltebb" jelzövel illetjük. Ha az AL-UBAID-i nép magával hozta szakmáit és ismereteit elöbbi hazájából, akkor azt kell feltételezni, hogy ebböl az öshazából máshova is mehettek ugyanilyen tudással rendelkezök és ezek egymással - legalább is kapcsolatot tartottak fenn. Nem állítom azt, hogy az AL-UBAID-i nép Erdélyböl ered, - de, hogy az Olt melletti östelepülök ugyanott tanulták a fazekas mesterséget is, és az építészetet is és a vallást is, ahol az AL-UBAID-iek - azt kétségtelennek tartom. Úgyszintén kétségtelen az is, hogy a Dunamedence ösidöktöl fogva - a tejet, mézet, gyümölcsöt, gabonát termö "Ígéret földje" volt ahol mindent megtalált a "már városokban lakó" müvelt ember, aki ezzel az "urbanizált" állapotával bebizonyította a mai archeológusoknak, hogy már túljutott a csak földmüveléssel és állattenyésztéssel rendelkezö és az archeológusok által "barbár kultúrfoknak" nevezett állapoton és "civilizált kultúrfokúnak minösítendö". A Dunamedencét tehát - mint termelési központot - már azt hiszem - a mezolitikumtól kezdve számba kell venni -hiszen lassan bebizonyosodik, hogy ezen a területen a neolitikus elnevezés talán nem is alkalmazható - mint terminus technikus, mert lassan 8-10 000 éves városok kerülnek elö a föld alól, melyek igen kicsúfolják a bennük levö kultúrleletekkel a mai archeológusok "östörténelmi idörendjét".

Természetesen nem ismerjük az AL-UBAID- nép kilétét. Nem tudjuk milyen nyelvet beszéltek, - csakúgy, ahogyan az Oltenian, a Danubian nép nyelvét sem ismerjük és hasonlóképpen azt sem tudjuk, hogy a köztük levö területen a velük egyidöben települt pelazgok hogyan beszéltek, A pelazg nyelv megtalálása talán megoldaná ezt a nagy titkot.


A PELAZGOKRÓL

Álljunk meg egy pillanatra a pelazgoknál. Itt az indoeurópai történészek által végzett kiértékelések ismét egy "történelmi ürt" mutatnak, ahová nem illeszthetö be az indoeurópai érdek. Herodotos igen sokat beszélt róluk. Annak ellenére, hogy ö a pelazgokat a mai Görögország legrégibb lakosainak ismeri el, akik - mint mondja - "sohasem hagyták el ezt a földet, míg a hellének állandóan változtatták lakóhelyeiket" (Her. I. 56.) - a mai indoeurópai történetírás meg sem említi a pelazgokat mint pl. "Die Welt der Antike - Kulturgesichte Griechenlands" (Thames & Hudson Ltd. London 1964.)" c. hatalmas és 14 nyelven kiadott munka teszi, mely "Griechische Bronzezeit" kezdetét Kr. e. 3000-2500-ra jelöli annak ellenére, hogy ebben az idöben "görög" nép még nem is létezett.

Az a tény, hogy az indoeurópizmus egyszerüen nem vesz róluk tudomást, mutatja, hogy igen fontos szerepet játszhatott a pelazg nép a Kr. e. évezredekben és létezésének, valamint nyelvének felkutatása teljesen megváltoztatja az eddigi történelemírás hasábjait. Létezése - elvitathatatlan hiszen a valódi görögség - amit az indoeurópai történészek egyszerüen "aristokraten-Herrschaft"-nak hívnak - Kr. e. 700-ban kezdödik. Eddig az idöpontig beszélhetünk pelazgokról, ionokról, phyrgi-ekröl, dórokról, thrákokról, paionokról és schytákról - csak görögökröl nem, s legkevésbé hellénekröl, akikröl Herodotos megállapítja hogy "gyenge és szeparáltan él a pelazgoktól és csak akkor kezdett gyarapodni, amikor egyesült több barbár nemzettel. " (Herodotos 1. 58.) Ugyanakkor a pelazgokról így beszél Herodotos: (1. 57) "Semmi pozitívumot nem tudok mondani arra vonatkozólag, hogy milyen volt a pelazgok nyelve. Mindössze a még jelenleg élö pelazgok példáiból következtethetünk: elsök, akik a thyrrenokon túl fekvö Kreston városban laknak (akik az ösidöben szomszédai voltak annak a népnek, akiket ma dóroknak nevezünk és abban az idöben ezen a területen laktak, amit ma Thessalietisnak hívunk). Következnek azok a pelazgok, akik a Hellospontuson Plakya és Skylake városokat alapították, (akik azelött az Athéniek szomszédai voltak) és harmadikok azok, akik azokban a sok kis városokban élnek, melyeknek régi pelazg neve már megváltozott. Ezekböl a népekböl arra következtethetünk, hogy a pelazgoknak egy barbár nyelvet kellett beszélni és a pelazg eredetü attikai népnek, amikor egyesült a hellénekkel - el kellett hagynia pelazg nyelvét és meg kellett tanulnia a hellénekét. "

Herodotos világosan megmondja, hogy két különféle nyelvröl és két különféle népröl van szó Görögország östörténetében. A helléneknek nem volt külön írásuk, mert az indoeurópai történelemszemlélet megállapította, hogy a "föníciai írás bevezetésének dátuma a hellén élettérbe a Geometrische-Zeit periódusában - a Kr. e. 7. évszázad. De a kérdés az, hogy ezt az úgynevezett föníciai írást a hellének és minden idejövö nép nem-e az öslakos "pelazgoktól" tanulta, akik a kultúra igen magas fokán voltak, hiszen az athéni akropolis falait, a Mykene-i kyklops építményeket mind a pelazgok hozták létre és ugyancsak a pelazg attikaiak voltak a mesterei azoknak a gyönyörü edényeknek, mit az indoeurópai szakemberek "protoattische Vasen" néven sorolnak be a saját kultúrkincseik közé.

Azt a tényt, hogy a pelazgoknak írásuk volt, - maga Massimo Pallettino bizonyítja; amikor Itália etruszkjait - akik ellen Róma a Kr. e. 3. évszázadban még harcol - pelazgoknak nevezi, mint mondja: "Az itáliai félsziget nyelvészeti alapjainak bonyolultságát karakterizáló "égei- ázsiai" nyelvrétegre, valamint annak egyes történelmi nyelvtípusaira - mint az etruszkra - vonatkozólag, azoknak a prohellén alaptényezökkel és a kis-ázsiai nyelvekkel létezö megállapított összefüggései csak azon tény fennállása útján érthetök, hogy az égei zónából az itáliai zónába azonos nyelvi elemek terjedtek el - a Ribazzo-féle "tirrénei-egység" szellemében, vagy helyesebben kifejezve - mind a két helyre bevezetödött egy "prehisztórikus nyelvészeti hatás, melynek származási helye a "DUNA- BALKÁNI térség". Ezt a hatást Kretschmer is "pelazgnak nevezte".

Pallottino professzor ezzel igazolja Gordon Childe - a Dunától az Égei tengerig kiterjedö "nagy népének" azonos nyelvét, mely mint "prehistórikus nyelvhatás" kifejlödve és írásrendszerrel - mint mondja - a Duna-Balkáni térségböl, mint etruszk nyelv telepedett meg az itáliai zónában. Az etruszk nyelv megfejtését tehát ebbe a Duna-Balkáni térségbe tartozó nyelv segítségével kell megoldani. Ha megtaláljuk az etruszk nyelv azonosát akkor a pelazg nyelv titka is tisztázódik -hiszen az etruszkok - Pallottino szerint - a pelazg nyelvet beszélték. Tekintettel arra, hogy a magyar rovásírásrend azonos az etruszk írásrenddel, mint azt itt a Sebestyén Gyula táblázatán bemutatom (2. tábla) megint megoldódik egy probléma. Ugyanis az etruszkok írás rendjét "pelazg" írásnak nevezhetjük Pallottino következtetései alapján. A magyar-hún írásrend pedig szkíta örökség, amit a húnok is és a magyarok is szkíta öseiktöl vettek át.

A "pelazg" és a "szkíta" azonos írásrend lesz így a megmagyarázója a szkíta- pelazg testvériségnek, amit Herodotos már szkíta-görög azonosságnak mond, amint azt a "schytákról" írt magasztaló soraiban az egész IV. könyvében részletesen leír. Különösen megrendítö az ösi "egy nép" létezésének mitológiai magyarázata, hogy agatirs, gelon és szkíta apja Herkules (IV. 10.). A görögök tehát teljesen átvették a pelazg- szkíta tradíciókból mindazt, amit magukra vonatkozólag elönyösnek tartottak. Itt legfontosabb tény az, hogy az etruszk- pelazgoknak már azelött írásuk volt, mielött a "föníciai írás" a hellén élettérbe bevezetödött volna. Az etruszk írás fejlettsége és az itáliai földön való megszilárdulása már a Kr. e. IX, századból származó leleteken mutatkozik. Tehát itt nem egy ebben az idöben keletkezett írással, hanem a kialakulásához évezredeket igénylö írásrenddel állunk szemben, melyet a Dunától az Égei tengerig elterjedö nagy szkita- pelazg nép használt s a pelazg- szkíta agatirs- etruszk nép Itáliába is magával vitt. Csak így érthetö meg a szkíták által használt oroszlán-griff szimbólumoknak etruszk földön való elöfordulása és az azonos bronz- és aranymívesség is.

Ezt az írást tartották meg az etruszkok hajós testvérei a föníciaiak - akiket a görögök neveztek így, de azt nem tudjuk, hogy ök magukat hogyan hívták. Ugyanezt az írásrendszert veszik át a hellén görögök is. Azonos népnél levö azonos nyelv és azonos írásrend megmagyarázza a késöbbi történelmi érthetetlenségeket is. Például az is megérthetö, hogy a "keleti-barbár párthus királyok", a "sivatag gallérjai" mint öket a történészek nevezik- egyszeriben "hellénizálódtak" és pillanatok alatt megtanulták a görög írást annak ellenére, hogy a Macedón Sándor egy hónapot sem töltött náluk, hogy tanítómesterül szolgálhatott volna. Mivel a görög írásrend azonos a pelazg-etruszk- szkíta- magyar rovásírásrenddel (...) ez a szkíta írás ismeretes volt a baktriai szkitáknál is, akiket késöbben párthusoknak neveznek. Az azonos írásrend használata megkönnyítette a görögökkel való összeköttetést. De a párthusok magas kultúrájának tanúságára szolgál az a tény, hogy a kultúra "arisztokratái"- a görögök - igyekeztek a párthus néppel kapcsolatot tartani.

Láthatjuk tehát, hogy semmi másról nincs szó, mint az egyazon bölcsöböl kifejlödött különbözö kultúrák találkozásáról. Ha most ezt a szkíta- pelazg azonos nyelvet vonatkoztatni akarjuk az AL-UBAID-i nép szintén ismeretlen nyelvére, akkor csoportosítani kell az eddigi kutatási eredményeket:
I. a nyelvészeti adatok és
II. az archeológiai adatok szerint.

V.


NYELVÉSZETI ADATOK CSOPORTOSÍTÁSA AZ AL-UBAID NÉPRE VONATKOZÓAN

A nyelvészeti adatok csoportosítását és még a részletkutatások lefolytatását 3 irányban kell végrehajtani:

1.) etruszk írások megfejtése:

Néhány csökönyös magyar már a jelenleg olvasható sajtóban foglalkozott ezzel a témával, amit egyszerün "etruszk-magyar" nyelvrokonságnak" neveztek el, dr. Martha és Mayani francia és német nyelven megjelent megfejtési szövegei alapján. A francia tudódok által transliterált "állítólagos" etruszk szövegek szavaiból igyekeztek, iszonyú nyelvészeti bukfencet vetve, magyar szavakat megszerkeszteni. Olyan "kiértékeléseket" használtak, mint amikor p1. Stockholm szóból Istókfalvát vezetünk le! Ne feledjük el soha azt a kutatásoknál, hogy

a) magyar nyelv tökéletes ragozó nyelvrendszerének kifejlödésére sok ezer esztendöre volt szükség, tehát ebben a tökéletességben meg kell találni a neolitikum ragozó nyelveinek elemeit,

b) az etruszk írásrend teljen azonos a hun- magyar írásrenddel,

E két alapelv szerint nem a Martba- Mayani megfejtéseket kell alapul venni, hanem a hún-magyar írásrend szabályait alkalmazva - újra kell fejteni az etruszk szövegeket.

A hún-magyar írásrend szellemében kell meg találni a sorok olvasásának irányát is.

Az emigrációs sajtó néhány lapja bövebben foglalkozott ezzel a szerintük létezö "etruszk-magyar" rokonsággal, Jómagam 15 éve gyüjtöm az etruszk feliratokat és azok megfejtéseit - kapcsolatot tartok fenn néhány magyar szakemberrel, akik Sebestyén Gyula nyomdokain haladnak a hún-magyar írásrend ismeretében. Az egyik ilyen sajtóközleményt elküldtem Sebestyén egyik tanítványának - akinek szakszerü véleményét itt azért közlöm, hogy az olvasó is lássa az eredményt. Ugyanis az etruszk felíratok magyarul beszélnek... s tulajdonképpen ez a késöi bizonyítéka a pelazg- szkíta azonosságnak. Ha a pelazgok ugyanazon nyelven beszéltek, mint a szkíták - akkor a "pelazg-etruszkok és a szkíta-magyarok nyelvének azonosnak kell lenni".

Ez a legérdekesebb bizonyítéka annak, hogy Gordon Childe "egyazon nagy népe" a Visztulától az Égei tengerig azonos nyelvet beszélt. De olvassuk munkatársam ismertetését:


ETRUSZK-MAGYAR NYELVROKONSÁG

A "FÁKLYA" 1964 január-februári számában ismételten foglalkozik ezzel a tárgykörrel és a Mayani francia nyelvész-tanár "Die Etrusker beginnen zu sprechen" c. - német fordításban megjelent könyvének 151, oldalán lévö "Herkules~kép"-en látható etruszk feliratot magyarázza.

Nekünk magyaroknak, Mayani könyvének a címe nem ad megfelelö választ, mert sem Mayani, sem Kúr Géza megfejtései, szerint nem lehet azt állítani, hogy az "Etruszkok beszélnek". Az etruszk nyelv megfejtésének kulcsa a hun-magyar írásrend, mely szerint nemcsak az említett tábla, hanem az "összes etruszk felíratok" elolvashatók. Közös érdekességük ezeknek a tábláknak, melyek ez ideig ezer és ezer megfejtési kísérletnek ellenálltak - az, hogy kizárólag csak magyarul olvashatók.

Aischilos drámájából tudjuk, hogy miként táviratozta meg Menander feleségének Argosba Trója elestét. Az ókori hajós népek tehát ismerték a "fénytávíró" módszerét. Így a görögök és az etruszkok is használták a fénytávírót. A 15 ma még föníciainak nevezett jegyet alkalmazták és ezek segítségével a magyar nyelv 44 hangértékét kódolták. A tudomány 60 különféle etruszk abc-t tart nyilván és ezek között van Syllabario Alphabetica is. Ez csakis a kódolás betanulására volt szükséges - vagyis a magánhangzók kiírásának a módszeres csökkentésére. Így pl, az említett Herkules-kép írásában a 2. szó megfejtése (jobbról-balfelé haladva) "sden". Ez a szó nyugodt lelkiismerettel olvasható "esden"-nek, illetve "isten"-nek. Nem tudjuk milyen következetességgel olvassa Kúr Géza a balranézö - tükör "D"-t, amiböl a latin "D" betü is keletkezett - "r"-nek?

De nézzük a megnevezett etruszk feliratot:

Az elsö sora: "ÉVA SDEN... = ÉVA ISTEN", vagyis a "FÖLDANYA". A, "V" betü eredeti umber- jeggyel van írva. Herodotos I. 97. alatt elmondja, hogy az etruszkok Itáliába érkezésükkor Umbriában kötöttek ki. Közös Istenségük lehetett ÉVA is és hagyományt tisztelve használják az umber "v" betüt.

2. sor: "TEA IKERA" = DEA, IKERJE, . - Kicsoda az etruszk írásszabadossággal "TEA"-nak írt DEA...? DEA, DIA a mezöségistennö. Akinek tiszteletét a "fratres arvales" 12 tagú testülete látta el jún. 29-én - (vagyis Péter Pálkor) - a rómaiaknál is az "arvaliákon".

3. sor: et = itt - a csupán "egy" "t" betü - etruszk népi fonetika... fedekegé (vagyis feddekegé = feddésre)

Etruszk következetesség, hogy kettözést sohasem írnak ki. S ez a népies fonetika - "eggé" - mi lehet? Ez az ó-magyar "aggé" rag, melyet a "ra-re" kiszorított. De még ma sem mondjuk, hogy "mindörökre Amen" - hanem "mindörökké Amen".

4. sor: "ürják: ki:" - az "ü" az "i" helyett megint írásszabatosság.

5. sor: ár: odasié:... Az interpunktació itt szótagbontás, mert nem az "ár" megadásáról van itt szó, hanem az "áradni" igéröl. Az etruszkok sillabizálva - vagyis szótagolva olvastak. Ez itt a szótagbontás ékes példája. Ez a szöveg valóban bizonyítja, hogy a magyar nyelv van itt leírva.

Tehát (a képen): az Istenek Tanácsa "Éva Istent - Dea ikernövérét - itt fedekegé (vagyis feddésre) írják ki áradásiért (árvízokozásokért)".

Kúr Géza megfejtése nem helytálló ezek szerint.

Írásának következö képe - értelmileg összefügg az istenek tanácsi határozatának képével. De az elözö képen egy különálló kéz mutat rá Éva ikernövérére Deára - mely mutató kezet megláthatunk ezen az ábrán is - ahol szintén Éva a szenvedö alany.

Ezen a képen jobbról-balra haladva az elsö szó: Szegyija, vagyis Jupiter etruszk neve; mely a maglione-i ostyapecséten többször szerepel, ahol a madara - a "keseri sas" = saskeselyü.

A második szó: ismét "fedekegé"
a harmadik szó: "júdiskegye".

Az egész szöveg tehát: "Szegyija fedésre ügyeskedje (készülödik)". Éva a képen egyik kezét és egyik lábát tüzbe tartja és a középen álló istenség kezében egy jókora furkósbotot (furcum?) látunk.

Az iromány 3. képe, melyet Zacharie Mayani könyvének 196. oldaláról idéztek - már mutatja is a "feddekedést" a furkóssal!

A szövege:

"Mega kelek fedekegyi".

Mega kölök ugyancsak jól elfenekelhette a látható furkóssal Évát. De ki volt a Mega-kölyök? Hermes, vagy Dionizi, avagy csakugyan Herkules...? Vagy talán így értendö: "meg" - fedekegyi "a" gyerek?

Hozzászólás a megfejtéshez:

Dr. Kúr helyesen érzi, hogy itt semmi obszcén cselekményröl nincs szó és Mayani azon megfejtése "Hercules saugt Milch" minden alapot nélkülöz és tudománytalan. Kúr maga a J. Martha-féle - 1913-ban még jónak képzelt - de azóta ugyancsak túlhaladott lebetüzések nyomán indul. Fogalma sincs az úgynevezett inherens - "e" - magánhangzó létéröl, amit a magyar rovásírásban is és az etruszk-írásban is - még a föníciai írásból eredö szokásnak kell tekinteni. Felismerése a mássalhangzó torlódásából adódik. Mint mondtuk, a balranézö tükör -D- betüt mindig "r" betünek képzeli. Nem különbözteti meg a föníciai "res"-t, az r- betüt az "n" betütöl. A görög Y = üpszilonról nem tudja, hogy az etruszkban "I" söt "ü" is lehet. E sorok írója "quadrilaterális" betünek nevezte el. Bár irományában megemlékezik a c = g = gy-röl - azt nem is sejti, hogy az etruszk gamma-gimel tótágast megforgatva is, megmarad "g"-nek, Ez a hagyomány busztrofedonális írásszokásból ered.

Ezek miatt az anomáliák miatt, amit a "res" és a "gimel" okoz - vezették be az etruszkok többféle írásreformot - de a négy magyar sziszegö hang, az: s, sz, z, zs, is kényszerítette erre öket. A "zs" betüjük azonos a magyar rovásírás "zs" betüjével, melyet a pánszlávisták a glagolit írásból akartak származtatni, holott ez a betü már élt az etruszk idöben is és innen került a mai cirillbe is - ahol a legszebb alakú betüknek tartják.

Végezetül - az olvasó láthatja - hogy a hozzánemértés és az idegen utakon való haladás csak tévútra vezethet. Maradjunk csak az ösmagyar rovásírás nyomdokán s ez sok minden nagy titkot megmutat.

Szeretném, ha sok munkatársat hozna ez a könyv. Olyanokat, akik majd folytatják és továbbfejlesztik mindazt, amit mi elkezdtünk. Éppen ezért Sebestyén Gyula táblázatán kívül bemutatom Massimo Pallottino és Pogrányi Nagy Félix betüsorait is (1. tábla). A megfejtések rendszere látható egyrészt a "Rovásírásos Betük Eredete" címü táblázatból (3. tábla), másrészt a leolvasásokból. A leolvasások bemutatására közlöm az ESTE-i (Felsöitália) etruszk iskola fennmaradt emlékeinek két szövegét (4. tábla), a híres MAGLIANO pecsét a.) oldalának írását és megfejtését (5 és 6. tábla.).

Annak bizonyítására pedig, hogy a leolvasó rendszer a magyar szövegekre is éppen úgy érvényes, mint az etruszk feliratokra, csatolom a Ladánybenén 1909-ben feltárt jazig sírban talált és irdalótüvel cserépre karcolt feliratot is (7. tábla).

Az etruszk-magyar nyelvazonosság bizonyításában nyújtott nagy segítségért és a munkamenet megszervezéséért is ezúton mondok köszönetet Faragó Zsigmond etruszkológusnak, aki a felsorolt megfejtéseket rendelkezésemre bocsátotta.

2.) Az AL-UBAID- i nép írása és nyelve

Sumir-földön az elsö ékiratok - jobban mondva a képírásos ékírás -. a 4. évezred kezdetén mutatkozik és ezt nem az Al-Ubaid-i néptöl eredönek veszik, mint ahogy valószínüleg nem is ök használták. Én azt a nem alaptalan feltevést közlöm itt, hogy ez a nép, melyet elsöpört a bibliai özönvíz - rovásírással írt.

Sumir-földön keveset kutattak utánuk. Ur, Al-Ubaid- Eridu és Uruk- ban akadtak nyomaikra - de a késöbbi kultúrák fantasztikus és páratlan leletei kielégítették az archeológusokat és a megelégedés nem követelte a régebbi kultúrák feltárását. A keresztény egyházak biblikus politikája pedig soha nem adományozott egyetlen fillért sem az "emberiség legösibb kultúrájának" felderítésére, hiszen mindazt a amit találtak eddig, igazolta, hogy a próféták nem "Isteni sugallatot" követtek, amikor az Istenre vonatkozó adatokat leírtak, hanem egész egyszerüen kisajátították a már korukban sokezer éves sumir tradíciókat és a sumir ösvallás alapjait. Tehát az AL-UBAID-i, ösnép valódiságának kikutatása nem szolgálja sem az indoeurópai, sem a biblikusok érdekeit. Ezért tehát megmaradtak a "Nagy Ismeretleneknek". Sajnos a kerámiai tárgyak nem szerves anyagok és így nem lehet a C-14 fokát megállapítani. Nagyon sok olyan agyagtábla, fazék és edény, melyet a föníciai parton, vagy másutt találtak s melyen "föníciai írásnak" nyilvánított rovásírás van - egyszerüen a föníciaiak idejében lett kronológizálva pedig a motívumai szerint Al-Ubaid-i is lehetne. Ennek a kikutatására lenne szükség egy szakember-csoportra.

Én azt hiszem, hogy a föníciai írások nagy részét az AL-Ubaid-i-nak nyilvánított - talán pelazg-szkíta nép írta. Ne felejtsük el, hogy a velük azonosított állam ösnépének is rovásírása volt, mi mindeddig megfejthetetlen és az Elamban kutató német archeológusok nagyon sok kiásott leletet egyszerüen visszatemettek azzal, hogy "nincs fedezet az elszállítására".

A nyelvük - mint mondják - ismeretlen. Vannak azonban hiteles adatok, melyek fényt derítenek eredetére és mibenlétére. Így a szakirodalom elismeri, hogy az URUK- kultúra népe "átvette" 'az Al-Ubaid-i nép nyelvét és az erre a népre - szintén keletröl - rátelepedett Djemdet-Nasr nép ugyanazt a nyelvet beszélte s így "a hármas együttes mindegyike fontos szerepet játszott a fejlödésben és a történelmi korszakot egy megszakítás nélküli tradíció kapcsolja össze az Al-Ubaid-i primitív földmüvelökkel". Ezek szerint sumir kultúrának és nyelvnek ezt az "együttes" kultúrát és nyelvet nevezzük, s így az Al-Ubaid-i nép nyelve a valódi eredeti sumir nyelv.

Sumir pecsét a Kr. e. 3. évezredböl.

Az emberiség legrégibb vetögépe tátható e képen. Bivalyokkal húzatott négy kerekü tölcséres kocsi.

A kocsin álló alak ruházata az ösi KIS és LAGAS népeinek sajátos viselete, amit késöbben átvettek a Babiloniak is. A pecsétet 53 másikkal együtt a Buenos Airesi Etnográfiai múzeumban találtam meg egy faládikában, apait 60 éve senki sem nyitott ki. Az elsö világháború elött érkezett Leipzigböl Buenos Airesbe valószínüleg múzeumi csereanyagként.

3.) A "subar" nép nyelve és östörténete

Ez a kutatás prof. Kramer azon már említett meglátásán alapszik, hogy az Al-Ubaid-i nép egy része a "SUBAR" népben maradt fenn, akik a mai Örményország területén URARTU-ban laktak. A szakirodalomban az igazságot kutatók, mint Max Oppenheimer (Tel Halaf, London, 1933) és Arthur Ungnad (Subartu, Leipzig 1936] azonosítják öket a Hurritákkal, akik a "hegyek népei", a hittiták tanítómesterei s akiknek nyelvük sem indoeurópai sem semita. Palesztina régi neve az ékiratokon "HURU". Az Al-Ubaid-i "subar" népet tehát itt Hurritáknak nevezték Huru nevü földje után s ugyanezeket az asszírok Ur-Artu néven említik az asszír - már késöi (800-700 Kr. e.) krónikákban. Ennek az asszírok által Urartunak nevezett területnek és uralomnak székhelye pedig a Van-tó melletti királyság volt, akiknek lakóit Rostovzev már Káldoknak nevezi és birodalmukat Káldeának. Az összes elnevezések fedik a valóságot, mert ez a sumir SUBAR-TU - a "szabadnak születettek" földje.

Kikutatásra vár a subarean- hurrita nyelv mibenléte. Ezzel ugyanis csak semitológusok foglalkoztak eddig részletesen, mint Gelb és a Lengyelországból az USA-ba vándorolt Speiser, aki megkísérelt egy Hurrita nyelvtant is összeállítani s eddig az ö kijelentései képzik a hurritákra vonatkozó "történelmi valóságot".

Aki a SUBAR-HURRITA kérdést kutatja - nagy eredményre jut és a népi és nyelvi folytonosságot ismeri fel. Vegyünk csak egy példát. Sir Woolley-Hawkes így írnak:

"A subar nép kapcsolatos - mondhatni azonos a Hurritákkal... " Dél-Mezopotámiában hurrita nevekkel találkozunk és ugyanök vannak Dél-Palesztinában a patriárkák elötti korban... " (tehát az özönvíz elött). Az következö hasábokon látjuk majd hogy Dél-Mezopotámia az ékiratokon = "Káldföld". Így az ékiratok tanúsága szerint SUBAR-HURRITA = KÁLD. A Biblia is ír róluk. HURRITA = a Bibliában JEBUZEUS. Ők Jeruzsálem alapítói, melyet az ókori történészek Schytiapolis néven ismernek. De a Mitani Birodalom is hurriták alkotása. A subarean népnél is és a hurritáknál is - éppúgy mint a Van-tó melletti Káld királyságban megtaláljuk az Istenanya tiszteletét, melyek még a késöi ugariti úgynevezett semita írásokban is folytatódnak, mint Anath és Astoreth. A Huru föld neolitikus korszakában ez az anyaistennö tisztelet itt teljesen azonos formában látható, mint a DUNAMEDENCÉBEN.

Miután a legértékesebb szakmunkák a Subar- Hurriták nyelvét azonosítják a semita Babilont legyözö Kassitákkal s majd ezeket kapcsolatba hozzák a késöi, Van-tó melletti Káld Birodalommal, Kr. e. 9. és 7. évszázadban, ez a bizonyított Káld- SUBAR- HURRITA- KASSITA- KÁLD folytonosság teljesen igazolja Padányi kutatási eredményeit, aki ebben az idöben már "Keleti és Nyugati Szabirságról" beszél.

Ezeket az adatokat azzal a céllal sorolom fel itt, hogy a Dunamedence birtoklásának fontosságát bemutassam. Hogy az olvasó felfedezze velem együtt Euráziának ezt - az ösidöktöl fogva - legfontosabb kincstárát és éléskamráját. Tehát a Dunamedence birtoklása - vagy legalább az ott lakó néppel való békés együttmüködés és cserekereskedelem politikai és gazdasági jólétet biztosított mindazoknak, akik éltek vele.

Azt pedig, hogy turáni népek éltek és mozogtak, el kell hinni. Ugyanis - ha nem így lenne - az európaiak és semiták már megtalálták volna itt érdekeiket s, hogy eddig ez nem sikerült - annak ékes bizonyítéka az a tény, hogy az itt végbemenö népmozgásokat egyszerüen "ázsiai hordáknak", "nomád-királyoknak" - "a steppék népének" nevezik. A történelem azonban legerösebben a tradíciókban marad fenn! A turáni népek ösi mondáiban mindenütt megtalálható ennek a földnek dicsérete, hiszen még Kézai mester sem bírta másképpen kifejezni? a Honfoglalás nagy eseményét, mint úgy, hogy "Scythiából másodszor kijövén - elfoglalták öseik földjét".

Az általam említett 3. kutatási irány tehát a subar-ok azon östörténetének feltárását sugalmazza, ahol összeköttetésre talál a Dunamedence, az égei térség, a föniciai partvidékkel (Hurru) és a subir deltavidék Al-Ubaid-inak nevezett ösnépével! Ezen állításomat megerösíti ismét Gordon Childe, aki a Kr. e. 3500-ban a sumir kultúrát a Dunamedencében találja meg - mondva, hogy a "sumir kultúra a Kárpátmedencébe tört Kr. e. 3500-ban"

Így érkezünk el Gordon Childe-vel a régészeti részhez.

Vizsgáljuk meg tehát, hogy milyenek a régészeti adatok az AL-UBAID népre vonatkozóan.

VI


AZ AL-UBAID NÉPRE VONATKOZÓ RÉGÉSZETI ADATOK

Legjellemzöbb rájuk a kerámiájuk, mely - mint említettem - nem korongos, hanem kézzel formált, finomfalú és jellegzetes díszítésü. Néhányat bemutattam belöle. Miután teljesen hasonló ELAM legrégibb kerámiája. is - a szakemberek ennek az Al-Ubaid-i népnek a származására vonatkozóan az "elami hegyekböl történö leereszkedést" hirdetik. Hiszen ez - mint hipotézis - meg is állana - ha csak itt - Elámban - fordulna elö az Al-Ubaid-i kerámia. Azonban sokkal nagyobb számban és nem hasonlót, hanem teljesen azonos kerámiát találtak TELL- HALAF-ban, tehát URARTU-ban és az AMQ síkságon, az Orentes mellett és Tell Esh Sheikh nevü helyen, és ettöl kezdve messze keleten Khorezm-ben az orosz ásatások hozták napfényre igen nagy mennyiségü AL-UBAID-i kerámiát. Ezekre azonban a szakirodalom azt mondja, hogy "az AL-UBAID-i néptöl lett importálva".

Megint megzavarodhatunk a szakirodalom állításain. Az egyik oldalon ugyanis "primitív földmívelöknek" nevezik az AL-UBAID-i népet és most azt olvassuk róluk, hogy olyan nagyszerü fazekasiparuk volt, hogy ellátták az egész föníciai partot, a Kaukázustól délre esö területeket és még a Káspi-tó és Aral-tó közé is jutott mázsaszámra. Ennek az "export"-nak a lebonyolításához lehetetlen "primitív földmüvelök"-et elképzelni.

De miért nem lehetséges fordítva? Úgy, hogy az ELAM-ban található anyag az "importált" és a föníciai parton és Urartu-ban és Kherezm-ben létük azt bizonyítják, hogy az Al-Ubaid-i nép ott lakott.

Nehéz ezt eldönteni. Mindenesetre megerösítik a régészeti leletek azon állításomat, hogy a Gordon Childe Nagy Népe ide is elért, hiszen ennek a kerámiának az elödjeit és hasonlít megtaláljuk az OLT melletti kultúra népénél és a Duna mellett is. Az AL-UBAID-i "primitív" népröl a szakirodalom feltételezi, hogy kerámia-exportot szervezett meg kézzel gyúrt fazekakra. A gépesített, korongos URUK kultúra népe, amelyik rátelepedett a primitívekre és a vezetést átvette magasabb kultúrfejlödési foka következtében viszont gépesített kerámia-iparával nem exportált sehova. Sok az ellentmondás és inkább az a tényállás közelíti meg a valóságot, hogy ott, ahol az AL-UBAID-i kerámia elöfordul - ott az AL-UBAID-ival azonos nép települt. Így érthetö az azonos korbeli település és az azonos kerámia is. - Ha a kerámiai importált, akkor milyen nép volt az, mely már az AL-UBAID korban várost épített és ott az AL-UBAID-i nép által gyártott, leszállított és eladott kerámiát használta...?

Ugyanis ahol az Al-Ubaid-i nép kerámiája elöfordul ott a szakirodalom elfelejti megnevezni a népet, akinek a birtokában volt az Al-Ubaid-i fazekasok terméke.

Nem részletezi a szakirodalom, hogy ehhez az Al-Ubaid-i nép kultúrájához tartozó "tizennégy" egymásra épített templomnak, amiket ERIDU-ban találtak, milyen volt az építkezési módja, formája, téglája és a falak kötöanyaga. Hasonlóképpen nem részletezik azt a "tizenegy" egymásra épített város-részleget sem, mely "tizenkét méter" vastagságban kizárólag az Al-Ubaid-i nép települése volt URUK-ban, mely fölött "kilenc" méter vastagságú, úgynevezett URUK kultúra népének települése található. A tizenegy egymásra épített városban kizárólagosan az Al-Ubaid kerámia fordul elö, míg a kilenc méteres URUK-i rétegben az Al-Ubaid-i cserépedény keveredik az Uruk-félével. Azt sem említik, hogy a legfelsö Al-Ubaid-i városokban már "réz" edényeket, késeket és szerszámokat találtak.

(A Tel Esh Sheik-i kerámiát lásd a 8. táblán a Tell Halafit a 9. táblán, a Susa-fit a 10. táblán és a Tepe Hissar és közvetítöit, valamint az Urmia tó melletti Has-anluban találtakat a 11. táblán.)

A szakirodalom hiányossága az Al-Ubaid-i népre vonatkozóan - tulajdonképpen a kutatás hiányosságát igazolja! Ugyanis az összes mezopotámiai kutatások között legkevesebb idöt és pénzt szántak eddig az Al-Ubaid-iak felderítésére. Így az ERIDU-ban egymásra épített 14 templomot nem tárták fel részletesen és André Parrot szomorúan jegyzi meg, hogy "bár Eridu a leghíresebb helye Sumériának de egyben a legkevésbé ismert is". Néhány hetes turkálás eredménye mindaz, amit onnan sikerült megállapítani. Így érthetö, hogy az Al-Ubaid-i nép "vallása ismeretlen" és láthatjuk, hogy a tudomány azért nem tud róluk sokat, mert egyáltalában nem foglalkozik senki ilyen irányú kutatásokkal. Ugyanis éppen elég kellemetlenséget okoztak már a biblikusoknak a sumir agyagtáblák, pláne, ha olyan címeket viselnek a könyvek, mint pl. G. Smith: "A Káldeus Genezis". Így érthetö még az is, hogy csaknem 1 milliónyi ékiratos agyagtábla még egyáltalában nincs megfejtve. Csak a keletieknek használna a sok újdonság, ami világosságra kerülne.

Az archeológia mutatja meg azt is, hogy az AL-UBAID-i kultúra kifejlödése elött, tehát mielött a deltavidék déli rézén megindult volna a rendszeres település, a Tigris forrásvidékén, északon - a hegyek alatt - a "subay" nép már ott lakik és JARMO, meg HASSUNA-nak nevezett városokban települt. Feltehetö tehát, hogy a - Woolley szerint északról jövö URUK kultúra népe is ez a "subar". nép, melynek fejlettebb kultúrája volt - de azonos nyelvet beszélt az Al-Ubad-i néppel. Nem lehet sok különbség közöttük, mert a temetkezési rendszerük is egyforma - tehát vallásuk is azonos volt. Ez a "subar" föld valószínüleg igen nagy kiterjedésü volt, magába foglalta a Van-tó területét, az Araxes völgyét a Kaukázus alatt és a Káspi tenger - Aral tó közötti területet a mai Kara-Kum sivatagon, amit még nem is olyan régen Khorezm-nek neveztek. Teljesen megérthetö tehát a változás nélküli nyelv és az azonos szokások létezése - hiszen ezek mind ez ;, egy Nagy Nép" tagjai.

Ezek után elmélkedjünk az elmondottakon.

Valószínüleg lesznek olvasóim között sokan, akik örömmel veszik tudomásul fel nem derített östörténetünknek elmondott fejezeteit, de azt hiszem lesznek olyanok is, akik ebben a sumír- magyar vonatkozásokat bizonyítani igyekvö könyvemben - a szkíta-pelazg-etruszk-magyar nyelvre vonatkozó állításaim során azt fogják mondani: "hát már nemcsak a sumir nyelvvel azonos a magyar, hanem az etruszkkal is, meg a pelazggal is? Ezeknek csak azt tudom mondani - hogy olvassák el az európaiak véleményeit a magyarokra vonatkozólag. Nézzék meg jelenlegi történelmünk eredményeit. Társtalan - idecsöppent, ismeretlen eredetü, különös népnek tartanak minket - akiknek nyelvét nem is lehet megtanulni, oly nehéz:

Pedig csak az ös pelazg-szkíta népség itt felejtett maradéka vagyunk - mely antropológiailag keveredve bár - fennmaradt csodálatos nyelvével és égö fáklyaként emlékeztet az ösidökre, amikor a Visztulától az Égei tengerig ez a nyelv volt az emberek beszéde. Megvoltak nyelvjárásbeli különbségei éppúgy, mint ma a latin-spanyol-francia-olasz-portugál is, más, de mégis ugyanaz. Ahogyan a thüringiai különbözik a szásztól, bajortól, voralbergitöl vagy hamburgitól. Semmi mást nem kell tenni, mint visszatolni jó pár ezer évvel a mai indogermán nyelvek helyzetét és elhinni, hogy ami náluk ma megvan - az nálunk évezredekkel elöbb már meglehetett.

De miért ne higgyünk a felkutatott adatoknak?

Gordon Childe, Herodotos sohasem szolgáltak magyar politikai érdekeket s az ö bizonyítékaik mutatják, hogy ez az "egy nép" és "egy nyelv" valóban létezett.

Fogadjuk el és örüljünk ennek. Mit tennének az indoeurópai, vagy semita szakemberek ha ekkora darab kaláccsal rendelkeznének? S mi kétkedünk...? Még mindig nem tudunk magunkra ébredni...? Semmi mást nem kell tenni - mint elhinni, hogy SUBAR-TU népe vagyunk. "Szabadnak született" - nem szolgának és a szabadok büszkeségével kell élni napjainkat, nem pedig a keresztelésünkkor már ránk hintett "kisebbségi komplexumok" birtokában elfelejteni és eldobni tradíciónk mázsás aranyköveit.

VII.


A SUMIR-PELAZG-SZKITA EGYNYELVŰSÉG

A szkíta-pelazg nagytérségben való kalandozásunk sok ismerös adatot mutat, melyek jóval a sumir ásatások elött a magyar történészek doktori tézisei, vagy a Magyar Tudományos Akadémián székfoglaló beszédei voltak.

Ebben a térségben található azonos szkíta-pelazg nyelv az idegen szakemberek által is felkutatott tény. Az olvasó vegye kézbe Massimo Pallottino prof. említett könyvét és abból megláthatja, hogy milyen sok tudós foglalkozott ezzel a témával.

Az én feladatom tehát nem az, hogy ezt a szkíta-pelazg egynyelvüséget ismételten bizonyítsam. Az én munkásságom azt a nagy célt kívánja szolgálni, hogy

1. felderítse a mezopotámiai nagy térségben valaha létezett "egynyelvüséget" is és ha ilyen létezett, úgy
2. ezt az "egy nyelvet" valamiképpen a szkíta-pelazg egynyelvüségi állapottal kapcsolatba hozza.

A Kr. e. 3. évezredböl ránk maradt ékiratok tanúsága szerint Sumériára vonatkozólag van bizonyítékunk az "egynyelvü" korszak létezésére. Kramer professzor az Oxfordi Ashmolean Múzeumban lévö 13 ékiratos tábla egyik (Ash. 1. 924. 475 sz. -nak) szövegének megfejtése alapján azt állítja, hogy volt idö, amikor Sumériában az északi hegyektöl a déli tengeri kikötökig "egy azonos nyelvet" beszéltek. Kramer - az Ur. I. dinasztia korából származó ékirat szerint a Genesis 11. /1-9 részének valóságát igazolja, amikor azt mondja: "mind' az egész földnek pedig egy nyelve és egyféle beszéde vala".

Érdemes itt idözni, amikor a megnevezett tábla Kramer szerinti fordításának 145. sorában - (de az ékirat elsö oldalának 10. sora) Kramer a következöket mondja:

(A megnevezett ékiratot lásd a 12. táblán.) "The Whole universe the people in unison. To En-Lil in one tongue... give prise

De ami utána jön, azt nem érti:

"Then A-DA the Lord, A-DA the princ. A-DA the king... " Az A-DA szóra így ír: "ez a titokzatos szó igen kétségesen "apa"- nak lett fordítva - mintha ez az A-DA - AD-DA lenne. Több szakember közölte velem ellenvetését erre vonatkozólag - hogy: nem igazságos ezt így fordítani, hanem célszerübb a jelenben ezt a szót "fordítás nélkül" hagyni. Deimel ezt az A-DA ékjelet DSL. 579322. c. alatt akkádul TESITU-nak fordítja - ami nekem nagyon hasonló a magyar "tessék" szóhoz, amikor valakinek adunk valamit. Különösen megerösíti ezt a véleményemet az, hogy Deimel is és Witzel is "finale" értelmet adnak e szónak! Ha valamit adunk - ez valóban "finale", mert ezzel kedvezöen fejezödik be egy aktus.

Kramer munkájából közlöm az eredeti ékiratot. Itt érdekesek a 12. 13. és a Rev. 1. sorok. A sumir nyelv ugyanazt a nagyszerüséget mutatja, mint a magyar, hogy egyetlen betüraggal megváltoztatja az értelmet. Természetesen ezt sem Kramer, sem a segítségül hívott prof. Hallo és prof. Van Dijk megoldani nem tudták - hiszen nem beszélnek magyarul. Ők így olvassák e három sort sumirul:

u-ba a-da en a-da nun a-da lugal-la
En-ki a-da en a-da nun a-da lugal la
a-da en-E a-da nun-E a-da lugal-la

Angolul így fordítják:

Then a-da the Lord, a-da the prince, a-da the king
En-ki a-da the Lord, a-da The prince a-da the king
a-da the Lord, a-da the prince, a-da the King.

Láthatjuk, hogy egyáltalában nem értik meg a sumir nyelv lelkiségét, mert mind a három sort ugyanúgy fordítják és semmi különbséget nem tudtak tenni közöttük, annak ellenére, hogy a sumir nyelv mutatja a különbséget. E sorok megértéséhez tudni kell, hogy a sumir nyelv rendelkezik határozott névelövel és azt használja is. De nem elöl, hanem hátul - vagyis a szóhoz hozzáragasztja az "a" betüt, vagy ennek hangzóilleszkedéses változatait. Hogy ez a hangzópótlék megkülönböztethetö legyen a "birtokragként" használt "e" változataitól (a, i, u) - a határozott névelö mindig a szó utolsó mássalhangzójával kezdödö raggal van jelölve. Így nem azt mondja hogy "lugal-+-a" hanem ;, lugal+-la" -a király. Helytelenül olvassák tehát Kramerék határozott névelövel azokat a szavakat, melyek nincsenek a sumir nyelvtan szerint ezzel ellátva. Magyarul így olvassuk:

Id(ö)-be (valamikor, hajdanában) a-dá Ur, a-dá Fejedelem a-dá a király
Isten Én-ki a-dá Ur-t a-dá fejedelmet a-dá a királyt (az accusativusnak nincs ragja)
A-dá Ur-A adá fejedelem-E a-dá a király,

Így ebböl a három sorból teljesen érthetö, hogy mióta En-ki Isten választotta ki az uralkodókat - ezek az ö gondoskodását továbbították, mert elötte úgy adtak az urak, ahogyan akartak. E három sorban benne van az egész sumir világszemlélet - amit korunk három legnagyobb sumirológusa nem tudott észrevenni - hiszen a magyar nyelv alkalmazása nélkül nem lehet a sumir nyelvet megismerni. Láthatjuk, hogy a sumir szöveg 3. sorában az "E" rag éppen olyan birtokrag, mint a magyarban van pl: "fej-E" "kez-E" "herceg-E".

De kövessük tovább prof. Kramert. Ez az ékirat megemlíti mindazokat az országokat, ahol "egy ugyanazon nyelven imádták az Istent". Így a 6. sor "SU-BIR-KI" és "HAMAZI", a 7. sor KI-EN-GI és KAL-DA, a 8. "KI-URI" és a 9. "MARTU" neveket említi.

Vegyük sorra ezeket: SU-BIR-KI az a nagy terület, ahol a SUBAR-SUBIR nép lakott. HAMAZI-t eddig nem sikerült megállapítani, hogy merre van. KI-EN-GI Babilontól délre esö valódi sumir-föld és ettöl északra fekszik URI-KI, amit akkád földnek mondanak ma. Teljesen új és eddig nem használt a KAL-DA elnevezés. Ezt KI-EN-GI-vel együtt Kramer így fordítja: "Sumirföld - nagy ország". Ez teljesen elferdíti megint azt, amit a tábla mondani akar, mert ott a 7. sorban így van írva:

"EME NAM LU. - KI-EN-GI mat KAL-DA ME. "

Ezt csak a következöképpen lehet érteni: Eme = nyelv, idioma.
Nam Lú = emberiség, népség. A szöveg tehát: "KI-ENGI népének nyelve... " és mat = determinativus országnevek elött me = beszéd
A szöveg = "Káldeus föld beszéde".

Igen fontos a kutatás szempontjából, hogy van régi sumir szöveg, melyen megtaláljuk Káldeát, mert ennek létezését legfeljebb az asszír idökben ismerik el Kramer és társai holott Eusebius és Syncellus örmény verziói a babyloni uralmakra vonatkozóan - mint már említettem - Babilonia elsö 86 királyáról azt állítják, hogy "káldeusok és médek" voltak. A "Káld" nép tehát a régi történészek által ismert volt és KALDEA az ékiratok szerint Dél-Mezopotámia neve.

Az említett táblán a MAR-TU = Amurru - a mai Syríai részt jelöli - tehát az egynyelvüség igen nagy területre terjedt ki. Bennünket legjobban az érdekel, hogy SUBIR föld lakói is beletartoztak ebbe az egy nyelvü területbe. A Subir-föld, Kaldeából és Ki-en-gi-böl mindig feltöltödött az "egy nyelven beszélökkel". Ugyanis ez az a nép amit a magyar történelem elérhetö távlataiban már szabirnak neveznek. A szabirok nyelve és a sumirok nyelve ugyanaz. Lehet, hogy az évezredek folyamán nyelvjárásbeli különbségek mutatkoznak - hiszen a mai kutatók 9 sumir nyelvjárásról beszélnek, de majd látni fogjuk, hogy ezek mind összetartoznak és például a két legfontosabb sumir nyélvjárás - az EME-KU és az EME-SAL - között éppen a magyar nyelv mutatja a középhelyzetet. Ezt majd a nyelvészeti fejezetben tárgyalom.

Az egy azonos nyelv tehát Sumériában is megvolt valamikor és ezt az "egy" nyelvet egy összetartozó "egy nagy nép" beszélte. Ennek emléke maradt fenn abban a szóban, ahogy ez a nép önmagát KU-MA-GAR-RI-nak nevezi az ékiratokon, vagyis "NAGY-HATALMAS NÉPNEK".

Kisebb méretekben ugyanaz a kép kezd kialakulni, amit szkíta-pelazg térségben láttunk. Egy nyelv - és egy nagy nép. Az a tény, hogy a sumir kultúra a Kr. e. 3500 évben a Dunamedencében megvan - a sumir "egy nagy nép" és a "szkíta-pelazg egy nagy nép" közötti kapcsolatot bizonyítja. A kérdés itt az, hogy nyelvük azonos volt-e?

Miután a szkíta-magyar nyelv, a szkita- hún-magyar írásrend azonos a pelazg-etruszk nyelvvel és írásrenddel, ha a magyar nyelv és a sumir nyelv azonosságát bizonyítjuk akkor az egyszerü algebrai tétel: a=b, a=c, tehát b=c szerint a pelazg-szkíta egynyelvüség azonos a sumir egynyelvüséggel, lévén a magyar nyelv = a, az etruszk-pelazg = b és a sumir = c. Miután a sumir nyelv egyenlö az ALUBAID-i + URUK + DJEMDET-NASR kultúrák nyelvével és ez az özönvíz elött már létezö nyelv a magyarban maradt fenn - a magyar nyelv lesz a megoldója az emberiség östörténelmének. Megérted ugye, most már kedves olvasó, hogy miért vörös posztó az egyházaknál is, az indoeurópaiaknál is és a semitáknál is a "sumir-magyar nyelvrokonság" ténye?

Felborul minden. Újra kell írni az egész történelmet. Itt van a magyar pusztítás minden oka. EL kell tünni ennek a népnek a történelem színpadáról, mert amíg él és a nyelv létezik - addig egyszerü létezése is "vád", tetemrehívása a hazugsággal elpusztított történelmi valóságoknak és a politikai hatalmak érdekében folytatott történelemírásnak. Tehát az egész nyugati világ érdeke, hogy a magyarság minél gyorsabban elpusztuljon. Kell-e nyomósabb bizonyíték Trianon egyhangú ítéletére, az erdélyi magyarság panaszának és haláltusájának kikacagására...? Magyarázható-e másképp, hogy mindenki-mindenki Nyugaton egyetért az ellenünk való összefogásban és nincs egyetlen nemzet sem Nyugaton, mely barátunk lenne. Ne zavarjon meg az senkit, hogy a magyar szakembereket rögtön szerzödtetik a nyugatiak. Náluk az a szó, hogy "magyar" annyit jelent, hogy kiválasztott, becsületes, lelkiismeretes, szorgalmas, tudós és kiváló". Ők tisztában vannak a "magyar" nép felsöbbrendüségével. Ki kell irtani a népet: El kell pusztítani a nemzeti egységet, de az emigránsokat fel kell szívni, be kell engedni, mert a gyermekek már az új nyugati nemzet érdekében szolgálnak minden faji adottságukkal.

Azért azoknak, akik ezt a sumir-magyar nyelvazonosságot bizonyították - vagy ennek érdekében munkálkodtak - igen kevés egyetem kapuja nyílhatott meg.

Hinni kell azonban abban, hogy Nyugat eddig elkövetett azon óriási hibáit, mellyel a történelmi igazságokat politikai érdekek szolgálatában megváltoztatta - igen sok nyugati szakember látja. Ezek szívesen állnak az igazság útjára - ha igazunkról meg tudjuk gyözni öket.

Így tudtam elérni a 28. Orientalista Világkongresszuson - Canberrában - a Pártosokról eddig érvényben lévö történelem átértékelését és újra-írásának elhatározását.

Éppen ezért folytatni kell a kutatásokat és a bizonyítást csak a meglévö és nem elképzelt adatokra kell alapozni. Ebben a könyvben ezt szolgálom és bemutatom, hogy a sumir- babiloni nyelv és kultúrörökségét az a nép vitte a Dunamedencébe, amelyik magát subar ösei után nevezte subar-szabirnak s amelyiknek öshazája az a SUBAR-TU = SUBAR-KI volt, melyet az ékiratok a sumir "egynyelvüség" egyik területének jelölnek meg.

Az ö nyelvük ös-statuma az AL-UBAID-i nép nyelve, hiszen azok maradványai és kölcsönöztek Babilonból is sok sok szót. A sumir élettér "egy nyelvét" ök éppen úgy megörizték, mint a , . szkíta élettér" ösnyelvét megtartották a dunamedencei népek, akiket a történelem azonosít azokkal a honfoglalókkal, akik "Szkitiából" másodszor kijövén, elfoglalták újra öseik földjét" a Kr. u. 896. esztendöben, de akikröl az idegen forrás - Eckhardt, szentgalleni szerzetes, úgy ír a "Waltharius manu fortis" c. munkájában: "ez a nép a X. században Pannóniát már ezer éve uralta. " Az eddig elmondottakban talán sikerült elfogadhatóan bemutatni az AL-UBAID-i népet és megtaláltuk utódaikat a nekünk igen kedves Subir-Subai-okban, akiknek vándorútját követjük majd.

Mivel azonban ezek az özönvíz elötti rokonaink a szakirodalomban nem kapták meg a "sumir" megtisztelö nevet - hanem ezekre rátelepedett nép a valódi sumir - nézzük meg mit mondanak a szakkönyvek ezekröl az újonnan érkezettekröl. De elbúcsúzzunk ilyen egyszerüen ettöl a néptöl, mely az özönvíz átkának áldozata? Hiszen a tradíciók fennmaradtak az öket követö testvéreiknél. Olvassuk el legalább özönvizüknek a történetét úgy, mint az - saját nyelvükön - sumirul van leírva az ékiratokban (30). A nekem tetszö legszebb részt fordítottam - tudásom szerint - a legszebb magyar nyelvre, utánozva sumir elödöm poétikus kifejezéseit. - Olvassátok!

Mindent, amim volt, magammal vittem.
Gyümölcsét egész életemnek
és a bárkában helyet adtam a
családnak és minden rokon-embernek.

A vadállatok és a szelídek,
jó iparosai sok elmúlt napnak,
a hajóban mind helyet kapnak.
Aztán beléptem én is.

A kaput bezártam gondosan-szépen.
Az ég alján ott messze-messze
Gomolygott egy felhö nagyon sötéten...
A napból hirtelen éjszaka válik...

Testvér a testvért már meg nem látja...
Az ég lakói sem nézik egymást
s a félelemnek már nincs is gátja.
Az ár elöl az istenek is futnak...

Menekül mind-mind... végig
egészen fel "ANU" egéig.
Szükölö kutyaként morog az ajkuk...
tiltakoznak a pusztítás ellen,

aztán... elcsendesednek... félelem rajtuk.
Hat napon és hat éjjelen át
ömlött a víz, - tombolt a vihar és
orkán volt az úr a föld felett...

S a hetedik nap virradóra
Elcsendesedtek a szelek...
Nagy hadseregként dúló árvíz
mégiscsak végre elsimult...

A hullámok is szelídek lettek.
Az örvény sem dagadt többé...
vihar sem tombolt már felettek.
Áttekintettem a víz özönjén,

melynek így elmúlt tobzódása...
Az iszap felért a háztetökig
s agyagból volt az emberek mása.
Körülnéztem... földet keresve

Tengernyi széles láthatáron...
Sehol semmi, csak messze - messze
kis sziget állt ki vízbe esve.
A "NISSIR" hegyig sodródó bárkám

az árral NISSIR hegyére futott.
Aztán - ott végleg fennakadva
már tovább menni nem tudott.
Hetedik napra virradóra

kiengedtem egy kis galambot.
A csöndet nem törte meg semmi hang...
Aztán, hogy nem lelt pihenöhelyre...
visszatért hamar a hü galamb.

Ekkor - kis fecskét szabadítottam.
ö is elrepült s visszajött repesve...
mert ö sem talált pihenést ottan...
a gyorsan szálló kicsi fecske.

Végül - egy hollót engedtem ki,
A víz apadt - ö szállt tova...
aztán lecsapott - zabált valamit...
nagy károgással még körül repült
és nem tért vissza soha - soha...

  ***

FORRÁSADATOK

(1) POEBEL, Arno: Historical Texts. (University of Pennsylvania Publ. of the Bab. Sect. Vo. IV. No. 1. 1914.)
(2) KRAMER, Samuel' Noah: The Sumerians Their History, Culture and Character (The Unv. of Chicago Press. 1964.)
(3) KRAMER. Op. Cit. 60. oldalon.
(4) WOOLLEY, Sir Leonard: Ur in Chaldäa. (Brockhaus, Wiesbaden, 1957.)
(5) WOOLLEY, Op. Cit.
(6) SYNCELLUS, Chronographia. (Manuel d'Histoire... Stokvis. Tomo I. Pag. 1. Band Asie. I. Chapter. LeidenBrill 1882 .)
(7) POEBEL, Op. Cit.
(8) KRAMER. Op. Cit.
(9) HAWKES & WOOLLEY: Prehistory and the Beginning of Civilization. (UNESCO, 1963. 368. old.)
(10) CHILDE, Gordon: alhat Happened in the History... (Pelican Books.)
(11) HAWKES & WOOLLEY: Op. Cit. 25I. oldal.
(12) CHILDE, Gordon: Progresa y Arqueologia. (Deralo, Buenos Aires, 1960.)
(13) GRANT, Michael: Kulturgeschichte, Griechenland und Rom. (Thames & Hudson, London, 41, old.)
(14) PALLOTTINO, Massimo: Etruscologia. (Ulrico Hoepii, Milano 1963. y EUDEBA. Bs. As. 1965. 51-52 oldalak.)
(15) SEBESTYÉN, Gyula: mellékelt összehasonlító táblázatából.
(16) HINZ, Walther: Das Reich Elam. (Urban Bücher No. 82. Hohlhammer Verlang, Stuttgart, 1964.)
(17) WOOLLEY: Op. Cit.
(18) The Interpreter's Dictionary of the Bible. (Abingdon Press N. Y. 1962.) "Hurrians" szó alatt.
(19) WOOLLEY & HAWKES: Op. Cit. 370. oldalon.
(20) Lásd: I. M. Diakonof és Alf Sommerfelt megállapításait. The Interpreter's Dictionary of the Bibel (Assyria and Babylonia, 265. oldal.) "Sumir újraéledést állapit meg a Kassita uralom alatt. "
DIAKONOF, N, M. : Sumer: Society and State in Ancient Mesopotamia. Moscow, Academy of Sciences, U. S. S. R. 1959.
(21) CHILDE, Gordon: The Danube in Prehistory. (1929.) 205. oldal.
(22) TOLSTOV, S. P. : Le Kharezm Ancien. (L'Orient Ancien Illustré No. 8. Paris, 1954.)
(23) HAWKES & WOOLLEY: Op. Cit. (24) WOOLLEY: Op. Cit. 31. oldalon.
(25) PARROT, André: Ziggurats et Tour de Babel (Aiben Michel, Paris 1949.) 144. oldalon.
(26) WOOLLEY, Op. Cit.
(27) KRAMER, Samuel Noah: The "Babel of Tongues": A Sumerian Version (JAOS. 1968. Volume 88.) 108. old.
(28) HROZNY, Fridrich: Das Problem der Sumerísche Dialekte und das Geographísche System der Sumerier. (WZKM. 1906. Bd, XX. 281-290 lap.) REISSNER G. : a V. A. Th. 244. sz. szövegben hatféle dialektus változatot említ: EMESAL, EMEGAL, EMEGUDDA, EMESUHHA, EMETENA, EMESIDI. (Zeitschrift für Assyriology IX. 159. lap.
KRAMER, Op, Cit. 307. old. ezt a hatot megtoldja az EMEGIR-rel.
(29) A Sumir Özönvíz legenda babiloni fordítása után szabadon.

VIII


HONNAN JÖTTEK ÉS HOGYAN ÉLTEK A SUMIROK?

Az elöbbi fejezetben elmondtuk az AL-UBAID-i nép történetét és azt is, hogy a szakirodalom nem öket, hanem a rájuk telepedett népeket nevezi sumirnak.

Meg kell azonban említenem kétkedésemet a szakvéleményekre vonatkozólag, hiszen a már idézett "Sumir Királyok Uralkodási Sorrendje" nevezetü ékiratos agyagtábla úgy mondja, hogy az AL-UBAID-i nép 5 özönvíz elötti már felsorolt - városában "nyolc király összesen 241. 000 éven át uralkodott". Ha az özönvíz elötti nép nem volt sumir - hogyan lehetséges az, hogy az özönvíz utáni - és már "sumirnak" nevezett nép tradícióit az özönvíz elötti "nem sumir" városok uralmára vonatkozólag "sumirnak" nevezi...? De még ennél többet is mond a tábla. A sumir nép "isteni kiválasztottságát" folytonosítja a szöveg tartalma, amint mondja: "Azután jött az özönvíz. - Az ár után a, földi uralom , ismét' az égböl küldetett le",... s az özönvíz utáni uralkodás kezdödik - a már említett "KIS" város uralmával.

Ebböl a szövegböl logikusan az vehetö ki, hogy a sumirnak nevezett nép ismerte jól elödeit, azokat saját népének tartotta s e nép tradíciói visszanyúlnak az özönvíz elötti idöszakban legalább olyan messze, mint a Biblia történetírásában a "pátriárkák kora". A különbség az "isteni kiválasztás" ideológiában mutatkozik. A bibliai Génezisben olyan szöveg, mint a sumir táblán olvasható "a földi uralom az égböl küldetett le" - nincsen. A Bibliában a kiválasztást nem Isten végzi - hanem Noé - amint SEM nevü fiát a többi testvér elébe helyezi.

A sumir szövegben az "ismét" szó nagyon fontos, mert ezt a semitológusok rendszerint elhagyják a fordításnál nyilván a faji kiválasztás politikumának támogatására. A Speiser-féle semita irányzat assiriológusai és maga Kramer is - a "sumir" szóból a "sem" szót etimologizálják s a Bibliában nem található "isteni kiválasztás"-t Izrael népére úgy magyarázzák, hogy a sumir szöveg "ismét" nélkül úgy olvasandó, hogy a "földi uralkodó hatalom az égböl küldetett le" - természetesen az izraelitáknak. Ezt azért említem meg, hogy példát mutassak a faji sovinizmus "történelmi kiértékeléseire" s azért is, hogy írásomat senki hasonló sovinizmussal meg ne támadhassa - hiszen a sumir-magyar rokonsági kutatások tényekre támaszkodnak..

De az izraelita sumirológusok sovinizmusa állandó ellentmondásokba viszi a történelmileg nem igazolható állításokat. Így maga Krámer is - könyve végén megkísérli "Shem"-et a "Shumer"-ból levezetni nagyon jól tudva azt, hogy az általa is "sumer"-nek nevezett nép sohasem hívta így önmagát, hanem ezt a nevet Oppert német-francia kutató már 1869-ben használta elöször az írásfeltaláló nép megjelölésére és azóta is ez a név rajtuk maradt. (Majd a következökben részletesen kifejtem, honnan vette Oppert erre vonatkozó adatait.) A sumer név használata indokolásában a sumerológusok mindig arra a kétnyelvü - sumer és akkád (semita) - táblára hivatkoznak, mely ékirat a British Múzeum, 14013. szám alatti, tulajdonát képezi s melyröl Bezold így olvasta le az írottakat:

(Kétnyelvü szöveg. Felül sumir, alatta akkád.)

sumir: (tört rész)....ANTA EME KU..(törés) ..
akkád: SAPLIS AKKADA ELLIS... SU..(törés) ..

A "SU" utáni írás nem olvasható - de éppen Oppert véleménye alapján a szakemberek abban egyeztek meg, hogy a "SU" után valószínüleg "ME-RA-A" szöveg következhetett s így született meg a hipotézisböl ma már köztudatba ment "SU-ME-RA-A". Ez azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a sumirok magukat így nevezték. Ugyanis az ékiratos szövegekben Sumeriára vonatkozólag mindig "KIEN-GI" ékjelek szerepelnek, vagyis országukat a Nádasok Szent Földjének hívják. Az asszír ékiratok még igen késön is "mat EME-KU" ideogrammákkal nevezik Sumériát.

Szóval ez a Bezold-féle kétnyelvü szöveg képezi alapját a "sumir-sem" levezetésnek s a türelmes olvasó persze rendszerint nem tudja, hogy a "sumir" elnevezés a mezopotámiai írásfeltaláló kultúrnépre nem eredeti, hanem a kutatók ajándéka. (Ezért- tehát helytelen dr. Baráth etimológiája. SUMIR-ból "SZEMUR" szót levezetni nem lehet és nem szabad!)

Kramer mindezeket nagyon jól tudja s mégis megkísérli a "SUM" azonosítással egy hamisság láthatóvá tételét. De amikor könyvének végére ért, már elfelejtette, hogy a kezdö lapokon nagyszerüen megfelelt arra a kérdésre, hogy honnan jöttek a sumirok...? Így ír Kramer:

"Több mint valószínü, hogy a sumirok nem érkeztek Sumeriába a Kr. elötti 4. évezred második feléig. Tehát az eredeti hazájuk még majdnem ismeretlen. Az Emmer- kárra és Lugálbandára vonatkozó epikus sumir hagyományokból úgy látszik, hogy a korai uralkodók szokatlan kapcsolatban és bizalmas viszonyban voltak egy ARATTA nevü városállammal - mely valószínüleg valahol a Káspi tenger közelében volt. Miután a sumir nyelv ragozó felépítésü, bizonyos fokig az Ural-Altáji nyelvekre való vonatkozással, . , . and this fact may also goint to the same general area as ARATTA. "

Kramer tehát úgy érti, hogy a mezopotámiai sumirok valószínüleg hasonló nyelvet beszéltek mint az Ural-Altáj nyelvterületen fekvö ARATTA nevü városállam.

Kramer egyik kiértékelési módszere az, hogy a népeket és a területeket "nevük" után sorolja be a semita érdekkörbe. Így pl, azt mondja - mint említettük - hogy a Tigris és Eufrates neve nem sumir - tehát akkor "valószínüleg" semita nép lakott ott. Ha azonban valahol csak "egyetlen" semita elnevezést talál - úgy az egész területet a semita érdekkörbe ítéli. Alkalmazzuk ezt a módszert ARATTA nevü városállamra. ARATTA - magyarul érthetö és így feltétlenül az "altáji" érdekterületbe sorolandó s ugyanezen Kramer módszer szerint igen egyszerüen - de a földrajzi elnevezések összehasonlító munkájánál megkívánt rendszerezési törvényeknek betartásával minden kétséget kizáróan - egész Transylvániát a sumir élettérben lehet bizonyítani, bemutatva azt, hogy az erdélyi - csaknem összes hegy- és vízelnevezések sumir eredetüek.

De ítéljünk egyenlö mértékkel. Kramer és társainak módszereit is alkalmaznunk kell a kutatásokban.

Kramer a "LUGALBANDA és ARATTA KIRÁLYA" címü sumir eposzból veszi állításait s itt egyik legfontosabb tényezö az, hogy az URUK (UNUG) sumir városban meghonosodott "Szüzanya" tisztelet - akit a sumirok is és az ARATTA-iak is egyformán "INANA" néven illettek - hamarább található meg ARATTA nevü városállamban - valahol a Káspi tenger partján, mint a sumir URUK- ban. -

Nyilvánvaló tehát, hogy az URUK-i bevándorlók ARATTA- ból hozták magukkal. Megerösíti ezt a tényt az is, hogy az URUK kultúra sumirjainak ARATTA az egyetlen kapcsolatuk, melynek tartalma vallási, ideológikus és kereskedelmi egyaránt. Kramer hosszú oldalakon foglalkozik a sumir URUK és a szerinte nem sumir ARATTA között fennálló testvéri összeköttetéssel, melynek azon valósága a legizgatóbb, hogy a "nemsumir" ARATTA teogónikus rendje és vallási kultusza teljesen azonos a "sumir" URUK-ban találhatóval és INANA szent nevében, INANA akarata szerint - ARATTA fémet, aranyat és drágakövet küld URUK-i testvéreinek, amikor is ezek gabonanemü küldeménnyel viszonozzák a kegyelemteljes gondoskodást. Hasonló az eset a szakmunkások kicserélése tekintetében. Arattából jönnek a fémmüvesek, ötvösök, kömívesek, köfaragók és szobrászok.

Úgy is lehet mondani, hogy az Altáji területekröl a sumir  deltába vándoroltak állandó feltöltést kaptak az öshazából, mert ha kömíves és fémmüves URUK-ban nem volt - hanem az URUK-i nagyszerü fémkultúra készítöi az ARATTA-i szakmunkások voltak - akkor ez annyit jelent, hogy a sumirok az ARATTA-i öshazából hozták magukkal a tudásukat és ha ott ez a tudás már kifejlödött, akkor a sumir népnek az ALTÁJ-ban kellett eltölteni évezredeket ahhoz, hogy ezt a kultúrát ott kifejlessze. Hogy ez az "ALTÁJI" terület valószínüleg beleesett az elöbbi fejezetben tárgyalt Gordon Childe-féle "egy azonos nagy nép" által lakott területbe - az kétségtelen - hiszen az URUK-ARATTAI kultúr-vallási és etnikus kapcsolatból látjuk, hogy ez a magas szintü kultúra egyáltalában nem volt elszigetelve, hanem mindenüvé kisugározta önmagát szakembereivel és kereskedelmi kapcsolataival. A már bizonyított "egy azonos nyelv" használata pedig iszonyú nagy méretekben megkönnyítette ezt az elterjedést.

Teljesen igazat kell adnunk tehát dr. Varga Zsigmondnak, amikor ö - Kelet nagy ismeretében - már évtizedekkel ezelött azt állította, hogy "Hol kereshetjük az ural- altáji népek azon öshazáját, ahol az Egyes, talán még nem is differenciálódott ágakkal együtt a sumirok is otthon voltak? " - Véleményünk szerint - Nyugat-Ázsiában. Ha a sumir és az ural-altáji népek között pusztán csak ösidöbeli  érintkezésröl volna és lehetne szó, akkor elfogadhatnánk a  Munkácsi véleményét, mely szerint ez az érintkezés "Turán, illetve az árjáktól még akkor el nem foglalt Irán felöl" történt, annál is inkább, mert ki tudja, hogy vajon a török népterület határa - az ösrégi idökben - nem terjedt-e le csakugyan a késöbbi Irán pereméig. De minden jel arra mutat, hogy a sumir-ural-altáji szóegyezésnek hátterét nem ily homályos érintkezésekben, hanem inkább a rokonsági összefüggésekben kell keresnünk. Rokonsági kapcsolatokra mutat egyebek között az a körülmény is, hogy a sumir müveltségi hatásokkal, melyek a grammatika és a lexikon egész mezejére kiterjednek, a finn-ugor nyelvekben is találkozunk és e hatások között nem egy van olyan, amely az altáji ágban nincs jelen s így még csak amabból való közvetett kölcsönzésnek sem minösíthetö. A sumir népnek tehát érintkezésben kellett állnia nemcsak a török-tatár népekkel, illetöleg az altáji ággal, hamm a finn-ugor törzzsel is és e kapcsolat ismét csak az ösi együttlakozásra, ösidöbeli nyelvrokonságra utal. Az egész nagy ural-altáji nyelvcsalád együttlakozása pedig csak Ázsiában képzelhetö el, még pedig annak nyugati: az Aral-Balchas-Káspi tó közötti, a kirgiz pusztaságot és Turkesztán jó részét, közelebbröl a Syr-Darja és AmuDarja folyamterületet körülvevö, váltakozó felületü területén. "

A szakirodalom általában egyöntetüen Ázsiából vándoroltatja Mezopotámiába a sumerokat - értve "sumer kifejezés alatt" az özönvíz utáni "Korai Dinasztiák" periódusát, mely magába foglalja az URUK és Djemet-Nashr nevezetü kultúrkört, illetöleg az akkori lakosokat. Kevesen vannak, akik geográfiailag meghatározzák a sumer öshazát. Senki sem mer nyilatkozni, ami érthetö is, hiszen az egyetlen régészeti eredmény, mely a sumerok ezen korabeli lakozására, vagy kapcsolatára mutat, az a Mohenjo Daro és Harappa helyeken kiásott városkultúrák maradványa s így egyetlen Arthur Keith, aki "a régi sumerok maradványait Keleten, az afganisztáni és beludzsisztáni lakosoknál az Indus völgyéig - kb. 2400 km-nyi távolságban" megállapítja. Általánosságban minden szakkönyv elismeri, hogy a sumirok hegyes vidékröl

Vándoroltak a deltába, mert minden tradíciójuk ezt mutatja. , Még a templomaikat is magas helyre építik, illetöleg a síkságon "templom- hegyet" építenek téglából, így szolgálva ösi szokásaiknak. Ennek tanúsága az is, hogy az "ország" és "hegy" fogalmának kifejezésére egy azonos írásjegyet használnak s a teremtésben közremüködö teremtö Anya is a Hegyek Istennöje- NINHURSÁG, vagy NIN-HARSOG.

Éppen ezeknek a bizonyító adatoknak a kényszerítö hatása alatt nyilatkoznak a valóságos történészek úgy, hogy

"a sumerok turániak voltak akik Közép Ázsiából jöttek, menekülve az éhség és szárazság elöl, amit az utolsó jégkorszak megszünésével elöálló klíma változások okoztak. Ez ma teljesen bizonyítottnak vehetö, miután a sumer nyelvet teljesen részletességgel ismerjük, és eszerint a sumirokat a turáni típusú népekhez csatolhatjuk, mint a finnek, törökök és magyarok.

Valószínü, hogy ennek a klímaváltozás következtében bekövetkezett nagy vándorlásnak különbözö állomáshelyei voltak, ahol talán évezredeket töltött ez a "sumir" ázsiai nép azelött, mielött véglegesen letelepedett volna a Tigris és az Eufrátes deltájában.

Egyi ilyen valóságos településük volt az a hely, amit dr. Varga Zsigmond "sumir öshazának" nevez.

Ugyanis ezen a területen valóban megtalálta az orosz Tolszov expedició a sumir öshazát.

Ez az expedíció azonban ugyanazt az összeköttetést is bizonyítja a Delta vidék és a Káspi- térség között, amit Kramer URUK és ARATTA között felfedez. Az igazság lassan kiderül és megvilágítja a semiták szerepét is Sumériában.

IX


SEMITÁK SUMERIÁBAN

Ennek a kérdésnek is szentelnünk kell néhány sort, mert a biblikus irányzat lassan elsemitizálja az egész sumir történelmet. Vannak komoly semitológusok, akikkel vitatkoztam az itt eredetben közölt "özönvíz tábla" sumir szövegének megfejtésére vonatkozó részletekben - s miután már semmi argumentumot felhozni nem tudtak a szöveg valódi sumir voltának tagadására, lévén az a legapróbb részleteiben a sumir grammatika és mondattan terméke - azzal nevezték a táblát "semita terméknek", hogy az "írnok, aki az ékjeleket véste, valószínüleg semita volt, mert az ékjelek formája a tiszta akkád szövegek ékjeleihez hasonlít'. Olyan ez, mintha valakire azt mondanám, hogy semita, mert a latin betükkel írt kézírása hasonlít a new-yorki rabbi kézírásához. Nevetségesnek tünik fel ez, amit megemlítek, de képzelje el a kedves olvasó, hogyan lehetséges a sumir-magyar nyelvazonosság bizonyítékait megértetni a másik oldal fanatikusaival, amikor még ilyen egyszerü. mondhatni ócska és nevetséges érveléssel ellenkeznek. Pedig az említett szaktudós methodista lelkész és Kramer-tanítvány.

(A sumir tábla eredetijét lásd a 13. táblán.)

Ezért szeretném a Sumir föld semita lakosainak mibenlétét is tisztázni. Ugyanis semmi adat, írás vagy tradíció nincs az URUK és Diedmet- Nashr kultúrkorszakokban a semiták bevándorlásáról, létezéséröl és településeiröl. A héberista asszirológusok azon véleménye, hogy a nem tudni honnan jövö sumirok már semita törzseket találtak a Tigris az Eufrátes deltájában, még a hipotézis állapotát sem éri el, mert egyetlen egy nyom sincs ebböl az idöböl "barbár semita törzsek" létezésére. Ezeknek is kellett enni, lakni és élni - tehát egy szokás, egy ruha, egy viskó, egy sátor, egy köszerszám csak akadhatna? De ha már ilyen sincs - hova lettek a halott semiták...? Nem temették el öket...? Ugyanis egy "semita" koponya elö nem került a Woolley-féle ásatásokból, aki nemcsak az özönvíz iszapján hatolt át (R) hanem az AL-UBAID-i nép településeit is feltúrta. Mondhatjuk azt bátran, hogy az UR-i királysírokból és UR város I. Dinasztia-korabeli temetöjéböl egyetlen semita koponya elö nem került, pedig Woolley 8 évig napi 500 munkással ásta ki egész UR városát és lakosainak számát kb. 350 ezer lélekre teszi a mi Urunk Jézus Krisztus elött: 3000. esztendöben.

A semiták mezopotámiai szereplése csak úgy képzelhetö el, hogy ide ök is bevándoroltak valamikor, mert ezen a területen a semita nép nem autoctón..Igen... de mikor volt ez a bevándorlás és milyen körülmények között?

Abból következtetve, hogy az AL-UBAID-i népet úgy elpusztította az özönvíz, hogy a deltavidék életéhez szükség volt új bevándorlókra akik az életet újra kezdték - valószínü, hogy ha itt voltak semita törzsek, akkor azok is elpusztultak az árral. Az özönvíz után csak sumir bevándorlásról tudunk, és a szakirodalom azt a népet nevezi sumirnak, amelyik az özönvíz után a deltavidékre települt és rátelepedett az életben maradt AL-UBAID-i nép maradékára - akiket a szakirodalom SUBAR- nak nevez. Meg van az is állapítva, hogy a jövevények vallása és tradíciója azonos az AL-UBAID-i népével és ez a vallásszemlélet és tradíció sumir és nem semita.

Az URUK kultúra néne és a Djemet-Nashr nép is keletröl jön, Ázsiából, ahol szintén nincsenek semiták. Az írásfeltalálás és írásgyakorlat ideje a Kr. e. 4. évezred közepes az írásfeltaláló nép a sumír. Mondhatjuk azt, hogy a Kr, e. 3000 évig Mezopotámiában - az özönvíztöl számítva - semminemü semita adat vagy nyom nincsen. És eltelik még 500 év - tehát a Kr. e. 2500-at írunk akkor, amidön MARI-ban - ami az ékiratokon "MARTU-föld" elnevezéssel szerepel - megjelenik a semita alak - sumir köntösben, sumir vallásban és a sumir életben.

A mai szakirodalom I. Saigont említi az AGADE-i semita birodalom megalapítójának - de azt bizonyítani nem tudjuk róla, hogy milyen fajú volt. Apja - mint már említettem - KIS királyának a kertésze volt. S apja érdemeiért lépett Saigon - mint föpohárnok, a sumir király szolgálatára, s a békés és barátságos király ellen nagyon könnyü volt fellázadni és hatalomra jutni.

Ha település és szociálpolitikai szempontból vesszük vizsgálat alá a sumir életteret, akkor a következöket kell megállapítanunk:

1. Az özönvíz után bevándorolt keleti nép kész kultúrát hoz magával és mesterembereket. Maga a fazekas kultúra is gépesítve lett, mert az URUK- kultúra kerámiája "korongon" készült. Woolley megtalálta a korongokat is (s).

2. A Djemet-Nashr kultúrkörnek nevezett újabb bevándorlással - szintén keletröl - olyan feltöltést kap- a Deltavidék, hogy emeletes téglaházakban lakik a sumir nép, társadalma és társadalmi rendje van s a nagy szaporulat következtében szükség van állandó munkásokra és "munkásosztályra". Ezt a munkásosztályt pedig a társadalmi rend legalsó kasztja képezi - amely az írott emlékek tanúsága szerint - a "szolga".

3. A keleti népek törzsrendszere nem ismerte a rabszolgát - csak a foglyokat, akiket a másik népböl kerített be a háborúk és csaták alatt. Ezekkel azonban soha sem kereskedett. A rabszolga kereskedelem azt hiszem nem Keleten, hanem Nyugaton, vagy talán a semita élettérben keletkezett olyan szellemben, hogy háború nélkül összefogdosták az erös izmú férfiakat akárhol és aranyért adták tovább.

Az a tény, hogy Sumériában szolga-rendet találunk a Kr. e. 3. évezred közepén, azt mutatja, hogy a jólétben élö sumir társadalom az alantas munkát olyan néppel végeztette, amely erre a munkára elszegödött, tehát szabadságát átadta munkaadójának, akit sumirul így neveztek: UR-SAG vagy UR-A-SAG. Ugyanis nem tudunk ebben az idöben sumir hódító hadjáratokról, sem idegen területi megszállásokról, ahonnan a rabszolga" - a szó kegyetlen értelmezése szerint - beszerezhetö lett volna. A sumirok bevándorlókkal és újszülöttekkel szaporodtak, élénk kereskedelmük volt mindenfelé - de legfeljebb a városállamok veszekedtek egymással. Vallási felfogásuk nem engedte a háborúviselést, hiszen az istenek irányították a földi életet - ezek pedig egymással nem háborúskodtak.

Teljesen valószínü tehát az. hogy a semiták tömeges beszivárgása akkor indult meg Sumériába, amikor a jólét és a gazdasági fellendülés munkaeröket kívánt s valószínüleg megtalálták a módját annak hogy ezt közhírré tegyék. Ez a bevándorlás Etiópiából történt, hiszen az ékiratok nagyon sokszor említik ezt az országot "MELUHHA" néven és föleg az államgazdasági szövegek"-en találtuk meg a hivatkozást Ethiópiára, mint a "fekete emberek" országára, a számadásokon, munkateljesítmény- és anyaglistákon, föleg a III. UR. -i Dinasztia idejéböl, amikor is már természetessé vált hogy a munkaerö innen jött. A késöbbi sumir törvényekböl láthatjuk, hogy a sumir társadalom szolganépe igen könnyen keveredhetett a többi társadalmi osztályokba soroltakkal és pl. a szolgasorban levö nök, papnök is lehettek, akik - ha megházasodtak - a- templomgazdaság bizonyos koncessziókat adott a családalapítás megkönnyítésére. Így a semita-etióp szolganép hamarosan elterjeszkedett Sumirföldön, s miként Erdélyben az oláhok 400 év alatt "oláhországgá" alakították a magyar Erdélyt - a Széke1yföldet. Hasonlóképpen történt Suméríában is. A sumir éppen olyan békeszeretö és kegyelmes volt a Kr. elötti évezredekben mint az Úrjézust követö balga magyarság. Beengedték itt is, ott is az idegeneket - s egyszerre csak azon vették észre magukat - hogy a volt alázatos szolga lett az úr s ö vehette fel a vándorbotot, ahogyan Sumir földön is és a magyar földön is megtörtént.

A semiták ilyeténképpen való beszivárgását igazolja a mezopotámiai nyelvállapot is. A sargoni idökig - Kr. e. 2360-ig - csak különféle "ragozó' sumir nyelvjárásokat mutatnak az ékiratok. Ebben az idöben egyszerre jelenik meg a semita nyelv, amit AGGADE, Sargon által alapított város után ma "akkád"-nak nevezünk. Ez a semita nyelv nem ragozó, hanem éppen olyan felépítésü, mint az etiópok nyelve -vagy akármelyik semita nép beszéde.

Így érthetö meg Deimel páter azon megállapítása, hogy "a sumir nép által feltalált ékírást átveszik a semiták anélkül, hogy valamit hozzátettek volna. "... és ..eme-sa ugyancsak nem-semita és az ,eme-ku'-hoz hasonló nyelve észak-Babilóniának. (Akkád. Ezt az ,Akkád'-ot késöbb a semiták elözönlötték és ezért nevezik a semita-babiloni nyelvet is jogosan Akkádnak. "

Világosan megmondja Deimel páter, hogy a semiták nem voltak ott, hanem oda özönlöttek. Ugyanis a semita népesség Sumériában az özönvíz utáni korszakokban meg tudott volna telepedni - a semita faji tulajdonságként kimutatott "türelmetlenség" nem tudott volna 1500 esztendöt várni addig, amíg beavatkozott a hatalom kérdésébe. Hogy nem avatkoztak bele - ez annak a jele, hogy nem voltak ott. Ugyanis, ahogyan letelepedtek - már rögtön megkezdödött Sumir földön is az a háborúság, ami a Bibliában egy másik semita nép elkövetésében írva vagyon. Mondhatjuk azt, hogy a semita terjeszkedésnek a Kr. e, évezredektöl kezdödöen az útját a háborúság, a békétlenség, más népek kiirtása és az ellenkezök letörése jelzi. Aki nem engedelmeskedik - annak el kell pusztulni. Ezt tették az akkádok, foytatta Hammurabi és dinasztiája - s az asszír kegyetlenségeket a mai napig mutatják az asszír királyok palotáiban az ajtókra függesztett bronz dombormüvek - amelyeket "Balavati kapuk" néven ismer a szakirodalom. Ezeken látható, hogy a meghódított északi SUBIR-KI lakosainak levágott fejeiböl raktak hegyet. De elég információt ad nekünk Sir Woolley, amint a lelkes régész szomorúságával megállapítja: "Hammurabi fia - Samsuilunas - uralkodásának 11. esztendejét, a mi idöszámításunk szerint a Kr. e. 1737. esztendöt kell tekintenünk UR város elpusztítása hivatalos dátumának. A babilóni csapatok megrohanták a várost, kirabolták NINGAL templomát, elpusztítottak mindent. Amit elvitelre értékesnek nem találtak, s utána leégették földig a szent helyet." - Thorkild Jacobsen úgy állapítja meg, hogy a sumirok és a semiták "békésen" éltek egymás mellett Mezopotámiában Kramer ezt úgy egészíti ki, hogy a "korai mezopotámiai történelem egy elkeseredett élet-halál harcot mutat a két különbözö fajú csoport között" - mint a semita és a sumir.

Ezekböl a megállapításokból logikusan következtethetö, hogy ez az élet-halál harc csak akkor keletkezett, amikor "két különbözö faj" települt meg Mezopotámiában. Tehát amikor a történelem háborúságot mutat, akkor már ott van a "két különbözö faj", és addig, míg béke volt, míg az uralkodás folyamatos és változás nélküli, az alatt az idö alatt nem lehet "két különbözö faj"-ról beszélni, tehát semita nincs, csak sumir. Így lesz igazolója Jacobsen és Kramer annak a történelmi ténynek, hogy a semiták a Kr. e. 2500 esztendeig a sumir élettérben jelentös szerepet nem játszottak.

Ki kell kapcsolnunk tehát minden olyan félrevezetö véleményt, mely eddig az idöpontig a sumir uralmat, a sumir kultúrát és a sumir tudományt háborgatni akarja. El kell ismerni öket és el kell fogadni Deimel páter - már említett - azon véleményét, hogy a sumir szellemi kincseket a semiták egyszerüen kisajátították anélkül, hogy valamit hozzá tettek volna.


A SUBUR-SZABIR NÉP NYOMÁBAN

Tulajdonképpen így a sumirok eredetének kikutatása és kilétüknek a megállapítása nem is olyan nehéz, hiszen adva vannak a rájuk vonatkozó írott emlékeik s ezek között sok olyan van, ami a legelsö semita beavatkozás - tehát Kr. e. 2350 év elött íródott. Ilyen pl. Urukagina (") Lagas-i uralkodó egyik "Munkás és Katona Névsora", melyben a templomgazdaság szükségletére 162 embert eloszt. Az itt eredetben közölt ékiratból megállapítható, hogy a "SUBUR PA-bi" - vagyis a SUBUR felügyelöhöz elosztott 14 ember között van egy "subur" (valószínüleg a templomi menetben táblavivö). Miután annyi helyen találtam SUBUR nevet - érdeklödésemet erre az irányra összpontosítottam és a végleges megoldáshoz egy nagyon érdekes adat vezetett.

(idecsatolva a 14. táblán eredetben P. Deimel S J. után:) "A sumir irodalom nagy ismeröje - prof. Kramer - könyvében azt írja, hogy "egy másik sumir epikus poémában, amelyik ezideig csak részben lett publikálva, - ismét megtaláljuk ENMERKAR-t, az URUK-i uralkodót az ARATTA-i uralkodóval való keserü veszekedésben. Ez az ARATTA-i uralkodó azonban ebben az esetben egy valódi sumir nevet visel így ENSUKUSHSIRANNA. "

Eredetben közlöm Kramerhez írt levelemet s az ö keze írását, ahogy az én levélpapíromon felelt a kérdésemre, melyek között legfontosabb az volt: "adja meg nekem ékírásban ENSUKUSHSIRANNA nevét, ahogyan az eredeti szövegben írva van. "

Kramer válaszában két dolog lepett meg. Egyik, hogy így ír: "ENSUKUSHSIRANNA olvasása feltételes", és a másik, ahogy az ékjelek alá írta a saját transliterációját így:

"en - subur - sir - an-na"

Hiszen meg is felelne ez a szöveg az ékjeleknek, ha a "sir" szó olvasása nem lenne helytelen és túlhaladott. Ugyanis ezt az ékjelet senki sem olvassa "sír" értékkel, mert az egyik legtöbbet elöforduló jel és nincsen olyan szöveg, ahol meg ne találnánk. Ez nem "sir" - hanem "DUMU" - azaz "fiú" (lásd Labat 14. ékjelét), mely olvasható sok esetben "TUR"-nak is. Tehát a Kramer által leírt ékírásos kifejezés helyes szövege sumirul így alakul:

"EN-SUBUR DUMU AN-NA" vagy "EN SUBUR TURAN-NA".
melyek mindegyike magyarul mondva így hangzik: "SUBUR URALKODÓ AZ ÉG FIA".

Elképzelheted kedves olvasóm lelkiállapotomat abban a pillanatban, amikor megállapítottam, hogy a történelmi zürzavar nagy sötétségébe így belevillámló fény a subur- subar népet világította meg. Azért fontos ez az adat, mert a sumir irodalmi mü, melyben ez le van írva, a Kr, e. 3500 év körüli történelmet tükrözi. Tehát ezzel meg van határozva, hogy nemcsak az özönvíz utáni AL-UBAID-i maradék volt SUBUR, hanem ARATTA népe is, ahonnan az URUK-kultúra népe - tehát az özönvíz utáni elsö bevándorló réteg feltöltést kapott.

Miután ARATTA népének SUBUR volta így bizonyítást nyert és ARATTA városállamot a kutatók a Káspi tenger körül jelzik - meg kell állapítanom, hogy hol van az a hely a Káspi tenger környékén, ahol a sumir kultúra vala milyen termékét napvilágra hozták az ásatások. Ugyanis csak ott lehet keresni ARATTA-t.

Az AL-UBAID-i kerámia hasonmását találták SUSA, TEPE GIYAN, TEPE SIALK helyeken s innen mind a két irány a Káspi tenger déli partján fekvö TEPE HISSAR-hoz vezet. Ez pedig a mai Kara-Kum sivatag környéke, ahol a Tolsztov expedíció régészei tíz éven át ástak és felkutatták a régi CHOREZM területet is. Tolsztov könyvében beszámol az érdekes leletekröl. ök is igen sok AL-UBAID-i stílusú kerámiát találtak, de ezekben a kutatásokban az a legérdekesebb, hogy az orosz expedíció nemcsak az özönvíz elötti AL-UBAID-nak elkeresztelt sumir népet találta meg, hanem a "subur" népet is. Tehát a sumir nép jelenléte Belsö, Ázsiában így, a Kr, elötti 13. századtól visszafelé a történelem elötti idökig, biztosítást nyert.

Ezzel a kutatási eredményekkel kapcsolatban egyik magyar munkatársam - dr. Novotny - felvette a kapcsolatot Djakanov professzorral, az oroszországi Kelet-Ázsiai Népek Intézete igazgatójával, aki egyben elismert sumerológus is. Prof. Djakanov 1967 okt. 7-én kelt levelének két érdekes része a következö:

1. Egyetért azzal, hogy CHOREZM neve ékiratosan és babilóni nyelven: KU - MA - AR - IZ - MA.

2. Levele végén így ír: "ami a sumir-magyar rokonság kérdését illeti, az én véleményem szerint lehetséges, de nem látok megfelelö módszert a bizonyítására. "

Munkatársam így ír: "az orosz régészet az ásatásoknál már komolyan számol - az ókori Belsö-Ázsiában - a sumirok jelenlétével. A Kara-Kum sivatagi ásatásoknál mintegy 20 sumir és proto-elámi ékjelet regisztráltak. Ha a további ásatások a 4. évezrednél régebbi leleteket hoznak napvilágra, melyek ugyancsak sumir jellegüek, úgy az kétségtelen bizonyítéka lesz annak, hogy a sumirok innen kerültek Mezopotámiába, majd birodalmuk összeomlása után - a 2. Kr. elötti évezredben - ugyanide tértek vissza. "

Látjuk, hogy minden kutatási eredmény a Varga Zsigmond által megjelölt sumir öshazához vezet, hiszen ez azonos Chorezm területével.

A legvalószínübb az, hogy innen sugárzott ki a sumir kultúra a Dunamedencébe is, a mezopotámiai deltavidékre is és a Gordon Childe által megállapított "egy nagy nép" "egy azonos nyelve" az tis-sumir nyelv lehetett, melynek nyelvjárásbeli változatait beszélték a Visztulától - az Égei tengeren át a Perzsa öbölig. Az östörténelemben már nehezen találunk idöpontokat, hogy ez a nagy vándorlás mikor is történhetett. Az biztos, hogy a Kr. e. 4000. évtöl visszafelé számított évezredek voltak a tanúi ennek az iszonyú nagy vándorlásnak. Népek vándorlása hosszú idö alatt megy végbe. Családok, törzsek alkotják a népet s ezek vándorlásának ösidöktöl fogva egyetlen biztos eszköze volt - az állattal húzatott sátoros szekér. A sumir nép vándorlásának is ez a titka.

Tepe-Gawra a neve annak a helynek, ahol az asszír réteg alatt jó mélyen fekvö sumir rétegböl ásták ki ezt a miniatür-kocsit, melyet a Pennsylvaniai múzeumban találtam meg. Eredete valószínüleg a Kr. e. 4. évezredre tehetö, s a miniatür játékszerböl úgy látszik, hogy a valóságos szekér, melynek mását kicsiben készítették, náddal lehetett sátorrá alakítva s valószínüleg lenvászonnal, vagy kenderrel volt bevonva - hiszen a sumir nép vászonból készített GADA-ban járt. Ez volt a nemzeti viselet, miképpen az UR városban kiásott úgynevezett Standard-mozaiktáblákon látható. (Lásd a 3. képet.)

A sumir nép tehát ezzel a jármüvel érkezett Mezopotámiába is, meg a Dunamedencébe is és ez a jármü volt a gazdaság és a kereskedelem alapja is és lebonyolítója is. Szekéren vitték a kultúr-termékeket, a festett agyagedényt és az ötvösmunkákat, hordták a gabonát és a téglát is. Az összeköttetés tehát megvolt s hogy ennek nehézségei nem lehettek, azt az egynyelvüség bizonyítja. Ugyanis csakis így érthetö meg, hogy nemcsak azonos régészeti leletek kerülnek elö ezen a nagy területen, s azok mind a sumir kultúrához irányítják a kutatót, hanem a régi települések neve is sumir nyelven van. Chorezm nevét prof. Djakanov hagyta jóvá a babiloni nyelven így:

KU MA AR IZ MA - ez a sumir fonetika szerint így helyes: - KU MAG GAR RI ES MA - melyek értelme:
NAGY ERŐS NEMZETSÉGEK ORSZÁGA és teljesen fedi Chorezmi Mózes által a Kr. u. 5. században írt KUNMAGYAR-i földrajzi elnevezést. Ez a KU-MAG-GAR, vagyis NAGY ERŐS NEMZET az alapja a SUMER névnek, ahogyan azt Jules Oppert levezette

Négykerekü fedeles kocsi. Gyerekjáték nagyságban. Találták a subarok földjén, a Van-tó környékén, a mai Tep Gawraban. Eredete a Kr. e. 4. évezred.

Ugyanis a sumir KU ékjele HUN és SU értékkel is olvasható.

Így lett a
KU - MAG - GAR-ból
SU - MUG - GAR, majd hangzóváltoztatásokkal
SU - ME - ER.

Ezt azonban egy kutató követte el - nem a sumirok. Fontos az, hogy Chorezm sumir neve elismerést nyert. Így fedezzük fel az ennél északibb sumir területet is, melyet a történelem SARMATA síkság néven ismer és egybe esik Schytiával, de pontos kiterjedését és határait eddig nem sikerült megállapítani. SÁR-MATA - sumir-babilóni nyelven "Királyi Föld"-et jelent s már maga ez az elnevezés figyelmeztet ennek a területnek a fontosságára. Hogy kik voltak a SÁR-MATA-k, arról a történelem írott hasábjain nem sokat találunk..Néhány régi térkép van, ahol Herodotos szerinti helyen - a Kaukázustól északra jelzik (öket, de Herodotosnak azon megállapítása (IV. könyv), hogy a "Sarmaták szkíta nyelvet beszéltek" teljesen mellözve van. Pedig Herodotos ezzel az egynyelvüséget már összeköti Mezopotámiával s így lesz Herodotos állításaim koronatanúja is. - Most ha még kiegészítjük adatainkat a Tolsztov expedíció azon érdekes kiértékelésével, hogy ök Schytiát összekötik a SÁR-MATA földdel s mint a csatolt térképen látható - innen származtatják a KIRÁLYI SZKITAK-at, akkor bezáródik a kör.

Ez a pelazg-szkita azonosság és a sumir egynyelvüség után már a harmadik - a sumir-szabir-sarmata-királyi szkíta azonosság köre. Mivel ennek letárgyalása a sumir utódokhoz tartozik. Így a következö fejezetben fogom részletezni. De ezen királyi szkíták vallási felfogását össze kell vetnem a sumirokéval.

Az elöbbi fejezetben beszéltünk a Nagy Föld ERŐS Istennöjéröl, akinek a neve sumir földön "ERŐS". Az Olt melletti "ERŐSD" - Kr. e. 5000 évben már meglévö városban volt nagy kultusza a város neve örzi emlékét. A Tolsztov expedíció a Krim félszigeten tárta fel Strabo által már említett szkíta fövárost, a Királyi schyták metropolisát, melynek "Néapolis des Scythes" nevet adtak..Nos, a szkíták fövárosának ásatásaiból került elö ERŐS istennö szent alakja, mint az P. N. Schultz és V. A. Golovkina tanulmányából idézve itt bemutatásra kerül.

S ha most én - a kutató - kérdezem a türelmes olvasótól: honnan jöttek a sumirok...? Mit tudtok felelni...? A nagy Nép - nagy Területéröl sok hullám érkezett mindenfelé. Hazát kerestek, békét és boldogságot. Vándoroltak szekéren - jöttek is - mentek is - és kísérte öket mindenütt a Nagy Föld Eröse, akit sumir nyelven úgy mondtak: ERŐS KI GAL.

Érdekes itt az "Erös" ékjelnél megállni. Ez Labatnál az 555. sz. ékjel, melyet minden esetben sumirul NIN értékkel kell olvasni. Egyetlen kivétel van csak, amikor emellett a NIN ékjel mellett a KI GAL - vagyis a NAGY FÖLD ékjele van", akkor ERŐS-nek olvasandó a NIN. Az ösi tradíció átélte az ezeréveket s az Egy Nagy Föld Erös Istenét megtartotta az Egy Nagy Nép addig, amíg a vallás élt.

Feltételezem, hogy olvasóim között olyan is lesz majd, aki azt mondja; hogy a Nagy Föld "Erös" Istennöje és a királyi szkítáknál talált ERöS Istennö azonos a görög mitológia EROS-ével. Igen - ez biztosan így van és ennek így kell lennie, hiszen mindkettönek a tartalma ugyanaz A szkíták és a Dunamedence ERŐS-e a Szüz Anya, a termékenység istennöje és a görög EROS = a "szerelem", kinek megtermékenyítö erejéböl születik minden emberi lény. A Dunamedence ERöS-e azonban visszatér ide újra a Babilonból jövö subar néppel jóval a "szabirnak" nevezett letelepedök elött - mint ISTAR, akinek szent nevét viselte sokáig az áldott vizü kék Duna - az ISTER. Az a nagy gamó pedig, mely folyását keletröl - délnek irányítja, az ISTER-GAM sumirul s ennek nevét viseli ma is az Árpádok koronázó városa.

Erdélyben, Erös-d-ön jó 4000 évvel a mesélö Homeros és Hesiodos elött és ugyanennyivel a görög nép kialakulása elött is megtaláljuk ERŐS istennöt.

De honnan vehették a görögök öt? Nem a görög nép földjének öslakóitól - a pelazgoktól? Onnan vették át. Így a görög EROS és a szkíta ERŐS éppen úgy azonos, mint a pelazg és a szkíta nyelv is.

Annyi a lehetöség és indokolás ERŐS istennö eredetére vonatkozólag, hogy válogathatunk benne. A sarmatákhoz kerülhetett, mint ös-szkíta hagyaték, közvetlenül a pelazg görög vonalon is átvehették, de a sumir-föld évezredeken erre vándorlói biztosan magukkal hozták.

Azt hiszem a felsorolt adatok kellöképpen megvilágítják a cím kérdését, hogy "honnan jöttek a sumirok? ". Az ALUBAID-i nép és az URUK kultúrát hozók közötti azonosság is szembetünö. Ugyanis e két csoportnak vallási szemlélete is ugyanaz és az antropológiai kiértékelések is teljesen egyforma fajtát tanúsítanak. A Djemdet-Nashr kultúrának nevezett népre azonban ez nem mondható. Ugyanis - míg fajilag azonosak az elöbbiekkel - vallás- és világszemléleti szempontból különbözöséget találunk, mely igen fontos és lényeges adatokat tartalmaz. Mezopotámiában ugyanis ez az egyetlen nép, mely zsugorított temetkezési módot használ és halottjait urnákba helyezi. Másik nagy érdekessége ennek az egyéni sajátosságnak az hogy hozzá hasonlót mondhatni - teljesen egyezöt, az egész Gordon Child- féle Nagy Föld kiterjedésében, csak a Péceli Kultúrkörben és Trója IV. rétegében találtak eddig. Miután ez a nép volt az mely Sumériában az özönvíz utáni AL UBAID-i és az URUK kultúrák népe által már használt képírást és annak ú nevezett "archaikus" változatát "ékírássá" fejlesztette,? egy Igen magas müveltségi fokra fejlödött nép beözönlésével állunk szemben mely szintén keletröl jött és talán éppen azért, mert a tudásának és intelligenciájának alkalmas kultúrkört talált a Tigris és Eufrátes lakóinál fajilag is és szellemileg is.

Ez a három népáramlat az tehát, mely a történelmi idöszakba sorolt korai sumir dinasztiák elött a valóságos "sumirnak nevezett" népet kialakította. Mind' a három népnek azonban megvannak a maga egyéni sajátosságai is. Különösen a kerámiában mutatkozik meg a köztük levö különbség. Woolley "Excavations at Ur" címü könyvében nagyszerüen kifejti a közöttük levö különbséget. Az AL-UBAID-i nép már említett egyéni, kézzel gyártott, két színnel díszített edényei mellett csaknem egyhangúnak tünik az URUK kultúra egyszínü, korongon készült áruja. Forradalmi újításként hat tehát a Djemdet-Nasr nép háromszínü és ugyancsak kézzel formált sok szép fazeka és egyéb agyagedénye.

A finom falú alabástrom vázák ma is müvészkéz mestermunkájának csodálatos eredményei. De akármilyen magasfokú volt ez a kultúra, és bármilyen nagy fejlödést biztosított a delta állami organizációjában és a nép társadalmi jólétében - valami hiba csak belecsúszott az uralkodásba, mert ez a kultúrkör és vele együtt a Djemdet-Nashr nép uralma hirtelen véget ért és az ösi "subar" tradició - az AL-UBAID-inak nevezett nép sajátosságait magáénak valló uralom következik utána, mely azután Hammurápi Babilonjáig a "sumir"-nak nevezett nép jellegzetességévé válik nyelvileg, szellemileg, valamint a vallási felfogást is irányítja, Az özönvíz elötti AL-UBAID-i nép sajátjának elismert ösi tradícióknak vallásos és szent kegyelettel való ápolását teszi vallási felfogásának alapjául, s így folytonosítja a sumer nép Istentöl eredö kiválasztásának örökségét.

Ezt fejlesztik ki a "MAG" névvel illetett s latinul "magus" szóval tisztelt, okos sumer papok olyan fokra, hogy nemcsak a vallás, hanem az egész sumer tudomány, tudás és müveltség az összes következö kultúrák alapját képezi.

Ahogyan Woolley mondja: "az egyiptomiak, babilóniak, asszírok, föníciaiak, héberek és végsö fokon a görögök tudásának és müvészetének legnagyobb részét a sumerokig tudjuk visszavezetni

Következö fejezetünk kutatási módszerébe tehát ennek a "sumir-subar sajátosságnak" keresését is beillesztjük. Az a nép, melynél ez a sumir lelkiség megtalálható; kétségtelenül az ösi föld szent hagyatékát örzi. A kutatás eredményének felmutatásánál az lényegtelen, hogy a népnél meglevö ezen sumer tulajdonság tudatos, vagy elfelejtve már csak mint népi és öröklött sajátosság formájában mutatható ki. Ha megvan - úgy ez sumer örökség és tagadhatatlan.

FORRÁSADATOK

(1) KRAMER: Op. Cit. 298. old.
SCHNEIDER H. : Kultur und Denken der Babylonier und Juden (Leipzig, 1910.) c. munkájában a 31, lapon már 1910-ben kétségbe vonta azt, hogy "a sumeroknak nevezett elsö babhóni uralkodó nép igazi neve , sumeru' volna" Így ír: "mi e nevezetet, asszír-babilóni fordítások útmutatása alapján, egyszerüen csak rávisszük e népre. "
(2) KRAMER: Op. Cit. 42. oldalon.
(3) TELEKINÉ, Kovács Zsuzsanna: Sumerian Origin of the Names of the River "ISTER-DANUBE". (XXVII. International Congress of Orientalists, Ann Arbor, Mich. 1967.)
(4) VARGA Zsigmond dr. : Sumer-Babiloni Örökség az Ural-Altáji Népek Vallási Életében. (Debrecen, 1925.)
(5) CERAM, C. W. : Goeter, Graeber und Gelehrte. (334. old. hivatkozása.)
(6) PIJOAN, José: Summa Artis. Historia General dal Arte II. kötet.
(7) TOLSTOV: Op. Cit.
(8) és (9) WOOLLEY: Op. Cit.
(10) DEIMEL, Anion S. J. : Sumerische Grammatik, Róma 1939. 5. oldalon.
(11) WOOLLEY: Op. Cit. 166. old.
(12) JACOBSEN, Thorkild: The Sumerian King List.
(Univ. of Chicago Press, 1939.) (13) KRAMER: Op. Cit. 288. oldalon.
(14) URUKAGINA Lagas-i sumer király (Kr. e. 2400 körül uralkodott) "Munkás és Katonanévsora". DP. 135, sz. ékirat. (Közölve: Orientalia 26. 56. old'.)
(15) KRAMER: Op. Cit.
(16) TOLSTOV: Op. Cit.
(17) OPPERT, Jules: Comptes Rendues de la Societé Francaise de Numismatique et d'Archeologique 1869. T. I. 73-76. oldalak.
(18) WOOLLEY: Op. Cit. 86. oldal.


HOVÁ LETTEK A SUMÍROK ÉS KIK AZ UTÓDAIK?

Úgy vélem, hogy a sumirológiának legnehezebb és legfelelösebb kérdése ez, amire a következükben válaszolni igyekezem.

Arra a kérdésre, hogy "hova lettek...? " két feleletet kell adjunk. Hová lettek fajilag és hová lett, él-e a nyelvük? Tiszta sumir fajról nem lehet beszélni, hanem csak azt lehet kutatni, hogy a sumirok hová szívódtak fel. Ebben a felszívódásban azt a szomorú esetet nem tudjuk tárgyalni, amikor a sumir fajú nép oly népek érdekkörébe került véglegesen, mely nyelvét is elfeledtette. Itt az a helyzet áll elö, hogy a sumir faji alkat a másik nép fajiságát megerösíti, elönyösebbé teszi, de ö maga eltünik, nyelvet cserélve az idegen nyelvü faj tulajdonságait erösítve oda felszívódik. (lásd BUL-GAR). Ennek az esetnek csak embertani következményei vannak és talán néhány átvett sumir szó a beolvasztó nyelvben. Valószínüleg az elszigetelt sumir menekülö csoportokkal történt meg ez s természetesen a pozitív adatokat keresi kutató érdeklödésén kívül esö történések.

Minket az ezzel ellenkezö adottságok érdekelnek. Nevezetesen az, midön az utódok megtartják a sumir nyelvet és a faji azonosság is kimutatható.

A szakirodalom általában indoeurópai és semita kutatók eredményeinek közlését tartalmazza. Ez a "szakirodalom" nagy részben mellözi az összefüggések kutatását és egyenesen azt várja a sumir leszármazottaktól, hogy írásban jelentsék ki faji hovatartozandóságukat. Ilyet nem találva a népeket teljesen saját egyéni és sovinisztikus elgondolás szerinti történelmi rendbe illesztik. Így lettek a hititák "indo-európaiak" a cseh Hrozny által publikált etimológia alapján. Hrozny közlését nem említem, mert az csak igen kevés könyvtárban található, de az olvasó vegye kézbe "Ceram: Enge Schlucht und Schwarzer B.erg" c. könyvét, mely minden nyelven megjelent s ott a 75. oldalon észlelheti, hogy a magyarul igen jól beszélö Hrozny az "ekutenni" hinta szóból vezeti le a német "essen" - azaz magyarul "enni" értelmét. Ezen az alapon a hititák a német "essen"-nek rokonai és indoeurópaiak - annak ellenére, hogy a nevük "hurrita-subar" - de a magyar "enni"-hez semmi közük. Ne okoljuk sem Hroznyt, sem az indo-európaiakat, hanem feleljünk itt meg egy kérdésemre.

"Elövette-e már egy magyar rovásírás szakértö a Kara-Tepe-i úgynevezett föníciai rovásírással vésett táblákat...? Megkísérelte-e már egy magyar szakember ezeknek a megfejtését...? Én nem vagyok a rovásírásban nagyon jártas, de úgy látom, hogy azok magyarul beszélnek.

No és ez a "hitita" rovásírás valóban föníciai...? Nem hurrita-subar hagyaték, hiszen ezek voltak a hititák tanítómesterei?

Érdekes történelmi eset az, hogy - míg a semiták és a sumirok állandóan harcolnak egymás ellen - Hammurabi alapítását, a Babilóni dinasztiát a Hititák, Mitánik és a Kassiták együttesen semmisítik meg. Hititák Babilonban Kr. e. 1600-ban egyszerüen átadják az uralmat a Kassitáknak. -Visszamennek Hattusába, fövárosukba és békésen támogatják köztük és Babilon között, a segítségükkel feltámadó, úgynevezett Mitáni államot, mely a szakirodalom szerint Hurrita-Subar alapítás.

De vegyük idörendi sorrendben a történteket. Sumir föld második semita uralma a bölcs amorreus Hammurabi alatt éri el tetöpontját Kr. e. 1735-ben. (Ez a dátum a hivatalos és általánosan elismert, bár vannak sokan, akik Kr. e. 1800-ra teszik ezt az uralmat.) Nincs szükség percnyi pontosságga1 megállapítani ezt, hiszen kb. 2000-töl kezdödöen egyre fokozódnak a sumir és semita összetüzések és a sumir nép már észak felé menekül az elnyomás és a pusztítás elöl, mint a 3. UR-i dinasztia utolsó királyának - Ibisinnek - idejéböl származó gyászdal mondja:

"A vad vihar, hogy idöt váltson,
törvényt pusztítson - dühöng, mint orkán...
és összetörte Sumir-föld igaz, ösi rendjét.

A jó királyok uralma végetért és
a szép városokat lerombolták...
Az emberek is elsodródnak a hazából és
idegen földre vándorolnak... "

Hammurápi uralma csak rendszerezi a semita alapítást. A semita nyelvet teszi államnyelvvé és az eddig létezett és gyakorolt sumir törvényeket összegezi s azokat - saját isteni küldetésének proklamálásával - véseti egy diorit kö oszlopra.

A liturgia nyelve azonban sumir. A bölcs mágus papság tudja, hogy csak egy "kincs" létezik, mely a tulajdonképpeni uralkodó - és ez a TUDÁS. Ez pedig náluk van. Tehát Hammurápinak is hozzájuk kell folyamodni. A mágusok tudják, hogy nem a név a fontos, hanem a TARTALOM. - Így kap minden sumir tradíció semita nevet. AN égistenböl ANU lesz, EN-KI - a tudás istene EA nevet kap és a Nippuri mágus papság babilóni kiküldöttei megörzik az ösi vallás tradícióit akkor, midön a Szüz-Anya fiának, a Napistennek tradícióit is átmentik a "TAVASZ IFJÚ NAPISTEN"- ének életre keltésével, aki a babilóni máguspapok szent keresztségében MARDUK nevet kap s feleségül adják hozzá a Szüz-Anya, az Ég Királynöje egyik égi papnöjét, SARPANITUM-ot, aki a datolya pálma virágának megtermékenyítö istennöje a sumir vallási szemléletben és a béta VIRGINIS a lakóhelye.

Persze a nép szenved. Vezetö pozíciókban semiták vannak. Ők az állami koncessziók birtokosai s nemcsak az élet nehéz, hanem a nép nem is érti a semiták nyelvét. Így talál Woolley az egyik UR-i kovácsmester mühelyében egy agyag táblára írt sumir-akkád nyelvtant, melyet a sumir mesterember biztosan ügyesen használt semita ügyfelei kielégítésére. Megszületik egy közös nyelv, melyben a sumir és akkád azonos értelmü szavakat egymás mellé téve, együtt ejtik ki. A sumir nyelvbe igen sok akkád szó kerül és ugyanúgy az akkádba a sumir szavak tömege is.

Persze a semita nyelvben használt sumir szavak sokszor olyan értelmet kapnak, melyek a megalázást örökítik meg. Talán egy hasonlattal megérthetjük. Véletlen az a német nyelvben, hogy a kutyának azt mondják: KUS...? Ugyanis a semita-akkád nyelv - annak ellenére; hogy a "szolga" (rab) elnevezésére megvan a saját szava - nem ezt a semita szót "ardu" használja, hanem a rab-szolgáit "SUBAR"-nak nevezi, valószínüleg azért, mert azok sumir-subarok voltak. (Labat: 53. sz. szava.)

Ezzel a semita elnevezéssel tulajdonképpen véglegesen meg vannak pecsételve a sumir leszármazottak, vagyis a subar = sumir.

A semita uralom azonban nem sokáig tart. Érdekes véletlen, hogy a török megszállás Magyarországon éppen 150 évig tartott - csakúgy mint a semiták uralma Babilonban. A hitita-kassita hullám elsöpri a semitákat, akikkel többé Babilon környékén nem találkozunk, csak akkor, amidön Nabukodrezzar a Zab folyó mellé viszi fogságba a zsidókat. (Ez az elnevezés a magyarban "zsidó" szintén babiloni örökség. A magyar nyelv az egyetlen, amelyik a sumir "zidu" "valódi" (német "echt") szót a zsidók megjelölésére használja, éppen úgy, mint azt Kr. e. 600 körül Nabukadrezzar káldeusai tették. A szó sumir összetétele "zid-du".)

A Hammurápi dinasztia eltünésével Babilon újra sumir lesz. A "Kassita"-nak nevezett nép újraéleszti a sumir tradíciókat. Nem igaz a semitológusok azon híresztelése, hogy Hammurápival "a sumir nyelv eltünt és megszünt létezni" - hiszen annak az ékiratnak a születési ideje, milyen a "Teremtés Története" sumirul van leírva, a Kassita uralomba esik, nevezetesen Kardumás király uralkodása alatt, a Kr. e. 1500 esztendö körül, miképpen azt Poebel megállapítja. Közlöm az eredeti ékirat fényképét is.

A Kassiták hovatartozandóságát Speaer és Hicks akkor határozzák meg amikor a Kassitákat (akkádul KUSSU, "Kus fiától - Nimrudtól származtatják". A Kassiták tehát KUSITÁK, akik békésen élnek az úgynevezett Mitani-ak mellett, akik "Hurrita" nyelvet beszélnek, mely sem indoeurópai, sem semita "hanem a kaukázusi nyelvek valamelyike", és az egyik kultúrközpontjukat ma NUZI-nak nevezik, amelyik "subar település". Viszont a Nuziban talált ékiratok nyelve ugyanaz a sumir, mint a Kassitáké.

Így keveri meg a szakirodalom ezt az egybe tartozó etnikumot, hogy a végén senki sem tudja melyik hova tartozik s a türelmes olvasó azt hiszi, hogy itt megint valami másfajta népröl van szó. Pedig a helyzet az, hogy a Kusiták talán éppen rokonaik segítségére jönnek be valahonnan keletröl. Hammurápi Babilonjának bukása után tehát a következö helyzet áll elö;

Hurrita-mitáni-subar uralom a Delta-vidék északi részén,
Káld-sumir-subar uralom a régi Subir-Ki területén és a Van tó környékén,
Kusita-Kassita birodalom Babilon centrummal - kiterjesztve a Zagros hegység keleti oldalára is.
Mind a három uralom sumir fajú és sumir alapnyelvü - természetesen a fennálló nyelvmódosulásokkal.

A Kr. e. 1200-ban megszilárduló asszír uralom 400 éven át szélesíti a területfoglalásaival az éket e három uralom között, és hatalmi fölényét 600 éven át a legnagyobb kegyetlenséggel terjeszti ki. Az asszír birodalom megszilárdulásakor és a fenti királyságok likvidálásával a mezopotámiai sumir származású nép helyzetét a következöképpen látom.

a) Subarok-hurriták-mitánik-káldok: mindig feljebb húzódnak észak falé a már tradicionálissá vált kitérési úton. Az asszíroknak sikerül a Káld Van-tóig feljutni - de az Urmia-tó környéke hatáskörükön kívül esik és ugyancsak a kaukázusi vidék is. Az új letelepedések helyei Ur-AR-TU, mat ma-da-a és mat ma-na-a, vagyis a Káspi tenger és a Fekete tenger közti kaukázusi vidék;

b) Kusiták-Kassiták: átkelnek a Zargoson és behúzódnak a hegyek közé, ahová az igen sok veszély miatt az asszírok nem nagyon törnek be, de sok kellemetlenséget okoz neki a krónikákban sokat emlegetett KASSU nép. Hogy itt laktak a Zagros hegységben s annak keleti oldalán - tudjuk Sutruk Nahunte elámi király ékirataiból, aki Kr. e. 1130-ban a Zagrosig üldözi öket. Birodalmukat Luristan-nak nevezik és ök az alkotói azoknak a remek luristáni-bronzoknak, melyek müvésziességét ma is csodálja a világ. Valószínüleg ök is részt vettek Asszíria leverésében. Ezt még írásban és korabeli krónikákban senki sem fedezte fel - hiszen még annyi megfejthetetlen ékirat van ebböl az idöböl. De erösek és élnek. Macedón Sándor is harcolt ellenük. Hiszen Kr. e. 317-ben Antigonos fötisztje Macedón Sándornak (de Kr. e 306-301 között király). Seleucidot - aki ebben az idöben szintén még csak tábornok - Susában hagyja és ö maga a kusita-kassiták ellen indul, hogy adófizetésre kötelezze öket, de "iszonyú nehézségek után megtörten érkezik vissza seregével és nem sikerült a , fanatikus hegyilakóktól behajtani az adót". Na és ezután azt is kérdezhetjük, hogy mi lett a mitániakkal és a régi SUBIR-föld népével...? A szakirodalom erröl nem beszél, de megállapítja azt, hogy a Van-tó környékén létesül egy "káld- királyság" és az Urmia-tó környékén (ahonnon Zyvijéböl elökerültek a remek szkíta aranykincsek) nagy népsürüsödés észlelhetö. Valószínü tehát, hogy az asszír kegyetlenség elöl a "nem semita nyelvet" beszélö subar-babilóni és mitáni nép ide, észak felé összpontosítja eröit.

Ezt a néptömeget azonosítja a szakirodalom azokkal a "médekkel", akik Kr. e. 612-ben földig rombolják Ninivét és ezzel véget vetnek az asszír uralomnak. Egyedül a "médek" elég erösek voltak ahhoz, hogy legyözzék az asszírokat?

Ugyanis egyáltalában nincsen tisztázva az, hogy kiket kell érteni a British Museum B. M. 21901. sz. Káld Királyi Krónika ékiratában feltüntetett "mat mada-a" és "mat mana-a" nevü népeken, akiket vezérük - a szintén nem tisztázott "Umman-manda".

Mindenesetre nem lehet elenyészö népecskéröl beszélni, hiszen a ninivei gyözelmet, Asszíria bukásának döntö ütközetét, melyröl eddig a történelemírás úgy tudta, hogy a "babilóni csapatok gyözelme" volt, sz a "mat mada-a"-i és "mat ma-na-a"-i nép egyedül nyerte meg. Egyedül gyözte le az asszírokat, mert Nabopolassar babilóni serege elkésve érkezett. A csata után jött meg és egyetlen tevékenysége az volt, hogy a "mat mada-a"-iak becsületességével két részre osztott zsákmánynak a felét átvegye, mint szövetséges. Ma médeknek nevezik öket - de szerintem ez a nép szoros kapcsolatban állt fajilag és nyelvileg a mitáni-káld-subar szövetséggel és a sarmatákkal, hiszen Plinius a sarmatákat a médektöl származtatja és Herodotos szkítáknak ismeri el öket (Her. IV. CXVI-CXVIL). Itt nem az a fontos. hogy a népek eredeti megnevezéseit találjuk meg, hanem az, hogy a Mezopotámiából kivándorlottak útját követni tudjuk.

c) Babilon a maga reformált állapotában sumir marad, hiszen nincs olyan asszír uralkodó, aki ellen Babilon fel nem lázad addig, míg végre Nabopolassar - csaknem 600 év után meg tudja szilárdítani az évszázados babilóni forradalmak uralmát. Ez a Babilon 600 éven át tartó elnyomatásban is követi a sumir tradíciókat és az új Káldeus királyok száz évig sem tartó uralma, Kr. e. 626-tól kezdödöen, minden felépít, ami a sumir tradíciók hirdetöje, Nabukadnezzar szavai; "A Nagy-Babilon, amit újra felépítettem". Nabonid pedig UR városban újraépíti UR-NAMMU zigurattját és ö szervezi meg az elsö múzeumot is, melyben sumir öseitöl rámaradt értékeit közszemlére teszi. Woolley találta meg ezt és a legnagyobb csodálattal beszélt róla. Ennek a nagyszerü uralomnak végét vetik az acheménidák -Kurás - (azaz Cyrus) akinek birodalmában Média csak egy tartományt képez s ennek már elöbb is "elperzsásodott" arisztokráciája a perzsa-méd union érdekében munkálkodik. - Körülbelül ugyanaz a helyzet, mint István király idejében történik. Amiként István német segítséggel irtja ki Koppányt és a többi Árpádházi alkirályt (így nevezem, mert ha törzsfönököt mondok, úgy könnyü összetéveszteni az indiánfönökökkel) ugyanúgy a nemzetiségét elfelejtö és a jólétet keresö méd vezetöréteg is - perzsa segítséggel fordul a babilóni Káldeus alkirályok ellen. Megtöri az uralmat - de az ösi sumir tradíciókat tovább tartja fenn s maga Cyrus az, aki tovább építi a megkezdett munkákat és a Woolley által kiásott égetett téglákon, az UR-i templom maradványaiban, a következö feliratot találjuk: "A Nagy Istenek kezembe adták az összes országokat" és a téglák Cyrus jelzéseivel vannak ellátva. Így az Isteneknek való hálaadásért nemcsak a jeruzsálemi zsidótemplom épül fel, hanem a régi Sumir- föld összes temploma is. NINNA és NANNA temploma is. - Cyrus hálaadását Woolley így fejezi ki: "Hogy az Istent Jehovának vagy Nannának hívták, azzal Cyrus nem törödött. Egyetlen gondja az volt, hogy a leigázott népeket megelégedettnek lássa és ezért mindenütt elösegítette az isten-dícséretet, bármilyen formájú is legyen az. Az UR-városi templomok ebben az elöítélet nélküli, nagyvonalú perzsa uralomban újra életre keltek. " Az achemenidák és perzsák sem tudnak elzárkózni a sumír kultúr- és vallási hatás elöl, hiszen a mágus-papok a sumir tradicionális tudást viszik tovább és ennek tulajdonképpeni eredete Babilonban van. A mágusok uralnak mindent - hiszen a "tudás" a valóságos hatalom, és az náluk van. Cyros maga telepíti át öket Babilonból Perzsiába. Herodotos - a kortanú - így ír róluk:

"a mágusok képezik a hét méd törzs egyikét"... és a méd királyi udvarban igen nagy befolyásuk van. Tanácsaikat minden államügyben figyelembe veszik".

Damaskosi Nicolaos azt állítja, hogy : "Kyros a jogot és az igazságot a mágusoktól tanulta. "
Plato szerint: "mágusok nevelik a perzsa királyi hercegeket. "
Cicero - Philoval együtt mondja : "Perzsiában senki sem lehet király anélkül, hogy elöbb a mágus-oktatást a mágus-nevelést meg nem kapná. "
Porphyrogenitus viszont arról emlékezik meg, hogy a "mágusoknak a Sassánida államvallásban korlátlan hatalmuk volt. "
"Ugyanezt a vallást követik az örmények és a párthusok is" - mondja Markavart.

Ezek után megérthetjük a babilóni új Káldeus uralmának a "médek és perzsák által történö leverését. A médek tulajdonképpen testvérei a babilóni uralkodóknak. A mágusok azonban már északra húzódtak és az asszír kegyetlenség elöl ide mentették át a tudást. Itt centralizálták erejüket és évszázadokon át a vezetöréteget átgyúrták. Semmiképpen sem tetszhetett hát nekik az a dekadencia, - ami oly remekül le van írva Daniel próféta könyvében - mely szerint az izraeliták felsö testülete - Dániellel az élen - megelözte a babilóni méd uraságokat és így tulajdonképpen az izraeliták uralkodtak Babilonban. Az a tény, hogy a babilóni Belsazár ellen az összes tiszttartói a médek oldalán harcolnak - tökéletesen bizonyítja azt a - méd szempontból korrupciónak nevezett - helyzetet. Tulajdonképpen a Belsazár-i Babilonban kezdödött az izraelita kisebbségnek ügyes uralmi politikája, melynek megismétlödését azóta csaknem minden országban látjuk. Hogy ez sikerül nekik, abban föként a babilóni hagyatéknak van föszerepe - na és annak, hogy a mai államfök nem kapnak "mágus-oktatást és mágus-nevelést" és bizony igen kevés államfö kerül erkölcsileg cyrusi magaslatra. A mai uralkodók nem gyakorolják uralmukat a cyrusi bölcsességgel és nagyvonalúsággal.

Ebböl a példából azt is láthatjuk, hogy a népeknek mind saját vallásuk van és - tekintve, hogy a mai terminus technikus "vallás" szó akkor ismeretlen fogalom volt - az uralkodás mindig "isteni rendelkezés" volt, s az uralkodó az "isteni kiküldött". Vagyis a teokratikus uralkodási formát találjuk meg mindenütt. Így érthetö, hogy a mágus papok éppen úgy részesei voltak a médeknél, perzsáknál, sassanidáknál, örményeknél és pártusoknál az uralkodásnak, miképpen Daniel is az izraeliták vezetöje Belsazárnál.

A háborúknak is más az indítóokuk. Nem területi a hódítás, hanem a "kiválasztottság", az isteni "küldetés" érvényesítése az, ami a tömegeket megmozdítja. És ebben a nagy zürzavarban egyedüli nép a "subar", mely a legrégibb tradíciók letéteményese és így tiszteletet kap minden testvérnépétöl, mert azok "még" tudják, hogy kik a subarok.

Padányi igen elfogadhatóan illeszti be a subar-szabírokat a magyar történelem elérhetö távlataiba, s így én csak a következökre akarom felhívni a figyelmet:

1, Lukácsy Kristóf könyvében érdemes adatokat találunk Sabiriára vonatkozólag, mely mint Örményország egy része - a legrégibb idöktöl létezett. Ez az a rész, amit az asszírok UR-AR-TU néven jelölnek meg. Ugyancsak Bizánti Faust említi Sabiriát, mondva: "Valarsacesnek adá nöül (Manuel fövezér) Sabir-föld urának leányát a Pakradita nemzetségböl".

2. Herodotos (IV. könyv.) megemlékezik arról, hogy "szkíták a médek közt telepedtek le".
Akkor UR-ARTU területén kellett átmenniök s így van biztosítva a "Cimeria" szkíták Kaukázuson túli állandó kapcsolata.

3. Ezeket a szkítákat "királyi Szkítáknak" nevezik és "sarmata" földön laknak. (Babilóni nyelven sar=király és mata=ország így jogos a "királyi-föld lakói elnevezése.)

4. A Kaukázuson átkelö subar-szabir nép ezeknél talál menedéket és új hazát.

5. V. Orbán és XI. Gergely római pápák, valamint Nicolas Mysticos bizánci patriarka a magyarokat nevezik királyi szkítáknak.

6. "A sarmaták szkíta nyelvet beszéltek" mondja Herodotos (IV.). Ha a magyarok a királyi szkíták a Kr. u. 10. században és ezeket a Kr. elötti századokban sarmatáknak hívták akkor a magyarokban ezeknek benne kell lenni nyelvileg is és fajilag is.

7. Ezek a királyi szkíták a trans-oxinai és a Jaxartes melléki, a perzsák által el nem ért Szkíta-föld uralkodói. Innen telepedtek át az Oxus balpartiára a "Sogdinai Saca, Daha és Masagéta" nevezetü szkíta törzsek. Ezekböl alakult ki a pártus- birodalom a Kr. elötti 256. esztendötöl kezdödöen. Csaknem 500 évig uralták a Pártusok az Eufratestöl Indiáig terjedö területet, mely magába foglalta a teljes régi Sumériát, Babilont, és a subarok régi országát is.

Éppen ezért a pártus birodalommal külön fejezetben foglalkozom majd. A sumir utódok keresésében azonban annyit tudnunk kell róluk, hogy a sumir hagyományokat tovább ápolták, és uralmuk alatt - természetesen nyugodtan élt ott ahol volt, minden sumir utód.

A pártusok uralma az az idöszak, mely a sumir nyelvi és faji örökségre fényt vethetne s éppen ezért sem származásuk, sem nyelvük eddig kiderítve nincs. A szakirodalom egyszerüen "hellénizáltnak" jelenti ki öket. Azt a tényt azonban elfelejtik megírni, hogy innen válnak ki azok az avarok, akik a Dontól az Ensig terjedö területtel Dunamedencét is uralják 300 éven át s akikröl megvan állapítva, hogy azonos nyelvet beszéltek a 896- ban ide érkezö úgynevezett honfoglaló magyarsággal.

1. De - ha az avarok nyelve azonos a magukat magyarnak nevezett honfoglalók nyelvével, akkor ennek a "magyar"-nak nevezett nyelvnek a segítségével megtalálható; az avarok elöbbi hazájának - Pártus-Honnak a nyelve;
2. a pártus rovásírásos feliratok a hún-magyar-szkíta írásrend szerint olvasandók;
3. lévén ezen honfoglaló magyaroknak a "szabir" törzs az uralkodó ága - akkor a pártus-szabir nyelvnek is egyeznie kell;
4. a szabirok azonosak a subur-subarokkal, akik sumirul beszéltek, tehát a magyar nyelvnek azonosnak kell lenni a sumirral is.

Vizsgáljuk meg a királyi szkíta vonal bizonyítási lehetöségeit is.

Eusebius és Syncellus szerint - mint említettem - Babilonig elsö 86 uralkodója "káldeus" és "méd" volt. Mivel ös-babilon-nyelve sumir, tehát akkor ezek a káldok és médek szintén sumirul beszélnek, éppen úgy mint a subar-szabirok is. Mivel a "sarmaták" a médekböl válnak ki, akkor az ö herodotosi "sarmata-szkíta" nyelvüknek azonosnak kell lenni a "méd-sumir" nyelvvel is.

A sarmaták viszont a "királyi szkíták" - hiszen az ö földjük az egész Eurázíában az egyetlen terület, amit "királyi"-nak neveznek. Véletlen földrajzi elnevezések ma sem léteznek annak ellenére, hogy a népek - a zsidókat kivéve igen kevésre becsülik ma a saját ösi tradíciójukat - nem úgy, mint a régi idökben, amikor az ösök és a tradíciók kegyeletes ápolása a vallási élet alapját képezte.

Így alakul ki Gordon Childe hatalmas területének "egynyelvü" Nagy Hatalmas Népe a KU-MAG-GAR, a legösibb tradíciók letéteményese és alkotója.

Ne szálljunk át felületesen ezeknek a tradícióknak az említésén, hiszen láthatjuk, hogy a teremtés, a vízözön, az ember teremtése és származása, az égi rend, az Isten munkája és rendelkezései, a teremtés folytatására vonatkozó törvények, az Isten dícséretének módja, a templomok és azok építési rendje, a vallási kultusz és ceremóniák, a papi rend mind-mind megtalálható a sumir ékiratokon, mint ennek a népnek a hagyománya, szellemi kincse. Ezek olyan nagy értéket képviselnek, hogy azok, akiknek ez nem volt meg megtanulták és - mint Woolley mondja - , . saját szükségletük szerint iktatták be vallási kánonjukba"

De a "KU-MAG-GAR" - a "Nagy Hatalmas Nép" elhajlott kései utódai elhagyták ezeket a hagyományokat. Elhagyták ezt az utat, mely ezer és ezer éven át az igaz Istenhez vezetett. Más utat vettek, más úton keresték a jobb világosságot. Az eredmény pedig az lett, hogy a Nagy Világosságot ígérö kis gyertyafényecskék kialudtak akkor, amikor a nép utódai már a sötétségben voltak. Eltüntek a gyertyafények, s a kései utódoknak csak a szolgaság sötétsége jutott.

Pedig hamar ki lehetne kerülni ebböl az öntudatlanságból. Őseink szellemi kincseinek újbóli felismerése, a megtalált ösi hagyományok felmagasztalása és megtartása gyújtja majd meg a világossági fáklyáját, amiböl mindenki viheti azt a fényt, mely haza világít az ösi földre s onnan az ösi föld igaz Istenére is. Az ösi földnek az Istenhez való kapcsolatából pedig nem lehet kihagyni a mi Urunk Jézus Krisztust, hiszen én csak az ö szavait ismétlem amikor mondom: "Azért jöttem, hogy megkeressem és megtartsam azt, ami elveszett".

Az senkit se zavarjon meg, hogy az általam közölt és Golovkina említett munkájából kiemelt térképen a "királyi szkítákat" mutató nyíl az "alánoktól" ered. A királyi szkíta "sarmatá"-kat a rómaiak "rex-olan" és késöbb a történészek "roxolan"-nak nevezték. Ebböl "értékelték" ki egyszerüen az indo-európai történészek az "alan" szót, amelyiket az "ismeretlen eredetü és eltünt" sarmata nép helyébe illesztettek és szerintük szintén egy "ismeretlen" eredetü és szintén "nem tudni hová lett" népet jelent.

Pedig milyen egyszerü az igazság.

Babilon egykori uralkodó népe északra került és földjét "mat-ma-da-a"-nak hívta. Ebböl lett a "méd" elnevezés. Ennek a népnek egy része a Kaukázus fölött telepedett és új hazájukat - régi hatalmasságukra való emlékezéssel - "királyi föld"-nek nevezték el (sar-mata). Annak ellenére, hogy a görögök "sarmata"-nak a rómaiak pedig "rexalan"-nak nevezik öket - a nevek mögött valójában az ös babilóni sumir nép él.

Nem szabad tehát a sumir-subar-szabir népnek a Kaukázus feletti letepülését "történelmi problémává" alakítani, hiszen a szabirok elödeik földjére mentek, amelyik a saját tulajdonuk volt.

Így érkezünk el a sumir utódok azon csoportjához, mely minket - magyarokat a legjobban érdekel. Láthatjuk, hogy ezen a hosszú vándorúton települt sok nép mind örököse a sumir-babilóni kultúrának és nyelvnek. A nyelvnek föképpen azért, hiszen - a perzsákat kivéve - ezen a területen autoctón népek mind ragozó nyelvet beszéltek s így közöttük csak nyelvjárásbeli különbségek álltak fenn. Az a nyelv azonban, mely a mai magyar nyelvnek legrégibb formája

valószínüleg az ösi anyanyelv volt és nem lehetetlen, hogy a Syr-Darja és Amu-Darja közötti elsö öshaza után - mezolit és neolit korok határán még - a Duna-medencében is beszélték és ez volt Szkitia ösnyelve is. Ugyanis egymás után kerülnek elö a sumir kultúra elötti leletek a Kárpátmedencéböl. Gallus Sándor ezt írja nekem:

Tartáriában - Tordos mellett talált úgynevezett ,sumir táblácskák'-on levö ,tulajdonos jegyeket' Torma Zsófia néhány kerámikán már felfedezte és ezekhez hasonlót találtak Trójában, az alulról számított 2. településben is. A tordosi kultúrát ma Vinca-kultúrának hívják és az említett táblaleletek a régibb periódushoz tartoznak. A legérdekesebb azonban az, hogy a "Vinca-kultúra" régibb szakasza, a C-14 dátumok alapján, legalább 1000 évvel öregebb, mint a legrégibb ismert sumir írás.

Dr. Gallus Sándor ezzel rámutat arra, hogy az elsö emberi írás kezdetei a Kárpátmedencében lehetnek. Ez így is van, és éppen ezért igyekeznek az indoeurópai semita tudósok a C-14 kiértékelésének "hibáira" rámutatni és a Vinca-kultúrát Kr. e. 3000 közelébe hozni, hogy az írás kezdetének lehetöségét a Kárpát-medencéböl sürgösen eltereljék.

Kérem az olvasót - elmélkedjen annak a térképnek azon mondani valója felett, amit a "Scientific American 1968" májusi számából, M. S. F. Hood: "The Tartaria Tablets" c. dolgozatból emelek ki. Ez a térkép felvilágosít minket arról az útvonalról, amely összekötöje az azonos neolitikus kultúráknak a Duna-medencétöl az Indus völgyéig - sumir földön keresztül. Csatoltan bemutatom a Sumeriai Djemdet-Nasr kornak, az ös-krétai írásnak és a Tordos-i kultúra ösnépének azonos írását is. Ez némi irányt szab arra vonatkozólag, hogy a Djemdet-Nasr nép honnan jöhetett. Feltétlen bizonyítója ez a térkép annak, hogy a Danamedence és Sumeria között már a legrégibb korban is megtalálható az összeköttetés. (Lásd 16. és 17. táblázat.)

Ha ez az összekötö út el lett vágva - úgy a nép más utat keresett. A történelmi események ismeretében mondhatjuk, hogy a szárazföldi összekötö út sokkal biztosabbnak mutatkozott a késöbbi idöben és valószínüleg ez volt az egyetlen számba jöhetö lehetöség is, továbbá az eltolódott eröviszonyok miatt sem jöhetett más szóba, mint amit a borító lapon és a külön csatolt térképen bemutatok. Ezen látható, hogy a mai iráni térség, a Kaukázus-vidék, a "törökös"-nek nyilvánított területek mind beleesnek ebbe az összekötö útvonalba, mely Káldeától Ister-Gamig vezet.

Ezeken a területeken tehát mindenütt kimutathatók a sumir népnek és a sumir kultúrának a nyomai. Ide szívódtak fel nagy részben a sumirok a testvérnépek közé, illetöleg átalakították azok faji és nyelvi jellegét. Ez érthetö is, hiszen a sumir nép, nyelv és kultúra hordozói a neolitikumtól kezdve, erösen rövidfejü, mongoloid faji sajátságokat mutatnak, nyelvük föleg elöl ragozó, kultúrájuk közép-ázsiai neolit kultúra, s így érthetö, hogy azoknál a népeknél található meg, akik az úgynevezett "kaukázusi nyelveket és a päkhy-nek nevezett nyelvet" beszélték. Megtalálhatók ezek a népek a késöbbi Onogur-szövetségben is.

Ezek a területek összeesnek azzal a terjesztési iránnyal, melyet a legutóbbi orosz régészek állapítottak meg, mely szerint egy "délröl-északra haladó mongoloid etnikum" vitte Sumir és Ehm kultúráját. Tekintve, hogy ez a kutatás fényt derít az eddig "finn-ugor"-nak nevezett népek mibenlétére is, üdvös lesz tehát, ha ezeket a kutatási eredményeket megismerjük.

XII


A FINN-UGOR SZÁRMAZÁSI ELMÉLET LEHETETLENSÉGÉRŐL

László Gyula: "östörténetünk Legrégibb Szakaszai" címü munkájában a következö megállapítást teszi:

"Geraszimov, Menghin, Brjuszov, Indrenko, Csernyecov, Zbrujeva, Akladnyikov s általában a szakemberek túlnyomó többsége ma már az Ananyno-i kultúrkörbe tartozó mongoloidoktól származtatja a finn-ugornak, ugornak elnevezett különleges etnikai tényezöt. "

Ebböl a megállapításból az következik, hogy - ha az u. n. "Ananino"-i kultúrkörbe tartozó "mongoloidok" kultúrális és antropológiai hovatartozandóságát kikutatjuk - megtudjuk, hogy valójában kik alkotják azt a "különleges etnikai tényezöt", melyet a fent említett irányzat reprezentánsai minden kútföadat nélkül neveztek el finn-ugornak:

Vizsgáljuk meg tehát az "ananynoi kultúrkörbe" és az ezt megelözö kultúrkörökbe tartozó mongoloidoktól ránk maradt leletek kiértékeléseit. Az "ananynoi kultúrkör" ideje - beleértve az u, n. "pre-ananynoi kultúrkört" is - a Kr. e. 200-tól Kr. e. 2000-ig terjedö periódust tölti be. Tehát ennek a kronológiailag ezt megelözö kultúrköröknek voltak mívelöi a délröl idetelepedett mongoloidok, hiszen, mint azt Zsirai Miklós: "Finn-ugor Rokonságunk" címü könyvében megállapítja:

"Észak-Európában kb. Kr. e. 1500-ig tartott a Kökorszak. Emlékei óriási tömegben kerültek felszínre. Az eddigi leletekböl megállapítható, hogy ennek a területnek (a Kr. e. 1500-ig tartó kökorszakban...) igen gyér lakossága volt, mely szinte kizárólag a folyóvizek és tavak partján élt és -kezdetleges használati tárgyaikból ítélve - halászattal, vadászattal foglalkozott. Eddig semmi döntö bizonyítékot nem találtak arra hogy Északkelet-Európa e korabeli (europid) vadász, halász lakosságában csakugyan finn-ugorokat kell látni."

Tehát ez a kezdetleges életszínvonalon és Kr. e. 1500-ban kökorszaki viszonyok között élö nép nem mongoloid, hanem indo-európai s öket a mongoloidoktól maga László Gyula különíti el, amint a fent idézett müvének 100. 114 és 192. oldalain azt írja:

"Az uralinak, finn-ugornak nevezett ösetnikum ott alakult ki, ahol elöször érintkezett a hosszúfejü-europid rassz a mongoloidokkal. "

Ennek - az önkényesen "finn-ugornak" nevezett - ösetnikumak a kultúrájáról és származásáról a következöképpen számolnak be a tudományos kutatások:

"Ocserki: Isztoria Sz. Sz. Sz. Prvno Butno Obsinuj Stoj i Drevnejsije Goszudartova (1956) c. müvében sokoldalúan megvilágítja ezt a délröl jött, fémkultúrát hozó etnikumot, melynek embertani-kulturális ábrázatát így foglalja össze:

"Kerekfejü, erös orrú mongoloid rassz, mely eleinte zsugorított temetkezést, majd aknasíros kinyújtóztatott temetkezési rendet, a sírban okker (sárga) földes elhantolást, fejedelmi sírjaiban piros festékes csontokat hagyott hátra. Fejlett, korongos edénykészítés, földmüvelés, zeg-zugos mértani figurás díszítés és Gyarmati - Nagyfejedelemségeket létrehozó (kurgános) politikai szervezet jellemzi ezt az új mongoloid etnikumot - ahol a gyarmati központokon dombon épült, várfalakkal és árokkal megerösített, jobbára vályog és tömött föld-falas házakban, falucskákban (Gorodiscsékben) találjuk öket. "

J. P. Francev: "Világtörténet"-ének 245. oldalán szintén látjuk a "beltengeri medence újkökorszaki életébe belépö, délröl besugárzó mongoloid rassz-szellem Geraszimov által rekonstruált megjelenési formáját, melynek még hírével, nyomával sem találkozunk a táj, illetöleg a környék korábbi "hosszúfejü" telepeinek a hagyatékai között.

De maga László Gyula is - fent idézett müvének hivatkozásaiban - gazdag anyagot mutat be ennek a finn-ugornak elnevezett - új, déli, mongoloid etnikai és kultúrájú tényezönek északi irányú és lépésröl lépésre történö elönyomulásáról. Ezt a lépésröl lépésre történö elönyomulást bizonyítják az archeológia kiértékelései, melyekböl ennek az új etnikumnak a hovatartozandósága állapítható meg Ezekböl is bemutatunk néhányat:

Harmatta J. fordításában megjelent: "Szovjet Régészeti Tanulmányok" c. munkájában érdekes közléseket találunk erre vonatkozókat, nevezetesen:

"A legrégibb hagyatékok közé kell sorolnunk a majkopi nagykurgánt. " l48-49. old.) "A majkopi fémkultúrás új élet nem egy kezdetleges kerámia benyomását kelti. " (121. old.) "Ellenkezöleg, teljesen kidolgozott technika és esztétikai szempontból is magas kultúrájú anyag. "

"Az ékszerek, gyöngyök az UR-i (szumir) királysírok hagyatékához hasonlók. " (140. old.)
"A nagykurgánok kultúrájának világos ázsiai (mezopotámiai) kapcsolatai vannak. " (148. old.)

J. P. Francev: "Világtörténet" c. munkája az elmondottakat megmagyarázza és megerösíti. Így a 223. és 224. oldalon: "Az annaui halmon vályogházak nyomát találták, mértani mintás festéssel, továbbá árpa- búzaszemeket és örlököveket. Az edények itt is föként mértani figurás díszítések, mely a szomszédos Irán Szuzai "I" és a sumirföldi Al- Obeid, Tel-Halaf, Samarra, Jemdet Naare neolittal azonos. Belsö-Ázsia e déli részének lakossága nyilván kapcsolatban állt Elam és Sumer ösi, déli központjaival.

Majd a 228. oldalon így folytatja:

"Már Kr. e. 3000 tájról feltárt kejakenti, derbenti telepek is mutatják ezt. Ezek a hagyatékok viszont kapcsolatot mutatnak a még északibb majkopi stb. kurgánokkal. A bennük talált leletek azonosak a Lagas, Ur-i elsö dinasztia sumir kultúrájával. A Novoszobodnja-i buzogányok formája olyan, mint a KIS városi (sumir) hagyaték a nyakékek is. "

"A majkopi és novoszobodnajai kurgán szerszámai, balták, kopják, kések, török, villák olyanok mint a mezopotámiai Kr. e. 2600-2300 körüli kultúra. " (229. old.)

Ezekböl az adatokból valóban kétségtelenül megállapítható az a tény, hogy egy délröl jött új etnikum, melynek kultúrája a sumir kultúrával azonos, lépésröl-lépésre hatol észak felé és az ananynoi korban már a legészakibb területekre embertanilag is rányomja a bélyegét, amint azt Trufimova vizsgálata megállapította az úgynevezett "finn-ugor östartományokra" vonatkoztatva. Ezeket az eredményeket Zebrujeva: Trud Instituta Ethnografii II, köt. 197. oldalán megjelent munkájából ismerjük, amint írja:

"Míg az északi östartományokra az Ananyno elötti korban a hosszúfejü-europid típusok jellemzöek, az ananynoi kor közepétöl - Kr. e. kb. 1000-töl - az Ananyno-i (lugovi) lakosságban a déli mongoloid elem került túlsúlyba. E mellett a jellegzetes típus mellett megtalálhatók azonban a régi - hosszúfejü, europid típussal kevert koponyák is. "

Ezek az embertani kiértékelések világosan bizonyítják, hogy azoknak az északi östartományoknak - amelyeket a finn-ugor irányzat "finn-ugor östartományoknak" nevez önkényesen - a lakossága primitív indo- európai, melyekre délröl jövö magas kultúrájú, új, mongoloid etnikum rátelepedik. A hovatartozás kérdését ismételten az archeológiai leletek kiértékelései döntik el, melyeket az említett "Szovjet Régészeti Tanulmányok" és László Gyula egyöntetüen az alábbiak szerint közöl:

"A Kaukázustól északra levö (hosszúfejü-europid) barbár társadalomnak mintegy robbanásszerü gyors fejlödését vagyis a kökorszakból a fémkorba való lépését - idézte elö a délröl jövö etnikum kulturális hatása'.."

Összefoglalva tehát a fenti bizonyítékokat - kétségtelenné válnak az alábbi tények:

1. a keresett új etnikum gyökérzete Sumériában - azaz Surbatu-ban található.
2. ez a "lépésröl-lépésre" észak felé haladó új etnikum rátelepedik a barbár europidokra és azok kultúrfokát emeli,
3. semmi kútföadat nem létezik arra vonatkozóan, hogy ezt a sumir gyökérzetü új etnikumot önkényesen "finnugornak" nevezzük, amikor a kultúrát és a mongoloid tényezöt délröl - azaz Subartu-ból - hozzák magukkal az évezredekkel késöbb és utánuk keletkezö ugorok életterületére.

De adjunk igazat László Gyulának és tételezzük fel, hogy a finn-ugorság akkor és ott alakult ki, ahol és amikor a "délröl jövö mongoloid etnikum rátelepedett a hosszúfejü europidokra". Mint láttuk ez - legjobb esetben - a Kr. e. 1500-as évek körül történhetett. Tehát ekkor keletkezhetett az a finn-ugornak nevezett új etnikum, amelyböl a magyarságot nyelvileg és - a nyelvészeti hovatartozandóság alapján fajilag is származtatják. Ennek az "új etnikumnak" új nyelvet is tulajdonítanak, amit eddig a legnagyobb eröfeszítések, áldozatok és hamisítások alapján sem sikerült megtalálni. Éppen ezért csak feltételezik és ezt a feltételezett idiómát "finn-ugor ösnyelvnek" nevezik. Erröl a következöképpen számol be Hajdú Péter a "Finn-ugor Népek és Nyelvek" címü könyvében (98. oldalon):

"Nincsenek olyan szövegeink, melyek a finn-ugorság alapnyelvén - az írásbeliség elötti korból - szólnának hozzánk. Ennek következtében mind az alapnyelv szókészlete, mind nyelvtani szerkezete a maga teljességében és legapróbb részleteiben ismeretlen elöttünk... tudjuk, hogy e korból egyetlen szó, egyetlen mondat nem maradt fenn a maga eredetiségében. Így legfeljebb az áll módunkban, hogy a nyelvtudomány, eredményeit felhasználva próbáljunk rekonstruálni egy hipotetikus alapnyelvi szöveget: wete patana peje... - a víz a fazékban fö."

Az olvasó meggyözödhet róla minden különösebb nyelvészeti tudás nélkül is, hogy ez az "alapnyelvi szöveg" egyáltalában nem hasonlít a magyar nyelvhez és ilyen szövegekböl csak nyelvtudományi bukfencekkel - de nem nyelvtudományi komolysággal - lehet rokonságot szerkeszteni.

De - ha tényleg megszületett volna ez a Hajdú-féle "feltételezett finn-ugor alapnyelv" a Kr, elötti 1500-as évikben - akkor kérdezzük meg a kiválóan kiképzett és nagytudású otthoni nyelvészeinket, hogy "mennyi idöre volt szüksége ennek a feltételezett finnugor alapnyelvnek a saját kialakulásához...?" Ugyanis -ha ez az "alapnyelv" ragozó rendszerü, akkor- a nyelvek kialakulási törvénye szerint, sok ezer évre volt szüksége. Miután a szintén ragozó rendszerü és tökéletes Magyar Nyelv kialakulásának idejét a szakemberek legalább 8-10. 000 esztendöben szabják meg - kérdezem:

"Lehetséges és szakszerü-e a már 8-10. 000 éves múltra visszatekintö magyar nyelvet egy olyan "feltételezett, de meg nem talált ösnyelvböl" származtatni, amelyik ösnyelv kialakulásához szintén sok ezer évre van szükség és amelyik ösnyelvet az a népség szerkesztett, amelyik csak a Kr. elötti 1500-as évek körül keletkezett...? "

Rendelkezésre áll összesen a Kr. e. 1500-tól a Kr. utáni 13. évig - ahonnan kezdve már bizonyítani tudjuk a magyar nyelv létezését - 1513 esztendö. - Tehát 1513 év matt alakult ki - a finn-ugoristák elmélete szerint:

1. a ragozó rendszerü finn-ugor alapnyelv és ebböl származott
2. a létrejövéséhez 8-10. 000 évet igénylö, tökéletes nyelvtani rendszerü és szintén agglutináló magyar nyelv.

Miután ezeknek -a nyelveknek a kialakulásához ez a származási elmélet nem tudja kimutatni azt a feltétlenül szükséges idöt, mely a megnevezett nyelvek létrejöttéhez szükséges - a finn-ugorságból sem nyelvileg sem fajilag nem lehet a magyarságot származtatni - mert a finn-ugorok faji keletkezése késöbbi, mint "feltételezett anyanyelvük" kialakulási lehetösége. Itt a helyzetet teljesen megfordítja az idörend. Ugyanis a nyelv a kultúra alapja. Beszéd nélkül nincs müvelödési lehetöség. Tehát az a nép, amelyik az Ananynoni kultúrkört teremtette, már nyelvet vitt magával. Miután az Ananynoni kultúra - mint láttuk az elöbbiekben - a sumir kultúra terméke, az a nép, mely ezt a sumir kultúrát idáig kiterjesztette - a saját nyelvén tette azt. Ez a nyelv padig nem finn-ugor, hanem sumir-magyar.

A finn-ugornak nevezet új etnikum ösnyelve tehát a sumir-magyar nyelv és ha ebböl származtatjuk a késöbben kialakuló északi népeknek nevezettek nyelvét, semmi probléma nincs, hiszen a keletkezö új etnikumok mind annak a népnek a nyelvét veszik át, amelyiktöl a tudást kapták. Ez pedig - ismétlem - a sumir-magyar. Erre célzott már én elöttem Munkácsi Bernát finn-ugoristánk, amikor megállapította,

"Úgy látszik, hogy az ural-altáji népcsalád keleti ágának a sumir nép volt müveltségben ösmestere s, hogy a sumir ékiratokban maradtak fenn az ural-altáji nyelvek legrégibb emlékei. " (Keleti Szemle XIX. évf. és Egyetemes Irodalomtörténet IV. k. 41. lap.)

Munkácsi tétele tehát igazolja azon állításomat, hogy a Kr. elötti 1500-bon kialakult és finn-ugornak nevezett etnikum nyelve éppen úgy a sumir-magyar - miképpen a régészeti leletek igazolják a sumir-magyar kultúrának ennél az új etnikumnál való megtelepedését is.

Ismét az elmélkedéshez viszem olvasóimat. Gondolkozott-e már azon, hogy miért volt szükség a kiválóan kiképzett magyar nyelvészeknek munkáját olyan irányba kényszeríteni, mely szakmailag lehetetlen és a módszerezésnek is hamis irányba való terelése? Végigment-e valaki így, mint kimutattam, a finn-ugor származási elméleten...? Nem hiszem, mert akkor már leírták volna ezt A nyelvészetben való kutatásaim és a nyelvtudományi ismeretek megszerzésében mögöttem levö esztendök kemény munkája azonban azt a hitet alakította ki bennem, hogy a nálamnál sokkal nagyobb tudással rendelkezö magyarországi nyelvészek magánvéleményükben nagyon jól tudják, hogy a finn-ugor származási elmélet, melyet a mindennapi kenyerük megszerzéséért támogatni kénytelenek, hamis és lehetetlen. Nagyon jól tudják azt, hogysem a magyar nyelv, sem a magyar fajta nem származik északi területekröl.

Amit kiváló nyelvészeink talán nem tudnak, - az a kiindulási szándék, a finn-ugor származási elmélet létrehozásának, eröltetett folytatásának és minden eröszakkal való érvényesítésének az OKA.

Ugyanis a finn-ugor elmélet kitalálása és a Magyarságnak innen való nyelvi és faji származtatása már csak az utolsó felvonása annak a szörnyü nagy tragédiának, mely a Magyar Nép ösi tradícióit, babilóni örökségét, politikai és vallási felsöbbrendüségét és kiválasztott népi jellegét végleg eltüntetni hivatva volt. Az elöbbi felvonásokban - már a Kárpátmedencében - a Krisztust követö magyar mágus-papok kiirtását látjuk, melyet - a magát kereszténynek nevezö római egyház inkvizíciója hajt égre. Hogy miért...? Azt bizony a buzgó, hívö és vallásában elmélyedö mai keresztény nehezen érti meg. De így volt és ennek oka igen mélyen keresendö a Péter-Pál alapításaként életre kelt "kereszténység" titkaiban.

Amikor a zsidó szülöktöl származó Ephiphanius - bizánci keresztény püspök - a Kr. u. 4. században kanonizálja az izraeliták Tóráját és azt - nem mint törvénykönyvet, miként az izraelitáknál van - hanem mint "Isten Igéjét" - mely megcáfolhatatlan - iktatja be "ószövetség" néven, a keresztény vallás alapjául, tulajdonképpen halálos ítélettel sújtja mindazokat, akik eddig az idöpontig azt hirdették, hogy "a Tóra az izraeliták törvénykönyve és NEM az Isten Igéje" és azokat is, akik "Jézus Urunkat nem zsidónak, hanem saját vérüknek, a KU-MAH-GAR népböl valónak" hitték.

Ez a halálos ítélet tehát elsösorban azokat a mágusokat érintette, akik nem követték a Kr. u. 272-ben újraszervezett zoroasterizmus Zend-Avesztáját, hanem Médiából kiszakadva - Örményországon át - azon a területen vannak, amit Chorenei Mózes Kunmagyariának nevez és azoknak a dunamedencei magyar máguspapoknak az elödei, akiknek az úgynevezett magyar-mágus-vallása a valódi és a zsidóságtól mentes Jézus követés volt. Nem az Ephiphaniusi kereszténység, (melyet a mai szakirodalom egyszerüen csak judeo-cristianizmusnak nevez) mely csak abban különbözik az izraeliták vallásától, hogy Jézust elfogadják a megjövendölt Messiásnak.

A magyar-mágus papság vallását tehát NEM alapítja az izraeliták Tórájára, és a szegénységre való törekvés erényét, valamint a kiválasztott zsidó nép felé gyakorlandó alázatosságot sem hirdeti, hanem Jézus Urunk - ebben a vallásban - a babilóni vallás örökségeként - mint NAPKIRÁLY él, akit a "Szüzanya még azelött szült, mielött a földön élet lett volna..." és ezt öseink éppen úgy hitték, mint ahogyan ma ezt a sumir ékiratokról leolvassuk. A magyarság halálos ítéletének oka az, hogy a Honfoglalás után a Dunamedencében ütközik össze az igazi, nemzsidó Jézus és a valódi Jézus-hit papi testülete a zsidósághoz csatolt "keresztény vallás" és a zsidóságból származtatott Jézust követö német-római papok fanatizmusával. Itt tehát a magyarság kiirtása össze volt kötve az igazi Jézus-hit hirdetöinek elpusztításával.

Ez meg is történik az elöre megszabott terv szerint és az utolsó Árpád-házi királyunkkal együtt pusztítja el a "német-római egyházi és politikai hatalom" az utolsó magyar mágus papokat is. Ősöm és vérem - Badiny Dániel - egyike ezeknek.

A szenvedés és elnyomatás keserves napjaiban csak a rejteki regét éneklö igriceink és regöseink örzik a régi titkokat és hirdetik a reményt a szenvedö magyarságnak - Jézus Népének. Hirdetik - addig, amíg ök is sorra kerülnek.

Rövidesen üldözni kezdik öket a "keresztény papok" és az idegen érdekeket szolgáló, idegen származású "magyar királyok" és a magyarországi püspökségek és apátságok parancsai szerint tüzre kerülnek a kobozok, és bitang rablókhoz hasonlóan, az útszéli fákra akasztják fel regöseinket Miért...? Csak azért, mert a Nagy Hatalmas Kiválasztott Magyar Nép dicsöségeiröl énekeltek.

Így érkezünk el Kr. utáni 1500-as évekig, amikor is a tömeges tiltakozások és tüntetések sorait kénytelen elviselni a római egyház. Ma a "reformáció korának" nevezi az egyháztörténelem ezt az idöszakot. Valóban reformációra való törekvés indul meg - de kiindulás nem Luther Márton 95 pontja. Ez már csak a szél-kifogása annak a bárkának a vitorláiból, melynek utasai követelték a kereszténység megtisztítását az izraeli tradícióktól és Jézus tanításainak érvényesítését. Ez az irányzat pedig Magyarországról indul ki. Eleinte támogatásra talál Németországban, de azután a hivatalos "reformáció" programja megváltozik és az események folyamata lesz a magyarázata annak, hogy csak a magyar reformációs törekvések résztvevöit hurcolják el gályarabságra. A németországi lutheránusok - Kálvin és Zwingli követöihez hasonlóan - minden megtorlás nélkül változnak át "protestánsokká", a hajuk szála sem görbül meg, hiszen a Tora nekik éppen úgy "isten szava" marad, reformált állapotukban is, mint a pápistáknak.

Sajnos Luther követöi megelégszenek a "pápaságtól való elszakadással" és megtartják az izraeli tradíciókat továbbra is. Egyetlenek a magyarországi "reformátorok" akiknek a sorsa a gályarabság. - Jézushoz való tiszta visszatérés szándékát akkor, ha az izraeli tradíciók és Izrael felsöbbrendüségének el nem ismerésével történik - halállal bünteti a "római keresztény egyház".

Miután a "reformációval" nem sikerült visszatérni a régi hithez - a magyarság rebellis és szabadságért küzdö szándékának fellegvára a kálvinista egyház lesz, ahol egyre jobban eröre kap a magyar tradícióknak vallásos kegyelettel való ápolása. Elköveti azonban ez a megmozdulás azt a nagy hibát, hogy a Szüzanya-tiszteletet teljesen kiküszöböli vallásgyakorlatából. De a rómaiak végleg el akarják feledtetni a magyarsággal ösi származását és meg akarják szüntetni azt az állandó kellemetlenséget, hogy létezik egy nép, mely magát ugyancsak Isten kiválasztott népének vallja ösi tradícióiban, és ösapjául azt a Nimrudot tiszteli, akit Izrael legnagyobb ellenséginek tanít. Ideológia ellen legjobb fegyver egy másik ideológia

Mathias de Miechow krakkói püspök fejében született meg az a gondolat, hogy a magyarokat északról kell származtatni, és ö hirdeti elsönek a finn-magyar rokonságot... a Tractus de Duabus Sarmaiis (Krakkó, 1517.) címü könyvében és a finn-ugoroktól való magyar származtatás Aeneas Silvius Picolinimi elmélete alapján kerül a magyarországi hittérítök szájára "kötelezö propagandaanyagként". (Cosmographia, Róma, 1548.)

Miután ez az Aeneas Silvius Picolinimi 1549-töl 1564-ig, mint II. Pál pápa uralkodott a római egyházban, elképzelhetjük azt a mechanizmust, amellyel a finn-ugor-magyar származást egyszerüen "csalhatatlan tényként" ismertette el a nagyvilágban mindenütt ott levö reprezentánsainak "igehirdetésén" keresztül. II. Pál pápa tisztán látta azt, hogy a magyar nép "lelki gondozása" és "egyházi vezetése", a Vatikán zilált pénzügyi helyzetének megszilárdításában, az egyetlen lehetöséget biztosítja.

Ugyanis annak a közhírré tevése, hogy a "primitív északi, müveletlen népektöl származó magyarság" tanításra és vezetésre szorul - a magyarországi egyházi vezetök korlátlan uralmát biztosította a nép felett. A "tanítás", a "kultúra és a vallás hirdetése" elegendö okok voltak arra, hogy az ország földbirtokának több mint a fele egyházi tulajdonná változzon át, ahol a "müveletlen magyar nép" - mint jobbágy - szolgálja az "egyház érdekeit" és ingyenes munkája teremti meg azt a sok aranyat, ami az áldott Magyar Föld termékeinek eladásából a vatikáni kasszába befolyik A Szent Péter templom minden téglája a jobbággyá süllyesztett Magyar Nép verejtékéböl került ki. A német-római császárok adófizetést követeltek a pápától, nemhogy hozzájárulnának a római egyház kiadásaihoz. A Vatikán egyetlen jövedelme a magyarországi egyházi birtokokból származik. Ezért szükséges a magyar nép lelki leigázása. Ezért szükséges azt a nemzetet, mely Kr. u. 896-ban - addig Európában ismeretlen - szocialista államszervezettel birodalmat alapít a Dunamedencében és kultúrájával új irányt szab az európai kialakulásban, a primitívségbe és az Európában született feudalizmus rendszerének sötétségébe taszítani, hogy - mint jobbágy - ingyen és bután dolgozhasson az egyházi pénztárak dagadásának érdekében és "bárányként" még azt is elhiggye, hogy ez "Isten akarata". Ebben a lezüllesztésben pedig "tudományos eszközként" nagyszerü támaszt biztosít a "finn-ugor" származási elmélet. Emlékezzünk meg ennek legföbb alapítóiról és terjesztöiröl.

A "magyarság" északi származásának fö-hirdetöi voltak a magyarul nem tudó és a magyar tradíciókat nem ismerö, de a Magyarságot szívböl gyülölö, alábbi német állampolgárok: Hans Stichfilm, Franz Herberstein (1557), Martel Vogel és Philip Strahlenberg. Ezek II. Pál pápa munkatársai és követöi a magyarság kultúréletének és kultúrmunkáinak eltemetésében. Az elsö "magyar" aki ezeket a tanokat átvette - a szláv származású magyar állampolgár - Sajnovits János volt (1735-85), aki "Demostrata Idioma Ungarorum et Lapporum Illem Esse" (Pozsony, 1770) c. munkájában, a többesszám ragjai alapján feltételezte a lapp-magyar nyelvrokonságot. Beregszászi Nagy Pál, az erlangeni egyetem tudós tanára mindezeket cáfolja a "Pacalellen Inter Linguam Persicam es Magyarficam" (Erlangen 1789) c. könyvében, de Magyarországon a Habsburg eröszak már mindent elnémít, ami magyar. A nyelvet is, és a lelket is. Csak a kiegyezés után tud megjelenni az elsö tiltakozás Mátyás Flórián tollából "A Magyar Nyelv Finnesítési Törekvései ellen" (Pécs, 1885), de már Budenz, Hunsdörfer (Hunfalvy) és Faerber (Szinyei) minden sajtót, egyetemet, pénzt és katedrát a finn-ugor-magyar származás elismeröinek biztosítanak. Nincs a világnak egyetlen országa sem, amelyik annyi pénzt költött a saját származása meghamisításának véghezvitelére és a nagyvilágban való publikálására mint a magyar. Ha az idegen hatalom által erre a célra kiadott hatalmas összegeket, valamint a finn-ugor-magyar származásra vonatkozó kiadványok papírsúlyát számba vesszük, akkor eszmélünk csak valóban arra, hogy micsoda fontossággal bír az emberiség történelmében a Magyarság valódi származásának és igaz történetének a feltárása, ha ennyi pénzt és papírt fordítottak a meghamisítására. Ugyanis ebben az igaz történetben és igazi származásban már benne van az Isten igéjének, az Isten Fiának és az Isten Népének valóságos története is. Így érthetö, hogy éppen úgy ma is mint a múlt századokban - mindazok, akik ezt a zsidóságból származtatják - ellenségei a Magyar Nyelvet beszélö Magyarságnak. Itt rejlik a zsidóság egyetemes magyargyülöletének az oka is. A magyar nem antiszemita. A magyar egyszerüen büszke "régi dicsöségére". Az izraeliták gyülölnek minket. Ők valóban anti-hungaristák. Miért...? Csak azért, mert mindaz, amit ök Babilonból elragadtak s mindaz, amivel szent könyveiket megtöltötték, a Magyarság Babilóni Örökségének éppen olyan "semitizált" formája, mint amilyen a sumir irodalmi remekmüveknek, mítoszoknak és tradícióknak az akkád nyelvü átirata.

Miután a sumir-babilóni örökség a MAH-GAR népen át megmaradt nyelvben és hagyományokban és ez a hatalmas szellemi és vallási kincs megtisztult a Galilea-i sumir népböl származó mágus-papnak - Jézusnak - az igehirdetésében - az erröl tanúbizonyságot tenni képes egyetlent a Magyar népet - ki kell irtani, hogy ne maradjon egy ellenkezö sem annak a szellemi és lelki uralomnak az elismerésében, ami ma - az összes keresztény egyházak segítségével (kivéve a mormonokat) - a magyar örökséget elsajátító Izrael népének biztosítva van.

Ezért nincs "keresztény egyházi hatalom", mely tiltakozott volna az 1956-os szabadságharc vérbefojtása miatt, vagy követelte volna a magyarországi úgynevezett abortusz rendelet Isten és ember ellen való büneinek megszüntetését, vagy szót emelt volna a romániai magyarirtás megszüntetése érdekében.

Ébredjetek fel Magyarok! Mécs László - a tudós pap -aki belelátott a rómaiak titkaiba, azért írta így: "Magyarország a Népek Krisztusa. "

Elérkeztünk a Nagy Tragédia utolsó felvonásához. Nemzetünk - az alig 10 millió magyar - pusztulóban van. Az emigrációk "csak magyarul beszélöi" itt nem számítanak. Ezek a régi Hazának és az új hazájukban is csak terhet jelentenek és sem ide - sem oda nem sorolhatók. Majd eltünnek - miután egy ideig kellemetlenkedtek az otthoni és az emigrációs magyar köröknek is. A Feltámadásban csak az otthoni magyar ifjúság ereje és az emigráció apostolainak szava a fontos. Az otthoni magyar ifjúság élni akarása, fajtisztaságra való törekvése - tehát, hogy a magyar fiú magyar lányt vegyen el és a magyar lányok csak magyar fiúnak adják oda magukat - ez a jövönk. A szabad földön szabadul beszélö apostoloknak pedig hirdetni kell a Magyar hagyományokat. Tanítani a Magyar Igazságot, a Magyar östörténetet és édes anyanyelvünket. Ez nem hiába való. Ez az erönk - hiszen gondoljatok és nézzetek vissza az elsö felvonásra. Amikor István királyunk elrendelte ezeknek az írt hagyományoknak elégetését - az Úr 1000. -ik esztendejének október havában, a 9. napon kiadott rendeletében a következöképpen:

"II. Sylvester pápa tanácsolása folytán határoztatott, hogy a magyarok, székelyek, kunok, valamint az egyházi magyar keresztény papság által is használt régi magyar betük és a jobbról-balra pogány rovás-írás megszüntetödjék és helyébe latin betük használtassanak... A beadott iratok és vésetek pedig tüzzel-vassal pusztíttassanak el, hogy ezek kiirtásával a pogány vallásra emlékezés és visszavágyódás megszüntetödjék. "

István hatalma sem tudta rovásírásunkat megszüntetni. Élt és él ma is - mint hagyományaink és ösi múltunk hirdetöje - csak le kell kaparni róluk azt a sok szemetet, amit ellenségeink ráhánytak, hogy már magunk se vegyük észre.

A fentiekböl megérthetö az a nagy összhang - mely a finn-ugor származásunk dogmájának megtartásában ma is mutatkozik. Éppen azért kezdték a magyar nyelvet leértékelni, mert ennek a nyelvnek vizsgálata olyan mélységeket, olyan kultúrát és oly lelkiséget mutat, mely csak egy ösrégi népi hagyomány és östörténet tartozékaként maradhatott fenn a maga változtathatatlanságában.

Lehet, hogy a magyar nyelv az IGE-NYELVE. Éppen ezért sem lehet ezt a nyelvet finn-ugornak minösíteni, mert, amint láttuk, a finn-ugornak elnevezett területeken még kökorszak van Kr. e. 1500-ban és Kr. e. 5000-ben az erdélyi Tordos kultúra embere már ír, ismeri a fémet és központi fütéses házakban élnek Erösdön - már városokban letelepedve. Ezek az északi - talán akkor még lakatlan - területek kívül esnek a szkíta- pelazg- sumir egynyelvüségek birodalmából.

De az én kutatói felelösségem csak arra szorítkozik, hogy kimutassam a sumir-subar-szabir népen át a magyar nyelvben és népben a sumir örökséget. A sumir örökségben a többi nép is osztozik. Ez a "többi nép" pedig részben összetevöje a "honfoglaló magyarság"-nak a "királyi szkíták szabirjaiból lett Nyék törzs mellett".

A többi törzsi vonatkozásra megfelel néhai Pogrányi Félix abban a levelében, melyet itt idézek: (1953. II. 16.) "A magyar östörténet és a sumir rokonság nem a "7-magyar" egységen keresztül, hanem külön-külön törzsenként számítandó. Ide írom Neked a magyar törzsek klasszikus kori elnevezéseit, amint a görög-római kori térképeinken a Kaukázus északnyugati lábánál megtalálod öket:

(1) Nyék: Királyi szkíták, késöbb Roxolánok, Azovi tengertöl nyugatra.
(2) Megyeri: Maietai recte Dadyetai, Azovi tengertöl keletre (Maeotisz).
(3( Kürt-Gyarmat: Sauromatai (nem a sarmaták) ugyanott.
(4) Tarján: Tauroi - a Krimi félszigeten.
(5) Jenö, recte Gyenö (Gyeneg) - a sumir "geme" után = asszony, a legendás "amazonok"- modellje, az Azóvi tengertöl északkeletre.
(6) Kara (Kér) Karakumük??? ("r" török.)
(7) Kaza (Keszi, Keszö) Kazakumük??? ("z" török)
(8) Szend (S? ind) Sindoi, a tuariai Boszporusztól keletre. Javuk a Kaukázus alatt maradt, de egy töredékük a honfoglalókkal Felsö-Borsodba ért - Szend, Rackaszend és Szendrö községek körül.
(9) Gömör: Kymmeriori, recte KUM-er, Krímben egy töredék Gömörben.
(10) Sirak: Siraces, a Kaukázus északi lejtöjén.
(11) 3 kabar törzs: Kabardincserkeszek. Helyük ma is üres Nagykabarda és Kiskabarda között az északnyugati Kaukázusban.

Görög-római források szerint a Maietai kliensei a Szauromaták és Szintiek. Mind a három anyajogú. Ugyancsak matrilineálisak: Gyenö (ebböl ilyen sír is maradt Arad-megyében), Taurok Kymmerisk. Nyék patrilineális. Bendeffy eredményei helytállóak.

A Megver-Maieta törzs hátrafelé követhetö, a Kr. e. 800 körüli lovasnomád betörésben Kisázsiában részt vesz. Maitáni az Urmia-tó körül északnyugati Perzsiában - ezek a Madya-Médek Cyrus elött (ezt már Cserép József grecistánk kihámozta).

Pogrányi itt dr. Cserép azon megállapítására utal melyben írja: "Árpád gigász-magyarjainak útja a Kr. elötti IV. században perzsa iga alá került Médiából indul ki... "

Ezekböl az eredményekböl láthatja az olvasó, hogy a Honfoglaló Magyarságban bizony nagyon sok sumir elem tevödik össze. Arra a kérdésre tehát, mely e fejezet címeként szerepel - Hová lettek a sumirok és kik az utódaik? - a következöképpen felelek:

"Sumir utódoknak" tekintendök a kaukázusi népek, akiknek nyelvében is nagyon sok a sumir elem. A török népeknél ugyanez a helyzet, De, hogy a magyar nyelvben, népben és lelkiségben a sumir nép és nyelv valóságos formája és alakja maradt fenn, azt kétségtelennek tartom. Egy feltevésre azonban nem tudok megfelelni. Arra ugyanis, hogy a "magyar" volt-e elöbb, vagy a "sumir"? - A két nyelv ugyanis "egy azonos nyelvnek" két különbözö fejlödési állapota. És tagadhatatlanul fennáll az a lehetöség is, hogy ha a Djemdet-Nasr kultúra népe a Tordos kultúra, Kréta és Tróján keresztül érkezett Mezopotámiába és oda írást és már kifejlesztett müveltséget vitt, akkor ennek a népnek nyelve befolyásolta a sumirt és nem megfordítva. Talán azért tökéletesebb a magyar nyelv felépítése mint a sumir, mert régebbi? Erre a kérdésre felelni nem tudok még. De ez nem is tartozik a feladatomhoz. Arra vállalkoztam, hogy a sumir örökséget bizonyítom a honfoglaló magyarság nyelvében. Nos, ezt meg is teszem.

Tudom jól hogy sok tévhittel, megcsontosodott hamisságokkal és magyarellenes politikai hatalmasságokkal is szemben állok ennek a bizonyításnak lefolytatásában, de ezen csodálkozni nem lehet. A "szent"-nek nevezett I. István király uralma óta - (ennek a királynak "szentté-avatási" pere a római egyház kánonikus iratai között nem található) 1000 év telt el. Ebböl az 1000 évböl nincsen száz év, melyet "magyarul" élt a magyar. Az idegen uralkodók idegen érdekei nemcsak jobbágysorba süllyesztették a magyar népet, hanem a magyar származás igazsága is a feledés sötétségébe hullott. Ezt észrevette eddig minden magyar kutató s éppen ezért idézem ide Cserép professzor szavait:

"A honalapításkor megvolt bennük még az összetartozás tudata, de aztán idegen befolyás, a latin beszéd kérkedésig vitt hajszolása, majd a német társalgás "úri" divata annyira elvont nyelvünk, irodalmunk, történetünk érdek-körétöl, hogy utóbb "magyar" nevünk is szinte ismeretlenné vált a "pannon és hungari" mellett, mely utóbbit Álmos népének az ONOGUR törökséggel volt 3-4 százados kapcsolata ragasztott ránk. "

A Magyar Nép ezen - csaknem ezeréves - szellemi el nyomatása után is meg kell jönni az Igazság feléledésének. Éppen úgy, mint Sumériában is megvolt.

  * * *

FORRÁSADATOK

(1) FALKENSTEIN. A. : Die Ibbisin Klage, (Welt des Orients, 1950.)
(2) POEBEL, Arno: Historical Texts. (Vol. IV. No. 1. 67, oldal.)
(3) SPEISER, E. A. : In Search of Nimrud. (Eretz Israei 1958. Mazar-Vol.) HICKS, L. : The Interpreter's Dictionary of the Bibel N. 351. oldal.)
(4) The Interpr., NUZI név alatt.
(5) D. J. WISEMAN: Chronicles of Chaldean Kings in the British Museum. (London, 1961.)
(6) WOOLLEY: Op. Cit. 256. oldalon.
(7) XENOPHON: Kyrus VIII. 1. 25.
(8) HERODOTOS de Alicarnaso: Los Nueve Libros de la Historia. I. 101 és 128.
(9) DAMASCOSI Nicolaus: Exl. de Virt. et Vit. 28.
(10) CICERO: De Div. I. 41. és 90.
PHILO: De Spel. Leg. III. 100.
(11) CONSTANTINOS PORPHIROGENITOS: Agathias II. 26.
(12) MARKWART: Die Entsehung und Wiederhersellung der Armenischen Nation.
(13) LUKÁCSY, Kristóf: A Magyarok öselei, Hajdankori Nevei és Lakhelyei Eredeti Örmény Kútfök Után. (Kolozsvár, 1870.)
(14) BYZANTI FAUST: Örmény Történetek.
(15) RAYNALDUS: Anal. Eccl. XIV. 1369. Nr. 14. Bull. O. F. P. II. kötet 278-287 oldalakon: "V. Orbán és XI. Gergely római pápák bullái és Nicolas Mysticos bizánci patriárka. " (Kr. u. 919-925.)
(16) IVÁNFFI Ede: Vannak-e Moson- megyében nyomai az avaroknak? Országos Régészeti és Embertani Társulat Évkönyve. (1886.)
(17) WOOLLEY: Op. cit.
Az avarok horvát voltára: Constantinos Porphirogenitos: De Administrado Imperio. 38. S. (Magyar Honfoglalás Kútföi, 121. oldal.)
Szabir-Magyar azonosságra: Patkanov: A szabirok nemzetisége. (Ethnographia XI. Budapest.)

XIII


A PÁRTOSOK

A jelenleg használatban lévö és a pártusokat tárgyaló "írott történelem" legnagyobb részben az indoeurópai és semita történészek terméke. Ha belemélyedünk ebbe a "történelem"-be sötét idöszakokat, történelmi esemény-zavarokat, ellentmondásokat találunk; de mindezek között is a legszembetünöbb dolog az (ami az indoeurópaiakról írt történelemben nem található), hogy az Eufratestöl Indiáig terjedö Pártus Birodalom öt évszázadának szereplöi és uralkodói mind "ismeretlen eredetü" népek. Tehát az, aki ezeket a "történelmi leírásnak" nevezett lapokat olvassa, semmiképpen sem tud magának egy olyan tudást szerezni, mellyel mondhatná, hogy megismerte a pártusok történetét. A pártusokról írt történelem szövege nem "történelmet" ismertet, hanem egyszerüen arról gyözi meg az olvasót, hogy egy szinte megoldhatatlan kérdéssel áll szemben és ezt már 1931-ben Debevoise nevezte el "pártus problémának".

Hogy miképpen emlékeznek meg a pártusokról a mai modern történészek - arra vonatkozólag bemutatok néhány szemelvényt:

A 28. Nemzetközi Orientalista Világkongresszus elnöke, Prof. Basham, nagyszerü könyvében így ír róluk: "... magát Bactriát is elfoglalták a pártusok a Kr. e. 2. évszázad második felében... az új megszállók (invaders) észak felöl jelentek meg... "

Hát bizony ebböl édes-keveset tudunk meg és Basham egyáltalában nem említi a pártusok eredetét és földrajzilag sem jelöli meg azt a helyet, hogy honnan jöttek: "északról"

De ha folytatjuk kutatásainkat, akkor a történelmi események logikája arra vezet rá minket, hogy ezek az "északi megszállók" egy hatalmas etnikumot kellett hogy alkossanak, mert a "megszállásuk" esztendejétöl kezdödöleg az Eufratestöl - Indiáig terjedö terület urai lesznek és ezt a területet 500 éven át tudják tartani Róma minden hadviselése ellenére is. A legérdekesebb történelmi tény pedig az, hogy itt, ahol évezredek óta állandó forradalmak, háborúk és mészárlások dúltak - a pártus 500 év idejében ezen a területen nincs belsö viszály - nincs belháború és nincs forradalom, hanem ennek a területnek a népe együttesen visel háborút Róma ellen.

Másik érdekesség az, hogy ez a "pártus nép" annyi egyéni sajátosságot mutat és annyi új és eddig ezen a területen ismeretlen szokást, formát és kivitelezést honosít meg mely teljesen különbözik minden elötte levötöl. A legjobb és legélesebb különbséget a "pártus müvészet" és a "pártus uralkodó rend" mutatják, különösképpen az eddig ismeretlen trónöröklési rendre vonatkozólag.

Olvassuk el csak mit ír a kitünö müvészettörténész Pijoan - a pártusok müvészetéröl.

"Dárius és Sándor utódainak igen sok fáradságába és erölködésébe került Ázsiában az aqueménida királyok hatalmát fenntartani. Ugyanis náluk hiányzott Dárius uralkodó-érzéke, ahogyan birodalmát satrapákra osztotta és nem törekedtek arra sem, hogy a terület egybetartozandóságát megszilárdítsák. Az Avesta igazságának hirdetését sem tartották be. Az utolsó aqueménida királyok már képtelenek voltak az uralkodásra. Az Antiocos és Seleuciaák valamivel jobbaknak mutatkoztak, de ahelyett, hogy igyekeztek volna "ázsiaiakká" válni Susa és Babilon székhelyekkel - mint Sándor utódai - Antiochiában laktak és semmi más ambíciójuk nem volt, minthogy Szíria uralkodói legyenek.

Az elsö elkülönülésre való törekvés Bactriában mutatkozott. A két hatalom között - mint Szíria és Bactria - mit egy ék - csúszott be a Pártus Hatalom, a Káspi-tenger keleti oldalán levö hegyes vidékröl.

A pártusok soha sem ismerték el a szíriai királyok méltóságát, de a saját hatalmuk és függetlenségük kezdetét egy úgynevezett ARSACIDA felkeléstöl számították, a Kr. e. 256. évtöl kezdödöleg. Ettöl a pillanattól kezdve a pártusok hatalma minden gátlás nélkül növekedett.

A Pártus Birodalom határául Augusztus római császár ismerte el véglegesen az Eufratest és ugyanö ajánlotta utódainak, hogy ezt ne lépjék át. Ennek ellenére az összes klasszikus írók úgy emlékeznek meg a pártusokról, mint az egyetlen hatalomról, mely Rómával szembe tud szállni. Költök - mint Horacius - amikor valami iszonyú nagy veszélyt akarnak bemutatni - a pártusokat említik. De mindenkor elismerték a pártusok lovagiasságát. "Magno et regio animo" mondja Justino Mitritadesröl.? Minden kétség nélkül mondhatjuk, hogy a pártusok keleti lovagok voltak. A sivatag lovagjai. Uralkodásuknak volt egy idöszaka, amikor Dárius satrapa-rendszerét akarták ismét bevezetni, de turániak voltak, ekkora fegyelmezettségre való képtelenséggel.

A Pártusok szabadságszeretetét és egyéniségét legjobban tükrözi az ö változtathatatlan azon nomád szokásuk, hogy sohasem szálltak le a lóról. Az állandó hadsereg - a királyi gárda - 10. 000 öreg harcosból állott. A pártus lovasok félelmetes nyilazók voltak. Vágtató lovakon körbefutották a római hadsereget és vágtatva nyilaztak. Amikor a római légiók elörenyomultak - szembe találták magukat egy ettöl teljesen különbözö lovassággal, ahol a lovas és a ló is páncélozva volt és a lovasok kopjával és dárdával acélfalat képeztek. Áttörhetetlen falként zárták el a római légiók elönyomulását, míg hátul a könnyü lovasság nyilai lehetetlenné tették a visszavonulást - teljesen megzavarva és elpusztítva a rómaiak seregeit.

Nem tudjuk milyen volt a vallásuk a pártusoknak. A legvalószínübb az, hogy - mint jó keletiek - nem elégedtek meg egy vallással. Valószínüleg hüek maradtak elödeik hitéhez - de átvették az elfoglalt területeken levö vallás szokásokat is. Könnyen elképzelhetö, hogy az arisztokrácia elhitt valamit Zoroaster prédikációiból, ugyanakkor megbecsülve a mágusokat is. A mezopotámiai pártus városok lakosai folytatták a babilóni vallási szövegek elöírásait. Találunk ilyen pártus családneveket: Nabu és Marduk, melyek bizonyítják, hogy Babilon és Borsippa istenei nem lettek elfeledve.

Öt évszázadon át a Pártus Birodalom nemcsak az Eufrátesig terjedö keleti területeket dominálta, hanem egészen a Szíriai sivatagig kiterjesztették hatalmukat a pártus alkirályok.

A közelmúltban csak egyetlen egy romvárost ismertünk, amire minden kétséget kizáróan azt mondhattuk, hogy pártus alapítás. Ez Hatra - az erödített város. A legújabb ásatások azonban napvilágra hozták a KIS, ASSUR és URUK, valamint BABILON pártus építkezéseit és palotáit is, és a dél-mezopotámiai ásatásokban a pártus építmények megkapták a megérdemelt figyelmet.

A pártus müvészet termékei egy egészen új stílust mutatnak. A Kis-i frízek különleges egyéniséget és fiatal lelkiséget hoznak. A gránátalmák, a szölöfürt és napraforgó ábrázolások müvésziek és díszítö komolyságuk csodálatraméltó.

ASSUR pártus palotájának homlokzatán a hosszú oszlopok egyáltalában nem igyekeznek görögösnek látszani. Ezek a Kr. e. 3. évszázad új-klasszikus alkotásai... a meanderek és a geometrikus díszítés élei olyan frízeket alkotnak, melyek véletlenül hellén összeállításúnak látszanak. A pártusok öntudatlanul egy teljesen egyéni szépségnek adtak kifejezést és termékeik hatalmas elképzelések.

Dombormüveik teljesen laposak, a formák rajzai inkább árnyék által, mint a felület tündöklésével vannak kifejezve és elöhírnökei valamiképpen a nagy bizánci díszítö müvészetnek, amelyik kiemelkedik, mint egy elháríthatatlan lelki megnyilatkozás. " ,

Láthatjuk az elmondottakból, hagy Pijoan mennyire értékeli a pártusok különleges egyéniségét, tehát nem lehet öket müvészetükben egyszerüen "hellénizált"-nak nevezni, miképpen a mai könyvekben az található. Természetes, hogy a böséggel rendelkezö uralkodó és nép áldozott a müvészetnek és nemcsak díszítésben alkalmazott mestereket "is", hanem görög színtársulatokat is szerzödtettek "turnéra" éppen úgy, mint azt ma láthatjuk a saját életünkben. De micsoda felvilágosodott uralkodás és nép az, amelyik színházat is igényel, és a már elmondott "saját" müvészeti stílusa mellett más kultúrállam formáit és szokásait is elismeri?! Nomád életformájúnak semmiképpen sem nevezhetö.

A pártus és bizánci formák azonosságának és hasonlóságának közvetítöje részben a sasánidának nevezett müvészet (melynek igen sok darabja azonban a pártus birodalomban keletkezett) és a most feltárt Khorezm népének alkotásai.

De foglalkozzunk most azzal a másik különleges sajátossággal, amit különösen Richard N. Frye említ úgy, mint teljesen "szokatlan és feltétlenül ázsiai" szokást - és ez az örökösödési jog, mely szerint mindig az uralkodó törzs legidösebb tagja foglalja el a trónt; nem pedig az elhúnyt uralkodó fia..Ez a "legidösebb" kifejezés azonban nem mindig az évek száma szerint, - hanem a tekintélyesség, méltóság és föként a tudás szerint lett gyakorolva.

Ha most összegezzük Basham, Fijoan és Frye megállapításait, akkor a következö kép alakul ki bennünk a pártusokról: északról jöttek, turániak voltak, teljesen egyéni müvészetük volt, egyéniségüket pedig nagyon intelligens hadvezetésükben mutatták meg, valamint a perzsa és római örökösödési jogoktól teljesen elütö törvény szerint következtek egymás után uralkodóik és az új uralkodót az általuk uralt terület minden népe elfogadta.

Nem találtunk azonban semmit a faji hovatartozandóságukra. Ugyanis a "turáni" nép elnevezés éppen olyan terminus technikus, mint mondjuk az "indoeurópai" vagy "semita", szükséges tehát ezen a népcsoporton belül megállapítani valódi kilétüket.

Az iráni térségre vonatkozóan manapság a legelterjedtebb és igen sok nyelvre lefordított munkát Roman Ghirshman írta (5). Ha ebben lapozgatunk - láthatjuk, hogy remekül körülírja a pártusok származását anélkül, hogy meghatározná kilétüket. Zsenialitását föleg abban gyakorolja, hogy "filhellén", "greco-semita" hatásokat fedez fel ebben a térségben és egy görög uralmat feltételez Bactriában, anélkül, hogy ezekre a teóriákra valamilyen bizonyításféleséget felsorolna. Ghirshman így mondja:

"A Kr. e. 3. évszázad közepe táján az iráni törzsek három hulláma, ugyanazon államszövetségböl kiindulva (Herodotos Massagétái) a Káspi-tengertöl a kínai Turkesztánig el' terülö nomád állapotukból megkezdi terjeszkedését. A nyugati oldalon a sarmaták elörenyomulnak egészen a gazdag görög városokig, melyek a Fekete-tenger partjain terültek el. Nyomást gyakorolnak a szkítákra - a Dunáig taszítva öket, és lassacskán "saramatává" alakítják a görögöket az ö városfalaik mögött. A keleti oldalon a Hun királyság megalakulása mozgásba hozza a Yue-che népet - a késöbbi kusánokat - akik a szakák szövetségesei, elfoglalják a görög Bactriát...

A középen a Daha-Szkíták egyik törzse - a "Parne", akik a khorasáni hegyes vidéken tanyáztak, elözönlik a Kr. e. 250-töl kezdödöen Partiát. "

A Pártus Birodalomra vonatkozólag így ír:

"Az aqueménida uralom végét ezek választják el "öt és fél évszázadon" keresztül a sasánidai uralomtól. Ezen hosszú évek alatt a steppék iráni törzsei az alábbi elosztás szerint helyezkedtek el:

a Fekete-tengertöl kezdödöen

a sarmaták

az Indus torkolatáig

a szakák

az Eufratestöl kezdödöen

a pártusok

Kelet-Indiáig

a kusánok

Ezeknek az "egy centrumból" származó népeknek - az öslakók, országok és éghajlati viszonyok különbözöségének ellenére is - sikerült egy bonyolult civilizációt kialakítani ezen az óriási területen. "

Nem kell magyarázatot füzni Ghirshman azon elképzeléséhez, hogy ezek az ázsiai nomádok nem teremthettek valami nagy dolgot, hiszen ott a szomszédban sátoroztak. De azt semmiképpen sem tudják megérteni, hogy ez a "bonyolult civilizáció" öt és fél évszázadon át Róma rettegett ellensége volt és müveltsége legalább oly fokon található mint a görögöké; és ennek a hatalmas területnek népei eltörölték a földröl a Nagynak nevezett macedón Sándor 13 évig létezö terror-uralmát, amit - természetesen Ghirshman és társai "birodalomnak" neveznek.

Én úgy értelmezem Ghirshman megállapításai, hogy az egy centrumból származó sarmaták, szakák, pártusok és kusánok egy azonos etnikumot képeznek, mert másképpen hogyan indulnak ki egy centrumból...?

XIV


AZ ARSAK VAGY ARSACIDAK SZÁRMAZÁSA

De Ghirshmannak azon szándéka, mely szerint a Kr. e. 250. évben egy görög uralmat szeretne Bactriában - Bálj székhellyel legalizálni, arra késztetett, hogy felfrissítsem az olvasó emlékezetében a görög, római és örmény történészeknek a pártusokra vonatkozó megállapításait a következökben:

Az elsö probléma, amit tisztáznunk kell a régi írások alapján - az az ARSACIDAK származása. Nem tudom mire alapítja Ghirshman és Frye azon állítását, hogy az "arsacidák magukat az aqueménida-perzsa királyok leszármazottainak tartották", amikor erre sehol semmiféle vonatkozás nincs. Ez ismét csak teória. Éppen az ellenkezöjéröl tudósít minket az az írással ellátott archeológiai lelet, mely a legelsö, amit találtak a pártusok Arsák-dinasztinájára vonatkozóan.

A Kr. u. 7. században, amidön a perzsa Chosroes az ekkor már romokban levö Sanatruk király palotájának és templomának a romjait széthányatta, hogy a müvészi szépségü oszlopokat és faragványokat saját királyi palotájának díszítésére fordítsa, a romok alatt a templomban megtalálták Tiridat Gúláját - Nisib-ben. Ezen a gúlán van egy felirat, melyröl Chorezmi Mózes a következöképpen emlékezik meg:

"A királyi levéltáraknak Örményországban, ha nem is alapítója, de fö pártolója az elsö pártus örmény király, VALÁRSZAK volt, aki alig hogy trónra lépett a Kr. e. 150. évben, tudni óhajtván, kik uralkodtak elötte Örményországban, MAR-IBAS-KATINA káldeus és görög nyelvben jártas férfiút, testvéréhez, a Nagy Árszákhoz küldötte, hogy a királyi levéltárban az örményeknek és Arménia hatalmas setrapáinak eredetét és múltját kinyomozza. Örömmel teljesítette Árszák öccsének kívánságát és Mar-Ibas-Katina szabad bejárást nyert a ninivei levéltárba. Kutatásait a legszebb siker koszorúzta, mert egy kaldeus szövegü, de görög fordítással is ellátott következö címü könyvet talált: "Ezen könyv, mely az elökornak és az ösapáknak valóságos történetét tartalmazza, Sándor parancsára áttétetett káldeus nyelvböl görögre. "

Mar-Ibas-Katina - mondja Chorenei - nemzetünk történetét asszír és görög nyelven a könyvböl lemásolta és Nissibe hozta. A király, ahogy elsö részét köoszlopra vésette és aztán a könyvet levéltárába tette és legdrágább kincs gyanánt öriztette.

Chorenei bemutatja (2. könyv 2. és 2. könyv 68.) hogy: "Valarszákkal, az elsö Pártus-Arsacida örmény királlyal egykorú Mar-Ibas-Katina a "pártus" és "chus" névszót felváltva használja a pártus nép jelölésére - mondva: "hatvan évvel Sándor halála után a chusok földién Aria Bahl városában a pártusokon a hös Árszák uralkodott és a pártus származású Árszák lerázván a macedónok igáját, 31 évig uralkodott a chusokon."

A nisibi feliraton, melyet Tiridat vésetett gúlára Valarszák feliratának utánzásaképpen, azonban romosan meg van határozva a pártus Árszák származása. Ennek pontos adatait SEBEOS munkájából tudjuk, melyet 1850-ben Ecsmiadzin kolostornak örmény kéziratokban gazdag könyvtárában találtak meg. Ami ezt a munkát igen becsessé teszi, az a keresztény kor elsö századából származó azon terjedelmes felirat, melyet a Kr. utáni 2. században - tehát Sebeos korában - Nissiben fedeztek fel Santruk király (Kr. u. 356) palotájának romjai között. Ezt a feliratot Sebeos ismerteti és ebben az Arszák származására a következöket mondja:

"Antiochus országlásának tizenegyedik évében a pártusok lerázták a macedónok igáját és az Euthaliták királyának fia lett királyuk kinek nemsokára Kelet- és Észak Ázsia minden népei meghódoltak. " (Sebeos: Heraclius történetei. 10. old. 1851, Konstantinápoly.)

Sebeos munkája 2. oldalán az ismertetett felirat hitelességét azzal igazolja, hogy közli a felirat készítöinek eredeti írását és így:

Én Agathangelos - Tiridat parancsára - saját kezemmel véstem ezen oszlopra az elhúnyt örmény királyok neveit és uralkodásuk éveit, amint azt a királyi levéltárban találtam."

A cím után következik maga a történelmi emlékirat, mely Sebeos munkájában 12 lapot foglal el. Az elsö "hét" tartalmazza az elsö örmény fejedelmek és királyok névsorait - elkezdve HAI-kon, az örmények ösapján, akiröl a nemzet a HAI, vagy HAJ nevet kapta - Valarszákig, az elsö Pártus-Arsacida örmény királyig. A többi lapokon vannak felsorolva a Pártus-Arsacida királyok VaIarszáktól Tiridatesig aki a feliratos gúlát állította.

Sebeos munkájában - a 13. oldalon - is találunk igen értékes közléseket a Pártus-Arsacidák hatalmáról a következöképpen:

Ezek a pártusok fejedelmei akik atyjuknak - Árszáknak - halála után uralkodtak Báhlban a chusokon. Az elsö párthus királynak - Árszáknak - négy fia volt, akik között felosztotta hatalmas birodalmát. Az elsönek adta az Euthaliták (hunok) országát, másodiknak az Indusokét. harmadiknák a Pártosokét-Perzsákét, negyediknek az Örményekét. Arszák 130 évig élt és uralkodott 56 évig. Halála után fia, Arszák uralkodott a pártusokon; Chus-ország Báhl városában. "

Agathangelos Tiridat örmény király titkára volt és ö írta le az örményeknek keresztény hitre való térését Kr, u. 305 körül - Tiridat örmény király uralkodása alatt. Az ö írását találta meg a medici könyvtárban Joannes Stilting és "Acta Sanctorum Septembris" cím alatt elkészítette annak latin fordítását. Ebböl citálom azt a részt, amelyik párhuzamba állítható a nisibi felirat fent említett azon részével, ahol a hatalom a Nagy Arszák négy fia között oszlik meg:

"Parthi cuando in maxima fuerunt felicitate regnum Persarum, Armenorum et Indorum illorum qui finitimi sunt orientalibus Persis imo et durissimorum Massagetarum possederunt. Primus ex genere Parthorum qui postmodum Arsacidae fuerunt cognominati et aetate reliquios praecedens et virtute ornatus dominum obtinuit regni Persarum, qui secundas sertitus erat partos Armenorum consecutus est regnum, qui tertio erat gradu Indorum Persis vivinorum habuit, quartus vero Massagetarum regnum suscepit. "

Az Euthaliták - hunok - akiket a nisbi felirat Sebeos írása szerint elsönek említ meg - ugyanazok, akiket Agathangelos Massageta néven negyedik helyen említ. A két név tehát synonym.

Hogy az örményeknek, pártusoknak, indusoknak és a massageta-hunoknak a Krisztus születése körüli századokban a pártus Arsacida házból származó királyuk volt, azt a görög és római történetírók nagyon jól tudták, hiszen Tacitus még a köztük levö rangfokozatot is ismerte. (Tacitus: Annalium L. XV.)

Az uralkodásnak ilyképpen való felosztása pedig csakis azért történhetett, mert ezek a népek mind testvérek voltak. Már macedón Sándor is elismerte ezt, amint hadait különösképpen figyelmezteti erre, mondván:

"Sogdiani, Dahae, Massagetae, Sacae sui juris sunt, omnes hi simul si terga nostra viderint sequentur illi, enim ejusdem nationis sunt... " (Curtius: Historianum L. VL) Ha figyelembe vesszük azt, hogy ezek a régi történetírók "ugyanazon történelmi esemény" leírásában mindegyik a saját véleménye szerint nevezte ugyanazokat a népeket, akkor látjuk, hogy a különbözö nevek alatt ugyanaz a nép értendö.

Vegyük példának Cyrus hadviselését a schyták ellen. Ezeket a "perzsa ellenségeket" Herodotos - Massagétáknak nevezi. Ugyanazokat Strabo Saca névvel illeti és Justinus egyszerüen schytáknak hívja öket. Viszont Strabo a Chorezmi Schytákat a Massagétáktól és Daháktól származtatja, éppen úgy, mint Ghirshman a pártusokat. Ezek szerint a chorezm nép egy fajú a pártusokkal.

De nézzük meg mit mondanak Bactriáról és Báhl fövárosáról. Strabo, Ptolomaeus és Xenophon arról értesítenek minket, hogy Bactria és környéke tömve volt a franc-oxianiai és Jaxartes melléki tájakról különbözö idöben átköltözött szaka és massagéta népekkel. Így:

Strabo: "Et qui (Sacae, Massagetael ex ulteriore Jaxartis regione profecti sunt, que apud Sacas est... Sacae Bactrianam ocupavere. " (Strabo de situ orbis L. XL) "Erathsthenes dicit Aracotos es Massagetas Bactriis occidentem versus adjacere Oxum". (Op. cit.)

Xenophon: "Finitimi nobis (Hycranis) sunt Sacae. " (Cropaediae L. V.)

Ptolomaeus: " Tenent regionem quae juxta Oxum sunt Derbictae, quae sub his Massagetae. " (Cosmographia. L. V.)

Herodot: "Bactris et S~acis praeerat Hystapses Darii filius. " (L. VIL)

Ha Bactriában görögök lettek volna uralmon mint Ghirshman feltételezi - akkor ezek az írók örömmel tudósítottak volna minket róla. De nem ök voltak ott - hanem ezek a testvérnépek, akiket legjobb lesz ha egyelöre "turáni" népeknek nevezünk, alkalmazva ezekre az ázsiai egyfajta népekre éppen úgy egy gyüjtönevet, miképpen Indiától Európáig és a hittitákig csak "indo-európai" gyüjtönévvel különböztetik meg a nem ehhez a fajhoz tartozókat anélkül, hogy hovatartozásukat bövebben részleteznék. Alkalmazzunk tehát ezen a nem indo-európai oldalon is hasonló módszereket.

De nézzük meg az örmény adatokat is. Az örmények egyöntetüen CHUS-földnek nevezik a Bactriát.

"Bactria a Chusok Földje, Bactra más néven Balch, a chusok fövárosa. " (Eliseus: Örmények vallási háborúja. Tom. I. pag. 9.)
"A Bahl-i massagéták chusok. " (Asolich: Hístoría Armena usque ad annum post Chr. 1000. L. 2. c. 2.)
"A hunok chusok. " (Eliseus: Op. Cit.)
"Bahl a hunok fövárosa. " (Priscus in Excerptis legationum.)

Érdekes azonban a történetírásban az, hogy ezek a görög és római írók egyöntetüen megállapítják, hogy az általuk Saca, Daha és Massagét schytáknak nevezettek valamilyen "egyfajú" népnek az ágazatai - de igen gyér ismeretekkel rendelkeztek az "Oxuson túli" területekre vonatkozóan.

A schyta elnevezés azonban máról holnapra megszünik akkor, midön Constantinus Kr. u. 457-ben Leo császár követeként és Eusebius Kr. u. 475-ben Zeno római császár követeként Perozes perzsa királynál megjelennek és a perzsa királyt, aki az ellene harcoló és eddig schytának nevezett nép ellen vezetett hadseregének táborában volt, felkeresték. Az ellenségben együttesen felismerték a már jól ismert Attila-Hunok hasonmásait. Ezekröl a népekröl, akiket most már HUN-nak neveznek, azonban megállapítják, hogy a "legrégibb idök óta a perzsák szomszédai".

"Nec vero vagantur Ephthalitae palanturve caeterorum more Hunnorum, sed fixas jam inde antiquitis in regione benigna sedes retinent." (Procopius: de bello Persico.)

Különösen érdekes Priscus megállapítása:

"Et quidem Rex (Peroses) tunc temporis minime in urbibus, sed in confibus regionis suae et Hunnorum Cidaritarum moram trahons, cum Hunnorum rege bellum gerebat, quod illis olim Persarum et Parthorum reges imposuerunt." (Priscus in excertis legationum.)

Ha Priscus a "perzsák királyai" elnevezés alatt a pártusokat megelözö Perzsa Birodalmat érti - a perzsákat a pártusok elé tévén - akkor a hunok a Kr. e. 331. évben - a perzsa uralomnak Macedón Sándor által történt felforgatása korában - már az Oxus melléki terület birtokosai voltak.

Ha viszont a pártusok utáni perzsa uralomra vonatkoztatja Priscus a mondanivalóját, akkor a Kr. u. 226. évben voltak itt a hunok. Ugyanis ez az Arsacida pártus dinasztia perzsiai lebukásának az éve.

Mind a két esetben igazolódik az, hogy a massagéta, szaka, daha-nak nevezett népek azonosak azzal, akiket a bizánciak már hunoknak neveznek.

Az arsacidák uralmát elfogadták ezek az egyfajú turáni népek és csakis így magyarázható meg, hogy ezen a területen, melyen soha azelött és soha azután ilyen kiterjedésü birodalom fennállni nem tudott - ök öt évszázadon át tudták a Pártus Birodalmat megtartani. Macedón Sándor mint említettem - csak 13 évig tudta a legnagyobb terrorral ezt a területet uralni s a seleucidák uralma csak Syriára terjedt ki és azt is nagyon nehezen tudták az összeomlástól megóvni. Az arsacidákat nem a belsö forradalom, az "elnyomott népek lázadása" buktatta meg, hanem Róma és Perzsia. Két fajilag és nyelvileg különbözö nép és hatalom. De hogy az arsacida uralom nem a dekadencia, hanem a haladás jegyében élte le az 500 évét - azt bizonyítja a királyi vér fennmaradása az örmény ágon át - csaknem 500 év után is a Pártus Birodalom bukásától számítva. Ugyanis az arsacida örmény ág tagjai voltak a következö bizánci császárok: Basilius VI. Leo Constantinos Porphirogenitos, Romanus II, Basilius I. Constantin VIII.

Megérthetö tehát Pijoan azon megállapítása, hogy a pártus müvészet a bizánci müvészetben kerül kifejlödésre és annak az elöhírnöke, hiszen a pártus királyok vérét tovább vivöi görög császárok azok, akik ennek a bizánci müvészetnek a legföbb mecénásai.

És, hogy ezek a turáni népek összetartottak és testvérek voltak, azt bizonyítja a háborús helyzet is. Nincs olyan aqueménida és perzsa király, aki hadjáratot ne vezetne az északi massagéta, szaka, daha, schyta, hun vagy egyéb névvel illetett népek ellen.

Ez a háború folyamatos és évszázadokon keresztül tart. A pártus uralom 500 esztendejében azonban a pártusok sohasem hadakoztak az északi népek ellen. Söt ellenkezö a helyzet. Azok segítenek és a veszélyben levö arsacidák ezeknél találnak menedéket.

A pártusok etnikai hovatartozásának legfontosabb adatait tehát azokból az idökböl meríthetjük, amikor uralmuk a végéhez közeledett.

Így a Kr. u. 3. század elsö felében - 226-ban - a perzsák fellázadtak a sassanida Ardashir vezetése alatt, megölték a pártusok királyát - Artabánt - és a pártus birodalom perzsiai része felett átvették az uralmat. Az arsacidavérü örmény király, Chosroes, nagy sereggel támadta meg Artexest abban a reményben, hogy a pártus arisztokrácia és a nemzetségvezetök csatlakozni fognak hozzá. Ezek azonban megegyeztek Artaxes-el és alávetették magukat neki.

Chosroes igyekezett az arsacidák erejét újra összevonni Ardashir ellen és követet küldött Bálba Vescadsanhoz, a Caren Arsacida nemzetség fejéhez - kérve öt az egyesülésre. Vestadsan össze is szedte seregeit és családja összes tagjaival elindult, hogy egyesüljön Choroes csapataival. Ardashix kémei azonban értesültek a Báhl-i arsacida király szándékáról és megtámadta csapatait, mielött még Chosroessel egyesülni tudott volna. Ardashir kiirtotta a Caren Arsacida nemzetség minden férfi tagját. Egyetlen, akit az arsacidák híve Purz megmentett, a kisded arsacida Berozamad, akit Purz elvitt a chusok országába.

Chorenei szerint ez a Berozamad lett ösapja, az örményországi Kamszar nemzetségnek.

Ezek a chusok, akikhez Purz a közmészárlásból kimentett kisfiúval menekült s akiknek uralkodói szintén arsacidák - nem mások, mint azok a népek, akiket a szakirodalom "daha, szaka, massagéta schytáknak" nevez, akik Plinius szerint: "cum Parthis ex aeque degunt" (Historia Naturalis L. VL), akik Frocopius szerint a középázsiai hunok: "sub politicis legibus inter se et cum vicinis ex aeque et bono contrahunt" és "Massagetae, quos nunc Hunnos apellamus" (De Belle Persico. L. IV.)

Eliseus szerint: "Hunok, akiket chusoknak nevezünk" (Örmények Vallási Háborúja I. old. 19 és Asolich szerint: "a Báhl-i massagéták - chusok". (Historia Armena usque ad annum Post Chr. 1000. (L. 2. c. 2.) (11)

Láthatjuk tehát, hogy a Pártus Nemzetség azonos azzal a turáni néppel, akik a történelemíróktól "daha, szaka massagéta, sarmata, szkíta és hun" elnevezéseket kaptak - de ezek mögött a nevek mögött, egy azonos etnikum élt.

Ennek az etnikumnak a hatalmasságát és a különféleképpen nevezett törzseknek egybetartozását azzal a történelmi ténnyel tudjuk legjobban bizonyítani hogy ezt a Berozamadot, amikor felnött - Ardashir kénytelen volt elismerni és helytartónak kinevezni a Párthiában és Bactriában. Ugyanez a Berozamad gyözi le Ardashir fiát - Saport - és ismételten visszaállította a Pártus Birodalmat, mely Berozamad halála után - a testvérnépeket összetartani képtelen - és gyenge fia - Kaszniár - uralkodása alatt estik szét. A birodalom megszünésének oka nem az, hogy a pártusokat valaki legyözte, hanem az erös Berozamad gyenge fia nem tudta megtartani a testvérnépek bizalmát és megszervezni az összmüködést. Egyszerüen átadta az uralmat a chus-hunok királyának és ö nagyszámú családjával és hü embereivel Kr. u. 326-ban Örményországba költözött királyi rokonához, a pártus arsacida vérü Tiridateshez, aki öt igen nagy szeretettel fogadta.

Én azt hiszem, hogy a Pártus Birodalom végét a vallási megnemértés okozta, mely az azonos etnikum különbözö népei között keletkezett. Hasonló helyzet adódott itt, mint 300 évvel késöbb a nagy Muhammad hívei és a zsidók között található. Vagyis egyazon fajta - különbözö vallási felfogás miatt - szétválik, vagy egymás ellen fordul.

Ne felejtsük el, hogy a Pártus Birodalom lett, örököse az aqueménidák vallási viszályának, amikoris a cyrosi "mágus örökség" összeütközött a Zoroastert követö mágusok tanaival.

A babilóni káldeus mágusok vallási tanainak és Zoroaster Zend-Avesztájának elterjedése azon a területen történt, melyet a Kr. e. 263. évtöl kezdödöen a pártusok birodalmának neveznek. Föképpen azért van nagy szerepe a pártus uralomnak a vallási irányzatok kialakulásában, mert a macedón Sándor egyik legnagyobb rombolása az volt, hogy egyik orgiáján, részeg állapotban elrendelte Zend-Aveszta aranybetüs 108 börének elégetését. Így a Pártus Birodalom országlásának 500 esztendeje alatt a Zend-vallás tanai csakis szájhagyományként éltek s hogy megmaradtak - ezt a pártus Birodalom loyalitásának kell köszönni, vagy annak, hogy az arsacidák maguk is ezt a vallást követték. Ugyanis csak a sasanida Ardashirnak jutott eszébe, hogy rekonstruálja az Avestát és ennek elkészítésére 40 000 mágus papot hívott össze az elsö mazdeista kongresszusra. A 40 000 választott maga közül négyezret, a 4000 négyszázat, a 400 negyvenet. Ez a "negyven" azután "hét" legokosabbnak adta át a hatalmat és ez a "hét" kijelölte "Arda-Viraf" mágust, aki az új Avestát - az isteni sugallat szerint - elmondta. Ekkor azonban már a mágus papság két részre oszlott. Zoroastert nem követték, a médiai mágusok, akik a babilóni vallási örökséget vitték tovább és az "ég királynöjének" Anahitanak, valamint szent fiának - a Napistennek - MITRA-nak a tiszteletét tették a vallási szemlélet középpontjába.

Amikor a mi Urunk Jézus Krisztus megszületett, az Anahita-Mitra követö mágusok és a Zend-Aveszta mazdeistái csaknem 500 éve követik saját vallásukat és ebböl éppen 263 évet a pártus uralomban töltenek el. Az Anahita-Mitra vallás megtisztul a Szüzanya fiának - Jézusnak - földre szállásával s Jézus keresztre feszítésének évszázadában már ezen a területen nem áldoznak Mitrának - hanem Jézusnak. Ez a vallás nem kereszténység, hanem az ösvallásnak megtisztulása a Szüzanya fiával, Jézussal, a Napistennel, aki a "napból lett és oda tért vissza".

Tehát a méd-örmény - a régi URARTU népe, - a Vartó környéki káld-uralom népe, a subar-szabirok Jézus követök lesznek anélkül, hogy öket valaki "megtérítené". Vallásuk egyszerüen megtisztul a jézusi igazságokkal. Ez a Pártus Birodalom egyik vallási szemlélete. Perzsia maga mazdeista ugyanakkor, s valódi megtisztulása - mint említettem - Ardashir alatt következik be Kr. u. 230 körül. Ez a második vallási szemlélet. A harmadik pedig Sidarta Gautama - vagyis Budha - vallása, aki a szaka nemzetségböl származott és így természetes, hogy az indiai szakák vallási befolyását Baktriára elsösorban érvényesítette. Miután a méd-örményeknek is, a perzsiai pártusoknak, a bactriai chusoknak és az indiai szakáknak is arsacida- vérböl származó pártus királyuk volt - valószínü, hogy a királyok a népük vallását követték.

A Pártus Birodalom szétbomlásakor - a vallási kibontakozás minden oldalon tetöpontját éri el s ezek között a két szélsö pont - az örményországi már megszervezett kereszténység és az indiai már megszervezett budhizmus a legerösebb.

Az erös Berozamad fia - amikor lemond az uralomról és hatalmát a chus-hunok birtokába bocsátja - már a krisztusi egyszerüséget követi a történelem által eröszakosnak nevezett Chus rokonával szemben, aki sem mazdeista, sem keresztény - hanem Buddha követöje.

Hogy a pártus uralom megszünésének oka az utolsó pártus király - Kamszár - keresztényi békessége, azt igazolja az Örményországba érkezése után megtörtént ünnepélyes megkeresztelkedése. Ezt az aktust érdekesen írja le Chorezmi. Itt a keresztapa az örmény-arsacida Tiridat király, aki a kereszténységet felveszi az a pártus-arsacida Kamszár, a báhli Caren-pártus ágból. Az pedig, aki a keresztelési szertartást végzi, Szent Gergely - szintén arsacida a báhli-surena ágból.

A Pártus Birodalom megszüntetöje így a keresztényi békességre való törekvés volt s a király, aki ezt tette, csak saját magának kereste meg a békességet. Népeinek nem. Mennyivel magasabb rendü gondolkodása volt Ardashirnak, amikor népének nemcsak anyagi - hanem Lelki jólétéröl is akart gondoskodni. Fiának - Sapornak - azt mondja: "Ne feledd fiam, hogy országodnak és vallásodnak a védelmezöje vagy. E kettö egymástól elválaszthatatlan. Egy uralkodó kegyelem nélkül tirannus, és egy nép hit nélkül egy borzalmas gyülekezet. A vallás létezhet ország nélkül, de egy állam nem maradhat meg akkor, ha nincs vallása."

A pártus Kamszár csak magára gondolt s elhagyott népei tragédiájának fö oka abban volt, hogy nem sikerült megtalálniok azt az összetartó eröt, amit ma úgy nevezünk, hogy "állam-vallás". S hogy Ardashir szavai még ma is érvényesek, azt bizonyítja az iszlám, a judaizmus és a kínai buddhizmus ma is létezö és imponáló hatalma.

Az elmondottakból azt hiszem kétségtelenül megállapítható az a tény, hogy "pártus-probléma" csak akkor létezik, ha nem vesszük tekintetbe a régi történészek említett megállapításait. Az ö történelem írásuk - e rövid felsorolás útján is - megszünteti ezt a "problémát" és fényt derít a pártusok és arsacidák származására, mely szerint:

1. Arsacidák az eutalita-hun nemzetség fiai,
2. a pártusok - abból a turáni nagy népböl erednek, melyet a régi történészek, sarmata, massagéta, chus, hun, szkíta és szaka nevekkel illettek - nagyon jól tudva, hogy ezen nevek alatt egy azonos népség értendö.

Az egybetartozásnak bizonyítója a nyelv is, föképpen ha kimutatjuk, hogy ezek a népek mind "egy-azonos" nyelvet beszéltek, amely nyelvjárásbeli különbözöségek mellett is azonos. (Éppen úgy, mint a bajor, szász, thüringiai és berlini nyelvjárás is különbözik egymástól , de csak német mindegyik. Ha ezek a turáni népek azonos nyelvet beszéltek, akkor feltétlenül meg volt az önmagukra vonatkozó saját elnevezésük is. Ugyanis valószínütlennek látszik az, hogy ök saját magukra vonatkozóan - az utókor által adományozott Nagy Turáni Népcsalád" elnevezést már használták volna.

De forduljunk csak a sumir nyelvhez ennek a problémának a megoldásában is tudva azt, hogy ezeknek? az összes törzseknek az anyanyelvét a sumirban kell megtalálni. Keressük meg tehát az összes ismert elnevezések között azt, mely a sumir hagyományokhoz visz bennünket.

Én KOREZM nevét találom érdekesnek annál is inkább, mert ez Belsö-Ázsiának azt a részét jelöli, ahol a dr. Varga által feltételezett sumir öshaza volt. A mai Turkmenia ez, ahol a régi fényt beborítja a Kara- Kum sivatag homokja. Ide sorolandó a Szir-Darja és az Amu-Darja közötti terület is. A Tolsztov-expedíció sok érdekes leletet ásott ki és többek között az itt talált agyagtáblákról 20 sumir fogalomjegyet gyüjtött... igazolva így a sumiroknak ezen a területen való jelenlétét. Nekünk azért is nagyon fontos ez, mert az itt lakó népet -amelyiknél a Tolsztov-expedíció igazolta a sumirok ottlétét - Strabo azonosítja , a pártosokkal mondva: '

  "Ex massagetarum et sacarum gente sunt Artasii et Chorasmini. - (De situ Orbis. 2.) Miután az elöbbiekben ugyanö származtatta a pártosokat a massagétákból így a pártos s a chorasmi nép egy bölcsöben született szerinte. A megtalált sumir örökség tehát mindegyikükre vonatkozik. Vegyük csak részlete etimológiai vizsgálat tárgyává a KHOREZM elnevezést. Ilyen vizsgálatnál a magánhangzókkal nem számolunk, tehát marad: K-H-R-Z-M.

Most írjuk alá ezt a nevet a babiloni fonetika szerint és a sumir hangzás szerint is.

Nézzük mit kapunk.
C H R Z M
KU MA AR IZ MA
KU MAH GAR RI ES MA          

Ez a sumir elnevezés pedig annyit jelent: NAGY HATALMAS NEMZETSÉG FÖLDJE. Az a nagy nép, melynek törzseit a görög, örmény és római korabeli írók 'daha, szaka, massagéta, sogdin, kos, chus, euthalita, chorasimini és szkíta' névvel illették - sajátmagát "NAGY HATALMAS NEMZETSÉG"- nek nevezte.

KU-MA-GAR mely fennmaradt KUN- MAG-ARI-földrajzi elnevezésben, miképpen azt Chorenei Mózes is feljegyezte. (Op. CIT.) Ez a név megdöbbentö pontossággal mutatja a mi magyar nevünk eredetét is az ösrégi sumír kifejezésben, ahol is a maH-Gar "G" hangja az elötte levö "H" halk hangzóval lágyítva van és ezt csak "GY"-nek lehet kimondani. Itt látszik a magyar név "GY" hangjának a születése.

Az akkád fonetika szerinti "ma" vagy mata - föld, ország  rövidítése, aminek megfelelöje a sumírban mada, vagy egy szótagban kiejtve: mád.

De olvassuk el a sumírul írt nevet magyarul.

KUMAHGAR... népnév vagyis fönév. Ebböl a KUMAH- GARI... - az "I" melléknévképzö raggal szerkesztett melléknév, éppen úgy, mint ház, ház-I, vagy török, török-I, - vagy Mátyáskor, Mátyáskor-I. Ennek a sumir- magyar melléknév képzönek az a közös sajátossága mindkét nyelvben, hogy ragos szavakhoz nem járulhat, és másik közös sajátossága az a hogy további képzöket és ragokat vehet fel. Így hozzájárulhat egy további melléknév-képzö is, amelyikkel a sumír- magyar nyelv összetett melléknevet tud szerkeszteni. Ilyen az "S" képzö, amelyik a hangzóilleszkedés szerint ragad magához mássalhangzót. Így lesz a ház-I, ház-I-aS, a török-I - török-I-eS, a Mátyáskor-I, Mátyáskor-I-aS és a kumahgar-I - KUMAHGAR-I-eS. Vagyis a Nagy Hatalmas Nemzetség-I-ES "MAD". Ez a MAD éppen olyan szintén, mint a magyar Mád. Jelentése: "föld, haza, otthon". Tehát a Nagy Hatalmas Nemzetség Mád-ja - otthona volt mindaz a föld, ahol fiai laktak.

Miután pedig ez a Nagy Hatalmas Nemzetség Mád-ja így a Kr. elötti 2. évezredtöl kezdve állandóan feltöltödött a sumir- földi menekülökkel, - teljesen érthetövé válik az, hogy a Pártos Birodalom 500 esztendös országlása lesz az utolsó fellegvára és átmentöje az ösi sumir hagyományoknak annak ellenére, hogy az ékírást nem ismerik, hanem rovásírással írnak. A Nyelvüknek azonban azonosnak kellett lenni a KU-MAH-GAR nép nyelvével, hiszen innen lettek "PÁRTOSOKKÁ".

---- 2. rész ---

Badiny Jós Ferenc: KÁLDEÁTÓL ISTER-GAMIG 2. rész

XVI

A PÁRTOSOK NYELVE

Nézzük tehát milyen nyelvemlékek maradtak fenn a "pártus" nyelvre vonatkozólag:

I. A DURA- EUROPOS-I "PÁRTUS OSZTRAKONOK NYELVE:
Nem tudom miért nevezik ezt egyáltalában "pártus-osztrakonok"-nak, amikor a kitünö magyar iránista dr. Harmatta János már megállapította ezekröl az "osztrakonokról", hogy azok a terménybeszolgáltató listák és a pártus birodalom bukása utáni idöben - Kr. u. 257-262 közötti években - keletkeztek, akkor, amikor Dura a sassanida- perzsa megszállás alatt volt.
Ezek e nyelvemlékek tehát nem pártus nyelven, hanem perzsa nyelven íródtak és semmi közük a pártusokhoz.

II. A SURJ-KOTAL-I FELIRAT NYELVE:

Ezt a feliratot Ghirshman is és Frye is arra használták föleg, hogy az általuk feltételezett, de eddig semmiképpen sem bizonyított "greco- bactrian" uralmat valószínüsítsék. Annak ellenére, hogy eddig már két francia expedíció sikertelenül kereste ennek a "görög uralkodásnak" nyomait Bactriában - mégis állandóan hangoztatják azon az alapon, hogy a Surj-Kotal-i felírat a "görög abc"-t használja. Ezt Ghirshman azután úgy értelmezi, hogy a "Kusánok görög abc-jének Bactriában van az eredete".

Ghirshman, véleményét abban kívánom módosítani, hogy a bactriai görögbetüs írás és a Kushan görögbetüs írás eredete nem görög -hanem ez a daha, szaka, sarmata, massagéta, szkíta-hun írás, ami ennek a népnek a sajátja és hasonlít a göröghöz, de nem az. Ugyanez az írás van a pénzérméken is. Ezeknek az azonos fajú törzseknek a beszéde csak annyiban különbözött egymástól, hogy a nyelv karakterét jellemzö és állandó magánhangzók változtak. - Egyik nyelv ugyanazt a szót, pl, "ö" hanggal ejtette, míg a másik törzs ugyanezt "e"-vel vagy"u, ü"-vel mondta ki. A betüformákat pedig megtaláljuk a jó kései(Kr. u. 800 körüli) úgynevezett nagyszentmiklósi aranykincs edényein is, és legérdekesebben a 8. 9. 10. számú tálakon. A nagyszentmiklósi tál feliratot eddig szintén "görögül" olvasták. Egyik magyar munkatársam - Pataky László írásszakértö - 1964-ben a magyar nyelv segítségével fejtette meg ezeket a feliratokat és a Surj-Kotal-i - eddig szintén görögül olvasott - írásra vonatkozólag az, a véleménye, hogy ez az írás ugyanabból a rovásrendszerböl fejlödött ki, mint a görög, a hun és az ó-magyar. Szerinte a módosulásoknak az az oka, hogy az egymástól elszakadt törzsek papi-fejedelmei kezében évszázadok, vagy évezredek alatt a betük némelyike módosult, kissé átformálódott. Például az avar-kunok a "G" betü közepére egy kis vízszintes vonáskát húztak és ez az "E" alakú betü lett náluk a "G " - azaz a "GY". A Surj-Kotal-i írás valószínüleg az avar-kunok nyelvén beszél és ez teljesen kiküszöböli Ghirshman azon teóriáját, hogy Bactriában nemcsak görög kultúrhatás volt, hanem talán még görög uralom is. Munkatársaimmal legjobb úton vagyunk ahhoz, hogy ezt a lehetetlen teóriát teljesen megszüntessük.

A pártusok nyelvére vonatkozólag abból a valóságból indulunk ki, hogy a sarmata, daha, szaka, sogdiani, massagéta, chus, hun" névvel nevezett szkíták azonos népek. Akkor a nyelvüknek is azonosnak kell lenni.

Frye említett munkájában (200 oldalon) azt mondva, hogy "az elsö sarmata telepesek (invaders) Európában a yazigok, akik Magyarországon is letelepedtek. "

"A roxolánok, akiknek nevét , ragyogó alán'-nak kell értelmezni, késöbbi bevándorlók lehettek. "

Az elöbbi fejezetben már bemutattam, hogy a sarmaták azonosak a roxolánnal s itt csak különféle elnevezésröl van szó, de mindegyik a tulajdonképpeni királyi szkítákra vonatkozik.

A valóságot igazolják a történelmi események. Frye szerint a sarmaták azonosak a Magyarországon letelepedett yazigokkal. Ugyanennek a "sarmata" földnek késöbbi lakói a mezopotámiai származású subar-szabirok, akik a Kr. u. 896-ban a Kárpátmedencét elfoglaló és magát "magyar"-nak nevezö népnek az uralkodó törzse volt. Ugyanezeket a magyarokat V. Orbán és XI. Gergely római pápák bulláikban "királyi szkíták"-nak nevezik. Viszont a németül írt krónikák a magyarokat állandóan "pártus"-nak említik. Így a MODUS OTTINC nevü és a Kr. u. 10. századból származó énekben a magyarok "ötször" vannak "Parthus"-nak nevezve és csak egyetlen egyszer "Ungarus"-nak. (Ebert, Überlieferungen. Dresden, 1826. 8. I. Bd. I. St. 81-82.)

Igazat kell adni tehát a híres magyar kutatónak - dr. Érdy Jánosnak - amikor így ír: A "pártus" - vagy Kami ugyanaz - "török" nemzeti név a magyar népeknek másik közös és általános nevezete. " Teljesen indokolt tehát és nem tévedés az Constantinus Porphiregenitus történelemírásában, amikor a magyarokat állandóan "turk" névvel illeti.

Viszont mások a "turk" névvel a pártusokat értik. Így Leunclavius János mondja: A "török" név héber nyelven pártus"-t (exul) jelent. (Laoniel Chalcoccndylae, Hist. Lib. X. Paris, 1650. 1. fol. pag. 480.) Gilo bíboros ezért mondja tehát: "Nam modo qui Turci, vsteri sunt nomine Parthi. " (Edmundi Martens et Ursini Durand: Thesaurus novus Anecdotarum. Lutetiae Parisiorum, 1717, fol. III. col. 217.)

Ezekböl az adatokból tehát látható, hogy a "pártus-turkmagyar" elnevezés is azonos népet jelöl és már az úgynevezett "honfoglaló magyarság" elött is volt nép, melyet "magyar"-nak is neveztek, hiszen a Kr. utáni I. századból származó köfeliraton már szerepel a "magyar" név mint népmegjelölés.

Ennek bizonyítására közlöm a GRUTERI: Corpus Inscriptionum Amstelaedami, 1707 pag. DXXVI. 3. kövésetet, melyet a Gravenhage-i Királyi Könyvtár volt szíves rendelkezésemre bocsátani. (Lásd 19. tábla.)

Ennek a sokféle névnek a lehetöségét ismételten a történelmi események magyarázzák meg. Én úgy látom, hogy Kezdetben a daha, szaka, massagéta, sarmata, sogdiani és hun elnevezéssel illetett és azonos nyelvü úgynevezett szkíta népböl kiváltak a pártusok - teljesen úgy mint Justinus írja: "Parthi... Scytharum exules fuere. Hoc etiam ipsorum vocabulo manifestatur. Nam Scythice sermone Parthi exules dicuntur. (Justinus Historiarum XLI. 14.)

A pártus nemzeti név tehát annyit jelent, mint: elvált, elpártolt, kiköltözött, kiüzött. Így ugyanaz volt a nyelvük, mint annak a népségnek, amelyikböl kiváltak, amelyiktöl elpártoltak.

A Dunamedencébe négy bevándorlás történt a Pártus Birodalommal kapcsolatos népekböl:

1. A pártusok elödei - a sarmaták - "yazig" nevü leszármazottainak letelepedése, a Kr. u. 126-tól kezdödöen,
2. A hunok európai birodalmának a Dunamedencében létesül a központja - Attila állandó tartózkodási helye. A hun birodalom kezdete Kr. u. 375.
3. A Hun Birodalom szétesése után - Kr. u. 453 - Kézai krónikája szerint "Pannónia 10 évig király nélkül maradt", tehát a magyar krónikák a Baján alapította "avar" birodalmat Attila hun uralma folytatásának ismerték el éppen úgy, mint a Kr. u. 6. századtól a 13. századig írt "harminchét" történelmi kútfö . Tehát ezt az "avar"-nak nevezett birodalmat "hun"-nak ismerik el. Viszont ezek a "hun" és "avar" uralmak népét a régi történészek a pártusok anya-népéhez - a massagétához - vezetik vissza, miképpen azt Padányi nagyszerüen leírja hivatkozásaiban:

("Procopius, aki Justinianus bizánci császár vandálok elleni háborújában császári követként a szövetséges ,massagétákat' felkereste, már kimondja, hogy ezek tulajdonképpen hunok, amikor azt írja: 'Massagétas génos eus-nun Hunnous kalousin' és megismétli ezt a bizánci-perzsa háborúról adott beszámolójában is: ,Massagétae, quos Hunnae apellarnus', viszont egy másik helyen Attila hunjait nevezi massagétáknak , Attilam Massagetarum Scytharumque exercitu armatum adversus Aetium processisse.")

4. A "turk"-nak nevezett magyarok letelepedése, akiknek az uralkodó törzse - mint említettem - subarszabir volt. Miután Menander ezt a "turk" népet a Kr. u. 6. században már azonosítja az ókori "szaka" néppel ("Turci, qui antiquitus Sacae vocabantur") és Theophanes - a Kr. u. 8. század jólértesült bizánci írója ugyanezeket a "turk"-okat a massagétákhoz sorolja (In Oriente ad Tanaim (Don) Turci tegunt qui Massagetae antiquitus dicti sunt) - teljesen érthetö, hogy ezeket a "magyarokat" is azonosítják a hunokkal és még ma is "Hun-gar" (hungarian)-nak nevezik.

Ha ezek a népek azonosak, akkor nyelvüknek is ugyanannak kell lenni..- Nyelvük azonosságának megállapításához azok a nyelvemlékek vezetnek, amelyeket e népek maguk után hagytak. Ezekböl a nyelvemlékekböl megállapítható az, hogy:

1. Ezeknek a népeknek teljesen kifejlett írásrendszerük van, mely rovásírás és csaknem azonos? az ó-görög írással, melyet mi pelazg örökségnek tartunk a helléneknél,
2. Ezek a nyelvemlékek a mai magyar nyelven értendök,
3. Az összes nyelvemlék írása az ó-magyar rovásírás rend szerint olvasható.

Bemutatom a yazig írást (lásd a 7. táblán) és a hun-magyar rovásírást is a Giessen-i Egyetemi könyvtárban levö "Rudimenta Priscae Hunnorum Linguae", 1598-ban írt szövegével, valamint a magyarul írt "Miatyánk"-ot, melynek betüi azonosak a hun írás betüivel (15. tábla.). Mind a két írást Sebestyén Gyula: Die Ungarischen Runen címü munkájából veszem.

A Bactriával szomszédos területröl a Dunamedencébe vándorló avarok írása és nyelve is ugyanaz, mint az Országos Régészeti és Embertani Társulat évkönyvében (1886) Iványi Ede a Társulat hivatalos jelentéseképpen közli. (Budapest, 1886.) A felsoroltak teljesen indokolttá teszik azon javaslatomat, melyet a 28. Nemzetközi Orientalista Kongresszus elé terjesztek, azt kérve, hogy a jövöben a Pártus Birodalom területéröl (beleértve Bactriát is) elökerülö és eddig "görögbetüs" szövegnek vélt írásokat a jövöben a hun-magyar rovásírásrend szerint és a magyar nyelv alkalmazásával fejtsük meg.

Meggyözödésem, hogy ez az egyetlen módszer, ami az eddig "problémának" nevezett történelmi és származási kérdéseket megvilágítja és az elöbbiekben említett görög, római és örmény írók állításait megerösíti.

Végezetül pedig azt említem meg, hogy ugyanazon fajtájú népnek nemcsak azonos nyelve, hanem azonos karaktere is van. Ez a karakter pedig elsösorban a harcmodorban mutatkozik meg. A pártus-hun-avar-magyar azonosság mellett tanúskodik az a tény is, hogy megtartották harci módszerüket a Kr. e. 3. évszázadtól a Kr. u. 1000-ig. Amint a pártusok lóról nyilazó harcosait csodálták a görögök, és ugyanezeket mint "hunokat" rettegték a rómaiak - a magyar lovasok nyilait nyugati keresztények imádságukba foglalták: "De sagittis Hungarorum libera nos Domine" - sóhajtotta a Kr. u. 9. század frank-német lakossága. Véletlenröl itt nem lehet beszélni. Ez a nagy nép évezredeken át megörizte fajiságát és nyelvét.

A fajta azonban csak úgy maradt fenn, hogy életben maradásának öre az anyanyelv volt. Nemzet csak úgy vészelheti át az ezerévek viharjait, ha nyelvét meg bírja tartani. A magyar nyelv elnémetesítése, szlávosítása és "nyelvújítása" azt a célt szolgálta, hogy minél hamarabb vesszen el. Hogy ma még 11 millió magyar van - azt egyedül csak a nyelvünknek köszönhetjük. Legjobb példa erre az emigráció. A nemzetük fennmaradásáért küzdö nagypapáknak idegenben született unokái már nem tudnak magyarul. Így nem is magyarok, s minden ilyen családtag a magyarság részére teljesen elveszett.

Az a nagy tölgyfa, melynek egyik ágát "pártos" népnek hívták, megmaradt és tovább élt akkor is, midön ez az ág önmagát sorvasztotta el. Ugyanennek a törzsnek másik ága lett az a magyarság, melynek összetevö népelemeit az elöbbi fejezetben Pogrányi leveléböl idéztem. De a törzs ereje már kevesebb volt akkor. Képzeljük csak el azt az iszonyú romboló, pusztító és beolvasztó eröt, amit a Kr. u 7. századtól kezdödöen az iszlám kifejtett ennek a törzsnek elpusztítására.

Ahogyan ennek a nagy turáni családnak elágazó ereje "pártos" név alatt feszítö ékként betört Szíria és India közé - egyesítve és felszíva magába az összes rokontörzseket úgy tört be az Iszlám a turáni népek térségébe. A fajfennmaradás utolsó erejével egyesítette Árpád ezt a hajdani nagy népmaradványt és mentette át új ezerévre az ösi Hon - a Dunamedence - megszállásával.

Árpád népe utolsó tisztanyelvü ága annak a hatalmas törzsnek, melyröl éppen ezer évvel elötte a pártos rokonok leváltak. Árpád a Dunamedencei Magyarság nagy "Arszák"-ja, aki csodálatos módon életre tudta kelteni a régi Nagy Nép erejét megint - éppen úgy, mint a Pártos Birodalomban az elsö pártos király, Arszák, azt tette. A két birodalom sorsa igen hasonlít egymáshoz. Amiként a pártos Nagy Arszákot Kelet összes népe elismerte uralkodójául ugyanúgy Árpád is az összes magyarajkú népek uralkodója volt. Birodalmába beletartozónak vallották magukat a kaukázusi magyar népek mind, és ezért volt szükség egy Istvánra - hogy a keleti népekkel való egybetartozás megszünjön és a Magyar Birodalom "bele legyen illesztve Nyugatba". István éppen azt csinálta Árpád birodalmával, mint a pártos Kaszmár a Nagy Arszákéval. A "kereszténységnek" nevezett erötelenséggel szabad prédára bocsátotta a magyarajkú népet az idegen beszédüeknek.

Én úgy látom, hogy a magyarság megmaradásának fömunkásai és apostolai azok a szabir mágusok voltak, akik a nyelvet tanították és az ösi tradíciókat is vallásos kegyelettel ápolták. Csak ez a tudás és erös vallás - a magyar nemzeti mágus vallás - tudott szembeszállni, a Honfoglaló Magyarság kialakulását elöidézve, az Iszlám nemzetépítö erejével. Ez a Subir-Ki-böl elindult világszemlélet, melyet Jézus Urunk is magáénak vallott és ennek törvényeit életével és halálával betöltötte, volt az, mely a népet az iszonyú kegyetlen évszázadokon átmentette. Erröl a hitröl majd a harmadik kötetben beszélek részletesen - de a Pártus Birodalomról írt ismertetésemet nem tudom befejezni anélkül, hogy kifejezést ne adjak annak a nézetnek, mellyel a Pártus Birodalom és Jézus Urunk születését összekapcsolom. Mikor a Betlehemi csillag felragyogott, a Pártusok Birodalma már az Eufráteszig terjedt ki és ez a határ Betlehemtöl mindössze 120 kilométerre van. Máté apostol úgy írja le, hogy "napkeleti bölcsek" jöttek a kisdedhez. Ez a magyar bibliafordítás szövege szerint van. A spanyol szöveg "keletröl jött mágusokat" említ. Szakkönyvek a Sippári mágus föiskola kiküldötteit látják ezekben a látogatókban és a néphit, valamint a Gregorianus naptár "három király"-ról beszél, akik Kelet kincseit rakták le Jézus bölcsöjéhez. Akár mágus föpapok, akár királyok voltak a látogatók - ezek a Pártos Birodalomból jöttek. Ugyanis a Pártos Birodalom volt az egyetlen hely, mely "keleten" létezett, tehát csak innen jöhettek. Ne zavarjon meg senkit az a kép, mely valamelyik fanatikus keresztény föpap rendeletére készült, ahol a három királyok egyike szerecsen. Ezt csak azért teszik, azért ábrázolnak egyet közülük feketének, hogy ha valaki a kusitákat megemlítené, akkor mondhassák, hogy az "KUS" leszármazottja. Pedig KAM éppen olyan színü volt, mint testvérei Jafet és Sem, hiszen egy apától és egy anyától származtak. Ha ezek fehérek voltak, akkor KUS is az volt. Feketének csak azért ábrázolják éppen Kust, mert a keresztény teológusok azt is kitalálták, hogy a kusiták azok etiópok. Hogy miért, azt nem mondták meg. Az etiópok pedig sötétbörüek - tehát ezt a börszínt odaajándékozták a kusitáknak is. Erröl majd a következö fejezetben bövebben foglalkozunk.

Én azt az eddig nem említett esetet tartom valószínünek, hogy a három Arsacida papkirály volt a látogató, és pedig az Örmények, a Pártusok és az Euthalita Hunok királya, akik Jézus születésekor a babilóni mágus vallás követöi voltak. (A negyedik Arsacida király - a szakák uralkodója buddhista volt. Ő nem ment.) Miután ez a babilóni mágus vallás a Szüzanyát és fiát a Napistent tisztelte - a pártos királyok a földreszállt és testet öltött Napkirályt mentek köszönteni, aki a Szüzanya fia és szüztöl született, - nem pedig a "zsidók királyát",

Meglátjuk majd - hogy ez a "pártos köszöntés" a magyar mágus vallásban már jézusi örökséggé válik s a magyarság mágus papjait éppen az a tendencia nevezi "pogánynak", mely ezer évvel azelött Jézus Urunkat mágus volta miatt vádolta. A Pártus Birodalom és a mi Urunk Jézus között a minket érdeklö legnagyobb kapcsolat az, hogy a pártusoknál keletkezik az a Jézus-hit, mely a magyar nemzeti mágus vallásnak igazi tartalma lett.

FORRÁSADATOK:

(1) DEBEVOIS, N. : Parthian Problems. (1931)
(2) BASHAM A. L. : The Wonder that was India (Grove Press N. Y. 1954)
(3) PIJOAN, J. : Historia General del Arte (Madrid, 1950)
(4) FRYE, Richard: La Herencia de Persia. (Madrid, 1965)
(5) GHIRSHMAN, Roman: Iram Partos y Sasanidas.
(Aguilar, Madrid, 1962.)
(6) CHORENEI, Mózes: Örmények Történetei I. könyv.
(7) HERODOTOS de Alicarnaso: Los Nueve Libros de la Historia I.
(8) STRABO: de situ orbis. L. XI.
(9) JUSTINUS: Historianum L. 1.
(10) ASOLICH, István: Örmény Krónikák.
(11) CHORENEI, M. : Op. Cit.
(12) HARMATTA János: A Durai Pártus Osztrakonok MTA. Budapest)
(13) ÉRDY János: Erdélybe talált viaszos lapok (Tabulae Cerratage) és magyar östörténeti vizsgálatok. (Pest, 1859)
(14) 37 történész bizonyítja ezt. Ezek a következök: Menander, Theophilactos Simoncatta, Theophanes, Peu- nensis, Gregorus Turonerisis, Fredegarius, Historia Miscella, Valafridus Strabo, Anales de gesti Caroli Magni, Chronicon Marii episcopi, Fragmentinum Annalium Francorum, Poety saxo, Chronicon Hepidani, Chrtinicon Hildesheimense, Chronicon Fuldens. e, Chronicon ex codice Ms. Bedae, Chronicon Missiacense, Annales Nazariani, Chronicon Romualdi Salernitani, Sigebertus Glembacensis, Godfridus Viterbiensis, Calanus, Dandoló András évkönyvei, Annales Mettenses, Gesta Francorum, Conversio Bogoariorum et Carantanorum, Annales Sangalgius Pisidas, Aleuinus, Theodulf orleansi püspök 796-hól, a Vita S. Virgilii szerzöje, II. Eugenius pápa levele 826-ból, Kegyes Lajos diplomája 823-ból és Ravennai Guido geográfus. (Ezek a forrásanyagok Thury József: A Székelyek Eredete címü munkájában találhatók. Közölve: Erdélyi Múzeum, 1898. évfolyam.)
(15) PADÁNYI Viktor: Dentumagyaria (Bs. Aires 1963.)
(16) KELLER, Werner: Y la Biblia Tenia Razón. (Omega, Barcelona, 1956.)


NIMRUD KIRÁLY NÉPE

Nimrud csak nagyon halványan él a mai magyarság emlékezetében és inkább csak olyan álomkép, mint ösapa. Jobban emlékezünk két fiára - Hunorra és Magyarra akiknek nyomában a kitünö otthoni történészünk - László Gyula - annyi ingoványt talált, hogy abba esett bele az egész gyönyörü babilóni- magyar mitológia..Nemkülönben ezekbe a finn-ugor ingoványokba lett belefojtva a már-már világosságra kerülö magyar östörténet is. Nem vádolom László Gyulát. Ő csak egyike azoknak a félrevezetetteknek, akik egyben vakok is, mert nem akarnak látni. Olyan ö is a magyar östörténelem kutatásában, mint a felszentelt római pap, aki az egyház dogmatikájától nem látja a valódi Jézust. László is felkent hirdetöje a finn-ugor dogmának tehát ez van a szeme elött. Oldalra nem tud nézni, hogy meglátná azt, amit pl. a Tolsztov-expedíció már nemcsak meglátott, hanem elismert. Nehéz elvárni egy embertöl, hogy ma megváltozhassa azt, amit tegnap hirdetett. Különösképpen akkor nehéz, ha ez a "tegnap" csaknem negyven esztendös munkásságot és történelmi állásfoglalásának hirdetését jelenti. Ne csodálkozzunk sem László Gyulán, sem másokon - hiszen a régi félrevezetett egyháziak, mint Kézai és Anonymus voltak, akik megkezdték a helytelen úton való járást. Nem az ö jószándékukban van a hiba, hanem a történelemszemléletünk kiindulási pontjában.

Kézai és Anonymus korában éppen tetöpontját érte el babilóni magyar származás bizonyítékainak eltemetése. Ennek a nagy temetésnek sumir halottjából pedig a héber biblia támadt fel, mint az egyetlen igaz történelmi kútfö; Ebböl a bibliából indult ki minden történész, mert az "Istent szavát" többre értékelték, mint az azzal ellenkezö irányt mutató sok régészeti leletet. Na és lehetetlen a magyar nemzetet a "szerecseny Kus ivadékainak" elismerni, tehát a Jafet-ági Góg és Magóg - biblikus föszereplöket tette Anonymus ösapáinkká. Bár László Gyula úgy véli, hogy a magyar östörténetet illetöen egy szemernyi igazságot sem tudunk meg belöle" - mégsem kísérli meg azt, hogy megnevezze azokat a kaukázusi népeket, akik a Nagy Hatalmas Nemzetség tagjai voltak.

Nem célom az, hogy László Gyulával vitába szálljak. Egyszerüen megemlítem csak huncut kitételeit, mellyel el akarja terelni az olvasót a lényegröl.

Hunor és Magyar nyomában járva - Kézai szövegére hivatkozik, aki Hunorról és Magyarról azt mondja: "Ménrótnak elsöszülött fiai voltak. " A magyar "csodaszarvas" gyönyörü mítoszát pedig így tapossa sárba László Gyula: "Nem csupán a mi csodaszarvas mondánk föhöse a két vadásztestvér. Szerte a földkerekségen tele vannak az ösi mítoszok, mondák, regék a két vadásztestvér történetével... A Hunor és Magyar mondához igen hasonló történetet jegyeztek fel pl. az Ob mellett lakó rokonaink (vogulok és osztyákok) között járó néprajzi kutatók. "

Lehetséges, hogy egy ilyen kiváló tudós, mint László, ne venné észre, hogy a mi "csodaszarvas" mondánkban nem a két vadásztestvér a fontos, hanem a "csodaszarvast üzö két testvér"? Lehetséges, hogy ne látná meg azt, hogy ahol a koronás aranyszarvas szimbólumait találták eddig, ott mind a turáni népek nagy családtagjai települtek? Lehetséges, hogy ilyen kitünö történész nem nevezi meg azt a vogul mítoszt, amelyre hivatkozik és azt a kutatót sem, aki megtalálta? - Úgy látszik - sajnos, lehetséges, mert ahogyan "Magyar és Hunor" neveket magyarázza ~az felháborító és egy történelmi "sírásó" teszi csak, nem szakavatott tudós. Így mondja László Gyula - Magyarország kiváló történelem tanára a Magyar Nép Őstörténetének érdekében: a ,magyar' szó elsö fele eredetében azonos lehet a vogulok nevével - manysi -, s annyit jelentene, hogy ,ember', második fele is finn-ugor eredetü s nagyjából úgy fordítható, hogy ,utóda' ,fia'. " Nem mondja meg azonban, hogy melyik az elsö fél és melyik a második fél. Tekintve, hogy itt két szótagról van szó - nem közelebb áll a "magyar" névhez az elöbbiekben írt sumir elnevezés - MAH GAR", ahol a MAH sumirul - papi nemzetség és GAR sumirul - tömeg, áradat. Tehát a MAHGAR a papi nemzetség leszármazottait jelenti magyarul épp úgy, mint a hébereknél a "levita" - a "LEVI" papi nemzetséghez tartozókat. Nem lehet meg a magyaroknál az is, ami a hébereknél van? Vagy nem áll-e közelebb a "Magyar" névhez a babilóni "magyaru - melyet Deimel "eines Willens sein", "gehorchen" értelemmel fordít? - Mikor fejezödik már be a tudatos félrevezetése a jámbor olvasóknak? - Írhat-e egy komoly tudós olyat, hogy "Hunor = Onogur"? Milyen alapon? Én nem merem tovább László Gyula hamisításait tárgyalni, mert attól félek, hogy elveszítem a nyugodtságomat és olyasmit írok, amit sem az olvasó, sem a papír nem bír ki. Egyszerüen igyekezni fogok arra, hogy bemutassam a közelebbi megoldásokat. Így feltételezhetö az is, hogy a "HUN" név szintén sumir, hiszen Labat 536. sz. ékjele melynek értelme "hatalom, fegyver", KUN és HUN értékkel is kiejthetö, annál is inkább, mert a földmüvelöknek neve sumirul "lu-hun-ga". Tekintve, hogy a "ga" jele (Labat No. 231.) "települést lakóhelyet" és az összetett ékjeleknél "eröt és hatalmat" jelent - a HUN feltétlenül népelnevezés, vagyis olyan hatalmas népnek a neve, amelyik a földmüveléssel foglalkozik. HUN-OR már a hangzóilleszkedéses változata a HUN-AR szónak és ez szerintem kiegészíti a Bobula féle MAG-AR jelentést. A MAG-AR nép a tudást, a tudományt, a vallást vivö és terjesztö törzse annak a KU-MAHGAR nagy Népnek, amelyiknek másik ága a földmüvelés szintén nagy tudományát vivö és a kenyérröl gondoskodó nép - a HUN-AR, amiröl aztán lemaradt az AR s megmaradt csak a félelmetes és nomád életmódot folytató földmüves HUN.

Nincs szükség ecetes ízü etimológikus levezetésekre. A nyelv él és így a szavak változatlanul visszatükrözik ugyanazt, amit sok ezer év óta szintén változatlanul jelentenek.

Visszatükrözik azt is, amit a mitológia tanít. Vagyis, hogy a mitológikus személyek sohasem magát a szereplö személyt jelentik, hanem a személy mögött ott él mindaz, amit a monda meg akar tartani. A magyarok "Csodaszarvas" mondájának Hunor és Magyarja mögött a kétféle nép él s rege a két nép életben maradásához akar eröt adni. De nézzük tovább a szereplöket. Hunor és Magyar apja - László Gyula és Kézai mester szerint "Ménrót". Nem értem, honnan vették ezt a nevet. A héber bibliából biztosan nem, mert ott nem Ménrót - hanem "NIMRUD" van írva. NIMRUD semita szó és eredeti alakja "NIMRU-DA" és egyszerü változata a sumer "NIB-UR" szónak, melyet Deimel a következöképpen értelmez:

NIB...... párduc (DSA. 170. old.) UR...... hös, uraság, bátor (DSL. 945. sz ékjele.) Tehát a, sumer NIB-UR... "hös párducot" jelent magyarul. NIB-UR hangtani változata az idök folyamán NIBRU lett s ez azonos az akkád NIMRU-val, mily a sumer NIB semita változata, tehát szintén párducot jelent (Labat 131/a ékjele). A héber biblia tehát követi teljesen a babilóni tradíciót, amikor Hammurábi semita nyelvén rögzíti Nimrud nevének elsö felét, így: NIMRU- Hiányzik ösapánk nevéböl a "D" Ez pedig semmi más, mint a sumer helyhatározó ragnak, a "DA"-nak - elkopott alakja, mely a magyar nyelvben igen sokszor fordul elö a helységneveknél, mint Seges-D, Kövesd, Erös-D. NIMRU-D tehát szintén helységnév. NIMRU - a hös párduc - lakóhelyét nevezik NIMRU-D néven. Miután Nimrud neve a bibliából származik - nézzük meg, hogyan van ott megemlítve: (Gén. 10. 8-10.)

"Kus nemzé Nimrudot is, ez kezde hatalmassá lenni a földön. "
"Ez hatalmas vadász vala az Ur elött, azért mondják: Hatalmas vadász az Ur elött, mint Nimrud. "
"Az ö birodalmának kezdete volt Bábel, Erekh, Akkád és Kálnéh a Sineár földjén. "

A Pápai Bibliakutató Intézet hivatalos megállapítását közli P. Deimel, amikor Sineár földjét azonosítja Sumériával. Ezek szerint a hivatkozott biblia-szöveg így alakul: "Az ö birodalmának kezdete volt... a SUMIR FÖLDÖN. " Nimrud ösapánk tehát hatalmas király volt a sumír földön. De miért írja a biblia akkor azt, hogy "hatalmas vadász vala az Ur elött"?

P. Deimel ezt is megmagyarázza. Nimrud nevére vonatkozólag azt mondja: "NINGIRSU istenség, aki azonos NIMRUD-dal, EN-LIL isten fia lett." Ehhez tudnia kell az olvasónak, hogy a sumer NINGIRSU istenség volt az, akinek az oroszlánfejü sas a szent madara és legnagyobb segítöje volt azoknak a sumeroknak, akik ellen az elsö semitának nevezett király - I. Sargon - harcolt. Ez a NIN-GIRSU etimológus változata a NIB-UR-SAG szónak, vagyis a "hatalmas- hös-párduc"-nak, akit addig, míg a földön volt NIB-UR-nak neveztek. P. Deimel azért azonosítja Nimruddal Ningirsut, mert a sumerológusok közt létezö úgynevezett "uralkodási ideológia" szerint a sumer uralkodó csakis holta után kerül be az isteni pantheonba és földi uralmának jótéteményei szerint kapott rangot a teogóniában. NIBRU valóban hatalmas és jó uralkodója lehetett Sumériának, mert a sumir vallási szemléletben - holta után - igen magas isteni rangot kapott, ö lett a "Lélek-Isten" szent fia - ENLIL isten fia - aki olyan hatalmas, hogy az eget és a földet is el tudta választani egymástól. No és az magától értetödö, hogy ez a földi vallási szemlélet az "ÉG Palotájában" megtalálta Nibru lakóhelyét. A sumir-babilóni vallásszemléletet nagyon sok teológus egyszerüen csillagimádásnak nevezi azért, mert minden isten-személynek megvan az égbolton a maga tartózkodási helye. Így az égkirálynö - Inam-Istár Anahíta a Vénusz planétában lakik, és P. Deimel a Sumerisches Lexicon IV. köteteként kiadott "Planetarium Babylonicum" c. munkában mutatja be a sumir- babilóni istenszemélyeknek égi tartózkodási helyét. De, hogy az égitest nem azonos magával az istenszeméllyel, hanem annak csak a lakóhelye, azt az Enuma Elis szövegéböl láthatjuk s, mely szerint: "a planéták és csillagok nem az isteneket jelentik, hanem csak a lakóhelyüket".

A "Planetarium Babylonicum"-ban nem találtam meg NIMRUD lakóhelyét ezen neve szerint. Kutatásaim így megakadtak egy idöre. Sokat vizsgáltam a keleti népek asztrológiáját - de sehol semmi nyomot nem leltem Nimrudra az Isten elötti nagy vadászra. Végre Baktay Ervin egyik munkájában találtam meg azt a hivatkozást, hogy a keleti népek az ORION csillagképét azonosítják Nimruddal - a nagy vadásszal Bemutatom itt az Orion csillagképet, mely az egyetlen az égbolton, amelyik valóban egy nyilazó emberhez hasonlít. Érthetö tehát, hogy ez "Nimrud - a nagy vadász az Ur elött". A sumir csillagismeret valóban nagyszerü lehetett. NIMRU-D tehát az Oriont jelenti, mely a közhasználatban azonosítva lett azzal a nagyszerü istenséggel, aki egykor Suméria hatalmas királya volt s akiröl mi magyarok elmondhatjuk, hogy a Csodaszarvas monda szerinti ösapánk.

Azután megtaláltam a héber teológiában is ugyanezt. A judaizmus azonosítja az Orion csillagképet Nimruddal és "Gibbor" - azaz hatalmasnak nevezi. Mondva, hogy az "Orion Nimrud égi köteléke a Jehova elleni forradalomra.

Most már eszerint kerestem a "Planetarium Babylonicum"-ban azután ösapánkat, akit megtaláltam a khorezm népnél is. Ezeknél is megvan a magyar "csodaszarvas monda" ugyanúgy, mint nálunk és ök a kozmológikus világszemléletükbe is beleillesztették Nimrudot és a két fiát, mert a Zodiák-körük Ikrek jegyében található a nagy vadász, az Orion - Nimrud csillagképe..

A "Planetarium Babylonicum" adata azonban egy egészen új és perdöntö bizonyítékot adott kezembe Nimrud ösapánkra vonatkozólag. Ott ugyanis a 310. számú csillagképet P. Gössmann NI-BU-U értékkel olvassa

Ez helytelen, mert az ékjelek szerinti szöveg a Kr. e. 2000 körüli évek jellegzetes írásjelei és a már kifejlödött szótagírás szerint vannak összekapcsolva. Ebben az idöben az az ékjel, amit általában "U" hangnak olvasnak - még nem vette fel ezt a hangértéket - hanem KUS-nak hangzott. (Labat 318, sz. ékjele.) Prof. Labat világosan megmagyarázza, hogy csak a semita Babilonban és Asszíriában a sumir szótagértékek átvételekor változott meg ez a hangérték "U"-ra az egyéb változások között.

P. Gössmann által közölt csillagkép sumir neve tehát: NI-BU-KUS, vagyis a "Kun Párduc". P. Gössmann így magyarázza ezt a csillagképet: "A fényes csillag, a csillagkép legragyogóbb égitestének neve. " Szerintem ez a sumir név így "mul-NI-BU-KUS" az Oriont jelenti. Nem vonatkozhat pl. a Riegel-re, mely az Orion csillagkép legragyogóbb csillaga és csaknem tizenötezerszer erösebb fényü, mint a mi Napunk, mert a Riegel sumir neve "mul TAR- LUGAL" és a Planetarium Babylonicumban a 396. sz, alatt található.

A biblia "Isten elötti nagy vadászának" neve tehát sumirul "NIBU-KUS" és akkádul "NIMRUD". Megmaradt azonban a sumir NIB-UR is, mert így nevezik ösapánk városát Sumériában, és ez a név köti össze Nimrud emlékét ENLIL istennel. Ugyanis az ékjel, mellyel ez a városnév írva van: EN LIL KI néven olvasandó lenne, ha elötte lenne az istenneveket meghatározó "dingir" ékjel. Mivel ez nincs ott - a "hös párducra" való emlékezés tradíciója NIB-UR-nak ejti ki ezt a városnevet és ebböl fejlödött ki az akkád változat: NIPPURU. Ma NIPPUR-nak mondják, s ez volt a Napkultusz legfelsöbb papi rendjének helye. Sumir Vatikánnak mondják a sumerológusok a nippuri papi testületet. A sumírok "hös párduca" azonban az égen a "KUS PÁRDUC" nevet

viseli. Ez az elnevezés a bibliához visz vissza minket - hiszen Nimrud - KUS FIA. Szedjük sorra a biblia adatait Kusra vonatkozólag.

"A második folyóvíz neve Gihon: ez az, mely elkerüli az egész KUS földjét. " (Gen. 2. , 13.)

A Biblia KUS- földet említ abból az idöböl, amikor az Isten még nem teremtette meg az embert - hiszen az emberiség fajtáinak, nyelveinek és lakóhelyeinek leírását csak a Gen 10. fejezetében találjuk meg, ahol is Sem, Kám és Jafet-töl van származtatva az egész emberiség Noé örökségeképpen. Miért említi a biblia KUS-t akkor, amikor az elsö ember még az Éden-kert lakója? És miért nem apját, Kámot mondja, amikor Sem, Kám és Jafet a fajták alapítója és nem Kus?

Az elöbbi fejezetben hivatkoztam a Jacobsen-Kramer elméletre, mely szerint a "sumir történet nem más, mint két különbözö nyelvü és különbözö vérü fajtának élet-halál harca". Az egyik fajtát ök megnevezték így: "semita". A másiknak azonban nem adtak nevet. Nos, ezt megnevezi az egyik sumir szöveg, amely LUGALZAGGISI vázájának felirata. Lugalzaggisi-nak nevezik a sumirológusok azt a sumir uralkodót, akit I. Sargon - a Kr. e. 2360. évben legyözött és ennek feleségét, a Scheil által megfejtett szöveg szerint "nem Beme" - vagyis "nem feleség"-ként sorozta be udvarhölgyei közé a "Nagy Sargon".

Bemutatom itt ezt a sumir szöveget, mely még nem ékírás, hanem a képírásból az ékírásba való átmenet idöszakába esik s így a jelek még nem szótagokat, hanem fogalmakat jelentenek - azaz "fogalomjelek". Az írásnak azonban már fejlett nyelvtana van. A 9. sor bekarikázott részének elsö jele: DUMU - azaz "gyermek, leszármazott, fiú". A második és harmadik jel azonos. Ebben az idöben a névszó többesszámát úgy fejezték ki, hogy a névszó jelét megismételték. (Ez a két azonos jel éppen úgy a többesszámot mutatja, mint pl, a 2. sorban - a hátulról számított második és harmadik jel.) A 9, sor két azonos jele: KUS. Többesszámban: KUSOK. A sor jelentése: KUSOK FIA. Így nevezi önmagát Lugalzaggisi, sumir király, Lagas, Ur és Uruk uralkodója. Miután ma már általánosan elfogadott a teológiában az a vélemény, hogy a bibliai Genezist Ezra (Esdras) hozta magával a babilóni fogságból és ott készítették a zsidók bölcsei a sumir-babilóni tradíciókból - óriási horderejü az a bizonyítás, hogy KUS nevét éppen kétezer évvel a Genezis készítése elött már megtaláljuk az eredeti sumirul írt agyagtáblán. A sumir szövegben a KUS kétségtelenül népelnevezés. Megerösíti ezt a 25. sorban a szintén bekarikázott két jel, mely összefügg az elötte levö 24. sorral, ahol is a csillag grammatikai jel, az istennevek meghatározója és annyit jelent, hogy az utána következö jel istennév. A 24. sor második jelét, ha elfordítjuk 90 fokkal, akkor elöjön a képírás emléke a már szögletesített jelben, vagyis a horizont és benne a felkelö nap. Ez a jel a NAP, vagy UTU, vagy PIR sumirul, és vannak, akik BABBAR-nak ejtik. A Napisten különbözö nevei ezek éppen úgy, mint magyarul is Nap a sumir NAP és üDö (iDö) a sumir UTU és PIR, a sum:r PIR. A sumir pl. a napfelkelés nagyszerü processzusát így mondja: PIR-KA-AN. Magyarul "pirkan", "pirkad a hajnal" - mondjuk. A sumir szóban a fogalmak össze vannak téve a következöképpen:

PIR.......pír, felkelö Nap (Labat No. 381)
KA..... száj, nyílás (Labat No. 14)
AN..... égbolt (Labat No. 13)

Tehát a sumir nyelv e három fogalom jellel új fogalmat alkot; mellyel azt fejezi ki, hogy az ég szája piros fénnyel nyílik - vagyis kél a Nap. Majd a 2. részben részletesen foglalkozom a nyelvi résszel, de nem tudom elhallgatni a sumir-magyar nyelv azon nagyszerüségét, hogy pl. a PIR jeléhez hozzávett "A" fogalomjegy, mely a "vizesség" jele a hangzóharmónia szabályai szerint megváltoztatja a kiejtést is és az új fogalom teljesen fedi ismét azt a fizikai tartalmat is, amit az új szó ki akar fejezni. PIR, azaz meleg esik a vízre... fizikai eredmény a párolgás. Sumirul PIR + A - PIKA. A jelek a hangzóharmónia szerint PAR-A fonetikus értéket kapnak és ugyanazt jelentik így együtt, mint a magyar pára.

E kitérés után folytassuk a 24. sorban levü két jelet, mely a Napistent jelenti és birtokos eseti viszonyban van a 15. sor két elsö jelével, melyek közül az elsö a már ismert KUS és a második "A" - azaz éppen olyan birtokrag, mint a magyarban van. A sumir szöveg:

dingir UTU KUS-A, vagyis magyarul

NAPISTEN KUS-A a megfejtés és láthatjuk, hogy fonetikában és nyelvtanban is azonos szerkezetröl van szó. Ez nem "rokonság", hanem azonosság.

Lugalzaggisi tehát önmagát egyszer a Kosok fiának és azután a Napisten Kosának nevezi.

A Kosok Fia elnevezés azonban értelmezhetö egy szabályos nyelvtani módosulással is. Nem tudjuk azt, hogy a sumirok a "KUS"-t itt névszói, vagy melléknévi minöségben használták. Szerkesszünk egy hasonló kifejezést a mai nyelvünkön: pl, magyar fia. Fokozzuk ezt: magyarabb fia (középfok), és legmagyarabb fia (felsöfok). A sumir nyelvben is megvan e melléknév fokozása - de ebben az idöben csak egyszeres a fokozás és nincs középfok. A melléknév fokozását szintén a jel megismétlésével végzi a sumir nyelv, tehát én úgy vélem, hogy a kosok fia kifejezést úgy is lehet értelmezni a Nagy Kus Fia. Mindenképpen azonban a "kus nép" van itt kétségtelenül említve s tehát mondhatjuk, hogy a semita Sargon semita népe - a kusita Lugalzaggisi kusita népe ellen harcolt s így megtaláltuk a Jacobsen- Kramer elmélet másik népének és nyelvének a nevét a sumir ékiratokon.

Prof. Kramernak említettem személyesen ezt a felfedezésemet és megkérdeztem, hogy ö miért így olvassa azt a szöveget

duma U - U - nak, amit én
duma KUS-KUS- nak olvasok a korabeli fonetika szabályai szerint. Közöltem vele, hogy ezt nem lehet "U" hangértékkel olvasni, mert ennek a jelnek az "U" érték csak a cuneiformizálás után és a késöi babilóni korban keletkezett. Egyszerüen azt felelte:

- Az engem nem érdekel - én így olvasom.
- No és akkor ki az az U-U, akinek Lugalzaggisi a fia, kérdeztem.
- U-U egy sumir istenszemély - felelte Kramer.
- A Deimel által kiadott Panteón Babylonicumban ilyen sumir vagy babilóni istenszemély nem szerepel... - volt a válaszom.
- Tudom nagyon jól, hogy nem szerepel, ugyanis még nem találták meg, de lehet, hogy volt ilyen - felelte Kramer professzor és amikor a szemembe nevetett, nézésében benne volt a philadelphiai egyetemi múzeum igazgatójának minden öntudata. De azt a pillantását, ahogyan rámnézett, egyáltalában nem tudom tudományos tekintetnek nevezni. Kramernek ez az eljárása azonban nagyrészben hozzásegített mindahhoz, amit a VALÓSÁG ÉS TÖRTÉNELEM címü fejezetben írtam le.

Ebböl is láthatja az olvasó, hogy a hatalom ellen nincsen érv. Ma a történelmi igazság igen kegyetlen koncentrációs táborba van zárva.

A lényeg az, hogy ezt a jelet csakis "KUS" értékkel lehet olvasni és másképpen nem... és így Lugalzaggisi népe KUS leszármazottja. Ez a sumir szöveg a következö történelmi következtetések érvényét bizonyítja:

1. A bibliai Genezis írói KUS nevét a sumir tradíciókból vették, ahol Kus Fia - Nimrud után nevezte magát a nép és királya a KUSOK FIÁNAK és a NAPISTEN KUSÁNAK. Ezt bizonyítja az, hogy az Éden kertjének leírásánál a Gihon folyóval keríti be a biblia a Kosok földjét. Miután Baxter és Calmet azonosítják az Arexes folyót a bibliai Gihonnal . a Kosok földje az a terület, mely a Káspi-tenger és a Fekete-tenger között terül el a Kaukázus felett s melynek népét a késöbbi írók Sar-Matanak nevezik.

KUS nevét a héberek csak jó késön illesztik be szent irataikba, hiszen a Genezis szerkesztése - a zsidó teológusok szerint - kevéssel azelött történt, ahogy annak hivatalos kanonizációja a zsidóknál megtörtént a Kr. e. 457 évben. Eddig az idöpontig föleg szájhagyomány alapján gyakorolták a héberek vallásukat és amivel ma - mint írott hagyományként rendelkeznek - azt mind a sumir tudáskincsböl vették át - amint azt el is ismerik - mondva:

"Az izraelita vallás kiindulási szintje... mint a teremtés mítosza, a vallásgyakorlat, a papi testület, proféciák, zsoltárok, a tudományos határozatok kialakulása, jog, erkölcs mind a Közel-Keleti hagyományokból örökölt valóság. " (17) Tehát sumir - mert minden nép - még a görögök is a sumir tudományon építették fel szellemi értékeiket.

2. Nimrudot - azaz sumirul NIB-UR-t - KUS FIA-nak nevezték éppen úgy, mint keleten mindenkit az apja után neveznek. Upas Ibn Madar, vagy Ibn Mustafa csakúgy az apa nevéröl nevezi a fiút, mint a magyar Apa-fi, Pál-fi vagy ahogyan a nyugatiak is átvették keletröl - John-son, Wil-son - formában használva is az ösi formát.

Miután Nimrud népének hatalmas birodalmat teremtett és ö Kus-fia volt - természetesen népe is Kus-népe volt, akik magukat szintén Kus-fiainak nevezték. A bibliában megjelölt Kus-föld azonos azzal a hegyes vidékkel, amit a deltavidékre költözött sumirok öshazájuknak hittek hiszen az "ország" fogalomjegye náluk azonos a "hegy" fogalomjegyével. A deltában letelepült "kos-fiak" és a bibliai Kus Földön lakók között létezett egy összeköttetés, hiszen az ékiratok az elsö semita uralmat megelözö idöböl - tele vannak a kusitákra vonatkozó vallásos kifejezésekkel. Így a hurriták, a hegyek népe, akik azonosak a subar-szabirokkal, a Holdistent (D. 593-34) dingir KUS-SU-UM néven hívták. Nem a magyarul nem beszélö sumerológusok hangtani megfejtéseit kell nézni, hanem a fogalomjegyeket. Ezek szerint ök "Kos-Anyának" hívták a Holdistent. Van egy istenszemély, akinek neve "Kosom - a hegyi népböl" - sumirul KUS-MU UN KUR-KUR-RA (D. 493-14.) Másik istennév a "KUS-HöS" -sumirul dingir EN-KUS (D. 161-88.) ez Nimrud másik neve, mert a hozzá tartozó két másik istenített Kus személyiség dingir EN-KUS-HUN... vagyis a Hun Kos hös (D. 161-89.) és dingir EN-KUS-RU-SES (D. 161-90.) amit én a változtatott sumir fonetikával "én-kos-úr-öcs"-nek olvasok, mely teljesen fedi a fogalomjegyek értelmét és magyarul így hangzik: a "Hös Kus Testvér".

Itt találjuk meg a sumir ékiratokban Nimrud ösapánkat és két fiát - akit a kései mondanyelv már Hunornak és Magyarnak mond. Sumériában, az ékiratok szerint Hunor = HUN-KUS és Magyar a KUS-TESTVÉR nevet viseli.

Természetes tehát, hogy az összes KUS népeknél él Nimrud és két fiának mítosza - mint istenszemélyek - a vallásban találhatók, s a sumir teológia részükre azt a tiszteletet biztosította, amilyent a keresztény vallásszemlélet a szentjeinek ad. Minthogy a kusita nép csaknem fél Ázsiát uralta és föleg azt a területet, amit ÁRIA-nak neveztek a régiek felsorolok még néhány kútföt a kusita nép területére vonatkozólag. A bibliában és a Pártosok címü fejezetben található adatokon kívül az örmény tudós Mechitár szavaiból tudjuk meg, hogy :

"ÁRIA - vagy más néven Kusi Koraszán (Chusdi Chorosan) vagy a Kosok-földje a Káspi-tengertöl Indiáig terült el. " Saint-Martin: "Ariát az örmény történészek Chusdi Chorosannak nevezik vagy keleti kos-földnek - ahol a kusiták a Kr. e. 3. században elfoglalták Bál városát és azt a Kusita Birodalom fövárosává tették. Ezért nevezik öket az örmény történészek "báli kusitáknak"

Lukácsy Kristóf: "A pártusok, örmények, massagéták, hunok, kusiták és királyaik testvérek, leszármazottai az Arszák királyi háznak".

Ha az olvasó pontosan akarja tudni, hogy a közel-keleti népek közül melyik a kusita - úgy állapítsa meg azt, hogy mely népeket nevezi az indoeurópai- semita történetírás ismeretlen eredetü népnek. Megdöbbenve fog rájönni, - hogy ezek mind kusiták... azaz Nimrud király népe - a KUMAH-GAR.

Valaki mesélte nekem egyszer, hogy volt Mátyás királynak egy nagy könyve - melyben le volt írva a magyar királyok geneológiája Nimrudtól kezdödöen. Ez a Corvina állítólag ma a Vatikánban van valahol. Magyarországon híre-hamva sincs ennek a geneológiának. Úgy látszik azonban Magyarországon kívül ismeretes, mert több munkában megtalálható. Én Marcel Brión könyvéböl veszem. Itt Attila családfája van leírva a következöképpen:

"Attila Mundzuk fia. Ez Tordáé, ennek apja Csemen, ezé Thé, aki Opor fia, ez Kadisa fia, ez Berendé ez Zoltáné ez meg Bulcsú fia, ki Balog fia, ki Zombor fia, ki Zamoré, ki Rél fia, ki Levente fia, ki Külcse fia, ki Ompudé, ki Miske fia, ki Mikó fia, ki Bezteré, ki Ruali fia, ki Csanádé, ki Bakonyé, ki Bendekürté, ki Tarkáné, ki Otmár fia, ki Radáé, ki Beler fia, ki Keár fia, ki Keve fia, ki Kelend fia, ki Dama fia, ki Bor fia, ki Nimrud fia. "

Ebben a geneológiában nem az a fontos, hogy Nimrudtól Attiláig csak 32 leszármazott van feltüntetve, hanem az, hogy Attila Nimrudtól való származását elismerik a történészek. Tehát Nimrud Kus fia -, így Attila is Kus fia.

*******

Kramer egyik könyvének azt a címet adta - "A Történelem a Sumirokkal kezdödik". A fentiek alapján nyugodtan mondhatjuk így: A Történelem a Kusitákkal kezdödik.

Nehéz összeállítani a sumir-kusiták östörténelmét, hiszen a kutatónak annyi népelnevezést kell tisztázni és oly hatalmas terült népességét kell ismertetni, hegy ezt egy ember lefolytatni képtelen.

Éppen ezért Padányihoz fordulok segítségért és megkértem egyik munkatársamat - Vass Béla müépítészt - hogy értékelje ki Padányi kutatásait és készítsen térképeket azokról a népáramlatokról, melyeket Padányi - Sumériából kiindulóan - említ. A 20, 21, 22, 23 és 24 számú táblákon bemutatom ezeket a kiértékeléseket.

Én úgy értelmezem Padányi adatait, hogy azokon az österületeken, ahonnan a sumirok a mezopotámiai deltába vándoroltak - visszamaradtak a rokonaik, testvérnépeik, akik velük azonos nyelvet beszéltek. A nehéz idök beálltával Sumériából ezekre a területekre visszavándorló sumir néppel csak feltöltödtek ezek a területek és a sumir magas kultúrával kiegészítödtek a hiányok. Erre nagyszerü példa a "DAHA" népelnevezés.

Dr. Harmatta egy "finn-ugor népet" vél felfedezni az iráni antik irodalmi hagyományban és ezt a népet "amadaha"-nak nevezi. Szerinte ez "átlátszó iráni név és nyershúsevöt jelent". Osztom dr. Harmatta nézetét abban, hogy a ptolemaiosi "amadaha" helységnevek és több thrák király Amadakos neve úgy keletkezett, hogy azok az iráni törzsek, melyeket így neveztek a Kr. e. 2. században, nyugat felé húzódtak a Dontól keletre levö hazájukból és magukkal vitték e nevet is. De rögtön ki is egészítem ezt a legvalószínübb adattal.

Én úgy vélem, hogy az "ama-daha" név Sumériából ered, hiszen ez két teljesen tiszta sumir szóból von összetéve. Éspedig:

AMA........ anya,
DAHA........ adni és (fönévi értelemben) személy, aki ad, adó. AMA-DAHA értelme tehát "anyai gondoskodással ajándékozó".

Valószínüleg ez a népelnevezés Sumériában született, ahol is a kivándorlásra kényszerített sumer nép hagyományában így szerepelt az az északi rokonnép, aki szeretettel és "anyai gondoskodással" fogadta az érkezöket. Érthetövé válik, hogy a trák királyok is "anyai gondoskodással" segítették népüket, és úgy látszik a "DAHA"nép jósága igen ismert volt, ha ebböl királyi személynév is keletkezett.

A dahák tehát szerintem csak akkor váltak "dahákká", amikor ezt az elnevezést a sumer rokonaiktól megkapták. Addig, még Sumériából nem kaptak feltöltést, talán a Nagy? Hatalmas Nemzetség - a KU-MAH-GAR - névtelen, de élö tagjai voltak. Ezt talán akkor lehetne tisztázni, ha az egymilliónyi megfejtetlen sumer írású agyagtábla valamelyik szövege választ ad majd erre a nagy titokra is. Tekintve azonban, hogy a sumerok észak felé vándorlása már a Kr, e. 2300 évtöl megkezdödik - a Dalia népelnevezésnek éppen elég tradíciója van ahhoz, hogy a sumer-magyar östörténelembe így illesszük be.

Nimrud király leszármazottai mindazok, akiket ez az öt térkép - a régi történészek írása szerint - apró népekre tördelve említ meg. A Nimrud-i hagyomány szerint az ö két vadász fiának alakja, akik a csodaszarvast üzik, megtalálható mindezeknél a népeknél. Ezt a két Nimrud-fit a magyar mitológia Hunornak és Magyarnak nevezi, mely nevek a mi östörténelmünk íze szerintiek.

Az ösi mítosz tartalma nem zsugorodhat két néptörzsre akkor, midön azt a törzsek ezrei vallották magukénak. Az a tartalom, amit ma "regének, mondának" nevezünk- valamikor az élet volt, amit az élet változhatatlan törvényei szabtak meg. A sumer élet az isteni törvények betartása volt.

KITA ANTA DIM... miképpen a mennyben - úgy a földön is - mondja a sumer ige.

A Csodaszarvas - maga az emberi élet - tele vágyakkal, reménnyel és jószándékkal. Az üzö két testvér pedig a TUDÁS és a MUNKA. A tudás - mely a törvényt, a vallást, az ember-Isten kapcsolatot jelentette - munka nélkül nem tudott kenyeret adni az élethez. A hagyomány tehát az élet törvénye volt és ebben a hagyományban megvolt a tudás népe, ahol apáról fiúra szállt a titok, mely a valóságos érték volt. Nagyobb, mint az arany, vagy mint a drágakö. A tudás népe a MAH nevü nép volt, melyet a rómaiak saját nyelvükön "mágus"-nak neveztek. A nép erös volt és gondoskodott arról, hogy fennmaradjon, hiszen létezése jelentette minden hozzátartozó törzsére nézve a hatalmat. Ezért látja Herodotos azt, hogy "Médiában a mágusok az ország egyik törzsét képezik" (23). A nimrudi hagyomány szerint vette át tehát a Honfoglaló Magyarságnál a sumériai subur-szabir-mágus törzs az uralkodást -hiszen ez teljesen törvényszerü volt.

A többi törzsek a Munka részesei voltak. A Mag-ar, vagy Mali-Gar mellett a Hun-Ar, vagy HunrGar (Kun-Gar).

De a tudás és a munka egymástól elválaszthatatlan. Éppen úgy, mint az Ikrek csillagképének két testvére, akikkel a hagyomány Nimrud fiait szimbolizálja. Így a két testvér is minden kusita népnél a szent hagyomány egymástól elválaszthatatlan alakja. A tudás népénél is és a munka népénél is.

Ezért fontos a magyar mitológiában a "Csodaszarvast üzö két vadásztestvért" felismerni, mert a "csodaszarvas" - az éghez tartozó s onnan induló mítosz alak - és ö a fontos, mert ö jelképezi a földi ember égböl kapott ajándékát, az ÉLETET.

László Gyulának üzenem -, hogy ez a különbség a magyar nép "csodaszarvast üzö két vadásztestvére" és a vogulok "két testvére között - akik a nyírfa erdöben vadásznak".

A "Csodaszarvas" mítosz nem rege és nem monda. Ez az ösi kusiták vallásszemléletének legbelsöbb tartalma. Nekünk pedig -a pusztulóban levö "tudás-törzsénél" - a magyarnál - ma azért fontos, mert csak hagyományaink vallásos kegyelettel való ápolása adhat a Nemzetnek eröt arra, hogy öntudatra ébredjen és ne pusztuljon, hanem szaporodjon.

Hunor és Magyar nyomában -a két egytestvér - Nimrud fia a Tudás és a Munka az, mely újra életet ad a Magyarnak. Támadj fel ösi Csodaszarvasunk és állj elénk, hogy az ágaid között ragyogó Napisten tündöklése új lendületre büvöljön minket, hogy fáradhatatlanul üzzünk - mint az ösi múltból feltámadott és az ösi múlt aranyával ékesített ÚJ ÉLETET.

FORRÁSADATOK:

(1) LÁSZLÓ Gyula: Hunor és Magyar nyomában. (Budapest, Gondolat 1967.)
(2) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisch-Akkadisch Glossar (19. oldal)
(3) LABAT, René: Manuel D'Épigraphie Akkadienne. (Paris, 1963)
(4) P. DEIMEL, Anton S. J. : Op. Cit .
(5) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisches Lexicon Vollständinger Ideogramsammlung. (Róma, 1928)
(6) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisches Grammatik. (Róma 1939, 94. oldal
(7) Ugyanezen munka (6) alatti - 26. oldal.
(8) P. HILAIRE de WYGHENE: Les Présages Astrologiques. (Róma 1932, 1. oldal)
(9) BAKTAY Ervin: A Csillagfejtés könyve. (Budapest, (1934.)
(10) ALLEN, Richard Himckley: Star Names, Their Lore and Meaning. (N. Y. 1963. 309. oldal)
(11) ALLEN: Op. cit. 310. oldal
(12) P. DEIMEL, Anton S. J. : Sumerisches Lexicon IV. Teil Planetarium Babylonicum P. Felix Gössmann összeállításában.
(13) LABAT: Op. Cit. 24. oldal
(14) SCHEIL, Vicent: Nouveaux Renseignements sur Sarrukin. (Revue d'Assyrologie et d'Archeologie. Tome 13. 176. oldal.
A "csodaszarvast" üzö két testvér (Hitita dombormü... a Louvreban)
(15) BAXTER: Glossarium antiquitatum rom~anorum. CALMET: Commentariatum in Genesim (Cap. 2.)
(16) KAUFMANN, Iejezkel: La poca Biblica. (Buenos Aires, 1964, 163. oldal)
(17) A (16) alatti munka 15. oldalán.
(18) MECHITAR: Örmény Tájszótár. (Aria alatt) (19) SAINT MARTIN: Mémoires sur 1'Arménie.
(20) LUKACSY, Kristóf: A magyarok öselei, hajdankori nevei (1870).
(21) BRION, Marcel: Villa de Atilla. (Bs. As. 1945.)
(22) HARMATTA János dr. : Egy finn-ugor nép az antik irodalmi hagyományban (MTA. Nyelv és Irodalomtudományi Közleményei VI. kötet 3-4 számban - 341 és következö oldalakon.
(23) HERODOTOS, Alicarnaso: IV. könyv.
Rövidítések: D. 593-14 és hasonlóak, a (12) alatti munka istennevei.


EPILÓGUS

Az ösi sumir történelemben minden elnyomatás után jött az újjászületés. A lelki és szellemi újraéledés hozta meg a politikai és gazdasági fellendülést.

A feltámadás alapja azonban minden esetben a régi hagyományok felismerése, ápolása és megtartása volt. Ez adott eröt a népnek a küzdelemre is és az "egy akaraton levésre" is, amit Babilonból jött subar-szabir nép saját nyelvén úgy mondott: "magyaru".

Ma ennek a nagy népnek utódai magukat "magyar" néven illetik, de fogalmuk sincs arról, hogy nevük mit jelent. Ha feltámad azonban a régi hagyomány - talán vele újra éled az "egy akarat" is - a "MAGYARU".

Az eddig elmondottakból láthatja az olvasó, hogy elödeink útja Káldeától Ister-Gam-ig egy évezredes lassú folyamatos vándorlás, mely különbözö idöszakokban és különbözö utakon történt ugyan, de végcélja mindig a Duna-Kárpát-medence volt.

Az ide igyekvö sumir-káld subar népnek a sok szenvedésben, nélkülözésben és hazátlanságban azonban maradt "egyetlen-egy" hüséges társa, mely Eridutól kezdve vele volt. Megosztotta a kenyeret - ha volt evett, ha nem volt tört. Ez a hü és egyetlen társ pedig az okos, kedves és igénytelen "PULI".

Kedves barátomnak, a sumir-magyar kapcsolatok legcsendesebb, de legszorgalmasabb kutatójának - néhai dr. Schedel Andornak - akarok emléket állítani, amikor az ö kutatási eredményeinek leírását eredetben közlöm itt, úgy, amint azt a Budapest-i "A KUTYA" c. folyóirat 1969 június 6. -i számában megjelent.

A magyarországi egyházi jövedelemre vonatkozólag az alábbi számítások megfontolását kérem az olvasótól, hogy a Vatikán hazánkból eredö pénzforrását igazoljuk:

Málnási: Magyarország öszinte Története c. munkája 113. és 127. oldalain a. magyarországi egyházi birtokok nagyságát: 2. 7 millió katasztrális holdban állapítja meg. A 92 hitbizomány birtokát pedig 2. 3 millió holdban.

Ha katasztrális holdanként 8 mázsa búzaterméssel számolunk csak, akkor évente a 2, 7 millió katasztrális hold' termése 21. ö millió mázsa búza. István királytól 1945-ig - 945 év alatt ez: 25. 515 millió mázsa búzát tesz ki... vagyis 130. 000 millió USA dollárt. Ha ehhez az összeghez még hozzászámítjuk az állattenyésztésböl eredö és a 92 hitbizomány részesedéséböl esedékes jövedelmet, akkor - szerény számítás szerint is - a fenti összegnek a kétszeresével számolhatunk - tehát 260. 000 millió USA dollárral. Ha a magyarországi papság ennek csak 10 százalékát - tehát 26. 00 millió dollárt fordított volna a magyar nép oktatására és egészségügyi berendezéseire, akkor ma legalább 25 millió lenne Csonka-Magyarország népességszáma és a világ legmodernebb államaként állam, példaképéül a kereszténység jóságának és felebaráti szeretetének hirdetésére. De mi történt...? A magyar népegészségügy és népoktatás 1932-ben állami segítséggel - érte el az általános európai színvonal 50 százalékát és 1864-ig - Európa összes államai között Magyarország elsö helyen áll a néphalálozás és az analfabetizmus statisztikájában.

De ezeknek a megrettentö számoknak ellenére is - a Tudás Népe megmutatja szellemi fölényét, mert - a népességszám arányát véve alapul - a legtöbb feltalálót, mérnököt és szakembert termeli ki, és ezekkel a szellemi statisztika elsö helyén áll.

"A PULI ÚTJA ERIDUTÓL BUGACIG"

címen számol be dr. Schedel Andor a megnevezett budapesti újságban arról a csendes, de nagyszerü kutatásról, melyet hosszú éveken át folytatott a sumir-magyar kapcsolatok bizonyításában. Tekintve, hogy én voltam az elsö, akihez eljuttatta eredményeit, a következö kötetben is közölni fogok Töle eredö olyan bizonyítékokat, melyekkel Bárczi Géza Szófejtö Szótárában "ismeretlen eredetünek" vagy "szláv kölcsönszónak" minösített szavaknak sumir vagy babilóni eredetét mutatja be. Itt szolgáljon ízelítönek a PULI, a magyar népnél emberszámba menö okos és hüséges társ. A PULI- kutatásait így vezeti be dr. Schedel:

"a legrégibb pulit ábrázoló adatok Mezopotámiából származnak, s a múzeumokban számos oly több ezer éves dombormü és szobrocska található, melyeken a puli minden kétséget kizáróan azonosítható. Friedrich Müller és Martin Tellmann 1882-87 közt ERIDU városában végzett ásatásaiknál találták az iraki Nemzeti Múzeumban örzött 12.5 cm magas és 15 cm hosszú, pulit ábrázoló fehér szobrocskát. Ezt egy állítólag TAR-MOG-UR nevü sumér uralkodó - a feliratok szerint IL-DU, vagy IL-DI nevü - 8-10 éves 1eányának sírjában találták. R. C. Thompson Jarmo-i ásatásainál talált, egy jelenleg a bagdadi múzeumban látható, sumér ékírásos, napon szárított agyagtáblát, amelybe egy élethü puli-figura van bevésve. - E leletek korát 4-5000 évesre becsülik.

ILDI sírjában talált fehér, alabástrom Puli (Eriduból - Kr. e. 4000)

Pusztán azt a tényt, hogy a magyarság körében ma is él egy kutyafajta, mely 4-5000 évvel ezelött Mezopotámiában is honos volt, még nem lehet bizonyítéknak elfogadni arra, hogy az a magyarokhoz a sumérektöl került volna. Ha azonban sikerülne bizonyítani azt, hogy a puli élettere és hasznosítási körülményei az 5000 év elötti Mezopotámiában hasonlók voltak a puli használatával kapcsolatos magyar viszonyokhoz, úgy valószínüsíthetö, hogy a puli a magyarokhoz a sumérektöl, vagy pedig mindkét néphez azonos elödöktöl került. Ha pedig a puli élettere sumér szavainak egy része is fellelhetö a magyar nyelvben, úgy ez további következtetésekre is tág lehetöségeket nyújt. "

Az olvasó ezekben a szavakban biztosan érzi azt a nagy óvatosságot, melyet a magyarországi kutatóknak feltétlenül követni kell, ha azt akarják, hogy írásaik napvilágot lássanak. Nem szabad "állítani" - csak "feltételezni". De az a sok bizonyíték, amit dr. Schedel ebben a rövid cikkben felsorol - túlmegy a "feltételezés" - vagyis a hipotézis lehetöségén és a feltett kérdésekre minden kétséget kizáró, pozitív választ ad. Különösen akkor, amidön a pulira és környezetére, valamint gazdájára - a juhászra vonatkozó sumir-magyar azonos kifejezéseket is közli. Ezeknek a közléseknek a nagyszerüsége pedig abban rejlik, hogy a szavak származástani világossága megsemmisíti Bárczi Géza Szófejtö Szótárában szereplö igen feltételes és nem bizonyított vonatkozásokat.

Igen érdekesen vezeti le dr. Schedel a három magyar kutya nevét a sumir elnevezésböl, és ezt R. C. Thompson angol archeológus adataiból veszi, amikor a kutyára vonatkozó sumir gyüjtönevet is megtalálja. Ugyanis a magyar KUTYA, - sumirul KUD-DA, vagy KUTTA. A magyar KOMONDOR sumirul KU-MUN-DUR és a KUVASZ sumirul KU-ASSA. De nézzük át tüzetesen dr. Schedel szógyüjtését, úgy, amint azt három csoportba osztja.


I. A PULI

ugat Bárczi szerint hangutánzó szó. Akkád nyelven UGGU, UG-GATU düh, harag.

harap Bárczi szerint talán finnugor töböl, pl. cseremisz kar enni. óbabiloni nyelven HARAFU vágni.

kuss, kussol, kushad Bárczi szerint eredetileg a német kusch! átvétele. Akkád nyelven KU-US nyugodni.

uccu, uszítani Bárczi szerint eredetileg a kutyát ugatásra biztató indulatszó, alkalmasint a kutya uu hangját utánozva. Akkád nyelven USSU, USSURU elereszteni, szabadon engedni. Terel Bárczi szerint jelentése fordul, megy; vitatott eredetü; 1. valamely török nyelvböl, pl. altáji tar forog, fordul, kerülö utat tesz stb; 2. finnugor eredetü, pl. zürjén tyr belefér, votyák tár belefér stb. Sumér nyelven TUR, UTTAAR beterelni, visszatéríteni, akkád, nyelven TURRU, TURU térni, fordulni és TARASU téríteni. - Puli, sumirul "PULI".


II. A JUHNYÁJ

szila dunántúli tájnyelven és sumér nyelven is bárány. bárány Bárczi szerint valamely szláv nyelvböl baranu megfelelöi kos, birka, bárány jelentésben egyházi szláv stb. nyelvekben. Sumér nyelven UDU BARINNA fehérgyapjas bárány, GANAN BARINNIMA egyéves világos prémü bárány.

birka, bürge Bárczi szerint valamely északi szláv nyelvböl, pl. morva-cseh, tót birka birkafajta; megfelelöi kisorosz és orosz nyelvben. A sumér BARGAL és az akkád BARGALLU bürge, birka.

kos Bárczi szerint valamely török nyelvböl a honfoglalás elött, pl. csagatáj qoc - kos. Az akkád nyelvben GI-ES (U) kos és KUSARIKKU kos a csillagképben.

szamár Bárczi szerint az olasz somaro - teherhordó állatra megy vissza, valamely szláv nyelv közvetítésével, pl: szlovén somar ugyanaz. Az akkád IMARU, vagy IMERU jelentése szamár, SANU pedig szamárcsikó.

mezö Bárczi szerint vitatott eredetü; 1. a mez igéi tö származéka, s ez ugor eredetü, pl. vogul mäs öltözik..Eredeti jelentése füvel, virággal borított föld; 2. finnugor eredetü, pl. finn metsá erdö. Az akkád nyelven MERETU jelentése legelö.

Rét Bárczi szerint eredete ismeretlen. Akkád nyelven RÉT, RITU rét, legelö.


III. A JUHÁSZ RUHÁZATA ÉS FELSZERELÉSE

A Bagdadi múzeumban örzött sumir ékírásos agyagtábla, melynek felsö részében egy PULI rajza van bevésve

(R. C. Thompson ásatásaiból, Kr. e. 4000-5000)

ing, imeg, rög Bárczi szerint eredete ismeretlen. Sumér nyelven IN - len, AG - készítni, IN-AG - lenböl készült.

gatya Bárczi szerint a szerb grace nönemü többes számának átvétele. A sumér nyelvben GA-AD, GADA, GADU lenvászon, lenruha. guba Bárczi szerint a kuszáltságot, bozontosságot jelentó gub- tö származéka. Sumér nyelven GUT ruházkodni, (v. ö. gúny) akkád nyelven GUBBU egy ruhafajta.

suba Bárczi szerint európai vándorszó, végsö elemzésben az arabból. A magyarba valamely szláv nyelvböl, pl. szlovén suba: bunda. Az akkád nyelvben SUBATU ruha, SUBAT LUTI felsöruha és SIBATUM suba kecskeprémböl.

daróc Bárczi szerint valószínüleg valamely szláv nyelvböl, azonban a megfelelö szó - dirati - széttép származása - bár joggal kikövetkeztethetö, de ki nem mutatható. Az akkád DARRATU jelentése egy gyapjú kelmefajta.

tüszö Bárczi szerint eredete ismeretlen. A sumér TUSE és az akkád TUZU, TUNZU jelentése vászon átalvetö. gamó, gamósbot Bárczi szerint ismeretlen eredetü tö származéka, Sumér nyelven GAM hajolni, hajítani, GAMLUM sarló, GAMLU gamósbot.

ostor Bárczi szerint finnugor eredetü, pl. vogul oster ostor, cseremisz wostyr - vesszö. Sumér nyelven az ostor USUR, akkád nyelven pedig ISTUHHU.

Röviden összefoglalva a pulival kapcsolatos magyar és mintegy 4000 év elötti sumér és akkád szókincs egy része a következö:

ugat UGGATU, UGGU düh, harag harap HARAPU vágni
kuss KU-US nyugodni
uccu, uszít USSU, USSURU szabadon engedni terel TUR, TARU beterelni, TARASU téríteni
szila dunántúli tájnyelven és sumérul is bárány birka, bürge BARGAL, BARGALLU birka, bürge
kos GI-ES(U), KUSARRIKU kos szamár IMARU, IMERU
ing IN-AG lenböl készült
gatya GA-AD, GADA, GADU lenvászon, lenruha
guba GUBBU egy ruhafajta
suba SUBAT, SIBATUM felsöruha, kecskebör ruha daróc DARRATU egy gyapjúkelme fajta
tüszö TUSE, TUZU, TUNSU vászon átalvetö
gamósbot GAMLU gamósbot
ostor USUR, ISTUHHU ostor mezö MERETU legelö
rét RETU, RITU rét, legelö

Én ezt a sok azonosságot csodálatosnak tartom és ismét csak arra a következtetésre jutok, hogy itt "egy azonos nyelvnek a két fejlödési állapotával" állunk szemben. Ugyanis másképpen lehetetlen lenne 4-5000 év távolságában megörizni ezt a sok szót - szinte változatlan formában.

Az akkád szókincs nagy részének a magyar nyelvben való megléte pedig azt bizonyítja, hogy:

1. Babilonban létezett egy úgynevezett "babilóni nyelv", mely valójában a sumir és akkád - közösen használt szavak "tárháza" volt. Ezeket a szavakat a sumir nép is és a semita akkádok is a saját nyelvtanuk szerint használták a beszédben. Minthogy a szavak értelmét a sumirok is és az akkádok is jól ismerték, az egymásközti érintkezés így megoldódott a sumir népnek nehézséget okozó akkád flektáló grammatika és az akkád nyelvnek idegen sumir agglutináció elsajátítása nélkül is;

2. A honfoglaló magyarság uralkodó törzse - a MAHGAR = a tudást vivö kiválasztottak s a papi testület feltétlenül ott volt Babilonban és részt vett ennek a "babilóni nyelvnek" a kialakulásában. Ugyanis csakis így lehetséges az akkád szavaknak a sumir-magyar nyelvhez való klasszikus 'és tökéletes idomítása. Ennek a nyelvnek a kialakulása elött valóban létezhetett egy "babilóni nyelvzavar" de azt nem "Bábel Tornyának" az építése okozta, hanem az, hogy a subar-káld- sumirok és Hammurápi amurrusemita népe nem értette meg egymás beszédét.

Aki Babilon történetével tüzetesen foglalkozik - az rájön arra, hogy az a Babilon, melyet a Nagy semita Hammurápi alapításának hirdet a szakirodalom, tulajdonképpen egy örök tüzön izzó olvasztó katlan volt, mely évszázadokon át minden népet, szokást és vallást beolvasztott a sumir hagyományokba. A forma más - de a ragyogás az a sumir tradíciók aranya.

Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a Kusiták annyi éven át uralták Babilont a Hammurapi dinasztia legyözése után, és annak is, hogy a 600 éves assszír uralom alatt nincs egyetlen babilóni kormányzó, aki fel nem lázadt volna az asszír terror ellen. A szabadságért való küzdelemnek az oka pedig mindig a sumir-káld nép hazaszeretete volt, mely nem türte az igát, és szabadságot akart. Ez a nacionalizmus pedig oly erös, hogy Hammurápi után 1000 esztendövel is él. Tehát ez a mindent átformáló erö egybeolvasztotta a sumir és az akkád szókincs nagy részét is, és éppen azért nem találunk meg a sumir nyelvben sok fogalmat, ami az akkádban megvan - és fordítva, mert az egybeolvasztás csodálatosan kiválasztotta mindegyikböl éppen azt, amire szüksége volt. Az egybeolvasztás eredménye pedig az a nyelv, melyet a babilóni mágusok észak felé vittek, és SUBIR-KI subar-szabir népével megerösödve megöriztek úgy, hogy az ö MAH-GAR nyelvüket mi - a saját fonetikánk szerint - ma MAGYAR-nak mondjuk. A nyelvkincset betakarja - imitt-amott - István király "nyugatba való helyezésének" szándéka, Kazinczy nyelvújítása és Bárczi Géza nyelvészetének fekete fátyola, de a "kincs" tündöklését ismételten a sumir-babilóni Hagyaték erös és változtathatatlan hatalma biztosítja éppen úgy ma - mint 4000 évvel ezelött.

ADALÉKOK AZ ISTEN NÉPÉNEK, AZ ISTEN FIÁNAK ÉS AZ ISTEN IGÉJÉNEK A TÖRTÉNETÉHEZ

"Mind az egész földnek pedig egy nyelve vala"... olvassuk a Genezis 11. részének 1. versében. Az a "mind az egész föld" elnevezés, mely mezopotámiai szemszögböl nézve, az ottani lakosoknak az egész világot jelentette - természetesen és logikusan - csak arra a területre vonatkozhat, mellyel ök nyelvileg és származásilag összeköttetésben voltak. Ez pedig az pedig az általam bemutatott szkíta-pelazg- sumir nagytérség, amelynek keleti határa valahol Belsö-Ázsiában van. Az én történelemszemléletem megerösítést nyer a Genezis 11. rész 2. és következö verseiben, amikor is ez a nagy nép "Kelet felöl elindulva Sineár földjén egy síkságot talált és ott letelepedett. És mondták egymásnak: jertek, vessünk téglát és égessük jól ki, és lön nekik tégla kö gyanánt, szurok pedig ragasztó gyanánt. És mondának: jertek építsünk magunknak várost és tornyot... " Ma már tudjuk a régészet kiértékeléseiböl, hogy a sumir nép volt az a Sinear (Sumir) földjén, mely téglát készített, azt szurokkal ragasztotta össze és abból városokat és toronyalakú templomokat épített. A sumir-káld-subar nép volt tehát Isten elsö népe és egyben az a nép, mely a mi judeo-keresztény életfelfogásunkba beültetett tradíciók világában elsöként látta meg az Istent. Mindaz a biblikus kifejezés tehát, mely az "Isten Népét" említi - tulajdonképpen a sumirokra vonatkozik, és csak egyszerü elsajátítás az, - a Bibliát szerkesztö zsidó bölcsek részéröl - hogy ezt valláspolitikai szempontból ök magukra értelmezik. A "Valóság és Történelem" címü fejezetben felhozott indokok szerint láthatjuk ma ennek a felmagasztalásnak az elönyeit részükre, és tulajdonképpen innen ered az a nagy tagadás és összehangolt ellenkezés, mely a sumir-káld-subar-nép ösiségét, egybetartozását és kiválasztottságát "tudománytalanságnak" minösíti és az erre hivatkozókat hozzá nem értéssel vádolja. Pedig a sumir szövegek kifejezési formája azt bizonyítja, hogy ez a tudat a vallás tartalma volt, mert másképpen lehetetlen lenne annyi szöveg stílusát uniformizálni. Éppen ez az azonos kifejezö forma okozza azt, hogy egyre rohamosabban csökken a sumir szövegek megfejtése, és alig van egyetemi hallgató, aki erre specializálja a tudását. Viszont a semitológia köre napról-napra bövül, és a stipendiumok egymás után érik el azokat a buzgólkodókat, akik az akkád élettér kutatóivá akarnak válni.

Az emberiség iszonyú kincset dob el magától, amikor elpusztulni hagyja azt a szinte "egy milliónyi" sumir nyelvü ékiratos agyagtáblát, amely Bagdad-Isztambul-Párizs-London-Philadelphia és egyéb múzeumokban hever, megfejtetlenül. Tekintve, hogy a sumirok vallását nem lehet a mi "vallásos felfogásunk" szerint meghatározni, mert náluk nem "vallás" volt az élet egyik tartalma, hanem az örökkévalóság mindenre érvényes törvényéhez igazodó életük volt az, amit mi - ma - igen profánul "vallásnak" nevezünk. Így megérthetö, hogy minden írásukból ez az életfelfogás sugározik ki, és éppen ezért azonos azoknak a lelkisége és igazsága. Bemutatok egyet - Kramer megfejtésében (Sumerian Mythology, Philadelphia 1944. 59-60 lapokon) - Bobula Ida szabad fordításában:

"Országok országa, törvénytudás népe,
Napkelet s Nyugat közt a világnak fénye.
Nagy a Te nemzeted, nagy a Te végzeted,
Oly messze-magasztos, hogy fel sem érheted;

Mint a magas menny-ég, szíved mérhetetlen,
Életed gyökere szent és sérthetetlen.
Hegyek, árnyas erdök, hös föld büszke népe,
Ez a te végzeted ösi öröksége:

Erös, gazdag vár vagy, de az örök törvényt,
Amit Isten Rád rótt, vállalnod kell önként,
Hogy beteljesüljön gyözelmes végzeted,
Úr oltára te vagy... Emeld fel a fejed? "

Ha végigtekintünk ennek a hatalmas MAH-GAR népnek a hozzánk vezetö és eddig nagyjából ismert 7000 éves történetén - akkor valóban hinnünk kell az isteni kiválasztottságunkban, mert nincsen ezen a világon nagyobb csoda, mint az, hogy a mai magyar nyelvben és népben megtalálható ennek az ösi népnek minden jellege és tulajdonsága. Az Isten azért teremtette az embert a saját képére, hogy éljen az Isteni Tudás szikrája benne. Tehát érthetö, hogy kiválasztott egy népet, mely ezt a tudást megtartotta és továbbvitte az évezredeken át. Nincs a világon még másik nép, amely magát a TUDÁS NÉPÉNEK nevezi, csak a MAHGAR. Ez az egyetlen magyarázata annak, hogy a magyar szakemberek minden más származásúak felett állanak. Itt a titka annak, hogy ez a csekélyszámú nép több tudóst, feltalálót, eredményt tud felmutatni, mint más - és húszszor több lélekszámú ország. Ezek a kiválóságok padig rendszerint a magyar föld népének fiaiból kerültek ki, tehát azokból, akiket nem rontott meg vérségileg a nyugati "arisztokrácia kékvérü degenerációja".

A kiválasztottság miatt került ki ez a nép a babilóni katlanból - ugyanez a kiválasztottsága tartotta egybe öket, mint subar népet és mint papi rendet is, a latinul mágusoknak nevezett, sumir-subar MAH-GAR-t.

Az ö tudásukat ma vallási és államtudományi hagyományoknak nevezhetjük, miután - csaknem a Középkorig a hatalom változásoknak nemcsak politikai, hanem föleg vallási okuk van mindenütt.

Ezek a hatalom változások - Babilontól kezdve - mindenkor vallási tendenciájúak. Ilyen? az Új-Káld királyság Cyrus (Kúrás) általi megdöntése, Dárius uralomra jutása, a Pártosok uralma és bukása is.

Ilyen I. István "nyugatba helyezö" politikája és saját tradícióinak felperzselése is. De ezek a vallási okokból keletkezö hatalom változások kegyetlenségeiben van két fordulópont, mely igen befolyásolta a Mah-Gar nép kiválasztottságának tartalmát.

Tulajdonképpen két fénysugár ez, mely Isten kezéböl indul. Egyik a mi Urunk Jézus születése, és másik Muhhamad iszlámja.

Nézzük miképpen befolyásolják ezek a Mah-Gar nép kiválasztottságát.

Jézus Urunk keresésében Babilonból kell kiindulnunk. Abból a Babilonból, mely átélte Hammurápi reformjait és lerázta magáról azt - visszatérve a régi sumir hagyományokhoz. Amelyiknek minden uralkodója fellázadt az asszír terror ellen, példát adva a többi káld-sumir városok szabadságszeretö népének.

Ezért deportálta II. Sargon a Kr. elötti 720 év körül ezeknek a városoknak a lakosait Samáriába, mit teljesen kiürített - fogságba hurcolva az itt lakott izraelitákat valahová Asszíriába. Jól figyelnünk kell erre a körülményre. Ez nem a zsidók "Babilóni fogsága". A Babilónba való elszállításuk csak 150 évvel késöbben történik meg Nabukodonezzár alatt, az asszír birodalom bukása után. Ez az elsö elszállításuk az asszír birodalom békéje érdekében történik, amelyik ellen árulást követtek el Egyiptom javára. Miután a zsidók Egyiptommal konspiráltak Asszíria ellen, a sumir-káld nép pedig mindenütt lázongott és szabadságmozgalmakat szervezett, egy csapással két legyet akart ütni II. Sargon asszír király, amikor a zsidókat deportálta Asszíriába - teljesen kiürítve Samáriát, és helyükbe telepítette a sumir városok lakosságát - ahogyan a Biblia mondja: "És más népet telepített be Asszíria királya Babilóniából, Kutából, Avából, Hámatból és Sefárvaimból, és beszállítá öket Samária városaiba az Izrael fiai helyett... " (Királyok Könyve II. 17. 24.)

Tekintve, hogy a mi Urunk Jézus Krisztus faji hovatartozandóságának vizsgálatában nagyon fontos a samariai nép kilétének megállapítása, nézzük meg tüzetesen ezeket a biblikus városneveket.

// BABILONIG - Babilon, ahol ebben az idöben MARDUKAPAL-IDDIN (a bibliában Merodach-Baladón) káld király uralkodik - alkirályi minöségben. Ő maga Elamba menekül népe egy részével a deportálás elöl, és 704-ben Kr. e. , ismét átveszi a menekülésböl -, Elamból - visszatérö népe segítségével Babilon uralmát - de Sancherib asszír király kegyetlen véget vet uralkodásának.

KUTA - ösrégi sumir város Babilontól északra, a Tigris mellett.

AVA - nevü várost eddig Sumériában és környékén nem fedeztek fel és valószínüleg nem is fogják megtalálni, mert ez nem városnév, hanem a Septuaginta szövegének idevonatkozó magyarázata szerint, a héber "ava", "awen", "aven" a pun írás "on" szavából eredöen - mint homonym szavak - bálványimádást vagy bálványimádót jelentenek. Ezt a magyarázatot lásd: The Interpreter's Dictionary of the Bible (Abingdon Press, 1962.) "aven" szó alatt.

HAMÁT - önálló királyság az Orontes mellett Syriában még Dávid idejében is, és az asszír királyi krónikákban is ilyen minöségben szerepel. A dán kutatók ásták ki és az "Old Babilonian" kultúrának nevezett sumir müveltség bizonyítékait találtak meg itt is.

Hasonlóképpen nagyon sok hitita írású felirat is elökerült a homok alól bizonyítva azt, hogy a népek vonulási útjában fekvö helyek - mint az Orontes völgye - bizony elsörendü felvevöi minden új kultúráramlatnak. Hámát nevét IV. Antiochus változtatja át Ephiphania-nak.

SEFARVAIM - W. F. Albright szerint jelentheti a sumir SIPPAR-t - a vallási Nap-kultusz központját, és talán az Ezekiel 47, 16. alatt írt - szintén syriai "Sibraim" várost is.

Akármelyiket jelenti - mindkét város lakossága a mezopotámiai sumir népböl adódik.

Ezek szerint a megnevezett biblia-szöveg így alakul: "És más népet telepített be Assíria királya Babilóniából, Kutából, bálványimádókat Hámátból és Sippárból (vagy Sibraimból). "

Ezeknek a városoknak a lakossága káld- sumir, vagy az Orontes völgyében hitita és sumir, tehát Samária népe is sumir, és a Bibliából bizonyítható az az elkülönülés, ami a samáriak és az izreliták között volt. Az izraelitáknak Samária lakossága még Krisztus születése idejében is "bálványimádó" - Astarte és Bál követöi, akik a "magas helyeken" áldoznak istenüknek.

Tehát a mi Urunk Jézus ebböl a Samáriába telepített sumir-káld-subar népböl származik. Teljesen megérthetö, hogy követöi a saját népéböl valók, akik az elsö pillanattól kezdve vele és benne éltek. Ezeknek nem kellett "tanítványokká" válni. Ugyanis nem kellett öket semmire tanítani. Vallásuk - a Szüzanya tisztelet, akinek nevét a biblikus leírásokból Astarténak tudjuk, de valójában maga Istár az. Tudják, hogy a Napisten a Szüzanya fia, akitöl jön minden fény és áldás. A babilóni régi vallás ez, mely Jézussal válik örök érvényüvé.

A babilóni vallás vizsgálatánál igen egyszerüen meg lehet állapítani az ékiratokból, hogy Babilonban "nemzeti Napisten volt" és azt MARDUK-nak hívták. Ő az "egyetlen", a "mindenható", a fiatal, erös - "a fakadó tavasz Napistene", vagy a "Napisten elsöszülött báránykája". (Az elsö "Isten báránya"!!!)

Marduk tekintélyével UTU - az öreg napisten - teljesen elhalványodik és mint SAMAS, csak a templomi szimbólumokban él - csakúgy, mint SIN - a Holdisten. Ugyanakkor MARDUK többszáz kilós aranyszobra a föszentély ura, mint a babilóni papi testületnek - a LU-MAH-ok és KAL-MAH-oknak - kreációja, akik Marduk személyével a szemita uralom alatt is biztosították a NAP-ISTEN imádását.

Itt érkezünk el a "mágus" elnevezés eredeti gyökszavához, mely a sumir MAH vagy MAG - jelentése "nagy", "kiemelkedö", "hatalmas". - Elébe téve a sumir LU - férfi foglalkozást jelentö determinánst - mint LU-MAH vagy LU-MAG - elöáll a sumir "pap, lelkipásztor" fogalma. Így hívták a sumirok papjaikat, és ez a kifejezés megtalálható Hammurápi elött jó 700 évvel íródott LUGALZAGGISI váza feliratának a 7. sorában. A sumir föpapokat szintén a MAG ékjellel és jelentéstartalommal nevezik a régi sumir szövegek, de a MAG ékjel elé a KAL ékjel kerül melynek jelentése szintén "nagy", "hatalmas" és így az új fogalom KAL-MAG, . KAL-MAH a "pontifex magorum" - mai nyelven a "mágus föpap" sumir neve.

DSL. 343/37. KAL-MAH (sumir)- RAGU, RABI (akkád)
- nagy, hatalmas

L. 57: MAH MAH (sumir -. rabuu (akkád)
- nagy, herceg

L. 343. KAL, GAL (sumir - tupsaru (akkád)
- írástudó, tudós.

Miképpen a sumir MAH, MAG a mai "mágus" elnevezés öse, úgy a sumir KAL ékjel és szó a "KAL-DA-us"" káldeus" elnevezésnek az alapszava. Ugyanis a KAL-ok szállása és lakóhelye sumirul KAL-DA, ahol a "DA" a helyhatározó eset nyelvtani ragja. Ebböl van fonetizálva a "Káldea" és a "káldeus".

Miután Hammurápi bölcsen felfedezte a sumir tradíciók óriási erejét és azokat - minden változtatás nélkül - beiktatta teokratikus uralmába, azzal a csekély módosítással hogy - a szükséglet szerint - bizonyos sumir elemeknek semita- neveket adott, de a lényeget megtartotta. így a babilóni papi testület tagjainak az elnevezése is a régi sumirból lett átvéve. Annál is inkább történt ez, mert hisz a Babilonhoz tartozó ösi Ziggurat-templomoknak, mint BORSIPA, KIS és SIPPAR-nak. Nap-kultuszt üzö papjai mind a régi sumir "KAL-MAG"-ok, azaz káldeusok voltak, és ezekböl adódott maga a Babiloni Marduk papság is. A liturgia nyelve pedig nem az akkád volt, hanem a sumir. Így érthetö, hogy az akkád uralom alatt is sumirul nevezik a papokat és például a szertartást végzö papnak sumirul a neve:

L. 211: GÁLA - ugyanezt a semita nyelv KALU-nak mondja.
L. 537: akkád KALU (mint ige) - valamit tartalmazni, tudni.
L. 211: szerint a szertartást végzö sumir föpap neve: GÁ-LA-MAG (h.)
Ugyanez akkádul KALAMAHU - a liturgikus énekkar vezetöje.

De a babhóni uralom a KAL és MAH értékekkel fejezte ki mindazokat az elnevezéseket is, melyek a tudásra és a gyógyításra vonatkoztak. Így pl. :

L. 449: IGI-KUS (sumir) - valaminek tekinteni - akkádul szintén KALMAHU.

Amikor Róma a mezopotámiai élettérbe betapos, az a MAG(H) szó mint a tudós papság hivatásának meghatározója és rendi elnevezése már évezredek óta használatban van és hatalmas tradícióval rendelkezik. Természetes latinizálása a sumir-babilóni MAH szónak a "magus" és ebbe a latin szóba éppen úgy minden bele van sürítve, mint ösébe - a sumir MAH-ba. Nemcsak a papi hivatás, hanem a jóság, a gyógyítás, a tudás, a gazdálkodás, az írásismeret éppen úgy, mint a jövöbelátás és az égi rend szemlélete, S minthogy ezek a tudós papok KAL-DA-ból erednek, az idegenek egyszerüen "caldeus-magus" latin elnevezéssel illetik öket mindenütt. Tekintetbe kell venni, hogy a sumir-babilóni hatalom a "tudás" uralmára épült fel. Az "égböl leszállt uralom" a vallási szervezeten át érvényesítette akaratát. Az uralkodásnak azt a részét pedig, amit ma "politikának" nevezünk - a "papkirály" (sumir PATESI - akkád ENSI) által vezetett, de az "ég ismeröinek" nevezett papok tudására épített, nemzeti vallású, nemzeti államrendszerböl kiválasztani nem lehetett. Vallás, politika, történelem, mítosz, föld és ég - elválaszthatatlan együttes volt, és ezt ma müszóval - teokratikus uralomnak hívjuk.

Szépen is ment Mezopotámiában addig, amíg a babilóni dinasztia és az öket követö KASSITAK-KUSITAK uralkodtak. Amidön azonban a kegyetlen asszír tirannusok igázzák le Káldeát és Babhónt - a káldeus-mágus papok üldözöttekké válnak. MARDUK nemzeti Napisten is fogságba kerül. - Szobrát ASSURBA viszik és ASSUR-ISTEN lesz a "mindenható", aki nem a NAP-FIA. Csak az asszírokat szereti és ök ASSUR "választottjai". Szent állata az emberfejü, asszírarcú, szakállas szárnyas bika, melyet Korsabadból és Ninivéböl már a nyugati múzeumokba vittek az archeológusok. A déli sumir területek is áldozatul esnek az asszír pusztításnak éppen úgy, mint a mai Örményország (Urartu), a VAN tó környéki és a kaukázusi vidék lakossága. A sumir babilóni papok egy része a néppel együtt észak felé menekül. A visszamaradottak szítják a forradalmat az asszírok ellen. A Biblia is megemlékezik a káldeusok fejéröl - Merodac-Baladánról -, akiröl az asszír krónikák azt írják, ~hogy "gyilkosok fajtájából való és az ördög nemzette". Tehát a káldeus-mágusok már Kr. e. 700-ban az asszír-semitáktól kapják meg az "ördög nemzettje" címen ugyanazt a gúnynevet, amit utánuk a magyarok és a hunok a római keresztény egyház ajándékaként könyvelhetnek el sajátjukként - talán - mint a káldeus-mágus örökség egy részét. (1)

A menekülés is és a lázadás is indokolt, hiszen az asszír krónikák így írnak:
"városaik bejárata elött levágott fejekböl rakattam hegyet", vagy
"vérrel festettem be a hegyeket - úgy, mintha gyapjú lenne". (Salamanessar krónikái).

Ezeket a borzalmakat azonban a királyi paloták falburkolatainak bronz-dombormüvei a mai napig megörizték örök bizonyítékképpen.

Elképzelhetetlen az a szenvedés, aminek a nem semita nép ki volt téve, s természetes, hogy a népet papjai nem hagyták el. Amerre mentek, hirdették az ösi vallást s ahol a lábukat csak egy emberöltöre meg tudták vetni - ott államot alapítanak.

Miután vallásuk - a babilóni mágus-vallás tartalma nemcsak az Isten ismerete, tisztelete és törvényeinek betartása, hanem minden tudás és tudomány benne gyökerezik, természetes, hogy ennek a tudás-vallásnak terjedése mindenütt politikai és egyházi változásokat okoz. Így lesz alapja ez a tudás a perzsa Zoroastrianizmusnak és a manichean vallásnak - hiszen Zaroaster is és Mani is mágus volt.

A zsidóság vallásának kialakulása szintén a mágus vallásból ered. A Jahweizmus nagy negatívuma a babilóni mágus vallás istenszemélyeinek teljes elhomályosításában nyilvánul. Azért vezeti be a zsidóság a "láthatatlan" nemzeti istent - Jahwét - mert csak úgy lehet fokozni az isten fogalmának misztériumát, ha azt mondják: "Jahwe több, mint Anath-Istár, Jahwe láthatatlan. "

Azoknál a vallásoknál viszont, melyek a mágus vallás pozitívumain épülnek fel - mint a perzsa élettérbe tartozó vallások és a Krisztust követök (nem Pál apostol által szervezett a mai úgynevezett kereszténység) hitrendszerének a vizsgálatánál nem szabad és nem lehet a vallásgyakorlat különbözöségeit figyelembe venni, hanem a közös lényeget kell felfedezni. A dualisztikus felfogást - a jó és rossz küzdelmét. Ugyanakkor a "jóság" fogalmát az "Égkirálynö és a Napisten" tölti be mindenütt, ahol a mágus-vallás befolyása él.

A Napisten a Szüznek a fia, aki "akkor szülte öt, amikor a földön még nem szültek". Így ök elválaszthatatlanok. Ez lett az egyiptomi új vallás is, ahol a Szüzanya ISIS s fia a Nap - Osiris. Kánaánban ASTARTE és Baál a nevük - Kaukázusi térségben pedig ANAHITA és MITRA. Az az ANAHITA, akit Kr. e. 404-ben Artaxerxes "szeplötelennek" hív és kötelezövé teszi imádatát mindenütt a birodalmában.

Nos ennek a "szeplötelen Szüzanyának" és fiának a Napistennek papjai a babilóni és káldeai mágusok, akiket a 113. oldalon már bemutattam.

Jézus születése pillanatában tehát az a helyzet, hogy Indiától Egyiptomig - söt Rómában is - a mágus vallás a uralkodó. Ebben a két föalak: a "szüzanya" is és a fia is örökéletü. A szüzanya fiát pedig a mezopotámiai Tammuz, az egyiptomi Osiris, a görög Adonis, a palesztinai Baál és a turáni területeken Mitra személyesíti meg.

Nem véletlen tehát az, hogy mikor a Szüz fiat szül Betlehemben - elsö tisztelöi a mágusok.

Nem véletlen, hogy a Szüz-FIÁT születése pillanatában halálra ítéli Jahwe népének királya. A mágus vallás és a mágus papok a jahweizmus által üldözött ellenségek. A Biblia eredeti héber szövegét? - Sámuel I. 28. 3. versében így kell olvasni: "Saul pedig a mágusokat kiirtotta a földröl. " Ugyanez a magyar Bibliában így van lefordítva: "Saul pedig a varázslókat és jövendömondókat kiirtá a földröl. ''

A héber szöveg idevonatkozó része "mágusnak" ejtendö s nem varázslónak, éppen azért, mert ugyanezen kitétel található Márk evangéliumának 3. rész. 22 sorában - az eredeti héber szövegben és János ev. 7 r. 20 alatt is. A magyar Biblia Márk evangéliumának nevezett helyére "Belzebubot" tesz és János evangéliumában "ördögnek" adja vissza a héber írásjelek értelmét.

Viszont Rabi Aquiba bölcs tanítványa AQUILA, aki izraelita volt és az Ó- Testamentumot héberröl görögre fordította - nem Belzebubot és nem ördögöt ír, hanem Sámuel könyvében - a magyar szöveg "varázslóját" MÁGUS-nak rögzíti. Miután a Sámuel könyvében lévö héber kifejezés írásjelei azonosak a Márk és János evangéliumában levö és Jézusra vonatkozókkal - teljesen jogosultan írja a "The Interpreter's Dictionary of the Bible (M. 223. old.) így:

"az írástudók azzal vádolták Jézust, hogy ö , MÁGUS'. " A mágus vallás ismeretében tehát minden értelmet nyer. Az a tiszta hit, mely Jézus születésekor már több ezer érves tradícióval rendelkezett, melynek templomai - a Biblia szerint - a "magaslatokon épültek", valósággá lett abban a pillanatban amikor a Szüz-FIA Jézusban testet öltött. "A Szüzanya Fia megszületett", hirdetik mindenütt. A MARI-ból eredö - immár 3000 éves jövendölés beteljesült. A kegyetlen módon pusztított ASTARTÉ-k újra bekerülnek a templomokba s az Olajfák hegyén levö templomban - melyet a szentírás eredeti szövege a "korrupció hegyének" nevez - ismét imádják a Szüzanyát.

Amikor Jézus - 20 évi tartózkodás után - visszatér a "pusztából" - pontosan ide - az Olajfák hegyére - jár imádkozni. De ki tudja ma azt megállapítani, hogy az a "puszta", ahol a MESTER, 20 évig tartózkodott - nem a mágusok Sippári intézete volt-e, amelynek ékirataiban találta meg a német Schnabel a bethlehemi csillag atronómiai adatait és a "Megváltó horoszkópját? "

Ha Jézus életét, müködését, vádolását és elítélését nem az evangélisták és nem Pál apostol által szemünkre ültetett szemüvegen nézzük, hanem a másik oldalról - a mágus vallás papjainak és követöinek szempontjából -, akkor Jézus valóban az ösi szent vallás megteljesítöje, aki azért jött, hogy "megkeresse és megtartsa azt, ami elveszett". Aki gyógyít- és kelet felé fordul, amikor imádkozik. A KAL-MAHU - a RABBI - a MESTER. S miután Kajafás és társai öt Mágusnak nevezik - nyugodtan nevezhetjük vádolását, elítélését és keresztre feszítését az "elsö mágus inkvizíciónak".

A Jézus-követök pedig nem csak azok voltak, akik Pál térítési területébe estek. Ha gondosan átvizsgáljuk pl. Péter és Pál írásait, azokban egyetlen egy szó sincs a SZŰZANYÁRÓL. Pál elismeri, hogy Jézus nem a Lévi - hanem a Melkisedek (a Napisten Papja) rendbeli föpap, s minden igyekezete az, hogy Messiásként elismertesse. Ezt a térítési alapot veszi át a latin és a görög kereszténység is - de Jeruzsálemben csak Jézus születése után 600 évvel építik meg az elsö szentélyt Mária tiszteletére , miután 412-ben Mária-dogmát kanonizálják.

Az ösi - de Jézussal megújult vallásnak valódi követöi azok, akik kívül esnek Bizánc és Róma térítéseitöl. Akik a jézusi egyszerüség és igazág hirdetöi, s akik talán - az eddig teljesen nem tisztázott - úgynevezett Szent Tamásféle térítés irányában - tehát a Kakázusi térségben és abból terjeszkedtek. Igen valószínü, hogy a honfoglaló magyarok ösi vallása, melyet Macartney mágus-vallásnak nevez már a jézusi doktrínákat hozta magával. Hiszen az 1200 körüli inkvizíciós jegyzökönyvek azt állapítják meg, hogy a "keresztények szentjeinek áldoznak". - Valószínü az, hogy ök a Szüzanya és fia a Napisten - Jézus - szent alakját magukénak tudták és rettentöen csodálkozhattak azon, midön mindezeket a római térítöktöl brutálisan kifordítva és kisajátítva kapták vissza.

Mindenesetre azt megállapíthatjuk, hogy Jézus születésétöl kezdve - mindazokon a területeken, ahol az úgynevezett "keresztény" térítés nélkül folytatódik a Jézussal megtisztult régi mágus vallás követése - a Napistennek többé nincs neve. Meghal Baál és meghal Mitra, mert Jézus feltámadt.

Ha aztán összehasonlítjuk az inkvizíció alá vont magyar mágus-papokat Jézussal - láthatjuk, hogy valóban követik a Mestert. Szegények, hirdetik a hitet, és gyógyítanak. A vád is ugyanaz, - csak a szín változott. A vádlók törvénykönyve is azonos - a Tóra. Abban is utánozzák Mesterüket, ahogyan türik a szenvedést. Teljesen elfogadható az a feltevés tehát, hogy ök Jézus követöi voltak. A különbség csak az lehet, hogy ök nem annak a "keresztnek" a rendeletei szerint éltek és tanítottak, amire Mesterüket feszítették, és az azt viselö római papok a homlokukra sütöttek, hanem megtartatták a régi babilóniai szokásokat és szimbólumokat. Így az a babilóni oroszlán, mely az életet adó és megtermékenyítö Szüzanya és égi uralommal bíró fiának szimbólumait mutatja, szintén az ö tanácsuk szerint lett az esztergomi keresztény templom falára festve. Ugyanis nemcsak a mágus vallás életterében - hanem még a zsidóknál is - az oroszlán a Messiás jelképe.

Hogy a magyar mágusok magas fákra másztak imádkozni - ez is az ösvallás tradíciója. Nem volt "magaslatokon épített templomuk". Megtették azt, amit bírtak a tradíció betartása érdekében. Madártollból készült papi ruhájuk is csakolyan, mint a babilóni mágusoké volt.

Mindezeknek a szokásoknak és vallási ceremóniáknak s egyben a Jézussal megtisztult ösi vallásnak utolsó bástyája a Pártos Birodalom volt. Éppen ezért volt fontos ennek a Pártos Birodalomnak - és csak ennek a birodalomnak a történetét meghamisítani - a Pál-féle kereszténység érdekében. Ezt a meghamisítást igazolta a 28. Orientalista Világkongresszuson egy kiváló ausztráliai történész - Mrs, Zichy-Woinarski, Neki köszönhetem, hogy a Kongresszus elfogadta javaslatomat a pártosokról eddig érvényben levö történelemnek átírási és újraírási szükségességére vonatkozólag. Itt a kongresszuson bizonyítottam azt a négy bevándorlást, mely a Pártos élettérböl a Dunamedencébe irányult. (Lásd a térképit a 164. oldalon). Az Isten választott népének, a MAH-GAR nevü, tudás népének fennmaradása csakis ezeknek a bevándorlásoknak köszönhetö. Ugyanis a Jézusban megtisztult babilóni ösvallás így már a jazig-jászokkal és az avarokkal került be a Dunamedencébe, és a nyugati szabirsággal magtelepül Dentu-magyariában.

Így mentesülnek az elvándorlók és a perzsa élettéren kívül esök a keletröl jövö és Kaszmár után a pártosokra is rátelepülö budhizmus hatása alól. Csak így magyarázható ugyanis az a valóság, hogy a magyar mágus vallás mazdeista dualizmusa Jézusra cseréli a perzsa élettér Ahura Mazdáját, de megtartja "ARMÁNY"-ként ARIMAN-t. Csakis a távolság mentesíti öket a Pál-féle kereszténységtöl is, ami a bizánci szövetségben élö Keleti Szabir Királyságot eléri és átformálja addig, míg Kr u. 545-ben I. Kosru perzsa király le nem igázza öket.

Mentesülnek a jáhweizmus befolyásától is, melynek tökéletes szervezete a perzsa-méd-babhóni élettérben teljesen meghiúsítja Jézus tanításának megszilárdítását. Itt merül fel az a kérdés is, hogy milyen vallást követtek az arabok a Kr. utáni 571. esztendöig, amikoris megszületett az Iszlám életre keltöje, Isten küldötte - Mohamed?

Ugyanis voltak templomaik. Mohamed története éppen az ösrégi KAABA templomának újraépítésével indul el. Majd azt tudjuk, hogy a Próféta, midön gyözelmesen MEKKÁ-ba vonul, "bottal a kezében, hangos szóval, sajátkezüleg dönti le a tudatlanság és a fekete hatalom szimbólumait, melyek hosszú évszázadokon át visszatartották a nép lelki fejlödésének lehetöségét. S így ismétlödik meg a KUR-AN 81 verse - az AL-ISRA fejezet:

"Az igazság elöjön és a rossz, legyözötten elmenekül. " (Malatios Khouri: El Islam. 183. old.)

Azt is megtudjuk Mohamed történetéböl, hogy az arabok a szervezett zsidó egyházközségek által voltak kihasználva és kiuzsorázva s ezek ellen bizony fegyveres harcot vezetett a próféta, miután a zsidók vezére Huyai Ibn Ajtab visszautasította békés ajánlatát.

Bámulatos ürt mutat a kereszténység térítö munkájában az, hogy az arabok nem tudták ezt a vallást felvenni. Viszont Muhhamad bölcsessége abban nyilvánult, hogy egyedül a zsidó vallást ismerte el "egy isten imádónak"; és ahogyan a zsidók - a már említett ideológia szerint megalkottak a Jehova személyét, ugyanúgy Muhhamad Allah-ja is láthatatlan és "egy-igazi"... de csak az Izlámé. Muhhamad volt Krisztus születésétöl számítva az egyetlen, aki a Pál féle kereszténységet nem nyilvánította önálló vallásnak, hanem a zsidóság egyik szektájának - de a KUR-AN Mariam 29. versében elismeri Jézust, mondta: "Hogyan tudunk beszélni egy bölcsöben levö gyermekröl...? Én Isten szolgálója vagyok - felelni tudok nektek . - mert egy könyvet adott kezembe és Prófétának tett. "... Elválasztja tehát Jézust attól a Pál-féle kereszténységtöl, amit a zsidóságba sorol. Ebben igaza is van, hisz mind a római, mind a bizánci kereszténység alapja a Tóra, és mindazok, akik Jézus születésével az ösi vallás megtisztulását látták - ezen az úton nem tudták Jézust - az ö szavai szerint - követni, - hiszen még oly közel volt hozzájuk a keresztfán kiszenvedett Isten-Fia halálos ítéletét meghozó Kajafási nemzetség.

Ez a szintézis tehát megmutatja, hogy a Tudás Népe a Dunamedencébe kerültek és a Dentumagyariak subar-szabir népe - ez egyetlen, mely megörzi az ösvallás Jézussal megtisztult formáját, és mentesül a jahweizmus izraelita és Pál-féle keresztény formáitól is, meg a zoroastrianizmust magába szívó buddhizmustól is. Ez a dunamedencei nép pedig összeköttetést tart keleti testvéreivel mindaddig, amíg a történelem nem teremti meg a második fordulópontot az Iszlám diadalát.

Az Izlám a Kr. u. 7. század elején egy új hódító képében lép a történelem színpadára, és ez az új hódító - az ARAB. Fajilag kegyetlen - szemita és az újjászületés fanatizmusában égö vallásnak - tüzzel-vassal térítö - türelmetlen és eröszakos hirdetöje. Ez az új vallás is halomra dönti a régi hatalmakat és az új államvallással rendelkezö, új politikai eröket helyez az élre - egyesítve öket az Iszlám szentségében. A meghódított népek vagy elpusztulnak - vagy kénytelenek belsö lényegüket átalakítani az Iszlám szerint, és ez csak az apáknak nehéz. A gyermekek már belenönek az új világba. Az Izlám tüze az, mely eröt ad a MAH-GAR népeknek az utolsó egyesülésre és a régi Hazának - az Ígéret Földjének végleges elfoglalására, mely Árpád országalapításában megtörténik. Mindaz a keleti testvérnép, mely ebben a honfoglaló együttesben részt nem vett, könyörtelenül felszívódott az Iszlám erejébe.

Árpád országalapításának idejében tehát az a helyzet, hogy az eröközpontok négy helyen mutatkoznak.

1. Az indiai központból kisugárzó buddhizmus;
2. Az Iszlám;
3. A Tóra alapú Róma-Bizánc és
4. A Róma-Bizánci kereszténység erejére támaszkodó Izrael.

Az egyetlen nép - melynek sikerült ezekböl a vesztöhelyekböl kiszabadulni és az Isten Fiának igaz Igéjét megtartani - az a Dunamedencében összegyült MAH-GAR. Tekintve, hogy sem az Iszlám sem a buddhizmus nem lát vetélytársat Jézus igazságában, így csak a Róma-Bizánc-Izrael tengelyen forgó érdekeltségeknek volt útjában Jézus azon tanítása és ideológiája, mely nincs a zsidósághoz láncolva. I. István királyig minden próbálkozás csödöt mondott ennek a népnek az eltüntetésére. A MAH-GAR, a Tudás Népe, Isten által történö kiválasztottságának jellegét I. István király pusztítja el, amikor az iszlámi térítések módszereinél sokkal kegyetlenebb eszközökkel viszi a Pál-féle kereszténység szolgaságába saját nemzetét István király égetteti meg Jézus Urunk igaz papjait, és azért volt szükség a királyi család leányainak kolostorban való nevelésére és sanyargatására, mert ök a babilóni Szüzanya termékeny papnöi - édesanyák - akartak lenni, akiknek sorsa éppen olyan, mint az Ég Királynöjéé - Szüz - és aztán Anya, nem pedig a Tóra engedelmével kreált és meddösített Mária-kultusz lemondó és önmegtartóztató idegroncsai.

Egyet azonban nem tudott eltüntetni Róma - még István segedelmével sem. Ez pedig az IGE... "mely kezdetben vala és Isten vala az IGE".

A babilóni-sumir-subar-szabir nyelvünk így mondja:
"egy AZ... ISTEN".

Babilóni nyelven az "EGYETLEN" így mondatik: ISTEN. Sumirul pedig az "egyisten fogalma" ebben a szóban összesítödik: "AZ".

AZ - ISTEN.

Ha az IGE az ISTEN és az IGE megmaradt a mi édes MAH-GAR nyelvünkben" akkor ebböl a nyelvböl, ebböl az ISTEN IGÉJÉBŐL majd feltámad a magyar nemzeti öntudat is és az is akinek nevében kezdtem e könyvet... a MAGYAR ISTEN.

Ő ad eröt majd Nektek is és nekem is.

FORRÁSADATOK

(1) Kézai Simon Krónikája.
(2) Erman Adolf: Die Religion der Ägypter. Berlin-Leipzig 1934.
(3) Werner Keller: Y la Biblia Tiene Razón.
(4) Op. Cit. 346. old. (Werner Keller:)
  André Dupont Sommer: La S. ecte des Esseniens et Horoscopes de
Qumran. (Archeologia No. 15. 1967. Paris)
(5) Schneider Carl: Geistesgeschichte des antiken Christentums. (München, 1954.)
(6) Macartney: The Magyars if the IXth Century, Oxford, 1930.
(7) Abingdon Press: The Interpreter's Dictionary of the Bible. (Lion)
(8) Mrs. Zichy-Woinarski, B. G. : A Justification of the Parthians and their place in history - with some queries as to the reason modern historians tend to downgrade their image. (Canberra, 1971)

Találat: 663